Népszava, 1937. október (65. évfolyam, 223–248. sz.)

1937-10-01 / 223. szám

1937 október 1, péntek NÉPSZAVA ÜMMWIMBHIW •WIWIM Néma forradalom A „Viharsarok" után a „Néma forradalom" is ügyészkézre jutott. Kovács Imre, a könyv szerzője ellen ugyancsak vádat emelt az ügyész­ség izgatás meg a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén. A forradalom még néma, sem le­het, semilyen sem lehet. El kell né­múlnia minden bíráló hangnak, amely azt, ami van és azt, ahogy van, akármilyen kritikai szóval il­leti. Motívumok felől nem szavaz a vádindítvány és nem keresi, hogy váljon mennyi aggodalom, mennyi szeretet, mennyi féltés és gond hú­zódik meg egy-egy ilyen munka mögött. Nem kíváncsi arra, hogy a három millió magyar koldus sorsá­nak földerítése, megvilágosítása, ki­mutatása mennyiben országmentő és országépítő tevékenység, csak azt a visszhangot hallja, amely a vár­megyékből és minisztériumokból, a parlament folyosóinak bizonyos szögleteiből az effajta könyvek nyo­mán fölhangzik: „Mi az, kik ezek, mit akarnak, miért háborítják a síri nyugodalmat?" Pedig ez a síri nyugodalom nem­csak azokra veszedelmes, akik a sír mélyén fekszenek, hanem azokra is, akik a koporsó száját őrzik. Mert ott, ahol panasz és szenvedés a maga természetes útján nem törhet az ég felé, ott, ahol az ügyészség szól bele abba, hogy az igazságból mit helyes és mit nem, helyes megírni, ott, ahol jószándékú és — tegyük mindjárt hozzá­: jobboldali hajlandóságú — fiatalemberek a gumibot karrier­hozó lehetősége helyett a falukuta­tás rögös útját választják és ezen az úton is csendőrrel és ügyésszel ta­lálkoznak szembe, ott meginog a hit abban, hogy van-e módja a kibon­takozásnak, van-e lehetőség arra, hogy régi bűnök és mulasztások a jóvátétel útján orvoslódjanak. Aki pedig ebben nem hisz, el­veszett az építőmunka számára. Lehet belőle nyilas-horgos deszpe­ráció, idegen célok és idegen érde­kek jóhiszemű, fásult vagy két­ségbeesett rohamregénye, lehet be­lőle a közösségnek hátat fordító, keserű és kiábrándult énember, le­het belőle más fantazmagória és más fanatizmus rabja, csak egy nem lehet: alkotó és építő. A leglesújtóbb nem is az, hogy Féja Géza után Kovács Imrét és, úgy látszik, sorra-rendre valameny­nyi többit célbaveszik, hanem az, hogy az a magyar paraszt, akiért ezek­ a magyar narodnikok az ügyész és a bíró büntetéses útját elszenvedik, nem is tudja, hogy megjelent és van „Viharsarok" és „Néma forradalom". A magyar pa­raszt valóban láthatatlan hőse a magyar tragédiának. Nem tudja, hogy nemcsak körülötte, hanem érte is történik sok minden. Nem tudja, hogy nemcsak ellene, hanem mellette is emelődik sok szó, amely tragikus módon nem válhatik cselekedetté. Nem tudja, mert minden falu ha­tárán kőfalat von az elmaradott­ság és a gondos közigazgatási elő­vigyázat. A magyar paraszt csak azt tudja, hogy folytonos, válságok gyötrik, hogy gazdasági egziszten­ciájával a szél játszik és politikai­lag nem emelheti föl a fejét. A falu sötétjében, zárt falak mögött így keletkeznek a hóbortosnál hóbon­to­sabb szekták, így talál hívekre a gyújtogató horogkereszt, így mé­telyez lépésről-lépésre a nihiliz­musnak az a sötét, végzetes világa, amelynek nevében, például, hóna­pok óta nem szól senkihez sem egy egész parasztcsalád. Hónapok? Nem, esztendők és év­századok óta hallgat a magyar pa­raszt. És ha valaki nevében és érte szót emel, ha megfogalmazza és nyilvánosságra kiáltja Tiborc ke­servét, hamar kész a vád és a vád nyomán az ítélet. A magyar narodnikok tövises úton járnak. Helyzetük csak annyival jobb, mint a szociáldemokratáké, hogy bizo­nyos elnézést kaptak olykor, mert­­ jobbról jöttek. De meddig megy ez az elnézés? Addig, hogy ki­merészkedhetnek a falura. Ha el is jönnek, ha meg is mondják, ha kiderül, hogy a látottak és hallot­tak jobboldaliságukban megingat­ták őket, akkor odakerülnek a