Népszava, 1947. május (75. évfolyam, 98–121. sz.)
1947-05-01 / 98. szám
1 ^ C7AISsiA ASISAAI^^ DEmokrata párt közpőapja! Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hettő kivételével minden nap telefon: 137-562, 137-563, 137-564 ÁJ „Itt van újra május elseje..." Egyszerű, kedves, derűs és naiv májusi dalunkat százezrek énekelték, százezrek zengték, hogy „nincsen messze már a diadal, csarnok önkény, szolgaság, kihal..." És: „köréig már a rég várt pillanat, a nép boldog lesz és szabad." Milyen lelkesen gyülekeztek — szegényes ünneplőruhájukban — a Tisza Kálmán téren a három nyolcassal ékesített táblák és a piros lobogók alatt a szervezett munkások! És milyen büszkén! Hogyisne! A gyárak megálltak, a boltok becsuktak, a műhelyekben megszűnt a munka. Mert ők akarták. Tőkések, bankárok, földesurak, csendőrök, rendőrök, az egész államhatalom ellenére. Akarták és véghezvitték. Nem a naptárban piroslett ez az ünnep, hanem a szívükben, amelyben lábat vetett a lázadás szelleme. Pedig milyen messze volt akkor még „a régvárt pillanat", milyen reménytelennek látszott a harc a magyar feudalizmus világában, milyen roppant hatalmak állottak szemben az eszmélő proletársággal. És mégis nekik volt igazuk, akik az első, kezdetleges jelzőábra alatt elindultak és túláradó szívvel énekelték: a nép boldog esz és szabad. Nekik volt igazuk, akik meg sem rettentek a hatalomtól, meg sem futamodtak a szembenálló ezéktől s meg nem görnyedtek a feladat súlya alatt, akik tudtak fel mertek hinni,, s akiknek volt erejük megtanulni a történelmi leckét: az emberiség történelme osztályharcok története, akik fölismerték, hogy most rajtuk a sors vállalták a harcot — társaik helyett is. Igen, nekik volt igazuk s most is azoknak van igazuk, akik kérlelhetetlenül szembeszállanak a múlt kísérteteivel s mindazokkal, akik a demokráciából ki akarnák disputálni a lényeget, hogy a nép végre valahára valóban boldog legyen és szabad Senki többé kétségbe nem vonhatja, hogy a májusi sereglőknek volt igazuk, az új világrend hirdetőinek és harcosainak, akik elindultak a Marx mutatta úton és rendíthetetlenül küzdöttek a kizsákmányolás, a jogtalanság és az embertelenség világa ellen, akik előrelátták a válságokat és katasztrófákat és fölismerték az utat és a célt. Most már igazán „közélg a rég várt pillanat" és ha ötven-hatvan foktendőr."»A netre kétség a szervezett munkás szívéhez, hogy jó és igaz ügyért harcol, akkor ma, a fölszabadított Magyarország dolgozóihoz, még kevésbé férhet kétség vagy reménytelenség. Bizonyára nem vagyunk még túl a nehézségeken s akadályokon. De a feudalizmus megdőlt, a régi, úri világ eltűnt: szabad nép építi szabad hazáját. És ha mégoly mostoha viszonyok és nehéz körülmények között is, de — építi. És éppen ebben a szóban rejlik a dolgozó nép szabadságának igazi lényege. Ezt kell megragadnia, mint valaha a három nyolcast viselő piros jelzőtáblát... Országépítés! Büszkén tekinthetünk vissza az elmúlt két szabad május elsejére. Mindkettő az építés szellemét lehellte, s most elérkezvén a harmadikhoz, elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ez a szellem hatotta át a hétköznapokat is. Ennek köszönhető, hogy országunk s népünk nincs többé reménytelen állapotban, gazdaságilag izmosodik, öntudatában erősödik és a harmadik május után most már tervszerű munkába fog. A három nyolcas májusai után ma elérkeztünk a hároméves terv májusához. A hároméves terv végrehajtása, megvalósítása igazi értelmében: küzdelem a szabadságért s a demokráciáért. Szükségben vergődő, éhséggel küszködő