Népszava, 1952. február (80. évfolyam, 26-50. sz.)
1952-02-01 / 26. szám
NÉPSZAVA *Nf£’$?A' ip4?Min$ B 46/1. Építőipari V. példamutató dolgozói Tóth Ferenc sztahanovista ács, brigádvezető átlagteljesítménye 202 százalék. Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére felajánlotta, hogy a kiadott havi munkákat brigádjával mindenkor két nappal előbb befejezi. A brigád átlagteljesítményét sztahanovista szinten tartják. Tóth elvtárs havi átlagkeresete 1300 forint. Orosz Béla sztahanovista kőműves, brigádvezető átlagteljesítménye 210 százalék. A brigád felajánlotta, hogy március 9-i tervét február 25-re befejezi. A brigádban egy év óta nem volt igazolatlan hiányzás. Orosz elvtárs havi átlagkeresete 1400 forint. Bőti Zsigmond sztahanovista segédmunkás átlagteljesítménye 196 százalék. Felajánlotta, hogy a brigád átlagteljesítményét sztahanovista szintre emeli. Brigádjában igazolatlan mulasztás nem volt. Két szaktársának adja át rendszeresen munkamódszerét. Havi átlagkeresete 1000 forint. Tóth Ferenc Orosz Béla Bőti Zsigmond ROSSZIJSZKIJ: Hogyan segíti munkánkat a szovjet film A Szovjet Film közelgő ünnepe alkalmából itt közöljük Rosszijszkij elvtársnak, a moszkvai Kalsbr-gyár Sztálín-díjas szovjet mesterének cikkét arról, hogyan használja fel a szovjet filmművészetet a munkások nevelésére. Ha üzemünkbe új, fiatal munkások kerülnek, én, mint az üzem művezetője, igyekszem minél gyorsabban megismerkedni velük. Érdeklődöm szakmai felkészültségük, családi helyzetük iránt, megtudakolom, hol, milyen gyárakban, üzemekben dolgoztak azelőtt és mindig megkérdezem: járnak-e moziba és milyen filmeket láttak. Ez nem egyszerű kíváncsiság. A magas színvonalú szovjet termelés — különösen olyan gyárban, mint a »Ka- Ubr« — ugyanis elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a munkások, segédmunkások ne csak szakmájuk, munkájuk technikai kérdéseivel legyenek tisztában, hanem az üzem, a gyár problémáival is, sőt megértsék azokat a feladatokat is, amelyek az egész szovjet nemzetgazdaság előtt állanak. Ez azt jelenti, hogy a szovjet munkásoknak magas kulturális színvonalat kell elérniük és ennek egyik legfontosabb eszköze a filmművészet. Abból, hogy egy munkás hogyan fogadta az egyik vagy másik szovjet filmalkotást, hogyan értette meg eszmei mondanivalóját és művészi értékeit, következtetni tudok az illető termelési képességeinek a lehetőségeire is. A kollektív sztahanovista munka szempontjából nagyjelentőségű a csoport vagy üzem kollektív egybeforrottsága. Ennek egyik legfontosabb eszköze a mi üzemünkben a műhelyek rendszeres kollektív mozilátogatása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyszerűen együtt megyünk el moziba, hanem legalább ennyire fontos, ami ezután következik: a látott film közös megvitatása, értékelése és tanulságainak alkalmazása termelő és társadalmi munkánkban. Az üzemi termelési értekezleteken azonkívül, hogy megtárgyaljuk a termelés problémáit, gyakran beszélünk, filmekről is. És ilyenkor mindannyian érezzük, milyen segítséget nyújtanak számunkra a mi szovjet filmjeink. Gyakran van alkalmam megfigyelni, hogy ebédszünetben vagy munkaidő után a fiatalság a szovjet filmeken látott hősökről és eseményekről vitatkozik. Nem egyszer megtörténik, hogy a beszélgetés, amely valamely filmnek az értékeléséből indult ki, szinte észrevétlenül üzemi témákra terelődik és a fikk kapcsán a közös munka égető kérdéseit tárgyalják meg. Ez is bizonyítja azt a közvetlen hatást, amelyet a szovjet filmművészet vált ki a dolgozókból, felébresztve bennük az érdeklődést a legfontosabb kérdések: az építés, a termelés új feladatai iránt. A szovjet filmművészet a leglelkesítőbb eszmék és érzések művészete, amely szocialista humanizmusra neveli a dolgozók széles tömegeit. A Lenin-filmek, az Eskü, a Sztálingrádi csata nevelőhatása óriási. A haza, a nép szeretetére tanítják meg a közönséget. És ezt a hazaszeretetet már nem nehéz aktivizálni a