Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)
1950-05-03 / 101. szám
1950 MÁJUS 3. SZERDA S NÉPSZAVA Hajnaltól az ünneplő fővárosban csodálatos ünnepnapra ébredt a hatodik szabad május elsején az ország. A nemzetközi proletariátus, a béke nagy ünnepére virágdíszbe öltöztették, zászlókkal, transzparensekkel ékesítették fel az utakat, tereket, házakat. A főváros utcái, terei már kora reggel benépesedtek. Budapest népe több zenekar zenés ébresztője után elindult a gyülekezőhelyek felé, hogy vidáman, jókedvűen, de a nap jelentőségéhez méltó harcos lendülettel vegyen részt a hatalmas hősök terei felvonuláson, a béke magyar híveinek budapesti seregszemléjén. A város május elsejei ünneplő köntöse — amelyet száz- és százezer ember szeretete és lelkesedése, milliónyi dolgos kéz hímzett díszesre — teljes pompájában bontakozott ki ezen a reggelen és beszédesen hirdette. 1950 május elseje, a hatodik szabad május elseje szebb, hatalmasabb minden eddigi májusoknál. Az utcák gyorsan megelevenedtek. Az arcokon a késiilödés■ öröme, a várakozás derűse ült, és hat órakor már valóságos délelőtti forgalom nőtt az utcákon. A belső stc.ftetek terein csoportokba verődtek a felvonulásra készülők. Az AltiássynVirt egy fiatalasszony gyermekkocsit. Ki ülő kisfia piros zászlóval integetel, a téren éppen felsorakozó úttörőknek. Az áttörők, a VII. kerületi iskolák legjobb »pajtásai« egy Itis dobos körül sorakoztak. Dobszóra próbálták, hogy jön ki a lépés? Dobban a föld a lépteik alatt és az úttörőleányok fején meglebbentek a színes virágkoszorúk. Arrébb kékruhás SZIT-esek meneteltek, a Wesselényiutcából fehérköpenyes egészségügyi dolgozók csapata kanyarodott ki a Körútra. A másik utcából az EKA élmunkásai vezették a menetet, a következő sarok felöl újabb piroszászlós, hatoó csoport közeledett. Néhány perc és hatalmas tömeg hullámzott az utcákon, itt is, ott is fölcsendült a dal, rázendítettek a mandolinzenekarok. Nagy-Budapest ünneplőbe öltözött dolgozói arra a percre vártak, amikor a sok csoport hatalmas, megbonthatatlan egységes tömegként hömpölyögve megindulhat a Slösök tere felé. Ktf kilenc óra tájban, a Nemzeti Színház mögött megáll a menet. Virv'den énekszó csendül, majd hirtelen kör kerekedik a színház mögüli téren: az Országos Tervhivatal SZIT-csoportja »zakatol«. A fiatalok kezdik. Azután kedvet kapnak az idősebbek is. Tekintélyes osztályvezetők egymás kezét fogva járják a kört és »Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...« Őszhajú néniké, lehet vagy 60 éves, jön ki az egyik házból. Nézi, nézi a jókedvű csoportot s vágyakozva szól: «De jó is ma fiatalnak lenni!« A »zakatolj« Tervhivatal körbefogja a nénikét, a nénike zavartan mosolyog, kicsit el is pirul, mikor egy pirosnyakkendős SZIT-es megáll előtte: »Én a legszebb lányok közül téged választalak...« Szinte minden utcasarkon ott forog a vidám kör, fiatalok, öregek együtt éneklik: »Egy a jelszónk: tartós béke, állj közénk és harcolj érte!« A liget fái alatt kék és pirosnyakkendős úttörő fiúcskáik és leányok pörögnek, édes, csengő üveghangok »zakatolják«: »Fiatalok, úttörők, itt állunk mi készen. Annyi a mi seregünk, mint fűszál a réten.« * Felvonulás után a Liget frissen ápolt, zöld gyepe hivogatóan tárult a dolgozók elé. Olyan otthonos, vidám volt a Liget, mintha valami nagy családi összejövetel színhelye lenne. Az üzemi, vállalati letelepedő helyeken mintha valóban egy család tagjai lettek volna: közvetlen, daltól, nótaszótól, tánctól vidám volt a hangulat. Még valamennyiükben frissen élt, zsongott a gyönyörű felvonulás élménye. A nehézipari minisztérium letelepedő helye előtt két asszony mesélte vidáman: .»Láttátok Rákosi elvtársat, műven mosolygós arccal fordult felénk«, »Külön nekünk integetett« — toldta meg a szót egy másik. A Telefongyár letelepedőhelyén harmonikaszóra labdáztak — a felnőttek. Olyan vidáman, annyira elmerülten játszottak, hogy észre sem vették azt a két kisfiút, akik már felreje vágyó szemmel figyelték őket. Végül is a gyerekek unták meg a hiábavaló várakozást , megértően összenevettek és elfutottak a közeli bábszínház