Népszava, 1951. július (79. évfolyam, 151-176. sz.)
1951-07-01 / 151. szám
1951 JÚLIUS 1. VASÁRNAP Rákosi Mátyás elvtárs távirata a Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségének .A Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségének Peking. Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar nép nevében forró kommunista üdvözletünket küldjük a nagy Kínai Kommunista Párt megalakulása 30. évfordulója alkalmából. Együtt ünnepelünk az egész kínai néppel és dicső testvérpártunkkal, amely 30 évvel ezelőtt Lenin és Sztálin nagy eszméitől vezérelve, kezébe vette Kínában az évszázados népi szabadságharc zászlaját, hogy kivívja győzelmét és Újabb, kiheverhetetlen csapást mérjen az imperializmus rendszerére. Csodálattal adózunk a Kína felvirágoztatásáért folytatott nagyszerű küzdelemnek, amelyet a kínai nép nagy vezére, Mao Ce Tung elvtárs győzelemről győzelemre visz. Forró együttérzéssel kísérjük azt a hősi harcot, amelyet a kínai nép önkéntesei a koreai néppel vállvetve vívnak Korea földjén a népek szabadságára törő amerikai imperialisták ellen. A magyar nép nevében biztosítjuk önöket, hogy a Szovjetunió vezette béketábor odaadó tagjaként mi is lankadatlanul folytatjuk harcunkat a népek szabadsága és a béke szent ügye diadaláért A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Rákosi Mátyás.« Inén a harmincéves Kínai Kommunista Párt! »Megragadtak engem a kínai nép eszméi. Nagyon kívánkozom Kínába! Már régen nem élt bennem semmi iránt ilyen erős vágy.« — Gorkij írta ezeket a szavakat több mint 50 évvel ezelőtt, a boxerlázadás idején, Csehovhoz írt egyik levelében. Gorkij, »a forradalom viharmadara«, már akkor érezte a kínai nép felszabadító forradalmának közeledtét. Pedig még két évtizednek kellett eltelnie, míg a kínai nép hősi harca előtt megnyílt a győzelem útja. A Nagy Októberi Forradalom nyitotta meg számára ezt az utat.Az Októberi Forradalom ágyúdörgése — mondotta Mao Ce Tung elvtárs — elhozta Kínába a marxizmusleninizmus eszméit, és 1921 július 1-én megalakult a kínai forradalom vezetője és szervezője, a Kínai Kommunista Párt. A sanghaji alakuló kongresszustól, melyen 13 küldött 50 tagot képviselt, a mai közel hatmilliós Kínai Kommunista Pártig—hatalmas történelmi éposz ez, amelynek diadalmas kimenetele, a Kínai Népköztársaság megalakulása, alapjában rendítette meg a gyarmati világot. A Kínai Kommunista Párt az imperializmus elleni évtizedes harcokban született. Kína forradalma: az imperializmus elleni nemzeti felszabadító háború. A szovjet hatalom, a Bolsevik Párt, amely az imperializmus világrendszerére a Nagy Októberi Forradalommal az első, a fő csapást mérte, amely először szakította szét az imperializmus világot átfogó láncát, a kínai forradalom legfőbb szövetségese és tanítómestere. Viszont a népi demokratikus forradalom győzelme Kínában még jobban elmélyítette a kapitalizmus általános válságát, még jobban elmélyítette az Októberi Forradalomnak a világ népeire gyakorolt óriási hatását. A kínai kommunisták elméletet és gyakorlatot tanultak a bolsevikoktól. Nagy vezetőjük, Mao Ce Tung elvtárs, Lenin és Sztálin tanítványa, Kínára alkalmazta mestereinek tanításait, a marxizmus-leninizmus egyetemes igazságait egyesítette a kínai forradalom gyakorlatával. A kínai kommunisták a bolsevikoktól tanulták, hogy az imperializmus korszakában