Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)

1950-05-03 / 101. szám

1950 MÁJUS 3. SZERDA S NÉPSZAVA ­ Hajnaltól az ünneplő fővárosban c­sodálatos ünnepnapra ébredt a hatodik szabad május elsején az ország. A nemzetközi prole­tariátus, a béke nagy ünnepére virág­díszbe öltöztették, zászlókkal, transz­parensekkel ékesítették fel az utakat, tereket, házakat. A főváros utcái, terei már kora reggel benépesedtek. Budapest népe több zenekar zenés ébresztője után elindult a gyülekezőhelyek felé, hogy vidáman, jókedvűen, de a nap jelen­tőségéhez méltó harcos lendülettel vegyen részt a hatalmas hősök terei felvonuláson, a béke magyar híveinek budapesti seregszemléjén. A város május elsejei ünneplő kön­töse — amelyet száz- és százezer em­ber szeretete és lelkesedése, milliónyi dolgos kéz hímzett díszesre — teljes pompájában bontakozott ki ezen a reggelen és beszédesen hirdette. 1950 május elseje, a hatodik szabad május elseje szebb, hatalmasabb minden ed­digi májusoknál. Az utcák gyorsan megelevenedtek. Az arcokon a kési­i­­lödés■ öröme, a várakozás derűse ült,­­ és hat órakor már valóságos délelőtti forgalom n­őtt az utcákon. A belső stc.ftetek terein csoportokba verődtek a felvonulásra készülők. Az Alt­iássy­­n­Virt egy fiatalasszony gyermekkocsi­­t. Ki ülő kisfia piros zászlóval inte­­getel, a téren éppen felsorakozó út­törőknek. Az áttörők, a VII. kerületi iskolák legjobb »pajtásai« egy Itis dobos körül so­rakoztak. Dobszóra próbálták, hogy jön ki a lépés? Dob­ban a föld a lépteik alatt és az út­­törőleányok fején meglebbentek a színes virágkoszorúk. Arrébb kékruhás SZIT-esek meneteltek, a Wesselényi­­utcából fehérköpenyes egészségügyi d­olgozók csapata kanyarodott ki a Körútra. A másik utcából az EKA él­munkásai vezették a menetet, a követ­kező sarok felöl újabb piroszászlós, hato­ó csoport közeledett. Néhány perc és hatalmas tömeg hullámzott az ut­cákon, itt is, ott is fölcsendült a dal, rázendítettek a mandolinzenekarok. Nagy-Budapest ünneplőbe öltözött dolgozói arra a percre vártak, amikor a sok csoport hatalmas, megbonthatat­lan egységes tömegként hömpölyögve megindulhat a Slösök­ tere felé. K­tf k­ilenc óra tájban, a Nemzeti Szín­­­­ház mögött megáll a menet. Vi­­r­v'­den énekszó csendül, majd hir­telen kör kerekedik a színház mö­gül­i téren: az Országos Tervhivatal SZIT-csoportja »zakatol«. A fiatalok kezdik. Azután kedvet kapnak az idő­sebbek is. Tekintélyes osztályvezetők egymás kezét fogva járják a kört és­­ »Hegyek között, völgyek kö­zött zakatol a vonat...« Őszhajú néniké, lehet vagy 60 éves, jön ki az egyik házból. Nézi, nézi a jókedvű csoportot s vágyakozva szól: «De jó is ma fiatalnak lenni!« A »zakatolj« Tervhivatal körbefogja a nénikét, a nénike zavartan mosolyog, kicsit el is pirul, mikor egy pirosnyakkendős SZIT-es megáll előtte: »Én a legszebb lányok közül téged választalak...« Szinte minden utcasarkon ott forog a vidám kör, fiatalok, öregek együtt éneklik: »Egy a jelszónk: tartós béke, állj közénk és harcolj érte!« A liget fái alatt kék és pirosnyak­­kendős úttörő fiúcskáik és leányok pö­rögnek, édes, csengő üveghangok »zakatolják«: »Fiatalok, úttörők, itt állunk mi készen. Annyi a mi seregünk, mint fűszál a réten.