irányába. A Danuviado gőzeinek mégcsak fel sem kellett :lni a puha, zöld gyepről, hogy szórakozást keressenek, közvetlenül melettük, az 1-es számú színpadon akrobaták mutatták be számaikat. Rohamtempóban fogytak a vires hegyek, a habzó sörből tengernyi. A Lenker és Gyapjúszövő NV-nél a SZIT-osok irányították a jó hangulatot, majd egész délután fáradhatatlanul »zakatosak«. Bár minden üzem virslivel, rántotthússal, sörrel vendégelte meg dolgozóit, mégis nagy népszerűségnek örvendtek a Büffé MV sátrai. A Petőficsarnok mögött az egyik üzem tornászai rögtönzött kosárlabdamérkőzést rendeztek. A Ganz Hajógyár táborhelyén, törökülésben, vagy félkönyökre dűlve vették körül a középső tisztást, amelyen a népi táncosok fürge lábbal, hajlékony derékkal járták a füzértáncot. Másutt vidáman nevető csoport állt körül egy táblát és egy szeptírsorrú kisfiú hangosan olvasta a szöveget: »Fűre lépnd tilos!« A tábla körül és az egész Ligetben alig akadt talpalatnyi hely a napozó, pihenő, daloló emberek között. Vidám nótaszótól volt hangos a város és a Városliget árnyas fái között mindenfelé hatalmas tömegek szórakoztak a szabadtéri színpadok műsorán. A Váaroskörv-útnál, a városligeti sétály melletti honvédségi színpadon délután 1 órától folyt a műsor. A vidám nézősereg lelkes tapssal jutalmazta az egyes számokat. A ragyogó napsütésben felejthetetlen látvány volt az Állami Mélyépítési NV 12 tagú tánccsoportjának szovjet népi táncszáma és a közönség nehezen engedte le a színpadról a honvédművész, együttes ének- és zenekarát. Szabó Péter, a Ganz Hajó dolgozója, az újpesti Dózsa tornászcsoport műszabadgyakorlatai közben mondta a körülötte állóknak: — Ilyen boldog és a vidám május 1-ben még soha nem vett részem. Szavaira mintegy feleletül hangzott Kurucz József törzsőrmester szavalata: »Sztálin vezet minket a boldogság és a béke útján ...«Az ÉDOSZ Sztahánov-Színpadánál is megtalálhatta mindenki a szórakozását. A vidám táncszámok mellet a komolyzene kedvelői itt Csajkovszkij Diótörőjében és Bartók Román táncaiban gyönyörködhettek, a Teherfuvar NV szimfonikus zenekarának előadásában. Szántóné elvtársnő színpadfelelős, hosszú listát mutat, amelyben kitűnik, hogy 32 üzem, vállalat, iskola, kórház kultúrcsoportjai, zenekarai léptek fe ezen a színpadon május 1-e délutánján. Gazdag szórakozás ez, de Jakab Ferenc, a reménypusztai ifermelőszövetéccel tgja mégis tovább akar menni, pedig felesége ugyancsak marasztalja. Nagy rábeszéléssel mégis meggyőzi az aszszonyt, hogy még legalább nyolc színpad van, amit nem láttak. — Hogy fogod elmondani az elvtársaknak otthon élményeidet, ha nem látsz mondent május 1-én a Ligetben. Elindultak a Vajda-Hunyad felé. Jakab Ferenc útközben egy mozgóbüffében leöblítette torkát egy pohár jó, hideg sörrel, így kerültek el a bábszínházhoz, ahol vidám gyermeksereg hangos kiáltozással biztatta a »Hanyag Pétert«, hogy mossa meg kezét, mert a piszkos kéz mindenféle betegségnek hordozója. Nem hiába biztatták a gyerekek Pétert, mert az orvos hatalmas nagyítóval meg is mutatta a bacillust a hálás közönségnek. — Ebből még én is tanultam — jegyezte meg Szabó Dezső, a hajdúböszörményi dolgozó paraszt. Annyira tetszett a színdarab, hogy bizony sok felnőtt a gyermekekkel együtt végignézte még az »Okos kecskét« is, amit a Magyar Általános Szállítmányozási NV nyolctagú bábcsoportja adott elő. Mindenfelé népviseletbe öltözött csoportok sietnek az utr.1-én. Somlai Györgyi, az Állami Mélyépítési NV tánccsoportjának tagja társaivá vidáman igyekszik a honvédségi színpad felé. Senki sem mondaná meg a 12 fürge leányról, hogy már kora reggel óta állandóan táncolnak. Tánccal köszöntötték Rákosi elvtársat is a felvonuláson. — Rákosi elvtárs Integetett nekünk — mondják büszkén mindannyian és vidám dallal tűntek el a honvédség színpadának háta mögött, hogy felkészüljenek a táncszámra. A színpad felett vörös lobogók lengenek a szélben. A zenekar játszik, a táncosok lépései alatt taktusra csapódnak össze a tenyerek. Amott vidám munkáscsoport »zakatol« a friss fűben. A Magyar Acél dolgozói párostáncot járnak a teherautó-színpadon elhelyezett zenekar ütemére. Mozgóbüfték , hordják a sört, a virsliit és ének száll a színpadok felől. Mindenfelé boldog emberek. Az Acélöntő és Csőgyár ifjúmunkásai kosárlabdatt.