Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)
1940-04-02 / 73. szám
1940 április 4. csütörtök NÉPSZAVA Lakásgondok 1. Számtalanszor rámutattunk ezeken a hasábokon arra, hogy a kormány lakbérkifíszítő rendelete mmaszában nem tette lehetetlenné a lakók kiuzsorázását és hosszú ideje szürgették a fölmondási jogkorlátozását. Örömmel fogadtuk tehát a kormánynak ebben az irányban kibocsátott legújabb rendeletét, amelynek hivatása, hogy az indokolatlan fölmondásoktól is megvédje a lakókat... Illetve itt mégis némi hiba csúszott a rendeletbe. Nem a lakókat, hanem csak a föbérlőket védi a kormányrendelet, amely határozottan kimondja, hogy hatálya nem terjed ki az albérlőkre. Pedig ma, amikor hivatalos statisztikai megállapítások szerint is szinte nullára zsugorodott az üres lakások száma, természetszerűen sokkal többen kényszerülnek arra — nemcsak magánosok, hanem egész családok is —, hogy albérletben húzódjanak meg. Persze, a gyökeres gyóstymód az lenne, ha is szociális viszonyok megjavításával és az építkezés megindításával lehetővétennék, hogy az albérlőkből is fő bér-ők legyenek. Amíg azonban erre nincs kilátás — és valljuk meg, hosszú ideig nincs kilátás —, addig az albérlőket sem lehet szabad prédául odadobni senkinek. 2. M Majdnem pontosan ugyanakkor, amikor a minisztertanács tárgyalta a lakáskérdést, foglalkozott ugyanezzel az üggyel egy másik hivatalos szerv is, amelynek a hatásköre azonban szerencsére jelentékenyen kisebb. Ez a másik szerv Pestszenterzsébet képviselőtestülete, amely most tárgyalta le az új lakbérleti szabályrendeletet. Ez a szabályrendelet a lakókat két csoportra osztja: szegényekre és legszegényebbekre. Az első csoportnak nem nyújt semmi védelmet, a második csoport tagjaira pedig rázúdít minden elképzelhető terhet és teljesen kiszolgáltatott zsákmányul dobja őket oda a háziúri önkénynek. Kimondja ez a szabályrendelet, hogy az egyszoba-konyhás lakások — tehát amelyeket a legszegényebbek laknak — csak havibérletes lakások. Ez más szóval annyit jelent, hogy bérlőiknek bármikor felmondhatnak egyhónapos határidőre és beköltözés után félévvel már a lakbér is emelhető. Igaz ugyan, hogy a szabályrendeletnek ezek az intézkedései a gyakorlatban egyelőre nem érvényesülhetnek a kormányrendezek folytán. Pestszenterzsébet képviselőtestületének jobboldali többsége azonban talált módot arra is, hogy olyan rendelkezéseket alkosson, amelyek azonnal megnyomorítják a legszegényebb embereket. Kimondotta ugyanis, hogy a szoba-konyhás lakások bérlői beköltözés előtt kéthavi óvadékot— magyarul kamatmentes kölcsönt — tartoznak lefizetni a háziuraknak. Ez a rendszer utóbbi időben egyre több városban harapódzott el, de eddig háziúri önkény volt. Hatósági jóváhagyást most nyert először, mert a pestszenterzsébeti jobboldal meg akarta mutatni, hogyan értelmezi a valóságban a sokat hánytorgatott „szociális gondolatot". 3. Az országszerte pusztító áradás következtében főleg a falvakban számos ház összeomlott vagy annyira megrongálódott, hogy elkerülhetetlen a lebontása. Most az a terv merült fel, hogy az új házakat fából építsék, mert ez az anyag jó hőszigetelő és a víz pusztításainak is jobban ellenáll. Kétségtelen, ha a tűzveszedelemtől eltekintünk, a faépítkezésnek vannak igen figyelemreméltó előnyei. Ha úgy találják, hogy ezek az előnyök jelentősebbek a hátrányoknál, akkor építsék fából újjá az összeomlott lakóházakat. A legfontosabb azonban, hogy egyáltalán megépítsék őket és megépítsék azokat a házakat is, amelyeket nem mosott ugyan el az árvíz, de amelyekre anélkül van halaszthatatlanul szükség. A Népszava előfizetési ára: így érre SC.— peng« »•létre — 18.