Népszava, 1942. július (70. évfolyam, 145–171. sz.)
1942-07-01 / 145. szám
ÍM2 Julius I, szerda JBHEBSflBBHBnHHBBBEB! NÉPSZAVA Fokozódó erővel folynak a kibontakozó nyári hadműveletek Erős harcok a keleti front déli szakaszán, Szebasztopoltól Kurszkig. — Marsa Matruhtól keletre folytatódnak az egyiptomi páncélosküzdelmek. — Kiterjedt búvárhajótevékenység és nagy repülőtámadások nyugaton ál 1942-ben, a háború döntő évében az első tulajdonképpeni nyári hónap, július, valamennyi hadszíntéren nagyarányú harcokkal kezdődik meg. A háború főhadszínterén, keleten, a Szebasztopoltól Kurszk térségéig terjedő déli fronton fejlődtek ki az elmúlt napok alatt nagyobb arányú küzdelmek. Észak-Afrikában, Marsa Matruhtól 60 kilométerre keletre folyik az egyiptomi csata. Nyugaton a háború egyelőre továbbra is kiterjedt búvárhajóakciókból és megismétlődő, hatalmas légitámadásokból áll és egyedül az ázsiai hadszínterek azok, amelyek az elmúlt 72 óra alatt nem szolgáltattak nagyobb arányú eseményt. Áttekintve a háború arcvonalait, a szakértők arra a megállapításra jutnak, hogy a jelenlegi harcok tulajdonképpen már a nyárra várt hadműveletek csoportjába tartoznak. Ezen a tényen az sem változtat, hogy ezek a küzdelmek más formák között következtek be, mint például egy évvel ezelőtt. Ezúttal láncszerűen követték egymást a különböző részleteket alkotó, de önálló egységként is felfogható hadműveletek, támadások és ellentámadások. Amíg egy évvel ezelőtt a diplomáciai feszültség ugrásszerűen változott át (június 22-én) a kirobbanó keleti háborúvá, addig most a mennyiség lassan növekedett, de végül is — végeredményében — már minőségi változásokat idézett elő. A keresi, harkovi, szebasztopoli, doneci és líbia-egyiptomi harcok ebből a szempontból tulajdonképpen állandó fokozást jelentenek, az átmenetet a későtavasz előkészítő harcaiból a tulajdonképpeni nyári, nagy hadműveletekbe. Nincs helyünk itt arra, hogy ennek a változásnak okaival részletesen foglalkozhassunk, de kétségtelen, hogy a háború döntő esztendejének egyik legérdekesebb eseményét jelenti az, hogy a nagy hadműveletek tulajdonképpen zajtalanul, „minden előzetes értesítés nélkül" kezdődtek meg. A lényegesek azonban a tények és ezek azt mutatják, hogy a nagy nyári akciók már folynak. Ez is megerősíti azt a korábbi, Berlinből származó feltételezést, amely szerint az 1942-es nagy nyári hadműveletek valójában nem az összes arcvonalakon egyszerre következnek majd be, hanem — amint az előbb írtuk — a különböző frontszakaszokon egymást lépcsőzetesen követve és kiegészítve. Figyelemreméltónak tartják azt is, hogy a különböző akciók láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, tehát az egyik tart még, amikor a másik már megkezdődik. Így történt ez a keresi és harkovi csaták viszonylatában is és ugyanennek vagyunk tanúi most a keleti front déli szakaszán, ahol Szebasztopolnál még mindig folynak a harcok. Már az előbbiekben is rá® mutattunk arra, hogy a háború főhadszínterének déli szakaszain milyen szoros összefüggés áll fönn a különböző, látszólag önálló események között. Utaltunk már arra is, hogy a szebasztopoli erődvonalak körül — amint a német távirati iroda június 29-i összefoglalója írja — most már negyedik hetébe lépett a küzdelem. A német főparancsnokság a legutóbbi 72 órában a szebasztopoli ostromháború további előrehaladásáról számolt be és a június 30-i német jelentés számos adatot közöl ezzel kapcsolatban. Az OKW távirataink között szó szerint ismertetett közleményeiből is kitűnik, hogy a szebasztopoli küzdelem továbbra is rundkiviil kemény. Amint Krause alezredes írja a „DNR" idézett összefoglalójában, „a német-román rohamosztagok lépésről lépésre, erődítményről erődítményre küzdik előre magukat a szakadékos és a védőnek minden előnyt megadó terep sok természetes és mesterséges akadályán át". A „DNR" június 30 án