érkezésben mutatják meg egymásnak erejüket, ügyességüket és az idősebbek is szívesen résztvesznek a játékban. A tó metti úton piros nyakkendős úttörők tűnnek. A megújult nép új fai, a jövő dolgozói. Nagy László széwmester ez út szélén élva nézi az éneklő, zenélő fiatalokat. Mellén a Párt aranykalászé« jelvénye me lét álmunké« csillés, ragyog. Leánya ott menetel a sorban. A Coki:-sz'rmadr51 szavalat hangjait hozza a szét: »Éljen soká! a béke pártja a széles főidőn zengik őt. Csattogjon hát szép lobogóra az újuló szíveik fölött!« * Az úttörő pistásokat délután újabb öröm várta. Közel száz csónak és kajak futott ki velük a városligeti tó napfényben csillogó vízére. A csónakázásra a legjobban tanuló gyermekek kaptak jegyet, a legszorgalmasabbak, az éltanulók. Egymásután szaladnak le a tó partjára a fehérblúzos, pirosnyakkendős fiúk, leányok és a kis kezek, amelyek délelőtt boldogan lengették a zászlót és a virágfüzéreket szeretett Rákosi pajtásuk felé, most az evező nyelét ragadják meg. — Azután ne maradjatok nagyon sokáig — kiált Markup Pista Nagy Éviék után — mi is szeretnénk sorra kerülni! — Jövünk visszai nemsokára — Kerekes Teri nevetve Löki le az arcába csapódó vízcseppeket, ahogy evezőik először merülnek a vízbe. Sötétedésig hangzott örömteli, vidám nevetésük a tó partján. Hét órakor azután elcsendesedett a tájék és a gyerekeket az üzemi sportolók váltották fel A sötét tavon zászlókkal díszített lampionos kajakok siklanak, hol sorban egymásután, mint színes gyöngyfüzér ölelik körül a tükörsima vizet, hol körökbe fonódva ringanak a Vajda-Hunyad vára alatt. A Budapesti Kajakegyesület verseny kajakozói mutatják be, hogy a gyorsaságon kívül az ügyesség is erényük. A Hősök terén »zakatoló«, táncoló fiatalság a partra fut egy percre, hogy gyönyörködjön a csillogó, színes felvonulásban. — Nézd milyen szép — mutatja egy kipirult arcú kislány táncosának — mintha színes virágokkal szórták volna be a tavat! Nézik, míg az utolsó csónak is befut a kikötőbe és kialszanak a lampionok. Azután újra a zeneszóra figyelnek és nevetve vegyülnek el a keringő, boldog fiatalság között. * A fényárban úszó Lánchíd alatt este V19 felé színes lampionok, fáklyák tűnnek fel. A Dunán Sztálin-híd fedői hosszú sorban cserkok közelednek. Az égő vörös lámpákkal, fehér ívfényekkel megvilágított csónakokon Sztálin és Rákosi elvtársak fényképei, vörös és nemzetisz.r.d zászlók. A Margit híd alatt összetalálkoznak a sétahajókkal. Elől jön a vörös,/ílyben csillogó »Szabadság«, rajta boldog, szórakozó emberek. Szól a zene, a dal, a melódiát messze viszik a Duna hullámai. Vakító fehér lámpák, kar övezve újabb hajó tűnik fel. Néphadseregünk katonáinak büszke, Jrgos éneke hallatszik: »A békéjékor legyőzhetetlen ...« A Két másik hajó követi őket. Katonák, sztahanovisták, munkások ucolnak a hajókon. Vidám szórakozással, tánccal, énekkel ünnepük május elsejét. A »Szabadság« hajó a Margit híd alatt úszik át. A hajó utasai a magasba pillantanék, ahonnan vidáman integetnek feléjük. * If site, szerte a városban ezer és 11 ezer lámpa, színes lampion gyalalt ki a Hősök terén, a Mootortéren, Széna-téren, Kölossy-téren és minden kerületben. A zászlókkal, virágokkal és jelmondatokkal feldíszített terek és utcák rögtönzött színpadán zenekarok helyezkedtek el Nagy- Budapest dolgozói vidáman tánca... zakatoltak a fiatalok és igen sokat barátkoztak a régi népi motívumokból összeállított új táncokkal. Éjfélre járt az idő, amikor a hatodik szabad mius fe eithete'Ion ünnepe után a város lakói ft'tenni tértek, hogy m's-"p munkapadjuk r,!,t és a hivataliktan, a K.uva frontján nagyobb termelékenységgel és jobb munkával erősítsék a béketábort. - tMegvédjük a békét!* Katolikus pap a menetben Rákosi elvtárs mosolyogva Sztálinnal a békéért — hirdeti a színpompás transzparens Sztahanovisták és élmunkások köszöntik Rákosi elvársat fogadja a felvonulók köszöntését Katonák és üzemi dolgozók együtt vonulnak fel