Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)
1952-11-20 / 272. szám
NÉPSZAVA KITÜNTETÉSEK A Nagyi Októberi Szocialista Forradalom 16. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állami Ellenőrző Központnál végzett eredményes munkájuk elismeréséül; Balázs Mátyás főosztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Juhász Ferenc osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; dr. Bánhidi Ferenc főellenőrnek, Mosonyi Lászlóné csoportvezetőnek és Tóbiás Loránd főellenőrnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; dr. Dely Pál ellenőrnek, Emőd László főellenőrnek, Koncz Gábor csoportvezetőnek, Sándor Miklós föellenőrnek és Schiller Miksa föellenőrnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tervkészítés terén végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül: Solt István főosztályvezetőnek, Varga Lehel főelőadónak és Lóránt Sára osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Szántó Emil főelőadónak, Görgei Mihály főelőadónak, Magyari Aladár osztályvezetőnek, Felkai István osztályvezetőnek, Rozmányi Gyula telepvezetőnek, Riffer Viktor technikus, kirendeltségvezetőnek és Járai Gyula osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Szentmiklósi Pál főelőadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szövetkezeti munka terén végzett kiváló érdemeik elismeréséül: Galambos István főosztályvezetőnek (SZÖVOSZ) a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Kovács Sándor igazgatóságvezetőnek (SZÖVOSZ), Kádár István mb. főosztályvezetőnek (SZÖVOSZ) és Paukovits Tibor megyei titkárnak (MÉSZÖV, Vas megye) a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Czuczor Béla osztályvezetőnek (MÉSZÖV, Zala megye), Kányási Béla járási titkárnak (Járási Szövetkezetek Szövetsége, Mezőcsát), Bódi István csoportvezetőnek (SZÖVOSZ), Lesták Pál iskolavezetőnek (SZÖVOSZ) és Vavrik Ferenc főelőadónak (SZÖVOSZ) a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Tóth János ügyvezetőnek (Földművesszövetkezet. Nagykirályhegyes), Petrovics Veronika könyvelőnek (Földművesszövetkezet, Nagyiván), Czagány Etelka előadónak (Járási Szövetkezetek Szövetsége, Szentes) és Kovács János terményfelvásárlónak (Földművesszövetkezet, Apc) a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a statisztikai feladatok terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Rédei Jenő főosztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Pesti Lajosné iskolavezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát , Tóth György osztályvezetőnek, Vidor Györgynének, a Budapesti Kirendeltség helyettes vezetőjének és dr. Simon Sándor osztályvezetőhelyettesnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Zsoldos Zoltánné főelőadónak, Inczédy Gyuláné előadónak, Tegzes Ottó főelőadónak, Szokolenszky Tódor előadónak és Binder Felicites gyors- és gépírónőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országos Munkabér Bizottságnál végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül. Dobra János osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; dr. Fehér László főelőadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa jó és eredményes munkája elismeréséül: Vágó Péternek, az Országos Létszámbizottság osztályvezetőjének a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkaerőgazdálkodás és az ipari tanulók oktatása terén végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül. Kürti István főelőadónak és Durbász Lajos ipari tanulóintézeti igazgatónak (Somsáig) a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Túri Gábor ipari tanulóintézeti igazgatónak (Gyula), Réti József főelőadónak és Fónat János munkaerőgazdálkodási osztályvezetőnek (Somogyi Megyei Tanács) a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Gulyás Sándor termelési-oktatási igazgatóhelyettesnek, Fehér Gyula ipari tanulóintézeti igazgatónak (Makó), Neményi