Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)

1940-03-12 / 58. szám

1940 március 12. kecs ma a NÉPSZAVA „Sohse hunyjon ki a szabadság lobogó fáklyája..." Arthur Henderson munkáspárti képviselő előadása Magyarországról Arthur Henderson elvtárs, munkáspárti képviselő, aki már több ízben járt Budapesten, vasár­nap előadást tartott a londoni rá­dióban Magyarországról, illetve a magyar szabadság­szeretetről. Ennek bizonyítékául megemlítette, hogy Magyarország népe már 1848-ban kivívta a sajtószabadságot és a magyar nép azóta is mindig bizonyítékát adta annak, h­ogy sza­badságjogaihoz ragaszkodik. Angliá­ban — mondotta — sokra értékelik azt, hogy ezeket a szabadságjogo­kat még a háború alatt sem áldoz­ták föl és szabadság­szeretetében rokon az angol és a magyar nép. Adja Isten, hogy sohse hány­jon ki a szabadság lobogó fáklyája sem Angliában, sem Magyarországon. Ha pedig majd eljön egyszer a békekötés ideje, biztosítani kell minden nemzet, még a legkisebb nemzet számára is a szabadságot, a függetlenséget, a szólás- és sajtószabadság jogát. Az építőmunkásság a kenyérért és a jogért Új, nagy küzdelemet indított meg létérdekeiért az­­ építő­munkásság és vasárnap a MÉMOSZ nagytermé­ben hatalmas tömegbe gyülekezve határozták el taggyűlésükön a fo­kozott szervezkedést. Fodor Gyula szövetségi elnök­­nyitotta meg­ a felszólalók sorát, ismertetvén a polgármesterhez és az iparügyi minisztériumhoz inté­zendő beadványokat. Ezek a be­adványok az építőipari szakmák keserves helyzetével foglalkoznak. Köve­telik a 10 éve beígért kis­lakásépítkezés megindítását, az építőanyag kartellek megrend­szabályozását, az ármegállapító bizottságokba érdekképviseleti munkástagok, szakemberek be­választását, az árdrágulások ki­egyensúlyozására mozgó bér­skála megállapítását, végül a kenyérharcok érdekében az Építőmunkás szaklapnak a megjelenését. Mola­sits Géza országgyűlést kép­viselő elvtárs emelkedett ezután szólásra. Kifejtette, hogy az építő­ipar az államoshatalm­ és a főváros részéről nem találkozik kellő meg­értéssel. Nemcsak a fővárosban, de vidéken is óriási a lakásínség, minden tényezőnek elsősorban a lakásépítkezésre kellene gondolni és nekü­nk — jelentette ki Mala­sits .Elvtárs­ — a propaganda minden eszközével harcolnunk kell­et­ti. Az­­árdrágulásokkal kapcsolatban élesen támadt a rögzített bérek ell­en. Értékálló munkát adunk, értékálló béreket követelünk! — jelentette ki végül Malasits elvtárs. U­tána Reszegi Ferenc kőműves fejtette ki, hogy a munka-.-ág h­ar­cában, júmiástig azon fordul meg az eredmény: milyen szervezeti erő megteremtésével tud hatni. Szolidaritásra és együttműkö­désre szólította föl az építőmunkások minden rétegét. Czigler Tamás ácsmunkás kije­lentette, hogy a magyar munkas­ág csak a saját erejére számíthat har­cában. S ha megind­ul a tavaszi munka, az építőmunkásság legyen óvatos, ne túlórázzon, nehogy az így megnövekedett munkanélküli tömeg hátbatámadja mozgalmát. Nem holmi két-­háromfilléres óra­bérért harcolunk csupán — de a szabadságjogokat is követeljük, el­sősorban a­­sajtószabadságot. Az egybegyűlt építőmunkások sűrű tömege egyhangúlag szavazta meg a két beadványt és lelkes han­gulatban oszlott szét. Tavaszi nagytakarítás Stockholmban (Stockholm, március 2. — ,t­­épisza •'« tudósítójától.) Tíz hét kegyetlen hidege után, beköszöntött, ha még nem is a tavasz, de néhány előhírnöke. Délelőtt még 21 fok­­ alatti metsző hidegben di­deregtünk, délután a hirtelen átmenet következtében influenzaveszélyes , "ok ..melegbe" kerültünk. Néhány perc t­ilán megjelentek a háztetőkön az oko­dás fecskéi, akik biztonsági kötelék­védelme alatt szórták le a háztetőkről a 11 hét óta feltornyosuló hatalmas h­ó-­­tömegeket. Ez az évről-évre szinte percnyi