Népszava, 1945. május (73. évfolyam, 80–103. sz.)

1945-05-03 / 81. szám

Csütörtök, 1945 május 3. NÉPSZAVA ran akarunk küzdeni a közös célokért, hogy igaz és őszinte testvériségben ér­kezhessünk céljainkhoz. Fogadjuk, hogy ennek a hazának jó és hűséges fiai le­szünk, mert ez a Magyarország most már a mi hazánk, a mi otthonunk, régi küzdelmeink színtere és jövő életünk elidegeníthetetlen földje De fogadjuk azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom számunkra a helytállás parancsát jelenti. Helytállunk a nemzetközi munkásmoz­galomban is és hű fiai akarunk lenni a szabad Európának. Soha egy pillanatra sem felejtjük el a Kommunista Kiált­vány ragyogó intelmét: Világ proletár­jai, egyesüljetek! c íme, ez a mi májusi fogadalmunk és fogadjuk, hogy megtartjuk és meg­valósítjuk életünk árán is. A Szociál­demokrata Párt kétévtizedes története egyetlen nagy tanúbizonyság a szerve­zett magyar proletárság hősiessége és szocialista hűsége mellett. A munkások és parasztok százezreit tanította meg ez a párt az emberiesség eszményére, ne­velte az osztályöntudatra és emberi magatartásra. Megteremtette az osz­tályharc félelmes­ kádereit, a szakszer­vezeteket. Harcokat folytatott a munka és a kenyér jogaiért. Véres és hősies küzdelmeket vívott a föld szabadsá­gáért. Börtön és gyilok meg nem ret­tenthette, üldözés és önkény meg nem tántoríthatta. Büszkén tekintünk vissza ezen a csodálatos napon, a munkásegy­ség hatalmas ünnepnapján a múltra és bizakodva, büszkén nézünk a jövőbe, mert együtt vagyunk testvéreinkkel, együtt vagyunk testvéri szétbonthatat­lan közösségben a Magyar Kommunista Párttal. Amíg együtt vagyunk, nem ve­het rajtunk erőt a reakció, a fasizmus és semmiféle ellenforradalmi szándék sem zavarhatja meg a magyar újjáépí­tés nagy művét. Megteremtettük ezt a szövetséget és megtartjuk szociáldemo­krata hűséggel és becsülettel. — Éljen a munkásegység! Éljen a munkások és parasztok szövetsége! Él­jen a szabad, független, demokratikus Magyarország! Éljen a nemzetközi pro­letárság, éljen a dicsőséges és győze­delmes Szovjet­ Unió! * A lelkes tapssal és éljenzéssel foga­dott beszéd után, amelyet ugyancsak mondatról mondatra szakított meg per­cekig tartó tapsvihar, Kossa István elv­társ, a szakszervezeti tanács főtitkára határozati javaslatot terjesztett a nagygyűlés elé. A határozati javaslatot — amelyet teljes szövegében lapunk csütörtöki száma közöl — a nagygyűlés közönsége hatalmas lelkesedéssel elfogadta. A magyar munkásmozgalom nagy­szerű történetében is példátlanul nagy­arányú keretek közt lefolyt nagygyűlés az Internacionale hangjaival ért véget. „Népszava-revű" Kis színházban lelkes közönség előtt lelkes színjátszó-gárda dolgozott: a „Népszava-revű"! Hárs László kis avangard színháza baloldali verseket adott elő a „világszínpad"-ról, orosz, magyar, német, spanyol szocialista ver­seket, dalokat. Politikai tartalmú kis jeleneteket játszott az ellenállási moz­galom hősi korszakából, amikor már közeledett a szabadság, de a hóhérok még boszorkánytáncukat járták. A leg­nagyobb sikere volt annak a számnak, amely a letűnt kor lélekbutító, le­pénzelt újságjairól énekli meg végre először az igazat. A Népszaváról a ha­zugságkórus után a Marseillaise dal­lamára énekel egy bátor hang, a szám