Népszava, 1945. november (73. évfolyam, 232–255. sz.)
1945-11-03 / 232. szám
2 NÉPSZAVA, 1945 3 vidéki hóhér vallomását olvassa fel az elnök. Ebből kiderül, hogy Bárdosának az újvidéki étesablyai rémtettek megindítása előtt tudnia kellett arról, hogy mi készül. A bizonyítási eljárás ezzel be is fejeződött és sor került a vádbeszédek elmondására. Elsőnek dr Venezsy Ferenc népü ügyész emelkedett szólásra. Hangoztatta: tulajdonképpeni egy kalandorcsoport sz5vetke®ett arra, hogy a nemeti imperializmus karjába hajtsa a magyar népet. Szerencsejáték-kockára tették fel a magyar nép sorsát. Bárdossy csiszolt elme, ismeri a diplomácia tart Stytlt és éppen ezért felelőssége, képzettségénél fogva, irtózatos súllyal nehezedik reá. Tudnia kellett, milyen lavinát indít el. Annál is inkább, mivel akadtak igaz magyarok, akik jóelőre figyelmeztették a vádlottat, azonban mégis vakon, botorul, az alkotmány félrerúgva háborúba vitte az országot. A magyar tragédia Gömbös Gyulával indult meg, azonban a halálmarsot Bárdossy fújta meg. A főtárgyalás anyaga igazolta az ellene felhozott vádakat. — Bár népügyész vagyok, nem az a felfogásom, hogy minden esetben a legsúlyosabb ítélet kiszabását kell kérni. Ha azonban — fejezte be nagyhatású beszédét dr Fenessy Ferenc népügyész — van bűn, amelyért a bűnös csak életével fizethet, úgy Bárdossy bűne az. „Itt egy klikk uralkodott és cselekedett a magyar nép megkérdezése nélkül!" Ezután dr Szalai Sándor elvtárs, politikai ügyész tartotta meg vádbegyédét. A fegyverszüneti szerződés 14 szakasza — mondotta — kötelezi Magyarországot is, hogy a háborús bűnösöket felelősségre vonja. A háborús bűnösség fogalma e világháború során merült fel kényszerítő szükségképpen, mert ilyen háború még nem dúlt a földön, ahol a bestialitásoknak olyan szörnyű tömegét követték volna el, mint e világháború során. A német nyomás úgy érvényesült Magyarországon, hogy voltak Bárdossyak, Werthek, Barihák, akik a németeket kiszolgálták. Bárdossy vállalja a felelősséget bár nem érzi magát bűnösnek a Jugoszlávia elleni katonai akcióért, a miniszterelnöksége alatt kibocsátott zsidó rendeletekért, köztük a fajvédelmi törvényért, a galíciai deportálásokért, ahol emberek tízezreit ölték meg, vállalja a felelősséget, hogy az újvidéki rémtettek kivizsgálására irányuló utasításait nem hajtották végre, s a szovjet hadszíntérre általa kezdeményezett csapatszállítmányokért. Ezzel a felelősségvállalással egyszer mindenkorra végeznünk kell. Precedenst kell alkotnunk arra, hogy a jövőben mindenki, aki háborút indít, vagy a háborús bűnösökre vonatkozó bűncselekmények bármelyikét előveti, tudja meg Bárdossy és társai sorsából, mi lesz a sorsa. A népbírósági rendelet I. §-ának 2. pontja szerint , „háborús bűnös az, aki mint a kor'mány tagja, kezdeményezője, vagy bár a következményeket előre láthatta, részese volt olyan cselekményeknek, amelyek az országot a világháborúba sodorták". Ezt Bárdossy három alkalommal elismerte és ezzel háborús bűnössége kétségtelen. Bárdossy azzal védekezik, hogy alkotmánysértések bizonyos esetekben használhattak a nemzetnek és ezért követte el ezeket, hogy ezzel mentesítse a nemzetet. Azzal is védekezik, ha ő nem tette volna meg a vád tárgyává tett cselekményeket, megtette volna más és akkor még rosszabb lett volna. Bárdossy a „nácizmus szülét akarta kifogni" a magyar vitorlákból azért, mert a húszéves tradíció uralmonmaradását akarta érvényesíteni, ne sehonnaiak csinálják ezt, megcsináljuk Inkább mi, a feudális Magyarország képviselői. Bárdossy mellett itt kellene ülni a vátdlottak padján a magyar miniszterelnökök egész sorának 1919-ig visszamenőleg. A hallgatóság nagy tapsban tör ki Szalai elvtárs e kijelentésére. Szalai megemlítette, hogy Eckhardt Tibor és Milotay István 1933-ban Hitlernél jártak, hogy politikai céljaikra a Führertől pénzt kérjenek. A hallgatóság aztó bejelentést nagy nyugtalansággal fogadta. Bárdossy tudja: ennek a népnek a megítélése a világban ma nagyrészt annak bebizonyításától függ, hogy itt egy klikk uralkodott és cselekedett a nép megkérdezése nélkül. Ezzel szemben Bárdossy ezen a tárgyalásin a szövetséges hatalmak képviselőinek és a külföldi újságírók jelenlétében nem átallotta befeketíteni a magyarnépet. Azt mondotta, hogy a németekkel szemben Magyarországon így ezibiányi ellenállás sem volt. Egy vádlott azzl védekezik, amivel tud, ez természetes joga, de azért egy volt miniszterelnökben a vádlottak padján is lehetne annyi becsület, hogy nem vádolja meg ország-világ előtt ezt a népet azzal, hogy olyan németbérenc volt mint őmaga. Újból hatalmas taps tör li, úgyhogy az elnök kénytelen csindre inteni a hallgatóságot. A politikai ügyész ezután az elmúlt huszonöt év történetét ismertet, amelynek kindulási pontja a szegedi gondolat volt. A vasárnapi választások döntő jelentőségűek az ország életében s nemcsak belpolitikai, de a külföldhöz való viszonyunkat is meghatározza. Az ország demokratikus jövőjének és a nép érdekének megfelelően kell megnyilatkoznia a szavazók akaratának. Minden demokratikus érzésű embernek szavaznia kell tehát. Azon igyekezzünk, hogy a választások a kialakuló demokratikus rend szellemének megfelelően békésen, a helyzethez illő komolysággal folyjanak le. A Szociáldemokrata Párt a békés munkáért A háborús főbűnösök, akik pusztító tevékenységükkel huszonöt esztendőn át rányomták bélyegüket erre az országra, hazaárulónak nevezték a szociáldemokráciát, mert annak eszménye, a békés építés, s béke munkája volt ék háborúra uszítottak és mindenkit üldözőbe vettek, aki a háború ellen küzdött. A vágóhídra küldték a nép legjobbjait, elpusztították legértékesebb ember- és anyagállományát ennek a szerencsétlen országnak. Most pedig ott remegnek vádlóik előtt — de még valamennyien élnek. Hangzatos frázisokkal a frontra küldték a magyar népet. Ám attól tartózkodtak, hogy mtguk a tűzvonalba menjenek, így tehát azok, akiket belekényszerítettek a pusztító háborúba, meghaltak, elvéreztek, megrokkantak, de a háborús bűnösök, a reakció nagymesterei valamennyien élnek s mentették irhájukat, ameddig módjuk volt arra. Most a nép haragja, a nép ítélete utolérte őket. Valamennyien bűnhődni fognak. Ez a tragikus példa dokumentálja minden propagandánál világosabban a Szociáldemokrata Párt történelmi igazságát, a békéért való küzdelem eszméjének győzelmét. Erre gondoljunk november 1-én is: a reakció, az ostoba magyarkodás és kardcsörtetés belehajszolt a háborúba, a Szociáldemokrata Párt pedig a békéért küzdött és küzd a nemzet dolgozóinak érdekében. (V.) — November 4-én, a nemzetgyűlési képviselőválasztások napján, a színházak és