Népszava, 1952. május (80. évfolyam, 101-126. sz.)
1952-05-29 / 124. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Pénteken 65.000 budapesti fiatal indul fémgyűjtő rohamra Tüntetések Franciaországban Ridgway ellen és Stil elvtárs szabadonbocsátásáért A MAGYAR SZAKSZE R VEZ ETEK KÖZ P ON(N1 L A P 3 A . • • . *'».• ... • 1 . 80. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1952 MÁJUS 29. CSÜTÖRTÖK Emeljük a szakszervezetek versenyszervező munkájának színvonalát "■ 1952-es döntő tervezünk a dolgozó százezrek alkotó lendületével indult meg. Az ország népe Rákosi elvtárs november 30-i beszéde után még lelkesebben látott terveink megvalósításához. Nagyszerű kezdeményezések bontakoztak ki, új mozgalmak vertek gyökeret: bányászatunkban Loy Árpádé, a művezetők között pedig Deák Jánosé. Normán aluli dolgozók százainak teljesítményét növelte meg az elvtársi segítségnyújtás, gépek ezreinek fordulatszáma emelkedett a gyorsabb megmunkálásért, a gépek jobb kihasználásáért folyó mozgalomban. Az 1932-es év első negyedének tervteljesítése híven visszatükrözte ezt a lelkes erőfeszítést, a bőven fakadó kezdeményezések erejét. Egész gyáriparunk 101,7 százalékra teljesítette tervét, növekedett a termelékenység. A szocialista versenymozgalom mind mélyebbre hatol már népgazdaságunk minden ágában s — mint a szocializmus építésének kommunista módszere — viszi előre fejlődésünket. A munkaverseny elterjedése, sokoldalúsága és az, hogy embert formáló ereje megnövelte munkásságunk politikai és szakmai képzettségét , a munkaverseny szervezésének is magasabb színvonalát igényli. Megnövekedtek a követelmények a munkaverseny vezetésének minősége tekintetében. Dolgozóink eleven alkotóerővel új és új ötletekkel teszik gazdagabbá a munkaversenyt. Szükséges tehát, hogy a verseny vezetése is eleven, alkotó és ötletekben gazdag legyen. A szakszervezetek azonban, amelyek elsősorban felelősek a verseny szervezéséért, nem mindenütt tartanak lépést ezekkel a követelményekkel. A szocialista verseny célja, hogy a dolgozók minél nagyobb tömegeinek bevonásával teljesítsük és túlteljesítsük a termelési terveket. Abban az ütemben válik a verseny valóban eredményessé, ahol lelkesítő hatására nemcsak , a mennyiség növekszik, hanem a minőség is kifogástalan, ahol jó a műszaki szervezettség, gondosan ügyelnek anyagra és gépekre — egyszóval, ahol minden részletében megvalósul az üzem terve. Szakszervezeteinknek a munkaverseny szervezésénél azt kell tehát elsősorban szem előtt tartaniok, hogy a munkaverseny vezetése elszakíthatatlan része a tervek teljesítésének. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a szakszervezetek sok esetben nem ismerik fel ezt az alapvető fontosságú tényt. A munkaversenyt a vállalat tervétől, célkitűzéseitől függetlenül szervezik, így fordulhatott elő számos üzemben, hogy míg a felajánlásokat megvalósították, elmaradtak a terv teljesítésében, hogy míg a dolgozóink versenylendülete alapján magasra szökött számok a versenyben részt vevők arányáról kedvező képet mutatnak, a mögöttük jelentkező teljesítmények már nem mindig fedik teljes mértékben ezeket az adatokat. A Ganz Villamossági gyárban például a dolgozók 96 százaléka tett felajánlást s ugyanakkor áprilisi tervüket mindössze 92,6 százalékban teljesítették; a MÁVAG dolgozóinak 86 százaléka versenyez, áprilisi árutermelési tervüknek mégis csak 64,2 százalékban tettek eleget. Ezeknek, a versenyszervezés súlyos hiányosságait mutató jelenségeknek oka, hogy a szakszervezetek gyakran megelégszenek sablonos, formális papiros-vállalásokkal. A szocialista felajánlások nem mindig tükrözik vissza az üzem, a műhely elé tűzött feladatokat, nem fejezik ki a gyártás