Népszava, 1952. február (80. évfolyam, 26-50. sz.)

1952-02-01 / 26. szám

!«S PEBSWÄR 1, PÉNTEK Üdvözöljük a Szabad Népet, pártunk nagy lapját! Az egész magyar dolgozó nép lelkes örömmel ünnepli pártunk nagy központi lapja, a Szabad Nép fennállásának 10. évfordulóját. A Szabad Nép százezrek és milliók szellemi kenyere, mindennapi szükséglete. Csak olyan újság emelkedhetik a szeretet és népszerűség ilyen magas fokára, amely Lenin és Sztálin tanításainak, pártunk tanításainak szóvivője, csak olyan újság válhat az egész nép közkincsévé, amelynek erőforrása maga a nép, a kommunista újság. A Szabad Nép, a magyar kommunisták lapja, történelmi pillanatban született, háborúban — a háború ellen, harcban — a szabadságért. Tíz esztendővel ezelőtt, a Szabad Nép születésének idején sötét felhők borították hazánk egét. A Szabad Nép abban az időben született, amikor a hitleri fasizmus szennyes áradata pusztulással fenyegette az emberi szabadságot. A "Szabad Nép abban az időben született, amikor az egész magyar nemzet sorsa forgott kockán, amikor a német fasiszták és magyar cinkosaik a pusztulás és a gyalázat szakadékának szélére taszították az országot. Éppen ebben az időben — és nem véletlenül ebben az időben — a Szabad Nép a kis budafoki házból, ahol szerkesztették, készítették, az egész nemzethez szólt. Jelszavai a párt jelszavai voltak s a magyar nép követelései, a nemzeti egység programmját fejezték ki: »Azonnali békét Magyarországnak!« »Ki a háromhatalmi szövetségből!« »Békét, kenyeret!« Az ezer veszély közt megszületett illegális Szabad Népnek, a munkásosztály forradalmi pártja messzehangzó szócsövének erőforrása a kommunisták hősiessége, áldozatkészsége, forró hazaszeretete volt. A Szabad Nép, miként pártunk hős mártírja, a magyar nép szabadságharcának egyik vezetője, Schönherz Zoltán elvtárs írta az első szám vezércikkében, a reakció sötétségében a »szabadság világítótornya« lett. A Szabad Nép fejlécén Rákosi elvtárs nevét viselte. Büszkén hirdette a felirat: »Rákosi Mátyás lapja«. A munkásosztály ez újtípusú, forradalmi lapja születésétől kezdve Rákosi elvtárs tanításait hirdette a magyar népnek. Az illegális Szabad Nép mozgósította, harci sorokba tömörítette a magyar dolgozók legjobbjait a fasiszta veszéllyel szemben. S hiába vetette rá magát a fasizmus egész üldöző apparátusa, az illegális Szabad Nép hangja erősebbnek bizonyult. Töretlenül és bátran nevelte a magyar dolgozókat a Szovjetunió iránti szeretetre. A Szabad Nép volt az egyetlen sajtóhang ebben az időben Magyarországon, amely világosan hirdette a Szovjetunió "hamarosan bekövetkező győzelmét, a hitleri fasizmus megsemmisítését. A Szabad Nép Sztálin elvtársnak 1942 február 23-án, a Vörös Hadsereg fennállásának 24. évfordulója alkalmából kiadott napiparancsát közölve, erőt, bátorítást, reményt adott a magyar munkásosztálynak, a dolgozó népnek. A Szabad Nép minden sorával azt magyarázta és hirdette, hogy nem elég a békére vágyakozni, hogy tevékenyen kell a fasizmus, a szabadság elnyomói ellen harcolni. A Szabad Nép története — népünk felemelkedésének története. Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője, a kommunista pártmunkás példaképe, akit csendőrpribékek gyilkoltak meg, a magyar nép szabadságának hírnöke volt. A Szovjet Hadsereg történelmi győzelmével, a fasizmus szétzúzásával, hazánk felszabadulásával, a magyar kommunisták marxistaleninista újságja, a Szabad Nép, az egész magyar népé lett. Pártunk központi lapja nemcsak győzelmeink krónikása, hanem a győzelemért folyó harc egyik legfontosabb fegyvere. A Szabad Nép mind tömegesebb elterjedése, növekedése, párhuzamos egész népünk sikereinek növekedésével. A Szabad Nép, amely a sajtóban pártunk politikájának következetes megvalósítója, jelentősen hozzájárult, hogy a nép vegye birtokba az országot, hogy a nép birtokába jussanak a gyárak, a