Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)

1943-12-15 / 283. szám

136. oldal NÉPSZAVA 1943 december 15. szerda A min­tesértekesebii fi­g ellen TIZENKÉTMILLIÓ RIKSAKULI Egy japán statisztikus kiszámította, hogy az autóforgalom korlátozása. Kö­vetkeztében­ olyan nagyarányú emelke­dés következett be a riksaközlekedésben, hogy Ázsiában jelenleg legalább 12 millió kuli keresi mindennapi kenyerét a riksa húzásból. Tokióban 100.000, Yoko­hamában 40.000 viksát vontat emberi erő. Ez a statisztika nemcsak Japánt, hanem Kínát és Indiát is felöleli. A legérdeke­sebb azonban az, hogy nem ősidőktől használatos jármű a riksa, hanem rövid idővel ezelőtt, 1872-ben honosította meg Kínában eg­y amerikai hittérítő. MEDISZÍ­NN KIK NÉMETORSZÁGBAN AZ AITTÓVEZSETŐISKOLÁK. .. köz­lekedésügyi miniszter rendelete értelmé­ben január 1-­i­l a háború befejezéséig be kell szü­ntetniök működésüket a motoros járművezető magániskoláknak. Egyelőre új iparig­azolványt sem adnak ki ilyen célból . HOLDFÉNY ÉS SZERELEM. Jeffer­son, s­et. louisi egyetem orvostani ma­gántán.­ ca,­­.James kísérlettel bebizonyí­totta, hogy holdsugaras éjjeleken az állatok ösztönei felfokozott állapotban működnek. Különösen vonatkozik ez mindkét nemnél a szerelmi térre. Az orvosi szaksajtó ezek u­tán igazat ad a költőknek, akik már az orvosok előtt j­ó idővel felfedezték a holdnak az élőlények szerelmi életére­­való különleges hatását. Ezek után azt mondják, hogy megfonto­landó körülmény, hogy a bíróságok a jövőben a szerelmi bűntetteknél ne szá­mítsák-e be enyhítő körülményként, hia a cselekmény holdvilágos időben tör­ténik. * EJTŐERNYŐVEL A SZTRATOSZFÍR-BABAfI. December elején egy amerikai, repüőrt William Lovellace, az ame­rikai légif­egy­vernem 33 esztendős al­ezredese­­cosa, mint utas ült be egy repülő­ erődbe és amikor a gép l­.i.0O0 mé­ter magasságba emelkedett, ejtőernyő­vel kiugrott abból. Az ejtőernyős egyen­ruha zsebében két oxigénpalack volt, amelye­t sajáttalálmányú légzőkészüléke­ket kapcsalt, és így lelte meg lefelé an­y­aat a xU aloszférából. Az első néhány­­ezer méteren IV fokot mért a hőmérője, később azonban valamivel enyhült a levegő és végül 25 perc és 5 másodperc­nyi ejtőer­nyős utazás után ért földet. Egyébként Lovellace alezredes már ré­gebben kísérletezik különleges légző­készül­kével és most ezzel az ugrásával bebizonyította, hogy a készülék hasz­nálható. Valószínűleg megkezdik soro­zatos gyártását, az amerikai hadisztra­toszférarepülők számára. HOMOKBA FULLADT KÉT LEÁNY. Nyíregyházáról jelentik, hogy Buj köz­e­tfben Andrássy Hana 12 éves és Auguszti Július 12 éves leány homokot kapart. Közben reájuk omlott a magas part és amire eltávolították róluk a le­omlott homokot, már mindketten meg­haltak. * A KRÉTAI MENEKÜLTEK TÁMO­GATÁSA. Szófiai jelentés szerint a görög minisztertanács külön hivatalt állított fel a krétai menekültek támoga­tása céljából. Felhívták Athén lakossá­ga , hogy az ellátatlan menekülteket támogassa. * A BOMBATÁMADÁSOK KÖV­ET­KEZTÉBEN IDEGÖSSZEOMLÁST KA­POTT BERLINBEN ROSITA SER­RANO. Különböző forrásokból származó hírek szerint Rosíta Serrano, a kiváló énekesnő, akinek december 3-án és 4-én kellett volna Budapesten hangverse­nyeznie, Berlinben az átélt bomba­támadások következtében