Népszava, 1952. szeptember (80. évfolyam, 205-229. sz.)

1952-09-02 / 205. szám

1952 SZEPTEMBER 8, KEDD 8 Miért került el Dorogról a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja? ! "Augusztus 31-én az ország dolgozó képe nd­ító hónapok kemény munká­jának győzelmét, eredményét ünne­pelte a döntő tervév első fél­évének túlteljesítéséért és az alkotmány ün­nepének tiszteletére indított szocia­lista munkaverseny győzteseit kö­szöntötte. Kohászok és bányászok, építők és textilmunkások, vasutasok és­ postások valamennyien szívdo­­bogva várták: melyik üzem nyeri el a minisztertanács és a SZOT zászla­ját,, ki lesz a győztes? Nehezen várták ezt a napot a do­rogi bányászok is. Hiszen január óta őrizték féltve elmúlt évi munkájuk elismerésének szép jelét: a hatalmas, piros selyem vándorzászlót. És am­eny­­nyire örültek a borsodi bányászok győzelmének, úgy fájt az első hely, a zászló elvesztése. Pedig a Dorogi Szénbányászati Tröszt dolgozói ko­moly küzdelmet vívtak fogadalmuk teljesítéséért, a harmadik negyedévi tervükön felül vállalt 9000 tonna szé­nért. A bányászok többségének lelkes, odaadó munkáját azonban hátráltatta, az eredményeket csökkentette a két­­laki bányászok fegyelmezetlensége, ki­haradása. A termelésben élenjárók aggódva nézték a grafikonokat. Be­széltek is róla: »Hiába adunk mi töb­bet, ha a két­lakiak lelkiismeretlensége m­iatt elmaradunk a terv mögött.« Míg Erzsébet­bánya és Annavölgy túl­teljesítették tervüket, Csolnokon és Borókáson az igazolatlanul mulasztók, a normán alul teljesítők nagy száma, a műszaki szervezetlenség, a gyakori géphibák akadályozták a munkát. Az egyes aknák alacsony tervteljesítése miatt hatalmas szénmennyiség hiány­zott és ezért elmaradtak a verseny­ben. A borsodi bányászok elnyerték a szép vörös selyerívzászlót a doro­giaktól. A dorogiak azonban egy­könnyen nem nyugodnak bele a zászló elvesztésébe. ,az év végéig még hátra­levő négy hónapban meg akarják mutatni a borsodiaknak: ha el is nyer­ték a zászlót, nem lesz könnyű meg­­tartaniok! Erzsébet-bánya 958 tonna szenet adott terven felül . Ezért küzdenek Erzsébet-bányában is. Nagy versengés folyik a brigádok kö­zött. Készülnek a bányásznap meg­ünneplésére. S a teli csillék számának szaporodása mutatja: valóra is vált­ják adott szavukat. Sokat segítenek a műszakiak is. Trukmüller Ferenc- ter­­melési osztályvezetőt mindenütt ott látni, ahol segítségre van szükség. A többiek is kitesznek magukért: mindig tán,elég üres csille. A fát az éjszakai műszakban készítik a munkahelyekre, é­s éjjel végzik a robbantásokat is. Az erzsébeti bányászok napról napra közelebb kerülnek fogadalmuk teljesí­téséhez. Urbányi Pál csapata 500 csille helyett terven felül már 1533 csille ezenet termelt. Szinte rossz napjuk van,­ha egy-egy műszakban legalább kétszeresét nem adják az előirányzat­nak. Csákvári Károly brigádja 134 százalékos teljesítménye mellett 460 csillével szárnyalta túl vállalását. Azonban nem minden csapat követi az élenjárók példáját. Tizenegy csa­pat teljesítménye még a normát sem énjét. Ez naponta 1618 tonna szenet jelent az Erzsébet-bányának! Ha a sztahanovisták jobb munkafogásaik tanításával segítenék a gyengébben termelőket, az Erzsébet-bánya az ed­diginél sokkal többet adna. Júliusban 66 augusztusban a bánya így is túl­teljesítette előirányzatát. A fogadalom­­ban szereplő 1100 tonnából az augusztus 31-ig esedékes 733 tonna helyett 