pon­tossággal megkezdődő munka fontos elővigyázati intézkedés, mert az olvadás idején a járókelők életét vesze­delmeztető, mázsányi súlyú hótömegek zuhannak le a háztetőkről. A következő nap reggelén csodálatos látvány tárult­­, elénk. A hónapok óta hóval borított háztetőkön egy cseppnyi hó sem látható. A járdára lezuhant hó­én jégdombocskákat szorgos hólapátöló munkások igyekeztek eltakarítani. A város és a háztulajdonosok hir-fsté­sek, a házkapura kifüggesztett plakátok útját keresnek hólapátoló munkásokat. De kevesebb a jelentkező, mint a szük­séglet. Fiatalabb évjáratú hólapátolót alig látunk. Nők egyáltalán nem jelent­keznek erre a munkára. A fiatalság az üzemekben dolgozik, vagy más, most aktuálisabb szolgálatot teljesít. Az idő­sebb munkanélküliek is csak szükség­esetén vállalják ezt a nehéz munkát. A munkabér nem is alacsony, ha a középeurópai munkabéreket vesszük alapul. De viszont nem túlságosan ma­gasak, ha a stockholmi munkások élet­viszonyaihoz irányítjuk a fizetést. Olvasd és terjeszd a Népszavát! Figyelembe kell még venni, hogy csak néhány hétig tartó szezonmunkáról van szó s a h­ólapátolás nehéz munka, amely mellett sok ruhát és cipőt rongál a munkás. V. U. — Légijárat Szófia és Moszkva között. Kedden érkezik Szófiába az első szovjet­orosz kereskedelmi repülőgép. Ezúttal m­ég próbarepülésről van szó, de már­cius 1.­1-én megindul a menetrendszerű forgalom a moszkva—szófiai vonalon. A vonalon hetenként két járat közleke­dik b­oks 7. oldal Beszélgetés Yonnellel, a Comédie Francaise társulatának vezetőjével . Örülök, hogy a magyar munkásság lapjának nyilatkozhatom" A Comédie Francaise társulata középeurópai körútja alkalmából ellátogatott Budapestre is, llogy a­­magyar­ közönség mily nagyra ér­tékeli Franciaország el­ső művé­szeinek előadását, bizonyítja, hogy a jegyek már napokkal ezelőtt tel­jesen elfogytak. A magyar műve­lődés hálós a megtermékenyítő francia kultúra iránt. A társulat lelke és vezetője M. Yonnel. Színész és rendező egy­személyiben. Megkértük M. Yonnel-t, hogy a Népszava olvasói számára beszéljen néhány olyan kérdésről, amelyek ma általán­osak érdekelnek mindenkit. Dénes György vezet be a művész öltözőjébe, aki a tükör előtt áll. Az előadás huszonöt perc múlva kez­dődik. Előre megígérjük, hogy csak pár percre vesszük igénybe türel­mét és már fel is tesszük az első kérdést:­­ — Lenne szíves szólni pár szót arról, hogy milyen hatással van a háború a­­ színművészeire! Van-e valami korlá­tozása a szólásszabadságnak, a gondolat­nyilvánításnak a francia színpadon? — Ami nagy színházainkat illeti, semmiféle korlátozásról nincs szó. Műsorunkon változatla­nul szerepelnek azok az írók, akiknek műveit a háború előtt játszottuk. Klasszikusok, moder­nek egyformán szerepelnek a mű­sorunkon és a szókimondó francia művészet — ha művészet — meg­találja helyét a francia színházak deszkáin. Más kérdés a kabaré különböző változatai. A politikai szatíra, amely nálunk­, annyira divatos, elvesztette élét­ féktelen­ségét. Idegen államfőkét, ve­lünk barát viszonyban lévő álla­mok felelős vezetőit, nem lehet többé olyan hangon és beállítás­ban bírálni, mint békében. — N­a már itt tartunk, ne hagyjuk figyelmen kívül a frontszínházakat sem, amelyekről annyi szó esik mostanában. —­­ Igen, a front­szín­házak — mondja és egy pillanatig elgon­dolkodik. — A frontszínházak szervezőjük, G­a­m­el­in tábor­nagy személyes ellenőrzése alatt állnak. A hadvezetőség,­gondját viseli a frontszín­házaknak ép­úgy, mint a hadsereg minden vo­natkozású szellemi­­szükségletei­nek. A front­színházak megszer­ve­zése párhuzamosan történik azzal az akcióval, amelyet D­u h a mn e­l­kezdeményezett és amelynek célja a katonáknak könyvekkel, még­pedig jó könyvekkel való