a forradalom csak a munkásosztály vezetésével győzhet; hogy a győzelem előfeltétele a fegyelmezett marxistaleninista párt, mely a bírálat és önbírálat lenini-sztálini módszerével állandóan tisztítja sorait; hogy a kínai népnek az imperializmus elleni harcában egy, a Párt vezetése alatt álló forradalmi hadseregre van szüksége és hogy a társadalom összes egészséges elemeit a Párt által irányított nemzeti egységfrontba kell tömöríteni. A Kínai Kommunista Párt tudatosítja a tömegekkel, hogy harcuk az egész világ dolgozói szabadságharcának része.Az imperializmus korában — mondotta Mao Ce Tung elvtárs — egy igazi népi forradalom, legyen az bármely országbaj, nem győzedelmeskedhet, ha a nemzetközi forradalmi erők különböző módon nem támogatták és épígy, e feltételek nélkül lehetetlen megszilárdítani a győzelmet, még ha sikerül is kivívni azt.« Mao Ce Tung elvtárs arra tanítja pártját, hogy »ha nem lett volna, a Szovjetunió, ha az antifasiszta II. világháború nem aratott volna győzelmet, ha nem győzte volna le a német, olasz és... japán imperializmust, ha nem jöttek volna létre az új demokratikus országok, ha nem lángolna fel Keleten az elnyomott népek harca, ha a néptömegek nem küzdenének az Egyesült Államokban, Nagy- Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Ja,Bafiban és más kapitalista országokban a felettük uralkodó reakciós klikk ellen, ha nem volna meg e tényezők összessége, a ránk nehezedő nemzetközi reakciós erők nyomása természetesen sokkal erősebb lenne, mint most. Megnyerhettük volna a győzelmet ilyen körülmények között. Természetesen nem.« Ez a tanítás a kínai kommunistákat mély proletár nemzetköziséggel hatja át és végtelen hűséget táplál bennük a Szovjetunió iránt. A Kínai Kommunista Párt nagy ereje a néppel való mély összeforrottságában van. Mao Ce Tung elvtárs tanításának lényege, hogy a kínai proletariátus és a kínai nép érdekei mindenkor azonosak. A Kínai Kommunista Párt vezeti az új, demokratikus forradalmat annak hangsúlyozásával, hogy »a proletariátus nem vívhatja ki saját felszabadulását, ha nem tudja felszabadítani az egész népet«. Mao Ce Tung elvtárs arra tanította a Pártot, hogy a kínai kommunisták politikájának és módszereinek a tömegekből kell kiindulnia és a tömegekhez kell visszatérnie. A Pártnak mindent a népért kell tennie és teljes felelősséggel tartozik a népnek. A kommunisták felelőssége a Párt vezető szerveivel szemben és felelősségük a néppel szemben — elválaszthatatlan egységet alkot. így nevelte a Párt a kínai kommunistákat arra, hogy higgyenek »a nagy családban«, hogy higgyenek a nép felszabadító erejében, kimeríthetetlen alkotó energiájában, hogy sohase felejtsék el, hogy a Párt csak a néptömegekkel való mély és szoros kapcsolat által legyőzhetetlen, így vitte a Kínai Kommunista Párt győzelemre népét. A világ legnépesebb országa így szakította ki magát az imperializmus gyilkos csápjaiból és csatlakozott a Szovjetunió vezette dicsőséges imperialistaellenes táborhoz. Ezzel megváltozott Kelet egész arculata. A Kelet gyarmati népei látják, hogy le lehet győzni az imperializmust és a Szovjetunió mellett az új kínai nagyhatalomra támaszkodva, újult erővel és magasabb színvonalon folytatják harcukat. A kínai nép győzelme és az elnyomott népekre való hatása az Októberi Forradalom óta legnagyobb csapást mérte az imperializmus