Népszava, 1937. december (65. évfolyam, 273–296. sz.)
1937-12-01 / 273. szám
1937 december 1. szerda NÉPSZAVA Fejtetőre állított logikával megfordították a sorrendet: a titkos választójogi javaslat helyett a felsőházi javaslatot tárgyaltatják A felsőházi urak, de nem az ország érdekei követelik meg a felsőház úgynevezett reformját Mi történt Debrecenben? A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. Bejelentette, hogy Fabinyi pénzügyminisztert genfi utazása idején Hóman közoktatásügyi miniszter helyettesíti. Törs Tibor (Nep) beterjesztette a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentését a nemzetiszínházi törvényjavaslatról. Somogyváry Gyula (Nep) pedig a közoktatásügyi és külügyi bizottság együttes jelentéseit a magyar-észt és a magyar-finn kulturális egyezményről. Ezután a napirend értelmében folytatták a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. " Györki Imre elvtárs volt a vita első szónoka. Sokan foglalkoztak előttem a külföldi jogfejlődéssel és a magyar alkotmány fejlődésével — mondotta Györki —, én azonban csak a mai helyzetet és ezt a törvényjavaslatot kívánom bírálni. Elsősorban föl kell vetnünk a kérdést: szükség van-e erre a törvényjavaslatra az alkotmány fejlődése és az ország rendjének a biztosítása érdekében? A felelet nem lehet más, mint, hogy nincs szükség rá. Az 1926. évi felsőházi törvény megalkotása után nyomban megindult az agitáció a törvény módosítására, de csak a felsőház összetételének a kérdésében. A jobboldalról még reakciósabbá akarták tenni a felsőházat, baloldalról viszont olyan érdekeltségek kívántak képviselethez jutni, amelyekről a törvény nem gondoskodott. Egyéb kritikát nem hallottunk, mert a felsőházban a mágnások és egyéb érdekeltségek kellően biztosítva látták osztályérdekeiket, amikor a miniszterelnöki székben Bethlen István gróf és Károlyi Gyula gróf ült. A felsőházi jogkör kiterjesztésére irányuló megmozdulás csak Gömbös miniszterelnöksége alatt következett be, mert a felsőházi urak veszélyeztetve látták kiváltságaikat Gömbös munkaprogramjában és a különböző kormánynyilatkozatokban. ( Propper Sándor: „Volt valaki, aki komolyan vette a programot.") Az akkori ttíintezterelnök a korporációs rendszeren felépülő egykamarás törvényhozásra gondolt. Gömbös miniszterelnöknek és kormánya tagjainak a kijelentéseit az új ezredévről, a radikális hitbizományi reformról és radikális telepítő programról a felsőház egy csoportja talán komolyan vette, de talán csak ürügyül használta fel, hogy megindíthassa az agitációt a felsőházi "ivarkör kiterjesztéséről. Hozzájárult ehhez, hogy az 1935-ben összehozott... (Buchinger Manó: „Terroral összehozott!") ...képviselőházban Gömbös rossz pozícióban volt és nem akarta súlyosbítani helyzetét azzal, hogy a felsőházzal is konfliktusba keveredjék, ezért megígérte, hogy foglalkozik a felsőház jogkiterjesztésével, Így iktatták be harmadik alkotmányjogi problémának a felsőházi törvényjavaslatot és egy szorult helyzetben, tett miniszterelnöki kijelentésből kormányprogram lett, amelyet a Darányi-kormány is átvett. A pártközi értekezleten a képviselők legnagyobb része hangoztatta, hogy az alkotmányjogi javaslatokat kapcsolatba kell hozni egymással, de senki sem gondolt arra, hogy előbb alkossák meg a kormányz,éj jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot és adjanak korlátlan házfeloszlatási jogot, másodszor pedig a felsőházi törvényt alkossák meg és csak ezután gondolkodjanak, vajon beterjeszszék-e a választójogi javaslatot, vagy sem. Az ellenzék állandóan hangoztatja, hogy nemcsak junkumot, kellett volna megállapítani az alkotmányjogi javaslatok között, hanem kétségtelenül a választójogi javaslatot illette volna meg az elsőség és csak ezt követhette volna a másik két javaslat. Nálunk azonban fejtetőre állított logikával megfordították a sorrendet és egész bizonytalan, hogy miikor terjesztik be a választójogi javaslatot, valóban titkos lesz-e, milyen korlátozásokat tartalmaz majd, hogyan szorítja béklyóba az agitációs szabadságot és miképpen szűkíti meg a választók körét. Még a kormánypárt tagjai is azt hangoztatják, hogy a titkos választójog bevezetése elengedhetetlen és itt a Háziban állapították meg, hogy a magyar választási rendszer a világ csúfja. A kormánypárt egyes tagjai elismerik, hogy a titkos választójog alapján összeülő képviselőházzal szemben szánják féknek a felsőházi javaslatot és ezt elismerte az igazságügyminiszter is. (Lázár igazságügyminiszter: „Nem így mondtam! ) Bocsánat, a miniszter úr azt mondta, hogy valamikor le kellett szállni a kocsiról és meg kellett kötni a kerekeket, de a modern automobiloknál a négy kerékfzék rendszerére kell berendezkedni ... (Lázár igazságügyminiszter: „Beszéltem erről, de nem mondtam, hogy ez a javaslatot jelenti.") ...