— pengő szeeyedévre — — — ~ — 9 — pengő Egy hónapra J— pengő KKT hétre 74 fillér Egree mám ára hétköznap 12 fillér A földért, szabadságért és emberséges életért folyó harcban együttmenetel az ipari és mezőgazdasági munkásság A Földmunkás Szövetség harmincötéves jubileumi közgyűlése A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, március 31-én tartotta rendes éri közgyűlését. A közgyűlésen szóba kerültek mindazok a kérdések, amelyek a földmunkások ezeréves nagy iure kapcsán fölmerültek. A gyökeres és végleges megoldást jelentő földbirtokrendezés mellett elsősorban olyan kérdések alkották a tanácskozások anyagát, amelyekért folyó és folytatandó harc alkalmas arra, hogy a parasztsájt proletár elemeit egy táborba, egy harci közösségbe terelje. Ilyen kérdés volt elsősorban a mezőgazdasági munkásság munkaidő- és munkabérkérdésének rendezése. A felszólalók egyöntetűen megállapították, hogy ezeket a kérdéseket csak az érdekelt munkásság szervezett erejével lehet kivívni. Ennek érdekében, továbbra is folytatni kell azt az áldozatos munkát, amelyet a szövetség a földmunkásság érdekében 35 esztendő óta végez. m Szeder Ferenc ünnepi beszéde A vasárnapi közgyűlést megelőzőleg szombaton este a vasmunkások székházaiban jubileumi kultúrestet rendezett a szövetség. A zsúfolásig megtelt terem közönsége előtt elsőnek a Budapesti Általános Munkásdalegylet szerepelt Vásárhelyi Zoltán vezetésével. Takács József elvtárs a földmunkásmozgalom történetéből mondott el érdekes epizódokat. Darvas József és Veres Péter szépirodalmi munkáikból olvastak fel, Horváth Ferenc és Erdős Magda Ady, Petőfi, Csizmadia Sándor, Juhász Gyula ésTyysef Attila költeményeiből adtak elő. Markó Eta két népdalt, a Szalmás-kórus munkásindulókat énekelt. A kultúrest keretében Szeder Ferenc elvtárs nagyszabású beszédben beszámolt a Földmunkás Szövetség megalakulásáról és 35 éven keresztül kifejtett munkájáról. A mai kor nemzedéke alig tudja elképzelni azokat a társadalmi, gazdasági és lelki állapotokat — mondotta —, amelyek között 1905-ben, a szövetség megalakulása idején az uralkodó osztály élt. Noha az ezredéves kiállítást követő évben hatalmas méretű aratási sztrájk rázta meg az országot, az uralkodó körök azt hitték, hogy az ilyen természetű kérdéseket egyszer és mindenkorra elintézték a hírhedt 1898. évi II. tc.-kel. Ebben az időben a nagy latifundiumok árnyékában valósággal nyomorog a föld robotos népe. A legjellemzőbb, hogy amikor az uralkodó körök dúsan termő Kánaánról beszéltek, a nép körében a hiányos táplálkozás következtében a pellagra nevű betegség pusztít. A mezőgazdasági munkásság sorsára a szociálpolitikai védelem hiánya nyomta rá a bélyeget. Ebben a korban született meg a mi szövetségünk és születése nyomán vérsigviharzik az országon az a gondolat, amelyet ebben az országban a mezőgazdasági proletárság között ezer esztendőn keresztül senki sem képviselt: szervezkedni, összetartani, testvéri érzéssel megfogni egymás kezét és a szervezkedés erejével törekedni viszonyaink javítására. Ekkor hangzik föl először erőteljesen a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai védelmének követelése, a betegség-, baleset-, aggkár-és rokkantságbiztosítás kérdése. Az összetartás bátorságot önt a földmunkásokba és egyre-másra alakulnak csoportjaink szerte az országban. Ez a küzdelem átmenetileg meg is hozta az eredményét. Azért átmenetileg, mert a hatalom gondoskodott róla, hogy az eredmények ne váljanak tartósakká. Csoport feloszlatások, üldözések, a hatalom teljes súlyának érvényesítése megsemmisített úgyszólván minden elért eredményt. Kényszerű pihenések következtek ekkor a szervezkedés terén, hogy azután újra kezdődjék a tövises út kálváriajárás. Vannak idők, amikor a helytállás is hősi cselekedet és mi most helytállunk. A tanításnak és a nevelésnek az a munkája, amelyet végeztünk, meghozta a magyar mezőgazdasági munkásság számára a maga gyümölcsét. Meggyőződésünk, hogy a föld, szabadság és emberséges élet után való harcban rövidesen együttmenetel a szervezett ipari és mezőgazdasági munkásság, hogy törekvéseit, vágyait és álmait valóraváltsa. A napirend tárgyalása A MÉMOSZ székházában vasárnap délelőtt 9 órakor nyitotta meg Szeder Ferenc elvtárs a Földmunkás Szövetség közgyűlését. Üdvözölte a megjelenteket, majd azt fejtegette, hogy a mai időkben nemcsak a fennálló gazdasági és társadalmi viszonyokkal kell harcolnia a földmunkásságnak, hanem az árulás és az elvi hűtlenség