Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-08 / 208. szám

­ Súlyos vádak a szakadár munkásárulók ellen Az angol munkások sorsa felett most a washingtoni tőkések rendelkeznek (Bridlington,­­ MTI.) Az angol szakszervezeti kon­gresszus szeptember 6-i esti ülésén a Főtanács méginkább fokozta a kommunistaellenes hadjáratot. Tew­son, a Főtanács főtitkára, 55 per­ces beszédben megvilágította az elmúlt év folyamán a szakszerve­zeti mozgalomban a haladó elemek ellen tett intézkedéseket. Szavazás előtt Turner és Gergely, a villa­mosipari munkások szakszervezeté­nek két küldötte felszólította a Fő­tanácsot, mentse meg annak a tíz görög szakszervezeti vezetőnek éle­tét, akiket halálos ítélet fenyeget.­­Tewson azt válaszolta, hogy a Főtanács már minden lehetőt elkövetett és »túl veszélyes volna« Görögország belügyeibe avatkozni. Tewson után Gamon, a villamos­­ipari munkások szakszervezetének küldötte szólalt fel. Hangsúlyozta, hoigy Lawther, Deakin és Tewson beszédei egyetlen bíráló szót sem tartalmaztak a tőkésekkel szemben. Lawther, Deakin és Tewson u­gyanazt a politikát folytatta, — mondotta — amely 1931-ben MacDonald és Thomas részé­ről a munkásosztály elárulá­sára vezetett.­­A Főtanács e­l akarva titkolni, hogy együttműködik a kapitalizmussal, a brit nagyiparosok szövetségével és az amerikai monopoltőkével, tá­madja a kommunistákat, a Szovjet­uniót és a népi demokrácia orszá­gait és eltereli a munkások figyel­mét a valódi feladatokról. A reggeli ülésen Deakin a Szov­jetünket rágalmazta, folytatta Gannen — a Főtanácsna­k azonban nem szabad elfelejtenie, hogy a szovjet ifjúság milliói, a szovjet polgárok milliói haltak hősi halált a fasizmus ellen ví­vott harcban. A kongresszusnak a kommunisták ellen intézett támadások helyett meg kell találnia az Angliát fe­nyegető gazdasági problémák szo­cialista megoldási módszerét. Fred Almes, a gépipari munká­sok szakszervezetének küldötte ki­jelentette, hogy szakszervezetének évi értekezlete döntő többséggel el­vetette a Szakszervezeti Főtanács körleveleit, amelyekkel az a kommu­nistákat el akarta távolítani a vá­lasztott tisztségekből. Az angol munkások sorsát most Washington­ban nem kommunisták, hanem pénzemberek döntik el — mondotta. A szavazás alkalmával a Főta­nácsnak kedvező javaslatot fogad­ták el. Bean, a fémmunkások szakszer­vezetének képviselője határozati ja­vaslatában felszólítja az angol kor­mányt, álljon el az úgynevezett »európai újjáépítési program«-ban vállalt részvételétől és ehelyett ter­jessze ki kereskedelmét a nem­­dollár valutájú országokkal. Rá­mutatott, hogy ennek a tervnek célja a kapi­talizmus megerősítése és újjá­építése európaszerte. A terv valójában támadás, amely­nek célja a munkabér csökkentése és a malnkafeltétek rontása. Általában jellemző az a'fipel szak­­szervezeti kongresszus menetére, hogy az elnökség egyáltalán nem fordít figyelmet a küldötteknek a beszámolóra vonatkozó bírálataira. Ilyen módon vetették el a glasgowi gépgyári munkások egyesült szak­­szervezetének Franco-ellenes javas­latát, valamint a munkásáruló Fő­tanács gyarmati politikája ellen irányuló javaslatot is. Del, Mást Kési adja a m­dén család képes hetilapja Az e heti szám kimagasló érdekességei: Nők is a jövőt építik! Boldog népek boldog földje Vándorol a tenger Sötét árny Aranyország fölött filmunkás papa — élmunkás mama Több termelés — boldog élet Milyen a homokoroszlán? VIDÁM IRÁSDár: Békessy Imre: Végeladás Amerikában Lóránt Imre: A szűk cipő Lovászy Márton: Mi lesz a lóból? Tabi László: Az udvarias ember Furcsa világ: A gombok szerel­mese —■ Kutyabusz — A rejt­vények feltalálója — Három fej egy vállon, stb. Ingyen férfi és női ruhát sorsolunk ki minden héten olvasóink között Bierut­­ A lengy­el munkásosztály szilárdan halad a Szovjetúnió vezette béketábornán a szocializmus felé (Varsó.