Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-11 / 205. szám
4. oldal Szombaton szenzációs premier a Magyar Színházban Vaszary Gábor-Fényes Szabolcs új zenés vígjátéka AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK A „Tokaji aszú" 3 utolsó előadása! Váltson olcsó bérletet! Budafoki ügyek Ki az ellenzék Budafokon? A reggeli nyilaskeresztes lap ferdítései Nyilasék reggeli lapja, a „Magyarság" egyik minapi számában Budafok ügyeivel foglalkozik. Természetesen: úgy állítja be a dolgokat, mintha a bajokat kizáróan nyilasék fedezték volna föl. Azonban ez esetben is megállapíthatjuk, hogy semmi újat nem tudnak mondani. Ami komoly kifogás van, azt mind mi, szociáldemokraták hangoztattuk. Maga a cikk hemzseg a tévedésektől és a rosszakaratú ferdítésektől. A cikk útszéli és durva hangjával nem foglalkozunk, annak elbírálását az olvasók ízlésére bízzuk. Néhány „tévedés"-re azonban rá kell mutatnunk. A cikk először megállapítja, hogy a legutóbbi országgyűlési választásokon a nyilaskeresztes pártok közel 59%-os szavazatot kaptak, de elhallgatja azt, hogy az országgyűlési választások után pár hónappal, ez év tavaszán az önálló nyilas lista Budafokon csúfosan megbukott. A leadott érvényes szavazatok közül a szociáldemokrata párt 35,2%-os szavazatával szemben a nyilasoknak csak 13,5%-ot sikerült nagy nehezen összehozniok. Ez a tény világosan bizonyítja, hogy Budafok dolgozó népe már teljesen immúnis a nyilas mételytől. Ezt a le nem tagadható tényt a „Magyarság" a szokásos őszinteségével letagadja. A kiábrándult tömegeket most úgy szeretné megfogni, hogy a mi részünkről komoly elgondolással vitt ellenzéki állásfoglalást útszéli hangon úgy igyekszik beállítani, mintha az ellenzéket kizáróan csak ők képviselnék. A cikk csak ellenzékről beszél, de az ellenzék kizáróan mi vagyunk. A polgármesteri lakással kapcsolatos megállapításai is a legteljesebb járatlanságot bizonyítják és igazolják, hogy felületesen foglalkoznak a kérdéssel. Csak azután jutott eszükbe e kérdésnek ízléstelen formában való föltálalása, amikor mi már megföllebbeztük. Ha ők olyan nagyon szívükön viselik Budafok népének sorsát, ne ízléstelen kirohanással, hanem föllebbezéssel éljenek a sérelmes intézkedések ellen, amint azt mi mindenkor megtesszük, ha fölfogásunk szerint a közösséget sérelem éri. A polgármesteri lakás tatarozásával kapcsolatos megállapítások is teljesen tévesek. A közgyűlés annak idején az előterjesztett javaslat alapján hozzájárult ahhoz, hogy a javaslat szerint teljesen használhatatlan épület tatarozása 9600 pengőbe kerül. Tény az, hogy a bizottság, amely azt letárgyalta, nem tudott a központi fűtésről. Azonban a közgyűlés elé már úgy került a javaslat, hogyha megtakarítás lesz, annak terhére a központi fűtés is megépíthető. őszintén meg kell állapítanunk, hogy ez a beszúrás minden párt figyelmét elkerülte. Mi észrevettük, de nem tulajdonítottunk neki nagy fontosságot, mert az előterjesztés szerint megtakarítás úgy sem volt lehetséges. A legnagyobb meglepetésünkre e határozat után a polgármester az újabb közgyűlés elé már a vállalatbaadásra vonatkozó javaslatot terjesztett elő, amely szerint a központi fűtés az előirányzott költségeknek közel 50%-át tette ki és az annak idején beterjesztett javaslattól teljesen eltért. Ez ellen minden párt fölszólalt. Kifogásolta a MÉP, a reform párt és mi, szocialisták. Azonban ennek