Népszava, 1950. június (78. évfolyam, 125-149. sz.)

1950-06-01 / 125. szám

1950 JÚNIUS 1, CSÜTÖRTÖK Növeljük sztahanovisták táborát Nagy Lajos, az EMAG szerszámlakatosa, teljesen selejtmentesen dolgozik s a hulladékanyag felhasználásával jelentős önköltségcsökkentést ér el. Az ifjúsági kongresszusra vállalta, hogy 1950-es tervét teljesen és az 1951. tervév január hónapját befejezi. Átlagteljesítménye 350 százalék. Jelenleg a 45. bérhétnél tart. Erdélyi Gyula, az Újpesti Magyar Pamutipar művezetője, a dolgozóktól való alapos foglalkozással, a gépek jó karbantartásával s a munka jó megszervezésével elérte, hogy partija csak exportképes, selejtmentes árut termel s ugyanakkor a géphatásfokot 70-ről 79 százalékra emelte. Kompén János faipari gépmunkás a sztahanovista tanácskozás óta kilenc társát tanította meg sztahanovista muveik''Tudószerére. Szennyei Béla, a Rákosi Művek mérnöke, új rendszerű marószerszámot szerkesztett, ami a gyárban évente több mint egymillió forint megtakarítást eredményez. Az üzemekben sztahanovista iskolák folynak, ötletnapokat tartanak. A Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetének 25 pályázati napján például 1100 ötlet merült fel, amelyek közül 600-at azonnal efogadtak s ezek összesen, körülbelül 2.400.000 forint évi megtakarítást jelentenek. A Párt vasútpolitikai osztálya segítségével újabb nagy lendületet vesz a sztahanovista vasutasok 2000 tonnás és 500 kilométeres mozgalma, amely már eddig is több mint hatmilió forint értékkel gyarapította népgazdaságunkat. Ezek az eredmények és népgazdaságunk egész területén kibontakozó, nap-nap után születő kimagasló munkasikerek tömege élénken bizonyítja Pártunk győzelmes politikáját a termelés területén is. Az elmúlt hónap folyamán oklevéllel kitüntetett 6000 sztahanovista és a nyomukban feltörő új ezrek a magyar Sztaihanov-mozgalom, a szocialista verseny életerős fejlődését mutatják. A termelőrallumkiárak ezek az élharcosai ragadják magukkal a szocialista versenyben a széles tömegeket. A Nagy Lajosok, Kampán Jánosok, az Erdélyi Gyulák, a Szennyei Bélák, a sztahanovisták, újazok ezrei döntően elősegítik, hogy ötéves tervünk hatalmas célkitűzései mind gyorsabban válnak valóra, hogy gyorsabban épülnek az új gyárak, a házak, a gépek, a vasutak, az iskolák, hogy naprólnapra jobban erősödik országunk és válik szebbé, könnyebbé, boldogabbá dolgozó népünk élete. Ugyan melyik becsületes dolgozó nekivárja szívből, hogy építőmunkánknak ez az üteme még nagyobb legyen, még erőteljesebb. Melyik dolgozó nem kívántja, hogy ötéves tervünk célkitűzései még gyorsabban, még sikeresebben valósuljanak meg. A felelet világos. A kívánság azonban nem elegendő. Annál kevebbé, mert az eredmények mellett azt kell megállapítanunk, hogy a sztahanovistamozgiakim fejlődése és elmélyülése sokkal gyorsabb lehetne, ha még jobban felhasználtuk volna minden területen a Szovjetunió tapasztalatait és Pártunk útmutatását. Szólni kell mindenekelőtt azokról a sztahanovistákról, akik nyugodtan, önelégülten ülnek babérjaikon és nem törekszenek újabb munkagyőzelmekre, még nagyobb sikerek elérésére. Akik megfeledkeztek Rákosi elvtársnak tett ígéretükről, hogy új sztahanovistákat nevelnek maguk mellett. Akik nem fejlesztik szakmai és politikai tudásukat. »A sztahanovisták külön vigyázzanak arra — figyelmeztetett Rákosi elvtárs a sztahanovisták tanácskozásán —, hogy ne szálljon fejükbe a dicsőség.