felburjánzásával is. Beszéde végén felolvasta a jugoszláv földmunkások szövetségének üdvözlő sorait, amelyben sok sikert kívánnak a közgyűlésnek. A napirend további során Takács József elvtárs történelmi visszapillantást adott a földmunkásság munkabér és munkaidő terén elért eredményes harcairól. A mezőgazdasági munkások bérét szabályozó legújabb törvénnyel foglalkozva kijelentette, hogy ez a törvény valamivel tökéletesebb az 1923. évi 25. törvénycikknél. Abudamellett óva intette a munkásokat, hogy mindent csak a törvényes rendelkezésektől várjanak. Ennek a törvénynek is csak akkor lesz meg a tényleges munkabérjavító hatása, ha a földmunkások szervezett erejükkel vigyáznak a törvény végrehajtására is. A megyénként létesülő munkabérmegállapító bizottságok szerint. MUNKAKÉPESSÉGÉT NÖVELI A MINDENNAPI DVDMALTINE! — A „Jelenkor" legújabb számában Katona Jenő, Preszly Elemér, Bölöny József, Gogolák Lajos cikkei komoly ügyeimet érdemelnek. Francois Mauriac a háborús Párizs éjszakáiról ír. ..Így írtok,nyilasok" címen nyilas lapokból kommentár nélkül összegyűjtött idézeteket közöl a „Jelenkor". 3. oldal nem hozzák meg a földmunkásság részére a kívánatos eredményt, mert ezeknek a bizottságoknak a tagjait a mezőgazdasági kamarák tagjai közül választják. A törvény végrehajtásának ellenőrzésére választott egy megyei tisztviselő sem tudja kellőképpen ezt a munkakört betölteni. A földmunkásság mozgalma csak akkor nem lesz hiábavaló, ha szervezeteiket kiépítik és szervesen belekapcsolódnak a dolgok irányításába. Peyer Károly elvtáns a Szakszervezeti Tanács nevében szólalt fel Elmondotta, hogzú az a szegénységg, amelyben a földmunkások élnek, veszélyt jelent az ipari munkásság életszínvonalára is. Amikor az ipari munkásság a jobb megélhetésértküzd, a tőkés osztály képiselői igen gyakran a mezőgazdasági munkásság sokkal alacsonyabb életszínvonalára hivatkoznak. A falusi szegénység emellett azzal is veszélyezteti az ipari munkásság életszínvonalát, hogy a városokba tódulva, a munkapiacon olcsóbb munkaerőként jelent meg. A mezőgazdaságban uralkodó alacsony munkabér a mezőgazdaság fejlődésére is hátrányos. A termelésnek a ma fennálló primitívsége Csak a mai alacsony munkabérek mellett tartható fenn. Kulik Gyula, az ifjúmunkások nevében szervezkedésre szólította fel a megjelenteket. Ha a földmunkás ifjúságot nem tömörítik szervezetekbe, akkor ez a fiatalság prédája, lesz a mindenkori konjunktúraáramlatoknak. Vass Antal a kubikosmunkások nevében elmondotta, hogy milyen érdemeket szerzett ez az osztály nemcsak itthon, hanem külföldön is az évtizedek során. A kubikosok helyzetével ennek ellenére édeskeveset törődnek az uralkodó körök. Az ipari munkásság bérének megállapítása után négy évnek kellett eltelnie, amíg a roszabb viszonyok között élő földmunkások bérét is rendezték. A törvény rendkívül körülményességgel írja körül, hogy ki tekintendő kubikosnak s a kubikosmunkának csak néhány fajtáját hagyta meg. Az iparral és kereskedelemmel kapcsolatos földmunkákat a törvény már nem minősíti kubikosmunkának és az ilyen munkálatokért ki-ki annyit fizet, amennyi neki tetszik. Ennek következménye, hogy 1939-ben, a munkabérek rendezése után 38 fillérrel jutott kevesebb egy napra a keresetből, mint az előző évben. A küldöttek felszólalásai A napirend letárgyalása után a közgyűlés délután áttért a felszólalásokra. Kállai Sándor debreceni küldött kifogásolta, hogy az új törvény csoportokba osztja a mezőgazdasági munkásokat. A legkisebb munkabérek betartásának ellenőrzését mai formájában nem tartja elegendőnek. Az öregségi biztosítás céljaira előirányzott 11 millió pengőt nem használják fel teljes egészében, holott, ha felhasználnák, a havi 5 pengőnél magasabb nyugdíjat is juttathatnának. Fehér János (Békéscsaba) kifogásolta, hogy ruszin munkásokat hoznak le az Alföldre. Fári László (Hódmezővásárhely) követelte, hogy a mezőgazdasági munkások munkaidejét állapítsák meg. Ha bevezetnék az órabérfizetést a mezőgazdaságban is, akkor nem fordulhatna elő, hogy a munkanapot a végtelenségig kinyújtó