Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)
1949-09-18 / 217. szám
Elnök: Tehát a Tito-vezette jugoszláv kormányzat ennek az angol-amerikai törekvésnek vett, az eszköze. Brankov: Igen, ez világos. Elnök: Elkezdte már az előbb, most térjünk rá a részleteire annak, hogy a Tito-kormányzat, mint az angol-amerikai tényezőknek az eszköze, ezt az elgondolást Magyarországot illetően, itt Magyarországon hogyan, milyen eszközökkel kívánta megvalósítani. Erről beszéljen most részleteiben. Brankov: Meg kell mondanom, hogy ezt a tervet az első időben, a Tájékoztató Iroda határozata előtt még békés eszközökkel próbálkoztak megvalósítani. A Tájékoztató Iroda határozata után, akkor más eszközökkel is próbálták ezt megvalósítani, mert belátták, hogy békés eszközökkel nem fog sikerülni a dolog, így nagy szerepe volt természetesen a már jól kiépített jugoszláv hírszerző hálózatnak Magyarország területén. Rankovics utasítást ad Raffe népszerűsítésére Elnök: Talán arról beszéljen először, hogy ön a saját tevékenységét illetően Titótól, Rankovicstól, vagy Gyilasztól, vagy általában a felsőbb jugoszláv vezetőségtől milyen utasításokat kapott és hogyan vitte ezeket véghez. Talán ezen kezdjük-Brankov. Hogy valami készül ezen a vonalon, azt először 1947 májusában tudtam meg, amikor Rankovics Belgrádba hívott. De meg kell mondanom, hogy azelőtt, már 1945-ben, mikor Magyarországra jöttem, akkor is már valami említés volt arra, hogy a magyarországi helyzet nem stabil... Elnök: Tehát nemcsak 1947-ben tudta meg — ki is akartam igazítani, csak vártam a mondat befejezését —, hanem tudta, mikor a katonai misszióval idejött, csak ez egyre világosabban alakult ki az idők folyamán. Brankov: Igen. Hogy a magyarországi helyzet nem stabil, azután Rankovics akkor, 1947-ben, nyíltan megmondotta, hogy Magyarországon olyan n hely■zet és olyan politikai vonal érvényesül, amely Jugoszlávia érdekei ellen irányul. Szóval Magyarország kormányának más politikát kel folytatnia. Elnök: Ezt sem így mondjuk, h hogy Jugoszlávia érdekei ellen, hanem olyan irányzat érvényesül, amely ellentétben áll a Tito-kukk törekvéseivel. Így talán helyesebb. Brankov: Úgy akartam mondani. És nekem azt mondotta, hogy meg kell nézni a hálózaton keresztül, hogy milyen alkalmas emberek vannak Magyarországon, akiket meg kell nyerni a jugoszláv kormány politikájához. Akkor azt is mondta, hogy ezen a téren már dolgoznak és említette Rob Antalt, hogy neki van egy jól kiépített hálózata Magyarországon és fel kell vennem a kapcsolatot Rob Antallal, aki annak idején már országgyűlési képviselő és a Magyarországi Demokratikus Szlávok Szövetségének főtitkára volt. Elnök: Talán ne Roth Antalon kezdjük, hanem a legnagyobbakon, mert azt mondotta, hogy körül kell nézni, kik varnnak itt Magyarországon vezető emberek, akik hajlandók a jugoszláv kormányzat utasításainak, célkitűzéseinek kiszolgálására. Brankov: Igen. Azután azt említette ... Elnök: A legnagyobbakról beszéljen. Kik voltak ilyenek? Brankov: Említette, hogy azt a vonalat,amely nem egyezik meg Jugoszlávia terveivel, Rákosi, Gerő és Farkas folytatják Magyarországon, de ugyanakkor vannak vezetők a Pártban, akik más véleményen vannak. Akkor már említette, hogy Rajk az az ember, akit népszerűsíteni kell Magyarországon és a kémhálózaton keresztül Rákosi, Gerő és Farkas tekintélyét kell csökkenteni. Ez volt az első utasítás ilyen irányban. 