Népszava, 1946. október (74. évfolyam, 221–247. sz.)
1946-10-27 / 244. szám
Zé. évfolyam £4*. szám er vasértlap S .41Te fifth* V AJ;mi.v'ji-i V y" •A SZOC I. AL DEM OK RI TA PÁR T K OZ PON TI LAP\ Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Centi ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 137-662, 137-563, 137-564 em zörög a haraszt • • írta: Várnai Dániel Egy igen derés, fölötte komoly és higgadt elvtársnak figyelmeztet rá, ne kezeljem vállvonogatással vagy leértékeld kézlegyintéssel azt SE újságközleményt — főképpen pedig ne nevessek fölényesen a szemébe ugyanannak a közlésnek —, hogy az „angolszászok" Papeanek és Schachtnak magas tisztséget ajánlottak föl Németországban. Igen, erre figyelmeztet, előre bocsátom, meg nem érdemelten. Gondoljunk arra — folytatja elvtársunk, ahogy ballagunk hazafelé a pártnapról —, mit csináltak ezek az urak! Gondoljunk arra,hogy a porosz Junkerthorn képviseletében Papén, a porosz-német nagykapitalisták megbízásából pedig Schacht 1933 januárjában segítették bele a hatalomba Hitlert és a hitlerájt — és hat év múlva már a háború lángjai égették Európát... és nyolc év múlva az egész földkerekséget! Ismétlem, a figyelmeztetésre nem szolgáltam rá. Sőt, azért említem meg az egészet, hogy tovább adjam másoknak is, bár nagyon jól tudom, hogy a túlzások korát éljük és némely dolgok értelmezése igen éles hangsúlyt kap — sokszor meg nem érdemelten... (A túlzásnak , a félremagyarázásnak ezen a soron klasszikus példája legújabban az is, hogy a francia katolikusok egyik lapja az örök, a gyógyíthatatlan porosz nacionalizmus újjáéledését látja — a berlini szociáldemokraták választási győzelmében...) Persze, ki csodálkoznék emiatt! Az idegek alaposan leromlottak , riadtan reagálnak mindenre, egyébként pedig nem szabad elfelejteni, hogy akit megmart a kígyó, fél a gyíktól is é s a világ népeit éveken át marta, gyilkolta, pusztította a legveszedelmesebb kígyók egyike: a fasizmus! Inkább legyen hát túlzás, inkább hangsúlyozódjék minden élesen, sőt legélesebben, semhogy lebecsüljünk vagy fölényeskedve tudomásul ne vegyük bármi kicsiséget is, amiből újra vihar és pusztulás kerekedhetik, újra vad éjszaka és véres gyalázat fejlődhetik. Minthogy pedig nem a győztes hatalmak magánügye az, hogy mi történik Németországban — és Németországgal —, fölötte természetes, hogy a világ minden tája fölfigyel minden hírfoszlányra, ami Németországgal kapcsolatos. Bizonyos hatalmak Németország közigazgatásában magas tisztséget akarnak fölajánlani Papennek és Schachtnak...? Amerikai államtitkárságot állítanak föl a német ifjúság testi és lelki jólétének ápolására,...! Az USA hatalmas élelmiszerszállítmányokat indít útnak a német birodalom felé...? Úgy kellene, ugyebár, hogy mielőtt „mellre szívnánk" ezeket a Németországgal kapcsolatos híreket, várjuk meg megerősítésüket vagy cáfolatukat. Ámde minket megmart a kígyó, mink (majdnem sírbadöntött fiazánkben) összeomlott tűzhelyeink fölött gázkamrákban megfullasztott kedveseinket siratjuk, e hűhetetlenül hangzó, képtelen hírek olvastán tehát nem legyinthetünk könnyelműen, hanem — egyebek között — azt gondoljuk, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... Jó, élelmezzék, segítsék a német népet is, ha van mitől. Ezen a soron nincs ellentmondás és nem is lehet észrevétel — de hogy Papent, meg hogy Schachtet reaktiválnák és magas közigazgatási tisztségekbe emelnék... hát a világ bátorkodik ezt a képtelen tervet a legmélyebb erkölcsi fölháborodással megkontreminálni! De hiszen nemcsak a konkrétumról van szó. Nemcsak arról, hogy Papén, meg hogy Schacht... Ez a hír, ha szabad azt mondani, inkább afféle szimbolikus fölrikoltás a rejtélyek kavargásában, amely Németország felől izgatja a viláig amúgy is rongy kedély állapotát. Mi történik Németországban? Miféle előzmények, miféle intézkedések vagy idő előtt kipattant tervek összefolyó kavargása ingerli az egyik megszálló nyugati hatalom sajtóját arra a fölkiáltásra, hogy ők pedig nem hajszolják Németország kegyét ... s legújabban ez a hír Papenról és Schachtról?... Igen, mi történikémetországban? Ki az, mely hatalom az, amelyik Németország kegye után fut s egyáltalában, hogyan fordulhattak a dolgok úgy, hogy valaki vagy valakik az „Enthazisierung" helyett a nácik birodalmának kegyét (!) keressék? ... Alig hisszük, hogy a figyelő világnak ezekre a