termelés, a szocializmus építésének nagy feladataira Különösen nagy hatást tett rám Dovzsenko filmje Micsurinról, amelyet a szovjet filmművészet egyik leghatalmasabb alkotásának tartok. Azzal, hogy bemutatja a nagy tudós tántoríthatatlan akaratát, amellyel nemes célja felé tör a szilárdságra, állhatatosságra, az igazságért való törhetetlen harci készségre neveli az ifjúságot. S ezekre a tulajdonságokra nagy szükség van az üzemi életben is, amikor az új kezdeményezések, az új technika, az új munkamódszerek meghonosításáért harcolunk, amikor új, mindig magasabb termelési eredményekre törekszünk. A művészi játékfilmeken kívül filmgyártásunk számos rövid filmet is készít, amelyek a termeléssel függnek össze és megmutatják az élüzemek munkáját. Ezek a filmek nagy szerepet játszanak a tapasztalatok kicserélésében, az új munkamódszerek elterjesztésében. Sokat tanulunk mind az ismeretterjesztő filmekből, mind a játékfilmekből; a film így válik egyre inkább életünk elengedhetetlen részévé, szakmai, emberi fejlődésünk hajtóerejévé. 4 Példaképünk: a szovjet sajtó A SZOVJET SAJTÓ az újságírás terén eddig nem ismert, magas eszmei színvonalat ért el. Ez a magas eszmei színvonal nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a szovjet sajtó az élet minden megnyilvánulását, kezdve a kommunizmus építkezéseinek nagy és kis kérdéseitől a földkerekség egész területén felmerülő társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekig bezárólag, a marxizmus-leninizmus szemszögéből vizsgálja meg és elemzi, hanem abban is, hogy nőttön nő propagatív ereje, hogy hasábjain egyre több és több elméleti cikk jelenik meg, széleskörű konzultáció folyik, amelynek keretében a sajtó válaszol az olvasók részéről felvetett kérdésekre. A szovjet sajtó magas eszmei színvonala és növekvő propagandisztikus tartalma a dolgozók kommunista nevelésének fontos eszköze. Eszköz ahhoz, hogy fokozza a dolgozók aktivitását és öntudatát. Eszköz ahhoz, hogy a holnapot megmutassa és megvilágítsa az utat a dolgozók legszélesebb tömegei előtt. Magas eszmei színvonalának szellemében a szovjet sajtó harcos szenvedélyességgel védi a szovjet kultúrát a kapitalista, a rothadó imperialista ideológia befolyásától és kíméletlenül lecsap minden olyan kísérletre, amikor ellenséges vagy ellenséges ideológiai befolyás alatt álló elemek a szovjet nép kultúrájába formalista, nacionalista, kozmopolita vagy bármely más idegen eszmét próbálnak becsempészni. Ugyanakkor a szovjet sajtó felkarol és támogat minden új, haladó jelenséget irodalomban, művészetben és tudományban és melegen istápol minden törekvést, amely a népek formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrájának erősítését célozza. Ennek a tulajdonságának köszönheti a szovjet sajtó, hogy írásai egyre szélesebb és szélesebb fronton törik át a kapitalista sajtógengszterek, az imperialista sajtóbanditák által szervezett kordont. Az élenjáró szovjet tudomány eredményeinek közlésével, az élenjáró szovjet művészet műveinek ismertetésével a szovjet sajtó hatalmas eszmei kevelőmunkáját messze a Szovjetunió határain túl kiterjesztette az egész földkerekségre. A MAGAS ESZMEI SZÍNVONAL éltető és tápláló ereje, hatékonyságának legfőbb biztosítéka a dolgozó tömegekkel való legszilárdabb kapcsolat, amely a szovjet sajtóban elsősorban a munkás- és parasztlevelezés nagyfokú fejlettségében nyilvánul meg, de megnyilvánul a dolgozók egyre növekvő, közvetlen részvételében az újságírásban. A szovjet sajtó igazi tömegsajtó, a következetes, szocialista demokrácia hű tükre. Sztálin elvtárs mondotta, hogy »a sajtó megfoghatatlan kapcsolatot épít ki a párt és a munkásosztály között, olyan kapcsolatot, amely, hatóerejénél fogva, csak valami tömeges jellegű rádióleadó készülékhez hasonlítható«. A bolsevik párt tanítása nyomán a szovjet sajtó legfontosabb feladatának tekinti a tömegekkel való kapcsolatainak kiépítését és állandó szilárdítását. Ebből és