Népszava, 1945. augusztus (73. évfolyam, 155–180. sz.)

1945-08-08 / 161. szám

7 J* évfolyam 142. (lel.) szám Budapest, 1945 augusztus 8. szerda Ára 3 t hcng& A S­ZOC I A LD E M O R-'R AT, A PART KÖZPONTI LAP JA­S szerV. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 A demokrácia, a kenyér és a szabadság kérdéseiről beszélt Szakasits Árpád elvtárs Istvántelek munkásai előtt­ ­Az istvántelki főműhely szociál­demokrata munkásai előtt ismer­tette hétfőn délután Szakasits Árpád elvtárs az angol munkáspárt győ­zelme és a potsdami konferencia befejezése után előállott helyzetből adódó feladatainkat. Beszéde elején rámutatott arra, hogy az angol vá­lasztások eredménye után nyilván­valóvá válhatott a magyar reakció számára is, hogy nem 1919-et írunk már, hanem 19915-öt. Az európai reakció megbukott és a magyar reakció sem szerez­heti vissza többé hatalmát. Azóta újabb szerencsés fordulat kö­vetkezett, mert Potsdamban a Szov­jet-Unió és az angol munkáspárt vezetői jóvoltából Magyarország ügyét különválasztották Német­országétól és remélhetjük, hogy rö­videsen békét kapunk. Rajtunk mú­lik most már, hogyan élünk vele. A világ népei döntöttek, nem akarnak többé háborút, nem akarnak nyomort szenve­dést, bizonytalanságot, hanem békét, kenyeret és szabadságot. Hogy jó békét kapjunk, meg kell teremtenünk demokráciánkat, amelyben demokratikus rendőrség, demokratikus hadsereg és népi köz­igazgatás biztosítja a dolgozók nyu­godt életét. Ehhez szükséges, hogy a munkásság és parasztság fiai mi­nél előbb­ átvehessék e három fontos intézmény vezetését. Ez azonban nem minden, mert a demokrácia nemcsak az intézményekben, ha­nem az emberekben testesül meg. A demokrácia közmegegyezés, amelyben az egész nép hozza a törvényeket, határozatokat és a nép demokratkus öntudata vé­delmezi ezeket. Másik fontos kérdés a kenyér és általában a megélhetés. A föld­reform helyesnek bizonyult, a föl­dek 30%-át művelték meg az új tulajdonosai, a nagy nehézségek ellenére. Most mezőgazdaságunk át­szervezése következik. Ettől függ az egész magyar demokrácia és az egész magyar ipari munkássság sorsa. Kanada és Ukrajna gabona­gyáraival nem tudunk versenyezni, át kell térnünk a zöldség és a gyü­mölcs termelésére, mert csak ezek­ből tudunk olyasmit szállítani kül­földre, amiért gépeket kaphatunk iparunk helyreállításához. Kán és Síerő elvtársak most kötnek keres­kedelmi szerződést Moszkvában a Szovjet­unióval, amelynek értel­mében gyapotot kapunk. Hogy textil­gyáraink kettős munkaturnus­ban dolgozhassanak. Kapunk nyersgumit és ritka fémeket, valamint ablaküveget, hogy a jóvátételt kielégítő termelés mellett magunknak is marad­jon belőle és megindulhasson végre a normális gazdasági forgalom a falu és a város között Romániával most kesrül a rekom­penznciás szerződét. Keressük a kapcsolatokat Csehszlovákiával és Jugoszláviával is, d­e sohase felejt­sük el, hogy rajtunk, egyedül raj­tunk múlik, hogyan élünk azzal, amit kapunk. Alacsony munkabérek mellett kell dolgoznunk, nehogy az infláció tönkretehesse munkánkat, de a munkásság nem fog azért éhbéren küszködni. Éppen most tárgyal a két munkáspárt és a Szakszervezeti Tanács a bérek bizonyos mértékei emelé­séről, e tárgyalás eredményei napokon be­lül nyilvánosságra kerülnek. Sohse felejtsük el, nem a bérek emelése, hanem az árak letörése a legfonto­sabb, hogy a gyárak munkásai megszerezhessék a legszükségesebb élelmi- és iparcikkeket. Meg­­fog­juk fékezni a feketepiac hiénáit — foly­tatta felemelt hangon hatalmas taps közepette — be fogjuk vezetni az általános m­u­n­ka­kö­te­lezet­t­séget, mert csak a legkönyörtelenebb munkafegyelemmel tudjuk biztosí­tani a magunk és az utánunk kö­vetkező nemzedékek kenyerét. És harcot kezdünk a l­egyze­delmesebb méreteket ért kor­rupció ellen. A szabadság kérdése a gazdasági rend függvénye, amilyen demokráciát és amilyen gazdasági rendet tudunk terem­teni, olyan lesz a magyar nép szabadsága is. E szabadság elnyeréséhez azonban szükséges a két munkáspárt szoros és rendíthetetlen együttműködése. Megfeszített erővel kell dolgoznunk, meg kell védelmeznünk a munkás­ság egységét, akkor lesz demo­krácia, lesz kenyér, lesz szabadság, akkor megteremthetjük a szebb és boldogabb Magyarországot. ­ Az atom­rombol­ás a hadviselés szolgálatában Kétezerszeres hatású újfajta „atombombák"hullanak Japánra Hétfőn, 1945 augusztus 7-én Hiro­sima japán város fölött néhány amerikai bombavető jelent meg és ledobta terhét. Hogy azután mi tör­tént, arról mit sem tudunk, mert a