súlyos , ideg­össreomlást kapott. Az énekesnő mind­ezideig nem­ tudott elindulni budapesti útjára. Állítólag a világhírű chilei énekesnő a háború folyamán már sehol sem­ szándékozik többet fellépni. ELSÜLLYESZTETTEK A CSOMA­GOK EGY HAJÓT. A hajózások törté­netében páratlan szerencsétlenség ját­szódott le a Jangcsekiangon. A „Hun­tai" nevű hajó elsüllyedt s mintegy 1000 utas életét vesztette. A hajó öt perc alatt merült el a folyam habjai­ban, úgyhogy a közelben­ levő csónako­sok hiába láttak a mentéshez, miv­e a sötétség és a magas vízállás miatt csak 300 személyt, tudtak megmenteni. A vizs­gálat szerint a szerencsétlenséget a hajó­zási társaság könnyelműsége okozta az­zal, hogy igen sok csomagot engedtek felvinni a hajóra, aminek következtében az elvesztette egyensúlyát és felborult. « NEM IESZ KÖZPONTI FŰTÉS A VATIKÁN VÁROSBAN. . A pápa utasí­tást adott ki, amely szerint a Vatikán­városban ezen a télen nem szabad üzembe helyezni a központi fűtést. A pápa nem akarja, hogy a meglevő szénkészletek felhasználásával fűtsenak, amikor Rómában nem szabad ü­zembe­helyezni a központi fűtést. * OKTATÓFILM A VIL­LAMOSBAL­ESETEK ELLEN. Budapest polgár­mestere közölte, hogy a sorozatos pi­lamosbalesetek meggátlása céljából a Beszkárt filmsorozatot készített, amely derűs képekben tárja a közönség elé a forgalmi nehézségekből adódó kín­dó eseteket. .4 három - négyper­ces zenés rövidfilmek szerepeit kitűnő színészek játsszák. .4 filmsorozat, nemcsak a helyes villamosutazásra tanítja a közönséget, hanem a gyalog közlekedés szabályait is ismerteti, valamint útmutatást nyújt a kerékpárosoknak és autósoknak is-Egyébként ezeknek az oktatófilmeknek a­ bevezetését elsőnek. Peyer Károly elv­társunk sürgette a székesfőváros köz­igazgatási b­zottságának ülésén. A pol­gármester most Peyer elvtárs javaslatát tette magáévá, amikor a Beszkárt­ilhnek forgalombahozatalát elhatározta. munka, mert egyhelyben kell ülni vagy állni és a vas szinte ,»leheli" a hideget. — Hány órát dolgoznak naponta? — Reggel héttől körülbelül este hatig. Délben egy óra ebédszünet. Sokszor elő­fordul azonban, hogy csak négy órakor, félét tájban kerülünk haza átvételről vagy a vasútról, ha vagont rakunk. Ilyenkor csak akkor eszünk. Néha túl­órázunk is. — Milyen a fizetése? — Heti bért kapok. Nyolcvan pengőt egy hétre. Éppen csak hogy kijövünk belőle. Élelmiszer, lakás, ruha .. Ebben a­ munkában pedig különö­sen kopik, fakad a ruha. A lakás pedig — legyint —, arról jobb nem be­szélni. Kis lyuk­szobában lakunk a Petneházy utcában és még az is renge­tegbe­ kerül. Már előre félek a téltől. Nincs időnk fáért sorba állni, az asz­szony is dolgozik. — Mindig ócskavasmunkás volt, szak­mát nem tanult? — kérdem egy kis szü­net­ után. — Szakmát nem tanultam. Eleinte textilgyárban, aztán a gyapjúmosóban dolgoztam. Csak hat éve vagyok az ócskavasszakmában. — Szervezett munkás.