Népszava, 1939. március (67. évfolyam, 29–54. sz.)

1939-03-01 / 29. szám

67. évfolyam 29. szám Budapest, 1939 március 1. szerda /1ESS • A S­Z­O­C­I­Á­L­D­E­M­O­K­R­A­T­A P­Á­R­T KÖZ­P­O­N­T­I LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő k­i­v­é­t­e­lév­e­l minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A munka­nélküliségről megint beszélni kell, mert semmi sem tört­ént az enyhítésére. Olvas­suk, hogy 30%-kal nagyobb a munkanélkü­liek száma, mint volt decemberben. Bizonyos, h­ogy f­ebruárban még nagyobb, mint volt januárban. Hiszen az építő­ipari munkások 66%-a van munka nélkül; a faiparban 45%-a és a cipőiparban 32%-a nem tud mun­kához jutni. Ezek a számok azóta magasabbak, a munkanélküliek­­száma nagyobb. Ezek mind holt számok, önmagukban talán nem mondanak semmit, de meg kell látni az élettelen számok mögött a kétségbeesett anyákat, felesé­geket, a gyerekeket­­ és­­ a szót­lan, napról-napra kétségbeeset­tebb apákat. Föl sem vetjük a kér­dést, hogy kinek a helyzete két­ségbeesettebb, a családos ember­­eké, az apáké, vagy a 20—30 év körüli ifjúságé. M­unka nélkül seam­i csak az tud, aki nem ke­reste nehéz munkával a kenyerét, munkából élő ember­ dolgozni akar,, élni akar, védeni akarja magát a le­züllés veszedelmétől, a testi-lelki nyomorúságtól. A­ gyülevész népség — Marx híres megállapítása — attól nö­vekszik meg, hogy az éveken át munka nélkül tengődő munká­­sok épúgy lezüllenek, mint ahogy a középosztály állás- és kereset­nélkü­li tagjai is a nyomorúság egy bizonyos fokán túl elzüllenek és kiesnek a polgári osztályból. Ennek a két osztálynak el­hullottjai teszik a gyülevész nép­séget, amely, ha a gazdasági és politikai válságok nagyra duz­zasztják, mindenkinek minden célra föl- és kihasználható eszkö­zévé aljasodik. Innen merítik a politikai despe­rációk napibérrel fizetett tüntetői­ket, bérenceiket, kalandos vál­lalkozásaik szerencsétlen flótá­sait.­­De innen meríti az egyre növekvő vagyon elleni bűncselek­mények statisztikája­­ a maga táborát. Innen vezet az út a do­ll­ogházakba, triloncházakba és börtönökbe.­­ Innen vezet az út lefelé,'­ egyre lejjebb, egyre' vesze­delmesebb mélységekbe. "A józan ész és az" egészséges előrelátás követelné meg, hogy tegyenek valamit, mégpedig sür­gősen a teljes züllés megakadá­lyozására. Teremtsenek munkát. Csináljanak munkateremtő gaz­dasági és pénzügyi politikát. A napokban egy volt kereskedelem­ügyi államtitkár írta me­g, hogy az építkezési ipart föl lehetne lendíteni, talpra lehetne állítani, ha a­ kormány megfelelő hitel­politikával és a házadó csökken­tésével kifizetődővé tenné az építkezést. Halla államtitkár ki­mutatta, hogy a magánvállalkozó 100 pengőből 60 pengőt állami részesedésre fizet és így nem tud olcsóbban építkezni s nem tud megfizethető, alacsonyabb lak­bérekkel számolni. Házadómen­tesség, nagyobb arányú hitelfolyó­sítás elindítaná az építkezést, úgyhogy tavaszra, nyárra a munkanélküliség minden ipar­ágban lényegesen csökkenne, ha a kormány sok sürgős politikai teendője mellett ezzel is törődne.­­ Ezzel is?. Hiszen ez a legfonto­sabb! Minden politikai tevékeny­ség alapja , és célja, hogy ne legyen gazdasági megrázkódta­tás,­ ne legyen munkanélküliség és tömegnyomor. . Ne bízzák magukat arra, hogy az ínségsegély mindent megold. A rohamleves és a Sipőcz-konyha végre is­ nem a legmegnyugta­tóbb megoldás fenyegető tömeg­nyomor elhárítására. Munka­nélkülisegér­­t nem adnak, pedig ha nem tudnak munkát adni, akkor kötelességük az éhenveszni nem akaró emberek megélhetését biztosítani. Mi követeljük a munkanélküliek segélyezését és biztosítását. De elsősorban és mindenekelőtt követeljük a mun­kát! Munkát sürgősen, mert az ország gazdasági válsága, ha ez­zel a problémával nem foglalkoz­nak, egyre súlyosabb lesz. . Követeljük a Teleki-kormány­­tól, foglalkozzék a munkanélküli­ség kérdésével. Tegyen meg min­dent, hogy mire a tavasz be­­köszönt, a