Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)

1943-12-15 / 283. szám

1943 december 15. szerdta NÉPSZAVA 0. oldal Nyomdászok, könyvkötők, grafikusok [A szakszervezetek programja során látogatásának a nyomdai munkásság, alapjait, biztosították a munkás­ságot és a munkáltatókat egy­­aránt, hogy a termelés zavarta­lanul folytatódhassék. A nyomdai­­ munkás betegsége esetén segélyben részesü­l. Ugyan­csak segélyt kap, ha hirroklian és a szervezettől díjtalan orvosi keze­lésben és gyógyszerellátásban része­sül. De a legfontosabb a rokkant­sági és a munkanélküliségéig bizto­sítása. Temetkezési segélyben is ré­szesítjük tagjainkat, illetve azok hozzátartozóit, özvegyi végkielégí­tést bocsátunk rendelkezésre, árva­segélyt adunk elhalt szaktársaink gyermekeinek, valamint szülési se­gélyt a fiatal anya nyomdai mun­kásnőnek. Mindezt természet­esen a befizetett munkahetek arányában. — Így tehát szakszervezeti életük ki­egyensúlyoz­ ott? — Természetesen. A kollektív szerződés . keretein felül működő bekezetobizott^cn .»lintéznek min­den vitás­­viTst. tgy, mondhat­nánk «eTi­te alkotmányosan élünk. Ijitstr­STtetöbi­zottságai­n­k ha­tároza­tai­­nak szankciójuk van. Eredményesei­ kiépített bizalmi férfirendszerünk pe­dig minden oldalról a legteljesebb elismerésben részesül. Paritásos munk­aközvetítő rendszert léptettünk életbe amelynél jelen vannak a szakszervezet és a munkáltatók kép­viselői és munkájukat közös meg­egyezés alapján végzik. Az 1942. év folyamán rokkantse­gélyként 828.000 pengőt folyósí­tottunk s ez évben 125.000 pengő volt a betegsegély és 183. 010 pengő a munkanélkülisegély. A nyomdai munkásság belső életében i­smeretes, milyen nagyjelentőségű a szer­színvonal, a kultúra. Bes­zér­ fűté­sünk folyamán eziránt érdeklődtünk. — Elsősorban nagy anyagi áldo­zatokat vállalunk a szakoktatás fej­lesztéséért — hangzott a válasz. — Amit a munkáltatók figyelmen kí­vül hagytak és elhanyagoltak, azt mi önmagunktól, saját erőnkből megvalósítottuk: gyakorlati tan­műhelyt létesítettünk, ahol a szak­mai továbbképzés a legkomolyabb keretek között zajlik le. S mindezt azért tesszük, mert tudatában va­gyunk annak, hogy csak a jól kép­zett munkás lehet önérzetes és ge­rinces. A szakmai tudás, különös­képpen, ha szellemi műveltséggel párosul, mindig szilárd oszlopa a munkás egyéni és k­özösségi ér­dek­mei­nek,­­ hogy ezért hajlandók va­gyunk nagy áldozatokra is az ter­mészetes. Meg akarjuk alapozni minden szaktársunkban ezt a pszi­chológiai állapotot és mindezt azért, mert mi a szakmánkat igazán sze­retjük. Emellett azonban rendelke­zésünkre áll jól összeválogatott­ szakkönyvtár és külön az értékes irodalmi könyvtár, amely biztosítja a szakszervezet tagjainak szellemi művelődését. Vándorkönyvtárak is működnek, amelyek a mai értékes irodalmat foglalják magukban s ezek ötvenes csoportokban eljutnak olyan vidéki nyomdá­­szcsoportok­hoz, amelyeknek még nincs módjuk és anyagi lehetőségük, hogy be­szerezzék ezeket. — Tudjuk, hogy a háború előtt kap­csolatban állottak külföldi nyomdász­szakszervezetekkel. Ez fennáll még ma is? II. — A háború előtt összeköttetés­ben állottunk az eu­rópa szerte létező nyomdászszakszervezetekkel. A mai állapotok, természetesen, gátolják az érintkezési lehetőségeket, de nagy jelentőségűek a régi kapcsola­­tok is: a visszatért terü­letek nyomdai munkássága, amely ország szak­szervezetének az elszakadás után tagja lett, e kapcsolatok révén jutott ab­ba a helyzetbe, hogy visszatérése után részesült mindazokban a jogokban, ame­lyekben az anyaország szakszer­vezeteinek tagjai részesülnek, a nyomdásszakszervezet Kölcsey utcai hatalmas székházába vezetett utunk. Itt kerestük fel a kiválóan szervezett nyomdai munkásságg bizal­mából megválasztott szakszervezeti vezetőket, akik tájékoztattak ben­nü­yiket