« Magától értetődik, hogy az ilyen, sztahanovistákhoz méltatlan magatartás nem alkalmas arra, hogy a tömegeket magával ragadja, ezt ellenkező irányba hat. Szükséges, hogy szakszervezeteink, üzemi bizottságaink is felülvizsgálják e Sztahanov-mozgalom fejlesztése terén végzett munkájukat. Rákosi elvtárs félreérthetetlenül kihangsúlyozta: »Szakszervezeteink egyik legfontosabb munkája lesz a jövőben is a Sztahánov-mozgalmat általában és az egyes sztahanovistát külön teljes erővel támogatni«. Miért nem szervezik szakszervezeteink például a »szakma legjobbja« címért folyó versenyt, miért nem népszerűsítik kellően a legjobb dolgozókat, miért nem harcolnak következetesebben azért, hogy a dolgozók kezdeményezései, újításai könnyebben megvalósuljanak. Legtöbb szakszervezetünk, üzemi bizottságunk keveset törődik a sztahanovista iskolát végzettekkel, elhanyagolja a műszaki értelmiség bevonását a Sztahanov-mozgalomba. A Ganz Vagonban például 40 műszaki értelmiségi vállalta szakmunkások patronálását, az üzemi bizottság azonban nem karolta fel ezt a felajánlást és így mindössze négy munkás jelentkezett szaktudásának ilyen módon történő fejlesztésére. Az újítók , és munkáskörök csak elvétve működnek. Nincsenek sztahanovista ankétek, sokhelyütt nem értékelik ki rendszeresen a versenyt, a legkiválóbbak teljesítményét és főleg elhanyagolják a tapasztalatátadás szervezését. A többezer munkással dolgozó budapesti MÁVAG-ban mindössze 74 munkamódszerátadó van, aki 160 munkásnak adja át szaktudását és ez már jó eredménynek számít. Mindez mutatja, hogy szakszervezeteink nem tesznek meg mindent a mozgalom fejlesztésére úgy, ahogy azt Pártunk Központi Vezetőségének január 22-i határozata előírja. Még nagyobb hiányosság tapasztalható azonban a vállalatvezetés, az ipari vezetés vonalán. Gerő elméke a sztahanovista tanácskozáson azt mondotta: » ... a Sztahanov-mozgalom közvetlen megszervezése, a mozgalom fejlődése, további feltételeinek megteremtése, elsősorban az üzemi vezetés és ezen túlmenően általában a termelés vezetésének feladata«. Hogyan fejlődjék a sztahanovista mozgalom és általában a verseny például a Hofherr-gyár acéltisztító-műhelyében, ahol 98 dolgozó teljesítményét számolják el egy csoportban, vagy a Diósgyőri Kohászati NV Martin öntőcsarnokában, ahol szétszórt anyagok, nagy rendetlenség akadályozza a munkát. A vasút egyes intézményeinél és a postánál sokszor bürokrácia fojtogatja az újítók, a sztahanovisták feltörni akaró mozgalmát. A postánál még nemrégen 75 kézen ment keresztül egy újítási javaslat. Bürokrácia mutatkozik az újítások országos elterjesztése ■ körül is. A nehézipari minisztérium nem gondoskodott arról, hogy megvalósuljon az öntödei selejtcsökkentési rendeletnek a többi között az a pontja, amely a normaselejten alul termelő öntők jutalmazását írja elő. Nem lenne nehéz feladat további hibákat felsorolni, amelyek megannyi nyűgként fékezik a tömegek szocialista lendületét, a sztahanovisták, újítók forradalmi jellegű mozgalmának erőteljesebb ütemű fejlődését. Igen sok gazdasági vezetőnk még mindig nem érti meg a szocialista verseny, a Sztahanov - mozgalom jelentőségét, nem érti meg, hogy az a tervek sikeres végrehajtásának milyen döntő biztosítéka. Vannak egyesek, akik nem hajlandók tanulni a tömegektől, lebecsülik, vagy éppen gáncsolják a kezdeményezéseiket. »Az iparnak ezeket a maradi elemeit elsősorban türelmesen és elvtársi módon meg kell győznünk a Sztahánov-mozgalom progresszív mivoltáról és annak szükségességéről, hogy munkájukat Sztahánovmintára építsék át. Ha a meggyőzés nem sikerül, akkor erősebb rendszabályokhoz kell nyúlni...« »Másodszor: a feladat abban áll, hogy azoknak a gazdasági funkcionáriusoknak, mérnököknek és technikusoknak, akik nem akarják gátolni a Sztahánov-mozgalmat, akik együtt éreznek ezzel a mozgalommal, de akiknek még nem sikerült a saját munkájukat átépíteniük, akik eddig még nem tudtak a Sztahánov-mozgalom élére állani — hogy ezeknek viszont segítsünk abban, hogy munkájukat átépítsék és a Sztahánov-mozgalom élére álljanak.