Népszava, 1937. március (65. évfolyam, 50–72. sz.)
1937-03-02 / 50. szám
1937 március 2, (tedd NÉPSZAVA 3. oldal r Égetően fontos kérdésekről esett szó a közigazgatási továbbképző tanfolyam hétfői ünnepélyes megnyitásán. Idők jele, hogy a miniszterelnök, az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a belügyi államtitkár a szociális kérdéseket tették beszédeik középpontjába. Mindhárman hangsúlyozták annak a döntő fontosságát, hogy a közigazgatást minden ízében szociális érzék hajtja át. A mi szempontunkból különös figyelmet érdemel Bornemisza iparügyi miniszter beszéde. Bornemisza fölvetette korunk legizgatóbb kérdését: hogyan lehetne a tőke és munka között tátongó mély szakadékot áthidalni, hogyan lehetne a tőkés gazdasági rend belső ellentmondásait föloldani. A miniszter felelt is tulajdon kérdésére és azt mondotta: józan, bölcs, megértő szociálpolitikával, mert bűn és könnyelműség lenne ölbetett kezekkel nézni a szociális mozgalmak külföldi elfajulását ahelyett, hogy józan megfontoltsággal elébe mennénk az eseményeknek. Arra kell törekednünk — folytatta az iparügyi miniszter —, hogy a munkásosztályt polgári színvonalra emeljük és visszavezessük a nemzeti gondolathoz. Mielőtt még továbbmennénk, meg kell itt állnunk egy pillanatra. A szociálpolitikai törvényhozás kétségkívül lényegesen enyhítheti a tőke és munka között természetszerűen fönnálló és szerintünk kiegyenlíthetetlen ellentétet, de meg nem oldhatja a tőkés termelési rend most olyan "viharos erővel jelentkező ellentmondásait. Ebben a gazdasági rendben a munkásosztályt polgári színvonalra emelni nem lehet még oly jó szándékkal sem, még oly kitűnően működő szociálpolitikai intézményekkel sem. Viszont „visszavezetni," a munkásosztályt a nemzeti gondolatihoz nem kell, mert onnan soha egy pillanatra sem távolodott el. Állítjuk és valljuk, hogy a munkásosztály, a dolgozó tömegek a legszilárdabb pillérei a jó és igazi értelemben vett nemzeti eszmének. * Bornemisza iparügyi miniszter beszéde során beszámolt a kormány szociálpolitikai alkotásairól, a legkisebb munkabérek megállapításáról, valamint a 48 órás munkahét bevezetéséről szóló rendelet hatásáról és jelentősségéről. Soha egy pillanatig sem tagadtuk ennek a két kezdeményezésnek valóban korszakalkotó jelentőségét, hiszen eleddig a munkaviszonyok általános rendezésének ilyen mélyreható kísérletével Magyarországon még nem találkoztunk. De amilyen készséggel elismerjük ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét, mégpedig anélkül, hogy az előzményekről és az indító okokról besélnénk, éppen olyan őszinteséggel rá kell mutatnunk arra is, hogy ez a kétségtelenül nagy horderejű kísérlet, különösen ami a legkisebb munkabérek megállapítását illeti, távolról sem mondható még sikeresnek. Magának a legkisebb munkabérek megállapításáról szóló rendeletnek is sok súlyos hibája van. Ezek között is a legsúlyosabb az ellenőrzés megszervezésének hiánya, a bérmegállapítások bürokratikus lassúsága, az egész intézmény nehézkessége, valamint, hogy a rendelet kijátszásának széles lehetőségei kínálkoznak és ezeket a lehetőségeket a lelkiismeretlenebb munkáltatók alaposan ki is használják. A másik súlyos baj a végrehajtásnál mutatkozik. A miniszterelnök megnyitó beszédében olvassuk a következő mondatot: „A nemzeti politika elgondolásait csakis szociális érzékkel valóban telített, a lesszélesek)!) néprétegek gazdasági nehézségeit igazán megérte és átértő, ezeket mindig mérlegelő és komolyan figyelembe vevő megvalósítani.A közigazgatás tudja csak Az iparügyi miniszter pedig beszéde végén a következőket mondotta: „A magyar szociálpolitika él, működik és hat. Ahhoz azonban, hogy a kormány ilyirányú szándékai eredményesek legyenek, szükség van az egész magyar közigazgatás osztatlan, összefogó segítségére. Minden törekvés sikere ugyanis a végrehajtáson múllik, ez pedig a közigazgatás kezében van." Nos, ezekkel a kijelentésekkel mi tökéletesen egyetértünk. De sajnálattal állapítjuk meg, hogy a vidéki közigazgatás — tisztelet a kivételnek — nem nagyon segít abban, hogy a legkisebb munkabérek megállapításáról és a 48 órás munkahét bevezetéséről szóló rendeletek valóban átmenjenek az életbe és éreztessék jótékony hatásukat. Súlyosabbnál súlyosabb panaszok merülnek föl országszerte mindenütt emiatt a munkások körében és különösen ott, ahol nincs zeti élet, ahol a munkásság szakszervevédtelenül és szervezetlenül áll — teljes kiszolgáltatottságban. Minden elfogultság nélkül állíthatjuk tehát: nem elég a szociálpolitikai rendelet vagy törvény egymagában, ha mégoly