Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)

1943-02-02 / 26. szám

Sztálingrád északi részén még ellenállnak a védősereg maradványai Berlin. Tartalékcsapatok bevetésével sikerült a front helyzetét arány­lag állandósítani. — Rendkívül súlyos és nagyarányú harcok a voronyezsi térségben. — A Manics-vidéken kibontakozó szovjet fel­vonulás feltartóztatása Nagy páncélostámadás Rommel utóvédállásai ellen­. — Harcok Tunéziában az Atlasz hegység kijáróiért és Sfaxtól nyugatra Hevesen fellángolt a ny­ugati légiháború A. KELETI FRONT helyzetét illetően — a Berlinbe érkezett­­je­lentések alapján — megállapítják, hogy a déli arcvonalszakaszon, a Kaukázus nyugati része és Voro­nyez között a harcok stabilizálód­nak. Ilyen körülmények között a német hadvezetőség hadműveleti terve lassanként kibontakozik és eredményekre vezet. A „N. S. T." erről szóló berlini távirata kiemeli, hogy a kaukázusi hadseregnek ide­jében történt visszavonulása lehe­tővé tette a német hadvezetőség számára, hogy a Don és a Kauká­zus közötti területen megtartsa cselekvési szabadságát és ez a körülmény előreláthatóan a Manjes­vidéken kibontakozó szovjet fel­vonulás feltartóztatására vezet. A hivatalos közlésekből megállapít­ható — mondja a továbbiakban a jelentés —, hogy a hadműveleti terep hátsó vonalaiban készenlét­ben levő­­tartalékcsapatok ezt erősebb mértékben harcba vetették és ezáltal sikerült a arcvonal- helyzetet arány­lag állandósítani. Voronyezstől nyugatra, délnyugatra és észak­nyugatra változatos harcok foly­nak, amelyeket ruganyos hadászat jellemez, jóllehet mindkét részről újabb, jelentékeny erőket, vetettek harcba. Berlinben egyelőre köze­lebbi részleteket ezekről a harcokról nem közölnek. .­­ * A SZTÁLINGRÁDNÁL körülzárt és a Paulus vezértábornagy pa­rancsnoksága alatt álló hadsereg­csoport drámai küzdelme újabb, végső szakaszába lépett. A német­­véderőfőparancsnokság hétfői hiva­talos jelentése megállapítja, hogy a VI. hadsereg Sztálingrád déli részében harcoló csoportját több mint kéthónapi kemény védekezés után legyűrte az ellenséges túlerő. A város északi részénél a védők­nek egy csoportja még ellenáll. Német illetékes katonai helyen hétfőn délelőtt még hangsúlyozták, hogy a várostól északra fekvő gyár­negyedben a német arcvonalszakaszt már csak 300 méter széles akna­mező választotta el az ellenségtől. Ugyanakkor közölték berlini ka­tonai helyen, hogy a vörös had­sereg kötelékei újabb támadást in­téztek Spartakovka sztálingrádi elő­város ellen, különösen az ottani tr­aik tom­üv­ekb­e­n elsáncolt igémet védők ellen, a túlnyomó számbeli fölénnyel végrehajtott támadást azonban közelharcban sikerült meg­akadályozni. Az orosz tüzérség a német vonalak elé vonult fel és megsemmisítő tüzet zúdított rájuk, ezt követte a gya­logság és a páncéloshaderő tömeg­támadása, ammely lehetővé tette a német védelmi rendszerbe való be­törést. Miután a védelmi vonal déli részén álló német csapatok ut­olsó lőszerüket is felhasználták, szurony­rohamra indultak — közli az erről szóló „N. S. T."-jelentés, amely azután hozzáfűzi, hogy a marsallá előléptetett Paulus személyes veze­tés© alatt a romvárosban meg­maradt német katonák visszavonul­tak az egykori GPU épületébe, ahonnan szűk területre össze­szorulva folytatták hősies ellen­állásukat. A­ város északi részén a német védők az egykori hatalmas traktorgyár területére szorultak össze. A XI. hadtest vezérezredessé kinevezett parancsnokának veze­tés­e mellett a német kötelékek na­gyobb h­arci csoportot alkottak és ez a körülmény tette lehetővé, hogy eddig eredményesen verjenek vissza több támad­ást. * A KAUKÁZUS ÉS A DON KÖ­ZÖTT — amint német jelentések rámutatnak — a tengelycsapatok a védekezésben és ellentámadásban kiváló sikereket értek el. Az „Inter­inf" jelentése közli, hogy a Kuban és a Mannes között a német gépesí­tett