­­ MTI.) »Egy évtized tanulságai« címmel Boleslaw Bierut köztársasági elnök és az Egyesült Lengyel Munkáspárt elnöke cikket írt a Trybuna L­u­d­u szerdai számában- 1939 tra­gikus szeptemberének tizedik év­fordulóján már sok olyan bizonyíté­kot ismerünk írja —, amely fényt vet a nyugateurópai imperia­lista kormányok és az akkori len­gyel kormány politikájára, amely ellenkezett a lengyel nemzet érde­keivel. A Szovjetuniónak köszön­hető, hogy a lengyel munkásosztály tevékeny részt vehetett a lengyel fegyveres erők megszervezésében és biztosíthatta a lengyel nemzet részvételét a győzelem és felszaba­dítás közös ügyében. A legnagyobb és legértékesebb tanulság, amelyet a lengyel nép a szeptemberi vereségből, a nácik ellen vívott harcból és az újjáépítés teremtő .Éjszakából levont, a Szov­jetunóval való barátság és együtt­működés fontosságának tudata. Csak ennek révén biztosítható Len­gyelország függetlensége és fej­­lődése. A lengyel dolgozó tömegek, együtt az egész világ dolgozóival, felháborodással és megvetéssel íté­lik el a titóista árulókat, akik el­árulták a dolgozók nemzetközi összefogásának elvét és eladták egyben saját nemzetük legfontosabb létérdekeit is. Ezek az árulók nacio­nalista érvekkel akarták a dolgozó tömegeket az imperializmus és a háborús uszítás szolgálatába állítani. Azok, akik aláaknázzák a Munkás­osztály nemzetközi szolidaritását, ezzel szakítanak a béke erőinek arcvonalával és az imperializmus erőit segítik új, veszélyes és bűnös terveikben. A Tito-klikknek a Szov­jetunió vezette béketábor ellen el­követett árulása komoly intelem a dolgozó tömegek számára. Felhívja a figyelmet azokra az elemekre, amelyek belülről igyekeznek gyengí­teni a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcot. Az elmúlt évtized tanulsága, hogy munkánkat és küzdelmünket állan­dóan az osztályéberségnek kell kí­sérnie — írja Bierut elnök. Az imperializmussal szemben álló béketábor ereje állandóan nö­vekedik, a szabadság eszméje mind­jobban gyökeret ver az emberek millióinak szívében. A lengyel mun­kásosztály szilárdan halad a szocia­lizmus felé s küzd az emberiség tel­jes felszabadításáért, a haladás és béke erőinek oldalán — fejezi be cikkét Bierut elnök. Ötvenezer ifjúmunkás tanul az iparostanuló-iskolákban A SZÍT értekezletet tartott a budapesti vállalati és szakirányú ipariskolák igazgatói és tanárai ré­szére. Gábor Zoltán elvtárs, a SZÍT főtitkára megnyitójában vá­zolta azokat a feladatokat, ame­lyek az iparostanuló-törvény értel­mében a tanárokra várnak. Úgy kell nevelni a munkásifjúságot, — mondotta ,— hogy kialakuljon a m­agasabbrendű szocialista ember­típus. —­ Ma már 17 szakosított iskolá­ban tanulhatnak a fővárosi munkás­­ifjak. AZ általános iparostanuló­iskolák száma 169-re emelkedett az országban, vidéken pedig 51 válla­lati iparostanuló-iskola működik szeptembertől. Negyven szakirányú iparostanuló-iskolában szintén meg­kezdődik az oktatás. Mintegy 18.000 elsőéves hallgatója lesz az iparos­­tanuló-iskoláknak, amelyekben ösz­­szesen 55.000 ifjúmunkás tanul. Gábor Zol­tán ezutáns ezután azokról a változásokról beszélt, amelyek az új iparostanuló-tör­­vénnye­l kapcsolatban bekövetkez­­nek a most kezdődő iskolaévben. Az új iparostanuló-törvény biz­tosítja a tanuló jogát az iskolá­záshoz. Iparostanuló-iskoláink meg­adják a lehetőséget arra, hogy az iparostanuló az általános műveltség megszerzésével egy­idejűleg eleljátszhass­sa a szak­tudást is. Megváltozik az iparos­­tanuló szerződéskötése is. Az iparos tanuló ne­m a mesterrel, vagy az üzemmel köt szerződést, hanem az iskolával. Fokozott gondot fordítanak a pedagógusok a tanulmányi színvonal emelésére A pedagógusok rendkívüli me­gyei titkári értekezleten tárgyal­taik meg a Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Pártbizottságának határozatát a dolgozók gyermekei­nek tanulásáról és továbbtanulá­sáról. Az értekezlet megállapította, hogy a Párt építő kritikája és a pedagógusok eddigi munkájának elismerése további lendületet és új tartalmat ad munkájuknak. Az ér­tekezlet