958 tonna szenet termelt. Az erzsébeti bányászok azonban ennél többre is képesek. Annavölgyön javul­ó termelés Annavölgyön is folyik a harc a hibák megszüntetéséért. Nemrég még nagyfokú fegyelmezetlenség, tervelma­radás jellemezte a bányát. A műszaki vezetőket az első félév sikerei ön­elégültté, elbizakodottá tették. Nem nagyon néztek utána a mulasztók fe­gyelmezetlenségének. Emiatt, az aratás-csiplés idején, naponta öt mázsával csökkent a szénen dolgozó bányászok teljesítménye. A műszaki vezetők és a szakszervezeti bizottság azonban úgy vélték:­­a nyári mező­­gazdasági munkák befejeztével majd magátót is helyre áll a rend­. Nem így történt: az annavölgyi X. akna júliusban 3143 tonnával elmaradt a terv teljesítésében. A hibákra felfigyelt a járási párt­­bizottság, s kemény bírálatban vonta felelősségre a vállalat igazgatóját és főp­érnökét, a politikai vezetőket a mulasztásokért. A párt bírálata után megjavult a politikai neve tormunka, szakszervezeti bizottság naponként ismerteti a csapatokkal a vállalások teljesítésének állását. A műszakiak is segítik a versenyt. Az annavölgyi bá­nyászok megmozdultak, napról napra emelkedik a termelés. A X. akna dol­gozói augusztus első dekádjában 50 tonnával, a második dekádban 250 tonnával termeltek több szenet, mint július hónapban. Az alkotmány ünne­pére pedig elérték a 100 százalékos tervteljesítést. A verseny lendülete ezután sem hanyatlott. Augusztus 25-én Annavölgy letörlesztette adós­ságát, s a vállalt 4000 tonna szénből 966 tonnát termelt. Emelkedett a szénen dolgozók teljesítménye, a csa­patok egész sora túlteljesítette válla­lását A három Juhász testvér Csa­pata 3449 csille előirányzatával szem­ben 5760 csille szenet termelt. Fló­rián Gyula brigádja­­minden­ napra kilenc csille szénnel vállalt többet, eddig naponként átlag 22 csille sze­net termelt előirányzatán felül, így küzdenek az annavölgyi bányászok a több szénért. A csolnoki fegyelmesetlen bányászok sok száz munkaórával károsították a népgazdaságot Csolno­kon és Borókáson azonban nem követik a termelésben élenjáró és a javuló bányák példáját. Ha meg­nézzük ezeknek a bányáknak terme­lési eredményeit, joggal kérdezhetjük, váljon a csolnoki és borókási bányá­szoknak nem szívügyük a terv telje­sítése a bányásznap megünneplése? Mindkét bánya nagymennyiségű szén­nel adósa a dolgozó nép államának. A csolnokiak 7718 tonna szénnel ma­radtak el a terv teljesítésében, a boró­kási vállalat pedig mintegy háromnapi termelésnek megfelelő elmaradással veszélyezteti a tröszt fogadalmának teljesítését. Mindkét bányában objek­tív nehézségekre hivatkoznak a mű­szaki vezetők. »Sok az igazolatlan mulasztó, nincs munkaerő« — mond­ják. Saját hibáikról azonban nem be­szélnek. A csolnoki bányában a szál­­lítóvágatok össze vannak törve, a csillék akadoznak, kiugranak a sín­­ről. A kevésbbé öntudatos dolgozók sűrűn kimaradoznak. Emiatt júliusban 534, augusztus első két dekádjában 233 műszak esett ki a termelésből. A csolnoki fegyelmezetlen bányászok csaknem 1000 tonna szénnel károsítot­ták meg mind több szenet követelő iparunkat. A csolnoki bánya műszaki vezetői nem gondoskodnak arról sem, hogy a fenntartás dolgozói elvégezzék feladatukat. Augusztus elején például a IX. siklóban a duzzadt talpat utána kellett eredniök. A munka egy részét vasárnap délelőtt ugyan elvégezték, de a délutáni és az éjjeli műszakra beosztottak nem jelentek meg. Emiatt