Népszava, 1950. február (78. évfolyam, 27-50. sz.)

1950-02-11 / 36. szám

1530 FEBRUÁR 11. SZOMBAT Fordítsanak nagyobb gondot az öntödék vezetői az átképzőtök tanítására ! Reggel szétdobálták a gőzölgő ho­­m­okformákat és az öntvényeket sorba­ kirakták a fokszkályha mellé a földre. Mind a nyolcan kíváncsian nézték az öreg Gazsó bácsit, aki felemelte az egyik öntvényt és hosszasan néze­gette. — Nagyobb kiömlő nyílást kel! Vágni a formán, hogy a frissen beön­tött vas az összehúzódáskor tudjon miből táplálkozni. Látják itt ezt a homorú bemélyedést? Kevés volt a vas. Mindenkire sor került. Almási Béla sietve közbeszól, amikor Gazsó szak­társ felemelte az egyik kerékalakú önt­vényt:­­— Tudom, mi a hiba. Rosszul illesz­tettem össze a szekrényeket. Mindig elfelejtem, hogy balra kell »sibolni«. Megbeszélik a selejt okát Az Acélöntő és Csőgyár szürkevas­­öntödéjében külön csoportban foglal­koztatják a vasöntő­ átképzésöket. Ok­tatójuk idősebb öntő­, Gazsó József neveli, tanítja őket. Minden reggel megnézi az előző napi öntést és meg­beszélik annak tapasz­talatait, mi az oka a selejtnek, milyen hibák történ­tek az öntés közben. A homokdöngö­­lés, a formajavítás és összerakás köz­ben is hol itt, hol ott magyaráz Gazsó elvtárs. — Három hete tanulnak — válaszol kérdésünkre. — A legkülönbözőbb mintákkal dolgoznak és így hamaro­san elsajátíthatják a formázás mester­ségét. Ezenkívül hetenként kétszer emeleti előadásokat hallgatnak a ho­mokösszetételről és a kupolakemence működéséről. Amióta az ob jobban törődik az átképzésök ügyével, javult a helyzet az Acélöntő és Csőgyárban. Az acél­öntődében azonban még mindig nincs meg a megfelelő előfeltétel a tanulás számára. Lőrincz Károly átképzés például már hatodik hónapja, hogy el­kezdte a tanulást, de még mindig mintalapon dolgozik, amelyhez jó­formán semmiféle szakmai tudás nem kell. A mintalapon történő formázás­nál nem tanulhatják meg a beömlő­­nyitás vágását és a szerszámokat is alig kell használniuk az átképzősök­­nek. Pedig csak a kéziformázást ki­tanult­ átképzőtök mos­dható a Szak­embereknek. A műhely vezetőség fel­ismerte ezt a hibát. Most lehetővé teszik, hogy az átképzések a kézi­­formá­zást, is elsajátítsák. Elhanyagolták az elméleti oktatást .A felnőtt munkások szakmunkássá képzése egységes rendszer és irányí­tás nélkül folyik. A tanfolyamokat el­késve, a szükséglet jelentkezése után indítják. Nem rendezték a tanfolyamok által nyújtott képesítés elismerését. A tanfolyamokon a szervezetlenség miatt nagy a lemorzsolódás­ — állapítja meg a minisztertanács január 6-i határozata. A csepeli vasöntő II.-ben már egy esztendővel ezelőtt kezdték el a tanu­lást az átképzésök. De mindezideig nem szabadulhattak fel, mert az elmúlt évben nem részesültek elméleti okta­tásban. Tavaly tavasszal indult ugyan egy szakmai tanfolyam, de ezekre nem jártak el az átképzősök. A műhely­­vezetőség hibája, hogy nem szervezte a tanfolyamot és nem gondoskodott arról, hogy az átképzések rendszeresen megjelenjenek. — Ma is az a helyzet — mondja egyik, átképzős —, hogy a 20 átkép­zős közül csak öten-hatan járnak el az előadásokra. Váradi István egy évvel ezelőtt kezdte el a