Népszava, 1937. szeptember (65. évfolyam, 198–222. sz.)

1937-09-01 / 198. szám

I — 1937 szeptember 1. H MHWI szerda NÉPSZAVA Scheftsik, kedvencünk, aki a Népszavát már 1920 óta ismeri, amikor negyvened­magával látogatást tett nálunk, újra hírt hallat magáról. Egyfelől, mint munkásvezér, másfelől, mint sorsjegy­ü­gynök. Mint munkásvezérről kiderült, hogy a balodal iránti­­ rokonszenvét változatlanul megőrizte, mert, íme, azok, akik szobájában járnak-kelnek, önkéntes nyilatkozatokat adnak és ön­kéntelenül visszavonják, a saját nyi­latkozata szerint a kirúgott bolse-­­visták, volt sikkasztók és egyéb sze­génylegények, akik remekül megfelel­tek a Nemzeti Munkaközpont élén ad­dig, amíg Martont és Seheftsiket szol­gálták, de nyomban kiderül egész múltjuk, amikor fellázadnak az élhar­cosi dacos téglahordás és vertikális magyarság ellen. Ilyenek Scheftsik re­gényei. Nemcsak ez a kettő. A többi is hasonló kell, hogy legyen, mert kü­lönben nem került volna el a Nemzeti Munkaközponthoz. De Scheftsik szerepel mint sorsjegy­figynök is. Különleges módon sorsjegy­kontingenst kapott a Pénzintézeti Köz­ponttól és most ennek árusításával foglalkozik, sőt bájoshangú körlevelet is küldött széjjel. A kontingenst nyil­ván azokért az érdemeiért kapta, amelyeket 1920 idején fejtett ki, vagy azokért, amelyeket mint politikai re­pülő-ellenőr végzett el az „új ezredév kezdetén. Megjegyezzük, hogy Scheftsik — Szolnok városa a tanú — meglehe­tősen fejlett üzleti érzékkel rendelke­zik, a kár csak az, hogy nem mindjárt ezzel kezdte, hanem közbeiktatta 1919-es és 1935-ös tevékenységét­­ is. Igaz ugyan, hogy ha ezek nincsenek, nem kapott volna sorsjegyeket, mert hi­szen, amint tudjuk, a sorsjegyeket hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiár­vák és egyéb rászorultak között oszt­ják ki. Scheftsik pedig hadiözvegy és egyébként is rászorult! Ügy-e, Keresztes-Fischer kegyelmes úr? Ügy-e, Posch méltóságos úr? Táltosok, Igricek és kikikcek üldögélnek azon a képen, amelyet az egyik esti lap közöl és amely a Hadúr pogány szertartása szerint hívő ősturániak egy csoportját ábrázolja. Ott van rajta Verrasztó Koppány — jelenleg szabadlábon —, ott van Bencsik, az ügyvéd, ott van Dayka, a volt rendőrkapitány, ott van kedvencünk, Kémeri Nagy Imre, más néven III. Rákóczi Ferenc, az „Inter­nacionálé" buzgó éneklője Baczur Gazsis bajuszával és népszínműfoko­sával. Vannak rajta fő- és altáltosok, csak a pszichiáter nincs sehol. Az ápoló­személyzet lemaradt a képről, amint­hogy lemaradt a rendőrhatóság hiva­talos képviselője is. Az ősmagyarok, a Koppányok és Töhötömök vidáman áldozhatnak fehér lovat vagy makk disznót, nincs senki, aki megtiltaná nekik. Nincs, mert ők is horogkeresz­tesek. Ősmagyar fazonra. Koppányok, akik Péter szolgálatá­ban állanak. Bánk bánok, akik a Pf meghívó? A Magyarországi Munkásegyesületek Szövetsége (Szakszervezeti Tanács) 1937 szeptember 19-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a vas­munkások székházának (VIII. Magdolna ucca 5) nagytermében reracSk­ívn­ai szakszervezeti kongresszus* (küzdyfű­éso tart a következő napirenddel: Munkaidő, legkisebb munkabér és fizetett szabadság. Előadó: Peyer Károly elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára.. Budapest, 1937 augusztus hó 31-én. A Magyarországi Munkásegyesületek Szövetsége (Szakszervezeti Tanács) A képviseltetésre vonatkozóan az alapszabályok az irányadók. merániaktól kapják a készpénzt. Lá­zadó fajmagyarok a Sildostraumban. Dacos