Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)
1944-01-14 / 10. szám
1944 január 14. péntek NÉPSZAVA Csikorog a szélkakas PÉNZÉT ŐRZI, ÉRTÉKÉT BIZTOSÍTJA csöntzs jalönt, A BÚZAKÖTVÉNY lep meg bennünket, mert ismerjük az embereinket. A vitát pedig a magunk részéről lezártuk. Nincs időnk, kedvünk, helyünk, jelentéktelen közírókkal vitázni. De meg kellett mutatnunk, milyen gyorsan lovagolnak manapság egyes urak. Pésától a Kominternig — két hónap! Világrekord!A holtak gyorsan lovagolnak." De az élőkkel, legalább is a törekvőbbekkel aligha állják a versenyt. Még alig két hónapja, hogy visszautasítottuk Pálóczi Horváth Lajos felénk nyújtott baráti jobbját, a „Magyar Élet" kitűnő főmunkatársa, a szélsőjobboldali szellemi frontról elérkezett... hová is érkezett? Éppen erről lesz itt szó. Nem azért, mintha P. H. L. személye különösen fontos volna, de azért, mert a felkínálkozás ugyanolyan veszedelmes tünet volt, mint amilyen beteges az a magatartás, amelyet visszautasításunk a túl gyorsan lovagló íróból kiváltott. Két hónap után Pálóczi válaszol, már amennyiben válasznak vehető a szélkakas csikorgása Ajj újsütetű szocialista aki azt hitte, hogy néhány készem kapott szólammal bejuthat a szocialista mozgalomba, sőt azonnal a munkásosztály oktatója is lehet, gyermeteg terve kudarcán felbőszülve, visszatér a régi hangjához és lojálisan közeledő barátnai gyűlölködő ellenséggé változik. Cikke három részből áll Egy progamadó, egy tagadó és egy rágalmazó résziből. Az első részben megmagyarázza, hogy mit ért „magyar szocializnus"-on. Kiegészítésként még megjegyzi, hogy a magyar szocialista államban a színésznövendékeket néhány évre falura kell küldeni, hogy nemtanulják a paraszti beszédet, mozgást stb. Idáig még nem volna köztünk lényeges ellentét. Ha P. H L. végre tudja hajtani gazdasági programját, Isten neki, hadd menjenek a színésznövendékek párévifalusi munkára „Párizs megér egy misét." Aggasztó azonban, hogy Pálócziban türelmetlen faji elfogultságok vannak. (Ne értessünk félre, nemcsak a zsidókkal szemben.) Márpedig, ha csak nem akarjáik csökkenteni az ország területét a tisztán magyarlakta területekre, aligha lehet megoldani a társadalmi kérdést anélkül, hogy ne vessünk számot a nemzeti kisebbségek jogos igényeivel. Mindamellett még áthidalhatnék az ellentéteket. Mi engednénk a színésznövendékek kérdésében, P. H. L. engedne türelmetlen faji magatartásából. A szocializmus és „magyar szocializmus" közt idáig még nincs végzetes ellentét. Úgy látszik, tévedtünk, amikor visszautasítottuk P. H. L. és baráti társasága közeledését. Pálóczi azonban azt állítja, hogy vagy akkor tévedtünk, amikor novemberi cikkét felkínálkozásnak vettük, vagy szenzációhajhászásból kiforgattuk szavai értelmét. Most jön a tagadó rész. Lássuk tehát, mi is volt e cikkben. Nyilvánvalóan erőszakos félremagyarázással vettük magunkra a következő mondatot: „A szocializmus régi harcosait egyre jobban idegesíti a neofitk tolongása bálványuk körül." Hiszen a neofita szocialisták nem mifelénk tolonganak, hanem a GYOSZ házatáján. Vagy például bizonyára a TÉBE urait akarta meggyőzni arról, hogy a nadrágos, sőt „lakkcipős" emberből is lehet jó szocialista. A termelési anarchia támadásával, az iliberális elemekkel akart szocialista egységfrontot alakítani, Marx és Engels emlegetésével pedig kétségtelenül az OMGE ortodox szocialista szárnyának akart kedveskedni. Mi pedig mindezt erőszakosan magunkra vettük, csakhogy P. H. L. urat zavarba hozzuk. Aki beveheti, vegye