konzekvenciáját egyedül mi, szocialisták vontuk le, azzal, hogy meg is föllebbeztük. Senki nem föllebbezte meg, csak mi. A nyilaskeresztes párt sem. Tehát ha valakinek joga van a kifogásolásra, A ZÖLD FÜZET, vagy Fáncsy mester, a bűvészinas Május 11-én lépett életbe a sütőipari vasárnapi munakszünet, amelyért ötven esztendőn keresztül küzdöttek a magyar sütőmunkások. Mindenki nyugodtan vette tudomásul, hogy az iparban bekövetkezett a nyugalom, a rend, a béke állapota. Mert ez a rendezés embert formál majd munkásból és munkáltatóból egyaránt. Elmúlt a nyár és a vagy háromhónapos vasárnapi munkaszünet a gyakorlatban is bebizonyította a jogosultságát. Mindenki hozzájutott a mindennapi kenyeréhez és süteményéhez minden fennakadás nélkül. Ezért érte a sütőipart nagy meglepetéssel egy zöld füzet alakjában mutatkozó kísértetjárás, amely hangulatot próbál teremteni éppen azok között, akik három hónapon keresztül élvezték ennek a felbecsülhetetlen rendezésnek az áldásait. Hát amit Fáncsy János sütőmester csinál, az minden képzeletet felülmúl. Azt, hogy a vasárnapi munkaszünetet úgy reformálják meg, hogy az vasárnap délelőtt 10 órától hétfőn délelőtt 10 óráig tartson, nem hívhatják vasárnapi munkaszünetnek, még kevésbé 24 órás munkaszünetnek, mert a munkások nagy része az esti kovászolás munkájának elvégzésével még 10 órai munkaszünethez sem jutna! Ez az ötlet még a háború előtt született meg, már akkor is beteg volt. Arról nem is beszélünk, hogy nagy visszaélésekre adna lehetőséget és mindennek mindig a sütőmunkás fizetné meg az árát. A Fáncsy-féle bűvészinasokat éppen az vezeti, hogy ne legyen a sütőiparban olyan rend, amely kizár minden félreértést. A rendezés előtt az iparügyi minisztérium közreműködésével valamennyi érdekeltséget megkérdeztek, minden ötletet megfontoltak és a Sütőipari vasárnapi munkaszüneti rendezés olyan tökéletes, amilyen tökéletes ilyen rendezés csak lehet. A gyakorlat azt is bebizonyította, hogy abból senkinek semmiféle kára nem származott, sőt, ellenkezően, a vasárnapi munkaszünet a munkanélküliek 50%-át a hét egy napján jövedelemhez juttatta és a kismeg a középipar jövedelemcsökkenés helyett lényeges jövedelemhez jutott. A vasárnapi munkaszünet rendezése előtt Magyarország számtalan községében és vidéki nagyvárosaiban is közös megegyezéssel megvolt ez a munkaszünet, sőt a munkáltatók a saját jószántukból vezették be. Ezek után mindenki nyugodtan kérdezhetné: miért ez a lárma most a vasárnapi munkaszünet ellen? És miért éppen Fáncsy János és társai részéről, akik szeretik verni a mellüket, hogy a munkássággal karöltve csináljanak reformokat a sütőiparban!! A sütőmunkásság Fáncsy és társai „reformtörekvései"-t már a múltból is jól ismeri és tudja, hogy azok a sütőmunkásság bőrére mennének. Még élénken emlékezetünkben van az éjjeli munkát tiltó törvény ellen folytatott hajsza... Az ország szervezett sütőmunkássága őrködik majd és ötvenesztendős küzdelmének az eredményét nem engedi ki a kezéből! És azoknak a sütőrmestereknek, akik még hallgatnak a Fálicsy-féle bűvészinasok mesterkedéseire, csak azt mondjuk: életük és sorsuk hozzá van kötve az éjjeli munkát tiltó törvényhez és a vasárnapi munkaszünethez. Ha valaki rést próbál ütni rajta, a saját egzisztenciáján és sorsán üt rést: a kis- és középipar a nagyüzemekkel szemben való versenyben nem tudná megállni a helyét ilyen szociálpolitikai