Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-15 / 209. szám

4. oldal ­dul a tervbe vett óriási arányú szo­ciális építőmunka. Minden anyagi erőnket a honvédelem fejlesztésére kell fordítanunk. De a honvédelem fejlesztéséhez tartozik az is, hogy szociális alkotásainkat fenntart­suk, hogy a szociális népvédelem erejével támasszuk alá a honvéde­lem ellenállóképességét. Az anyák, a gyermekek, az aggok és betegek védelmét egy pillanatra sem ha­nyagolhatjuk el. S az iskolákat is továbbfejlesztjük. De nem feledkez­hetünk meg a munkanélküliekről sem­." „S ha befejeződik a háború, folytatjuk a szociális építőmunkát, hogy Svédország a legrövidebb időn belül, a szó legnemesebb értel­mében vett szociális állammá fej­lődhessék." _ A szociális államtól vezet az út a szocializmus felé. Demokrácia a generációk között Az ifjúságot egyébként számtalan közéleti, szociális, gazdasági és ge­nerációs probléma foglalkoztatja. Ezeknek a gondoknak, bajoknak, törekvéseknek és kívánságoknak hű kifejezője volt a dolgozó — ipari-, mezőgazdasági- és főiskolai — ifjú­ságot képviselő kongresszus. Köve­telik, hogy szállítsák le a választó­jogi korhatárt 21 esztendőre. Aki 21 éves korában érett arra, hogy katona legyen, hogy mindnyájunk féltett kincsét, a hazát védelmezze, miért kell annak 23 esztendős ko­ráig várni, hogy képviselőt választ­hasson — kérdezi viharos tetszéstől kísérten az előadó. Az egész tanácskozáson végigvo­nult az a kívánság, hogy a hatósá­gok a legerélyesebben szálljanak szembe a népszellemet destruáló, minden áron megalkuvást kereső szellemmel. Addig kell velük el­bánni, amíg csak kevesen vannak, amíg nem okozhatnak nagyobb kárt. ..De a hatósági ellenállásnál még fontosabb a nép felvilágosítása. Egyfelől a haza, a nemzet és társa­dalomi, másfelől a nép szociális és gazdasági érdekeit egy az összeség érdekeit felölelő szintézisben kell egyesíteni. E szintézis alapján ki­fejlődő szellemi sziklafal védelme alatt építhető csak fel a mindnyá­junktól óhajtott svéd szociális ál­lam." E cél érdekében le kell bontani a generációs határoszlopokat. A szo­ciáldemokrata párt példáján okul­hat az egész társadalom. Meg kell fiatalítani az egész közéletet. Sen­ki sem kívánja, hogy az idősebb ge­nerációk nemzeti értéket képviselő tudását, tapasztalatát küszöböljék ki a közéletből. De egyesüljön a bölcsesség, az élettapasztalatok ki­egyenlítő bősége a közéleti gyűjtő­medencében a fiatalos tűzzel és lel­kesedéssel. Ezek a tulajdonságok kiegyenlítik a generációk közötti különbségeket, megteremtik a haza, a nép és a társadalom örökbecsű előnyére a generációk demokráciá­ját. Az országot kormányzó szociál­demokrata párt még ebben a szel­lemben intézi a párt sorsát. Foko­zatosan átadja a párt és ezzel az ország sorsának vezetését a szociál­demokrata ifjúságnak. A régi svéd szocialista szellem — új erők kezé­ben — biztosítja az új rendnek ne­vezett szociális és szocialista állam sikeres megalapozását. V. H. NÉPSZAVA 1940 szeptember 15. vasárnap Lelkesen készül Kolozsvár a kormányzó fogadására A magyar külügy­minisztériumban albizottságokat alakítottak a magyar és a román bizottságok Vasárnap vonul be ünnepélyes keretek között Kolozsvárra a kor­mányzó. Erdély fővárosa örömteli lelkesedéssel várja ezt a napot, amely úgyszólván ünnepélyes be­fejezése lesz a visszacsatolt terüle­tek magyar megszállásának. Egész Kolozsvár zászlódíszbe öltözött. A kormányzó bevonulásának ünnepsé­gén részt vesznek a magyar kor­mány tagjai, az országgyűlés két házának tagjai, az államtitkárok, a minisztériumok vezető tisztviselői, a közintézmények vezetői, a főváros, a többi magyar város és a társa­dalmi egyesületek küldöttségei és a sajtó