tanulást. Megtanult ugyan homokot döngölni és javítani, de sem­mit sem ért a magkészítéshez, sem a magberakáshoz. Pedig ezt is szeretné tudni. Fel kell szabadítani a gyakorlattal rendelkező átképzéseket A magberakás elsajátításához itt megvan a lehetőség. Ezt azonban azért nem végzik az átképzésök, mert akkor — mint mondják — »lassabban menne a munka és kevesebbet keres­nének«. A vasöntödében ugyanis telje­sítménybért vezettek be az átképzé­sük részére is. Ez odavezet, hogy az átképzésök a jobb kereset kedvéért csak a már begyakorolt munkadara­bot formázzák és nem szívesen men­nek át más munkára. Így saját­­magukat fosztják meg a továbbtanu­lás lehetőségétől. A Budapesti Szerszámgépgyárban csoportban dolgoznak a vasöntő át­­képzősök egy oktató vezetésével. Azo­kat, akik már előrehaladást mutatnak fel, különválasztják és teljesítményük után bérezik őket. Az átképzésök rendszeresen járnak elméleti okta­tásra. Szerintük azonban egyetlenegy szó sem hangzik el a kohászat mű­szaki ismereteiről. Itt hasonlóképpen nem tanulják meg az átképzésök a magkészítést és nem szereznek gya­korlatot a magberakásnál. A műhely­vezetőség nem gondoskodott arról, hogy a több mint fél éve dolgozó és már gyakorlattal rendelkező átképző­söket felszabadítsa. Ez elkedvetleníti az átképzősöket. Az átképzősök egyéni fejlődését hátráltatja az egyes öntők maga­tartása. Sokan lebecsüléssel beszélnek az átképzésökről és nem értik meg, hogy a szorgalmas segédmunkás ki­váló szakmunkássá válhat. Az öntők segítsék az új szakmunkások fejlődését Ötéves tervünk végrehajtásához szá­mos jóképességi­ öntőre van szüksége iparunknak. Fontos tehát, hogy a műhelyvezetőségek biztosítsák az át­­képzősöknek a megfelelő előfeltétele­ket a szakmai képzésre. A foglalkozás az átképzősökkel csak akkor lesz eredményes, ha azok megismerik a vasöntőszakma összes részmunkáit: a magkészítést, a nedves formázást, a nagyobb formák készítését, a mag­berakást és az összerakást. Bízzanak az ügyesebb átképzésökre bonyolul­­tabb munkát is. Ne sorozatmunkát adjanak számukra, hanem a lehető­séghez mérten a legkülönbözőbb min­ták formázásával bízzák meg őket. Az átképzés ideje alatt nemcsak a teljesítmény a fontos, hanem minde­nekelőtt az, hogy megtanulják a selejtmentes formázást, hogy jó szak­emberekké váljanak. Az önzők pedig tanácsaikkal, jóindulatú segítséggel jár­kijának az új szakmunkások fejlődé­séihez. Ötéves tervünk sikere megköve­teli, hogy­ szakmunkásutánpótlásunk­­nak ezt az igen fontos területét a leg­nagyobb gonddal és figyelemmel kí­sérjük és elhárítsunk az útból minden nehézséget. Ratkó István Érdemes­­! Ma, 16 órakor Petőfin: Szabad a pálya Közvetítés a Madách Színházból 30 ÉVES SZOVJET FILM ÜNNEPE FEBRUÁR 13—26. A FÁKLYA DOKUMENTFILMSZÍNHÁZ ÜNNEPI MŰSORA FEBRUÁR 13—19-IG AZ OKTÓBERI FORRADALOM ÉVFORDULÓJA (1949. NOVEMBER 7. MOSZKVA) SZÍNES film Szovjet híradó SZTÁLIN 70. SZÜLETÉSNAPJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRŐL FEBRUÁR 20—26-IG HALADÓ MŰVÉSZET SZÍNES KISFILMEK 5 NÉPSZAVA Wihli Andor Textilipariak: Szlivik Mihály Sztipícs Antal Százalék (Hét! átlag) Farkas Lászlóné bolyhozó (Óbudai Fehérítő)------------------49­1 Kelemen Józsefné szövő (Szombathelyi M. Pamut)-------284 Franck Gabriella gyűrűsfonó (Szentlőrinci Fonóipar) — 272 Wéhli Andor mosó (Kistext)------------------------------------258 Matina Jánosné festő (Goldberger III.)