a szervezett magyar nyomdá­szok szakszervezeti­, szociális és kulturális helyzetéről. Megfontoltság, általános kiegyen­­súlyozottság jellemzi a nyomdai munkásság életét,. — Milyen a nyomdai munkásság szer­vezettségi százalékszáma? — kérdezzük lap—­ Kilencven százalék. — mondják ki— s hogy teljességgel még nem­­tömörült a nyomdai inuoktság szakszervezetének kebelébe, annak az az oka, hogy van még néhány olyan nyomda az országban, amely nem a kollektív szerződés alap­járt működik és mellőzi az ársza­bályt. Ez azonban korántselmt, fáj­dalmat-, egyáltalán nem­­kiábrán­dító. Mert mi magunk vagyunk azok, akik feltételeket szabunk a tőlünk még távollevőknek a szak­szervezetbe való felvételhez. Nagy-Tuuk­a, önkormánya­ttal rendel­kező szakszervezet vagyunk s mint ilyen, csak úgy veszünk fel ma­gunk közé új tagokat, ha azok megfelelnek követelményeinknek. — Milyenek a föltételek? ?— Azokat, akik segéddéavatásuk utáni nem azonnal léptek a nyom­dászszakszervezetbe és bizonyos ideig tőlünk távololóan dolgoztak, ,sme csak úgy vesszük fel, ha — termé-r­­enk­­szetesen — a szakmai képzettségük meg­felelő és felvételük kéme előtti tevékenységük nem volt ártalmas szervezetünk, a nyomdai munkásság összessége számára. Ha ennek a két lényeges feltételnek megfelelnek, nincs akadálya felvételüknek. — A szervezett nyomdászoknak milyen jogaik vannak? — A lehetős­égek széles területe nyílik meg számukra. Elődeink, rakták , akik már 1905-ben le­kollektív szerződés Rózsa ucca 50. szám alatti szakszer­vezeti helyiségében kötünk ki. A kitűnően szervezett gr­afikai mun­kásság helyzete iránt érdeklődünk, különös tekintettel a szakszervezeti agitációs hónapra. A grafikai mun­kások vezető titkára válaszol: — örömmel mondhatom, hogy a szakszervezeti agitációs hónap nem állított bennünket különösebb fel­adat elé. A grafikai munkásság szervezettsége mintegy teljesnek mondható és az% a néhány százalék, amely még hiányzik szakszerveze­tünkből, rajtuk kivül álló okokból van távol. — Minek tudható be a szervezettség­nek ez a kiváló ereje? — kérdjük. — A grafikusok szakszervezeti­ tagjairól a legmesszebbmenő módon gondoskodik. Eltekintve az egyesületi élet­nek szellemi, kulturális adott­ságaitól, anyagilag is biztosít­juk tagjaink életét. Munkanélküli tagjaink egyévi be­fizetés után heti 56 pengő segély­ben részesülnek, a rokkantak pedig elérhetik a heti 40­ pengő segélyt, a betegek a 34 pengőt. — Szíveskedjék néhány adatot adni a szakszervezet belső életére vonatkozóan. — Szakszervezetünket a tagjaink nemzedékre tekintet nélkül nagyon szívesen látogatják. Itt érintkeznek egymással, itt vitatják meg gon­dolataikat és a nagyobb arányú kul­turális célzatosságú összejövetelek is a szellemi művelődést szolgálják. — Világítsa meg munkájuknak belső lényegét. — A grafikusok munkája általá­nos szempontból is művészinek !e- A Párt könyve! Idilszerű ! ! Megjelent NÁDAS FERENC: Gazdasági és társadalom­politikai tanulmány SZA­KASITS ÁRPÁD előszavával ! Egyes fejezetek: A szü­vetségi kor-1 m­ány — A bíróságok — A közvéle­mény— A Goodrow Wison — Az USA­­ társadalmának összetétele— Az ame-­ rikai szakszervezetek­ — Roose­velt tevékenysége — A „Roosevelt­akció" — A m­­unka.ing — A NIRA | Az USA külpolitikája. ARA­­O­P Könyv-előfizetőinknek kihordóink kéz- I besítik ki az ITSA-kötetet — Szerve-­­zett munkások 8 pengős kedvezmé­nyes áron kaphatják a kötetet csak­­ a N­é­p­s­z­a­v­a kiadóhivatalában­­ (b­u­dapest, XIII. ker., Conti utca a grafikai munkások Zeneművészeti Főiskola, nagyterem 1948 december 17-én, pénteken este V­ 7 órakor Urmössy Anikó előadóestje Ady, Babits, Karinthy, Kosz­tolány­i, Szép Ernő, Verhuren műveiből Vigadó, nagyterem 194­1 december 19-én, délelőtt e­stl órakor vasárnap művészmalina Fellépnek: Ladomericzky Mar­git, Barna