dolgozni akaró, munka­nélküli munkások rendszeres, állandó és jól fizetett­ munkát kaphassanak. Ez ma a legsürgő­sebb feladat. fillér Soudanit, a szenátus szocialista alelnökét bízták meg az új belga kormány megalakításával (Brüsszel, február 28.) A király Soudan szenátort, volt minisztert bízta meg a kormány megalakítá­sával. (Brüsszel, február 28.) Soudan szociáldemokrata szenátor, akit Lipót belgara király megbízott a kor­mány megalakításával, 50 éves és külügyminiszter volt a Pierrot-kor­mán­yban. Ezt megelőzően igazság­ügyminiszter és pénzügyminiszter volt. Soudan 1936 óta a szenátus al­elnöke. Politikai körökben úgy tudják, hogy Soudan megkísérli a katolikusokkal, szociáldemokratákkal és szabad­elvűekkel hármas pártkormány megalakítását, bár a szabadelvűek kijelentették, hogy nem vesznek részt semilyen kormányalakításban, am­íg a Mar­tens-ügy nem rendeződik megelége­désükre. A munkáspárti ellenzék számonkérte Chamberlaintől a kormány spanyol politikáját Attlee beterjesztette bizalmatlansági indítványát (sLoticon, február 28.) Az alsóház­ban­­Attlee őrnagy a spanyol bur­gosi kormány elismerésével­ kapcso­latban beterjesztette a munkás­párt bizalmatlansági­­indítványát. Az indítványt indokoló beszéde so­rán " , hevesen támadta és diktátornak nevezte a miniszterelnököt. Emlékeztette Chamberlain minisz­terelnököt, hogy nem volna szabad kitérnie a parlamenttel szemben fennálló felelősség elől. Hibáztatja, hogy a miniszterelnök nem kért az elismerés előtt biztosítékot, hogy Chamberlain miniszterelnök az el­ismerés jogszerűsége­­ tekintetében hivatkozott a nemzetközi jogi te­kintélyek véleményeire. Megállapí­totta, hogy az elismerés jogszerű­sége aztán­ a két kérdésen fordul meg, hogy 1. észszerűen föltehető-e, hogy Franco kormányzata Barce­lona eleste"és Katalónia elfoglalása után megszerezte az állandóságot és a fölényt, 2. váljon a köztársa­sági korm­ány az ország, törvényes az új spanyol kormány irgal­.." inas lesz el If­ri feleivel, szemben, megfizeti az elsüllyesztett an­gol hajókkal­ kapcsolatos kár­igényeket és eltávolítja Spa­nyolországból az összes idegen csapatokat. Kérdezte azután, kapott-e Cha­m­berlain biztosítékokat, hogy Franco elismerése után nem csatlakozik a berlin-római tengelyhez. Ez vég­telenül fontos volna az angol érde­kekre nézve. Minő ígéreteket kapott továbbá a miniszterelnök Gibraltár és a Baleári szigetek tekintetében? kormányának tekinthető-e még. A válasz —­folytatta Chamberlain — egyik kérdésre sem lehet kétséges. Madridban a viszonyok tarthatatla­nok. Az elismerés megtagadásával­­ nem segítettünk volna sem a köztársasági kormányon, sem Madrid népén, csak rontottuk volna viszonyunkat az új kormányhoz és megsemmisí­tettük volna remélhető spanyolor­szági befolyásunkat. Ami az angol harcászati, érdekeket illeti, váljon célszerű volna-e Francót Anglia ellenségévé tenni és azt­­ az­ érzést kelteni benne, hogy megaláztuk és igazságtalanok voltunk vele szemé­ben. Nem sokkal jobb-e megadni mindent, ami neki jog szerint jár és helyreállítani a barátságos vi­szonyt abban a reményben, hogy biztosíthatjuk azt, hogy az ezután történendők nem fogják az angol érdekeket veszélyeztetni? Számol­,­jon az ellenzék a való tény­ekkel. Az Attlee részéről követelt feltételeket csak háború útján lehetne kierőszakolni. Franco ismételt biztosítékokat adott nekünk az ellenzék részéről eml­­ített valamennyi pont tekinte­tében, de­ minthogy az ellenzék különösen szívén viseli a közkegyelem­ kérdé­sét, felolvasom a Franco-kormány­tól február 22-én kapott levelet. Ez a levél megállapítja, hogy „a nem­zeti Spanyolország megnyerte a háborút. A legyőzöttek dolga a feltétlen megadás, de Franco had­erőinek és kormányának kipróbált­ hazafisága, nagylelkűsége, méltá­nyossága és igazságszeretete szi­lárd biztosítékot nyújt minden span­­nyolnak, aki nem gonosztevő." Chamberlain a Francával szentben tanúsított előzékenységről

Next