Pál főelőadónak, Kovács Sándor főelőadónak, Juhász Mihály ipari tanulóiskolai igazgatónak és Kutas Jenő előadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát; Szabó László tanműhely-vezetőnek (Székesfehérvár) a Magyar Munka Érdemérmet adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport területén végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül; Tóth Dezső osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Csopott Zoltánná osztályvezetőhelyettesnek, Márton Imre megyei TSB előadónak (Nyíregyháza) és Berzi Sándornak, a Vasas SE országos elnökének a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Ardai Aladár csoportvezetőnek, Kozsik Tibor járási TSB elnöknek (Miskolc), Temesi Lajos megyei TSB főelőadónak (kaposvári, Keresztes László járási TSB elnöknek (Pécs), Tisszauer Miklós előadónak (SZOT Sportosztály) és Fekete Pálnak, a Népsport munkatársának a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. Kettős igénynek tesz eleget a magyar filmművészet legújabb alkotása, az »Erkel« című film. _ Nemzetünk történelmének szívünkhöz oly közelálló korszakát, a szabadságharc korát és annak nagyszerű alakjait eleveníti meg. Ugyanakkor közelről megismertet bennünket egy nagy magyar zeneszerző életével és alkotásaival. A művészt naggyá, jelentőssé a kor eszméjének kifejezése teszi és egybeforrottsága a néppel. Ez avatta nemzetünk egyik legnagyobb zeneszerzőjévé Erkel Ferencet is és ez ennek a filmnek legfőbb mondanivalója.1837-ben Kossuthot letartóztatták. A császári kamarillának ez a jogtiprása a nemzeti ellenállás viharát váltotta ki. A hazafias írók és művészeik e harc élére állottak. Erkel karnagynak is állást kellett foglalnia, aki ebben az időben az arisztokraták mulattatására szánt, minden művészi mondanivalót nélkülöző »kecses« dalműveket vezényelt kényszerűségből a színházban. Egressy Béni, a fiatal drámaíró és zeneszerző, aki később a Szózat zenéjét alkotta, így fejezte ki, hogy mit követel a nép a zeneszerzőtől: »Adj dalt a néma nemzetnek!« Erkel megriad a feladat nagyságától. »Megszólaltatni a népet?« — kérdezi önmagától. »Nehéz feladat és én talán gyenge is vagyok hozzá, hogy a nemzet, az emberiség nagy szenvedélyeit öntsem hangokba.« A nagy feladathoz azonban segítségeit kap a néptől. Erkel tudja, hogy a népek nagy szenvedélyét minden nemzet lángelméjének a maga művészi anyanyelvén kell kifejeznie. Gyökerében magyar művészettel szolgálhatja elsősorban a népek közös érdekét. Első operájában, a »Báthory Máriá«ban, ha még bátortalanul is, de már felcsendülnek az ősi dallamok és Erkel, a zeneköltő első alkotása egyben a magyar népzene bemutatkozása is a zeneművészetben. A »Báthory Mária« sikere nem kápráztatja el Erkelt. Nemaz olasz operaszerzők tehetséges utánzója akar lenni, hanem újat, forradalmat akar alkotni. A színház direktorának lakásán Erkel életében először találkozik a rövid ideig Magyarországon tartózkodó Liszt Ferenccel. Liszt azonnal felismeri Erkel nagyságát és szándékainak jelentőségét. Magával akarja Bécsbe vinni, hogy Erkel is a magyar művészet követe legyen külhonban. A postakocsi már az ország határa felé gördül velük, miközben Liszt arról beszél Erkelnek, hogy küzdjön szilárdan és állhatatosan művészetének magaslábaiért és ne törődjék a gáncsoskodó kival, mert nincs egyedül. Együtt harcol Chopinnel, Glinkával és Berliozzal, akik valamennyien nemzetük muzsikáját viszik diadalra a nagy világban, akik műveikben nemzetük lelkét szólaltatják meg. A két zeneművész egy csárdában tölti az éjszakát. Odakint zivatar paskolja a fákat, zuhog az eső, mintha öntenék. Erkel szobáját néha megvilágítja a villám fénye. Erkel kinéz az ablakon. Fiatal legényeket terelnek a csárdaudvarra a csendőrök. Katonafogdosás! Az egyik legény menekülni próbál. Egy csendőr utána lő. A legény a sárba zuhan. Anyja, aki eddig a kerítésnél jajongott, most sikongva berohan és ráomlik fia tetemére. Pedig megesküdött a király, hogy nem visz magyar ifjakat külhonba! Erkel a pillanat gyötrő megrázkódtatásában tollat ragad és megszületik a »Hunyadi László« hatalmas áriája, V. László esküje: »Halljátok, kedves magyarjaim...