minőségének emelésére, a nyersanyaggal, segédanyaggal való takarékosságra vonatkozó követelményeket. Gerő elvtárs a januári országos aktívaértekezleten megmutatta iparvezetésünk számára, milyen döntő szempontok alapján javítson termelésünkön. Üzemi bizottságaink nem vették a műszaki és gazdasági vezetőkkel egyetértésben úgy irányítani a munkaversenyt, hogy e célkitűzések megvalósuljanak. Komoly felelősség terheli őket, hogy szénbányászatunkban az első negyedévhez viszonyítva ismét romlott a munkafegyelem, hogy nagyon sok ütemben nem szűnik a hóvégi hajrá,vagy hogy exportra és hazai fogyasztásra készülő cikkeink minősége is sok esetben elmarad a kívánalmak mögött. Ahhoz, hogy a szakszervezetek a versenybe ajánlások szervezésében megtalálják a helyes összhangot a vállalat terveivel, szoros együttműködésben kelt dolgozatok a műszaki vezetéssel. Ezt az együttműködést még mindig sok szakszervezeti vezető és aktivista elhanyagolja. A verseny erősödése, sikere nem képzelhető el a műszakiak segítsége nélkül. Az ő munkájukon múlik a műszaki szervezettség a műhelyekben, a felajánlások megvalósításának biztosítása, a termelési eredmények nyilvántartása. A mérnökök és művezetők felajánlása akkor reális és helyes, ha a vezetésük alá tartozó termelési egység kötelezettségeinek elősegítését célozza. Szakszervezeti vezetőink ezért a verseny szervezésénél nagyobb figyelmet szenteljenek a műszakiak felajánlásainak. A vállalások formális volta azonban nemcsak abban mutatkozik, hogy elszakadtak az üzem tervétől, sajátos feladataitól, hanem számos példa van arra is, hogy egyes dolgozók alacsony, a normateljesítés már elért színvonalának meg nem felelő felajánlásokat tesznek, továbbá olyan határidőt vállaltak áprilisi, májusi vagy második negyedévi tervük teljesítésére, amely semmiképen nem állt arányban eddigi teljesítményeikkel, sőt visszaesést jelentett. Az üzemi bizottságok és aktíváik többsége elhanyagolja a politikai felvilágosító munkát, nem foglalkoznak eleget a dolgozókkal, nem nevelik, fejlesztik öntudatukat. A szocialista verseny pedig ott bontakozik ki teljes erejében, ahol minden egyes részvevője világosan látja a maga munkájának értelmét és jelentőségét, elválaszthatatlan kapcsolatát a szocializmus építése ügyével. A szocialista fogadalmakért érzett felelősségre nevelték szakszervezeteink a dolgozó tömegeket, felelősségre a vállalás megtételénél és végrehajtásánál egyaránt. " Gyakori jelenség azonban üzemeinkben: ha a felajánlások szervezésénél foglalkoznak is a dolgozókkal, a felajánlás megtétele után magukra hagyják őket. Nem elegendő, ha a dolgozó csatlakozott a munkaversenyhez, további útmutatásra, segítségre van szüksége. Termelési értekezleten s a nyilvánosság számos más formájában következetes, állandó ellenőrzés kísérje tehlát munkáját. A szocialista verseny kibontakozása szempontjából nagyjelentőségű az idejében történő értékelés. A verseny értékelése azt jelenti, hogy mélyrehatóan elemezzük egy-egy műhely, üzemrész munkájának eredményeit, tájékoztatjuk róla a dolgozókat, ismertetjük a termelés élenjáróinak kiváló eredményeit, feltárjuk az egyes részlegek, munkások elmaradásának okát, harcra mozgósítjuk a dolgozókat a termelés további fellendítéséért. Vájjon elmondhatják-e szakszervezeteink, hogy alaposan és rendszeresen eleget tesznek e feladatoknak? Az üzemek sorában üresen tátongó, vagy régi eredményekkel szégyenkező versenytáblák, a termelési értekezletek mechanikus felsorolásai, a sztahanovista jelölések bürokratikus hibái mind azt mutatják, hogy a versenynyilvánosság terén súlyos mulasztások vannak. A verseny szervezésében és ellenőrzésében jelentkező minden hiányosságért végső fokon a felső