nép nem lehet igazán szabad. Nyomorban élő nép sehogyse lehet szabad. Az olyan demokrácia, amely nem épül szilárd gazdasági alapokra s a nép jólétére, összedől, mint a kártyavár. A két nagy munkáspárt ezt az igazságot éppen olyan helyesen ismerte föl, mint a régiek a maguk nagy, időszerű feladatait és történelmi céljait, őket, a bátrakat, a kérlelhetetleneket, a megalkuvást nem ismerő harcosokat követjük, amikor célul tűzzük a dolgozó magyar nép elé a hároméves gazdasági tervet és teljes erőnket latba vetjük megvalósításáért. Meggyőződésünk, hogy minden öntudatos dolgozó tudja, hogy miről van szó, hogy ez a gazdasági terv a magyar politika legfontosabb kérdése. Majd meglátják elvtársaink, hogy ennek az országot s népet szolgáló gazdasági tervnek a megvalósítása elé mennyi akadályt gördítenek, mennyi politikai nehézséget támasztanak, mennyi erőt kell latba vetnünk, hogy egyáltalán nekikezdhessünk a terv végrehajtásának. Mert bár az ország érdekét szolgálja, az úgynevezett „hazafias szívek" nem nagyon dobognak érte. Mert bár a nép jólétét szolgálja, az úgynevezett demokraták nem nagyon lelkesednek érte. Jól tudják ők, hogy a hároméves terv végrehajtása nyomán kiszárad a nyomorúság mocsara, elszáll a nyugtalanság, elhallgat az elégedetlenség s nem lehet megnyargalni a gond fekete lovát. A hároméves terv megvalósításával a reakció végleg elveszti a játszmát. Ezért bizonyos, hogy kockára veti maradék erejét s mindent megkísérel, hogy megbuktassa a hároméves gazdasági tervet. Azt reméli, hogy ezzel aztán a demokráciát is megbuktatja, így kerül a hároméves gazdasági terv a magyar politikai harcok központjába. A hároméves terv a harc a reakció ellen. A hároméves terv — a munkásegység lobogója. Minden öntudatos dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy a hároméves terv végrehajtása az erők teljes mozgósítását s azután teljes és tökéletes központosítását követeli meg. A terv jelentősége mellett minden egyéb eltörpül. Mindkét munkáspártnak tehát az erők koncentrálására kell törekednie s ezért a munkásegység megszilárdítására. Minden súrlódást ki kell küszöbölnünk, minden zavaró körülményt meg kell szüntetnünk, minden értelmetlen versengésnek véget kell vetnünk, szorosabbra kell zárnunk és meg kell tisztítanunk sorainkat, hogy zavarban és wegborthatalm egységben láthassunk neki — mégpedig éppen olyan lelkesedéssel és hittel, mint amilyen az első májusi sereglőkben lobogott — a hároméves terv végrehajtásának és minden akadály leküzdésének. Mert nem utópia, amit a hároméves terv ígér. A terv számoszlopai úgy lépnek ki a megvalósulás szilárd talajára, ahogyan a munkáshadseregek hadoszlopai elindulnak az üzemek, műhelyek, bányák és irodák felé, hogy minden eddiginél jobban és keményebben dolgozzanak. Szinte mértani pontossággal kiszámítható, hogy a terv végrehajtása során hogyan emelkedik a dolgozók életszínvonala, hogyan növekszik a magyar gazdasági élet ereje s hogyan gyarapodnak az áruraktárak, a javak, hogyan növekszik a dolgozók önbizalma. Városokban és falvakban már az első hároméves terv végrehajtásával is lényegesen jobb lesz az élet, a második és harmadik terv megvalósítása után pedig dús virágzásnak indul minden ebben az országban.. . „Itt van újra május elseje..." Fölcsendül-e a régi dal! Fölcsendül-e a hajdani harcos ének, hogy összevegyüljön az új idők új dalaival: szén, vas, olaj, textil, kenyérgabona .. . hároméves terv, munkáslétszám, erőművek... És: nem lesz a tőke úr mirajtunk..! Írta: Szakasits Árpád 98. szám 1047 május 1. csütörtVn mko óra /