« Erkel e dallammal szivében nem tud hazájától elszakadni. Otthon marad. Ugyanilyen érzékélességgel ábrázolja a film a többi Erkel-ária megszületését. Erkel egy idős rőzse hordó paraszttal találkozik. Az öreg gyanakodva néz a városi emberre és legszívesebbem továbbállna. De Erkel érdeklődik sorsa felől és az öreg valamiképpen megérzi, hogy az ismeretlen nem -kíváncsiságból faggatja és nem is szándékszik neki ártani. És beszél a nép szegénységéről, üldözöttségéről. Erkel rádöbben, hogy szinte szó szerint ugyanazt mondja, mint századokkal ezelőtt Tiborc. Töméntelen év múlt el azóta, hogy II. Endre volt a magyarok királya. Jöttek és mentek az uralkodók, de a Tiborcok mindig lopni kényszerültek, ha nem akartak éhenpusztulni. Ez a megrázó élmény válik szívbemarkoló számonkéréssé Tiborc áriájában. És így mutatja meg, így teszi érzékletessé a film a legszebb Erkel-áriák keletkezésének történetét. Várjon megszülethetett-e volna a himnusz a pályázati határidőre, ha Erkelnek nem lett volna akkor az egész nép számára fontos mondanivalója a himnusz megzenésítésével? Ennek a mondanivalónak a kialakulását is ábrázolja a film. Erkel a fiai iskolai vizsgáján izzó felháborodással hallja, hogy a sok cérnahangi apróság mint énekli a gyűlölt császár dícséretét, a Gotterhaltet. Még nem hangzanak el a végső akkordok, de ő már karon ragadja fiait, siet velük ki az épületből. Szinte vonszolja őket az utcák hosszán. A gyerekek döbbenten néznek fel rá, de ő csak egyre gyorsabb tempóban halad. Se hall, se lát. Otthon egy pillantást sem vetve meglepett feleségére, egyenesen a zongorához siet. A filmnek ez az egyik kiemelkedő jelenete különösen kifejezővé válik a filmzenében. A születő himnusz akkordjai harcolnak a Gotterhalte dallamaival, de mire Erkel a zongorához ér, az új, nagyszerű dallam, a nemzet himnusza csendül fel diadalmasan ujjai alatt. És első ezernyolcszáznegyvennyolc március 15-e. Erkel a himnuszt vezényli a nemzet színházában. A dallam szárnyra kap és magával ragadja a hallgatóságot. Nagy törénelmi pillanat ez. Erkel zenéje most kifejezi azt, amit a zsúfolásig töltött színházban a nemzet legjobbjai gondolnak, éreznek. A haza és a nép gondolata egy. Erkel himnusza ezért a népért, ezért a hazáért, az ország szabadságáért és függetlenségéért harcol Petőfi költeményeivel egy sorban. A túlerővel szemben elbukott szabadságharc után az önkényuralom gyászos esztendői következnek, de Erkel ezalatt nem marad tétlen. Ahogyan Muszorgszkij mondta: »Az új utat járva úgy érzed, mintha erőd megkétszereződnék.« Erkel új erőt érez, kétszeres erőt és kétszeres felelősséget. Ismét meg kell szólaltatnia a némákat. Még akkor is, ha ez most nehezebb, mint valaha is volt. És, a némák megszólalnak. Olyan erővel és olyan ellenállhatatlanul, hogy az elnyomók megrettennek hangjuktól. Elhatározzák, hogy a némák szószólóját, Erkel Ferencet örökre elnémítják. Megfosztják állásától, megfosztják kenyerétől. Erkel most saját, egyéni sorsán érzi, mit jelent az elnyomatás korában, a nép árulóinak hatalmaskodása idején a szabadság gondolatához hűnek maradni. Most érti meg a maga mélységében a Dózsák sorsát, most ismeri meg valójában Dózsa népének életét. A filmnek ebben a részében nemcsak Erkel otthonának polgári keretei dőlnek le, hanem a színpad díszletei is szűknek bizonyulnak. Kitárul az ország a maga teljességében. Dózsa lován vágtat a császár ágyúival szemben és végeláthatatlan tömegek követik kaszával, kapával. Erkel a legnagyobb dicséretként értékeli a sértésnek szánt bírálatot, hogy zenéje a karzatnak szól. A karzatnak, amely 1945-ben, hazánk felszabadulásával immár végérvényesen beült a nézőtérre és