végén kiszórják a szövegeket és a kö­zönség együtt énekli a dalt. Senkinek sem jut elég szöveg, az első sorokból hátraszórják a szövegcédulákat és a közönség boldog, büszke mosollyal tá­vozik. Amikor beesteledett, a kis szín­ház rendezősége azzal búcsúzott a kö­zönségtől, hogy a viszontlátásra egy kőszínházban, vagy a­ jövő május 1-én ugyanitt. * A demokratikus Magyarország egész területén hatalmas tömegek lelkesen ülték meg az első szabad május ünne­pét. Városokban, falvakban óriási tö­megek vettek részt az ünnepségeken és hallgatták meg a demokratikus pártok szónokait. Az egyes vidéki ünnepsé­gekről következő számunkban számo­lunk be. Aranyat, ezüstöt, briliánst veszek, eladok. Jegygyűrűt készítek. Javí­tást vállalok. Schwarz aranyműves, Dohány utca 22. , 4. Legmeghatóbb a Teréz körút 42. számú ház képe volt, amely a nyilasok „hősi helytállása" folytán úgyszólván teljesen romokban hever. A teréz­körúti homlokzat egyik ép emeleti pár­kányán mégis büszkén lengett a vörös zászló, hirdetve élniakarásunkat és szocialista hitünket! Lenagyobb gyer­meksikere a tejnek volt, amelyet a munkásapróságok mohón fogyasztottak el. A bábszínház, a ringlispíl és a többi móka is tetszett a kicsiknek, de a tej... Nyilasok: sokszázezer magyar gyer­mektől raboltátok el szarvasmarha­állományunk elpusztításával az életet jelentő nedűt! Legnagyobb dicséret a felvonuló tömeget és a lelkes rendező­gárdát illeti. A munkástömegek bebizo­nyították, hogy puskatus és gum­ibot nélkül, csupán önfegyelemre támasz­kodva, a legkisebb zavaró mozzanat nélkül is rendezett egység tud maradni, a rendezőgárda teljesítményét egy tö­mör mondatban jellemezhetjük: fel­adatuk magaslatán állottak. Az Andrássy úton két oszlopban höm­pölygött a tömeg. A VII. kerületi párt­szervezet így körülbelül az Oktogon­­nál találkozott a csepeli pártszervezet tömegeivel. A VII. kerület ifjai spon­tán tüntetésbe kezdtek: „Vörös Csepel! Vörös Csepel!" — zúgott végig az Andrássy úton. A csepeli elvtársak meghatottan hallgatták a lelkes ifjú­sági gárda üdvözlését, majd az egyik elvtárs a csepeli Szociáldemokrata Párt tábláját átnyújtotta a VII. kerü­let pártszervezete vezető, elvársnak, akik cserébe átadták a VII. kerület egyik transzparensét. •X­A­VI. kerületi Pártszervezet székhá­zán ügyes munkáskezek hangszórót szereltek fel és mikrofonon keresztül konferálták a menetet. A Kommunista Párt VI. kerületi szervezete vonult el a ház előtt, amikor megszólalt a hang­szóró: „Üdvözöljük a testvérpárt felvo­nuló elvtársait!" A menetből lelkesen tört fel a kiáltás válaszul az elvtársi üdvözletre: „Éljen a munkásegység, él­jen a Szociáldemkrata Párt, éljen Sze­kasits!" •­" A VII. kerületi Szociáldemokrata Pártszervezet hatalmas tömszeinek de­monstrációja mellett tettekkel is meg­ünnepelte a május elsejét. A pártszer­vezet saját nyersanyagából, a kerület üzemeiben, elvtársai munkájával 200 n­í­ rfimkásak­­intc és Budapest fölébredt. Fölébredt május elseje hajnalán. Már hétfőn este érezhető volt, hogy igazi ünnep készül. Nem olyan, amilyet fölülről rendez­nek meg az állam közigazgatási apparátusának igénybevételével, hanem olyan, amilyen csak a néplélek legmélyéről törhet föl mindent elárasztó láz­zal és teljes pompájában. Ilyen ünnep volt az első igazán szabad május