Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-20 / 113. szám

oldal am­erikai-angol légitámadások az elmúlt hetekben megsokasodtak. Az angolszász vállalkozás fokozó­dásával párhuzamosan azonban tetemesen emelkedett veszteségi görbéjük is. Egyebekben a támadások, ame­lyek javarészét már eleve kizáró­lag­ megfélemlítő támadásoknak szánták, katonai vagy hadigazdál­kodási téren aránylag csekély kár­ral jártak és az okozott kárt is leg­többnyire hamar, pár óra vagy nap leforgása alatt helyrehozták. E ká­rok nem gyengíthették a katonai védelmi erőt, sem a német hadfel­szerelési ipar teljesítőképességét, annál kevésbé, mivel a német hábo­rús erőfeszítés eszközeinek jelentős részét már évek óta előkészített terv keretében Nyugat-Németországból áthelyezték és ezek új telephelye most már igen messze kívül esik az amerikai és angol bombázók ható­sugarán. A német közlekedési góc­pontok, vasutak, víziutak stb. ellen alkalmilag intézett támadások ha­tása sem tartott tovább egy esetben sem 24 óránál. Mindent egybevetve megállapítható, hogy nem lehet szó ,,Németországért folyó légicsata kezdetéről". Ebből a szempontból mutatnak rá Berlinben azokra a külföldi hírekre, amelyek a legutóbbi légitámadások során keletkezett németországi gát­szakadásokat katasztrofális mére­tekben igyekeznek feltüntetni. Er­re vonatkozóan Berlinben a követ­kező hivatalos jelentést tették közzé: „Az ellenséges külföldi sajtó szen­zációs tálalásban cikkezik a két né­met völgy­zárógát elleni angol légi­támadás állítólagos hatásáról. Ez­zel kapcsolatban meg kell állapí­tani, hogy bár a­ két völgyzáró gá­ton okozott károk a polgári lakos­ság körében érzékelő veszteségeket idéztek elő, a gazdasági kár lénye­gesen kisebb és részben rövid idő alatt kiküszöbölhető. A helyzet ugyanis az, hogy a bombázott völgyzáró gátak termelése a vízi­erővel dolgozó villamossági művek­nek csak egy töredékét jelenti és ugyanekkor ezek a művek csak a német csúcsszükséglet kiegyenlíté­sére szolgáltak. Mindkét okból kö­vetkezik, hogy a kitűnően kiépített német összekötő­ rendszer a hiányzó áramtermelést nehézség nélkül tudja pótolni." Berlinben a két ruhrvidéki völgy­zárógát megrongálása ellenére úgy vélik, hogy a Birodalom ellen irányuló angol-amerikai légioffen­zíva lanyhult. Megállapítják, h­ogy a németországi berepülések ugyan változatlanul tartanak,­, azonban a következmények kevésbé komolyak. A májusi rövid éjszakák — mond­ják Berlinben — nem engedik meg az angol repülőknek, hogy mélyen berepüljenek a Birodalom belsejébe, azonkívül a német légvédelmet is tökéletesítették, ami a lelőtt ellen­séges repülőgépek jelentős számá­ból is kitűnik. Mindazonáltal nem lehet szó az angolszász berepülések lényeges csökkenéséről, azonban úgy látszik, hogy inkább megfigyelő és zavaró berepülésekről van szó, amint ezt az a tény is bizonyítja, hogy a legutóbbi két berlini be­repülés alkalmával egyetlen bom­bát sem dobtak le. Az angolszász éjszakai támadások enyhülésével egyidejűleg Berlinben a német légitevékenység fokozódását állapít­ják meg. * 5 A Német Birodalom és a meg­­­szállt nyugati területek elleni vállalkozásokon kívül az angol­szász légierő folytatja Európa déli felén is a támadásokat, különösen olasz városok ellen. Így