­ — Igen. — Sokan szervezett munkások önök közül? — Körülbelül a fele. Kevesebb, mint­a többi vasszakmában. Állandóan jön­nek vidékről, ezeket kellene megszer­vezni. Mi, pestiek, akik legtöbben már itt nőttünk fel a Váci úton, mi majd­nem valamennyien öntudatos munkások vagyunk. Kezet nyújt. — Ming járt egy óra, mennem kell. Elkísérem a kapuig. Elmenőben még látom, amint a nehéz kalapáccsal lecsap a vasra, amely kongva repedezik, törik a súlyos ütés alatt. Bíró Andris MUNKÁS-ÉLES Kalauzt fizetést kapnak a kalauzn­ők A Villamosalkalmazottak Szövet­ségének felkérésére a fővárosi tör­vényhatóság­ november 12-i köz­gyűlésén Deák Lajos elvtárs indít­ványozta, hogy a kalauznőket a XI. fizetési csoport helyett a V311. fizetési csoportba sorozzák be. A Beszkárt igazgatósága december 13-án elrendelte, hogy a kalauznőket 1944 január elsejé­vel a VI­IL fizetési csoportba sorozzák be. Ez az átsorozás a kalauznők törzs­fizetésénél havi 34 pengős, a lakbér­illetményttés 5 pengős, együttesen­tehát 39 pengős illetménytöbbletet jelent. Pártszervezeti élet Az újpesti pártszervezet végrehajtó-és ellenőrzőbizottsága szerdán este' 18 órakor ülést tart. Egyesületi élet A Pest megyei Könyvnyomdái é® Rokonszakmabeli Munkások és Munkás­nők Társasköre (Kispest, Damjanich uce­a 8) december 16-án, csütörtökön tanulmányi kiránd­ulást vezet az Általá­nos Nyomda és Grafikai Intézetbe. Megtekintik működésben a Stullow sor­öntő címszedőgépet és a három szint nyomó rotációst. Találkozás pontosan délután 5 órakor az intézet székháza előtt: Budapest VI. Nagymező utca 3. Ugyancsak a kör vezetősége rokkant, beteg és hadbavonult (legalább egyévi befizetést igazoló) tagjainak karácsonyi ajándékot ad. Akik igényt tartanak rá, december 19-én, vasárnap délelőtt pon­tosan 31 és 12 óra között jelenjenek meg a kör helyiségében. A Magyarországi Munkások Gyermek­barát Egyesülete december 19-én, vasár­nap délután 3 órai kezdettel a Zene­művészeti Főiskola nagytermében (VI. Liszt Ferenc tér 8) a hadbavonult és szegénysorsú tagok gyermekeinek segé­lyezésére művészhangversenyt rendez. Jegyek kaphatók az egyesület irodájá­ban (VII, Deb­rcea 90, L­em. 10. ajtó) minden hétfőn, szerdán, pénteken dél­előtt 10—12-ig és délután 5—7-ig. Jegyek telefonon is megrendelhetők. Telefon­szám: 226-969. A Gutenberg-Társaság zenekarának jubiláris hangversenye. A Gutenberg-Társaság zenekara karácsony másod­nap­járt, december 26-án, vasárnap dél­előtt­­11 órai kezdettel a Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében jubiláris hangversenyt rendez. Közreműködik: Neményi Lili operaénekesnő, Országh Tivadar hegedűművész, Bella J. Ernő orgonaművész, Fekete Pál operaénekes, Weiser Károly gordonkaművész,, Staudt Karola énekesnő, Schneider Hedvig zongoraművész, Miklós Lívia szín­művésznő,­­Jahn—Vidassi—Oláh—Antal Marnitz-tangóharmonikanégyes, Katin­czy Richárd gyermekművész, a Könyv­nyomdászok Dalkörének vegyeskara, a Gutenberg-Társaság szimfonikus zene­kara. Konferál Lénárd Sándor. A dalár­dát dr Ujj József, a zenekart, Elsner Béla karnagy vezényli, zongorán kísér dr Ujj József és fiát,h Irén. Jegyek kap­hatók 1.20 pengőtől 4.20 pengőig a könyvnyomdászok egyesületében (VIII. Kölcsey utca 2. szám, félemelet), a na­gyobb nyomdák házipénztárosainál és a s­é­pszapa-könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35). Az ócskavas munkás Olajos, szakadt kabátban áll a vas­telp közepén. Körülötte kiselejtezett gépek és ócskavashalmok sokasága. Lassan leengedi a súlyos kalapácsot, még egy lendülettel odarakja a lába elé, majd megtörli verejtékes arcát. Ahol olajos kezével hozzáér, fekete csík marad. Delei harangoznak, úgy látszik azon­ban nem veszi észre, mert éppen újra az öntöttvastójnk szétzúzásához akar fogni, mikor megszólítom. — Dél van — mondom neki. Megkönnyebbülten felnéz, ledobja a kalapácsot, hátralöki fején a sapkát. — Akkor gyerünk ebédelni — mondja. 