elseje. A nép egymásra talált és összeforrott egyetlen nagy értelemben: a szolidari­tásban. Volt már Budapesten Vörös Május Akkor 1919-et írtunk. Pompás, gyö­nyörű ünnep volt az is. Budapest akkor is vörösbe öltözött A művészi archi­tektúra csodálatosan szép dolgokat művelt. Dísz és pompa árasztotta el a fővárost. És százezrek meneteltek akkor is a nagy útvonalakon... És mégis ez a mostani szabad május elseje más volt, mint az akkori. Ez a mostani bensőségesebb volt. Ennek a mostaninak megszépítésén nem művészek, nem nagy építészek és szobrászok tevékenykedtek, költségeit nem az államkassza folyósította; egyszerű proletárok csaknem üres zsebéből került össze költsége, egyszerű munkásemberek éjt-napot egybefogó munkája nyomán szépült ünnepiessé Budapest; a nép a maga ötleteit sugározta rá a házfalakra. Fiatalok és öregek, férfiak, asszonyok és lányok odaadó, buzgó és lelkes munkája teremtette meg a gyönyörű keretet, azt a csodálatosan szép kulisszát, amely ennek a hatalmas és most már egészségesen lélegző városnak a szín­padán hátterül szolgált és amelyről a munka tiszta zengésű himnusza szállt föl. Sajnos, a színpad kicsinek bizonyult az ünnep több, mint félmilliónyi szereplője számára. A Hősök terén a megébredt város ünneplő seregeinek csak kicsiny része fért el. Százezrek rekedtek a felvonulás útvonalain. Budapest kicsinynek bizonyult. Az ünneplő tömegek nem fértek el benne. Ez a hatalmas áradás, ez a csodálatos mars, a népnek ez a nagyszerű tavaszi ébredése a szabad május elsejét az ünnepen túlemelte s a magyar megújulás politikai síkjára állította. Igen, a szabad május elseje több volt, mint ünnep. Több, mint demonstráció, több, mint a két nagy munkáspárt testvéri össze­forrásának napja- a dolgozó Magyarország ébredt ezen a napon politikai és társadalmi öntudatra. Mert nemcsak Budapesten áradt túl a megszabott kere­teken és remélt mireteken a szabad május elsejének ünnepe, hanem min­denütt a budapestiéhez hasonló és szinte elemei erővel jelentkező hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy táborba szálljanak az új Magyarországért. Munkásünnepnek hirdettük, a két munkáspárt és a szakszervezetek ünnepének és a szabad Magyarország ünnepévé emelkedett. A munkások, a parasztok és a szabadértelmiségiek milliós tömegei ezen a napon vallomást tettek a szabad és független Magyarország, az igazi demokrácia és az ország gazdasági, társadalmi és szellemi újjáépítése mellett. Ezért mondjuk, hogy ez az ünnep túlnőtt keretein, a magyar nép öntudatra ébredésének ünnepévé vált, a dolgozó osztályok megbonthatatlan szolidaitásának ünnepévé. Ezen a napon a magyar nép kinyilatkoztatta, hogy tudatában van törté­nelmi hivatásának és kész arra, hogy rombadőlt országát, meggyalázott házadat, derékba tört életét újjáépítse, megtisztítsa és helyreállítsa. A szabad május elseje izzóan vörös iniciáléja a magyar história új feje­zetének. Ez­ a fejezet egy nagyra hivatott, de a sír szélére kergetett nép újjá­születéséről szól majd. Boldogok vagyunk, hogy megérhettük ezt a gyönyörű napot ekét és 2 vagon mezőgazdasági gépal­katrészt gyártatott le. Az áldozatos munkával elkészített csillogó fényű mezőgazdasági eszközöket hatalmas ko­csikra rakták és felvonultatták a május elsejei menetben. „Munkás a