védelmek nélkül. Reméljük, nincs messze az az idő, amely lehetetlenné teszi az ilyen bűvészinasok mesterkedéseit és megbünteti a jogtalan, indokolatlan kísértetjárást az egészséges emberek között. Marosán György NÉPSZAVA 1945 szeptember 11, szerda úgy azt csak mi tehetjük, mert csak mi éltünk jogorvoslattal. Igaz ugyan, hogy jogorvoslatunkat a város polgármestere a maga hatáskörében elutasította, azonban mi ez ellen is jogorvoslattal éltünk. A cikk itt is elhallgatja, hogy ezt mind kizáróan mi, szociáldemokraták tettük. Ők a más tollával akarnak ékeskedni. Budafok lakossága azonban nagyon jól tudja, hogy komoly ellenzéki munkát csak mi, szocialisták végzünk és, amint azt a legutóbbi választás is bebizonyította, csak bennünk bízik. Buda FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ sok öntudatos lakosságát tőlünk semmiféle elhallgatással, túllicitáló útszéli hanggal elhódítani nem lehet! A várasi csengők csilingelnek emlékezetemben, nappal és éjszaka mostanában, amikor olyan őszintén, olyan szívbeli melegséggel beszélünk és olvasunk Nagyváradról. Halk hangokon csilingelnek, finoman, szerény csíngeléssel, pedig a valóság az, hogy soha életemben nem láttam, nem hallottam váradi csengetyűt. Amit tudok róluk, apám mesélgetéseiből tudom. De ezekből a megismétlődő télesti mesékből olyan jól tudom, mintha ebben az életben soha mást nem hallottam volna. Száz éve annak, ebben az esztendőben, sőt, ezen az őszön pontosan száz éve, hogy a váradi rézöntő céh atyamestere megengedte apámnak, ottani műhelyben tanálja ki a rézöntő mesterséget. Minálunk öreg bibliák fedelére írták a múltat. A halált és a születést nem bélyeges okmányokban, hanem a bibliák fedelén őrizzük, de a váradi atyamester pecsétes levele, az még ma is megvan hiánytalanul. Kemény, időálló diósgyőri papirosra olyan tintával írták, hogy feketén csillámlik és friss még mindig, mintha puha lidtollával tegnap rótta volna a céh nótáriusa. Szépek voltak az idők, amelyek apám meséiből nyíltak meg a gyermeki lélek szemhatára előtt. Nem gyötrelemnek, nem mártír szenvedésnek, tűnnek a koplalások, a hajszák, az ütlegek, amelyek a száz év előtti mesterinas életét betöltötték, hanem hősi helytállásnak, kalandnak, tűnő mulatságnak. Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt... A váradi rézöntőinas éjnek idején lekúszott a fekvőhelyéről és kilopta, a homokból a télire eltett répát, az volt aznap a reggeli, az ebéd, a vacsora — de a gyötrő jelennek más jövője volt..., de Kossuth Lajosnak már harsogott a hangja, Széchenyi István már megírta könyveit s amikorra a rézöntőinast legénnyé avatták, akkor már azt az évet írták, hogy — 1818... Én csak azt nem értettem, hogy a borsodi gyerek miért ment olyan messzire. Nagyváradra rézöntést tanulni? — Hát azért, édes fiam, mert a váradi csengő, én voltam csak a csengő. A váradi csengőnek hire volt. A bacsók, a juhászlegények csak azt kérdezték a miskolci, a kassai meg a debreceni vásáron, hogy váradi csengő-e az a csengő s ha nem az volt, hát ott hagyták a mester asztalán, a fehér abroszon. Borsodban csak váradi csengő muzsikált abárányokon, de a Hortobágyon is, a lófiúk nyakán. Jó csengő volt az a csengő, angyalok énekeltek a hangjában... hát látod... ezért küldött engem nagyapádhárodra rézművességet tanulni... Valami közöm hát nekem is van Váradhoz smindenen túl, ami manapság történik körülötte, ezért