Népszava, 1937. december (65. évfolyam, 273–296. sz.)

1937-12-01 / 273. szám

1937 decem­ber 1. szerda NÉPSZAVA Fejtetőre állított logikával megfordították a sorrendet: a titkos választójogi javaslat helyett a felsőházi javaslatot tárgyaltatják A felsőházi urak, de nem az ország érdekei követelik meg a felsőház úgynevezett reformját Mi történt Debrecenben? A képviselőház keddi ülését dél­előtt 10 órakor nyitotta meg Sztra­nyavszky Sándor elnök. Bejelen­tette, hogy Fabinyi pénzügyminisz­tert genfi utazása idején Hóman kö­zoktatásügyi miniszter helyet­tesíti. Törs Tibor (Nep) beterjesztette a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentését a nemzetiszínházi törvényjavaslatról. Somogyváry Gyula (Nep) pedig a köz­oktatásügyi és külügyi bizottság együt­tes jelentéseit a magyar-észt és a ma­gyar-finn kulturális egyezményről. Ezután a napirend értelmében foly­tatták a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. " Györki Imre elvtárs volt a vita első szónoka. Sokan foglalkoztak előttem a külföldi jogfejlődéssel és a magyar alkotmány fejlődésével — mondotta Györki —, én azonban csak a mai helyzetet és ezt a tör­vényjavaslatot kívánom bírálni. Elsősorban föl kell vetnünk a kérdést: szük­ség van-e erre a törvényjavas­latra az alkotmány fejlődése és az ország rendjének a biztosí­tása érdekében? A felelet nem lehet más, mint, hogy nincs szükség rá. Az 1926. évi felsőházi törvény megalkotása után nyomban megindult az agitáció a törvény módosítására, de csak a felsőház összetételének a kérdésé­ben. A jobboldalról még reakció­sabbá akar­ták tenni a felsőházat, baloldalról viszont olyan érdekelt­ségek kívántak képviselethez jutni, amelyekről a törvény nem gondos­kodott. Egyéb kritikát nem hallot­tunk, mert a felsőházban a mágná­sok és egyéb érdekeltségek kellően biztosítva látták osztályérdekeiket, amikor a miniszterelnöki székben Bethlen István gróf és Károlyi Gyula gróf ült. A felsőházi jogkör kiterjesztésére irányuló megmozdu­lás csak Gömbös miniszterelnöksé­ge alatt következett­ be, mert a fel­sőházi urak veszélyeztetve látták kiváltságaikat Gömbös munka­programjában és a különböző kor­mánynyilatkozatokban. ( Propper Sándor: „Volt valaki, aki komolyan vette a programot.") Az akkori ttíi­ntezterelnök a korporációs rendsze­ren felépülő egykamarás törvény­hozásra gondolt. Gömbös miniszterelnöknek­­ és kormánya tagjainak a kijelen­téseit az új ezredévről, a ra­dikális hitbizományi reformról és radikális telepítő program­ról a felsőház egy csoportja ta­lán komolyan vette, de talán csak ürügyül használta fel, hogy megindíthassa az agitációt a felsőházi "ivarkör kiterjesztésé­ről. Hozzájárult ehh­ez, hogy az 1935-ben összehozott... (Buchinger Manó: „Terroral összehozott!") ...képvise­lőházban Gömbös rossz pozícióban volt és nem akarta súlyosbítani helyzetét azzal, hogy a felsőházzal is konfliktusba keveredjék, ezért megígérte, hogy foglalkozik a felső­ház jogkiterjesztésével, Így iktat­ták be harmadik alkotmányjogi problémának a felsőházi törvény­javaslatot és egy szorult helyzetben, tett mi­niszterelnöki kijelentésből kor­mányprogram lett, amelyet a Darányi-kormány is át­vett. A pártközi értekezleten a képviselők legnagyobb része han­goztatta, hogy az alkotmányjogi ja­vaslatokat kapcsolatba kell hozni egymással, de senki sem gondolt arra, hogy előbb alkossák meg a korm­án­y­z,éj jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot és adjanak korlátlan házfeloszlatási jogot, másodszor pedig a felsőházi törvényt al­kossák meg és csak ezután gon­dolkodjanak, vaj­­on beterjesz­szék-e a választójogi javaslatot, vagy sem. Az ellenzék állandóan hangoztatja, hogy nemcsak junku­mot, kellett volna megállapítani az alkotmány­jogi javaslatok között, hanem két­ségtelenül a választójogi javasla­tot illette volna meg az elsőség és csak ezt követhette volna a másik két javaslat. Nálunk azonban fej­tetőre állított logikával megfordí­tották a sorrendet és egész bizony­talan, hogy miikor terjesztik be a választójogi javaslatot, valóban titkos lesz-e, milyen korlátozásokat tartalmaz majd, hogyan szorítja béklyóba az agitációs szabadságot és mikép­pen szűkíti meg a választók körét. Még a kormánypárt tagjai is azt hangoztatják, hogy a titkos válasz­tójog bevezetése elengedhetetlen és itt a Háziban állapították meg, hogy a magyar választási rendszer a világ csúfja. A kormánypárt egyes tagjai elismerik, hogy a tit­kos választójog alapján összeülő képviselőházzal szemben szánják féknek a felsőházi javaslatot és ezt elismerte az igazságügyminiszter is. (Lázár igazságügyminiszter: „Nem­ így mondtam! ) Bocsánat, a miniszter úr azt mondta, hogy va­lamikor le kellett szállni a kocsiról és meg kellett kötni a kerekeket, de a modern automobiloknál a négy kerékfzék rendszerére kell berendez­kedni ... (Lázár igazságügyminisz­ter: „Beszéltem­ erről, de nem mond­tam, hogy ez a javaslatot jelenti.") ...