erők a terepviszonyok ügyes kihasználásával meghiúsították a vörös hadsereg bekerítőkísérleteit, sőt újabb erőcsoportokat­ zártak be és semmisítettek meg. Itt az egész szakaszon — mondja a továbbiak­ban a berlini jelentés — tervszerűen ment végbe minden hadmozdulat és a csapatoknak sikerült a nagy lő­szerkészleteket, élelmiszereket és más hadifontosságú utánpótlási anyagot teljes mértékben vissza­vonni és biztonságba helyezni. Ezen­kívül a gyéren lakott pusztaságon meglevő szálláslehetőségeket sike­rült a legnagyobb mértékben el­pusztítani. Kiemeli végül a jelentés, hogy a nagy kiterjedésű aknamezők is megteszik hatásukat, úgyhogy az előnyomuló szovjet csapatok súlyos veszteségeket szenvednek és nagy nehézségekkel kénytelenek meg­birkózni. Ezekkel a harcokkal kapcsolatban a hétfői német hivatalos jelentés közli, hogy meghiúsultak azok a kísérletek, amelyek a Kaukázus nyugati részén az elhárító arcvonal áttörésére irányultak. A „DNR" közlése is leszögezi, hogy a Kuban és a Don alsó folyása között a vörös hadsereg hiába kísérelte meg áttörni a német vonalakon és a német mozdulatok tervszerű lefo­lyását megzavarni, valamint, hogy a Manicstól délre a síkságon a szovjet csapatok számos támadása meghiúsult, dem sikerült meghiúsítani. Kiemeli a jelentés, hogy Voro­iyenstől nyu­gatra azonban í­ég elkeseredett, harcok vannak folyamat­ban. Más jelentések is foglalkoznak a Donec­torkolattól északra eső frontszakasz helyzetével, amellyel kapcsolatban közlik, hogy a szovjet csapatok Sztarobjelszktől nyugatra újabb át­törési kísérletet tettek, hogy a Kar­kov—Rosztov-vasútvonalat a kiszé­lesített betörési helyen elérjék. A doni frontszakaszról északra — vagyis az­ úgynevezett középső sza­kaszon a szovjet csapatok Rzsevtől délre erős tüzérségi előkészítés után ugyancsak páncélostám­adást indí­tottak. Az erről beszámoló berlini jelentés hangsúlyozza, hogy bár a védőket a heves hóvihar erősen akadályozta, a támadást már az arcvonal előterében visszaverték és a német állásokat itt jelentékenyen megjavították. A Ladoga tó kör­nyékén is újabb és újabb lövész­hadosztályokat, páncélosdandárokat és­ csatarepülőkötelékeket dobtak harcba a támadók és ezeket eddig még soha nem tapasztalt erős tü­zérséggel támogatták. Az „Interinf" erről szóló közlése kiemeli, hogy a támadók veszteségei napról napra növekszenek, anélkül, hogy had­műveleteik célját, még csak meg is közelítették volna, több tízezer páncéloselhárító oszlop és páncélcsapda is védi. Az erődök láncolata a tenger és a Matmata­hegység között húzódik. A compièg­nei fegyverszünet után az erődít­mények jórészét leszerelték, a néme­tek azonban ezeket az utóbbi hetek­ben ismét harcrakész állapotba he­­lyezték. * TUNÉZIÁBAN — mint berlini jelentés me­gállapítja — angol-ame­rikai csapatok megkísérelték, hogy a német-olasz kézen levő atlaszi állásokat visszaszerezzék, a táma­dásokat azonban sikerült elhárí­tani. A „N. S. T." ismerteti a 8. brit hadsereg főhadiszállásának közle­ményét, amely szerint a német csa­patok viszot Sfaxtól 100 kilomé­ternyire nyugatra heves támadást indítottak. Az egyik német hadosz­lop behatolt a francia idegenlégió állásaiba és szombaton estig 10 kilo­méteres terepnyereséget ért el — közli a továbbiakban a berlini jelen­tés— és német csapatok rohammal elfoglalták Sidi Bousi a fontos köz­úti csomópontot. A főhadiszállás közleménye szerint mindezek a hadműveletek azt célozzák, hogy Rommel hadserege számára a Sfax mentén vezető korridort biztosít­sák és ebből a célból a­ németek megerősítették Dél-Tunéziában har­coló csapataikat. A tengelyerők támadásai ezen a tereprészen azok ellen a magaslatok ellen irányul­nak, amelyek jelenleg a szövetsé­gesek birtokában vannak és az em­lített korridoron való szabad átvo­nulást veszélyeztethetik. * A NYUGATI LÉGIHÁBORÚ rendkívül kiéleződött az utolsó 