földek s hogy a magyar nép elindulhasson a szocializmus építésének mind feljebb-feljebb vezető útján. A Szabad Nép ugyanakkor az ellenség leleplezésének, a dolgozók ébersége fokozásának nagyhatású fegyvere lett. Éppen ezért a Szabad Népet születése pillanatától a dolgozó nép mélységes szeretete kíséri. Lenin és Sztálin arra tanítja a bolsevik sajtót, hogy a népet szolgálva érdemelje ki a nép bizalmát. Ennek feltétele pedig, hogy a dolgozók mindig számíthassanak lapjukra, hogy valóban a magukénak érezzék. A Szabad Nép már az illegalitás idején hirdette: »Minden elvtárs a Szabad Nép munkatársa!« »Lapunk súlya és átütő ereje megsokszorozódik, ha tükre lesz mindannak, ami a dolgozók körében történik.« Ezen az úton vált a Szabad Nép az egész dolgozó nép szeretett lapjává s ennek a következetes munkának eredményeként a nép bizalmának állandó növekedésével gyarapodik a Szabad Nép »aranytartaléka«, a Szabad Nép levelezőinek tábora. S ma már egyre inkább minden becsületes dolgozó a Szabad Nép munkatársának érzi magát, így növekszik a kommunista újság tekintélye, közvéleményalakító, nevelő ereje. A tíz esztendővel ezelőtt üldözött illegális Szabad Nép eljutott milliók szívéig, tudatáig, szabad hazánk legnagyobb lapjává vált. Az egykor megnyomorított, úri pórázon vezetett Magyarország, a félfeudális, elmaradt agrárország pedig , a párt vezetésével, a szabadság útján ipari országgá nőtt. E győzelemhez jelentős részben járult hozzá pártunk nagy központi lapja, a Szabad Nép. A Szabad Nép hasábjain jelennek meg Rákosi elvtárs történelmi jelentőségű cikkei, útmutatásai. A Szabad Nép a Pravda és a szovjet sajtó példája nyomán nap mint nap alkalmazza a marxizmusleninizmus tanításait, hazánk, népgazdaságunk, kulturális életünk viszonyaira. A szocialista építőmunka harci fegyvere a Szabad Nép, a dolgozók hőstetteiben megnyilatkozó hazafiságnak és proletárnemzetköziségnek kollektív tanítómestere. A Szabad Nép hazánk életének, fejlődésének, a dolgozók harcainak tükre és ugyanakkor előremutató iránytűje. Megmutatja a mindennapi munkában, a kis részletben az országos jelentőségűt s az országos jelentőségű ügyben az egész haladó világ ügyét. A Szabad Nép, a magyar kommunisták, Rákosi elvtárs újságja új típusú magyar újság. Az egész nép lapja, mert a nép nyelvén szól és minden sorával a nép érdekeit szolgálja. Harci, irányító, nevelő eszköz, olyan újság, amely a tömegek szemével alulról ellenőrzi életünket és ugyanakkor a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államának szemszögéből segíti elő a termelés, a gazdasági és kulturális élet fejlődését, szervezi a dolgozók szocialista versenyét, szocialista erkölcsre és fegyelemre nevel. Új típusú lap a Szabad Nép, a magyar munkásosztály harci fegyvere, amely születésétől kezdve a magyar nép ügyét szolgálja. Újhangú, új módszerrel szerkesztett újság, méltó folytatója és továbbfejlesztője a szabadságharcos újságoknak, Petőfi és Kossuth sajtója nemes hagyományainak. A Szabad Nép mélyen a nép szívében gyökerezik s a magyar dolgozók, új életünk építői, a sztálinvárosiak, az inotaiak, a diósgyőriek, a csepeliek, a túrkeveiek — a magyar nép szabad, alkotó fiai, forró szeretettel köszöntik pártunk nagy központi lapját. Munkánk segítője, mindennapi tanácsadónk, szellemi kenyerünk, növekvő kommunista sajtónk példaképe a tízesztendős Szabad Nép, pártunk naponta megszólaló hangja, életünk harci fegyvere és krónikása, népünk tanítója és lelkesítője. A magyar sajtó napjára könyvalakban jelennek meg az illegális Szabad Nép számai A Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulójára, a magyar sajtó napjára a Munkásmozgalom Intézet szerkesztésében és a Szikra kiadásában megjelenik .Az illegális Szabad Népe című kötet, amely tartalmazza az 1942—1944-es illegális Szabad Nép számait és a kommunista pártnak abban ez időben kiadó és