« * F­elvonulás után a Liget frissen ápolt, zöld gyepe hivogatóan tá­rult a dolgozók elé. Olyan ott­honos, vidám volt a Liget, mintha va­lami nagy családi összejövetel szín­helye lenne. Az üzemi, vállalati letele­pedő helyeken mintha valóban egy család tagjai lettek volna: közvetlen, daltól, nótaszótól, tánctól vidám volt a hangulat. Még valamennyiükben fris­sen élt, zsongott a gyönyörű felvonu­lás élménye. A nehézipari minisztérium letelepedő helye előtt két asszony me­sélte vidáman: .»Láttátok Rákosi elv­társat, műven mosolygós arccal fordult felénk«, »Külön nekünk integetett« — toldta meg a szót egy másik. A Tele­fongyár letelepedőhelyén harmonika­szóra labdáztak — a felnőttek. Olyan vid­áman, annyira elmerül­ten játszot­tak, hogy észre sem vették azt a két kisfiút, akik már fel­re­je vágyó szem­mel figyelték őket. Végül is a gyere­kek unták meg a hiábavaló várako­zást , megértően összenevettek és elfutottak a közeli bábszínház irá­nyába. A Danuvia­do gőzeinek még­­csak fel sem kellett :­lni a puha, zöld gyepről, hogy szórakozást keres­senek, közvetlenül mel­ettük, az 1-es számú színpadon akrobaták mutatták be számaikat. Rohamtempóban fogy­tak a vire­s hegyek, a habzó sörből tengernyi. A Lenker és Gyapjúszövő NV-nél a SZIT-osok irányították a jó hangulatot, majd egész délután fárad­hatatlanul »zakato­sak«. Bár minden üzem virslivel, rántott­­hússal, sörrel vendégelte meg dolgo­zóit, mégis nagy népszerűségnek ör­vendtek a Büffé MV sátrai. A Petőfi­­csarnok mögött az egyik üzem torná­szai rögtönzött kosárlabdamérkőzést rendeztek. A Ganz Hajógyár tábor­helyén, törökülésben, vagy félkö­nyökre dűlve vették körül a középső tisztást, amelyen a népi táncosok fürge lábbal, hajlékony derékkal jár­ták a füzértáncot. Másutt vidáman nevető csoport állt körül egy táblát és egy szeptírsorrú kisfiú hangosan olvasta a szöveget: »Fűre lépnd tilos!« A tábla körül és az egész Ligetben alig akadt talpalatnyi hely a napozó, pihenő, daloló emberek között. V­idám nótaszótól volt hangos a vá­ros és a Városliget árnyas fái között mindenfelé hatalmas töme­gek szórakoztak a szabadtéri színpadok műsorán. A Váaroskörv-útnál, a város­ligeti sétál­y melletti honvédségi szín­padon délután 1 órától folyt a műsor. A vidám nézősereg lelkes tapssal ju­talmazta az egyes számokat. A ra­gyogó napsütés­ben felejthetetlen lát­vány volt az Állami Mélyépítési NV 12 tagú tánccsoportjának szovjet népi táncszáma és a közönség nehezen en­gedte le a színpadról a honvédművész­­, együttes ének- és zenekarát. Szabó Péter, a Ganz Hajó dolgozója, az új­pesti Dózsa tornászcsoport műszabad­­gya­korlatai közben mondta a körü­lötte állóknak: — Ilyen boldog és a vidám május 1-ben még soha nem­ vett részem. Szavaira mintegy feleletül hangzott Kurucz József törzsőrmester szavalata: »Sztálin vezet minket a boldogság és a béke útján ...