40 órában. A véderőfőpara­ncsnokság legutóbbi jelentése beszámolt arról, hogy kisebb brit légierők szombaton nappali támadást intéztek a meg­szállott nyugati területek ellen és egynéhány könnyűbombázó a fel­hőzet védelme alatt Észak-Német­ország felé is benyomult egészen a birodalmi fővárosig, amivel szem­ben német harci repülőgépek hatá­sosan bombáztak a Csatorna part­ján egy f­rit kikötővárost. A ,,DNB" párizsi jelentése részleteket közöl egy angol-amerikai légiraj­nak egy északnyugatfranciaországi város ellen intézett támadásáról, amelynél főleg a polgári lakosság­nak voltak veszteségei, annak elle­nére, hogy az angolszász repülők jó látási viszonyok között, délután tá­madták a várost. A „N. S. T." zürichi távirata sze­rint a svájci légiforgalmi társaság közleményt adott ki, amely szerint a Zürich—Berlin-vonal Stuttgart— berlini szakaszán a forgalmat to­vábbi rendelkezésig beszüntetik. A Zürich—stuttgarti szakasz továbbra is üzem­ben marad és ellátja a Spanyolország és Portugália irányá­ban fennálló légiösszeköttetést. Egy másik zürichi jelentés a brit lég­ügyi minisztérium hivatalos közlé­sét közvetíti, amelyből megállapít­ható, hogy azok a légitámadások, amelyekről­­ a német véderőfő­parancsnokság jelentése, valamint más berlini közlések említést tettek. Berlinen kívül Emden városa, to­vábbá nyugatnémetországi célpon­tok és a franciaországi Lorient ten­geralattjárótámaszpont ellen irá­nyultak. A késő délután Berlin * A VORONYEZS TÉRSÉGÉBEN tomboló harcok súlyosságára vala­mennyi német jelentés rámutat. Berlini közlés szerint a Don középső szakaszán egy német gyalogo­sköte­lék ismét súlyos páncélostámadá­sokat hárított el az egész arcvona­lon, a szovjet csapatok egyik beke­rítőkísérletét ellentámadással meg­hiúsította és két fontos községet visszafoglalt. Egy másik berlini távirat szerint a Donee torkolata és Voronyezs között a szovjet köte­lékek az arcvonal különböző sza­kaszain újabb erősítések harcbave­tésével folytatták támadásaikat, amelyeket ellentámadásokkal rész­ * AZ ÉSZAKAFRIKAI HELY­ZETRŐL szóló berlini jelentések szerint szombaton megindult Rom­mel tábornagy utóvédei ellen a más­napok óta várt nagy támadás Zuara mellett, tüzérségi előkészítés után és nagy fölényben lévő páncé­loserőkkel, amelyek megismétlődő hullámokban kísérelték a biztosító­erők által tartott állások lerohaná­sát, ezeket a rohamokat azonban az egész arcvonalon visszaverték. A „N. S. T." berlini távirata is ki­emeli a már napokkal ezelőtt elő­készített támadás elhárítását, hozzá­fűzi azonban: „Egyelőre még nem tudni biztosan, hogy Stemmel ezen a területen bevárja-e a legközelebbi angol támadást, vagy pedig hadá­szati terveit Arnim vezérezredes tunéziai hadseregével kívánja össz­hangba hozni, egy szorosabb kap­csolat létrehozása érdekében." Mi­után a harcok súlypontja itt Zuará­tól nyugatra helyeződött át, ismét felmerül a kérdés — amelyet a ten­gely és a szövetségesek sajtója állandóan napirenden tart —, váj­jon Rommel tábornagy felveszi-e a harcot az úgynevezett Marc­h-vo­nal mögött, vagy­ pedig a Sfax és Maknassy között még fennálló folyosó felhasználásával végre­hajtja az egyesülést von Arnim vezérezredes haderejével. A tunéziai Maréthi-védővonal voltaképpen három vonalból áll, amelyek egymás mögött 15 kilo­méter mélységben húzódnak. Minden egyes vonal számos erődre támasz­kodik, amelyeket a sivatagi szik­lákba vájtak és betonnal erősítet­tek i meg. A vonalakat sok kilométer hosszú, szöges drótkerítés, továbbá Tisztelt olvasóink figyelmébe! A Népszava kiadóhivatala fokozottabb mér­tékben kívánja­­. olvasói érdekeit kielégíteni, ezért kéri, hogy ha valaki előfizetői akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézbesítés körül panasza van­­"azonnal BtO Z ^ S­­­I @ ?t II I a Népszava kiad­óhivatalához Budapest VIII, Conti ucca 4. czim

Next