illegális röpiratát. S mtpimum •! Harcos segítőnk, a kommunista sajtó A pártsajtó barátommá vált A szegénység és nyomorúság 1939- ben elűzött szülőfalumból. Nagy volt a család, nyolcan voltunk testvérek. Apám szegény földnélküli parasztember volt, bérmunkásként dolgozott. Ahogyan nőttünk, úgy szegődtünk el mi is bérmunkára. Hiába dolgoztuk le mind a tíz körmünket, mégis rongyosak voltunk. Egyre nehezebb napokat kellett átélnünk. Amikor már nem tűrhettem tovább a helyzetet, elhatároztam, Pestre jövök mesterséget tanulni. A nagyvárosban is hasonló sors várt rám. Hányódtam-vetődtem egyik helyről a másikra. Így kerültem el »Weiss Manfred báró« vasgyárába is, ahol 15—20 filléres órabérért dolgoztam. Amikor nem volt munka, elbocsátottak. Tanácsért és segítségért senkihez sem fordulhattam, mert minden hivatalban kizsákmányolok képviselői ültek. Az akkori sajtó is a kizsákmányolok szolgálatában állott. Bármelyik újságot vettem a kezembe, tele volt szenzációval, gyilkosságokkal. Az igazi kérdésről, a munkások és parasztok nyomoráról mindegyik hallgatott. A felszabadulás után, ahogyan megváltozott az életem, úgy megváltozott a sajtó is. Rendszeresen olvasom a pártsajtót, amely segítőmmé, barátommá vált. Az elmúlt nyáron hosszú időn át üzemünk nem tudta teljesíteni napi előirányzatát és bizony a munka minősége sem volt kielégítő. Ekkor a Szabad Népben olvastam, hogy milyen hibát más üzemben sikeresen megoldottak. Ezt a módszert mi is átvettük és nemcsak behoztuk elmaradásunkat, hanem túl is teljesítettük évi tervünket és a minőség is javult. A kommunista sajtóból megtanultam, hogy a nyomor és fzizsákmányolás nem örökkévaló. Újságjainkból mind jobban megismertem a Szovjetuniót, ahol ma már a kommunizmust építik. Fokozatosan megláttam azt is, hogy az imperialista országok dolgozóinak milyen nehéz harcot kell vívnniok puszta létük fenntartásáért. Meg kell mondanom azt is, a múltban keveset hallottam a gyarmati országok dolgozóiról. És ha hallottam, akkor is legfeljebb annyit, hogy azok nem emberek. A kommunista sajtó hozzásegített, hogy megismerjem a gyarmati országok dolgozóinak harcát a békéért és függetlenségükért. A rendszeres újságolvasással szélesedett politikai látóköröm *'13. Ma már másképpen vizsgálom a világ eseményeit. Rácz Imre Duna Cipőgyár, munkáslevelező A sajtó segít a panaszokat orvosolni Tíz éve dolgozom gyárban. A régi Weiss Manfréd-gyárban kezdtem, majd a Goldbergerbe, azután az Óbudai Fehérítőbe kerültem. Most már egy éve a forgácsoló Szerszámok kőbányai kirendeltségénél dolgozom, mint betanított marós. Sok problémám akadt az életben, de nem volt senki, aki segített volna azok megoldásában. Három évvel ezelőtt írtam meg első levelemet a sajtónak. Akkor még a Goldberger-gyárban dolgoztam, mint gőzölőgépkezelő. Annakidején nagy volt a szervezetlenség a gyárban. Megírtam a hiányosságokat. Azt, hogy Bánóczi György, a gőzölő segédmestere, nem törődött a versennyel és lebecsülte a politikai munkát. A sajtó segített e probléma megoldásában. Az elvtársak kivizsgálták a hibákat, beszéltek Bánóczival és Bánóczi elvtárs azóta aktívan veszi ki részét a verseny szervezéséből, a politikai munkából. Kialakult a verseny a dolgozók körében. Levelezési munkám eredményes és hasznos volt az Almási Fehérítőben is. Bátrabban vetettem fel a hiányosságokat, problémákat. Hibák mutatkoztak a DUTEX munkájában, amelynek bürokratikus intézkedései miatt sok esetben anyaghiány miatt álltak a gépek. Észrevételeimet megírtam, a Szabad Nép le is közölte. Az eredmény itt sem maradt el. A DUTEX-ban megszűnt a bürokrácia és a nyersanyagot folyamatosan kaptuk. ■. Most, hogy a Forgácsoló Szerszámok Gyára kőbányai kirendeltségénél dolgozom, tovább tartom a kapcsolatot a sajtóval. Legutóbb felhívtam a Népszava figyelmét arra, hogy raktárunkban több tízezer fűrészlap halmozódott fel és hogy