Népszava, 1942. július (70. évfolyam, 145–171. sz.)

1942-07-01 / 145. szám

ÍM2 Julius I, szerda JBHEBSflBBHBnHHBBBEB! NÉPSZAVA Fokozódó erővel folynak a kibon­takozó nyári hadműveletek Erős harcok a keleti front déli szakaszán, Szebasztopoltól Kurszkig. — Marsa Matruhtól keletre folytatódnak az egyiptomi páncélosküzdelmek. — Kiterjedt búvárhajó­tevékenység és nagy repülőtámadások nyugaton á­l 1942-ben, a háború döntő évé­ben az első tulajdonképpeni nyári hónap, július, valamennyi hadszíntéren nagyarányú harcok­kal kezdődik meg. A háború főhad­színterén, keleten, a Szebasztopol­tól Kurszk térségéig terjedő déli fronton fejlődtek ki az elmúlt na­pok alatt nagyobb arányú küzdel­mek. Észak-Afrik­ában, Marsa Mat­ruhtól 60 kilométerre keletre folyik az egyiptomi csata. Nyugaton a háború egyelőre továbbra is kiter­jedt búvárhajóakciókból és meg­ismétlődő, hatalmas légitámadások­ból áll és egyedül az ázsiai had­színterek azok, amelyek az elmúlt 72 óra alatt nem szolgáltattak na­gyobb arányú eseményt. Áttekintve a háború arcvonalait, a szakértők arra a megállapításra jutnak, hogy a jelenlegi harcok tulajdonképpen már a nyárra várt hadműveletek csoportjába tartoz­nak. Ezen a tényen az sem változ­tat, hogy ezek a küzdelmek más formák között következtek be, mint például egy évvel ezelőtt. Ezúttal láncszerűen követték egymást a kü­lönböző részleteket alkotó, de ön­álló egységként is felfogható had­műveletek, támadások és ellen­támadások. Amíg egy évvel ezelőtt a diplomáciai feszültség ugrás­szerűen változott át (június 22-én) a kirobbanó keleti háborúvá, addig most a mennyiség lassan növeke­dett, de végül is — végeredményé­ben — már minőségi változásokat idézett elő. A keresi, h­arkovi, sze­basztopoli, doneci és líbia-egyip­tomi harcok ebből a szempontból tulajdonképpen állandó fokozást jelentenek, az átmenetet a késő­tavasz előkészítő harcaiból a tulaj­donképpeni nyári, nagy hadműve­letekbe. Nincs helyünk itt arra, hogy ennek a változásnak okaival részletesen foglalkozhassunk, de kétségtelen, hogy a háború döntő esztendejének egyik legérdekesebb eseményét jelenti az, hogy a nagy hadműveletek tulajdonképpen zaj­talanul, „minden előzetes értesítés nélkül" kezdődtek meg. A lényegesek azonban a tények és ezek azt mutatják, hogy a nagy nyári akciók már folynak. Ez is megerősíti azt a korábbi, Berlinből származó feltételezést, amely sze­rint az 1942-es nagy nyári hadmű­veletek valójában nem az összes arcvonalakon egyszerre következ­nek majd be, hanem — amint az előbb írtuk — a különböző front­szakaszokon egymást lépcsőzetesen követve és kiegészítve. Figyelemre­méltónak tartják azt is, hogy a különböző akciók láncszerűen kap­csolódnak egymáshoz, tehát az egyik tart még, amikor a másik már megkezdődik. Így történt ez a keresi és h­arkovi csaták viszony­latában is és ugyanennek vagyunk tanúi most a keleti front déli sza­kaszán, ahol Szebasztopolnál még mindig folynak a harcok.­­ Már az előbbiekben is rá­® mutattunk arra, hogy a há­ború főhadszínterének déli szaka­szain milyen szoros összefüggés áll fönn a különböző, látszólag önálló események között. Utaltunk már arra is, hogy a sze­basztopoli erőd­vonalak körül — amint a német távirati iroda június 29-i össze­foglalója írja — most már negye­d­ik hetébe lépett a küzdelem. A né­met főparancsnokság a legutóbbi 72 órában a szebasztopoli ostrom­háború további előrehaladásáról számolt be és a június 30-i német jelentés számos adatot közöl ezzel kapcsolatban. Az OKW távira­taink között szó szerint ismertetett közleményeiből is kitűnik, hogy a szebasztopoli küzdelem továbbra is rundkiviil kemény. Amint Krause alezredes írja a „DNR" idézett összefoglalójában, „a német-román rohamosztagok lépésről lépésre, erődítményről erődítményre küzdik előre magukat a szakadékos és a védőnek minden előnyt megadó terep sok természetes és mestersé­ges akadályán át". A „DNR" június 30 án­ kiadott jelentése