1947 végén, amikor Tito a kormánydelegációval Budapesten járt, ezek a tervek már megérettek és konkrét formát költöttek, különösen egy találkozón, amely Kelebián történt Rankovics belügyminiszter és Rajk magyar belügyminiszter között. Ezen a találkozáson én, mint tomács szerepeltem Akkor ezen a találkozón konkrétebben is szó volt arról, hogyan kell ezeket a terveket megvalósítani. Rankovics akkor konkrét utasításokat adott Rajknak, aki már 1945 től kezdve, ahogy mondottam, a jugoszláv hírszolgálatnak beszervezett kéme volt. Rankovis konkrét utasításokat, tanácsokat adott Rajknak, hogy neki mi a feladata és hogyan kell dolgoznia, hogy a magyar kormányt és annak vezetőit és a Párt vezetőit, Rákosit, Farkast és Gerőt, akiket Rankovics főellenségeinek tartott, a Tito-terv megvalósításában, elhárítsa az útból. Elnök: Hát mondja el részletesen, milyen utasításokat adott Rankovics ez alkalommal Rajknak? Megbeszélés a vasúti kocsiban Brankov: Én emlékszem . .. Elnök: Ez az a találkozás ugye, Kelebián a vasúti kocsiban? Brankov: A vasúti kocsiban. Amikor én bementem oda, — enyémet hívtak, hogy tolmács legyek, — amikor én bementem a szalonkocsiba, ott volt már Rankovics és Rajk. Ketten ültek és amikor én bementem, akkor azt mondották, hogy legyek a tolmácsuk. Először arról volt szó, hogy a jugoszláv és a magyar belügyminisztérium között minél szorosabbnak kell lennie az együttműködésnek. Erről kezdtek beszélni, de gyorsan rátértek arra, hogy — ezt Rankovics mondotta már — Rajknak a feladata, hogy mindent megtegyen, hogy a kormányt megbuktassa. Rákosit, Gerőt és Farkast pedig el kell távolítani a vezetőségből. Emlékszem, hogy arról volt szó, hogyha Rajknak csak annyi sikerül, hogy megszervez egy komoly ellenzéket a pártban, azután az állami apparátusban, akkor ő számíthat arra, hogy komoly segítséget fog kapni Titótól akkor, hogy átvehesse a párt és a magyar kormány vezetését. Rankovics Rajknak azt mondotta, hogy ő alkalmas ember arra, hogy ezt megvalósítsa. Arról is szó volt, hogy Rajknak kell segítenie, szakszervezeti, ifjúsági és női szervezetek egyesítésében, hogy Belgrádban legyen az összes balkáni és középeurópai népi demokratikus állam központja. Rajknak az a feladata, hogy a megyei szervezetek, szakszervezetek, női szervezetek, ifjúsági szervezetek bekapcsolódjanak ebbe a munkába és segítsenek, hogy Belgrádban aakuljon egy központ. Elnök: Pálffy Györgyről még akkor nem volt szó? Hogy mi lesz a feladata Pálfy Györgynek? Brankov: Pálffy Györgyről még akkor nem volt szó. Pálffy Györgyről először Rankovics említést tett nekem 1948 májusában, amikor Belgrádban voltam. Elnök: Erre majd rátérünk. Brankov: Igen. A kelebiai találkozáson, azt hiszem, nem történt említés még Pálffyról. Májusban, amikor Belgrádban voltam, akkor Rankovics már konkrétebben ... Elnök: Ne erről beszéljünk! Most még a kelebiai találkozóról beszéljünk. Miről volt ott még szó? Mire emlékszik? Brankov (hosszabb gondolkozás után): A fődolog az volt, hogy Rajknak kell megszervezni egy komoly csoportot a magyar pártban és hogy Magyarországon a parlamentben is alakuljon meg egy ilyen csoport... Enök: Igen. Brankov: ... és hogy érezzék, hogy van egy komoly ellenzék, amely Rákosi... Elnök: Hát mi a feladata ennek a csoportnak? Brankov: Ennek a csoportnak a feladata az kell, hogy legyen, hogy eltávolítsák a mai kormány és párt vezetőit. Elnök: Különösképpen kiket? Brankov: Különösképpen, ahogy már mondtam, Rákosit, Gerőt és Farkast. Elnök: Volt arról szó, hogy ezeket meg kell semmisíteni? Brankov: Akkor nem volt szó. Elnök: Ekkor még nem volt szó? Brankov: Nem volt szó. Elnök: Tehát ez a csoport Rajk vezetésével vegye kezébe a hatalmat. Brankov: Igen. Elnök: ... én mihez kezdjen ezzel a hatalommal? Brankov: Akkor Rankovics tanácsokat adott Rajknak és azt mondotta neki, hogy olyan elemekre kell támaszkodnia, akik segíteni fogják, hogy Magyarországon egy burzsoá demokratikus kormány alakuljon meg. Természetes, hogy elsősorban a trockista elemekre kell támaszkodnia a pártban, mert már azok úgyis folytatnak harcot Rákosi ellen a pártban. Azután a nacionalista, soviniszta elemekre kell neki támaszkodnia