-----------------216 Építőipariak: • (Heti átlag) Csáki István mázoló (Budapesti Gyárépítő NV)-------379 Szlávik Mihály kőműves (Általános Lakásépítő NV) — 357 Gyarmati Lajos csiszoló (Salgótarjáni Üveggyár)-------289 Kertész Miklós vasbetonszerelő (Országos Lakásépítő NV) 232 Hevesi Antal kubikos (Kotró és Vízépítő NV)--------­ — 207 Nyomdaipariak: (Heti átlag) Tóth Kálmán kéziszedő (Révai Nyomda) — — — —­ — 388 Sztipics Antal litográfus (Offset Nyomda) —-------— 242 Felső Júlia papírfeldolgozó (Szivarkapapírgyár) — — 230 Kelemen István (Dél-Magyarország Nyomda, Szeged) — 208 Paksi Éva géptermi adogató (Dobozgyár) —­------------200 Két 200-as brigád harca az elsőbbségért az Első Pécsi Bőrgyárban Heten dolgoztak a Pécsi Bőrgyár krómosfaragó műhelyében. — Heten vagyunk, mint a gonoszok — szokta mondani Mikovics Imre elvtárs, akit azóta párttitkárrá válasz­tottak az üzem dolgozói. A két gép mellett ment a munka. Jól, de nem jobban, mint másutt. Kor­pusz István elvtárs akkor — azaz de­cember elején — még a normáról panaszkodott. De a többiek is hajla­mosak voltak ebben keresni a hibát,, mert 120 százalékon felül egyikük sem tudta teljesíteni. A sztálini­ műszak előtti napon azon­ban azt mondta Békés Sanyi, a leg­fiatalabb a hét közül: — Mi sem maradhatunk szégyenben. Próbáljuk meg, hátha megy az jobban is. Megállapodtak abban, hogy 135 szá­zalékot irányoznak elő, annyit teljesí­tenek, 15 százalékkal többet, mint addig. Komoly felajánlásnak látszott, meg voltak elégedve magukkal. A munkát jól megszervezték, együt­tesen megbeszélték, hogyan leh­et az időt jól beosztani. Reggel munkáshoz láttak. — őszintén szólva magam csodál­koztam a legjobban, amikor meg­tudtam, hogy 337 százalékot értünk el — meséli Szegedi István elvtárs. Az első 200-as brigád Pécsett Ezzel kezdődött a bőrgyári­­krémes­­faragó műhely 200-as brigádjának története. Mert a — most már csak — hat faragó elhatározta, h­ogy a munkát a sztálini műszak tapasztalatai szerint szervezik meg. Meg is szervezték és elérték, hogy az addigi 120 százalék helyett az ötéves terv első napjától ■kezdve a brigádátlag mindig 200 szá­zalékon felül van. A negyedik bér­héten 217 százalék volt az átlag, az ötödiken 250. . Békés Sándor elvtárs volt ismét az, aki tanulmányozva a Párt Központi Vezetőségének határozatát, indítvá­nyozta, hogy a csoport alakuljon 200-as brigáddá. Ez volt az első 200-as brigád a Bőrgyárban, de egy­úttal valamennyi pécsi üzemben is. Békés elvtársat választották meg a brigád tagjai a 200-as brigád vezető­jévé. — Amióta így dolgozunk — mondta legutóbb Békés elvtárs —, nekem úgy tűnik, mintha a gép las­sabban forogna. Pedig ugyanaz a motor hajtja és annak a fordulatszáma sem csök­­kent. Azért tűnik lassúbbnak a gép, mert gyorsabb a munka üteme. A bő­rök elhelyezésénél, a gépberakásn­ál, a gépből kivételnél pontosan beosztot­ták a perceket, sőt másodperceket is De ezekhez a mozdulatokhoz, ehhez a pontos időbeosztáshoz képest az az