Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)
1940-03-12 / 58. szám
1940 március 12. kecs ma a NÉPSZAVA „Sohse hunyjon ki a szabadság lobogó fáklyája..." Arthur Henderson munkáspárti képviselő előadása Magyarországról Arthur Henderson elvtárs, munkáspárti képviselő, aki már több ízben járt Budapesten, vasárnap előadást tartott a londoni rádióban Magyarországról, illetve a magyar szabadságszeretetről. Ennek bizonyítékául megemlítette, hogy Magyarország népe már 1848-ban kivívta a sajtószabadságot és a magyar nép azóta is mindig bizonyítékát adta annak, hogy szabadságjogaihoz ragaszkodik. Angliában — mondotta — sokra értékelik azt, hogy ezeket a szabadságjogokat még a háború alatt sem áldozták föl és szabadságszeretetében rokon az angol és a magyar nép. Adja Isten, hogy sohse hányjon ki a szabadság lobogó fáklyája sem Angliában, sem Magyarországon. Ha pedig majd eljön egyszer a békekötés ideje, biztosítani kell minden nemzet, még a legkisebb nemzet számára is a szabadságot, a függetlenséget, a szólás- és sajtószabadság jogát. Az építőmunkásság a kenyérért és a jogért Új, nagy küzdelemet indított meg létérdekeiért az építőmunkásság és vasárnap a MÉMOSZ nagytermében hatalmas tömegbe gyülekezve határozták el taggyűlésükön a fokozott szervezkedést. Fodor Gyula szövetségi elnöknyitotta meg a felszólalók sorát, ismertetvén a polgármesterhez és az iparügyi minisztériumhoz intézendő beadványokat. Ezek a beadványok az építőipari szakmák keserves helyzetével foglalkoznak. Követelik a 10 éve beígért kislakásépítkezés megindítását, az építőanyag kartellek megrendszabályozását, az ármegállapító bizottságokba érdekképviseleti munkástagok, szakemberek beválasztását, az árdrágulások kiegyensúlyozására mozgó bérskála megállapítását, végül a kenyérharcok érdekében az Építőmunkás szaklapnak a megjelenését. Molasits Géza országgyűlést képviselő elvtárs emelkedett ezután szólásra. Kifejtette, hogy az építőipar az államoshatalm és a főváros részéről nem találkozik kellő megértéssel. Nemcsak a fővárosban, de vidéken is óriási a lakásínség, minden tényezőnek elsősorban a lakásépítkezésre kellene gondolni és nekünk — jelentette ki Malasits .Elvtárs — a propaganda minden eszközével harcolnunk kelletti. Azárdrágulásokkal kapcsolatban élesen támadt a rögzített bérek ellen. Értékálló munkát adunk, értékálló béreket követelünk! — jelentette ki végül Malasits elvtárs. Utána Reszegi Ferenc kőműves fejtette ki, hogy a munka-.-ág harcában, júmiástig azon fordul meg az eredmény: milyen szervezeti erő megteremtésével tud hatni. Szolidaritásra és együttműködésre szólította föl az építőmunkások minden rétegét. Czigler Tamás ácsmunkás kijelentette, hogy a magyar munkaság csak a saját erejére számíthat harcában. S ha megindul a tavaszi munka, az építőmunkásság legyen óvatos, ne túlórázzon, nehogy az így megnövekedett munkanélküli tömeg hátbatámadja mozgalmát. Nem holmi két-háromfilléres órabérért harcolunk csupán — de a szabadságjogokat is követeljük, elsősorban asajtószabadságot. Az egybegyűlt építőmunkások sűrű tömege egyhangúlag szavazta meg a két beadványt és lelkes hangulatban oszlott szét. Tavaszi nagytakarítás Stockholmban (Stockholm, március 2. — ,tépisza •'« tudósítójától.) Tíz hét kegyetlen hidege után, beköszöntött, ha még nem is a tavasz, de néhány előhírnöke. Délelőtt még 21 fok alatti metsző hidegben dideregtünk, délután a hirtelen átmenet következtében influenzaveszélyes , "ok ..melegbe" kerültünk. Néhány perc tilán megjelentek a háztetőkön az okodás fecskéi, akik biztonsági kötelékvédelme alatt szórták le a háztetőkről a 11 hét óta feltornyosuló hatalmas hó-tömegeket. Ez az évről-évre szinte