kérdéseire, ezekre a föltétlenül jogos kérdéseire hamarosan és illetékesen válasz érkeznék. A német probléma nagy probléma s körülötte nagy és hoszszadalmas a vajúdás is. Mi lesz a német iparral? Mi lesz a német piaccal s ha lesz valamikor—kié lesz? Egységes birodalom lesz-e vagy apró államokra zúzott „szabad" terület, mint a westphaliai békében? A szabad, a demokratikus népek tudni szeretnék mindezt, de tudni leginkább azt akarják: megtörténik-e minden — avagy történik-e valami egyáltalán —, hogy az a Németország, amelytől rettegni van elég ok, soha többé föl ne támadjon. A világ kérdezi a válasz egyelőre csakaz, hogy Papén és Schacht... igen, hogy Papéin és Schacht redivivus!... Ki csinálja ezt? Kik akarják ezt vagy kik játszadoznak efféle buta tréfákkal? Van még valaki, aki nem tudná, milyen szörnyű méreg a nácifasizmus? Akad még valaki, aki a maga bőrén ne tanulta volna meg, hogy a hitlerájó szelleme is, rendszere is — ott és úgy üt vissza, ahol lehet s ahogy tud? Még abban a formájában is, hogy Papén és Schacht újra tettekkel tényező lehet! * Legyen szabad közbevetően elmondanom valamit. 1944 április elején egy Obersturmbanführet vallatott a Melinda-szállóban. . Nem vezetett jegyzőkönyvet. Nem tudom, mi célból, csak „beszélgetésre" rendelt maga elé a pestvidéki börtönből. Félóra után ezt mondom neki: — Darf ich, bitte, eine Frage? Igaza van önnek, én politikai ellenfelük vagyok, de ha megértem és meg is tudom magyarázni magamnak, hogy a háború végéig hidegre akarnak tenni, azt már nem értem meg sehogy sem, mit akarnak bebörtönzött feleségemtől és a gyermekeimtől? Ők sohasem politizáltak és nem vétettek önöknek semmit! így válaszolt a Gestapo főembere: — Nem vétettek ellenünk! De igen. Azzal, hogy az ön felesége s az ön gyermekei. A nemzeti szocialista Németország ott üt vissza és úgy ül vissza, ahol és ahogy tud! És visszaütött. Tíz nap múlva Mauthausenben voltunk... * Valóban, megtanulták pár milliónyian Európában, hogy a nácik ott ütnek vissza és úgy ütnek vis-ban, ahol és ahogy lehet Azonban, úgy látezik, pár milliónyian nem tanulták meg. Sem Európában, sem másutt. Az emberi élet becsületéért és az emberiség szabadságáért aggódó lelkek számára mily elkeserítő hát hallani azt az amerikai Taftot, ahogy ócska okoskodással, holmi kóklerkedő moralitással és jogi szélhámoskodással kétségbe vonja a nácii főbűnösök büntethetőségét... Mily visszatetsző: hallani a papi fejedelmet, aki a magyar Sión ormáról a feledést prédikálja, azok javára, akikért a nagytőkés Taft is bölcselkedik. És most — nem zörög a haraszt... — ez a képtelen hír Papenről és Schachtról! Ó, persze, a háttér tekintetében, a mozgató erőket és erkölcsöket illetően semmi kétség. Csak kicsit vakarjátok meg azt a hírt, azt a beszédet, újságcikket vagy kenetes prédikációt, amely hideg szívvel értük szól — és nyombanelétek tárul a nemzetközi nagykapitalizmus. Ez az, amelynek a része nem akar — mert nem is tud — megjönni. Ez az, amely kapott ugyan eebeket a háborúban, de a profit, amit zsebrevágott, mégis igen tekintélyes volt. Most fészkelődik, most meg akar gyógyulni, még többet akar keresni és ezért van az, hogy az egész úgynevezett német kérdés, amelynek megoldása számunkra a szabadság, az emberi méltóság, a kultúra jelenével és jövendőjével van összekapcsolva — nekik csak a piac kérdése s hogy ezt a problémát nekik oldják meg, az ő házuk tájékán még az olyan náci bacilishordozók is, mint amilyen Papén és Schacht, szívesen látott vendégek. Mekkora bűnök terhelik a kapitalizmus történelmmi számláját! A termelésnek és a társadalmi rendnek ez a formája dögrováson van már régen; változik, átszerveződik, új és új alakot ölt, de gigászi haldoklásának olyan állomással is vannak, mint az első világháború, mint a második világmészárlás s ha kezét meg nem fogják az ellene felsorakozott erők, előkészül a harmadikat is „— azzal, hogy keblére öleli a Papeneket s profitja biztonságáért kész elárulni a népek békéjét és szabadságát! Vigyázzunk tehát, nagyon vigyázzunk. Éljünk éberen és éljünk állandó készenlétben. És legyünk könyörtelenek, legyünk nyersek és kíméletlenek, ha fasizmussal vagy fasisztákkal állunk szemben. Az elveszített múlt után csak így tudjuk megnyerni a jövendőt! A Szociáldemokrata Párt október 11-én, csütörtökön délután fél 1t órakor a Parlament előtt ünnepli meg az ms mMámkmwi inraduisiint emlékét