az olasz főhadiszállás szerdai hivatalos je­lentése közli, hogy támadó repülő­gépkötelékek géppuskatámadást in­téztek több calabriai község ellen, majd bombázták Porto Empedoclet, Trapanit és Pantelleria szigetét. A jelentés megjegyzi, hogy az oko­zott anyagi kár csekély, vesztesé­geket eddig nem jelentettek és a támadások során 27 támadó repülő­gépet lelőttek. Olasz részről a szardíniai Alghero városka ellen intézett légitámadás­sal kapcsolatban közlik, hogy a tá­m­adó­ kizárólag lakónegyedekre szorítkozott és az angolszász repü­lők, jóllehet tiszta holdfény is ked­vezett nekik, még igen sok világító­rakétát is ledobtak a célpontok fel­derítésére. Ugyancsak érdekes ada­tot közöl a Nápoly elleni légitáma­dásokkal összefüggésben a milanói „Stampa", amely megírja, hogy Ná­polyban a háború kitörése óta 1023 óta hosszat volt légiriadó. A légiháború hovatovább Európa délkeleti részén is érezteti hatását. Erre mutat a „M. T. I." bukaresti távirata, amely közli, hogy kedden este 9 óra 10 perctől 10 óráig légi­riadó volt a román fővárosban. Kedvezményes fürdőjesyek: Császár-föribe imiwimmiiiimiiiiiiimiiiiimmiiimimiiimm fapria-íiirile iiimtMiiiimHiimmmmmmtiiitmiMiii Lukács-fürdőbe mimimuiiimiiin iimwmimiiiiiiiiiiimiiiiiimiu Kaphatók: Kultúrpropaganda jegypénztárainknál VII, Erzsé­bet körút 35(tel. 222-293) és VIII, Conti ucca 4(tel. 139-33», 33], 332) NÉPSZAVA 1343 május 20, csütörtökt* Német hadijelentés A német, véderő főparancsnok­sága közli: A kubani hídfő keleti arcvonalán és Szjum­ térségében a szovjet csapatok heves tüzérségi előkészítés után,­­pán­célosok és csatarepülőgépek támoga­tása mellett megtámadták a német állásokat. A támadókat ellentámadás­sal vissza­vertük. Az ellenség csak az egyik hadosztály szakaszán, a kubani hídfőnél is páncélost vesztett. Szicília part­vidékén, a La Manche csatorna fölött és az Atlanti óceán partjai men­tén kedden német vadászgépek, a légi­haderő légelhárító lövegei és a hadi­tengerészet­ biztonsági szolgálatot el­látós hajói összesen 21 ellenséges re­pülőgépet lőttek le, köztük több nehéz bombázót. A szerdára virradó éjsza­kán is nehéz bombákkal árasztottuk el London térségében a katonai célokat. Egy repülőgépünk nem tért­ vissza. A légihaderő légelhárító tüzérsége je­lenti, hogy a háború kitörése óta a tízezredik ellenséges repülőgépet lőtte le. Olasz hajtitesztítés Az olasz főhadiszállás 1089. számú közleménye: Torpedóvető repülőgépeink az algíri partok mentén megtámadtak egy ellen­séges hajókaravánt és eltaláltak három nagyobb tonnatartalmú gőzöst, ame­lyek egyike, egy 10.000 tonnás hajó, elsüllyedtnek tekinthető. Ellenséges repülőgép-kötelékek géppuskat­ámadást intéztek több calabriai k­özség ellen és bombázták Porta Empedoclet, Trapa­nit és Pantelleria szigetét. Az okozott anyagi kár csekély, veszteséget eddig nem jelentettek. A támadások során vadászgépeink és légvédelmi ütegeink 2­7 ellenséges repülőgépet lelőttek, négyet Porto Empedoelénél, tizen­négyet Trapanitól északnyugatra és kilencet Pantelleria fölött. Ida Elisabeth Asszonysors. Nem egyedülálló. Tömeg­sors. Mint az enyém, tiéd, övé... De ahogyan szerző megírta, az egyedül­álló! S ez természetes, hiszen írója Sigrid Jand­­et, a Nobel-díjas norvég írónő. „Ida