« Így jelölte meg Sztálin elvtárs 1935-ben a Sztahánov-mozgalom fejlesztésének két legközelebbi feladatát. Ezt az útmutatást kell megvalósítani a »magyar sztahanovista mozgalom jelenlegi körülményei között nekünk is. »A mi dolgunk most, magyar kommunistáknak, hogy minden erődel továbbfejlesszük a lendületbe jövő Sztahanov-mozgalmat... Vigyáznunk kell, hogy ne kapjon kampányjelleget... ne legyen szalmaláng .. .* Elsősorban pártszervezeteinknek kell emlékezetükbe idézni Rákosi elvtársnak e figyelmeztetését és szívós munkával kell felvenni a harcot a hibák és hiányosságok ellen, egy percre sem megfeledkezve arról, hogy »a sztahanovista mozgalom jelentőségét nemcsak mi ismertük fel, hanem az ellenség is ...« A bürokraták, a bércsalók, a sztahanovista mozgalmat lejáratni, elgáncsolni akarók ellen folytatott szüntelen harcban, a politikai nevelőmunka fokozásával újabb ezreket, tízezreket kell felzárkóztatnunk a termelés élharcosai, a sztahanovisták táborába. s Ma, 1805-kor Kossuthon: ( Georgij Leonidze hőskölteménye KÉPSZAVA Új rendelet az újításokról és az újítási díjról Nagy fontosságú minisztertanácsi rendeletet közöl a Magyar Közlöny május 31 -i száma az újítási ügyek intézéséről A rendelet pontosan meghatározza az újítás fogalmát és díjazását, az újításokkal kapcsolatos szervezeti és eljárási szabályokat, ezenkívül intézkedéseket tartalmaz az újítótevékenység tervszerű fejlesztésére vonatkozólag. Újítás minden javaslat, amelynek megvalósítása a népgazdaság részére hasznos eredménnyel jár, akár műszaki tárgyú javaslat , ez, amely a termelés emelését, vagy javítását szolgálja, akár az ügyviteli munka racionalizálására irányul. Az újítás előfeltétele, hogy a javasolt elgondolást a javaslat megvalósításának helyén, ajavaslattétel időpontjában nem alkalmazzák és ezt eddig nem is tervezik. Újítás alapulhat szakirodalomban megjelent közleményen is. Nem újítás azonban valamely megoldandó kérdésnek a felvetése, vagy valamely feladat puszta kitűzése — újítás csak az olyan javaslat, amely a kitűzött feladat megoldásának eszközét és módját is tartalmazza. Az újítót javaslatának elfogadása és megvalósítása esetén díjazni kell. Ha az újítás pénzben közvetlenül kifejezhető gazdasági eredménnyel jár, akkor az újítási díjat a megvalósítástól számított első év gazdasági eredménye alapján kell megállapítani. Az újítási díj mértéke az ily módon kiszámított gazdasági eredmény első 5000 forintja után 10 százalék, a következő5—20.000 forintig terjedő része után 8 százalék, a következő 20—100.000 forintig terjedő része után 5 százalék, a következő 100.000— 1.000.000 forintig terjedő része után 3 százalék, az ezenfelüli része után pedig 2 százalék. Ha tehát egy újítás évi gazdasági eredménye 30.000 forint, akkor a díjazás az első 5000 forint után 500 forint (10 százalék), az 5000 —20.000 forintig terjedő rész után 1200 forint (8 százalék), a 20—30.000 forintig terjedő rész után pedig 200 forint (5 százalék), összesen tehát 2200 forintot kap az újító. Az újítási díj minimuma 50 forint, maximuma pedig 100.000 forint. Ha az újítás eredménye pénzben nem fejezhető ki közvetlenül, akkor az újítónak járó díj összegét az összes körülmények mérlegelésével kell megállapítani. Ha az újítást az elő megvalósítástól számított egy éven belül vagy az újító javasltára, vagy tapasztalt, csere útján, vagy olyan személy javaslatára, akinek az újítás megvalósítása nem munkaköréből folyó kötelessége, másutt is megvalósítják, akkor valamennyi átvevővállalat az eredeti újítási díj 75 százalékát tartozik fizetni az újítónak, 