25-30 éves munkás, különben sovány testén szin­te természetellenesen dagad­nak hatalmas izmok. — Menjünk át abba a vendéglőbe — intek a szemben lévő ház felé, amikor a piszkos, rozsdás ócskavastelepről ki­érünk a Váci­ útra. — Rendben van — egyezik bele —, én közben megebédelek, mert bizony rövid az ebédszünet. Átmászunk a Beszkárt által el­barikádozott úttesten és betérünk a vendéglőbe. Leülünk. Kicsomagolja az ebédjét: egy csajka langyos krumpli és két szelet vajaskenyér. — Ez bizony nem sok — mondom. — Nem ám. De még örülök, ha ez van. A kenyéradagból még­­ csak ki­jönnék, pótjegyem van, de zsír kellene valamivel több. Az ilyen nehéz testi­munkásoknak, mint mi, főleg sok zsírt kellene ennünk. Az asszony is dolgozik, nem ér rá utánajárni, sorbaállni és így sokszor még a jegyet sem válthatja ki. Kikaparhatja a csajkáját, azután tré­fásan megjegyzi: — Vége, nincs tovább. — Majd el­komolyodva hozzáteszi. — Ezt bizony meg sem éreztem. Kis csend. Aztán tovább faggatom. — Nagyon nehéz a munkájuk, úgy­ el Bólint. — Nagyon. Közismert dolog, hogy az ócskavasmunkás egyike a legnehezebb testi munkásoknak. Most, hogy a há­ború óta az élelmiszerviszonyok is vál­toztak, helyzetünk még nehezebb lett. A követelmények ugyanazok maradtak, mi pedig, hiába, a mai viszonyok köze­pett csak igen nehezen tudjuk el­végezni munkánkat. — Miből is áll a munka egy ilyen ócskavas telepen? Elgondolkodva néz maga elé a pecsé­tes abrosz fölött. — Hát az sokféle. Itt van például az átvétel. Gyakran megyünk ki kocsival valamelyik gyárba, vagy üzembe ki­selejtezett gépeket vagy vasat elhozni. Ilyenkor minden az anyagtól függ. No meg a tereptől is — teszi hozzá sietve. — Múltkor például egy szétszedett darut hoztunk be. Egy fatelepen feküdt hátul. Kacskaringós, körülbelül fél­méter széles út vezetett oda, sokszor még annyi sem volt. Bizony jól meg­izzadtunk és hat órába telt, míg a kocsihoz cipeltük és felraktuk. — Mikor ebédeltek akkori — ilyenkor csak utána van ebédidő. Addig, míg haza nem értünk, nem ettünk. Ez a munka életveszélyes is volt. Egyszer leejtettük a jópármázsás darabot, itt van a nyom­a­­, mutatja kékre vert lábát. — Hiába, kevés az ember, a darab nehéz, az út rossz... Mégis, még mindig jobb, ha gépet, vagy egy nagy darabot hozunk, mint bádogot, vasforgácsot vagy ócskavasat. A gépet, mégha nehéz is, aránylag gyorsan feltesszük a három lábbal. Azon­ban a drótot és a forgácsot, azt szörnyű felrakni... Hát még lerakni! Le kell rángatni, mert összegubancolódik és nem jön le. Közben még össze-vissza is tépi az ember kezét. A kezünket külön­ben is gyakran verjük le, de azt már fel sem vesszük — nevet jókedvűen. — Mit csinálnak a telepen! — érdek­lődöm. — Munka van akkor is elég. Rendez­zük a behozott anyagot, ami eléggé bo­nyolult feladat, mert ócskavastelepen mindig kevés a hely. Azonkívül szét­bontunk ócska gépeket, kazánokat, tar­tányokat és kiszedjük a használható anyagot! a többi beolvasztásra megy. Télen nagyon rossz az ilyen rendező­

Next