kiadott jelentése is foglalkozik a szebasztopoli harcok részleteivel és ebből is kitűnik, hogy az utcai, valamint közelharcok példátlanul elkeseredettek. A német félhivatalos hírszolgálat közleménye leírja, hogy a bolsevisták kétségbeesetten védekeznek és az ostrom alá vett kiserődök az utolsó pillanatig tüzeltek. Mindegyiket a legkeményebb bevetéssel kell megrohamozni. A keddi táviratokból egyébként kitűnik, hogy a jelenlegi harcok középpontjában Szebasztopol északkeleti és keleti védelmi berendezései állanak és ezeket a szovjet csapatok — a németek legutóbbi sikerei után — tulajdonképpen visszafelé fordított arcvonallal igyekeznek védeni. Az elmúlt 24 órában az ostromló csapatok további, több hadosztályt kitevő erősítést vontak magukhoz és most már ezek is támadják Szebasztopolnak szovjet tengerészcsapatokkal megerősített védőseregét. A svájci lapok jelentéseket közölnek, amelyekből kitűnik, hogy a negyedik hete ostromolt vár és város környékén pokoli elkeseredéssel folyik a küzdelem. Az egyik jelentés leírja, hogy Szebasztopol városa tulajdonképpen már csak füstölgő romhalmaz. Mindenütt óriási tüzek pusztítanak és az egymást követő támadásokban és ellentámadásokban a szembenálló felek égő uccákban és beomló házak között vívják harcukat. Az uccákat elborítják a holttestek — mondja végül a jelentés — és a szebasztopoli harcok a modern hadtörténelemben, de általában az emberiség történelmében valóban példa nélkül állanak. A keleti front déli hadszínterein, a Donec-medencében, Charkovtól délkeletre — tehát azokon a területeken, ahol az elmúlt napokban elkeseredett küzdelmek folytak — az elmúlt 24 órában lényeges változás nem következett be. A június 28-i, 29-i és 30-i német hadijelentés mindössze annyit közöl ezekről a frontszakaszokról, hogy itt a vörös hadsereg több, páncélosokkal támogatott helyi támadására került sor, de ezeket a német és szövetséges csapatok visszaverték. Ezek a megkísérelt támadások — úgy látszik — szoros összefüggésben állanak azokkal a nagyobbarányú küzdelmekkel, amelyek körülbelül ugyancsak 72 órája Kurszk térségében bontakoztak ki. Ezekről a támadásokról részletes jelentés még nem áll rendelkezésre, de a svájci lapok jelentései a folyamatban levő és egyre nagyobbarányú harcokból arra következtetnek, hogy ezekkel már megkezdődött a Kaukázus előteréért vívott küzdelem. Ismételjük, hogy berlini jelentés még nem erősítette meg ezeket a híreket. A többi keleti hadszíntérrel kapcsolatban utalhatunk távirati jelentéseinkre. Ezek elsősorban a Volchov mentén 1942 februárja óta folyó küzdelmekkel foglalkoznak. A június 30-i német hadijelentés — a legutóbb jelentett német sikerek után — további, meghiúsított szovjet támadásokról ad hírt. Meg kell említenünk még ezzel kapcsolatban a „DNR" egyik hírét, amely elmondja, hogy az Ilmentótól délre tovább folynak a harcok azokon a hadszíntereken, amelyek a téli és a későtavaszi német hadijelentésekben is szerepeltek már. A „DNR" elmondta ugyanis, hogy német zuhanóbombázók eredményesen támadták a Cholm térségében található Toporec környékén (a szmolenszki térségtől északra) a vörös hadsereg vasúti szállítmányait. Észak-Afrikában, az egyiptomi csata során most már kibontakoztak mindazok a következmények, amelyek várhatóak voltak azok után, hogy a német-olasz csapatok Marsa Matruhnál áttörték az angoloknak Wawell tábornokról elnevezett védelmi vonalát. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy a tengelycsapatok ezt a június 29-én kivívott sikerüket is valójában nem a tengerparti szakaszon, hanem a sivatagi területen végrehajtott átkarolással vívták ki, tehát azzal a módszerrel, amely az eddigi hadjáratok során már számtalanszor került alkalmazásra Afrikában. A küzdelem most Maisa Matruhtól mintegy 10 kilométerrel keletre folyik. Ez a harc azonban lényegesen különbözik az eddigi líbiai küzdelmektől: a küzdelem ugyanis nyílt terepen folyik, olyan vidéken, ahol kiépített védelmi vonalak, vagy aknamezők úgyszólván egyáltalában nem találhatók. Rommel vezértábornagy csapatai minden erőt harcba vetnek, hogy az elért eredményeket messzemenően kiaknázzák, míg az angolok azon fáradoznak, hogy halogató harcokkal időt nyerjenek és biztosítsák a Szíriából, Palesztinából és Iránból Egyiptom felé útnak indított 9. és 10. angol hadseregek beérkezésének lehetőségét. Nyilván ez az oka annak, hogy az angolok újzélandi csapatokat is küzdelembe vetettek, mert fenyegetett helyzetükben minden lehetőséget meg akarnak ragadni az időnyerésre. A jelentések egyébként megemlítik, hogy a Marsa Matruhtól és a június 30-i táviratokban említett Fukától keletre és délkeletre eső terület homoksivatagokból álló, nehezen járható vidék. A földrajz quattarai depressziónak nevezi ezt a területet, ahol vízforrás úgyszólván egyáltalában nem található és ahol az utak is sokkal gyérebbek, mint Líbiában. Ezenkívül a talaj is nehezebben járható, az autók és páncélosok sokkal könnyebben süppednek bele a homokba és helyenként hatalmas sziklák akadályozzák a közlekedést. Mintegy 320 kilométer szélességben fekszik ez a sivatagi terület Marsa Matruh és Alexandria, illetve a Nílus vonala között. Auchinleck tábornok, az új angol főparancsnok nyilván ezeknek a természeti adottságoknak felhasználásával is alá szeretné támasztani védelmét, amivel szemben a német-olasz csapatok az eddigi eredmények várható, illetve részben már jelentkező katonai és lélektani következményeiben bíznak és ebben a tudatban folytatják a keleti irányú támadást. * A A háború egyéb eseményeiéi'* ről, így a nyugati nagy légitámadásokról és az Atlanti óceánon végrehajtott legutóbbi hajóelsüllyesztésekről távirati jelentéseink tudósítanak. A távolkeleti hadszíntereken lényegesebb esemény nem történt. — Folytatás a 1. oldalon — — Játék közben lezuhant a negyedik emeletről egy gyermek. Kedden délután a Horthy Miklós út 70. számú ház negyedik emeletéről játszás közben a korláton át lezuhant az udvar kövezetére Kiss Irén hatéves gyermek. A mentők életveszélyes állapotban vitték a Rókuskórházba. S. oldal LEGÚJABB Amszterdam, június 30 (Német távirati iroda.) Amint a brit hírszolgálat jelenti, Nagy-Britannia kairói nagykövete „pótlólagos biztosítékot" nyújtott az egyiptomi kormánynak, hogy Anglia szilárdan el van szánva Egyiptom területének a végsőkig való megvédésére. („M. T. I.") Revolveres családi dráma a magdolnavárosi Beszkárt-telepesi Kedden délben 12 órakor revolveres merénylet történt a magdolnavárosi Beszkárt-telepen. Romwaller József 26 éves munkanélküli gyiákkunkás egy Frommer-pisztolyból lövést adott le a különváltan élő feleségére, Krupa Margit 28 éves Beszkártkalauznőre. Szerencsére a golyó nem talált és mielőtt újabb lövést adhatott volna le Romwaller a feleségére, a közelben tartózkodó Beszkártkalauzok rárohantak a merénylőre, kiütötték kezéből a revolvert, ártalmatlanná tették és rendőrnek adták át. Romvaller József már hét hónapja munka nélkül volt, megleste feleségét, aki nemrégiben elhagyta férjét. Romvaller állandóan kérlelte a feleségét, hogy térjen vissza hozzá, de az asszony nem volt hajlandó visszatérni. Romvaller Józsefet a főkapitányságra állították elő, ahol azonnal megkezdték kihallgatását. A nyomozás adatai tisztázzák majd, hogy statáriális eljárás alá tartozik-e Romvaller József ügye. A rendőrség a délutáni órákban már megállapította, hogy hétfőn Romvaller 50 pengőért Frommer-pisztolyt vásárolt 14 tölténynyel. Ezzel a revolverrel adta azután le a lövést különváltan élő feleségére. Romwaller vallomása során hangoztatta, hogy nem akarta megölni feleségét, csak ráijeszteni, hogy térjen vissza hozzá. Amennyiben felesége nem tért volna vissza, a revolverrel öngyilkosságot akart elkövetni. Romwaller Józsefet őrizetbe vették.