«A­z ÉDOSZ Sztahánov-S­zínpadánál is megtalálhatta mindenki a szó­rakozását. A vidám táncszámok mellet a komoly­zene kedvelői itt Csajkovszkij Diótörőjében és Bartók Román táncaiban gyönyörködhettek, a Teherfuvar NV szimfonikus zenekará­nak előadásában. Szántóné elvtársn­ő színpadfelelős, hosszú listát mutat, amelyben kitűnik, hogy 32 üzem, vál­lalat, iskola, kórház kultúrcsoportjai, zenekarai léptek fe ezen a színpadon május 1-e délutánján. Gazdag szórako­zás ez, de Jakab Ferenc, a remény­­pusztai ifermelőszöveté­ccel t­­gja mégis tovább akar menni, pedig fele­sége ugyancsak marasztalja. Nagy rábeszéléssel mégis meggyőzi az asz­­szonyt, hogy még legalább nyolc szín­pad van, amit nem láttak. — Hogy fogod elmondani az elv­társaknak otthon élményeidet, ha nem látsz mondent május 1-én a Ligetben. Elindultak a Vajda-Hunyad felé. Ja­kab Ferenc útközben egy mozgóbüffé­­ben leöblítette torkát egy pohár jó, hideg sörrel, így kerültek el a báb­színházhoz, ahol vidám gyermeksereg hangos kiáltozással biztatta a »Hanyag Pétert«, hogy mossa meg kezét, mert a piszkos kéz mindenféle betegségnek hordozója. Nem hiába biztatták a gye­rekek Pétert, mert az orvos hatalmas nagyítóval meg is mutatta a bacillust a hálás közönségnek. — Ebből még én is tanultam — je­gyezte meg Szabó Dezső, a hajdú­­böszörményi dolgozó paraszt. Annyira tetszett a színdarab, hogy bizony sok felnőtt a gyermekekkel együtt végig­nézte még az »Okos kecskét« is, amit a Magyar Általános Szállítmányozási NV nyolctagú bábcsoportja adott elő. M­indenfelé népviseletbe öltözött csoportok sietnek az utr.­1-é­n. Somlai Györgyi, az Állami Mély­építési NV tánccsoportjának tagja tár­saivá vidáman igyekszik a honvédségi színpad felé. Senki sem mondaná meg a 12 fürge leányról, hogy már kora reggel óta állandóan táncolnak. Tánc­cal köszöntötték Rákosi elvtársat is a fel­vonuláson. — Rákosi elvtárs Integetett nekünk — mondják büszkén mindannyian és vidám dallal tűntek el a honvédség színpadának háta mögött, hogy fel­készüljenek a táncszámra. A színpad felett vörös lobogók lenge­nek a szélben. A zenekar játszik, a táncosok lépései alatt taktusra csapód­nak össze a tenyerek. Amott vidám munkáscsoport »zakatol« a friss fűben. A Magyar Acél dolgozói párostáncot járnak a teherautó-színpadon elhelye­zett zenekar ütemére. Mozgóbüfték , hordják a sört, a virsliit és ének száll a színpadok felől. Mindenfelé boldog emberek. Az Acélöntő és Csőgyár ifjúmunkásai kosárlabdatt.érkezés­ben mutatják meg egymásnak erejüket, ügyességüket és az idősebbek is szíve­sen résztvesznek a játékban. A tó me­­tti úton piros nya­kkendős útt­örők tűnnek. A megújult n­ép új f­ai, a jövő dolgozói. Nagy László széwmester ez út szélén élva nézi az éneklő, zenélő fiatalokat. Mellén a Párt aranykalászé« jelvénye me lét ál­munké« csillés, ragyog. Leánya ott menetel a sorban. A C­­oki:-sz'rmadr51 szavalat hang­jait hozza a szét: »Éljen soká! a béke pártja a széles főidőn zengik őt. Csattogjon hát szép lobogóra az újuló szíveik fölött!