hétfőn, széntermelés helyett a bányák a vágatok rendbehozásával foglalkoz­tak. Nem ellenőrzik azt sem, hogy a feltárási munkák kellő ütemben ha­ladnak-e. A feltáró vágat rossz tele­pítése miatt 6 tartalékmunkahelyen dolgozó csapat teljesítménye igen gyenge. Ez több mint egy hónappal késleltette az új mező bekapcsolását a termelésbe. Borókáson géphibák gátolják a munkát Borókáson a sorozatos géphibák idézték elő a tervlemaradást. Napiren­den vannak a két-három órás árany-~ kimaradások, kapcsolórobbanások. Minden egyes ilyen áramkiesés 30— 40 csille szén elvesztését jelenti. A bánya műszaki vezetőinek nagyobb gondot kell fordíaniuk a gépek ja­vítására, a termelés akadályainak megszüntetésére. A felsorolt műszaki hibákon kívül mindkét bányában általános jelenség a normán alul teljesítő csapatok nagy száma. A szakszervezeti vezetők fel­adata, hogy fokozottabb segítséget nyújtóknak s politikai nevelőmunká­­val mozgósítsák az élenjáró dolgozó­kat munkamódszereik átadására. Ezeket a hibákat kell sürgősen megszüntetni ők a dorogi bányászok­nak, hogy ismét előretörhessenek. Már csak néhány nap van hátra szeptem­ber 7 ig. a­ bányásznapig. A terme­lésben hátul kullogó üzemek vezetői, szakszervezeti bizottságai kövessenek el mindent adósságuk törlesztéséért. Állítsák csatasorba a bányák vala­mennyi dolgozóját Rákosi elvtársnak lett fogadalmuk mindennapos teljesí­téséért. A bányásznap közelgő ünnepe adjon még nagyobb lendületet a mun­kához, újabb győzelmekhez. A dorogi bányászok tudják, hogy a borsodiakat megelőzni nem lesz könnyű feladatuk. Ezért mutassák meg a döntő tervév még hátralevő négy hónapjában, hogy méltóan harcolnak minden becsületes magyar bányász legszentebb köteles­ségéért, több és még több szénért, a terv teljesítéséért, fogadalmuk valóra­­váltásáért. I.­­vs ■ G. F*. Megkezdőin az iskolaév A Lehel-úti általá­nos f'őisk­olában — mint m­idenütt az országban — ünne­pélyesen foglaltu­k az elsőéves kis tanulókat. A szüleik kíséretében érkező apróságok első dolga volt, hogy jókedvűen ki­próbálják az osz­tálytermek padjait. Az iskola udvarán sok száz szülő, va­lamint a­ fiú- és leányiskola idősebb tanulói üdvözölték az új iskolásokat. A Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában ünnepséggel nyitották meg­ az 1952—53. tanévet. Az egyetemi ifjúság a vidám, gondtalan szünidő után nagy lelkesedéssel kezd hozzá újra a munkához. TTOPOTAVIf Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából HO SI MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 7. évfordulója, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép és a magam szívből jövő szerencsekívánatait küldöm Önnek, őszintén kívánom, hogy, a vietnami nép szabadságharcot a francia gyarmatosítók ellen,­mielőbb teljes siker koronázza. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanjáának elnöke HOANG MINH GIAM elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. 