helyes irányelveken épül is föl. Kell hozzá - amint az iparügyi miniszter is elismerte - a pártatlan szociális szellemtől áthatott közigazgatás, de kell hozzá a munkásság, a dolgozó tömegek teljes szervezkedési szabadsága, kellenek hozzá a szabad szakszervezetek, amelyek tulajdonképpen megérlelői voltak a szociálpolitikai gondolatnak. Ott, ahol a munkásokat megfosztják attól a joguktól,hogy szabadon megválasztott szakszervezetbe tömörüljenek, ott egészséges szociálpolitikai fejlődés nem lehetséges. A munkást nem szabad megfosztani önrendelkező jogától, nem szabad ráerőszakolni fölösleges és terhes gyámkodással kétes értékű intézkedéseket és intézményeket; semmi sem veszedelmesebb annál, mintha a munkásban segítés és a kölcsönös megütik az önsegítés eszméjét és készségét. Ebből a szemszögből bíráljuk mi azt a programot nemista iparügyi is, amelyet Borminiszter beszédében körvonalazott. A munkaközvetítés kérdéséről már elmondottuk véleményünket részletesen. És amit ebben a cikksorozatunkban az önkormányzat kérdéséről kifejtettünk, ez vonatakozik Bornemisza miniszter, illetve kormány egész programjára is. Az szociálpolitikai iparügyi miniszter hivatkozik az olasz Dopo lavorora. Köszönjük, nem kérünk belőle! Nincs szükségünk állami iitattatásra. Nincs szükségünk vállalati egyesületekre, amelyek rendszerint ipari jobbággyá akarják a munkást átalakítani. Amire szükségünk van, az a munkásság szabad szervezkedésének törvényes biztosítása. A szakszervezetek fennállásuk óta többet tettek a munkásság kulturális érdekében, mint amennyit emelkedése tehetne ezer Dopolavoro intézmény. Amit az iparügyi miniszter a békéltető intézményről mondott, abban szívesen segítünk. Valóban szükség van az ipari viszályok enyhítését és lehetőség szerint való kiküszöbölését elősegítő intézményre. De ez is csak az önkormányzati gondolat alapján épülhet föl. Ám még egy ilyen intézményyel sem küszöbölhetők életre keltéséki a sztrájkok, amelyek velejárói a tőkés termelési rendszernek. A sztrájkjog a munkás elidegeníthetetlen joga! Mégis: a szakszervezetek sohasem tekintették a sztrájkot célnak, mindig csak eszköznek és ha a sztrájk célja békés eszközökkel is megközelíthető, mindig inkább ezeket az eszközöket vették igénybe. Beszélt még az iparügyi miniszter a magánalkalmazottak szociális viszonyainak rendezéséről. Türelmetlenül várjuk! Beszélt a családi munkabérekről. Erről majd még mi is beszélünk. Beszélt az üzemek egészségügyi berendezésének fokozott jelentőségéről. vele. Beszélt a fizetéses Egyetértünk szabadság intézményének bevezetéséről. Már tegnap is későn lett volna! Beszélt a kis családi házakról, amelyekre „máris 200.000 pengő" áll rendelkezésre. Ha az OTI önkormányzatát engedték volna, jóval többet tehetett volna e téren. Mégsem akarunk semmit levonni az iparügyi miniszter szociálpolitikai programjának értékéből — hiszen nem felejthetjük el, hogy az iparügyi miniszter egy nyíltszavazásos parlament kormányának a tagja. Mi a magunk részéről azon a véleményen vagyunk, hogy igazi szociálpolitikai törvényhozás csak utópia addig, amíg a dolgozó tömegek közvetlen befolyást nem nyernek a törvényhozásra. Őszintén demokratikus parlament nélkül, a munkásság állandó, ösztönző, önvédelmi harcai nélkül nem születhetnek őszinte szellemű szociálpolitikai törvények! A jó közigazgatásról, a szociális törvényhozásról, a falu égető kérdéseiről beszéltek a közigazgatási továbbképző tanfolyam megnyitásán Darányi Kálmán, Bornemisza Géza és Mikecz Ödön A belügyminisztériumban hétfőn délelőtt nyitották meg a közigazgatási továbbképző tanfolyamot és ez alkalommal jelentős miniszteri nyilatkozatok hangzottak el. A miniszterelnök a közigazgatás feladatairól A megnyitó beszédet Darányi miniszterelnök és ideiglenes belügyminiszter mondotta. Megállapította, hogy minden nemzet alkotmánya annyit ér, amennyit közigazgatásé meg tud valósítani. A törvényhozó akarata, a kormány elhatározása a tisztviselőkön keresztül érvényesül. A nemzeti politika elgondolásait csakis szociális érzékkel valóban telített, a legszélesebb néprétegek gazdasági nehézségeit igazán megértő, műveit, alapos és szakképzett közigazgatás tudja megvalósítani. A közigazgatás megnövekedett feladatai felfokozott igényekkel lépnek fel a köztisztviselőkkel szemben. Emelni kell Kim nagyunka Rákóczi a leendő köztisztviselők elméleti és gya Aton! 8, Rákóczi út 42 (a Nemzeti Színházzal szemben) a jobbitott helyiségeiben az idei tavaszi divat legszebb modelljeit avaszi felöltők, ruhák, blúzok, aljak, pongyolák nagy választékban! I V Megnag árusítja! 1