és ilyesmit jelent a kormányzói jogkörről szóló törvény és a felsőházi javaslat is. (Peyer Károly. ..Akkor még két kerék hiányzik!") Bethlen a bizottsági tárgyaláson is kijelentette, hogy szükségesnek tart ilyen megkötöttséget a titkos választójoggal szemben. Fékve gondolnak anélkül, hogy tudnák, milyen lesz a törvényjavaslat és hogy látnák, nem lesz-e a képviselőház még a mainál is reakciósabb. A belügyminiszter minapi nyilatkozatából látjuk, hogy azt tartaná ideálisnak, hogy a képviselőt a programbeszédnél ott ülhetne, az ügyész is, hogy rögtön lecsaphasson, ha megvalósíthatatlan ígéretet tesz. De ha visszagondolunk a legutóbbi választás programbeszédeire, amikor a kormánypárti jelöltek új ezredévet, új reform korszakot, szociális programot ígértek, akkor furcsa, hogy most ugyanerről az oldalról hangoztatják a demagógia megfékezésének a szükségességét és hasonló ürüggyel akarja az igazságügyminiszter rendtörvény útján még jobban megfékezni az ország életerejét és kevés szabadságát. Ezt én nem magyarázhatom másként, mint hogy fokozatosan itt is a diktatúrára akarnak áttérni. Az igazságügyminiszter mondotta néhány évvel ezelőtt, hogy elég törvény van a demagógia megfékezésére, csak alkalmazni kell a törvényeket. Ugyanezt kérem én is, szerezzen érvényt a miniszter az életben lévő törvényeknek, egyformán akár jobboldali, akár baloldali cselekményről van szó. (Propper Sándor: „Úgy van! Szálasi számára elég tízhónapi ál1 a fogház.") Ha azonban a közvélemény azt látja, hogy lázadásért államfogházat szabnak ki, a másik oldalon pedig a legkisebb bűncselekmény ellen a legszigorúbb megtorlásokat alkalmazzák... (Sztranyavszky elnök figyelmeztette Györkit, hogy ne kritizáljon bírói ítéleteket. — Buchinger Manó: „Muszáj, ha ilyen ítéletek vannak!") ...akkor megrendül az ország bizalma az igazságszolgáltatásban. (Peyer Károly: „Más a paraszt és más az úr!")) ) Néhány héttel ezelőtt a debreceni beszámolónál a rendőrtisztviselő minden közbeszólót igazoltatni akart, viszont most vasárnap megtörténhetett, hogy Balogh István kijelentette, hogy az ország királyává kiáltja ki a kormányzót. (Sztranyavszky elnök figyelmeztette Györkit, hogy a tárgyhoz nem tartozó kérdésekkel ne foglalkozzék. — Buchinger Manó: Hát nem Festetics lesz a király? — Viharos derültség. — Malasits Géza: „Hadügyminiszter lesz, abban már gyakorlata van.") Az ilyen eltévelyedések, mint a hétfői ítélet és a debreceni események, amikor az államfőhöz üdvözlő táviratokat is küldtek és a népgyűlés tárgyába bevonták a kormányzó személyét, anélkül, hogy akadt volna hatósági ember... (Sztranyavszky elnök: „Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy maradjon a tárgynál, különben kénytelen leszek a szót megvonni. — Propper Sándor: „Van itt már fék, amint látják!" — Buchinger Manó: „Féktelenkedés!") Az ősi alkotmányhoz való visszatérést hangoztatják és önkéntelenül fölmerül vágjon nem akarják-e visszaállítani a Karok és Rendek rendszerét és nem akarnak-e ismét astkos mezejére kivonulni, ahelyett, hogy helyesen fejlesztenék az alkotmányt a mai korszellemnek megfelelően. Lehet vitatkozni azon, hogy az egy- vagy kétkamarás rendszer-e a helyes, de ha a kétkamarás álláspontra helyezkedünk, ez csak úgy történhetik, hogy mindkét kamara összeállításának egyenlő feltételek mellett kell történnie. Csak így lehet szó egyenlő jogokról. A felsőházban hetvenöt családnak ugyanannyi joga van a törvényalkotásban, mint nyolcszázezer választónak, tehát nem lehet egyenjogúságról beszélni. A felsőházi választók között ott látjuk Fülöp Józsiás herceget is, akinek nincs más köze ehhez az országhoz, mint hogy a negyvenezer holdján dolgozó robotosok termelvényeit kiviszi ebből az országból. 5. odal D AZ ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET FIÓKJAIBAN