pogányok — táltosok és had­urak, regősök és násfák, emesék és vérbulosok, „mit deutschem Gruss". Igen, „német üdvözlettel". És ezért szabad nekik és ezért nem foglalkozik velük — az elmeorvostan. De la Rocque Megesküdt a király Hunyadi László­nak ... Megesküdött de la Rocque francia fasiszta vezér, tű­zkeresztes és gyilkosságok értelmi szerzője a fran­cia szenátus vizsgálóbizottsága előtt, hogy szervezete semmiféle zsoldban nem áll, senkitől semmiféle anyagi tá­mogatást nem fogad el, a tagok járu­lékaiból tartja fenn magát és azokból szerezte be az egyenruhát és a fegy­vert is. Megesküdött de la Rocque, ám a ke­gyetlen végzet ellentétbe sodorta a francia horogkeresztesek politikai pat­rónusával, Tardieuvel, aki gondolkodás nélkül nyilvánosságra hozta, hogy mi­niszterelnöksége alatt és miniszter­elnöksége előtt havonta csekély 30.000 frankkal támogatták de la Rocqueot és banditáit. De la Rocqueról tehát bebizonyult, hogy hamisan esküdött és vannak Párizsban, akik ezen felhábo­rodnak. Mi a felháborodást nevetsé­gesnek tartjuk. Aki rohamcsapattá szervezi az ucca szennyét, a züllött kispolgárt és mocskos alfaproletárt, aki a címüket és vagyonukat vesztett grófokat és a boulevardok selyemfiúit politikailag mozgósítja, aki gyilkol és gyilkoltat és emellett kormányzsoldban áll, éppen egy kis hamis eskütől ijedne meg? De kényesek egyesek és de rosszul ismerik napjaink történelmét!­nak lefolyását. Kiszivárgott hírek szerint azonban Eckhardt szóbahozta az ország­ban űzött nyilas izgatásokat és ezeknek a veszedelmes tüzelmek­nek külföldről történő pénzügyi támogatását is, amelyek megféke­zésére erélyes rendszabályokat sür­getett. •IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW Darányi és Eckhardt tanácskozása az alkotmányjogi javaslatokról A kisgazdapárt elnöke meg van elégedve a választójogi reform előmunkálataival... — A képviselőház munka­rendje a karácsonyi szünet előtt Darányi miniszterelnöknek sza­badságáról történt visszatérése után megírtuk, hogy a miniszter­elnök tanácskozik majd a politikai pártok vezető embereivel a kormány és a parlament legközelebbi fel­adatairól, elsősorban pedig a két hátralévő alkotmányjogi javaslat­ról, a felsőház és a választójog re­formjáról. Mint emlékezetes, a múlt héten a miniszterelnök gróf Beth­len Istvánnal, majd gróf Esterházy Móriccal tanácskozott, kedden dél­ben pedig Eckhardt Tiborral, a kis­gazdapárt elnökével tárgyalt. Da­rányi Eckhardtot megelőzően Kánya külügyminisztert fogadta, akivel majdnem egy óra hosszat az idő­szerű külpolitikai kérdéseket vitatta meg. Később a nemzetközi katolikus frontharcosok szövetségének nyolc­százfőnyi csoportja jel­ent meg Da­rányinál. Eckhardt egy óra hosszat ta­nácskozott a miniszterelnökkel és a tanácskozásról nyilatkozott az érdeklődő újságírók előtt. A kis­gazdapárt elnöke elmondotta, hogy nem konkrét cél vezette a minisz­terelnökhöz, akivel az általános politikai és gazdasági kérdéseket beszélte meg. Elsősorban a termés­értékesítés problémájával foglal­koztak, megbeszélték továbbá —­ úgymond Eckhardt — azokat a szempontokat is, amelyek a válasz­tójogi statisztika terén merültek föl és amelyek tekintetében teljes egyetértésre jutott a mi­niszterelnökkel. . A statisztikai eredmények meg­egyeznek azokkal az eredeti elgon­dolásokkal, amelyek a választójog reformja körül alakultak ki. Még­sok munka lesz ezen a téren, mon­dotta Eckhardt, az alapelveknek a javaslatban való lefektetése nagy munkát igényel. Nem