percnyi pontossággal megkezdődő munka fontos elővigyázati intézkedés, mert az olvadás idején a járókelők életét veszedelmeztető, mázsányi súlyú hótömegek zuhannak le a háztetőkről. A következő nap reggelén csodálatos látvány tárult, elénk. A hónapok óta hóval borított háztetőkön egy cseppnyi hó sem látható. A járdára lezuhant hóén jégdombocskákat szorgos hólapátöló munkások igyekeztek eltakarítani. A város és a háztulajdonosok hir-fstések, a házkapura kifüggesztett plakátok útját keresnek hólapátoló munkásokat. De kevesebb a jelentkező, mint a szükséglet. Fiatalabb évjáratú hólapátolót alig látunk. Nők egyáltalán nem jelentkeznek erre a munkára. A fiatalság az üzemekben dolgozik, vagy más, most aktuálisabb szolgálatot teljesít. Az idősebb munkanélküliek is csak szükségesetén vállalják ezt a nehéz munkát. A munkabér nem is alacsony, ha a középeurópai munkabéreket vesszük alapul. De viszont nem túlságosan magasak, ha a stockholmi munkások életviszonyaihoz irányítjuk a fizetést. Olvasd és terjeszd a Népszavát! Figyelembe kell még venni, hogy csak néhány hétig tartó szezonmunkáról van szó s a hólapátolás nehéz munka, amely mellett sok ruhát és cipőt rongál a munkás. V. U. — Légijárat Szófia és Moszkva között. Kedden érkezik Szófiába az első szovjetorosz kereskedelmi repülőgép. Ezúttal még próbarepülésről van szó, de március 1.1-én megindul a menetrendszerű forgalom a moszkva—szófiai vonalon. A vonalon hetenként két járat közlekedik boks 7. oldal Beszélgetés Yonnellel, a Comédie Francaise társulatának vezetőjével . Örülök, hogy a magyar munkásság lapjának nyilatkozhatom" A Comédie Francaise társulata középeurópai körútja alkalmából ellátogatott Budapestre is, llogy amagyar közönség mily nagyra értékeli Franciaország első művészeinek előadását, bizonyítja, hogy a jegyek már napokkal ezelőtt teljesen elfogytak. A magyar művelődés hálós a megtermékenyítő francia kultúra iránt. A társulat lelke és vezetője M. Yonnel. Színész és rendező egyszemélyiben. Megkértük M. Yonnel-t, hogy a Népszava olvasói számára beszéljen néhány olyan kérdésről, amelyek ma általánosak érdekelnek mindenkit. Dénes György vezet be a művész öltözőjébe, aki a tükör előtt áll. Az előadás huszonöt perc múlva kezdődik. Előre megígérjük, hogy csak pár percre vesszük igénybe türelmét és már fel is tesszük az első kérdést: — Lenne szíves szólni pár szót arról, hogy milyen hatással van a háború a színművészeire! Van-e valami korlátozása a szólásszabadságnak, a gondolatnyilvánításnak a francia színpadon? — Ami nagy színházainkat illeti, semmiféle korlátozásról nincs szó. Műsorunkon változatlanul szerepelnek azok az írók, akiknek műveit a háború előtt játszottuk. Klasszikusok, modernek egyformán szerepelnek a műsorunkon és a szókimondó francia művészet — ha művészet — megtalálja helyét a francia színházak deszkáin. Más kérdés a kabaré különböző változatai. A politikai szatíra, amely nálunk, annyira divatos, elvesztette élét féktelenségét. Idegen államfőkét, velünk barát viszonyban lévő államok felelős vezetőit, nem lehet többé olyan hangon és beállításban bírálni, mint békében. — Na már itt tartunk, ne hagyjuk figyelmen kívül a frontszínházakat sem, amelyekről annyi szó esik mostanában. — Igen, a frontszínházak — mondja és egy pillanatig elgondolkodik. — A frontszínházak szervezőjük, Gamelin tábornagy személyes ellenőrzése alatt állnak. A hadvezetőség,gondját viseli a frontszínházaknak épúgy, mint a hadsereg minden vonatkozású szellemiszükségleteinek. A frontszínházak megszervezése párhuzamosan történik azzal az akcióval, amelyet Du h a mn elkezdeményezett és amelynek célja a katonáknak könyvekkel, mégpedig jó könyvekkel való