rendszerére. Az imperialisták azt remélték, hogy az áruló Csang Kai Sek segítségével meghosszabbíthatják uralmukat Kínában és az egész gyarmati világon. Hatmilliárd dollárt áldoztak arra, hogy felfegyverezzék Csang Kai Sek nyolcmilliós hadseregét a világtörténelemben páratlan méretű polgárháborúra. De a kínai népi hadsereg legyőzte a számszerűen sokkal erősebb és összehasonlíthatatlanul jobban felfegyverzett Kuomintanghadsereget, mert a néphadsereget a kínai nép támogatta. A felszabadító néphadsereg hazafias, igazságos, forradalmi harcához csatlakozott a felszabadult területek fegyverbíró lakossága, csatlakoztak hozzájuk az áruló Csang Kai Sek csapataiból kiszakadó egységek és ezerszámra csatlakoztak a hadifoglyok, akikkel a kínai kommunisták hamarosan megértették, hogy melyik oldalon van a helyük. Ma már Tajvan sziget kivételével egész Kína felszabadult. Az imperialisták azonban nem nyugodtak bele vereségükbe. Egy évvel ezelőtt megindították a koreai háborút, hogy, mint annak idején a japán imperialisták, Koreából támadhassanak újra Kínára. November 4-én a Népi Kína demokratikus pártjai közös nyilatkozatban megállapították, hogy a koreai ...................... "" agresszió komoly veszélyt jelent Kínaszámára. Amerika koreai támadásának — mondja a nyilatkozat —, épúgt, mint a múltban ,a japánok agressziójának, nem Korea a fő célja, hanemm Kína. Az imperialisták valóban sorozatosan követtek el határsértést Kína ellen, bombáztak kínai területet és a koreai agresszióval egyidejűleg csapatokat küldtek Tajvanra. A kínai nép önkéntes csapatokkal sietett a koreai testvérek segítségére. Ezek a kínai önkéntesek a hős koreai harcosok oldalán a népek függetlenségiés szabadságharcainak legdicsőbb hagyományait követik; ugyanazokat a hagyományokat, melyeknek szellemében az egész világ demokratái 1936 —37-ben önkénteseket küldtek a spanyol nép segítségére Franco elleni harcban. A kínaiak és koreaiak a múltban is rém egyszer együtt harcoltak a japán imperialisták ellen, most ezt a harcot folytatják közös erővel az amerikai agresszió ellen, a kínai és a koreai nép szabadságáért és a III. világháború megakadályozásáért. A kínai önkéntesek, akik ebben a harcsban hazafias kötelességüket és a proletár nemzetköziség diktálta kötelességüket teljesítik, Mao Ce Tung pártjának neveltjei. A kínai nép békét akar. Felszabadulásinak első percétől fogva, sőt már a harcok folyamán épített A felszabadult területeken helyreállította az üzemeket, a vasutakat. Már építi a hatalmas öntözőműveket, amelyekkel le fogja küzdeni az éhínséget okozó, pusztító szárazságokat. A kínai nép békét akar, békére van szüksége, hogy legyőzhesse gazdasági elmaradottságát, iparosíthassa hazáját, a hatalmas országban elterjessze az új kultúrát. Mao Ce Tung elvtárs mondotta: »Az emberiség élete három nagy korszakból áll, ezek: a béke korszaka, a háború korszaka és a béke újabb korszaka.« Ez alatt az ősközösség, az osztálytársadalom és az osztálynélküli kommunista társadalom korszakait kell érteni. »Jelenleg — folytatta a kínai nép vezére — a második és harmadik kor határán állunk. Saját kezünkkel vetünk véget a háború korszakának... A forradalmi háború törvényeinek tanulmányozása abból a vágyunkból fakad, hogy véget vessünk minden háborúnak."