idő, ammelyet a bőr a gépben tölt el, szerfelett hosszúnak látszik. — A lényeg az — vonta le a kö­vetkeztetést Békés elvtárs —, hogy a gépet meg kell gyorsítani. Az, hogy milyen gyorsan dolgozik a gép, attól függ, hogy a benne levő fahenger milyen gyorsan forog. A fa­­henger fogaskerekén 11 fog van. Bé­kés elvtárs tehát bejelentette az üzem­vezetőségnél, hogy nincs megelégedve a gépe forgási sebességével. A gépére olyan fogaskereket kér, amelyen 11 helyett legalább 17 fog van. Alig né­hány nap telt bele, az új, nagyobb fogaskereket rászerelték a gépre. Nem sokáig leszünk kétszázasok — Érdekes — magyarázza Békés elvtárs —, hogy mennyire változnak a dolgok. Decemberben még gyorsnak találtam a gépet a régi fordulatszám­­imon is. Azután kiderült, hogy nem is olyan gyors, csak hozzá kell igazítani a munkánk ütemét is. Mikor sikerült hozzáigazítani, akkor meg már lassúvá vált a forgás. "Most, amikor a 17 fogas meghajtó fogaskereket felszerelték, megint azt hittem, hogy nem birkózom meg a géppel, olyan gyorsan megy. Azóta meg már ez is lassú lett. Február 3-án újított gépével 296 százalékos teljesítményt ért el. Most a brigád többi öt tagja is elhatározta, hogy valamennyiük gépét átalakítják nagyobb fordulatszámúra. — Azért nem ment ám ilyen simán minden — mosolyog Békés elvtárs —, egyesek még mindig kétkedően vagy gúnyosan néznek ránk. Mikor elkezd­tük, akkor azt mondták, »na, ez a bri­gád sem lesz sokáig kétszázas«. De azóta az eredményeink állandóan nőttek — keresetünk is szépen emel­kedik —­ és ezután sem állunk meg. De az persze igaz, hogy nem sokáig leszünk kétszázasok. Legkésőbb a sztahanovisták első országos tanács­kozásáig háromszázas brigáddá aka­runk fejlődni. A faragók magukkal viszik a festőket is Persze, ha a Bőrgyárban a faragó­brigádon kívül csak maradiak lenné­nek, akkor a gyár bajosan teljesítené tud a tervét. Pedig túlteljesíti. Azért, mert többen vannak az olyanok, mint például Végh János és két társa a krónos festőműhelyben. .— Amit Békésék lefaragnak, ezt mi festjük meg — mondta Lajos László­nak és Kallcs Györgynek Végh elv­­társ. — Ha lemaradunk, akkor nálunk lesz az a bizonyos szűk keresztmetszet Ez pedig szégyen lenne. Azelőtt itt is hatan doboztak. Egyi­küket fegyelmezetlen­­magatartása miatt a többi öt panaszára eltávolítot­ták az üzemből. Másik két munkást pedig más munkahelyre kellett beosz­­tani. Véghék hárman vállaltá­­, hogy­ a műhely munkáját ellátják. Nagy hor­dóban, forró f­stéko­­datba áztatva forgatják itt a bőröket. Körülnéztek, hol lehet könnyíteni a munkán. A munka legnehezebb része a megfestett bőrök kiszedése, mert azok e meleg és a nyomás következtében egymás­hoz tapadnak. Rájöttek, hogy ha ki­szedés előtt vizet engednek a hordóba, ezt a nehézséget meg tudják szün­tetni. Ezzel és helyes időbeosztással Végh János csoportja kezdte megköze­líteni Békéséket. Január vé­gén átlaguk már felül jutott a 200 százalékon. — Akkor elhatároztuk — mondja Végh elvtárs —, hogy mi is 200-as brigádot alakítunk. A »Béke-brigád« nevet adtuk neki, mert mi a békéért és a szocializmus győzelméért dolgo­zunk. Véghéknek is lassúnak tűnik már a festés munkája. De mivel — amint Végh elvtárs mondja — a vegyi folya­matokat még nem tudjuk siettetni, azt határozták el, hogy még egy hordó fel­állítását kérik.