11 A Vietnami Demokratikus Köztársaság fennállásának 7. évfordulóján­­ fogadja, külügyminiszter elvtárs, meleg üdvözletemet kívánom, hogy a vietnami nép hősi küzdelmének sikerei, amelyek nagy mértékben erősítik a dicső Szovjetunió vezette béketábort és a gyarmati népek felszabadító harcát, a vietnami nép szabadságának és függetlenségének teljes kivívására vezes­­senek. KISS KÁROLY, « Magyar Népköztársaság külügyminisztere Országszerte ünnepségekkel kezdődött meg az új iskolai év Szeptember 1-én az általános, kö­zép- és szakiskolákban, a főiskolákon és az egyetemeken tanévmegnyitó ünnepségeket tartottak. Díszbeöltöz­­tek az iskolák, ünnepi ruhában je­lentek meg a növendékek, a pedagó­gusok,­ hogy újult erővel és lendület­tel lássanak a munkához és jobb ta­nulással, jobb és eredményesebb oktatómunkával vegyék ki részüket népünk szocializmust építő nagy munkájából. A Közgazdaságtudományi Egyetem feldíszített aulájában Orbán László elv­társ, a Felsőoktatási Tanács titkára mondott tanévnyitó beszédet. Hang­súlyozta, hogy népi demokráciánk egyre gyorsuló fejlődésének megfele­lően jelentős mértékben növekszik to­vább az új tanévben az egyetemi hall­gatók száma. A fejlődésnek azonban nemcsak létszámban, hanem az okta­tó­ és tanulmányi munka további ja­vulásában is meg kell mutatkoznia. Meg kell javítani a nevelőmunkát az egyetemeken. Ezt várja a párt, az egész dolgozó nép az egyetemek hall­gatóitól, oktatóitól. Már az első órá­tól kezdve meg kell követelni a leg­szigorúbb rendet és fegyelmet, szigo­rúan fel kell lépni a hiányzókkal, lógósokkal szemben. Nagy gondot kell fordítani a tanulmányi csoportok megerősítésére. A budapesti Orvostudományi Egye­tem tanévnyitó ünnepségét a Városi Színházban tartották meg. Gegesi Kiss Pál, az Orvostudományi Egyetem dékánja megállapította, hogy az előző évhez viszonyítva csaknem 12 száza­lékkal emelkedett a hallgatók száma, tovább javult a hallgatók szociális összetétele. A párt és az állam sze­rető gondoskodással támogatja a hall­gatókat. Míg 1950-ben 33 és félmillió forint volt az egyetem költségvetési kerete, ez az összeg 1952-ben 87 és félmillió forintra emelkedett. Az egye­tem hallgatói ez évben több mint hat­millió forint ösztöndíjban részesülnek. A párt és a dolgozó nép ezért a támo­gatásért azt várja, hogy azok, akik kikerülnek az egyetemről, ne akár­milyen orvosok legyenek, hanem a nép ügyét, a nép egészségét, a szo­cializmus építését lelkesen szolgáló orvosok. Az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem természettudományi karának ün­nepélyes tanévnyitóján Kovács József közoktatásügyi miniszterhelyettes han­goztatta, hogy a munkás- és paraszt­­hallgatók arányszáma a természettudo­mányi kar első évfolyamán eléri a 67 százalékot. Szegeden a tudományegyetem tan­évnyitó ünnepségén Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott be­szédet. Rámutatott arra, hogy az új tanévben 45.800 főre emelkedik az egyetemi és főiskolai hallgatók lét­száma, az első évfolyamra több mint 10.400 hallgatót vettek fel. 1938-ban mindössze 12.000­ körül volt az összes egyetemek és főiskolák hallgatóinak létszáma. A kormányzat az ötéves terv során több mint egymilliárd forin­tot fordít egyetemek, főiskolák és diákszállók építésére. Csak ösztöndí­jakra mintegy 102 millió forintot ad a nép állama. — Egyetemeinken egyre fejlődő munka folyik az oktatás szakmai szín­vonalának továbbfejlesztéséért —­ mondotta. — Most ezzel párhuzamo­san induljon meg az ideológiai harc, a küzdelem azért, hogy ne csak jó szakemberek, de jó szocialista szak­emberek nőjenek fel egyetemeinken és főiskoláinkon. Ebben a munkában nagy támogatást jelent az élenjáró szovjet pedagógia segítsége. A Lenin Intézet tanévmegnyitó ün­nepségén Kassai Géza elvtárs, a köz­oktatásügyi minisztérium marxizmus­­leninizmus osztályának vezetője rávi­lágított arra a nagyjelentőségű fel­adatra, amelyet a Lenin Intézet né­pünk felemelkedése útján betölt. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari Műszaki Egyetem év­nyitó ünnepélyét Rázsó Imre dékán nyitotta meg. Az elmúlt tanévben — mondotta — 17 új tanszék létesült, új laboratóriumok, tantermek épül­tek és rövidesen elkészül az egyetem hatalmas tanműhelye. A legnagyobb segítséget azonban személyesen Rákosi elvtárs nyújtotta számunkra, aki néhány hónappal ezelőtt tett lá­togatása alkalmával, rendkívül nagy­­jelentőségű­ útmutatásokat adott ne­velő- és oktatómunkánk megjavítá­sára. Az új tanévben minden erőnk­kel arra törekszünk, hogy tanításait még fokozottabban érvényesítsük egyetemünk­ életében.­­•­­Ezután Jóbory Magda elvtárs, a közoktatásügyi miniszter első helyet­tese rámutatott arra, hogy az egész felső­oktatás legfőbb feladata a ta­nulmányi színvonal további emelése, ennek azonban elengedhetetlen fel­tétele az ifjúság körében végzendő politikai, erkölcsi nevelőmunka to­vábbi javítása. Kardos György, az Építőipari Mű­szaki Egyetem rektorának felszóla­lása után Belints Lajos elvtárs köz­lekedésügyi miniszter beszélt. Az ünnepség részvevői végül üd­vözlő táviratot intéztek Rákosi Má­tyás elvtárshoz. A miskolci Rákosi Mátyás Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen az idén több mint 1700 hallgató tanul. Az idei tanév végén kerülnek ki először a miskolci egyetemről gépész-, kohó- és bányamérnökök. Az egyetem tanév­nyitó ünnepségén Sályi István, az egyetem rektora mondott­­ beszédet. Az Agrártudományi Egyetem meg­nyitásán Páter Károly, az egyetem rektora elmondotta, hogy az új tan­­évben már négyezer fiatal tanul­­az egyetemen. A hallgatók túlnyomó többsége munkás- és parasztszárma­zású. A pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatói előtt dr. Méhes Gyula dé­kán ismertette az elmúlt év eredmé­nyeit és az új feladatokat. Minden főiskolán és egyetemen ki­osztották azoknak az értesítést, akik Rákosi Mátyás ösztöndíjban részesül­nek______________ Kétszázhatvanhét I. éves ösztöndíjas hallgató utazott a Szovjetunióba Hétfő este 267 magyar ifjú és leány utazott el a Szovjetunióba, amelynek egyetemein és főiskoláin mint I. éves ösztöndíjas hallgatók tanulnak majd. Megjelent búcsúztatá­sukon N. G. Reznyicsenko, a Szovjet­unió budapesti nagykövetségének első titkára is. Az elutazó hallgatókat Sután Béla, a közoktatásügyi minisztérium tudo­mányegyetemi főosztályának vezetője búcsúztatta. Rámutatott arra: a szo­cializmus építése egyre több és kivá­lóan felkészült szakembert kíván meg. Szocialista építésünk szakember­­utánpótlásának nevelésében, mint életünk más területein is, felbecsülhe­tetlen segítséget nyújt idősebb testvé­rünk, igaz barátunk a Szovjetunió: rendelkezésünkre bocsátja gazdag ok­tatási tapasztalatait, kiváló profesz­­szorok tanítanak hazánkban, s külö­nösen nagy jelentőségű, hogy évről évre megnyitja egyetemeinek, főisko­láinak kapuit ifjúságunk legjobbjai előtt. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Köz­ponti Vezetősége nevében Szabó Ká­roly, a DISZ intézőbizottságának tagja vett búcsút a kiutazó hallgatók­tól. Az elutazó ösztöndíjasok nevében Varga István tett ígéretet: fáradha­tatlan, szorgalmas,­ jó munkával há­lálják meg a Szovjetuniónak, népi demokráciánknak, pártunknak, kormá­nyunknak, dolgozó népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak, hogy a kommunizmust építő Szovjetunióban tanulhatnak.

Next