töb­biek közé, mindazok mellé, akik a falu ébresztését valaha megpró­bálták. A falukutatás majdnem olyan veszedelmes, mint az expedíció tá­voli és egzotikus világrészeken. Az expedíciók azonban ismerik, tud­ják és vállalják a veszélyt az ered­ményekért. A falukutatóknak sem szabad csüggedten letenniök a tol­lat. Az ügyészi vádirat ellen folya­modhatnak a közvélemény vád­tanácsához, a közvélemény ítélő­bíróságához, amely biztosan föl­menti a vádlottat és marasztalja a vádlót azért, mert a vádlott vi­lágosságot teremtett és tényeket mutatott és azért, mert a tények ereje átüt a leghidegebb és leg­ridegebb vádiraton is. A falukutatók egy másik fron­ton próbálják megtámasztani az ezeréves magyar parasztot. Azok, akik ma pereátot kiáltanak elle­nük, gondolják meg, hogy milyen nagyban megy a játék és hogy a falukutatók győzelme és a faluk emberséges sorsa kis ár volna a nagy történelmi számláért. aniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szent háború folyik-e Spanyolországban? írta: Jaques Maritain Az alábbi cikket a „Nouvelle Revue Francaise" júliusi számába írta Jacques Maritain. Maritain Franciaországon kí­vül is nagyrabecsült katolikus író s mint a párizsi Institute Catholique ta­nára, olyan katolikus intellektuális nemzedéknek s nevelője, amely az el­fogulatlan, tárgyilagos szemlélet érté­keivel foglalja majd el helyét a fran­cia közéletben. Maritain katolikus, de nem klerikális; szókimondó, de nem elfogult. Fölötte áll a dolgoknak, mint az egyetemes igazság, amelyet minden támadás közepette is szolgálni akar. Cikkét, dr Kozma Erzsébet fordításában, » „Korunk Szava" októ­ber 1-i száma közli. Onnan veszi át a Népszava is. (A szerk.) Sokan vannak, akik úgy véleked­nek, hogy bár némely dolgot ke­resztény szempontból nem vállal­hatnak, mégis... És ő mégis segít­ségével előkészítik az ördög útját. Naivitás volna azt képzelni, hogy politikai agitátorok, főleg azok, akik ma a világ eseményeit meg­határozzák, valami mély tiszteletet éreznek az erkölcs iránt, vagy pe­dig az evangélium alapelveit óhajt­ják követni. Krisztusnak és az em­berek javának, sőt még a politikai igazságnak is elárulását jelentené, ha valaki az etika és evangéliumok e megtagadását helyeselné. Elfelejtik, hogy a tévedések és hibák, a hazugságok, kegyetlenségek, szemfényvesztések, a bűnnel teljes eszközök eme realisztikus készlete, amely jó célra irányul s amelynek átengedik magukat azzal az elége­dettséggel, amelyet a „fölényes szellem" talál „fölényében" — el­felejtik, hogy mindez vitte oda a kereszténységet, ahol manapság tart és felidézte azt az általános szerencsétlenséget, amelyet ma a keresztény kultúra mutat. A kereszténység vagy keresz­tény eszközökkel fog megújulni, vagy teljes fölborulás a sorsa. Megírták, hogy „a spanyol nem­zeti háború szent háború, a leg­szentebb, amelyről a történelem tud". („La ciencia thomista". Sala manaca, 1937. 1—2. füzet.) Ha csak lelki alapját , a lelkek állapotát tekintjük is, kérdezhetjük, hogy a szent háború így meghirdetett esz­ménye — kis csoporttól eltekintve — megfelel-e a tényleges érzelmek­nek? A tapasztalat inkább azt mu­tatja, hogy az eseményekben na­gyobb szerepe van a gyilkos vég­zetben s a háború minden vele­járójában való hideg megnyug­vásnak — mert hát a háború: há­ború —, mint a vallásos buzgalom­nak. A szent háború mítoszának bevitele a mai Európa összeütközé­seibe, jóvátehetetlen szerencsétlen­ség lenne. Ez egyfelől a vallás morális sérülését okozná és gyó­gyíthatatlan ressentiment-t terem­tene, másfelől bekövetkeznék egy belső elváltozás, a vallásos öntudat szlámizálása,­­ éppen a keresztény­ségnek ártana ez a mítosz leg­többet. S mi mást eredményezne, az emberi gyöngeség kikerülhetet­len hatásaként, mint a szentség­törések megsokszorozódását a vi­lágban? Isten őrizzen meg engem attól. II. oszt. 32.— P III. oszt. 24— P II. oszt. 52.