­­A vállalatvezetőség megígérte. Ha meglesz, akkor azt a néhány üresen töltött percet is haszno­sítani tudják, amely az egy hordó kezelésénél marad. A két brigád azóta erősen verseny­zik egymással. A verseny célkitűzése: melyik brigád lesz előbb háromszázassá, melyik ér el kimagaslóbb sikert a szta­hanovista tanácskozásig. Mészáros Ferenc Tapasztalatcsere az Országos Lakásépítős NV-nél Pénteken reggel a Fővámház épít­kezésénél különböző éptkezési válla­latok dolgozói előtt bemutatták az Országos Lakásépítő NV dolgozóinak újításait. Három különböző szerkezetű, emel­hető munkaállványt mutattak be. Mind a három állvány igen érdekes újítás. A bemutatón részt ven dolgozót hozzászólásai és tanácsai alapján tovább tökéletesítik a munka­­állványokat. A bemutatott új vakolatfelhűzőgép még javításra szorul, mert ebben a formájában még nagy fizikai erő kell a segítségével folyó munkához. Var­­gyas Józsefné olyan malterkeverő­­nyélvédőt szerkesztett, mely a ezer­szám gyors kopását megakadályozza. Ezt az ügyes szerkezetet minden építési vállalat elfogadta és a gyakorlatban megvalósítja. Az újítást bemutató után a meg­jelent építőmunkások kicserélték szakmai tapasztalataik ii. v . Női BRIGÁDOT alakítottak a Diós­­győri Kohászati Üze­mben dolgozó nők a váltóműhelyben, a villamos- javítóban és a Csavar­gyárban. Ugyanakkor a Martin-műhelyben dolgozó női kohászbrigád tagjainak * száma 1e-re emelkedett. HÁROM IOD-AS BRIGÁD alakult a pécsi Sophia­na Gépgyárban: egy esztergályos és marós, egy öntő és egy lakatos brigád. A három brigád ver­senyben áll egymással. A SZOVJET, KONOTOR-TÍPUSÚ fúrógépek jelentősen megkönnyítik a dorogi bányászok munkáját. A fúró­gépek üzembehelyezése óta a dolgo­zók teljesítménye átlagosan 15 száza­lékkal emelkedett. CJ MUNKAMÓDSZERT DOLGO­ZOTT ki Botos Imre és Kádár Imre, a szegedi Cipőgyár két szabásza. Eddig a felsőrész kiszabásánál több mintát használtak. Botos és Kádár leegyszerűsített mintával dolgozik. A két szabász már márciusi tervét­­teljesíti. A VARRÓCCA­AGYAR cérnázójá­ban két műszak dolgozói egy-egy minőségi brigádot alakítottak. A két brigád vállalta a selejt 50 és a hulla­dék ötszázalékos csökkentését, vala­mint a késések teljes megszüntetését. FUTÓSZALAGOT SZERKESZ­TETT a finomfonógépre Petvai Ist­ván, a Juta- és Kenderipar tech­nikusa, így az orsók mechanikus továbbításával évente 48.000 forint megtakarítást és 62.000 kilogramm többtermelést érnek el. BEFEJEZTÉK a csoportnormák fel­bontását 4 gyulai államosított hús­üzemben. Az egyéni versenyben, ma már az üzem valamennyi dolgozója részt vesz. A keresetek az eddigi átla­gos 110 forintról 110 e top forintra emel­kedtek. A FÉRFIRUHAIPARI NV üzemében 18 minőségi brigád alakult. Annak nyomén a nadrágvasalóbrigád 86-ról 88, Mehlovics Jenő brigádja 83-ról 85 és Kovács Mária brigádja 87-ról 81 százalékra emelte a minőségi terme­lést. A NÉPSZAVA előfizetési ára: Egyéni előfizetés, lakásra kézbesítve, havonta 100 Ft Csoportos Üzem! előfize­tő*, legalább 18 példány, egy csomagban, egy címre kézbesítve, havi 9,81 Ft

Next