10 százalékát pedig az átvételt javasló személynek. Az újítónak járó díjat az a vállalat tartozik kifizetni, amely az újítást megvalósítja. Ezek a díjak adó- és illetékmentesek, ezenkívül illetékmentes minden beadvány amely újítási javaslatok előterjesztésével kapcsolatos. Ha az újítás megvalósítása után a teljes eredmény nyomban jelentkezik, akkor az újítási díjat azonnal egyösszegben kell kifizetni. Más esetben a 200 forintnál nem nagyobb újítási díjat teljes egészében, a magasabb újítási díjnak pedig 25 százalékát, — de legfeljebb 500 forintot — az újítási díjat megállapító határozat jóváhagyása után haladéktalanul folyósítani kell, az öszszeg többi részének kifizetése pedig az újítás megvalósításának ütemében történik. Ha az újító eddig teljesítménybérben dolgozott, akkor normáját az újítás kötelező bevezetését követő hat hónapon keresztül nem lehet megváltoztatni. Az így elért többletkereset az újítási díjon felül jár tehát a dolgozónak. A rendelet intézkedik a különböző újítási szervek, közöttük a vállalati újítási bizottságok és az újítási megbízottak feadatairól, az újítási javaslatok bejelentésének módjáról és az újítással kapcsolatos minden eljárásról. Elrendeli ezenkívül újítási feladattervek kidolgozását, kísérleti műhelyek létesítését, a tapasztalatcsere megszervezését és a kötelezően bevezetendő újítások hasnálatbavételének ellenőrzését. Ma osztják ki a József Attila irodalmi díjakat A József Attila Irodalmi Bizottság május 31-én ülést tartott, amelyen odaítélte az 1950. évi József Attila irodalmi díjaikat. A József Attila díjakat június 1-én, délután fél 6 órakor a József Attila Bizottság elnöke, Illés Béla elvtárs osztja ki a Művészeti Szövetségek Házában. Úttörő sportstadiont és játszótereket avatnak fel a Nemzetközi Gyermeknapon A Nemzetközi Gyermeknap nemcsak a gyermekek vidám ünnepe , hanem ünnepe a dolgozó szülőknek is, akikmindennapi munkájuk mellett a gyermeknap minél szebb előkészítésével is megmutatják: építik s megvédelmezik gyermekük békés, boldog jövőjét. Erről számolnak be azok a évelem is, amelyeket a szülők naponta küldenek szerkesztőségünkhöz, így Boros Ernő, a Goldberger-gyár vigogne-műhelyének munkája a következőket írja: »Napról-napra megbizonyosodhatunk arról, hogy a szovjet emberek számára a legnagyobb kincs a gyermek. Ezt bizonyítják a szocialista Szovjetunió és ma már a népi demokratikus országok szociális intézményei, napközi otthonai, gyermekjátszóterei, ezt bizonyítják a nyaralásra vitt gyermekek tízezrei. És ezt bizonyítja a Nemzetközi Gyermeknap is, amelyre hatalmas lelkesedéssel készülnek a dolgozók, különösen az édesanyák és édesapák. Azok az anyák és apák, akik gyermekeik szebb és boldogabb jövőjét féltik az új háborúra uszító imperialistáktól és zsoldosaiktól. Azok a dolgozók, akiknek számára a Nemzetközi Gyermeknap harcos kiállás lesz a béke, a jövőt építő szocializmus, a Szovjetunió vezette legyőzhetetlen béketábor mellett. Ezek az anyák és apák azt kiáltják az imperialista háborús gyújtogatóknak: soha többé háborút! Megvédjük a békét!« A gyermekek számára a vidám szórakozások napja lesz június 4-e. Vasárnap már kora reggel úttörő brigádok járják végig az utcákat és zenés ébresztővel kedveskednek pajtásaiknak. Minden kerületben vidám ünnepségeket rendeznek az MNDSZ, a Pedagógus Szakszervezet, a Szülői Munkaközösségek tagjai. A VIII. kerületben az óvódások és az iskolások csoportosan vonulnak a kerületben felállított színpadokhoz a Kálvária-térre, a Múzeum-kertbe, a Köztársaság-térre és a százados úti térre. A kerület üzemei cukorkás csomagokkal kedveskednek a gyermekeknek. A város négy központi színpadán, a Margitszigeten, a Népligetben, a