felderítőgépek még órákkal ké­sőbb sem tudták megállapítani az okozott károkat. „A célterületet átláthatatlan vastag por- és füstfelhő borítja" — jelentették. A japán hírszolgá­lat pedig a következő szűkszavú kommünikét tette közzé: „Az ellenség Hirosima várost újfajta bombákkal támadta. A kevésszámú gép tevé­kenysége következtében jelene­t­ő­s károk keletkeztek. A rész­letek felderítése folyik" Truman bejelenti az atombomba felhasználását Tizenhat órával a Hirosima elleni légitámadás után meg­szólalt az amerikai rádió: az „Augusta" fedélzetén hazafele ha­józó Trum­an elnök nevében nyi­latkozatot olvastak be, amely sze­rint a japán hadsereg hirosimai támaszpontjára a háború történel­mében példátlan erejű bombákat szórtak. Az új „atombomba" robbanó­ereje kétezerszer nagyobb, mint az eddig alkalmazott legsúlyo­sabb, tíztonnás légiaknáé­k ha­tása 2A.00 tonna, vagyis a tehervonat-rakomány robbanó­anyag hatóerejének felel meg. Közölte Truman azt is, hogy a bombában nem valami újfajta rob­banóanyagot helyeztek el, hanem az atom­rombol­ásnál felszabaduló óriási energiákat, az anyag elemi erejét hasznosították egy titkos szerkezetben. Ez igen regényesen hangzik, tudjuk azonban, hogy a modern atomfizika m­­gálapításai szerint az anyag elemi részeiben, az atomokban valóban az eddigi legnagyobb technikai méreteket is m­iste felülmúló energiák lakoz­nak, s ezeknek felszabadítására, hasznosítására évtizedek óta törek­szik a tudományos kutatás, úgy­nevezett „atomrom­boló" kísérletek keretében. A radioaktív anyagok (a sugárzó rádium, thorium stb.) atomjai önmaguktól is szétesnek, rombolódnak, azonban ez a folya­mat olyan befolyásolhatatlan, s a rendelkezésre álló anyagmennyisé­gek olyan csekélyek, hogy az ener­gia gyakorlati hasznosításáról ed­dig szó sem lehetett Úgy látszik a kutatóknak most sikerült — talán a mesterséges radioaktív anyagok régen kísérleti stádiumban levő előállí­tsa kerekében — előállítani most egy olyan anyagi rendszert, amely szabályozhatóan, gyorsan és nagy mennyiségben szabadít fel atomenerziákat. Háború lévén, „inasától értetődik" hogy ezeket az e­nergiákat is elsősorban a hadvise­lés szolgálatába állítják. Trumantól megtudjuk hogy a ném­etek is kísérleteket foly­tattak ebben az irányban, azonban nem értek idejében célhoz — részben mert skandináviai kí­sérleti telepeiket, különleges re­pülő- és szabotázs-vállalkozások során, nagy emberáldozatok árán szétrombolták. Ezzel szemben az angol-amerikai közös kutató­munka eredményre vezetett s ma már két nagy gyártelep és sok kisebb gyár nagyban is előállítja az atom­bombákat. A japánokhoz intérzett július 25-i ultimátumot azért küld­ték el, hogy még egy utolsó béke­kísérletet kezd­eményezzenek, mi­előtt „bevetik" ezt a pusztító­eszközt A japán kormány az ulti­mátumot elutasította. Ha a japánok a hirosimai „be­mutató" után sem gondolják meg magukat ,­olyan rémeső fog rájuk zúdulni, amilyet még nem látott a világ". Az amerikai kongresszus egyéb­ként azonnal bizottságot fog kikül­deni, hogy az atomenergia termelését és felhasználását az Egyesült Ál­lamok területén ellenőrizze s megállapítsa, hogy az atom­energia miképpen válhat a világbéke fenntartásának ha­talmas és erőteljes eszközévé. Attlee az atombomba fel­találásának történetéről Attlee miniszterelnök külön nyi­latkozatban bejelentette, hogy „az atomrombolás kérdését megoldot­ták" s felolvasta Churchillnek még a kormányváltozás előtt megírt nyilatkozatát, amelyből kitűnik, hogy az atombomba többéves terv­szerű tudományos kutatás eredmé­nye, amelynek eredményeit hadi­ipari kihasználás céljából átadták a német támadások hatósugarán kívül eső Egyesült Államoknak. A ka­nadai kormány egyrészt nyers­anyagot (radioaktív uránércet) bo­csátott a gyártás rendelkezésére, másrészt maga is bekapcsolódott a titkos termelésbe. Megemlékezik Attlee a hasonló­irányú német munkálatokról is és nagy örömét fejezi k azon, hogy a brit és amerikai tudósoknak sike­rült elébevágniok minden német erőfeszítésnek. „Ha a németeknek birtokuk­ban lett volna ez a fegyver, a háború kimenetele megváltoz­hatott volna Éppen ezért mély aggodalom töltötte el azokat, akiknek tudomásuk volt a do­logról." Haditechnika és társadalom Attlee elvtársunkat e gondolat­menetében nem tudjuk teljesen kö­vetni. Való igaz az, hogy technikai esetlegességek — új találmányok, mint például akár a hátultöltő puka feltalálása — a történelemben gyakran játszottak döntő szerepet a csatákban, amelyek még a vétel-

Next

/
Thumbnails
Contents