be. Nem hisszük azonban, hogy akad épelméjű ember e honban, aki hitelt ad Pálóczi előadásának. Nyilván ő is érzi ezt és támadóvédekezésbe megy át. Ebből áll cikkének harmadik része. Keményen hadakozik. Nem karddal, nem is bunkóval, sárral. Megtudjuk tőle, hogy túl okoztuk az ország feldarabolását, ami ugyanúgy közismert alaptalan, rágalom, mint az, hogy ,,hideg közönnyel néztük az elszakított magyarság szenvedéseit" s megtagadtuk „mind e mai napig a revízióért való kiállást". Hogy közben buroound is gondoskodjék, szigorúan megró bennünket, amiért politikai párt létünkre nem foglalkoztunk népdalgyűjtéssel, hanem hagytuk, hogy egy Bartók és Kodály végezze el helyettünk. Vannak azonban súlyosabb érvei is. Kijeleenti, hogy „kispolgári párt" vagyunk — ő, Palócai Horváth Lajos kiközösít minket a proletariátusból —, majd végső megsemmitő érvként fejünkhöz vágja: „Nem idézzük azokat a becsmérlő jelzőket, amelyekkel egy európai szocialista ország a magyarországi szociáldemokrata párt megalkuvó magatartását jellemezni szokta volt." Megszoktuk már, hogy mozgalmunkba került karrieristák, amikor nem elégíthetik ki ambícióikat, azonnal ultraradikálisak lesznek, de ilyen gyors változást! A tegnapi jobboldali, ma már a Kominternt fogadja el legfőbb munkásmozgalmi döntőbírónak. Mi lesz holnap? Mi tudjuk, mi volt tegnap és tegnapelőtt, tehát tudjuk, hogy mi lesz holnap és holnapután. Emlékszünk értelmiségiekre, akik polgári újságíróból napok alatt váltak kommunista ideológussá. És emlékszünk Szákifkra. Máriáéira, akik mielőtt önállósították magukat, nálunk puhatolództak, nem lehet-e köztünk vezérkedni. Nem lep tehát meg bennünket, ha P. H. L. hadat üzen a megalkuvó is kispolgári szociáldemokráciának. Nem Megmarad a 8/A, a 11-es, a 17-es és a 29/A autóbuszjárat, továbbá a trollegfausz is Megszűnik a 8, 10, 16, 161 A, 24, 25, 27-es autóbusz A főváros közlekedési szakbizottsága Body László alpolgármester elnöklésével ülést tartott. A bizottság elsőnek az autóbuszforgalom további korlátozása tárgyában készített — s a Népszavában már részletesen ismertetett — előterjesztősel foglalkozott. Milók Sándor elvtárs kifejtette, hogy a pestújhelyi és rákospalotai járat mn nélkülözhető, ezek megszüntetése elsősorban a dolgozó kisembereket sújtaná. Felvilágosítást kért arra vonatkozóan, hogy hány autóbusz és mennyi guni áll a főváros rendelkezésére. A meglepő szűk keretek között — mondoktt — elsősorban a dolgozó tömegek érdekeit kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy a többi vonalakat kik protezsálják. Helytelenítette továbbá a 29 A-járat megszüntetésére irányuló gondolatot. Ez a vonal az egyetlen közlekedési vonala és valósággal életvehetisge az óbudai hegyvidéknek. A továbbiakban Milick elvtárs az utóbbi időben egyre gyakrabban előforduló belesetek okaival foglalkozott. Visszautastotta a forgalmi alkalmazottak ellen emiatt szított vállakat és rámutatott a különböző lehetőségekre, amelyek alkalmasak a balesetek számának csökkentésére. A gázulások egyik oka nem utolsósorban a mai elsötétítés mellett az, hogy a kocsivezetőt a perimon összezsúfolódó tömeg való agyi) odapré ellen kapcsolóhoz, úgyhogy nem tudja megtenni a szükséges gyors elhárítómozdulatot. Szívesen fogadja, hogy védőkorlát altalmazásával igyekeznek segíteni a helyzeten. Scheuer Róbert szerint a vidéki városok autóbuszforgalmát nem csökkentették, ő is foglalkozott a Beszkárt-balesetekkel. Lázár Ferenc több autóbuszjárat fenntartása mellett szállt síkra. Bechtler