Városmajorban és az Állatkertben délután három órától a legváltozatosabb műsorok szórakoztatják a gyermekeket. Tréfás versenyek: zsákbanfutás, kötélhúzás, lepényevés, céllövészet terén vetekednek egymással a gyermekek s hogy a verseny ne legyen hiábavaló, az MNDSZ díjakat tűzött ki a győztesek számára. A margitszigeti sportstadionban — természetesen díjmentesen — nívós sportbemutatókra kerül sor. Az Állatkertbe ugyancsak díjtalanul juthatnak be a gyermekek és nem kerül pénzbe a ligeti tavon a csónakázás sem, amely reggeltől estig tart. A szabadtéri színpadok műsoráról a legjobb kultúrcsoportok gondoskodnak. A honvédegyüttes, a MINSZ díjnyertes kultúrcsoportjai, a szakszervezetek legjobb kultúrbrigádjai, hivatásos művészeink magas színvonalú műsora mellett bábjátékok, mesélők szórakoztatják majd a gyermekek ezreit. Nagy eseménye lesz még a Gyermeknapnak, hogy a Margitszigeten felavatják az úttörők Sportstadionját. A szülői munkaközösségek tagjai számos iskolában, tanulószobákat rendeztek be és ezeket a tanulószobákat a gyermeknap alkalmából ünnepélyesen átadják az iskolásoknak. A vidéki városokban ugyancsak folynak a készülődések, hogy boldoggá, széppé és felejthetetlenné tegyék a gyermekek számára az idei Nemzetközi Gyermeknapot. Székesfehérvárott július 3-án este nagygyűléssel kezdődnek az ünnepségek, majd az ifjúság zenés felvonulást rendez. Vasárnap délelőtt szórakoztató gyermekmatiné lesz a mozikban, délután 3 órakor pedig megkezdődik a MÁV és az iskolák kultúrgárdáinak műsora a Május 1. téren. A kultúrműsort sportbemutató követi, majd az MNDSZ asszonyok hatezer gyermeket vendégelnek meg kakaóval és kiflivel. Két új játszóteret is kapnak ezen a napon a fehérvári gyermekek. A MÁV dolgozói a Béke-téren, a városháza dolgozói pedig a Ságvári Endre téren avatnak fel játszóteret. Nógrád megyében az MNDSZ járási titkárok versenyben állnak egymással, ki tudja kellemesebbé, szebbé tenni a gyermekek számára a június 4-i ünnepségeket. A szabolcs megyei Tiszabercelen bábszínházelőadást rendeznek az MNDSZ-asszonyok. A balatonföldvári asszonyok valóságos virágligetet készítettek a város gyermekeinek. Pécsett az ünnepi úttörőcsapatgyűlés után filmvetítés, vidám szórakoztató műsor, majd uzsonna várja a gyermekeket. Tánc- és térnabemutatók, bábjátékok és zenekarok szórakoztatják a gyermekeket és a szülőket. Országszerte nagy érdeklődés kísérte az ifjúsági kultúrverseny döntőit Országszerte nagy érdeklődés kísérte az országos ifjúsági kultúraverseny megyei döntőit. Szabolcs- Szatmár megyében a döntőt Nyíregyháza közelében, Sóstógyógyfürdőn rendezték, ahol közel 20.000 dolgozó nézte végig az ifi kultúrcsoportok bemutatóit. Az énekkarok versenyében az első helyre a mátészalkai diákszövetség énekkara, a tánccsoportok versenyében az első helyre a cégénydárvád-nagytanyai EPOSZ szervezet tánccsoportja került. Szombathelyen 29 ifi kultúrcsoport vett részt a megyei döntőn. A tánccsoportok versenyét a perenyei EPOSZ nyerte, amelynek táncosai eredeti népviseletben adták elő ,a község évszázados népi táncait. A színjátszó csoportok közül Mester község EPOSZ szervezetének színjátszói kerültek az első helyre. A Székesfehérvárott rendezett megyei döntőt nagy tömeg nézte végig. A színjátszó csoportok közül az enyingi SZIT került az első hétre, a tánccsoportok közül a fehérvári MÁV- műhely, az énekkarok közül pedig a fehérvári Pedagógiai Gimnázium lett az első. Salgótarjánban a legjobb színjátszócsoportnak a jobbágyi SZIT-csoport bizonyult. Győzött a színjátszócsoportok közül a Richards-gyár SZIT-csoportja, a tánccsoportok közül a soproni MEFESZ, az énekkarok közül pedig a soproni VAOSZ került az első helye.