Elisebeth" problémája a család­fenntartó asszony és a „kitartott" férfi regénye. Nem az önhibáján kívül munka­nélküliséggel sújtott, hanem a születé­sétől kezdve renyhe férfi és a lelkiisme­retes és önmagát igába törő asszony há­zasságának a problémája. Egyszerű, mindennapi sorsok, egyszerű események sodrában játszódik a regény és mégis egy biztos tollú, nagy lélekelemző és élet­ismerettel megáldott író csodálatos re­meke ! Mennyi szín, hangulat, érzés és böl­csesség sűrűsödik az embereket, a vilá­got és eseményeit bámulatosan ismerő szerző értékítéletében. Nem egyszer egész fejezeteket újból és újból át kell olvasni mondatról mondatra! Ida Elisabeth, a kettős keresztnevű hősnő, nemcsak a regény hősnője, ha­nem az életé is: nemes típusa a dolgozó nő belülről áradó akaraterejének, önfel­áldozásának; magávalragadó természe­tességgel dolgozik, éjt-napot egybef­or­raszt, hogy ellássa családját. S ha oly­kor tisztán látja is maga előtt férje gyönge és renyhe egyéniségét, emberi szánalomból és asszonyi könyör­ületből nem mondja ki a bíráló szót és magától értetődőnek tartja a vállalt igát. De a f­érj, a gyönge emberek módján, egyszer, amikor végre úgy látszik, mégis csak megembereli magát és sok unszolásra, idegen városban munkát vállal, menthe­tetlenül elcsúszik. Nemcsak, hogy egyet­len fillért, vagy mondjuk őrét, nem küld haza családjának, hanem még belebonyo­lódik az első szoknyába is, amely útját keresztezi. Ez válásra vezet. De közben a férfi „ideálja" mégis meggondolja magát, faképnél hagyja „vőlegényét". Ida Eli­sabeth sorsát még tetézi egy holtan szü­lt gyermek és elsőszülött leánykájá­nak halála. Új élettel a méhében más városba költözik, ott születik meg má­sodik fia. És továbbra is keményen állja a sarat! Apja és anyja gyermekeinek, így találkozik a nagy, az igazi szere­lemmel. S ez oly szép és megható, hogy szinte kívánnánk Idának, most már ta­lálja meg boldogságát! De nem lehet. Lelkiismeretes anyasága végül is győ­zedelmeskedik szerelmén és lemond a maga boldogságáról, nehogy fiai valaha szemére lobbanthassák, hogy saját bol­dogságát előbbre helyezte az övékénél. „Id­i Elisabeth" finom, lélekbemarkoló írás, a­z asszonyi megpróbáltat­ások sötét kévéje. És mégsem lehangoló írás, mert a regény minden oldalán nemcsak egy kiegyensúlyozott, dolgozó asszony, ha­nem egy rendkívül sokrétű íróasszony gazdag szelleme nyilatkozik meg, amely olyannak mutatja az életet, amilyen. Szépítés és kendőzés nélkül. S ez a szép és megnyugtató benne. lrordu­­llerne­k avatott fordítása Undset írásmű­vészetének minden szépségét fel­tár­ja. A regény a Franklin Társulat ki­adásában jelent meg. (g­s.) Két gázolás Szerdán délután a Népszínház uccában a síneken összeesett Schil­ling Salamonné 62 éves eltartott. Az arra robogó 28-as jelzésű villa­m­­o­t elütötte. A mentők a Rókus­kórházba vitték.