is foglalko­zik a szebasztopoli harcok részletei­vel és ebből is kitűnik, hogy az utcai, valamint közelharcok példát­lanul elkeseredettek. A német fél­hivatalos hírszolgálat közleménye leírja, hogy a bolsevisták kétségbe­esetten védekeznek és az ostrom alá vett kiserődök az utolsó pillanatig tüzeltek. Mindegyiket a legkemé­nyebb bevetéssel kell megroha­mozni. A keddi táviratokból egyébként kitűnik, hogy a jelenlegi harcok középpontjában Szebasztopol észak­keleti és keleti védelmi berendezé­sei állanak és ezeket a szovjet csa­patok — a németek legutóbbi sike­rei után — tulajdonképpen vissza­felé fordított arcvonallal igyekez­nek védeni. Az elmúlt 24 órában az ostromló csapatok további, több hadosztályt kitevő erősítést vontak magukhoz és most m­ár ezek is tá­madják Szebasztopolnak szovjet tenger­és­zcsapatokkal megerősített védőseregét. A svájci lapok jelen­téseket közölnek, amelyekből ki­tűnik, hogy a negyedik hete ostro­molt vár és város környékén po­koli elkeseredéssel folyik a küzde­lem. Az egyik jelentés leírja, hogy Szebasztopol városa tulajdonképpen már csak füstölgő romhalmaz. Min­denütt óriási tüzek pusztítanak és az egymást követő támadásokban és ellentámadásokban a szemben­álló felek égő uccákban és beomló házak között vívják harcukat. Az uccákat elborítják a holttestek — mondja végül a jelentés — és a sze­basztopoli harcok a modern had­történelemben, de általában az em­beriség történelmében valóban példa nélkül állanak. A keleti front déli hadszínterein, a Donec-medencében, Charkovtól délkeletre — tehát azokon a terüle­teken, ahol az elmúlt napokban el­keseredett küzdelmek folytak — az elmúlt 24 órában lényeges változás nem következett be. A június 28-i, 29-i és 30-i német hadijelentés mindössze annyit közöl ezekről a frontszakaszokról, hogy itt a vörös hadsereg több, páncélosokkal támo­gatott helyi támadására került sor, de ezeket a német és szövetséges csapatok visszaverték. Ezek a meg­kísérelt támadások — úgy látszik — szoros összefüggésben állanak azok­kal a nagyobbarányú küzdelmek­kel, amelyek körülbelül ugyancsak 72 órája Kurszk térségében bonta­koztak ki. Ezekről a támadásokról részletes jelentés még nem áll ren­delkezésre, de a svájci lapok jelen­tései a folyamatban levő és egyre nagyobbarányú harcokból arra kö­vetkeztetnek, hogy ezekkel már megkezdődött a Kaukázus előteréért vívott küzdelem. Ismételjük, hogy berlini jelentés még nem erősítette meg ezeket a híreket. A többi keleti hadszíntérrel kap­csolatban utalhatunk távirati je­lentéseinkre. Ezek elsősorban a Volchov mentén 1942 februárja óta folyó küzdelmekkel foglalkoznak. A június 30-i német hadijelentés — a legutóbb jelentett német sike­rek után — további, meghiúsított szovjet támadásokról ad hírt. Meg kell említenünk még ezzel kapcso­latban a „DNR" egyik hírét, amely elmondja, hogy az Ilmen­tótól délre tovább folynak a harcok azo­kon a hadszíntereken, amelyek a téli és a későtava­szi német hadi­jelentésekben is szerepeltek már. A „DNR" elmondta ugyanis, hogy német zuhanóbombázók eredménye­sen támadták a Cholm térségében található Toporec környékén (a szmolenszki térségtől északra) a vörös hadsereg vasúti szállítmá­nyait.­­ Észak-Afrikában, az egyip­­­tomi csata során most már kibontakoztak mindazok a követ­kezmények, amelyek várhatóak vol­tak azok után, hogy a német-olasz csapatok Marsa Matruhnál áttör­ték az angoloknak Wawell tábor­nokról elnevezett védelmi vonalát. Érdemes ezzel kapcsolatban meg­említeni, hogy a tengelycsapatok ezt a június 29-én kivívott sikerüket is valójában nem a tengerparti sza­kaszon, hanem a sivatagi területen végrehajtott átkarolással vívták ki, tehát azzal a módszerrel, amely az eddigi hadjáratok során már szám­talanszor került alkalmazásra Af­rikában. A küzdelem most Maisa Matruhtól mintegy 10 kilométerrel keletre folyik. Ez a harc azonban lényegesen különbözik az eddigi líbiai küzdelmektől: a küzdelem ugyanis