Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)

1952-11-20 / 272. szám

NÉPSZAVA KITÜNTETÉSEK A Nagyi Októberi Szocialista Forradalom 16. évfordulója alkalmából a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az állami Ellenőrző Központnál végzett eredményes munkájuk elismeréséül; Balázs Mátyás főosztályvezetőnek a Magyar Népköz­társasági Érdemrend V. fokozatát; Juhász Ferenc osztályvezetőnek a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; dr. Bánhidi Ferenc főellenőrnek, Moso­­nyi Lászlóné csoportvezetőnek és Tóbiás Loránd főellenőrnek a Magyar Népköz­társasági Érdemérem ezüst fokozatát; dr. Dely Pál ellenőrnek, Em­őd László főellenőrnek, Koncz Gábor csoportvezető­nek, Sándor Miklós föellenőrnek és Schil­ler Miksa föellenőrnek a Magyar Nép­köztársasági Érdemérem bronz fokoza­tát adományozta. A Népköztársaság­ Elnöki Tanácsa a tervkészítés terén végzett jó és eredmé­nyes munkájuk elismeréséül: Solt István főosztályvezetőnek, Varga Lehel főelőadónak és Lóránt Sára osz­tályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Szántó Emil főelőadónak, Görgei Mihály főelőadónak, Magyari Aladár osztályveze­tőnek, Felkai István osztályvezetőnek, Rozmányi Gyula telepvezetőnek, Riffer Viktor technikus, kirendeltségvezetőnek és Járai Gyula osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst foko­zatát; Szentmiklósi Pál főelőadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz foko­zatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szövetkezeti munka terén végzett kiváló érdemeik elismeréséül: Galambos István főosztályvezetőnek (SZÖVOSZ) a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát; Kovács Sándor igazgatóság­­vezetőnek (SZÖVOSZ), Kádár István mb. főosztály­vezetőnek (SZÖVOSZ) és Paukovits Tibor megyei titkárnak (MÉSZÖV, Vas megye) a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Czuczor Béla osztályvezetőnek (MÉ­SZÖV, Zala megye), Kányási Béla járási titkárnak (Járási Szövetkezetek Szövetsége, Mezőcsát), Bódi István cso­portvezetőnek (SZÖVOSZ), Lesták Pál iskolavezetőnek (SZÖVOSZ) és Vavrik Ferenc főelőadónak (SZÖVOSZ) a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Tóth János ügyvezetőnek (Földműves­­szövetkezet. Nagykirályhegyes), Petro­­vics Veronika könyvelőnek (Földműves­­szövetkezet, Nagyiván), Czagány Etelka előadónak (Járási Szövetkezetek Szövet­sége, Szentes) és Kovács János termény­felvásárlónak (Földművesszövetkezet, Apc) a Magyar Népköztársasági Érdem­érem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a statisztikai feladatok terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Rédei Jenő főosztályvezetőnek a Ma­gyar Népköztársasági Érdemrend V. foko­zatát; Pesti Lajosné iskolavezetőnek a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát­ , Tóth György osztályvezetőnek, Vidor Györgynének, a Budapesti Kirendeltség helyettes vezetőjének és dr. Simon Sán­dor osztályvezetőhelyettesnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst foko­zatát; Zsoldos Zoltánné főelőadónak, Inczédy Gyuláné előadónak, Tegzes Ottó főelőadó­nak, Szokolenszky Tódor előadónak és Binder Felicites gyors- és gépírónőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országos Munkabér Bizottságnál végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül. Dobra­ János osztályvezetőnek a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; dr. Fehér László főelőadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokoza­tát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa jó és eredményes munkája elismeréséül: Vágó Péternek, az Országos Létszám­bizottság osztályvezetőjének a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany foko­zatát adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkaerőgazdálkodás és az ipari tanulók oktatása terén végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül. Kürti István főelőadónak és Durbász Lajos ipari tanulóintézeti igazgatónak (Somsáig) a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát; Túri Gábor ipari tanulóintézeti igazga­tónak (Gyula), Réti József főelőadónak