vezető szervek felelősek. Az ő helyes irányításuktól függ, hogyan dolgoznak az üzemi szervek. Gépiesen haladnak-e a »kitaposott úton«, vagy megkapják azt a szélesebb távlatokat nyújtó útmutatást, amely magasabb színvonalra emeli az üzemekben folyó szakszervezeti munkát? A helyes elvi irányítás azonban csak a mindennapi gyakorlattal szoros kapcsolatban, alakulhat ki. És éppen itt mutatkozik a szakszervezeti vezetés legnagyobb fogyatékossága. Az üzemeket járó munkatársak közül sokan szűklátókörűen dolgoznak, kevéssé hozzák fel a tapasztalatokat a különböző munkaterületekről, vagy ha fel is hozzák, nem összegezik azokat, nem vonják le belőlük a következtetéseket, amelyek pedig a munka megjavításához elengedhetetlenül szükségesek. A szakszervezeti vezetők többségének nem vált még vérévé Sztálin elvtárs tanítása: »A kapcsolat a tömegekkel, a kapcsolat megerősítése, készség arra, hogy a tömegek hangját meghalljuk — íme ebben van a bolsevik vezetés ereje és legyőzhetetlensége.« A szakszervezeti központok, kerületi és megyebizottságok vezető munkatársainak egy része elszakadt a tömegektől. Sokszor tájékozatlanok arról, mi történik egy-egy üzemben, megyében vagy iparágban, mi a munkások vagy a gazdasági vezetők döntő problémája, hogyan alakul a munkaverseny, milyen eredményei és hibái vannak? S itt nemcsak nem elsősorban számokról van szó, hanem az eleven, lüktető, verseny napi problémáinak biztos ismeretéről. Számos olyan aktivista van a gyárakban, bányákban és építkezéseken: bizalmiak, műhelytitkárok és vb-elnökök, akik készséggel vállalták társaik megtisztelő bizalmából, hogy szervezik, fejlesztik a versenyt. Ezekben az elvtársakban megvan az akarat és a lelkesedés, hogy növeljék üzemükben a versenykedvet, szélesre tárják az utat dolgozótársaik kezdeményezései előtt. Adják meg nekik a felsőbb szervek vezetői azt a támogatást, azt az elvi útmutatást, amely a gyakorlati tapasztalatok leszűrése alapján kristályosodik ki, hogy továbbvigye, magasabb színvonalra emelje a mindennapi munkát. A rendszeres, módszeres vezetés pártszerű, bolsevik munkamódszereket követel a szakszervezeti vezetőktől, példamutatást a feladatok megoldásában, forradalmi lendületet a párt politikájának megvalósításában; következetességet a határozatok megtartásában; szoros kapcsolatot a tömegekkel, kezdeményezéseik felkarolását, a szocialista munkaverseny szüntelen fejlesztését. Érezzék — és mélyítsék el a dolgozókban is annak tudatát —, hogy a versenyfogadalmak teljesítése mindannyiunk becsületbeli ügye, hogy a munkásosztály felelős azért, hogy a termelés egyenletes ütemben emelkedjék, fokozódjék a termelékenység, erősödjék a népgazdaság, s győzelemre vigyük ötéves tervünket. Az Országgyűlés elfogadta az alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapításáról és a központi állami ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot Az Országgyűlés ülését szerda délelőtt tíz órakor nyitotta meg Dögei Imre elvtárs, az Országgyűlés elnöke. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, népünk szeretett vezére, akit a képviselők helyükről felállva, nagy tapssal köszöntöttek. Részt vett az ülésen Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány számos tagja. Az Alkotmány 24. §-a új szövegének megállapításáról szóló törvényjavaslat előadója Hidas István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja volt. Beszámolt arról, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 1. számú törvényerejű rendeletével új minisztériumok létesültek, éspedig a kohó- és gépipari minisztérium kettéválasztásából alakult középgépipari minisztérium, az építésügyi minisztérium kettéválasztásából alakult építőanyagipari