és ilyesmit jelent a kormányzói jogkörről szóló törvény és a felső­házi javaslat is. (Peyer Károly. ..Akkor még két kerék hiányzik!") Bethlen a bizottsági tárgyaláson is kijelentette, hogy szükségesnek tart ilyen megkötöttséget a titkos vá­lasztójoggal szemben. Fékve gondolnak anélkül, hogy tudnák, milyen lesz a törvény­javaslat és hogy látnák, nem lesz-e a képviselőház még a m­ainál is reakciósabb. A belügyminiszter minapi nyilat­kozatából látjuk, hogy azt tartaná ideálisnak, hogy a képviselőt a prog­rambeszédnél ott ülhetne, az ügyész is, hogy rögtön lecsaphasson, ha megvalósíthatatlan ígéretet tesz. De ha visszagondolunk a legutóbbi vá­lasztás programbeszédeire, amikor a kormánypárti jelöltek új ezred­évet, új reform korszakot, szociális programot ígértek, akkor furcsa, hogy most ugyanerről az oldalról hangoztatják a demagógia meg­fékezésének a szükségességét és ha­sonló ürüggyel akarja az igazság­ügyminiszter rendtörvény útján még jobban megfékezni az ország életerejét és kevés szabadságát. Ezt én nem magyarázhatom másként, mint hogy fokozatosan itt is a dik­tatúrára akarnak áttérni. Az igaz­ságügyminiszter mondotta néhány évvel ezelőtt, hogy elég törvény van a demagógia megfékezésére, csak alkalmazni kell a törvényeket. Ugyanezt kérem én is, szerezzen érvényt a miniszter az életben lévő törvényeknek, egyformán akár jobboldali, akár baloldali cselekményről van szó. (Propper Sándor: „Úgy van! Szálasi számára elég tíz­h­ónapi á­l1 a­­ f­ogház.") Ha azonban a közvélemény azt látja, hogy lázadásért államfog­házat szabnak­­ ki, a másik oldalon pedig a legkisebb bűncselekmény ellen a legszigorúbb megtorlásokat alkalmazzák... (Sztranyavszky el­nök figyelmeztette Györkit, hogy ne kritizáljon bírói ítéleteket. — Buchinger Manó: „Muszáj, ha ilyen ítéletek vannak!") ...akkor megrendül az ország bizalma az igazságszolgáltatásban. (Peyer Ká­roly: „Más a paraszt és más az úr!")) ) Néhány héttel ezelőtt a debreceni beszámolónál a rendőrtiszt­viselő minden közbeszólót igazoltatni akart, viszont most vasárnap megtörténhetett, hogy Balogh István kijelentette, hogy az ország királyává kiáltja ki a kormányzót. (Sztra­nyavszky elnök figyelmeztette Györkit, hogy a tárgyhoz nem tartozó kérdésekkel ne foglalkozzék. — Buchinger Manó: Hát nem Festetics lesz a király? — Viharos derültség. — Malasits Géza: „Hadügyminiszter lesz, abban már gyakorlata van.") Az ilyen eltévelyedések, mint a hétfői ítélet és a debreceni esemé­nyek, amikor az államfőhöz üd­vözlő táviratokat is küldtek és a népgyűlés tárgyába bevonták a kormányzó személyét, anélkül, hogy akadt volna hatósági ember... (Sztranyavszky elnök: „Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy maradjon a tárgynál, külön­ben kénytelen leszek a szót meg­vonni. — Propper Sándor: „Van itt már fék, amint látják!" — Buchin­ger Manó: „Féktelenkedés!") Az ősi alkotmányhoz való visszatérést hangoztatják és önkéntelenül föl­merül vágjon nem akarják-e vissza­állítani a Karok és Rendek rendszerét és nem akarnak-e ismét a­­stkos mezejére ki­vonulni, ahelyett, hogy helyesen fejlesztenék az alkotmányt a mai korszellemnek megfelelően. Lehet vitatkozni azon, hogy az egy- vagy kétkamarás rendszer-e a helyes, de ha a kétkamarás állás­pontra helyezkedünk, ez csak úgy történhetik, hogy mindkét kamara összeállításának egyenlő feltételek mellett kell történnie. Csak így le­het szó egyenlő jogokról. A felsőházban hetvenöt család­nak ugyanannyi joga van a törvényalkotásban, mint nyolc­százezer választónak, tehát nem lehet egyenjogúságról beszélni. A felsőházi választók között ott lát­juk Fülöp Józsiás herceget is, aki­nek nincs más köze ehhez az or­szághoz, mint hogy a negyvenezer holdján dolgozó robotosok termelvé­nyeit kiviszi ebből az országból. 5. odal D AZ­­ ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET FIÓKJAIBAN

Next