­­— Az Üllői út 101. számú ház előtt egy villamos Oláh C Jakab 66 éves napszámost ütötte el. Tűzoltók emelték ki és a mentők vitték az István-kórházba. Éjszakai rablótámadók kifosztottak egy gyárimunkást Szerdán délután a főkapitánysá­gon letartóztatták és átadták az ügyészségnek Kellner Ferenc 30 éves és Mózer Imre 26 éves napszá­mosokat. Az éjszakai órákban a Hidegkúti úton megtámadták Ju­­govics Sándor gyárimunkást, aki a Hidegkúti út­­6­11. számú ven­déglőből záróóra után hazafelé tar­tott. Előbb belekötöttek, ő kitért előlük és ekkor a két éjszakai tá­madó háláb­ól, leütötte Jugovicsot, ujjáról lehúzták az­ aranygyűrűt, zsebéből pedig elvették a íj pengő­jét. A rendőrség gyorsan kinyo­mozta, hogy kik a munkás rabló­támadói. Valószínűen rögtön ítélő bíróság­ elé kerülnek. Műgyanta a gyógyászatban (Stockholm, május.) Svéd lapok lon­doni híradást közölnek arról, hogy a háborús sérülés miatt külsejükben el­torzult embereken — bonyolult és ismé­telt operációk nélkül — a legutóbbi hó­napokban műgyantából készült testrész­szel úgy segítenek, hogy a mesterséges testrész természetes testrésznek látszik. Többféle műgyanta van. Ezek közül a „portex" nevű műgyantáról van ez­úttal szó. A feltalálója egy angol, aki névtelenül kíván maradni, öt évig dol­gozott ennek a különös anyagnak elő­állításán. Egy intervjú folyamán el­mondott egyet-mást a találmányáról. Ez a műgyanta vagy nagyon kemény, csonthoz hasonló massza, vagy puha, rugalmas, gumihoz hasonló anyag, vagy folyadék formájában készülhet. Folyadék alakjában közvetlenül a bőr szárítására használják és fertőzés­ei hárító, rugalmas vékony bört alkot, ami egyebek közt nagy előny súlyos égett sebek kezelésénél. Ennél a tulaj­donságánál fogva a sebészek emunk­a, találmánynak kitűnő hasznát vehetik. De ettől az új műgyantától a plasz­tikus sebészetben várnak legtöbbet, mint segítőanyagtól. Term­észethű orrot, fület és arcot lehet formálni belőle, amellyel a súlyosan sérült arcnak olyan külsőt lehet adni, hogy az ő egészen ter­mészetesnek látszik. Az anyag olyan rugalmas, mint az egészen egészséges emberi test. Az anyagot tizennégy kü­lönböző színárnyalatban lehet elkészí­teni. Végeredményben nem lehet az eredeti, természetes és az ezzel a mű­gyantával helyreállított arc közt különb­séget tenni.­­ Az eléktelenített arc helyreállítási céljából eddig követett módszerek az operációk egész sorát követelték meg, amelyek hosszú időt vettek igénybe. He­tekig, sőt hónapokig tartott, amíg a helyreállítás csak megkezdődhetett. Azonban ezzel az új műgyantatermék­kel közvetlenül elvégezhető az egész művelet és elégséges egyetlen operáció. A szakértők remélik, hogy ezt az anyagot szilárd formájában lábtörés ke­zelésénél és szétrombolt lábrészek pótlá­sául lehet majd használni. A műgyantából egyébként fogtömés­hez való anyagot és olyan műfogakat készítenek, amelyek a természetes fo­gakhoz teljesen hasonlóak. Úgynevezett kontaktlencsék — olyan lencsék, ame­lyeket szemüveg helyett közvetlenül a szemgolyóra helyeznek —, amelyek nem válnak egyenetlenekké és nem marad­nak széjjel, szintén készíthetők ebből az anyagból. Jeney György ­ Negyvenkét lakást utaltak ki Győrben. Győr lakáshivatalánál egy hónap alatt 1128 lakás iránti igénylést nyújtottak be, de csak 42 lakást tudtak kiutalni. Közlemény A Hungária Vegyi és Kohómű­vek Részvénytársaság igazgatósági 1843 május hó 19-én megtartott ülé­sén megállapította az 1942. ü­zletév mérlegét és elhatározta, hogy az 1943 május hó 29-re egybehívandó rendes évi közgyűlésnek javasolni fogja, hogy részvényenként válto­zatlan osztalék, azaz: 2.-- pengő ke­rüljön kifizetésre. (X)

Next