ellátása. Ezekben a színházakban a leg­kitűnőbb francia művészek ját­szanak: C­h­e v a, 1­i­er, M is­tin­g act­­­e s a francia művészet más büszkeségei. A fronton együtt van a munkás a nagy ügyvéddel, a kisiparos a­ kitűnő íróval, a ppa­raszt történelmi nevek viselőivel —­ nálunk a mozgósítás nem kivé­telez — és a Maginot-vonalnak ez a demokráciája nehéz feladattá teszi a műsorösszeállítást. Legin­kább klasszikusokat játszanak és —­ bohózatokat. Corneille, Racine, Moliére, Murivaux, Victor Hugo. Musset ma a legdivatosabb szer­zők Franciaországban. — Végül szeretnénk hallani valamit a francia munkásosztály és a színház kapcsolatairól. — Aki járt Franciaországban, tudja, hogy a színházak helyárai viszonylag nem magasak.­ De jól tudjuk, hogy vannak, akik ezt sem tudják megfizetni. Hogy azonban a szín­mű­vészet m­indenki, számára elérhető legyen, állandó olcsó délutáni és gyakran esti előadássorozatok vannak. Július 14-én, a forradalom em­lékünnepén, mindenki ingyen mehet bármelyik színházba. A színházak ilyenkor tele vannak svájcisapkás munkásfejekkel... M. Yonnel elmosolyodik és el-,­­ gondolkodik. A következtetést nem mondja ki — hiszen fölösleges. — Az előadás húsz perc múlva kezdődik — Vágja ketté a pillanat­nyi csendet Dénes György. A művész kezet nyújt. — Örülök, hogy a magyar mun­kásság lapja számára mondhat­tam el ezeket — mondja. Búcsúzóul átnyújtom a Nép­szava vasárnapi számát és fölhívom figyelmét a Comédie Francaise-ról írt cikkre. Azt hisszük, M. Yonnelnek volt mondanivalója a magyar munkás­ság számára. Losonczy Géza * A Comédie Francaise vendégjátéka Hétfőn, egyetlen estére a francia művészet és irodalom levegője töl­tötte be a Vígszínházat. A Comé­die Francaise nemzetközi körútja során útba ejtette Budapestet és két ízig-vérig francia darabot mu­tatott be. Az egyik modern vígjáték, Paul Morand a szerzője, és ,,Le Voyageur et rAmour"'(Az úton lévő és a sze­relem) a címe, Paul Morand a leg­újabb francia írógeneráció tagja, már annak a­ nemzedéknek a szó­szólója és képviselője, amely a francia politikai és­ szellemi hatá­ron túlra is tekint és észreveszi azt, ami ezen kívül van. Darabjá­ban éppen egy olyan ember szerel­mének sorsát tárgyalja, aki távol van, aki utazik, akit szenvedélye és tudásvágya messze sodor Párizs­tól és a szerelmesétől. A távollété­ben kesergő és unatkozó asszonyt megkísérti az itthon maradt, csön­des, Párizsból ki nem mozduló jó­barát és amikor az asszony már­eleget tenne a kísértő meghívásá­nak, megszólal a telefon,­ a messzi Ausztráliából jelentkezik a távol­lévő utas. A szerelmes hangja visz­szatartja az asszonyt, aki meg­illetődve állapítja meg, hogy ma már­­ n­incs tá­vol­sá­g. Morand darabjában sok a szellem és a fordulat. A közönség jól mulat a párizsi élet embereinek és alak­jainak ábrázolásán és az egymást követő ötleteken. Alfred de Musset írta a másik da­rabot és ..On ne badine pas avec l'Amour" (Ne tréfáljunk a szere­lemmel) a címe. Musset-nek fájó lelke, sebzett szerelme érződik ki ebből a finom kis műből, amelynek jelenetei úgy hatnak, mintha, egy régi, gyönyörű francia gobelin alakjai elevenedtek volna meg és beszélnének. Mosolyognak és meg­illetődnek tőle az emberek. A sze­replők elsőrangúak. Yonnel, aki egyszersmind rendezője az úton lévő színtársulatnak, mindkét da­rab férfi főszerepében aratott nagy sikert. Osztatlan nagyon tetszett Catherine Fonteney, Franç­oise Delille, Germaine Trouer, Marie Bell, Chambreuil) Louis Seigner és Aimé Clariond. Az előadáson megjelent a kor­mányzó és neje, továbbá a francia, angol, amerikai és többi külképvi­seletek diplomáciai kara. Ggy. Mindenféle jegyért forduljon a k­ultúrpropaganda jegypénztá­runkhoz, VII. Erzsébet körút 35 és Conti ucca L Tel: 13413-30, 31. 32.

Next