elhatározta, hogy a helyi­csoportok kéthetenként rendszeres megbeszéléseket tartanak, fokozott gondot fordítanak a dolgozók gyermekei tanulmányi színvona­lára és állandóan emelik a peda­gógusok szakmai és politikai szín­vonalát. A határozat értelmében a peda­gógusok még szorosabbra fűzik kapcsolataikat a demokratikus tö­­megszervezetekkel, az ifjúsági szervezetekkel és a szülőkkel. Őszi újdonságok: BALLON, LOREN,­ átlátszó esőkabátok megérkeztek | Wimpassing VI, Váci ucca 9, VI, Andrássy út 8, VII, Erzsébet körút 34 Hirdessen a Népszavában! Fizessen elő a Népszavára TOLL eladás, vétel, csere, gőztisztítás. A legolcsóbb napi áron. Figyelem! Új Cím: Rostás Miklósné, Rá­kóczi út 51. Telefonhívó: 137-975. Cca 1000 mm helyiség fűtésére, keresünk központi fűtő­berendezést, továbbá 1 drb abrich­­ter, szélesség 600 mm-ig és 1 drb vas­­tagsággyarű, szélesség 600 mm-ig. Telef­on­gyár Részvénytársaság Határidő előtt teljesítjük hároméves tervünket — jelentette be néhány nap előtt a Hofherr-gyár és azóta az üzemek egész sora csat­lakozott a kezdeményezéshez. Egy évvel ezelőtt ment határozatba a dolgozók akaratából, hogy népgaz­daságunk hároméves tervét két év és öt hónap alatt teljesítjük, hogy 1949 december W-ig valósítjuk meg ■azt, amit a terv eredetileg 195­0-re írt elő. Most azonban december 1S-e, november SO-a, sőt november 1-e lett december Si-e helyett az új termin is, amikorra az egyes gyárak dolgozói befejezik a két év előtt megkezdett hatalmas munkát. A dolgozók határozatai a határ­idő előtti teljesítésért azt mutatják, hogy népgazdasági tervünk ma már a dolgozók szívügye lett. Az elért nagy eredmények megvilágí­tották előttük a terv jelentőségét,­­átérzik a tervgazdálkodás fontos­ságát, tudják, hogy életszínvona­luk gyors emelkedését a szocialista tervnek köszönhetik. A Terv telje­sítése és túlteljesítése becsület dolga ma már a dolgozók e­gyre szélesebb tömegei számára, mert mindinkább tudatossá válik szá­mukra, hogy a Terv tulajdonkép­pen a jobb és a szebb élet terve. Ezt a jobb életet hozza még köze­lebb a Terv határidő előtti teljesí­tése. Mert ez azt jelenti, hogy már korábbi időpontban az előirányzott­nál több késztermék áll a népgazda­ság és a fogyasztás rendelkezésére. Ha a Hofherr-gyár több traktort gyárt, akkor ezzel meggyorsul a gépállomások felállításának üteme és több gép segíti majd elő a dol­gozó parasztság tavaszi munkájá­nak eredményességét. A vas- és gépgyárak határidő­ előtti tervtelje­sítése több termelőeszközt juttat az iparnak, a mezőgazdaságnak, a köz­lekedésnek és az építkezésnek, mint amennyire az eredeti tervek alap­ján számíthattak. A leh­tilgyárak és a fogyasztási cikkeket gyártó többi üzem korábbi tervteljesítése több árut biztosít a dolgozók számára, több ruha, cipő, háztartási és egyéb iparcikk áll a városi és falusi fo­gyasztók rendelkezésére. A határidő előtti tervteljesítés — ha a tervet tényleg annak minden részletében teljesítik — növeli egy­ben az üzem jövedelmezőségét, na­gyobb nyereségrészesedés befizeté­sét teszi lehetővé és ezzel meg­gyorsítja a szocialista akkumuláció ütemét­, ami viszont további tíz be­ruházásokra nyújt fedezetet. Ugyan­akkor az árukészletek határidő előtti növek­edése fokozódó árubőséget jelent és tovább javítja a dolgozók életszínvonalát. De a határidő előtti tervteljesítés azt is jelenti, hogy az üzemek ha­marább kezdhetnek hozzá ötéves tervük megvalósításához. Mert a JVM-csőgyár november 7-én, a Ganz-hajóműhely november 26-án befejezi a maga hároméves tervét. A következő napon már egy új feladat megvalósítását kezdi el, már azon dolgozik majd, amit az eddigi tervek 1950-re irányoztak esik elő. Ezzel meggyorsul az a hatalmas munka, amin mindnyá­jan dolgozunk, meggyorsul a szo­cializmus építésének üteme és a kitűzött nagy cél egy lépéssel is­mét közelebb kerül hozzánk. Hol vannak ma már azok, akik két évvel ezelőtt azt állították, hogy a hároméves tervet egy év­tized alatt sem lehet