minisztérium, a földművelésügyi minisztériumból alakult állami gazdaságok és erdők minisztériuma, az élelmezési minisztériumból alakult élelmiszeripari és begyűjtési minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium kettéválasztásából alakult postaügyi minisztérium, valamint a helyiipari minisztérium. Ennek megfelelően az Alkotmány 24. pontját az újonnan alakult minisztériumokkal kell kiegészíteni. Hidas elvtárs részletes adatokkal ismertette, hogy népgazdaságunk hatalmas fejlődése, országunkat átformáló ötéves tervünk nagyösszegű beruházásainak megvalósítása, iparunk gyors fejlődése, mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének egyre gyorsuló üteme követelte meg az egyes minisztériumok kettéválasztását és új minisztériumok alakítását. — Az Alkotmány 24. pontja új szövegének megállapítását maga az élet vetette fel — mondotta. — A mi Alkotmányunk nem holt betűk, paragrafusok merev rendszere, hanem olyan alaptörvény, amelynek minden pontja a szocializmus építését, a dolgozó nép felemelkedésének ügyét szolgálja. Ha egyes pontjait a fejlődésnek, a megváltozott körülményeknek megfelelően ki kell egészíteni, akkor azt meg lehet és meg kell tenni. Mi örömmel üdvözöljük, hogy eljött már az az idő, amikor országunk, népi demokratikus rendszerünk fejlődése következtében Alkotmányunk 24. pontját ki kell egészíteni. Ez olyan intézkedés, amely pártunk helyes politikájának, népgazdaságunkgyorsütemű fejlődésének, a szocializmus építésének újabb tanúbizonysága. Az Országgyűlés az Alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül, egyhangúlag elfogadta. központi állami ellenőrzés szerve az időközben eltelt közel másfél év alatt igyekezett módszereit tökéletesíteni, a munka hatékonyságát csökkentő fogyatékosságokat megszüntetni. Ezt elősegítette az is, hogy a párt és a kormány segítségével az ÁEK-nak — küldöttség útján — alkalma volt közvetlenül tanulmányozni a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumának feladatkörét, szervezetét és munkamódszereit. Rámutatott arra, hogy az Állami Ellenőrző Központ munkájában két olyan gyenge pont mutatkozik, amelyek ellen teljes erővel fel kell vennie a harcot ahhoz, hogy egyre növekvő feladataival lépést tarthasson. Az egyik ilyen főfogyatékosság az, hogy a legtöbb esetben még mindig nem jelzi időben a hibákat. Az ÁEK-nak éberebbnek kell lennie. Rendelkezésére állanak azok az eszközök, amelyek a népgazdaságban végbemenő folyamatokról állandó tájékozottságot biztosítanak számára. A másik főlogyatékosság, hogy ellenőrzési anyagainak egy része még nem eléggé pontos, nem eléggé megbízható adatokat tartalmaz. A törvényjavaslat messzemenő lehetőségeket biztosít a központi állami ellenőrzés minden munkatársa számára a konkrét bizonyítékok, okmányok beszerzése tekintetében. Ezt a lehetőséget fel kell használni. A továbbiakban Mekis elvtárs részletesen foglalkozott az ellenőrökkel szemben támasztandó követelményekkel, majd így folytatta: — Ha az Állami Ellenőrző Központ munkatársai maradéktalanul végrehajtják a törvényjavaslatban foglalt szabályokat, munkájukban szem előtt tartják azokat az irányelveket, amelyek szellemében a törvényjavaslat elkészült, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a központi állami, elleőőrzés teljesíteni fogja mindazt, amit állami vezetésünk és egész dolgozó népünk vár tőle. Hagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese felszólalásában az ellenőrzés módszereivel foglalkozott, majd rámutatott arra, hogy az állami tulajdon fokozott védelme megköveteli, hogy azok, akik az államnak gondatlanságból kárt okoznak, a kárt megtérítsék. Ez egyrészt fontos nevelőeszköz, másrészt indokolt, hogy a kárt az