Népszava, 1948. július (76. évfolyam, 148–174. sz.)
1948-07-01 / 148. szám
Közlemény a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről .Túnius második felében Romániában a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott, amelyen a követkeő pártok képviselői vettek részt: bolgár munkás (kommunista) párt: Kosztov T. és Cservenkov V. elvtársak, román munkáspárt: Dej G., Luca V. és Pauker A. elvtársak, Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Farkas M. és Gerő E. elvtársak, lengyel munkáspárt: germán J. és Zavadszky A. elvtársak, Szovjet Unió kommunista (bolsevik) pártja: Zsdanov A., Malenkov G., Szuszlov M. elvtársak, francia kommunista párt: Duelos J. és Fajon E. elvtársak, Csehszlovákia kommunista pártja: Slánsky R., Siroky V., Geminder B. és Bares G. elvtársak és az olasz kommunista párt: Togliatti P. és Secchia P. elvtársak. A Tájékoztató Iroda megtárgyalta Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetét és egyhangú határozatot hozott. A Tájékoztató Iroda határozata Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetéről A Tájékoztató Iroda a Bolgár Munkás (kommunista) Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével, megtágyalva Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetét és megállapítva, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának képviselői megtagadták a Tájékoztató Iroda ilésén való megjelenésüket, egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőségének az utóbbi időben a kül- és a belpolitika alapvető kérdéseiben helytelen az irányvonala, eltér a marxizmusleninizmustól. Ezzel kapcsolatban a tájékoztató Iroda jóváhagyja a Sovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának cselekedeteit, melyekkel vállalta a kezdeményezést Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Vezetősége helytelen politikájának és elsősorban Tito, Kardelj, Djilas és Rankovics elvtársak helytelen politikájának leleplezésére. A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége barátságtalan politikát folytat a Szovjetunióval és a SzUK(K)P-val szemben. Jugoszláviában a szovjet katonai szakemberek befeketítésének és a szovjet hadsereg diszkreditálásának méltatlan politikáját követték. A szovjet polgári szakembereket Jugoszláviában különleges rendszabályoknak vetették alá, a jugoszláv államvédelmi szervek felügyelete alá helyezték és megfigyelték őket. Ugyanilyen felügyeletnek és megfigyelésnek vetették alá a jugoszláv álamvédelmi szervek a SzUK(b)P-nak képviselőjét a Tájékoztató Irodában, Judin elvtársat és a Szovjetunió számos hivatalos képviselőjét Jugoszláviában. Ezek és ezekhez hasonló egyéb tények arról tanúskodnak hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetői kommunistákhoz nem méltó álláspontot foglaltak el, amikor azonosítani kezdték a Szovjetunió külpolitikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával és a Szovjetunióval szemben ugyanolyan magatartást tanúsítanak, mint a burzsoá államokkal szemben. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának ebből a szovjetellenes magatartásából következett az ellenforradalmi trockizmus fegyvertárából kölcsönzött rágalmas propaganda elterjedése a SzUK(b)P „elfajulásáról", a Szovjetunió „elfajulásáról" stb. A Tájékoztató Iroda elítéli Jugoslávia Kommunista Pártja vezetőinek ezt a szovjetellenes magatartását, amely összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmussal és amely csak nacionalistáknál található. A Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetői az ország belpolitikájában letértek a munkás,osztály álláspontjáról és szakítanak az osztályharc marxista elméletével. Tagadják, hogy az országban nőnek a tőkés elemek és hogy ezzel kapcsolatban kiélesedik az osztályharc a jugoszláv faluban. Ez a tagadás abból az oportunista nézetből fakad, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszakban nem élesedik az osztályharc, mint ahogy ezt a marxizmus,leninizmus tanítja, hanem ellanyhul, ahogy a Bucharin-féle opportunisták állítják, akik azt az elméletet hirdetik, hogy a kapitalizmus békésen belenő a szocializmusba. A jugoszláv vezetők helytelen politikát folytatnak a faluban, szemet húnynak a falun végbemenő osztálytagozódás előtt és úgy