« A hős kínai nép forradalmi harcairól Mao Ce Tung azt mondotta, hogy ez a harc »háború a háború megszüntetéséért«. Ez a vágy mindenkorra véget vetni minden háborúnak, nemcsak a kínai nép vágya. Ez a vágy egyesíti a kínai népet minden más néppel. A népi Kína külpolitikájának alapelve a függetlenség, szabadság, területi épség és szuverenitás védelme. Az általános, tartós békét a nemzetek közötti baráti együttműködés alapján akarja biztosítani, harcban az imperialista támadó és minden háborús politika ellen. Ennek a külpolitikának nagyjelentőségű dokumentuma az a barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet a népi Kína a Szovjetunióval kötött. Kína szövetsége a hatalmas Szovjetunióval a béketábornak olyan erőgyarapodása, amely ezt a tábort legyőzhetetlenné teszi. Mindössze másfél év telt el a Kínai Népköztársaság megalakulása óta, de a Központi Népi Kormány ez alatt a rövid idő alatt már megbirkózott a gazdasági és pénzügyi zűrzavarral, amelyet a reakciós rendszertől »örökségbe« kapott. Véget vetett az inflációnak, rögzítette az árakat, biztosította a termelés gyorsuló ütemét. Állandóan nő a gazdaság társadalmi szektora és annak súlya a gazdasági életben. Az agrárreformot — a korábban felszabadított területeket beleértve — már 270 millió falusi nép lakta területen hajtották végre. A kínai népi demokrácia diktatúrája még nem proletárdiktatúra ugyan, de a munkások és parasztok szövetségén alapuló szilárd népi hatalom, amelyet Mao Ce Tung nagy Kommunista Pártja vezet. Amikor a kínai nép a Kommunista Párt 30. évfordulóját ünnepli, a Párt nagy sikereit saját tulajdon sikereinek tekinti. 3 NÉPSZAVA ÓZD - DIÓSGYŐR Rohamra indult a Bódi- és a Kugler-brigád az Alkotmány tiszteletére tett vállalások teljesítéséért ! A fehéren izzó acéltömb I-------------------------------------1 paszpasztázza fényével a hengersor mellett álló embereket. Innen, a görgősor elejétől, egészen a hengergép másik oldalán levő tárolóhelyig, egyetlen olyan mozdulata sem lehet a lemezzé alakuló acéltömbnek, amit ne figyelnének, ne irányítanának legalább öten. Bizony vigyázni kell. Hiszen elég egy cigarettasodrásnyi elfordulás is ahhoz, hogy a tüzes acél orvul megtámadja az embert, a gépet. Mert az a cél — amikor a kemencéből kikerül — ellenfél. Erős ellenfél, amelyet a hengerészeknek kell legyőzniük. A győzelemnek pedig harc az ára. Itt, a zúgó hengerek előtt harcolnak Balajti Antal és Sándor János hosszúszárú fogóval. Óraműpontossággal lendítik a vastömböt végig a hosszú görgősoron, a hengergép éhes szája felé. A gépre zúduló hűtővíz forrása gőzfelhőbe borítja a gép mellett álló segédmunkás alakját, aki — bár nem sokat láthat a gőztől — mégis biztos mozdulattal hajítja a kezében levő nyírfavesszőcsomót a hengerek közé rohanó izzó acéltömbre. A lángra- robbanó faanyag leégeti a készülő lemez »runder«-jét, salakját Mert a lemeznek simának kell lennie, akár a tükör. A két henger amint egymással szemben forog, egy szempillantás alatt nyeli el az izzó tömböt. A géppel együtt a föld és a műhely hatalmas vasoszlopai is megrázkódnak az acél és a hengerek küzdelmétől. A gép másik oldalán vagy hatan készenlétben várják a kibukkanó, már lemezalakú acélt. Nagy Sándor és Szabó Sándor felfogóhengerészek láncon lógó egyágú vasvillával kapnak a sziporkázó acéllelemez alá és Zeher Feri, ez a hirtelen nőtt, hosszúiákú ifi szemfényvesztő gyorsasággal ugrik a lemez