elfoglalta a páholysorokat is. Erkel már életében megtalálta szövetségét a dalait éneklő munkások kórusaiban, a népben. Az »Erkel« című film hatalmas érdeme, hogy az egész magyar népet megismerteti zeneszerzőjével. És Erkel zenéje gyönyörködteti majd az emberek tömegeit a felszabadult országokban és lelkesíti a szabadságukért és függetlenségükért harcolók millióit azokban az országokban, ahol még elnyomatásban élnek. A Bánk bán »Hazám, hazám« kezdetű áriája, a hazaszeretettnek megrendítő vallomása, a tőkés országok elnyomott millióinak hazaszeretetét is erősíti és megacélozza akaratukat függetlenségük kivívására. Ez a film nem operafilm. Nem egyetlen operát akar a film eszközeivel a tömegekhez közel vinni. Megjelölésére talán az is kevés, hogy zenésfilm. Az »Erkel«: film a zenéről, a zene hatalmas erejével. A film alkotóinak — Békeffi István és Thurzó Gábor forgatókönyvíróknak, Eiben István operatőrnek és nem utolsósorban Keleti Márton rendezőnek — érdeme, hogy meg tudták ragadni Erkel életében a legjellegzetesebb mozzanatokat, Erkel életét és a nép forradalmi megmozdulását harmonikus egységbe illesztették. Ugyanakkor Erkel zenéjét, magát, mint ennek a történelmi időnek szülöttét mutatták meg. A film történelmileg hiteles mozzanatai és a hitelesség igényével ábrázolt kiegészítései, valamint a film operarészletei egymástól el nem választható dramaturgiai egységet képeznek. A zenének és a történésnek ez az egysége — a többi között — Kenessey Jenőnek, a zene összeállítójának jó munkáját dicséri. Az Erkel című filmben Operaházunk zenekarát Ferencsik János elmélyült művészettel vezényli. Operaházunk ének- és balettkara is jelentős szerephez jut. Fischer Annie, népköztársaságunk kiváló művésze, és Petri Endre zongorajátékkal működik közre. A kimben legkiválóbb operaénekeseink szerepelnek. Operaházunk művészei előtt mind világosabbá válik, hogy csak a szocialista realizmusra törekvő színészi alakítással fejezhetik ki az operák eszmei tartalmát. Különösen fontos a színészi ábrázolás, a kidolgozott arcjáték, a kifejező mozdulatok bősége az olyan filmben, mint az »Erke!«, ahol az egyes jelenetek a zeneköltő haladó gondolatainak és így a mű mondanivalójának kifejezését, megismertetését célozzák. A szereplők énekművészete teljes szépségében bontakozik ki a filmen. Ugyanakkor a film még hatásosabban megmutatja az énekesek színészi játékának kidolgozottságát is. Ebből a szempontból kiemelkedő Székely Mihály Tiborca, Osváth Júlia Melindája és Rosier Endre V. Lászlója. Pécsi Sándor, a fiatal Kossuth-díjas művész Erkel szerepeiben elmélyülten ábrázolja a nagy zeneköltőt. Alakításának eredményeképpen egyetlen pillanatra sem veszítjük el azt az illúziót, hogy magát Erkel Ferencet látjuk.. Felejthetetlen a filmnek abban a jelenetében, amikor vezénylőpálcája nyomán elhangzanak a Hunyadi László végső akkordjai a zenekarban, és úgy tűnik, hogy elmarad a nézők tapsa. Döbbent csend. A zenekar tagjai meredten ülnek helyükön. Erkel gondiem- bert arccal néz maga elé. Azután kitör a tapsvihar ... Erkel mosolyog! Van értelme az életének, az út, amelyen jár: helyes út. A film sikerének döntő részesei a többi szerep kiváló alakítói, elsősorban Szörényi Éva, Erkel feleségének alakítója és Gábor Miklós, mint Seressy Béni. Gábor Miklós különösen abban a jelenetben nyújtott kiemelkedő alakítást, mikor a levert szabadságharc után egy parasztház padlásán ismét találkozik Erkellel. A művészeknek azt a törekvését, hogy tehetségük legjavát nyújtsák, a téma nagy átérzésével fogta egybe Keleti Márton, a film rendezője. Az ő érdeme, a többi között, hogy ilyen, gazdag tartalmú, hazaszeretetre nevelő és új, nagyszerű győzelmekre ihlető filmalkotás az »Erkel«. Az »Erkel« című filmalkotás — mint a karlovyvaryi kitüntetés is mutatja — alkalmas arra, hogy külföldi barátaink szeretetét és elismerését kivívja. Ugyanakkor kötelezettséget is jelent