megvalósítani! A dolgozók hittek a Pártnak, hittek Rákosi elvtársnak, bíztak a három­éves tervben — és a Pártnak megint igaza volt. Mert a Párt, Rákosi elv­társ ismerte a magyar munkás­­osztály alkotóerejét és lelkesedését, ismerte a szocialista gazdálkodás nagy fölényét, ami lehetővé tette, hogy legyőzzünk minden utunkban álló akadályt és a kétségkívül meg­lévő hibák és hiányosságok ellenére is jóval a kitűzött határidő előtt valósítsuk meg népgazdasági ter­vünket. Társadalmi és egyéni érdek a szocializmusban A szocializmusban a társa­dalom és az egyén kölcsönös viszonyában nem tehet érdek­ellentét. A s­zo­ci­al­izmusban az egyéni és társadalmi érde­kek összeolvadnak, ami lehe­tetlen a burzsoá­ társad­alom­ban. Olyan rendszerben, ahol a kibékíthetetlen osztály­ellentétek következtében az egyének is kíméletlen harcot folytatnak egymással, lehetet­len a személyes érdekeket összeegyeztetni a társadalom érdekeivel. Csak a szocializmus teremt­het erre­­kedvező feltételeket. A termelőeszköz­ök társadalmi tulajdona képezi a szocializ­mus gazdasági alapját, ez szabja meg az emberek együtt­működését. A szocialista ter­melésben kizsákmányolástól mentes dolgozók egybehangolt tevéken­ys­égévé válik a munka, olyan emberek tevékenysé­gévé, akik egyben a termelő­­eszközök tulajdonosai is, így közösen érdekeltek abban, hogy együttműködésük köl­csönös jólétet biztosítson.­­A kapitalisták idejében a mun­kások börtönnek tekintették a gyárat, míg a szovjet­­rend­szerben aligha szükséges bizo­nyítani, hogy az új viszony a munkás és az üzem között és az, hogy a munkások maguké­nak tudják a gyárat, a legna­gyobb mozgató erőt jelenti a mi iparunkban« — mondotta Sztálin. A szocialista társadalmi rendszer talaján olyan új vi­szony jelentkezik az egyén és a társadalom között, amely gyökeresen különbözik a régi­től. A kapitalizmus korlátok­ közé szorítja az egyéniséget, táplálja az emberekben a tár­­sadalomellenes hangulatot, ki­fejleszti az önzést. A szociáliz­­mis­ép ellenkezően, egyesíti. Összehozza a dolgozóka­t a kol­­lektvizm­us és elvtár­sias­ság szellemében-Különös erővel és világosan mutatkozik ez a szocialista munkaversenyben. , A szovjet állam további felvirágoztatá­sának érdekében a város és a falu versenyző dolgozói vilá­gosan elismerik, hogy az ered­mények elérése az ő érdekük­­ is. Mennél gazdagabb az or­szág, annál tökéletesebben elé­gíthetik ki a dolgozók saját személyi szükségleteiket. A társadalmi és egyéni ér­­dekek közösségének bizonyí­téka a szocializmusban az is, hogy a termelésben elért sike­rek kifejezésre jutnak a munkabérben. A párt és a kormány intézkedései a mun­kabér és a norma megállapí­tása terén megteremtik azo­kat a feltételeket, amelyek biztosítják a termelékenység állandó növekedését és ugyan­akkor elősegítik a dolgozók jólétének emelkedését- A szovjet parasztság sze­mélyi érdeke elválaszthatat­lan a­ kollektív gazdálkodás további fejlődésének ügyétől, amelynek létfeltétele a szo­cialista társadalmi tulajdon. A kollektív gazdaság tagjait a szocialista tulajdon gondos kezelésének, a munkafegyelem további megerősítésének szel­lemében nevelik. Amikor en­nek elmozdítására a párt és a kormány megfelelő rende- l­eteket bocsát ki, egyben olyan intézkedésekről is gon­doskodik, amelyek a kollektív gazdaság jobb megszervezé­sére, a termelékenység foko­zására és a munkabér ren­dezésére vonatkoznak, így együttesen, következetesen ér­vényesül a társadalmi és egyéni érdekek összeegyezteté­sének elve. Gondoskodnak ar­ról is, hogy a többet termelő csoportok tagjai magasabb munkabért kapj­anak. A munka mennyisége és minő­sége, a munka tényleges ered­ménye határozza megr a kol­lektív gazdaság tagjainak, he­lyét a szocialista termelésben- A szovjet dolgozók ereje és boldogsága nyugszik a Szo­cialista együttműködésben. A szocializmusban az egyéni ér­dek elválaszthatatlan a közös érdekektől. Ezen az elven alapszik a szovjet támo­dású egész rendszere.

Next