hallom én most éjjelnappal a váradi csengők csilingelését. Hanem száz év... nem kis idő ez és történt is valami száz esztendő alatt... Nagy bidulások, nagy megállások, nagy erőfeszítések... A váradi rézöntőinas már rég sírjában pihen s nem érzi a vihart, ami millió ölyvként kereng az ivadékok fölött. Az idő harsogása nem hallatszik át a hantokon s aki alatta porlad, az nem tudja, hogy elmúlt a csengők édes divatja és komor harangok kondulására próbálunk berendezkedni. Bim-bam, dörgő harangszóra... Bim-bam, nagy hívásokra, sorsot fordító kötelességekre. Csak pillanatra derül ki az ég — de órákra, hónapokra beborul ...A jégeső kopogásában elhalkul a finom, csilingelés és nehéz harangok kondulnak. Bim-bam... vivos voco, mortuos plango, fulgura frango, — hívom az élőket, siratom a holtakat, megtöröm a villámokat.... Bim-bam, bim-bam... (vma) MŰVÉSZET IRODALOM (*) Hírek a Nemzeti Színházból. A Nemzeti Színház közli, hogy előadásai nem 8 órakor, hanem VIS órakor kezdődnek, úgy, ahogy az a plakátokon is van. — A színház igazgatósága már az új évad elején hírül adta, hogy klasszikus darabok felújításából nem tart nyilvános sajtófőpróbát, így a szombat este felújításra kerülő „Tell Vilmos"-ból sem lesz pénteken délelőtt főpróba. (*) Erdély színházai. A Színművészeti Kamara elkészítette a kimutatást azokról az erdélyi városokról, községekről, ahol színházi előadás céljaira szolgáló épületek vannak. Önálló színházi épülete van Besztercének, Csíkszeredának, Désnek, Kézdivásárhelynek, Kolozsvárnak, Marosvásárhelynek, Máramarosszigetnek, Nagybányának, Nagykárolynak, Nagyváradnak, Sepsiszentgyörgynek, Szatmárnémetinek, Székelyudvarhelynek, Szilágysomlyónak és Zilahnak. Színházi előadások céljaira megfelelő színháztermekkel rendelkeznek: Bárót, Bánffyhunyad, Borosnyó, Borsa, Borszék,Osíkszentmárton, Ditró, Élesd, Érmihályfalva, Felsővisó, Gyalu, Gyergyószentmiklós, Halmi, Kékes, Kovászna, Kraszna, Mángyarcséke, Magyarlápos, Magyarzsombor, Margitta, Maroshévíz, Nagyszalonta, Naszód, Nyárádszereda, Szamosújvár, Szinérváralja, Szilágycseh, Szépvíz, Szászrégen, Tasnád, Teke és Zsibó. Előreláthatólag a visszatért erdélyi részeken négy-öt új színtársulatot szerveznek majd. (•) Nem tekintik elintézettnek a szombathelyi színházvihart. Szombathely város képviselőtestülete, amint megírtuk, élesen kultúrellenes indokolással megtagadta a szombathelyi színház 500 pengős segélykérelmének teljesítését. Amint a „Magyar Tudósító" jelenti, Vas vármegye törvényhatósági kisgyűlés© foglalkozott a szóbanforgó határozattal és több felszólaló igen erősen elítélte a képviselőtestület állásfoglalását és annak indokait. Jánossy Gábor a többi között azt mondotta, hogy a képviselőtestületben kevés kulturális érzék nyilatkozott meg — a magyar színészet nem érdemelte meg az ott elhangzott lesújtó kritikát. Náray-Szabó László ugyancsak visszautasította azt a megállapítást, hogy a vidéki színház egyáltalán nem szolgálja a kultúrát. Kérte a főispánt és az alispánt, hassanak oda, hogy a színház feltétlenül segélyben részesüljön. Szűcs István főispán válaszában mélységes sajnálatának adott kifejezést a közgyűlésen elhangzottak miatt, a kérdés — mondotta — még nincs lezárva és a képviselőtestület határozatát reparálni kell. A főispán szavait helyesléssel fogadták, a kisgyűlés megbízta az alispánt, állapítsa meg a szinzalap ezidőszerinti vagyonát.