az illetékesszervek nem szállítják el azokat. Levelem nyomán a fűrészlapok hamarosan rendeltetési helyükre kerültek, elszállították raktáruinkba. Nem volt vízmelegítő a mosdónkban. Vödrökben melegítettük a mosdóvizet. Erről is írtam a Népszavának. Ez a probléma is megoldódott hamarosan. .. Gázművek már le is szállították a vízmelegítő bojlerokat. szm.ominstar mag usxnufím filatémákat, amelyeket a munkáslevelezésen keresztül sikerült megoldani. Egyet mondhatok: továbbra is aktív levelezője leszek a magyar sajtónak. Hiszen éppen ezen az úton kerültek dolgozótársaim is közelebb a sajtóhoz. Jobban olvassák most már et£ újságot és az eredmény az, hogy megjavult a versenyszellem, a munkafegyelem. Sepeld István Forgácsoló Szerszámok Gyára kőbányai kirendeltsége A sajtó olvasása jobb munkára ösztön az El sem tudom kezdeni napi munkámat, míg el nem olvasom a reggeli újságokat. Nekem a sajtó a legjobb barátom és a legjobb népnevelőm. Mint munkáslevelező, rendszeresen közlöm a Népszavával üzemünk termelési eredményeit, rámutatok a hibákra és közlöm mindazokat az eseményeket, amelyeknek naponta szemes fültanúja vagyok. Mint üzemünk versenyfelelősének, igen nagy segítség nekem a sajtó a verseny megszervezésében és a versenynyilvánosság megteremtésében. Eddig is sokat tanultam a Népszavában megjelent versenyjelentésekből és munkatársaimat is buzdítják az egyes üzemek versenymozgalmáról szóló cikkek, tudósítások. De nemcsak a verseny megszervezésében segít a sajtó, hanem minden munkámban, így legutóbb a kollektív szerződés megkötésénél is. Sokkal könnyebben boldogulok, ha előttem áll a jó és rossz kollektív szerződések sorozata, ahogyan több esetben az újságokban olvashattam. De ami a legfontosabb, tudom, melyik üzembe mehetünk tapasztalatcserére, mert az újságcikkek erre is felhívják figyelmemet. Így siet segítségemre a pártsajtó, amelynek olvasása jobb munkára ösztönöz és további eredmények elérésére buzdít. Fónagy Ernő Kismotor- és Gépgyár Gyárank dolgozói szeretik, ha a sajtó foglalkozik munkájukkal A Ganz Vagongyár munkájában nagy segítséget nyújtott már eddig is a magyar sajtó. A Népszava 1952 január 23-án megjelent cikkében felhívta figyelmünket, hogy javítsuk meg üzemünkben a versenynyilvánosságot. A tanácsot megfogadtuk és a hetekig üresen álló versenytáblákon most már rendszeresen feltüntetjük a dolgozók versenyeredményeit. Nagy segítséget jelent munkánkban a rádió is, amely egyik adásában foglalkozott a munkafegyelem lazítóival. Az adást követő napon már nem volt egyetlen későn jövőnk sem. A Röder- és a Deák-mozgalom kiszélesítésében is nagy segítséget nyújtott számunkra a sajtó. A Népszava közölte Pintér Sándor sztahanovista hegesztő cikkét, amelyben megírta, miért kapcsolódott be a Röder-mozgalomba. Pintér elvtárs felszólította a Ganz-gyár sztahanovistáit, csatlakozzanak a mozgalomhoz. A felhívás eredményeként eddig 170 sztahanovista csatlakozott a Röder-mozgalomhoz. Nem nyújt azonban ilyen segítséget üzemi újságunk, a Motor, amelynek a közelmúltban összefoglaló cikket adtunk le a Röder-, illetve a Deákmozgalomról. Ebben a cikkben felhívtuk sztahanovistáink és művezetőink figyelmét, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Üzemi lapunk a felhívást nem közölte, ezáltal nem segítette munkánkat, a mozgalom kiszélesítését. A Ganz Vagongyár dolgozói szeretik, ha a sajtó és a rádió foglalkozik velük, dicséri, vagy bírálja munkájukat. Ehhez azonban az szükséges, hogy üzemünk munkáslevelezői bátrabban fedjék fel a hiányosságokat és közöljék a jó eredményeket. A szerkesztőségek bátorítsák és segítsék a levelezők fejlődését, hogy ezek jó munkájukkal még színvonalasabbá tegyék a magyar sajtót. Szabados László Ganz Vagongyár, Munkaverseny-csoport. Az újság a tapasztalatcsere eszköze is Amikor a Keleti Fűtőházzal párosversenyt folytattunk és helytelenül értékelték