képviselői. Szombaton este há­rom különvonat vitte Kolozsvárra az ünnepség résztvevőit. Megünnepli vasárnap a kelet­magyarországi és erdélyi részek visszaszerzését az egész ország. Az iskolákban mindenütt ünnepélyeket területnek és vasárnap délben min­denütt felvonják az árboccsúcsra az országzászlókat. Megkezdődtek a magyar-román tárgyalások A „M. T. I." jelenti: Vörnle Já­nos rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, a külügyminisz­ter állandó helyettese és, Pop Valér meghatalmazott miniszter elnöklete alatt szombaton délelőtt a külügymi­nisztériumban összeültek a ma­gyar és a román bizottságok a bécsi döntés 6. pontjában említett tárgyalások felvétele céljából. A kölcsönös üdvözlések után a bizottságok elhatározták, hogy az érdemleges munkát albizottságok­ban fogják végezni és a megoldásra váró legsürgő­sebb kérdések letárgyalására az albizottságokat megalakították. Az albizottságok működésü­ket hét­főn, szeptember 10-án kezdik meg. Magyar politikai foglyokat Nagyszebenbe szállítottak a románok (Kolozsvár, szeptember 14. — „M. T. L") A román hadbíróság által még a területátadás előtt letartóz­tatott Zathureczky G­edeon bank­tisztviselő, Jakab Ernő ügyvéd, Pa­taky Sándor földbirtokos, Kovács Imre esztergályos, Kovács László kereskedő érmasályfalvai lakosokat és még harminc társukat közvetlenül a magyar honvéd­ség kolozsvári bevonulása előtt a román hatóságok Kolozs­várról Nagyszebenbe szállítot­tak. Hasonló sors érte a még júniusban letartóztatott Sánta György érsza­kácsi földbirtokost és tizenegy társát, név szerint: Kovács Gyula érkörtvélyesi földbirtokost, Kis An­tal szilágyballai tanítót, Török Zoltán érkört­vél­yesi földbirtokost, továbbá Tóth Andor, Zathureczky Tibor, Sziky Zsigmond, Baranyay István, Nagy László földbirtokost. A letartóztatottak között találhatók még Bikfalvy Ernő, Gargya Géza, Fejér János reformátu­s lelkészek A román hatóságok a letartóztatot­tak eme második csoportját is Ko­lozsvárról Nagyszebenbe szállítot­ták Máramarosszigeti jelentés szerint Szabó József nyugalmazott szám­vevőségi főnököt a románok még július végén elhurcolta el . [»«J "J »Tn » V A ,'n­^ö^^ff-J Magyar részről megtették a megfelelő lépéseket, hogy a le­tartóztatott magyar foglyokat a román hatóságok haladéktala­nul hazabocsássák. (Bukarest, szeptember 11. — Né­met távirati iroda) Királyi rende­lettel minden átengedett területre illetékes, politikai okokból elítélt magyar, illetőleg bolgár kegyelmet kapott. „(M. T. I.") Hóman közoktatásügyi miniszter beszéde Kolozsvárott (Kolozsvár, szeptember 14. — „M. T. I.") Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter két nap óta tárgyalásokat folytat a visszacsatolt országrészek illetékes tényezőivel. A közoktatás­ügyi miniszter meglátogatta a ko­lozsvári kultúrintézményeket is. Szombaton délután az erdélyi, egye­temi ifjúság üdvözölte a minisztert. Kristóff György, a kolozsvári egye­tem egyetlen magyar tanára mon­dott üdvözlőbeszédet, majd Kállay Ernő, az ifjúság szónoka köszöntötte a minisztert. Hóman miniszter válaszbeszédében visszapillantást vetett Kolozsvár történelmi múltjára, majd hangoz­tatta, hogy belső megújhodásra, társadalmi megértésre és szociális érzékre van szüksége a magyarságnak. Nem szabad, hogy a vagyonosabb, vagy magukat előkelőbbnek hívő társa­dalmi osztályok lekicsinyeljék vagy lenézzék a szegényebbeket. Az állam­hatalomnak az a­ kötelessége, hogy a fennálló különbségeket a le­hetőség szerint kisebbítse és a szociális ellentéteket eltüntesse. Hóm­an miniszter a sajtó kép­viselői előtt is nyilatkozatot tett. Ebben közölte, hogy Kolozsvárt a kormány kulturá­lis téren igen messzemenő támo­gatásban kívánja részesíteni, hogy