munká­sért" volt a felirat. Az ekéket és alkat­részeket a most földhöz juttatott föld­munkásoknak adta át a VII. kerületi szervezet, hogy termeljenek vele ke­nyeret, életet Budapest dolgozóinak. * Vörössel díszített mozdony állt a Hő­sök terének bejáratánál az ünnepségek alatt. A magyar vasút munkásai állí­tották oda a füstölgő, pöfögő masinát. A mikrofon külön megemlékezett róla, s megkérte a vezetőjét, hogy tolasson hátrább, mert elzárja a felvonulás­ út­ját. A kis mozdony nemcsak Budapest közellátásából vette ki részét (ez a „füstös" vontatta a krumplisvagonokat a körúton), hanem az ünnepségekből is. A VII. kerületi Pártszervezet tagjai­nak hatalmas tömege előtt a pártszer­vezet ifjúsági csoportja vonult fel. Öt­ven vörös zászlót és a vöröskalapácsos ember jelvényét vitték magukkal. A politikai rendőrség épülete előtt elvo­nulva az egyik elvtárs észrevette, hogy nincs vörös zászló­ az épületen. Hatal­mas tüntetésbe kezdtek, aminek meg is lett az eredménye: néhány perc múlva ott lengedezett a vörös lobogó a rend­őrség második emeleti ablakában. A fel­díszített Andrássy út egyik legnagyobb meglepetését ugyancsak a VII. kerületi pártszervezet készítette elő: hat méter magas fából faragott vöröskalapácsos embert helyeztek el az útvonalon. A pártszervezet munkásainak kéthetes fáradhatatlan munkájának eredménye volt e művészileg is párját ritkító re­mekmű. * A mentők erős forgalmat bonyolítottak le. Három új autó és tizennégy kézikocsi állott rendelkezésükre, városszerte számos segélyhelyet állítottak munkába. A Hősök terén 1­­­11-ig mintegy 180 „esetük" volt, percenként 6­8 embert szállítottak a Szépművészeti Múzeum előtti segélyhe­lyükre, akik rosszul lettek a hatalmas tömegben. * Felszólítjuk az elvtársakat, hogy a május elsejéről készült felvételek negatív­ anyagát legsürgősebben adták le a Népszava szerkesztőségében Vámos elvtársnak, a má­jus elsejei emlékfüzet kiadása végett. 3. oldal 4 Május 1 az Állatkertben A keddi nap nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is felejthetetlen élményt hozott. Azzá tették ezt számukra a Nemzeti Segély és a Gyermekbarátok szervezetei, amelyek körülbelül harminc­ezer gyermeket láttak vendégül az Állat­kertben Már a koradélelőtti órákban egy­másután gördültek az Állatkert bejárata elé a gyermekekkel megrakott teherko­csik. Tej, sajt, túró, kifli és zsemlye tíz­órai után a gyerekek alaposan kiélvezték, hogy ma minden az övék. Miután az álla­tok közül csak egy pár maradt életben, ezek kellő megcsodálása után a gyerekek szanaszét széledtek. Felmásztak a legme­redekebb sziklára is, bebújtak a barlan­gokba, ketrecekbe, sőt még a majom­ketrecbe is került egy pár. Ugrálásukkal, hintázással fintorogtak és főleg nagy lár­mával élethűen pótolták kívül kacagó tár­saiknak a majmokat. Majd megették a kis vizilovat és nagyon sajnálták a zsiráfot, „akit" kibombáztak. Ilyen nagy és hangos élet már régen volt az Állatkertben. Sze­gény és gazdag gyermek egyaránt bol­dogan hempergett a zöldelő fűben és mi is igen hálásak vagyunk a rendezőknek, hogyha csak egy napra is, de visszaadták az örömet, a szabad játékot gyermekeink­nek. A Népszava m­­vészdélutánja Nagyszámú közönség lelkes tapsai köze­pette tartották meg a Zeneakadémia nagy­termében a Népszava