tekintik az egyéni gazdálkodást folytató parasztságot, mint egységes egészet, ellentétben az osztályokról és az osztályharcról szóló marxi-lenini tanítással, ellentétben Lenin ismert tételével, amely szerint az egyéni kisgazdaság állandóan, napról napra, óráról órára, magától és tömegesen termeli ki a kapitalizmust és a burzsoáziát Pedig a politikai helyzet a jugoszláv faluban nem nyújt semmiféle alapot megnyugvásra és gondtalanságra. Amikor Jugoszláviában túlsúlyban van az egyéni parasztgazdaság, a föld nincs nacionalizálva, van földmagántulajdon, a földet adják-veszik, a gazdag parasztok kezén jelentékeny földterületek vannak, van bérmunka és így tovább, akkor nem szabad a pártot az osztályharc leplezésének és az osztályellentétek összebékítésének szellemében nevelni, anélkül, hogy ne fegyvereznék le a pártot szemtől szembe a szocializmus építésének nehézségeivel. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői a munkásosztály vezető szerepének kérdésében a marxistaleninista útról a narodnik kulákpárt útjára térnek, amikor azt állítják, hogy a parasztok „a jugoszláv állam legszilárdabb alapja". Lenin arra tanít, hogy „a proletariátus, mint a modern társadalom egyetlen következetesen forradalmi osztálya.... kell, hogy az egész nép harcának irányítója, vezetője legyen a teljes demokratikus átalakulásért, minden dolgozó és kizsákmányolt küzdelmében az elnyomók és kizsákmányolók ellen". A jugoszláv vezetők megsértik a marxizmus-leninizmus e tétedét. Ami a parasztságot illeti, többsége — a szegény- és középparasztság — szövetségben lehet, vagy már szövetségben van a munkásosztálylyal, úgyhogy a vezető szerep a szövetségben a munkásosztályé. A jugoszláv vezetők fenti nézetei megsértik a marxizmus-leninizmus e tételeit Következésképpen e nézetek kispolgári nacionalisták nézetei, de nem marxista-leninistáké. A Tájékoztató Iroda , szerint * Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetősége revíziónak veti alá pártról szóló marxista-leninista tanítást. A marxizmus-leninizmnus elmélete szerint a párt a döntő verső és irányító erő az országban, melynek külön programja van és amely nem oldódik fel a párton, kívüli tömegben. A párt a munkásosztály legfelsőbb szervezeti formája és legfontosabb fegyvere. Ezzel szemben Jugoszláviában nem a kommunista pártot tekintik az ország döntő vezetőjének, hanem a Népfrontot. A jugoszláv vezetők lecsökkentik a Kommunista Párt szerepét, valójában feloldják a pártot a pártonkívüli Népfrontban, amely osztályszempontból fölöttébb különböző elemeket foglal magában (munkásokat, egyéni gazdaságot folytató dolgozó parasztságot, kulákokat, kereskedőket, kisebb gyárosokét, polgári értelmiséget stb.), valamint sokféle politikai csoportot, még bizonyos burzsoá pártokat is. A jugoszláv vezetők csökönyösen kitartanak amellett a hibás nézetük mellett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának nem lehet és állítólag nem is kell, hogy legyen külön programja, hanem be kell érnie a Népfront programjával Az a tény, hogy Jugoszláviában a politikai színpadon csak a Népfront szerepel, a párt és szervezetei pedig nem lépnek fel nyíltan, saj nevükben a nép előtt, nemcsak fábökkenti a párt szerepét az ország politikai életében, hanem aláássa a pártot, mint önálló politikai erőt, amely arra hivatott, hogy nyilt politikai tevékenységével, nézeteinek és programjának nyílt hirdetésével mindinkább megnyerje a nép bizalmát és a dolgozók mind szélesebb tömegeire terjessze ki befolyását. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői megismétlik az orosz mensevikek hibáit, feloldják a marxista pártot egy pártonkívüli tömegszervezetben. Mindez arról tanúskodik, hogy Jugoszláviában irányzatok vannak a Kommunista Párt felszámolására. A Tájékoztató Iroda szerint a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának ez a politikája magát a kommunista párt létét fenyegeti és végső soron a Jugoszláv Népköztársaság elfajulásának veszélyét rejti magában. A Tájékoztató Iroda szerint a **a jugoszláv vezetők által a párton belül megvalósított bürokratikus rendszer végzetes a Jugoszláv Kommunista Párt életére és fejlődésére. A pártban nincs belső demokrácia, nincs választás, nincs bírálat és önbírálat