számunkra, hogy tovább haladjunk a művészi fejlődés útján és megfeleljünk mindazok bizalmának, akik várakozással tekintenek törekvéseink sikerére. Gombos llászló ERKEL A karlovyvaryi filmfesztiválon díjat nyert filmalkotás 4 1952 NOVEMBER 20, CSÜTÖRTÖK A BÉKEKONGRESSZUS HÁROM KÜLDÖTTE LUKÁCS LÁSZLÓ elvtársat, aMagyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatával kitüntetett kétszeres sztahanovista vaselőkészítő brigádvezetőt az Épületelemgyártó Vállalat dolgozói küldik a III. Magyar Békekongreszszusra. Lukács elvtárs régi harcos tagja a békemozgalomnak. Tíztagú brigádja hónapok óta élenjár a munkában. 200 százalékos teljesítményükkel joggal vívták ki dolgozótársaik elismerését. A november 1-től 10-ig megtartott békeműszak alatt Lukács elvtárs brigádja 275 százalékot ért el s ezzel bebizonyították, hogy helytállnak a békeharc fontos őrhelyén. Lukács elvtárs türelemmel, odaadással és szeretettel tanítja a brigád gyengébben dolgozó tagjait. A brigádban jó kollektív szellem alakult ki. A brigád már október 1-ére befejezte ötéves tervét. Amikor Lukács elvtársat a III. Magyar Békekongresszusra küldöttnek választották, a Lukács-brigád tagjai vállalták, hogy a békekongresszusig, november 22-ig terven felül 50 épületelemet gyártanak. A brigád teljesítette ígéretét s Lukács elvtárs a békekongresszuson beszámolhat jó munkájuk eredményéről. De a III. Magyar Békekongresszusra elviszi üzenetüket is: a Lukács-brigád 1954-re befejezi a következő ötéves terv munkáját is. Ke! 1 8 ennél szebb békeüzenet? CSIZY TIBOR elektromérnök a Transzformátor és Villamos Készülékek Gyárában dolgozik. Csizy eletére szereti hivatását s kitartó, türelmes, kutatómunkájának eredménye, hogy több újítását és új eljárását sikeresen alkalmazzák az üzemben. Az 5 kezdeményezésére vezették be a csövesfűtési transzformátor rendszert, amelyivel már milliós megtakarítást értek el. Az eddig csak külföldről beszerezhető transzformátort — amelyet az adóvevőkészülékhez használnak — az ő útmutatásai alapján itthon állítják elő. A mérőtranszformátorok egyszerűsítése népgazdaságunknak 800.000 forint megtakarítást jelent. Kivitelezés előtt áll az olaj tisztítója és a lemezlakkozó berendezése is. Most egy szárazszigetelésű feszültségváltón dolgozik, amely üzembiztonsági szempontból komoly jelentőségű. Csizy elvtárs nem elégszik meg eredményeivel, tovább tanul. A mérnöktovábbképző hallgatója. Tudását üzeme dolgozóinak is átadja. Tanulókat oktat, részt vesz a műhelyoktatásban, műszaki és ismeretterjesztő előadásokat tart. Csizy elvtárs a szorgalmas munkával szerzett széleskörű tudását a technikai tudomány fejlesztésére fordítja. Ezért választották meg a III. Magyar Békekongresszusra küldöttüknek a Transzformátor és Villamos Készülékek Gyára dolgozói. PINTÉR LÁSZLÓ sztahanovista filmnyomó, a Goldberger Textilnyomó- és Kikészítőgyár egyik legjobb dolgozója. Második hete már, hogy a dolgozók küldöttnek választották a Hr. Magyar Békekongreszszusra. Azóta az egész gyártól kapott leveleket, ajándékokat, hogy adja át azokat a kongresszusnak. Pintér elvtárs már a májusi terve teljesítésén dolgozik. Közvetlen munkatársai, a filmnyomók egy-két napon belül befejezik az 1953. évi tervük első negyedét. Innen indult el a békeműszakok segítségével az egész gyárban elterjedt tisztasági mozgalom is. Kezdeményezésük nyomán rend, tisztaság születik a munkatermekben, így könnyebb a munka és védik a dolgozók egészségét. Pintér László úgy tervezi, hogy beszámolója végén néhány szóval saját életéről is beszél majd. Régi életéről kevés jót mondhat. Idénymunkás volt egy homokbányában. Senki nem is i-merte, senki sem törődött vele. Ma olyan munkát végez, amilyet megbecsül a gyár, az ország, az egész dolgozó nép. Politikai iskolát vezet és maga is tanul. Jövőre a Textilipari Technológiára iratkozik be, hogy nagyobb szaktudással, még jobb eredménnyel dolgozzon családjáért és a