« * A­z úttörő pistásokat délután újabb öröm várta. Közel száz csónak és kajak futott ki velük a városligeti tó napfényben csillogó vízére. A csó­nakázásra a legjobban tanuló gyerme­kek kaptak jegyet, a legszorgalmasab­bak, az éltanulók. Egymásután szalad­nak le a tó part­jára a fehérblúzos, pirosnyakkendős fiúk, leányok és a kis kezek, amelyek délelőtt boldogan len­gették a zászlót és a virágfüzéreket szeretett Rákosi pajtásuk felé, most az evező nyelét ragadják meg. — Azután ne maradjatok nagyon sokáig — kiált Markup Pista Nagy Éviék után — mi is szeretnénk sorra kerülni! — Jövünk visszai nemsokára — Ke­rekes Teri nevetve Lök­i le az arcába csapódó vízcseppeket, ahogy evezőik először merülnek a vízbe. Sötétedésig hangzott örömteli, vi­dám nevetésük a tó partján. Hét óra­kor azután elcsendesede­tt a tájék és a gyerekeket az üzemi sportolók vál­tották fel A sötét tavon zászlókkal díszített lampionos kajakok siklanak, hol sorban egymásután, mint színes gyöngyfüzér ölelik körül a tükörsima vizet, hol körökbe fonódva ringanak a Vajda-Hunyad vára alatt. A Budapesti Kajakegyesület verseny ka­jakozói mu­tatják be, hogy a gyorsaságon kívül az ügyesség is erényük. A Hősök­ terén »zakatoló«, táncoló fiatalság a partra fut egy percre, hogy gyönyörködjön a csillogó, színes felvonulásban. — Nézd milyen szép — mutatja egy kipirult arcú kislány táncosának — mintha színes virágokkal szórták volna be a tavat! Nézik, míg az utolsó csónak is be­fut a kikötőbe és kialszanak a lampio­nok. Azután újra a zeneszóra figyel­­nek és nevetve vegyülnek el a ke­ringő, boldog fiatalság között. * A fényárban úszó Lánchíd alatt este V19 felé színes lampionok, fáklyák tűnnek fel. A Dunán­­ Sztálin-híd fedői hosszú sorban cser­­­kok közelednek. Az égő vörös lámpák­kal, fehér ívfényekkel megvilágított csónakokon Sztálin és Rákosi elvtár­sak fényképei, vörös és nemzetisz.­r.d zászlók. A Margit híd alatt összetalálkoznak a sétahajókkal. Elől jön a vörös,/­íly­­ben csillogó »Szabadság«, rajta bol­dog, szórakozó emberek. Szól a ze­ne, a dal, a melódiát messze viszik a Duna hullámai. Vakító fehér lámpák­, kar övezve újabb hajó tűnik fel. Nép­hadseregünk katonáinak büszke, Jr­gos éneke hallatszik: »A békéjékor legyőzhetetlen ...« A Két másik hajó követi őket. Kato­nák, sztahanovisták, munkások u­­­­­colnak a hajókon. Vidám szórako­­­zással, tánccal, énekkel ünnepük má­jus elsejét. A »Szabadság« hajó a Margit híd alatt úszik át. A hajó uta­sai a magasba pillantanék, ahonnan vidáman integetnek feléjük. * If site, szerte a városban ezer és 11 ezer lámpa, színes lampion gya­lalt ki a Hősök­ terén, a Mootor­­téren, Széna-téren, Kölossy-téren és minden kerületben. A zászlókkal, virá­gokkal és jelmondatokkal feldíszített terek és utcák rögtönzött színpad­á­n zenekarok helyezkedtek el Nagy- Budapest dolgozói vidáman tánc­­­a... zakatoltak a fiatalok és igen sokat barátkoztak a régi népi motívumokból összeállított új táncokkal. Éjfélre járt az idő, amikor a hatodik szabad m­­­ius fe eithete'Ion ünnepe után a város lakói ft'tenni tértek, hogy m's-"p munkapadjuk r,!,t és a hivatalik­­tan, a K­.uva frontján nagyobb terme­lékenységgel és jobb munkával erősít­sék a béketábort. - tMegvédjük a békét!* Katolikus pap a menetben Rákosi elvtárs mosolyogva­­ Sztálinnal a békéért — hirdeti a színpompás transzparens Sztahanovisták és élmunkások köszöntik Rákosi elvársat fogad­ja a felvonulók köszöntését Katonák és üzemi dolgozók együtt vonulnak fel

Next