és Fónat János munkaerőgazdálk­odási osz­tályvezetőnek (Somogyi Megyei Tanács) a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát; Gulyás Sándor termelési-oktatási igazgatóhelyettesnek, Fehér Gyula ipari tanulóintézeti igazgatónak (Makó), Nemé­­nyi Pál főelőadónak, Kovács Sándor fő­előadónak, Juhász Mihály ipari tanulóisko­­lai igazgatónak és Kutas Jenő előadónak a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát; Szabó László tanműhely-vezetőnek (Szé­kesfehérvár) a Magyar Munka Érdem­érmet adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport területén végzett jó és eredményes munkájuk elismeréséül; Tóth Dezső osztályvezetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany foko­zatát; Csopott Zoltánná osztályvezetőhelyet­tesnek, Márton Imre megyei TSB előadó­nak (Nyíregyháza) és Berzi Sándornak, a Vasas SE országos elnökének a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst foko­zatát; Ardai Aladár csoportvezetőnek, Kozsik Tibor járási TSB elnöknek (Miskolc), Te­­mesi Lajos megyei TSB főelőadónak (ka­posvári, Keresztes László járási TSB el­nöknek (Pécs), Tisszauer Miklós előadó­nak (SZOT Sportosztály) és Fekete Pál­nak, a Népsport munkatársának a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokoza­tát adományozta. Kettős igénynek tesz eleget a ma­gyar filmművészet legújabb al­kotása, az »Erkel« című­­ film. _ Nem­zetünk történelmének szívünkhöz oly közelálló korszakát, a szabadságharc korát és annak nagyszerű alakjait ele­veníti meg. Ugyanakkor közelről meg­ismertet bennünket egy nagy magyar zeneszerző életével és alkotásaival. A művészt naggyá, jelentőssé a kor esz­méjének kifejezése teszi és egybe­­forrottsága a néppel. Ez avatta nem­zetünk egyik legnagyobb zeneszer­zőjévé Erkel Ferencet is és ez ennek a filmnek legfőbb mondanivalója.­1837-ben Kossuthot letartóztatták. A császári kamarillának ez a jogtip­­rása a nemzeti ellenállás viharát­ vál­totta ki. A hazafias írók és művészeik e harc élére állottak. Erkel karnagy­nak is állást kellett foglalnia, aki ebben az időben az arisztokraták mulattatására szánt, minden művészi mondanivalót nélkülöző »kecses« dal­műveket vezényelt kényszerűségből a színházban. Egressy Béni, a fiatal drámaíró és zeneszerző, a­ki később a Szózat zenéjét alkotta, így fejezte ki, hogy mit követel a nép a zeneszerző­től: »Adj dalt a néma nemzetnek!« Erkel megriad a feladat nagyságától. »Megszólaltatni a népet?« — kérdezi önmagától. »Nehéz feladat és én ta­lán gyenge is vagyok hozzá, hogy a nemzet, az emberiség nagy szenvedé­lyeit öntsem hangokba.« A nagy feladathoz azonban segítsé­geit kap a néptől. Erkel tudja, hogy a népek nagy szenvedélyét minden nem­zet lángelméjének a maga művészi anyanyelvén kell kifejeznie. Gyökeré­ben magyar művészettel szolgálhatja elsősorban a népek közös érdekét. Első operájában, a »Báthory Máriá«­­ban, ha még bátortalanul is, de már felcsendülnek az ősi dallamok és Er­kel, a zeneköltő első alkotása egyben a magyar népzene bemutatkozása is a zeneművészetben. A »Báthory Má­ria« sikere nem kápráztatja el Erkelt. Nem­­az olasz operaszerzők tehetsé­ges utánzója akar len­ni, hanem újat, forradalmat akar alkotni. A színház direktorának lakásán Erkel életében először találkozik a rövid ideig Magyarországon tartóz­­kodó Liszt Ferenccel. Liszt azonnal felismeri Erkel nagyságát és szándé­kainak jelentőségét. Magával akarja Bécsbe vinni, hogy Erkel is a magyar művészet követe legyen külhonban. A postakocsi már az ország határa felé gördül velük, miközben­ Liszt arról be­szél Erkelnek, hogy küzdjön szilárdan és állhatatosan művészetének magas­lábaiért és ne törődjék a gáncsosko­­dó­ kiva­l, mert nincs egyedül. Együtt ha­rcol Chopinnel, Glinkával és Ber­liozzal, akik valamennyien nemzetük muzsikáját viszik diadalra a nagy vi­lágban, akik műveikben nemzetük lelkét szólaltatják meg. A két zeneművész egy csárdában tölti az éjszakát. Odakint zivatar pas­­kolja a fákat, zuhog az eső, mintha öntenék. Erkel szobáját néha meg­világítja a villám fénye. Erkel kinéz az ablakon. Fiatal legényeket terel­nek a csárdaudvarra a csendőrök. Katonafogdosás! Az egyik legény me­nekülni próbál. Egy csendőr utána lő. A legény a sárba zuhan. Anyja, aki eddig a kerítésnél jajongott, most si­­kongva berohan és ráomlik fia tete­mére. Pedig megesküdött a király, hogy nem visz magyar ifjakat kül­honba! Erkel a pillanat gyötrő meg­rázkódtatásában tollat ragad és meg­születik a »Hunyadi László« hatalmas áriája, V. László esküje: »Halljátok, kedves magyarjaim...