— P III. oszt. 36— P II. oszt. 67.— P III. oszt. 48— P II. oszt. 32.— P III. oszt. 24— P n. oszt. 37.— P III. oszt. 27— P n. oszt. 46.— P III. oszt. 33— P II. oszt. 53.-P III. oszt. 37— P II. oszt. 46— P III. oszt. 33— P II. oszt. 80— P III. oszt. 55— P Népszerű cserevonal Romániába 1937 október 31-től november 6-ig. Részvételi jegy ára vízummal együtt: Budapest—Nagyvárad és vissza Budapest—Kolozsvár és vissza Budapest—Brassó és vissza Budapest—Arad és vissza Budapest—Temesvár és vissza Budapest—Lugos és vissza Budapest—Nagybánya és vissza Budapest—Szatmár és vissza Budapest—Bukarest és vissza A cserevonat október 31-én reggel 6.00 és 7.00 óra között indul Budapest Keleti pályaudvarról. A pontos menetrendi adatokat csak a későbbiek folyamán fogjuk közölni. Jelentkezési határidő: október 20 Jelentkezéskor a teljes menetdíjat kell lefizetni. A menetdíjban a hatnapos román tartózkodási vízum díja is benne van. Jelentkezésnél a vidéki jelentkezők­től, azaz azoktól, akik Budapesten és rendőri területén kívül laknak, Romániára is érvényes útlevelet be kell hozni. A Budapesten és rendőri területén lakó részt­vevőktől vagy a Romániára is érvényes útlevél, vagy pedig a kerületi rendőr­kapitányság által kiállított igazolójegy szükséges. Jelentkezzék Kultúrpropaganda Jegypénztárnaknál VII. Erzsébet körút 35. szám alatt. Telefon: 13-93-27 3. oldal ma simm­a RÁDIÓHALLGATÓ VÁSÁROLJA MINDEN HÉTEN A Z­E­R­TI Mert a jó műsorért harcol. Mert őszinte a kritikája. Mert órarendes műsora tökéletes Mert képes melléklete eleven. Mert műszaki rovata kitűnő. Rádió! Film! Színház! Sport! Irodalom! Kézimunka! Rejtvény! VEGYE MEG ÖN IS! ARA CSAK FLY FILLÉR MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN hogy olyan szót mondjak, amely egy jóhiszemű lelket megsebezhet. Spanyolország mindkét táborában vannak barátaim... Sértő levele­ket kaptam emberektől, akik fel­háborodtak, hogy háborújukat nem tartják szent háborúnak. De mégis: az áll, ami van. A­ szent háború fogalma Spa­nyolországra alkalmazva a szó legszorosabb értelmében szent­ségtörés. Egyenesen abban sérti meg Istent, ami mintegy fizikailag van Neki szentelve s oly cselekmény által, amely kifejezetten ellene irányul. Vagy olyan szentségtörés törté­nik, amely szellemibb s ezért leg­alább époly súlyosan esik latba. Istent abban bántják meg, amit szeretete tulajdonává tett s oly cselekmény által, amely ezzel (Isten tulajdonával) szemben a tel­jes megvetést jelenti. Borzalmas szentségtörés papoka­t gyilkolni — Krisztus szolgái ők, ha fasiszták is — vallás elleni gyűlöletből. De époly borzalmas szentség­törés szegényeket gyilkolni — Krisztus népe maradnak, ha marxisták is — a vallás nevé­ben. Nyilvánvaló szentségtörés templo­mok és szentképek égetése, akár vak dühből, akár, miként Barcelo­nában, hideg anarchista módszer­rel s olyan érzülettel, amely egy őrjöngővé vált rendszerből szüle­tett. De époly szentségtörés — vallá­sos lepelben — mohamedán ka­tonákat Jézus szíve képekkel ellátni, hogy szent módon öl­dössék a keresztények fiait s Istent oly harc szenvedéseiben idézni, amelyben az ellenfelet min­den megbecsülésre s részvétre mél­tatlannak tartják. Szentségtörés el­pusztítani szent helyeket és a Ta­bernáskulumot a Szentséggel, ül­dözni mindent, ami Istennek szen­telt, apácákat megbecsteleníteni és kínozni, hullákat kiásni s belőlük gúnyt űzni, amint az a háború ki­törését követő sötét napokban tör­tént. De szentségtörés a Mennybe­menetel ünnepén emberek százait agyonlőni, mint Badajozban, vagy repülőbombákkal megsemmisíteni a templomokat és az azokat megtöltő népet a papokkal együtt, akik éppen a misét olvassák,­­ mint Durangóban. (Mert „a szent há­ború" a hitetlennél is jobban gyű­löli a hívőt, aki nem neki szolgál.) Vagy mint Guevnicában, egész várost temp­lomaival és Tabernákulumaival együtt megsemmisíteni és hozzá

Next