a sajtónak a szovjet emberek által való magasfokú megbecsüléséből fejlődött ki és erősödik a dolgozók aktív részvétele a sajtóban. Lenin és Sztálin a dolgozók leveleiben az újságok legigazibb hírforrását látták. Ebből a hírforrásból bontakoznak ki azok az új jelenségek, amelyek a szocializmus építésében előtérbe nyomulnak. Lenin fáradhatatlanul azt követelte, hogy a dolgozó tömegeket a legszélesebb körben vonják be az újságok munkájába és ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a párt sajtóorgánuma »akkor lesz élő és eleven, ha minden öt vezető és hivatásos újságíróra ötszáz és ötezer nem hivatásos munkatárs jut«. A szovjet sajtó ezt a lenini útmutatást alapvető munkamódszerévé tette. Jelentős mértékben ennek eredményeképpenláthatjuk a szovjet sajtóból, hogy nőttön nő a közösség minden ügye iránt érzett felelőssége, nőttön nő és erősödik a dolgozók kezdeményező készsége az egész közösség, az egész társadalom munkájának megjavítása irányában. Az újság természetesen nem képes nyilvánosságra hozni az összes beérkező leveleket. De a szovjet lapok levelezői maguk sem szánják minden levelüket a nyilvánosságnak. A szovjet lapok olvasóinak hosszú sora nem a nyilvánosság számára ír, hanem abból a célból, hogy elvtársi módon közöljön valamilyen érdekes tényt a szerkesztőséggel, vagy hírt adjon valamilyen jelenségről, amely szerinte figyelemreméltó és figyelembe veendő a közösség kérdéseinek nyilvános taglalásánál. A szovjet olvasó szoros kapcsolata az újsággal ilyenformán állandó hatással van a szerkesztőség munkájára és élesíti, finomítja a szerkesztőségek munkatársaiban a kezdeményezés iránti értéket és azt a készséget, hogy minden értékes kezdeményezésre azonnal reagáljanak. A szovjet sajtó hasábjain állandó jelenség, hogy egy-egy sztahanovista beszámol munkamódszeréről és ez a beszámoló országos visszhangot vált ki, így fejlődött ki például a Csurkih-mozgalom, amely ma már széles körben terjedt el a Szovjetunióban és számos más, most már nemzetközi hírnevű és jelentőségű sztahanovista mozgalom. DE A SZOVJET UJSAO nemcsak az olvasók javaslatainak közlésével és a javaslatok visszhangjának ismertetésével szolgálja a kezdeményezések elterjesztésének ügyét, hanem értekezletek és ankétok szervezésével maga is aktívan fellép az értékes kezdeményezések elterjesztése érdekében. A szovjet sajtóban állandó rovatok foglalkoznak az olvasók leveleivel és az e levelekre adott válaszokkal. A szovjet újság kötelességének tartja, hogy a beküldött levelekben foglalt tényeket ellenőrizze és gondoskodjék olyan intézkedésekről, amelyek a dolgozók leveleiben közöltekkel kapcsolatban szükségesnek mutatkoznak. A levelek ilyen hatékonyságának elérése szempontjából igen eredményesnek bizonyultak a szerkesztőség dolgozóinak személyes látogatásai a munkáslevelek nyomán. A szovjet újságoknál a szerkesztőséghez küldött levelekkel kapcsolatos munkával nemcsak a levelezési rovat foglalkozik. Az SZK(b)P Központi Bizottsága arra kötelezte az újságok szerkesztőit, hogy személyesen foglalkozzanak a levelezési osztály munkájával, hogy gondosan és rendszeresen ellenőrizzék a szerkesztőséghez befutó leveleket. A levelekkel kapcsolatos munka az egész szerkesztőségi kollektíva legfontosabb kötelezettségének számít az újságban. A szovjet sajtó magasra emelte a szocialista versenyek, mint a szocializmus építése kommunista módszerének a zászlaját. A kimeríthetetlen népi kezdeményezés a szocialista verseny újabb és újabb formáit szüli. Ezek az új, haladó formák a szovjet sajtónak köszönhetik gyors elterjedésüket. Az élmunkás, az újító, a sztahanovista munkások kezdeményezései és munkamódszerei népszerűsítésében a szovjet sajtónak nagy érdeme van. A szovjet sajtó mindennapi feladatának tekinti, hogy elevenen beszámoljon a munka hatalmas fellendülésének azokról a jelenségeiről, amelyek a szocialista munkaversenyben nyilvánulnak meg. A szovjet sajtó eleven képet ad arról, hogy