Anci, Dé­ry Sári, Delly Ferenc, Fekete f­úl, Mi­soga stb. • László, Parlos Fái, Gusztáv Zeneművészeti Főiskola, nagyterem 1943 december 29-én, szerdán este 6 órakor cSaL-éseSeasSéest Fellegi Teri, Medgyaszay V., Or­­y Magda, Rácz Vali, Major Tamás, Tersánszky Józsi Jenő stb. Jegyek kaphatók: Kulturpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Centi ucca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 A könyvpiac szenzációi a­ 1848 A szabadságharc története, ahogy a kortársak látták Összegyűjtötte és előszóval ellátta: DEÁK IMHO) 432 oldalas albumalak, békebeli kiállítás, fehér papíron SIRÁLY-KIADÓ • ÁRA 17 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4. szám), a Népszava­könyvkereskedésben (VIT, Erzsébet körút 35. szám) és minden könyvkereskedésben Ugyanúgy megkapják segélyeiket, mint az itteniek. — Értesültünk arról, hogy jótékony­sági kör is működik. Ennek lényeege miben áll! — A Jótékonysági Kör segélyez minden olyan tagot, akinek a sza­bályok szerint, a befizetés arányá­ban, már nem jár segély, továbbá anyagi­áig támogatja a katonának bevonultak hozzátartozóit. A Jóté­konysági Kör a mai nehéz viszo­nyok mellett is­ a nyomdászárvákat karácsonyra teljesen felruházza, télikabáttal, ruhával, cipővel, haris­nyával és kesztyűvel látja el vala­mennyit. — Befejezésként visszatérünk oda, ahonnan kiindultunk, hogy az a csekély százaléka a nyomdai munkásságnak, amely még távol áll a szakszervezettől, mely feltételek mellett válhat annak tagjává? — Akkor, ha felismeri a szerve­zettség erejét, alkalmazkodik a szervezett magyar nyomdászság hagyományos összetartásához, a kollektív szerződés lényegének megfelelően működik s életformája: „Egy mindért, mind, egyért!". A könyvkötőmunkásokról tialódunk tovább utunkon, mely­nek következő állomása a könyv­kötőmunkások Rózsa ucca 50. szám alatti szakszervezeti helyisége. Előre érzett örömmel jöttünk ide, mert tudjuk, hogy szakszervezetük erős és időtálló, emellett a könyv kul­túrfokán át rokon hatalmas társá­val, a nyomdászszakszervezettel. S amint elbeszélgetünk, igazoltnak te­kinthetjük előérzetünket: hasonló a munkaterv, az irány, közös a cél.­­ Negyven éve működünk immár kollektív szerződéses viszonyban, szervezetünkben az egyenetlensége­ket, a felmerülő hibákat, és bajokat békéltetőbi­zottságok intézik el. Megtudjuk: a nagy könyvkötő­üzemek kivétel nélkül, szervezett munkásokkal dolgoztatnak, a mun­kások komoly, eredményes m­unkát végeznek, megbecsülésben van ré­szük. Az újonnan segéddé avatott munkások azonnal belépnek a szak­szervezet tagjainak sorába. A munkaviszonyok kielégíthetőnek te­kinthetők. Segélyezési rendszerü­k hasonló a nyomdászokéhoz. Kulturális törek­véseik nagyarányúak, őnekik is az öntudatos, művelt és szak­képzett munkás az ideáljuk. És fiataljaik munkálkodása is a legszebb reményekre jogosít. Ba­ráti összejöveteleket tartanak, ahol közösen világítják meg felmerülő­ problémáikat és így fejlődnek, így csiszolódnal. S úgy érezhető, hogy legfontosabb gondjuk a fiatalok­minél nagyobb arányú képezése. Krí­nék hangot is adnak szaklapjukban, a Könyvkötők Laviá­ban. Ennek ha­sábjain fejezik ki nézeteiket a többi közt a tanoncoktatás jövő problémáival kapcsolatban. Érde­mes idéznünk néhány sort a cikk­ből: „A tanoncok szakoktatását a jövőben a közületeknek kell elvé­gezni. Szakiskolára lenne szükség, melyben a tanonc a szakma minden ágát elsajátíthatná s az oktatással jó szakérőket kellene megbízni. Ezzel elérhető lenne az, hogy mindenütt, egy rendszer alapján kötnék a könyveket s az innen kikerült könyvkötőmunkás vagy munkásnő bármilyen üzemben elhelyezkedhet­nék." Igen jó gondolat, megvalósításra ajánlatos és ha valóban megvalósul, biztosítja a helyes szakmai után­pótlást és a magasigényű termelést. Tovább haladunk utunkon és

Next