nyílt terepen folyik, olyan vidéken, ahol kiépített védelmi vo­nalak, vagy aknamezők úgyszólván egyáltalában nem találhatók. Rommel vezértábornagy csa­patai minden erőt harcba vetnek, hogy az elért eredményeket messze­menően kiaknázzák, míg az ango­lok azon fáradoznak, hogy halogató harcokkal időt nyerjenek és bizto­sítsák a Szíriából, Palesztinából és Iránból Egyiptom felé útnak indí­tott 9. és 10. angol hadseregek be­érkezésének lehetőségét. Nyilván ez az oka annak, hogy az angolok új­zélandi csapatokat is küzdelembe vetettek, mert fenyegetett helyze­tükben minden lehetőséget meg akarnak ragadni az időnyerésre. A jelentések egyébként­ megemlítik, hogy a Marsa Matruhtól és a jú­nius 30-i táviratokban említett Fu­kától keletre és délkeletre eső terü­let homoksivatagokból álló, nehe­zen járható vidék. A földrajz quat­tarai depressziónak nevezi ezt a területet, ahol vízforrás úgyszólván egyáltalában nem található és ahol az utak is sokkal gyérebbek, mint Líbiában. Ezenkívül a talaj is ne­hezebben járható, az autók és pán­célosok sokkal könnyebben süpped­nek bele a homokba és helyenként hatalmas sziklák akadályozzák a közlekedést. Mintegy 320 kilométer szélességben fekszik ez a sivatagi terület Marsa Matruh és Alexand­ria, illetve a Nílus vonala között. Auchinleck tábornok, az új angol főparancsnok nyilván ezeknek a természeti adottságoknak felhasz­nálásával is alá szeretné támasz­tani védelmét, amivel szemben a német-olasz csapatok az eddigi eredmények várható, illetve rész­ben már jelentkező katonai és lélektani következményeiben bíz­nak és ebben a tudatban folytatják a keleti irányú támadást. * A A háború egyéb eseményei­éi'* ről, így a nyugati nagy légi­támadásokról és az Atlanti óceánon végrehajtott legutóbbi hajóelsül­­lyesztésekről távirati jelentéseink tudósítanak. A távolkeleti hadszíntereken lé­nyegesebb esemény nem történt. — Folytatás a 1. oldalon — — Játék közben lezuhant a negyedik emeletről egy gyermek. Kedden délután a Horthy Miklós út 70. számú ház ne­gyedik emeletéről játszás közben a kor­láton át lezuhant az udvar kövezetére Kiss Irén hatéves gyermek. A mentők életveszélyes állapotban vitték a Rókus­kórh­ázba. S. oldal LEGÚJABB Amszterdam, június 30 (Német távirati iroda.) Amint a brit hírszolgálat jelenti, Nagy-Britan­nia kairói nagykövete „pótlólagos biztosítékot" nyújtott az egyiptomi kormánynak, hogy Anglia szilár­dan el van szánva Egyiptom terü­letének a végsőkig való meg­védésére. („M. T. I.") Revolveres családi dráma a magdolnavárosi Beszkárt-tele­pesi Kedden délben 12 órakor revol­veres merénylet történt a magdolna­városi Beszkárt-telepen. Romwaller József 26 éves munkanélküli gyiák­k­­­unkás egy Frommer-pisztolyból lövést adott le a különváltan élő feleségére, Krupa Margit 28 éves Beszkárt­kalauznőre. Szerencsére a golyó nem talált és mielőtt újabb lövést adha­tott volna le Romwaller a feleségére, a közelben tartózkodó Beszkárt­kalauzok rárohantak a me­rénylőre, kiütötték kezéből a revolvert, ártalmatlanná tették és rendőrnek adták át. Romvaller Józs­ef már hét hónapja munka nélkül volt, megleste fele­ségét, aki nemrégiben elhagyta férjét. Romvaller állandóan kér­lelte a feleségét, hogy térjen vissza hozzá, de az asszony nem volt haj­landó visszatérni. Romvaller Jó­zsefet a főkapitányságra állították elő, ahol azonnal megkezdték ki­hallgatását. A nyomozás adatai tisztázzák majd, hogy statáriális eljárás alá tarto­zik-e Romvaller József ügye. A rendőrség a délutáni órákban már megállapította, hogy hétfőn Romvaller 50 pengőért From­mer-pisztolyt vásárolt 14 töltény­nyel. Ezzel a revolverrel adta azután le a lövést különváltan élő feleségére. Romwaller vallomása során hangoztatta, hogy nem akarta megölni feleségét, csak ráijeszteni, hogy térjen vissza hozzá. Amennyiben felesége ne­m tért volna vissza, a revolverrel öngyil­kosságot akart elkövetni. Romwal­ler Józsefet őrizetbe vették.

Next