Péter elvtárs hangsúlyozta, hogy néhány olyan vonalat kívánnak megszüntetni, amelyek kiesése az érdekelt területeket valósággal megbénítaná. Elsősorban úgymond — a külső kerületek összeköttetését szolgááló autóbuszokat kell továbbra is fenntartani. Ezeken a vonalakon kistisztviselők és munkások tömegei mennek munkába s a közlekedés hiánya, túl a személyi kellemetlenségeken, károsan hatna a közgazdasági életre is. Szóvátette, hogy a kesereföldi pályaudvaron a déli és a, esti órákban érkező vonatok hatalmas tömegeket hoznak a fővárosba és így az onnan induló villamosok már a végállomásuktól kezdve zsúfoltak. Általában azokon a vonalakon, ahol szükség szerint indítják a villamosokat, a megfelelő felkészültség okából fölötte gyakoriak a forgalmi zavarok. Foglalkozott a villamosbalesetek kérdésével és megfelelő világítási könnyítéseket sürgetett. Brózik Bódog az autóbuszok megszüntetését csak ott tartja lehetőnek, ahol villamosközlekedés is van. Az új műgumik kitűnően beváltak, miért nem pótolják ezúton a hiányzó kerekeket? — Magyar Miklós ugyancsak a külső kerületek autóbuszjárata Ujak megszüntetés® ellen foglalt állást. Szerinte nincs gumihiány. A Rózsadomb közlekedését, szerinte a villamosvonal építésével meg lehetne oldani. — Kronberg János kifogásolta a kelenföldi pályaudvar és a Lenke tér közötti reggeli villamosközlekedés zavarait. E környék közlekedését — úgymond — elősegítené a 9-es villamosjárat meghosszabbítása. Deák Lajos elvtárs szerint a Várba irányuló autóbuszközlekedést továbbra is biztosítani kell, mert az ott levő fontos hivatalok egyéb közlekedési eszközök híján meg nem közelíthetők. Báró Babarczy István, a Beszkárt helyettes vezérigazgatója válaszolt a felszólalásokra. Ma már — mondotta — minden vonal megszüntetése a legnagyobb nehézségekbe ütközik, hiszen a múltban megtörtént a vonalak gondos kiválogatása. A javaslat azt nézte, hogy az érdekelt környéknek milyen az ellátottsága a közlekedés szempontjából. Számolni kell azzal, hogy esetleg májusban ismét nagyobb korlátozást kell végrehajtani. A közlekedési szakbizottság ezután a következő határozatot hozta: A S A, a 11-es, a 17-es és a 29/A járatok, valamint a trolleybusz változatlanul megmaradnak. (A 11-es vonalon a Margit körút és a Vérhalom tér között, a 17-es vonalon a Liget tér és az Újhegyi út között közlekednek az autóbuszok továbbra is. A 21-es vonal a közvágóhíd és Csepel között tart járatot. Itt szombaton és az ünnepnapyok előtti hétköznapokon, valamint a félünnepeken délután az első kocsi 14 óra helyett 12 órakor indul. A 22/A vonalon a módosítás szerint az autóbuszok Szép Ilona és az Erzsébet-szanatórium között közlekednek. A 24 A vonalon az öv utca és Pestújhely között indul autóbuszjárat, A 16 B vonalon pedig a Czéll Kálmán tér és a Bécsikapu tér között. Megszűnik a forgalom január 17-től kezdődően a 8, 10, 16, 16/A, 24, 25 és a 27-es vonalakon. A 16 és a 16/A jelzésű járatok forgalmának megszüntetésével egyidejűen a Bécsi kapu tér és a Széll Kálmán tér között, amint már említettük, 16/B jelzéssel indul járat. A 21-es jelzésű autóbuszok, amelyek eddig a Boráros térről indultak, a jövőben — ezt ugyancsak említettük már — a Közvágóhíd és Csepel között járnak, a 24 A jelzésű autóbuszok pedig a Hősök tere helyett Kls Öv ucca és Pestújhely-vonalon közlekednek. A bizottság ezután Scheuer Róbert és Magyar Miklós felszólalását követően elfogadta a taxi vállaltatok által szetenda területhasználati díjról szóló szabályrendeletet. 3. oldal