viselje, aki azt előidézte, nem pedig az összesség. Ezért ad a törvényjavaslat jogot az ÁEK elnökének arra, hogy a kárt okozó dolgozót a kár teljes vagy részleges megtérítésére kötelezze. Gém Ferenc felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ÁEK-nak helyesen kell felhasználnia munkájában a tömegeknek alulról jövő ellenőrzését, a dolgozók bírálatát, észrevételeit. Sokezer bejelentés érkezett már az ÁEK Közérdekű Bejelentések Hivatalához és ezeknek a bejelentéseknek döntő többsége kitűnő segítséget nyújt az AEK munkájához, lehetőséget ad súlyos visszaélések, mulasztások, sőt gyakran ellenséges tevékenységek felderítésére. Az ellenőrzés szerveinek azonban még sok tennivalójuk van, hogy a Tovább fejlesztjük a központi állami ellenőrzést titokban és büntetlenül Ezután áttértek a központi állami ellenőrzésről szóló töményjavaslat tárgyalására. Sebes István elvtárs, az Állami Ellenőrző Központ elnöke ismertette a javaslatot. Hangsúlyozta, hogy az ÁEK feladatait és működését meghatározó 1949. évi törvényerejű rendelet az újkörülmények között már túlhaladottá vált. Ez szükségessé tette a központi állami ellenőrzés új alapokon való továbbfejlesztését, amit a törvényjavaslat a Szovjetunió élenjáró ellenőrzési módszereinek gondos figyelembevételével állapít meg. A szovjet tapasztalatok alkalmazása elsősorban azt jelenti, hogy a központi állami ellenőrzés főfigyelmét a népgazdaság fejlődése szempontjából legidőszerűbb kérdésekre és a felsőbb állami szervek legfontosabb határozatai végrehajtásának ellenőrzésére irányítja. Vizsgálatai középpontjában pedig a termelés növekedését hátráltató legdöntőbb akadályok feltárásának kell állnia, amelyek megszüntetésére és megelőzésére alkalmas intézkedések meghozatalában segítséget kell nyújtania. Sebes elvtárs a továbbiakban utalt arra, hogy népi demokráciánk törvényei a dolgozó nép érdekeit védelmezik. Az állami ellenőrzésnek gondoskodnia kell arról, hogy akik könnyelműen és felelőtlenül megszegik a törvényeket, ne bízhassanak abban, hogy cselekedeteik maradnak. Az Állami Ellenőrző Központnak figyelmét elsősorban a termelés kérdései felé kell irányítania — folytatta. — Az ellenőrzési tervei összeállításánál szem előtt kell tartania pártunk vezetőinek útmutatásait és a vállalatoknál azokat a legidőszerűbb, legfontosabb kérdéseket kell ellenőrzés alá vennie, amelyeknek teljesítése, vagy elhanyagolása lényeges módon befolyásolja egy népgazdasági ág, vagy az egész népgazdaság fejlődését. Az ÁEK-nak úgy kell feltárnia a terv teljesítése útjában álló akadályokat, hogy a termelés felfelé ívelő irányzata ne torpanjon meg és hogy népgazdaságunk egyik ága se húzza viszsza a maga zavaraival a többi területet, hanem inkább az élenjárók ragadják magukkal a lemaradókat. Rámutatott még arra, hogy igen nagy, jelentősége van az önköltségi terv teljesítése ellenőrzésének és annak, hogy a vizsgált vállalat egészében és részleteiben is megvalósítja-e tervét, azokat a gyártmányokat állítja-e elő mennyiségben, választékbanés minőségben, amelyeket számára a terv előír. A központi állami ellenőrzésnek fel kell fednie — súlyosabb esetekben pedig bíróság elé kell állítania azokat, akik a minőségrontásért felelősek. II jó ellenőrzés alapja: pontos, megbízható adatok Mekis József elvtárs, az RM Művek vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy az MDP II. kongresszusa felemelt ötéves népgazdasági tervünk megvalósítása érdekében az ellenőrzés kérdésének is nagy figyelmet szentelt. Gerő elvtárs a kongresszuson elmondotta, hogy az AEK munkája lényegesen megjavult ugyan, de még mindig nem képes komoly segítséget adni a gazdasági vezetésnek. A kongresszustól kapott bírálat nyomán a