Magyarországon, a katolikus erőkre, különösen a falun a kulákokra és példaként kell hozni a jugoszláv esetet, ahol nem folytatnak harcot a kulákok ellen. Egyszóval Magyarországnak kell haladni Jugoszlávia útján. Ez volt a lényege az egésznek és hogy Rajknak a feladata, hogy ezt meg is valósítsa Magyarországon. Brankov: Igen. Ilyen nyílt formában nem emlékszem, hogy Rankovics mondotta volna. De igaza van, emlékszem jól. A lényege az volt, csak nem ilyen szavakkal; nem emlékszem, hogy ilyen szavakkal... Elnök: Szóval volt ilyesmiről szó? Brankov: Volt ilyesmiről szó. Elnök: Rajk László, jöjjön ide. (Rajk Brankov mellé lép.) Rajk László: Brankov Lazar, figyeljen ide, elsősorban ön most! (utóbbi szavait Brankovhoz intézi) Rajk László a következőket vallotta tegnap — szó szerint idézem: — »Rankovics nekem a következőket adta elő. — Ezt Rajk mondja, érti? Brankov: Igen. Elnök (folytatja az idézést): »Tisztában kell lennem azzal« — vagyis neki, Rajknak tisztában kell lennie — »hogy sem Tito, sem a jugoszláv kormány, annak többi tagjai a felszabadulás után nem akarták a népi demokratikus rendszert és azon keresztül Jugoszláviában a szocializmus építését«. Elnök (folytatja): »Ha ők mégis kénytelenek voltak olyan forradalmi intézkedéseket hozni, amelyek lényegében és de facto a kapitalizmus likvidálása felé kezdtek vezetni, ez nem azért volt, mert ők komolyan ezt a programot, szocializmust akarták megvalósítani, hanem kényszerültek csupán ezt megtenni a jugoszláv dolgozó néptömegek nyomása alatt. Ezt vallotta Rajik László tegnap, hogy ezt önnel Rankovics Kelebián nyíltan, cinikusan közölte. Emlékszik ilyesmire? Brankov: úgy, ahogy már megmondtam, erről volt szó ... Elnök: Tehát ez volt az értelme? Brankov: Igen, de nem emlékszem, hogy ilyen szavak... Elnök: Nem a szavak a fontosak, hanem a tartalom! Brankov: Tartalmilag ez volt. Elnök: Vagyis tartalmilag mi a lényeg? Azt mondta Rankovics, soha nem akartunk mi szocializmust, csak becsaptuk Jugoszlávia népét, mintha ezt akarnánk. Ez a lényeg. Ilyesmit mondott Rankovics? Mert Rajk ezt vallja. Brankovic mondott ilyesmit, csak nem olyan határozott formában. Rajk és Brankov szembesítése A „speciális Jugoszláv szocializmus“ a nép elvakítását szolgálja Elnök: Most ön az előbb azt mondotta, hogy itten kezdetben olyan dolgokat hallott, hogy Jugoszlávia majd valami speciális szocializmust fog megvalósítani. Brankov: Igen. Elnök: Közbe vetőség, szép kis gazdagítás. Tehát amit ön most itt elmondott: Rajk vegye a kezébe a hatalmat, nacionalista, soviniszta elemekre, a kulákokra, az egyházi reakcióra támaszkodjék, miféle gazdagítása a marxizmusnak? Vagy miféle speciális szocializmus? Semmiféle szocializmus. Semmiféle elkendőzéssel és maszlaggal sem lehet ezt szocializmusnak nevezni. Brankov: Itt nincs... Elnök: Miről volt szó iítt? Brankov: Itt nincs ellentét, hanem csak álcázásról van szó. Elnök: Hát erről beszéljen. Brankov: Amikor a szocializmusról, a marxizmus gazdagításáról volt szó, az a jugoszláv népnek szólt. Elnök: Szóval itt már mindjárt megmutatkozott... Brankov. .. • hogy a jugoszláv nép és a párttagok ne vegyék észre, hogy miről van szó. Tényleg egy jól kidolgozott tervről volt szó, amiről itt beszéltem. Elnök: Na most azt kérdezem ezzel kapcsolatosan, hogy nem tett-e Rankovics említést valami olyasmiről, hogy Titóéknak eszük ágában sincs a szocializmus megvalósítása felé haladni? Soha nem is akartak szocializmust? Amit csináltak, az csak látszat volt, hogy megtévesszék a jugoszláv népet? Nem beszélt ilyesmiről Rankovics? Brankov: Hát ... Elnök: Gondoljon csak vissza! Brankov: Igen. Ők nyitan nem beszéltek úgy... Elnök: Rajk és Rankovics között nem volt ilyesmiről szó? Gondolkozzék csak! Brankov: Nem értem a kérdést. A vasúti kocsiban? Elnök: Amikor ön