mozik játszhatnak. BEVIN a magyar választásokról Bevin külügyminiszter a következőket mondotta a magyar választásokról: A brit kormány örömmel üdvözli a magyar politikai pártoknak azt az elhatározását, hogy az országos választásokat az eredeti terveknek megfelelően, november 4-én és külön listákkal tartják meg. Mihelyt bebizonyosodik, hogy a választásokat tiszta eszközökkel folytatták le, a brit kormány fontolóra veszi a magyar kormány elismerésének kérdését Felsőipari iskolát állítanak fel Győrött Az iparügyi minisztérium a győri érdekeltségekkel folytatott tárgyalások után elhatározta, hogy Győrött, abben a jelentős ipari városban állami felső építőipari szakiskolát állít fel. Az iskolát még ebben az évben megnyitják éspedig téli tanfolyam formájában november 15-én. A téli tanfolyam egyelőre négy évig maradna fenn és akkor átalakulna rendes szakiskolává, amelynek tanideje egyenlő lesz a többi szakiskoláéva. a Burgonyaközpont vezetőit A gazdasági rendőrség őrizetbe vette a BURGOSZ vezető tisztviselőit Ezzel kapcsolatban Rónai Sándor elvtárs, közellátásügyi miniszter a következőket mondotta: — Hetek óta nagy figyelemmel kisérem a burgonyaellátás zavarait. Nem jött elegendő burgonya a fővárosba és sok panasz hangzott el a közületek és az üzemek részéről, ahol a burgonya árát hetekkel ezelőtt befizették, de burgonyát mégsem kaptak. A burgonyafronton folyó gyanús jelenségekre felhívtam a gazdasági rendőrség figyelmét s felszólítottam, hogy a legszigorúbb nyomozást folytassa le mindenre és mindenkire tekintet nélkül. Egyidőben úgy rendelkeztem, hogy azok az üzemek és közületek, amelyek az elmúlt időben befizették a burgonya árát, a legsürgősebben megkapják, természetesen régi, olcsó áron a burgonyát. — Várható időjárás szombat hétig. Keleti légáramlás, felhős, sokfelé ködös idő. Helyenként kisebb ködszttálás. Az enyheség tovább tart. — Letartóztatták Sopron nyilas „megyevezető helyettesét". A nyugatra menekült országrontó nyilasok lassan visszaszivárognak. Legutóbb Csizmadia Árpád, Sopron vármegye helyetti megyei vezetője tért vissza nyugodtan, magabízóan régi bűntetteik minhelyére, Sopronba. Nyugalma érthető is, hiszen az ott működő népbírásáa már felmentett egy nyilas alispánt és egy nyilas megyevezető helyettest. A politikai rendőrség mindenesetre nyomban megérkezése után letartóztatta Az összegyűjti a adatokat ellene, majd átadja a pocpratima és ügyészségnnk. a » 4 * ts Dunának, Oltnak egy a hangja is Az elmúltrendszer egymás ellen uszított népeicet és az emberek nemcsak a kiáltáshoz voltak gyengék, de a nyögéshez is. Az évszázados szolgaság elnyomta egészséges ösztöneiket, nem engedték meg maguknak az önálló gondolkozás fényűzést. Csak így történhetett, hogy nem vették észre, hiába él az egyik a liptói havasok közt, a másik meg a Fruskagora tetején, a cseh-morva dombvidéken, vagy az Olt mentén, az ősi sorsközösség mélyebb minden más kapcsolatnál és túl nyelven, tájon és szokásokon, szervesen összetartoznak, mert azonosak az életfeltételeik... Ha megkérdezte volna valaki, miért állnak mégis szemben egymással, nem tudtak volna számot adni róla. Úgy hordták lelkükben az ellenségeskedést, mint asszonyok a fülbevalót, amelyet csecsemőkorukban akasztottak rájuk és ők észre sem vették már e barbár díszt. Az iskola, a közvélemény, a