végére, hogy közös erővel újból és újból visszalendítsék a henger indulóoldalára. Szikraekő hullik és a két fogas ember erejétől a félelmetes anyag ismét engedelmesen rohan a hengerek formáló szorítása közé. Tízszer, tizenötször is megismétlődik ez, amíg egy-egy öt méter hosszú és fél méter széles, vastag acéllemez elkészül. Hogy a hányszor, az mindig attól függ, mit mond a tolómérce, amikor Kugler elvtárs brigádvezető, balkezével az arcát védve a csípős forróságtól, a jobbkezében levő mérőeszköz két pofája közé szorítja a lemezzé alakult anyagot. Kugler elvtárs int. Egy lökés, a hengerek felmorajlanak a másik oldalon és mint valami mesebeli szőnyeg, végiglódul, ki terül a földön a tüzes lemezcsík. »Kész!... Mehet a többi közé hülni...« A kemence kinyíló ajtaján kitörő láng megvilágítja az egész finomhengedecsarnokot. Veres Bertalan és Bodó József »kemencések« útnak indítják a következő tüzes tömböt a sister ’6 gőzfelhő felé. Amíg a kemenctől a görgősorig ér a kétkerekű kocsi, van idő az izzadságot letörölni és megolajozni a hengerek csapágyait. Aztán az egész üzemet betöltő mély zengéssel, kongással megszólal a gong. Kugler Lajos Kossuthdíjas brigádvezető a hengereket irányítói nagy kormánykeréknél int egyet és a harminc ember már ismét elfelejtett minden mást, mert jön az új munkadarab. Zeher Feri nagyot ugrik a láncosvillával... Dolgozik a Kugler-brigád a Kohászati Üzemek fínomhengerdéjében ... A munkájuk harc. Harc az alaktalan acél ellen, harc a gép hibái ellen, harc a jövőért és harc az elsőségért, az Ózdi Vasgyárban dolgozó Bódi Béla — a szakma legjobb hengerészének — brigádja ellen. Erről a harcról beszélnek a diósgyőri finomhengerde vesenytáblájának számai. Elmondják ezek a számok, hogy a sztahanovista oklevéllel kétszeresen kitüntetett Kugler-brigád tagjai az ózdi Bódi-brigád versenykihívása, június 22-e óta 106 százalékról 120 százalékon felül emelték napi tervük teljesítését. Ezek a számok látszólag csak adatok. Ezeket az adatokat azonban 30 ember — a Kugler-brigád — lelkes, jó munkája írta a táblára. Az az igazi, szocialista versenyszellem írta a táblára, amely letörölte onnan a későn jövőket és igazolatlanul hiányzókat. Mert az ózdi brigádhoz hasonlóan — 10.000 forint értékű anyagmegtakarítás mellett — ezt is vállalták a »tüzes-szőnyeg« diósgyőri harcosai, akik november 15-re akarják befejezni másodikévi tervüket. Ezért vette át a postástól Bódi Béla Ózdon oly büszkén és boldogan a diósgyőri pecsétes levelet, a választ a versenyfelhívásra. Talán még hangosabban és nagyobb örömmel olvasta fel a műszak előtt, a brigádtagoknak ezt a levelet, mint a saját felhívásukat, örömmel, olvasás közben megmegállva olvasta a brigád csendben figyelő tagjainak: »Brigádom tagjaival együtt örömmel elfogadom versenykihívástokat. Jól tudjuk, hogy vetélkedésünk nemcsak az első helyezés elnyeréséért, hanem felemelt ötéves tervünk, béketervünk teljesítéséért, családunk, gyermekeink boldog, nyugodt, békés életéért is folyik. Érezzük a felelősséget, amely ebben a versenyben bennünket terhel. A mi versenypontjaitok elfogadásával készülünk mi is tervünk túlteljesítésével Alkotmányunk második évfordulójának méltó megünneplésére.« Alatta az aláírás,amelyet Bódi elvtárs már nem is olvasott, hanem a válaszlevelet magasra tartva kiáltotta: »Kugler Lajos Kossuth-dijas sztahanovista hengerész brigádja.