kárpótolja a gazdasági téren elszenvedett veszteségekért. Román katonák garázdálkodásai a kivonulás előtt (Kolozsvár, szeptember 14.) A visszakerült erdélyi részek magyar lakossága a bécsi döntéstől a ma­gyar csapatok bevonulásáig súlyos órákat éltek át A visszavonuló ro­mán katonaság és az elhurcolkodó hivatalnokok a legkíméletlenebbül gyötörték és fosztogatták a védte­len magyarsástot. A rémuralmat a Manitu-gárdisták garázdálkodása te­tőzte be. A magyarellenes atrocitások már szeptember 1-én megkez­dődtek. Megtámadták a magyarok házait, betörtek lakásaikba, a berendezést összetörték és a magyar lakosságot, ahol találták, megverték. Kolozs­várt a tüntetők összezúzták a­­ ma­gyar színház bejáratát, ablakait, a Marcianum és a református kórház ablakait, behatoltak több magyar üzletébe és lakásába. A tüntetéseknek Kolozsvárott és a vidéken számos halálos ál­dozata volt. Kolozsvárt többek között a követ­kező esetek történtek: Tyukodi Jó­zsefet, a magyar párt egyik ismert tagját, a Donath uccáról jövet két román megtámadta, kifosztotta és megverte, úgyhogy eszméletlenül terült el az uccán; Nagy Józsefet, mert az uccán magyarul beszélt, román rendőrök súlyosan bántal­mazták; Hadics Lajos, Radák ucca 3. szám alatti lakos házába behatolt a tömeg. Úgy őt magát, mint édes­anyját és 19 éves leánytestvérét borzalmasan összeverték, lakását kifosztották. Molnár Károly, Szent­egyház ucca 31. szám alatti lakost Maniu-gárdisták a Cserhalom utcá­ban összeszurkálták és súlyos sérü­léseivel otthagyták a kövezeten. A visszavonuló román katonaság a legembertelenebb módon bántal­mazta és fosztogatta a falvak ma­gyar lakosságát is. A katonák feldúltak és kifarí­tottak több falut, elhajtották az állatokat, elhordták az élelmiszereket s amit nem tudtak elvinni, azt elpusztították. Az álla­tokat leöltéte, a még kintlévő gabo­nát pedig felgyújtották. Bács községet annyira kifosztot­ták, hogy a lakosság csak a magyar katonaság bevonulásakor jutott élelemhez. Kisk­alotán a katonák és csendőrök összelövöldözték a lakó­házakat, fejszékkel beverték a ma­gyarok házainak ablakait és ajtóit Méra községet Maniu-gárdisták tá­madták meg, a lakóházakba belövöl­döztek, a legelőről hajtották el a marhákat és a községet több helyen felgyúj­tották. Kaján,tó községet ugyancsak tel­jesen kifosztották. A vidék lakos­sága, ahol lehetett, menekült az ül­döztetés elől, de a románok a mene­külőket sem kímélték. Ahol érték, megállították, kifosztották és meg­verték őket. Azokat a magyarokat, akik a ro­mán hadsereg­ben teljesítettek szol­gálatot és lakóhelyük a bácsi dön­tés következtében Magyarországhoz került, leszerelésük után ütlegel­ték, aztán szélnek eresztették őket. Most élelem nélkül, ruhátlanul, szülőfalujuktól gyakran sokszáz kilométernyire, kerültek az utcára. Erdélyi menekültek utaznak az Alföld felé (Nagyvárad, szeptember 1. — „M. T. L") A honvéd katonai pa­rancsnokság megkezdte az Erdély fel nem szabadult részéből össze­verődött menekültek elosztását. Szombaton ezer menekültet indítot­tak útnak az Alföld felé Különbíróság intézi majd a rehabilitációkat A Népszava beszámolt már arról, hogy az igazságügy mi­niszté­rium­ban elkészült a rehabilitációs törvényjavaslat és azt a közeljövő­ben benyújtja a képviselőházban Radocsay László igazságügyminisz­ter. Politikai körökben elterjedt hí­rek szerint a törvényjavaslat külön rehabilitációs bíróságot állít fel Az elítélt az ítélet eltelte után bizonyos idővel ettől a külön­bíróságtól kérheti rehabilitációját. A különbíróság sárt tárgyaláson meghallgatja a kérelmezőt, esetleg bizonyítási eljárást folytat le és az­után dönt a tekintetben, hogy ki­mondja vagy megtagadja a reha­bilitációt

Next