hazafias propaganda verte beléjük, amikor még nem tudtak tiltakozni. S évek múltával megndokták, hozzájuk nőtt. Nem vették tudomásul, hogy a román földműves ugyanolyan keservesen verejtékezi ki a földből a kenyeret, mint a mi parasztjaink. Hogy a cseh bányászt ugyanolyan korai halálra ítéli sorsa, mint a mi bányászainkat, hogy a szerb proligyerek ugyanolyan vézna, horpadt melius ugyanúgy vágyik napfény és kenyér után, mint a mi 31 ária Valéria telepi gyermekeink. A szlovák anya ugyanúgy a szájától vonja !Dog a falatot, ha gyermekei ennivalóárt nyaggatják s talán ugyanazzal a hangsúllyal jelenti ki, hogy ő nem éhes, ő istenbizony jóllakott, mint a magyar anya. S ugyanaz a vak közöny járja át a derék prostid polgárt, aki szívesen vesz néhány csomag konfettit az árvanyerekek javára, színesen hajt felgy pohár pezsgőfröccsöt, hogy hozzájáruljon az aggok menházához, csakúgy, mint a jószívű pesti polgár. A bukaresti bankárt pedig ipoly kevéssé érdekli a nyolcórai milnkaidő betartása, mint a rózsadombi gyárigazgatót. , Esztendőkön át szuggerálták belénk, hogy a határokon túl más világ kezdődik és mi nem mertük észrevenni, hogy csak a nyelv más, amelyen a kenyeret kérik, a hang, a szándék ugyanaz. Ami történt, nem a mi hibánk. Huszonöt évig éltünk ebben az eltorzított életszemléletű világban, nem csoda, ha elszoktunk a tisztánlátástól. Senki sem tanított meg arra, hogy ahhoz, hogy igazán nemzetiekké váljunk, túl kell emelkedni a nemzeti korlátoltságon. Hogy a magyar hitta nem egyszerűen a hármas halom és a négy folyó, hanem elsősorban a magyar nép dolgos, teremtő közössége. Senki sem mondta, írta, diktálta belénk, hogy ahhoz, hogy megteremtsük ezt a dolgozó közösséget, ki kell tépnünk magunkból az ellenszenvet, amelyet a szomszéd népek iránt oltottak belénk. Ellenkezőleg. Ha akadtak bátor kezdeményezők, akik barátságosan közeledtek egymás felé, hűtlenséggel, hazaárulással vádolták őket. Minden jószándék csirájában fagyott meg s a melldöngető hazafiasság csak a szőke Tiszát látta, az idillikus bogárhátú házikót s nem a szőke Tisza mentén nyomorgókat s a bogárhátú házikó vályogfalai közt élő nincsteleneket... S mert ezt sem látta meg, még kevésbé volt szeme a szomszéd népek számára. Talán ha előbb vesszük észre az ősi sorsközösséget, melytől már csak egy lépés az egymásratalálás, az új erők megteremtése, nem élnénk most romok és törmelékek között, kifosztva, önvádtól sebzetten, gyászba borulva, hiszen nincs olyan család, melyen a fasizmus ostora végig nevert volna, aki ne siratná megalázott hitét, elvesztett hozzátartozóit. De a rosszul értelmezett hazafiasság gőzében nem látták meg: a szomszédok körvonalai. Ha megláttak volna, rájövünk, hogy mélyebbek és szervesebbek a magyarság kapcsolatai szomszédaikkal minden más kapcsolatnál Hiszen nem a levegőn át vezetnek el a szálak, hanem a föld és a nép évszázados érdekközösségén, a sajátos történelmi alakulás országútján. A vallomások, beismerések idejét éljük. S tudjuk, hogy a beismerés már félig gyógyulás. Végre tudatára ébredtünk, hogy a közös égtáj, a közös föld közös sorsot érlel, közös magatartást. S erre a valóságra kell ráébredni annak a szomszédnépnek is, amelyet még nem hatott át gyökere mélyéig az ősi igazság: szabad csak az a nép lehet, amely nem nyom el más népeket! Palotai Boris