az a fontos, folytatta, hogy ez a munka gyorsan menjen, hanem az, hogy a munkát jól és alaposan végezzék el. A mi­niszterelnök részéről bejelentett határidőn belül elkészül a mun­ka és a titkos választójogi ja­vaslat benyújtásra kerül a kép­viselőházban. A nagyjelentőségű reform elő­készítése „megnyugtató mederben" folyik. Azok az aggályok, mintha a választójogi probléma kátyúba jutott volna, teljesen tévesek. Ha így folyik tovább a munka, az ellenzék bevonásával, úgyhogy az ellenzék a kormány szándékait megismerje, akkor olyan lesz a javaslat, amelyben az ellen­zék megnyugodhat — mondotta Eckhardt. Helytelenítette volna, ha a pártokat befejezett tények elé állították volna, amelyeket — ha rosszak — támadni kellene. Ilyen nagy alkotmányjogi kérdésekben a pártok közti megegyezést biztosí­tani kell. A miniszterelnök erre tö­rekszik s ezért ő (Eckhardt) hely­telenítené, ha az ellenzék „merev kí­vánságokat" hangoztatna, termi­nusokat követelne, ultimátumsze­rűen. Erre, szerinte, nincs szükség, mert a miniszterelnökben megvan a jószándék a titkos választójog megteremtésére... A kisgazdapárt elnöke ezekben ismertette a minisz­terelnökkel folytatott tanácskozásá­ 3. oldal PHILIPS RADIOm Készségesen bemutatja: Sternberg Az ország legnagyobb és Magy. kir. és udv. hangszergyár VII. Rákóczi út 60 legszebb rádióterme Telefonok: 13-60-68 14-43-54 13-77-08 A Nep ügyvezetőit is fogadta Darányi A kisgazdapárt elnöke után Da­rányi a Nep alelnökeit, Zsindely Ferencet és Szinyei Merse Jenőt fogadta. Beavatottak szerint a mi­niszterelnök velük a kormánypárt belügyeit beszélte meg, a frakció­zások régen döntésre váró dolgát, valamint a kormány és a parla­ment őszi és téli munkarendjét. Ezt egyébként Darányi a Nep szep­temberi értekezletén ismerteti majd részletesen. A parlament munkarendje A kormány körében úgy tudják, hogy a miniszterelnök hamarosan folytatja majd a politikai pártok vezetőembereivel­ megkezdett ta­nácskozásait. Darányi a kormány terveiről kívánja tájékoztatni a meghívandó politikusokat és maga is tájékozódni akar a pártoknak a megoldásra váró kérdésekben el­foglalt álláspontjáról. Bizonyosra vehető, hogy a megbeszéléseken az alkotmányjogi javaslatokon kívül szóba kerülnek majd a fékevesztett nyilasüzelmek, amelyek már a kor­mánytábor megfontoltabb elemei­nél is felháborodást váltanak ki. A kormány és az október végén összeülő parlament munkaterve csak a pártok megbízottaival tör­ténő tanácskozások után ölt végle­ges formát. A felsőházi reformról szóló javaslat szerkesztési munká­latai előreláthatóan október elején érnek véget és az igazságügyminisz­ter október második felében minisz­tertanács,­ majd november első felé­ben a képviselőház elé terjeszti a javaslatot. A választójogi reformot tartal­mazó javaslat benyújtása a képviselőház karácsonyi szünete előtt történik meg. Az eddigi tervek szerint a kép­viselőház munkaterve úgy alakul majd, hogy elsősorban a mezőgaz­dasági munkások aggkori biztosítá­sáról szóló javaslatot, majd a tűz­harcos javaslatot és ezek után a felsőházi reformot tárgyaltatja a kormány. Magyarország és a cukorkartell Magyarország és Haiti kivételével már minden ország kormánya ratifi­kálta a cukorkartell londoni egyezmé­nyét. Anglia most végezte el ezt a munkát, Ausztrália, Peru és San Do­mingo már előbb. A cukorkartell azon­ban sürgeti a ratifikációt és Magyar­ország kormánya, londoni távirat sze­rint, közölte, hogy a ratifikációt a leg­sürgősebben végrehajtja.

Next