miképpen vesznek részt a versenyekben maguk a tömegek, hogy mit gondolnak a milliós munkástömegek a versenyről. A szovjet sajtó híven tükrözi, miképpen érzik a dolgozó tömegek a szocialista verseny ügyét saját ügyüknek. A SZOVJET SAJTÓ HASÁBJAIN kirajzolódik a szovjet emberinek, a kommunizmus építőinek az arculata, a szovjet ember öntudatos munkája, gondolata, álmai, lángoló hazafisága és forró szeretete szocialista hazája iránt. Részlet a Szovjet Kultúra 1953 január havi számának cikkéből. Tiz imperialista sajtó az elnyomás és a háborús gyújtogatás eszköze Az újság, a folyóirat a kapitalista országokban elsősorban üzlet, s Az újság magánvállalkozás. Ezért a társadalom érdekeivel nincs kapcsolatban. Annak a tulajdona, aki üzleti kockázatot vállal a benne foglalt termékek eladására« — így foglalta össze a Wall Street Journal, az amerikai monopoltőke szócsöve azokat a »fenkölt« elveket, amelyek az amerikai — és általában a burzsoá — sajtót irányítják. Hivatalos amerikai adatok szerint az Egyesült Államokban például a lapok reklámból eredő jövedelmei összbevételük nyolcvan százalékát teszik ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amerikai sajtó a legnagyobb monopóliumok politikai és anyagi függvénye, amelyet a reklámokért — és egyéb szolgálatokért — fizetett milliókból tartanak fenn. A sajtó és a monopoltöke kapcsolata azonban nem korlátozódik a hirdetésekre. Lenin rámutatott arra, hogy a burzsoá sajtószabadság »csalás, amíg a legjobb nyomdák és a leghatalmasabb papírkészletek a kapitalisták kizárólagos uralmában vannak és amíg fennáll a tőke uralma a sajtón«. Azóta csak fokozódott megállapításának érvényessége. A tőkekoncentráció következtében a burzsoá országokban az egykor »független« vállalkozók lapjai is mind nagyobb mértékben kerültek gazdasági függőségbe a trösztökke, a monopóliumokká, amelyek ma már teljesen eluralkodtak a burzsoá sajtón. Az imperialista sajtó főfeladata ma már nem a közvetlen profitszerzés, hanem az, h©in segítséget nyújtson a trösztök svéd profitszerző vállalkozásaihoz, azok főfeltételének a zavartalan kizsákmányolásnak biztosításához és nem utolsósorban a monopolsták legagyobb »üzletéhez«, a háborúhoz. . Az Egyesült Államokban a tizenegy legnagyobb újság- és folyóiratkonszernben összpontosul az összes újságkiadványok több mint negyven százaléka, a folyóiratok példányszámának több mint hetven százaléka. Azoknak a céloknak, amelyeket a sajtókirályok követnek, természetesen nincs közük a nép érdekeihez. Hearstről, az egyik legnagyobb amerikai sajtófejedelemről például a következő, valamennyi sajtómonopolistára jellemző képet festett Charles Beard, az ismert amerikai történetíró. »Nincs olyan szennyes ügy, aljasság és bűntett, amelyben Hearst ne turkálna és amelyet ne használna fel meggazdagodási célra.« És Hearst lapjainak példányszáma az egész amerikai sajtó húsz százalékát és a newyorki lapok 34 százalékát teszi. De hasonló a helyzet a többi kapitalista országban is. Angliában például az országos sajtó 43 százalékát, a vidéki lapok 63 százalékát öt újságtröszt tartja kezében. A legnagyobb újságtrösztöt, a Kemsleylapokat — amely húsz napilap, számos folyóirat felett rendelkezik s a vidéki reggeli sajtó ötven, az esti sajtó húsz százalékát összpontosítja — az egykor Hitlerrel rokonszenvező Lord Kemsley irányítja, a munkásosztály és az angol nép hírhedt ellensége. Joggal jegyezte meg hát 1946-ban Shawcross, a haladónak nem nevezhető egykori angol főügyész: »Minden angol újság első oldalán a következő feliratot kellene hozni: ,Ez az újság ennek és ennek a lordnak a tulajdona célja a gazdasági haszon és azoknak az egyéni véleményeknek kifejezésre juttatása, amelyhez ő lordsága időről időre tartani méltáztatik magát. Semmi biztosíték nincs arra, hogy az újságban kötött tények megfelelnek a valóságnak. Ezek a tények bármilyenek lehetnek, csak igazak nem.’