tolmács volt. Brankov: Nem értettem jól a kérdést. Elnök: Amit én kérdezek? Brankov: Igen. Elnök: Hát elismételem. Kelebián a vasúti kocsiban, amikor ön tolmácsolt, nemi mesélte el Rankovics Rajknak, hogy mi — Titóék — soha nem is akartunk szocializmust? Mi kapitalizmust akartunk, mi csak mutattuk Jugoszlávia népének, hogy becsapjuk, hogy szocializmust csinálunk, hogy félrevezessük őket? Rajk és Brankov szembesítése Elnök (Rajkhoz): Ön fenntartja vallomását, Rajk László? Így van? Rajk: Fenntartom a vallomásomat azzal, hogy természetesen közel két esztendő után szóról szóra .. Elnök: Nem a szavak a fontosak, kérem! Én is egészen más szavakkal mondtam. De tartalmilag. Rajk: A lényegét pontosan adom vissza annak, amit Rankovics mondott. Elök: A lényeg pontosan az, amit most én egyszer szavakkal elmondtam. Rajk: Sőt, annak alátámasztására említette fel azt, amit tegnap is vallottam, hogy a Népfrontban azért nem engedték a Kommunista Pártnak önálló és független szerepét, hogy ne legyen egy párt, amely kikristályosítja a szocialista erőket. Elnök (Brankovhcoz): Emlékszik arra, amit most mond Rajk László? Brankov: Rajk beszélt többször Rankoviccsal és most itt talán arról lehet szó, hogy összetéveszti, hogy mikor mit beszélt. Elnök (Rajkhoz): Ön határozottan állítja, hogy Kelebián történt ez a beszélgetés Brankov tolmácsolása mellett? Rajk: Igen, határozottan vallom. Elnök: Mondja a szemébe! Rajk (Brankovnak a szemébe mondja): Fenntartom a vakomást. Elnök (Brankovhoz): Lehet, hogy így volt, Brankov? Brankov: Lehet, de most nem tudok pontosan visszaemlékezni. (Mozgás a hallgatóság soraiban.) Elnök: Csend legyen! Brankov: Én nem akarok olyat állítani, amire pontosan nem emlékszem, de ez a lényege. Elnök: Sőt tartalmilag ön is tudja, hogy valóban így volt? Brankov: Igen, népfrontról is szóvolt,, csak nem tudok pontosan emlékezni, hogy így volt-e. Lehet, hogy Rajk jobban emlékszik, hogy szóró szóra hogyan volt. Elnök: Jó. Menjen a helyére, Rajk László! (Rajk László visszamegy a helyére.) Amit Rankovics ez alkalommal beszélt, azt saját nevében mondta, vagy kifejezetten hivatkozott Titóra és közvetlen környezetére? Brankov: Pontosan emlékszem, hogy a végén kihangsúlyozta, hogy amit ő mondott, nem a maga nevében mondotta, hanem Tito nevében beszélt. Ezt a végén megmondta. Az elnök keresztkérdései sarokba szorítják a kertelő Brankovot Elnök: Ön már beszélt arról, hogy Rankovics ugyancsak Tito nevében segítséget is ígért a hatalom átvételéhez? Brankov: Igen. Elnök: Részleteiben beszéljen most erről. Milyen segítséget ígért? Brankov: Annak idején a kelebiai tartózkodáson nem merült fel konkréten, hogy milyen segítséget. Csak úgy általában merült fel, hogy ha Rajknak sikerül egy komoly ellenzéki csoportot megszervezni Magyarországon, akkor számíthat Tito segítségére. Később pedig akkor beszélgetések voltak folyamatban arról, hogy milyen segítséget kell adni Rajknak is. Elnök: Kelebián is volt szó erről, nem? Brankov: Konkréten? Elnök: Nézze, Brankov: Ne beszéljünk arról, hogy mikor volt, hol volt. Tud-e ön arról, hogy Rankovics Rajknak segítséget ígért a hatalom átvétele céljára, éspedig ígérte azt, hogy szükség esetére jugoszláv katonai egységeket fog áttenni a határon. Tud erről? Brankov: Igen, tudok. Elnök: Erről beszéljen. Nem fontos, hogy hol és mikor volt. Elhiszem, hogy össze is keveri, mert esetleg többször volt róla szó. Brankov: Több találkozó volt, nagyon sok beszélgetés volt és én pontosan nem tudok emlékezni, hogy mi volt melyik beszélgetésen. Elnök: Jól van. Brankov. De arról szó volt, hogy Rajknak feladata volt egy államcsínyt megszervezni. Elnök: Ezt már mondta. Ennek az államcsínynek a segítségére milyen erőket ígért Rankovics. Brankov: Először azt ígérte neki. KÉPSZAVA, 1949 szeptember 18