ellátása. Ezekben a színházakban a legkitűnőbb francia művészek játszanak: Che v a, 1ier, M isting acte s a francia művészet más büszkeségei. A fronton együtt van a munkás a nagy ügyvéddel, a kisiparos a kitűnő íróval, a pparaszt történelmi nevek viselőivel — nálunk a mozgósítás nem kivételez — és a Maginot-vonalnak ez a demokráciája nehéz feladattá teszi a műsorösszeállítást. Leginkább klasszikusokat játszanak és — bohózatokat. Corneille, Racine, Moliére, Murivaux, Victor Hugo. Musset ma a legdivatosabb szerzők Franciaországban. — Végül szeretnénk hallani valamit a francia munkásosztály és a színház kapcsolatairól. — Aki járt Franciaországban, tudja, hogy a színházak helyárai viszonylag nem magasak. De jól tudjuk, hogy vannak, akik ezt sem tudják megfizetni. Hogy azonban a színművészet mindenki, számára elérhető legyen, állandó olcsó délutáni és gyakran esti előadássorozatok vannak. Július 14-én, a forradalom emlékünnepén, mindenki ingyen mehet bármelyik színházba. A színházak ilyenkor tele vannak svájcisapkás munkásfejekkel... M. Yonnel elmosolyodik és el-, gondolkodik. A következtetést nem mondja ki — hiszen fölösleges. — Az előadás húsz perc múlva kezdődik — Vágja ketté a pillanatnyi csendet Dénes György. A művész kezet nyújt. — Örülök, hogy a magyar munkásság lapja számára mondhattam el ezeket — mondja. Búcsúzóul átnyújtom a Népszava vasárnapi számát és fölhívom figyelmét a Comédie Francaise-ról írt cikkre. Azt hisszük, M. Yonnelnek volt mondanivalója a magyar munkásság számára. Losonczy Géza * A Comédie Francaise vendégjátéka Hétfőn, egyetlen estére a francia művészet és irodalom levegője töltötte be a Vígszínházat. A Comédie Francaise nemzetközi körútja során útba ejtette Budapestet és két ízig-vérig francia darabot mutatott be. Az egyik modern vígjáték, Paul Morand a szerzője, és ,,Le Voyageur et rAmour"'(Az úton lévő és a szerelem) a címe, Paul Morand a legújabb francia írógeneráció tagja, már annak a nemzedéknek a szószólója és képviselője, amely a francia politikai és szellemi határon túlra is tekint és észreveszi azt, ami ezen kívül van. Darabjában éppen egy olyan ember szerelmének sorsát tárgyalja, aki távol van, aki utazik, akit szenvedélye és tudásvágya messze sodor Párizstól és a szerelmesétől. A távollétében kesergő és unatkozó asszonyt megkísérti az itthon maradt, csöndes, Párizsból ki nem mozduló jóbarát és amikor az asszony máreleget tenne a kísértő meghívásának, megszólal a telefon, a messzi Ausztráliából jelentkezik a távollévő utas. A szerelmes hangja viszszatartja az asszonyt, aki megilletődve állapítja meg, hogy ma már nincs távolság. Morand darabjában sok a szellem és a fordulat. A közönség jól mulat a párizsi élet embereinek és alakjainak ábrázolásán és az egymást követő ötleteken. Alfred de Musset írta a másik darabot és ..On ne badine pas avec l'Amour" (Ne tréfáljunk a szerelemmel) a címe. Musset-nek fájó lelke, sebzett szerelme érződik ki ebből a finom kis műből, amelynek jelenetei úgy hatnak, mintha, egy régi, gyönyörű francia gobelin alakjai elevenedtek volna meg és beszélnének. Mosolyognak és megilletődnek tőle az emberek. A szereplők elsőrangúak. Yonnel, aki egyszersmind rendezője az úton lévő színtársulatnak, mindkét darab férfi főszerepében aratott nagy sikert. Osztatlan nagyon tetszett Catherine Fonteney, Françoise Delille, Germaine Trouer, Marie Bell, Chambreuil) Louis Seigner és Aimé Clariond. Az előadáson megjelent a kormányzó és neje, továbbá a francia, angol, amerikai és többi külképviseletek diplomáciai kara. Ggy. Mindenféle jegyért forduljon a kultúrpropaganda jegypénztárunkhoz, VII. Erzsébet körút 35 és Conti ucca L Tel: 13413-30, 31. 32.