az eredményt, elhatároztam, hogy megírom a Népszavának. Néhány napmúlva megkaptam a választ, hogy foglalkoznak levelemmel és megvizsgálják az ügyet. Az eredmény nem is maradt el. Elmondhatnék még egy példát. A XIII. kerületi béketéri játszótéren sár, piszok volt. Erről is beszámoltam a Népszavának és örömmel láttam három nap múlva, hogy átrendezték a játszóteret és attól kezdve mindennap rendesen takarítottak. Ez a levelem nem jelent meg a Népszavában, mégis megvolt az eredménye. Tudom, nem az a fontos, hogy a lapban megjelenjék. Ettől kezdve szinte szükségét éreztem, hogy rendszeresen számoljak be üzemünk eseményeiről, az elért eredményekről, hibákról, mert egyre jobban éreztem, hogyan segít az újság. Amikor a Népszava állandó levelezője lettem, nem elégített ki, hogy csak én tartsam a kapcsokat a sajtóval. Levelező-brigádot szerveztem. Most már minden egyes alapszervünknél van egy-két elvtárs, aki, ha még nem is rendszeresen, de időközönként közli problémáit a lapokkal. Levelezőink nemcsak a Hámán Kató Fűtőház eredményei, és hibáit köztik, hanem beszámolnak arról is, hogyan töltötték szabadságukat Sztahanovistáink megírják hazai vagy külföldi üdülésük élményeit. Megírják munkamódszereiket, hogy a sajtó útján egyszerre több száz szaktársuknak adják át. Mert a sajtó a tapasztalatcserét is segíti. Az újság ma már nélkülözhetetlen társunk. Az újságok a mi újságjaink. Nem csak olvassuk a lapokat, hanem írjuk is azokat. Ezért ünnepeljük nagy örömmel mi is a magyar sajtó napját, üdvözöljük örömmel pártunk nagy lapját, a szabad Népét és mindazokat a lapokat, amelyek a bolsevik sajtótól tanulnak és nagy segítséget nyújtanak nekünk mindennapi munkánkban. Giczei István munkaérdemrendes sztahanovista mozdonyvezető, Hámán Kató fütőház Kitüntetések a Szabad Nép 10. évfordulója és a Magyar Sajtó Napja alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szabad Nép megjelenésének tizedik évfordulója és a Magyar Sajtó Napja alkalmából a sajtó terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül Horváth Mártonnak a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatát; Bollén Oszkárnak a Magyar Népköztársasági Érdemrend III. fokozatát; Komor Imrének, Gábor Andornak, Barcsa Sándornak, Kenyeres Júliának, Boldizsár Ivánnak, Katona Jenőnek, Parragi Györgynek, Hajduska Istvánnak, Gimes Miklósnak, Sárkány Lászlónak és Biró Lászlónak a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatát; Katona Évának, Fehér Lajosnak, Mérai Tibornak, Komár Jánosnak, Lőcsei Pálnak, Láng Györgynek a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Rajcsányi Károlynak, Laky Teréznek, Szilágyi Editnek, Kertész Györgynek, Kovács Mihálynak (Viharsarok), Dávid Feremenének, Rudas Imrének, Vaád Ferencnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Vágási Kálmánnak, Racskó Istvánnak, György Istvánnak, Lózsi Jánosn&d Eased? Vamásrénai; Pate Ferencnek, Drágos Gyulának a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Lakatos Mártának a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát; Kulcsár Mihálynak (Szikira Lapnyomda) a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Csollány Ferencnek (Szabadság Lapkiadó) és Brein Józsefnek (Szikra Lapnyomda) a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Bagi Imrének (Szikra Lapnyomda), Kerezsi Józsefhek (Szikra Lapnyomda), Szántó Emilnek (Központi Hírlap Iroda), Rieger Jánosnak (Szikra Lapnyomda) a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst foko-zatát: Simító Jánosnénak (Szabadság Lapkiadó), Nagy Lajosnak (Szabadság Lapkiadó), Gyulai Júliának (Szabad Nép), Benedek Benedeknek (Szikra Lapnyomda), Hirsch Lajosnak (Szikra Lapnyomda), özv. Wolf Sándornénak (Szabadság Lapkiadó), Friedenthal Árpádnénak (Szabad Nép), Szélért Mihálynénak (Szabad Nép) a Magyar Népköztársasági Érdemérem, brossz fokozatát sooesissyezia.