« A trösztök szolgálatában álló burzsoá sajtó, amelyről Baldwin, Anglia egykori konzervatív miniszterelnöke állapította meg, hogy »hatalmat élveznek felelősség nélkül és a mindenkori prostituált szerepét töltik be, ma az amerikai imperializmus háborús politikája ideológiai és hangulati előkészítésének szolgálatában áll. Ezek az újságok napról napra bizonygatják, hogy folytatni és fokozni kell a felfegyverzés és újrafelfegyverzés politikáját, erősíteni kell az imperialista háborús tömböket és azt a hitet igyekeznek elterjeszteni, hogy a háború elkerülhetetlen. Kozmopolita jelszavakba csomagolják csempészárujukat, az amerikai világuralom eszméjét, a nemzeti függetlenség elavultságának hazaáruló gondolatát. Nincs az a hazugság, nincs az a provokáció, nincs az az aljas rágalmazás, amelytől visszariadnának a téll imperialista zsoldban álló huligánjai. Az amerikai lapokban például gátlás nélküli és fékevesztett agitáció folyik az atombomba felhasználása és a koreai háború Kína elleni háborúvá szélesítése érdekében. Olyan »tekintélyes« amerikai publicisták, mint az Alsop-fivérek, az Egyesült Államok egyik legnagyobb, legjelentősebb lapjának, a New York Herald Tribune-nak a hasábjain írnak le nap nap után ilyen és ehhez hasonló fertelmes sorokat: »Durván fejezve ki, a mi szándékunk, hogy felhasználjuk az atombombát a legszélesebb tömegektől lakott orosz központok ellen, azért, hogy hatalmas szerencsétlenséget idézzünk elő a polgári lakosság között és így szétromboljuk a szovjet ipari és politikai rendszert, ez a mi háborús tervünknek szíve és lelke.« A tollnak ugyanezek a gengszterei minden kannibalizmust felülmúló terveik magyarázataképpen ezt írják a továbbiakban: »A lakosság bombázása a ’leggazdaságosabb’ felhasználása az atombombának, tekintve, hogy így használva, a leghatékonyabban romboló a bomba.« Ez a példa csak ízelítő az imperialista sajtó »erkölcsi színvonalára« jellemző cikkekből. De hivatkozhatnánk a többi bértolmokra, Lawrencere, aki a Kínai Népköztársaság elleni uszításra vetette magát, Lippmanra, a Szovjetunió rágalmazásának »szakértőjére«, vagy az angol, francia, olasz és egyéb európai bértollnokokra, akik arra specializálták magukat, hogy ostyában adják be népüknek az imperialista politika keserű piluláit, elfogadtassák a háborús készülődések növekvő adóterheit, a nemzeti függetlenség felszámolásának, a nyomornak a politikáját. A sajtóbanditák táborában előkelő hely illeti meg a jobboldali szociáldemokrata kútmérgezőket, a Spaakokat, Pollackokat, Verdiereket és társaikat, akik híven pártjaik munkás- és hazaáruló szerepéhez, ott tülekednek az amerikai imperializmus hűséges szolgálatában, a Szovjetunió ellen uszítók, a háborús gyújtogatók banditahadában. A francia Populaire-ről például köztudomású — legutóbb az olasz Avanti írta meg —, hogy pénzt kap különböző honi és külső tőkés szervezetektől, így amerikai forrásból származó dollárinjekciók is hozzásegítik szennyes életének tengetéséhez. Az angol Labour Party sajtója még kevésbé burkolt, ugyancsak közönséges kapitalista vállalkozás. A nép érdekeit, a nemzeti függetlenség és a dolgozó tömegek ügyét az imperialista országokban csak a kommunista sajtó képviseli, amely magasra tartva a békeharc lobogóját, nap mint nap leleplezi az imperialista sajtó hazugságait és mozgósítja a tömegeket a háború, az áremelések, a nyomor politikája ellen. A Daily Worker, az Angol Kommunista Párt lapja büszkén viseli első oldalán a feliratot: »az egyetlen angol lap, amelyet olvasói tartanak el«. A francia l’Humanité, az olasz Unita, az amerikai Daily Worker, a belga Drapeau Rouge, a holland De Waalheid és a többi kommunista lap szívós, kitartó felvilágosító munkáiéval, a dolgozók érdekeinek következetes védelmével, a Szovjetunió és a népi demokráciák boldog életének ismertetésével harcol az imperialsta sajtó fékevesztett házamságai ellen és felmérhetetlen szolgálatot tesz a békéért küzdő egyszerű emberek százmilliós nagy ügyének. 1952 FEBRUÁR 1, PÉNTEK