művészdélutánját. Erdődy János rövid bevezetője után leg­kiválóbb művészeink előadásában szóltak a haladás költői a közönséghez. Az elő­dadás legkimagaslóbb része kétségtelenül Fellegi Teri, Ascher Oszkár és Lendvai Andor szavalatai, illetve énekszáma volt. Fellegi Teri tökéletes technikájú sanszon­éneklése, a színpadra visszatérő Ascher Oszkár utánozhatatlan hanghorodzású elő­adásmódja különösen a prózai számok tol­mácsolásánál és az ugyancsak visszatérő Lendvai Andor diadalmasan feltörő hang­ja felejthetetlen emléke marad ennek a délutánnak. A betegségéből felgyógyult Somlay Artúr művészien adta elő Vörös­marty „Vén cigány" című költeményét, Gobbi Hilda pedig vért pezsdítően szavalta Ady és Petőfi forradalmi versét. De meg kell dicsérnünk a fiatal Kenedi Katalint tiszta drámai légkört teremtő előadásáért, Neményi Lilit szépen csengő énekszá­maiért, Baló Elemér szavalatát és a dél­után többi művészeit is. A Népszava meg­mutatta, hogy nemcsak lapjában, hanem a színpadi dobogón is hamisítatlan iro­dalmat nyújt közönségének. Budai tífuszoltások A tífuszoltást kötelezővé tették. A Szo­ciáldemokrata Párt járványvédelmi állo­másai párttagok és azok családtagjai ré­szére e héten Budán végzik a védőoltá­sokat, mégpedig: május hó 3-án, csütör­tökön, délután 15től '­47-ig, valamint má­jus hó 6-án, vasárnap délelőtt 10—12-ig Kapás utca 46. szám alatti párthelyiség­ben. A három oltás díja: 20 pengő. Tömeggyilkosok és fosztogatók a népbíróság előtt A népbíróság tanácsai számos ügyet tárgyalnak. A többi között pénteken a Gálfalvy-tanács tárgyalja Tér István csend­őrőrmester ügyét. A lelketlen ember a Teleki téren több ellenálló munkást és zsidót kivégzett. A­ Piry-tanács csütörtökön tárgyalja Szilágyi Sándor munkás bűn­perét, szociáldemokratákat és zsidókat je­lentett fel, ezenkívül résztvett tíz üldözött kivégzésében. A magyar rádió csütörtöki műsora 12 Harangszó, hírek. — 12.13 Operettegyve­legek. Hanglemezek. — 12.35 Egészségügyi tanácsad­ó. Egy tömborvos tapasztalatai. Dr Vikár Vazul előadása. — 12.50 Hanglemezek. — 13.45 Rendeletek ismertetése. — 14 Hírek. — 16 A rádiózenekart vezényli Polgár Tibor. — 16.15 „Ne higyj magyar a németnek.'' Kemény István előadása. — 16.40 A rádió­zenekart vezényli Kerencsik János. — 17 Hirek. — 17.15 Tersánszky Józsi Jenő beszél az új Angol Parkról. — 17.40 Friss Antal gordonkázik, zongorán kiséri Nagy Olivér. — 18 Hírek. — 18.15 Baló Elemér szaval. — 18.30 Hanglemezek. — 19 Hírek. — 18.15 Az irodalom halottai. Szabó Dezsőről beszél Ta­mási Áron — 19.40 Selymes Péter zongo­rázik. — Bővült a posta-, távírda- és telefon­forgalom. Május 1-én megkezdte üzemét három nagy automata távbeszélőközpont: az Erzsébet, a Belváros és a Lágymányos. Megindult Budapestről vidékre és vidék­ről Budapestre a levélpostai forgalom is. A távírda és interurbán telefonforgalom egyelőre csak a kormány, a kormány szer­vei, a Nemzeti Függetlenségi Frontba tö­mörült politikai pártok, valamint a szak­szervezeteknek áll rendelkezésre. Megin­dult a helyi expresszlevélforgalom is Bu­dapesten.­­ Elveszett április 28-án a Mária Terézia téren megtartón gyűlésen Ságvári Ágnesnek mások számára értéktelen táskája fontos levelekkel. Kérik a megtalálót, hogy a MA­DISZ titkárságán (VIII. József körút 10. adja le.

Next