« Az ózdi hengerészbrigád tapsvihara, az 52 kérges tenyér csattogása, még a gépdübörgést is túlszárnyalta. Hiába, nincs szebb dolog, mint méltó ellenféllel harcolni A Kugler-brigád pedig ugyancsak méltó ellenfél! A Bódi-brigád tagjaiba a válasz óta mintha ördög bújt volna. Ha egy kisgyermek látná őket így munka közben, a hosszú, mindenfelé kígyózó tűzcsíkok között, bizony, megijedne. Náros János átvető a feje felett lódítja át a másik henger felé a tüzesen csavarodó, vékony gömbvasat. Mustos Béla, Kriston Imre, Kós István egyetlen szó nélkül — csak tekintetükkel beszélnek, utasítanak és kérnek. Minden mozdulatuk célszerű és biztos. Pedig elég volna egy téves mozdulat, egy apró, jelentéktelen melléfogás ahhoz, hogy a világító acélkígyó átölelje valamelyiküket. De itt mindenki a helyén van és most még fokozottabban helyén akar lenni, mert a harc a diósgyőri Kugler-brigáddal folyik. Volt is öröm a brigádban, amikor a hétfői 116 százalékos tervteljesítés kedden, műszak végére 140 százalékra emelkedett. A 140 százalék azonban szerdára 74 százalékra esett vissza, de csodálatosképpen senki sem lógatta a fejét emiatt. — Furcsán hangzik, de ez a 74 százalék is győzelem — mondja Bódi elvtárs. — Szerdán ugyanis a durvahengermű megakadt az anyagszállítással, de mi előszedtük az eddig újraolvasztásra kerülő selejtanyagot és abból dolgoztunk, így nem is álltunk anyaghiány miatt és jelentős összeget megtakarítottunk. Ezért volt győzelem a szerdai 74 százalék. Győzelmes roham volt a Bódi- és Kugler-brigádok tízezer forintos anyagtakarékossági vállalásának végrehajtásáért és egyben győzelmes roham volt az anyaghiány ellen is. »Egy percig sem állhatunk meg« — ezt mondják az ózdiak. — »Mindent elkövetünk, hogy ezt a versenyt megnyerjük« — mondják a diósgyőriek és az izzó lemezzé, gömbvassá alakuló acéltömbök mellett mindnyájan a másikra, a 80 kilométernyire levő párosversenytárs brigádra gondolnak és készülnek a jövő heti tapasztalatcserelátogatásra. Bódi elvtárs lelkesen tervezget. Ha összetalálkozunk, akkor megszorítom Kugler elvtárs kezét, akit ma még csak hírből ismerek és megmondom neki: »Mindketten győzni fogunk és jaj annak, aki a mi harcunkat gátolni merészeli.« Kugler elvtárs pedig azt mondja majd: »Mi július közepén tartunk tervünk teljesítésével. 15 napot legyőztünk már az időből és még 30 nap van hátra, hogy november 15-re befejezhessük az évi tervünket.« — Mi is vállaltuk, mi is befejezzük — így Bódi elvtárs. Dolgozik a két brigád. Az egyik Ózdon, a másik Diósgyőrött. Jelenleg a diósgyőri Kugler-brigád vezet a tervteljesítéssel, de anyagtakarékosság terén az ózdi Bódi-brigád jár az élen. A munkafegyelem mindkét brigádnál teljes, mert senki sem akar egy percet sem veszíteni az Alkotmány ünnepéhez méltó nemes harcból. Közel száz munkás — a két brigád tagjai —, valamennyien helytállanak, mert tudják, hogy elsősorban tőlük, az izzó acéltömb formálóitól függ a két brigád győzelme. De azt is tudják, hogy ez — nem utolsó sorban — függ a durvahengerműviektől is, ahol sok még a tennivaló. De a két brigád tagjai bíznak, mert a durvahengerműben Ózdon is, Diós- gyűrött is kommunisták harcolnak. A fehéren izzó, rohanó acéltömb izzadságtól fényes, mosolygó arcokat világít meg. Kemény ez a harc, de vidám. Mert a békéért, a boldog jövőért folyik. Horváth Mihály