A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága Tito és Kardelj elvtársak üres bizonykodása ellenére, többségében nem választott, hanem behívott tagokból áll. A kommunista párt valójában féllegális helyzetben van. Nem tartanak pártgyűléseket, vagy ha tartanak, akkor titkosan, aminek alá kell ásnia a párt befolyását a tömegekre. A Jugoszláv Kommunista Pártnak ezt a szervezeti típusát csak szektaszerű bürokratikus típusként lehet jellemezni. Ez a pártnak, mint cselekvő, öntevékeny organizmusnak felszámolására vezet, a pártban a vezetés katonai módszereit fejleszti ki, olyan módszereket amelyeket annak idején Trockij honosított meg. Tűrhetetlen, hogy a Jugoszláv Kommunista Pártban a párttagok legelemibb jogait lábbal tiporják, hogy a párton belül uralkodó helytelen viszonyok legcsekélyebb bírálata kíméletlen megtorlást von maga után. A Tájékoztató Iroda gyalázatnak tartja, hogy Zsurovics és Hebrang elvtársakat, a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjait kizárták a pártból és letartóztatták azért, mert bírálni merészelték a jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek szovjetellenes magatartását és Jugoszláviának a Szovjet Unióval való barátsága mellett szálltak síkra. A Tájékoztató Iroda véleménye szerint nem lehet megtűrni kommunista pártban ilyen gyalázatos, tisztára törökbasa, terrorista rendszert. A Jugoszláv Kommunista Párt létérdeke és fejlődése megköveteli, hogy az ilyen rendszernek véget vessenek. A Tájékoztató Iroda szerint a Č SZuK(b)P Központi Bizottságának és a többi kommunista párt központi bizottságának bírálata a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának hibái felett a Jugoszláv Kommunista Pártnak testvéri segítség, mely a JuKP vezetősége számára megteremti az összes feltételeket az elkövetett hibák gyors kijavítására. Azonban a JuKP vezetői,, ahelyett, hogy becsületesen elfogadták volna ezt a bírálatot, saját hibáik kerek lekövetett hibák kijavításának út,jára léptek volna, eltelve mérhetetlen becsvággyal, fennhéjázással és gőggel ,szuronyt szegeztek a bírálók felé, ellenségesen fogadták a bírálatot, saját hibáik kerek megtagadásának pártellenes útjára léptek, megszegték a marxizmus-leninizmus tanítását politikai pártok viszonyáról saját hibáikhoz és ezzel méginkább elmélyítették pártellenes hibáikat. Minthogy nem tudtak helytállni a SzUK(b)P és a többi testvérpártok Központi Bizottságainak bírálatával szemben, a jugoszláv vezetők pártjuk és népük egyenes becsapásának útjára léptek, eltitkolva a Jugoszláv Kommunista Párt előtt a JuKP Központi Bizottsága helytelen politikájának bírálatát, eltitkolva a párt és a nép előtt a Zsurovics és Hebrang elvtársakkal való erőszakos leszámolás valóságos okait is. Az utóbbi időben, már azután, hogy a SzNK(b)P és a testvérpártok Központi Bizottságai bírálatot gyakoroltak a jugoszláv vezetők hibái fölött, a jugoszláv vezetők egész sor új túlzóbaloldali rendszabály, törvény dekretálásával próbálkoztak. A jugoszláv vezetők elsietve új rendeleteket hoztak a kisipar és kiskereskedelem nacionalizálásáról, melynek megvalósítása egyáltalán nincs előkészítve és amely e kapkodás révén csak megnehezítheti a jugoszláv lakosság élelmezését Ugyanilyen sietve adtak ki új törvényt a parasztság gabonaadójáról, amely szintén nincs előkészítve és amely ennek következtében csak szétzüllesztheti a városi lakosság kenyérellátását. Végül a jugoszláv vezetők nemrég teljesen váratlanul lármás nyilatkozatokban fejezték ki szeretetüket és odaadásukat a Szovjetúnió iránt, bár kétségtelen, hogy mind a mai napig a gyakorlatban barátságtalan politikát folytatnak a Szovjetunióval szemben. De ez még nem minden. A JuKP vezetői az utóbbi időben nagyhangon meghirdették a tőkés elemek felszámolásának politikáját Jugoszláviában. A SzUK(K)P Központi Vezetőségéhez április 13-án intézett levelükben Tito és Kardelj elvtársak azt írják, hogya Központi Bizottság teljes ülése jóváhagyta azokat a rendszabályokat amelyeket a Politikai Bizottság javasolt a kapitalizmus maradványainak felszámolására országunkban". Ennek az álláspontnak megfelelően Kardelj a Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság népparlamentjében április 25-i beszédében kijelent