­« Erkel e dallammal szivében nem tud hazájától elszakadni. Otthon ma­rad. Ugyanilyen érzék­élességgel ábrá­zolja a film a többi Erkel-ária megszületését. Erkel egy idős rőz­se hordó paraszttal találkozik. Az öreg gyanakodva néz a városi emberre és legszívesebbem továbbállna. De Erkel érde­klődik sorsa felől és az öreg valamiképpen megérzi, hogy az is­meretlen nem -kíváncsiságból fag­gatja és nem is szándékszik neki ár­tani. És beszél a nép szegénységéről, üldözöttségéről. Erkel rádöbben, hogy sz­inte szó szerint ugyanazt mondja, mint századokkal ezelőtt Tiborc. Tö­méntelen év múlt el azóta, hogy II. Endre volt a magyarok királya. Jöt­tek és mentek az uralkodók, de a Ti­­borcok mindig lopni kényszerültek, ha nem akartak éhenpusztulni. Ez a megrázó élmény válik szívbemarkoló számonkéréssé Tiborc áriájában. És így mutatja meg, így teszi érzékle­tessé a film a legszebb Erkel-áriák keletkezésének történetét. Várjon megszülethetett-e volna a him­nusz a pályázati határidőre, ha Erkelnek nem lett volna akkor az egész nép számára fontos mondani­­valója a himnusz megzenésítésével? Ennek a mondanivalónak a kialaku­lását is ábrázolja a film. Erkel a fiai iskolai vizsgáján izzó felháboro­dással hallja, hogy a sok cérnahan­gi apróság mint énekli a gyűlölt császár dícséretét, a Gotterhaltet. Még nem hangzanak el a végső akkordok, de ő már karon ragadja fiait, siet velük ki az épületből. Szinte vonszolja őket az utcák hosszán. A gyerekek döbbenten néznek fel rá, de ő csak egyre gyorsabb tempóban halad. Se hall, se lát. Otthon egy pillantást sem vetve meglepett feleségére, egye­nesen a zongorához siet. A filmnek ez az egyik kiemelkedő jelenete külö­nösen kifejezővé válik a filmzenében. A születő himnusz akkordjai harcol­nak a Gotterhalte dallamaival, de mire Erkel a zongorához ér, az új, nagy­szerű dallam, a nemzet himnusza csendül fel diadalmasan ujjai­ alatt. És első ezernyolcszáznegyvennyolc március 15-e. Erkel a himnuszt ve­zényli a nemzet színházában. A dal­lam szárnyra kap és magával ragadja a hallgatóságot. Nagy törénelmi pil­lanat ez. Erkel zenéje most kifejezi azt, amit a zsúfolásig töltött színház­ban a nemzet­­ legjobbjai gondolnak, éreznek. A haza és a nép gondolata egy. Erkel himnusza ezért a népért, ezért a hazáért, az ország szabadsá­gáért és függetlenségéért harcol Pe­tőfi költeményeivel egy sorban. A túlerővel szemben elbukott sza­badságharc után az önkényuralom gyászos esztendői következnek, de Erkel ezalatt nem marad tétlen. Aho­gyan Muszorgszkij mondta: »Az új utat járva úgy érzed, mintha erőd megkétszereződnék.« Erkel új erőt érez, kétszeres erőt és kétszeres fele­lősséget. Ismét meg kell szólaltatnia a némákat. Még akkor is, ha ez most nehezebb, mint valaha is volt. És, a némák megszólalnak. Olyan erővel és olyan ellenállhatatlanul, hogy az el­nyomók megrettennek hang­juktól. El­határozzák, hogy a némák szószóló­ját, Erkel Ferencet örökre elnémítják. Megfosztják állásától, megfosztják ke­nyerétől. Erkel most saját, egyéni sorsán érzi, mit jelent az elnyomatás korában, a nép árulóinak hatalmasko­dása idején a szabadság gondolatá­hoz hűnek maradni. Most érti meg a maga mélységében a Dózsák sorsát, most ismeri meg valójában Dózsa né­pének életét. A filmnek ebben a ré­szében nemcsak Erkel otthonának pol­gári keretei dőlnek le, hanem a szín­pad díszletei is szűknek bizonyulnak. Kitárul az ország a maga teljességé­ben. Dózsa lován vágtat a császár ágyúival szemben és végeláthatatlan tömegek követik kaszával, kapával. Erkel a legnagyobb dicséretként ér­tékeli a sértésnek szánt bírálatot, hogy zenéje a karzatnak szól. A karzatnak, amely 1945-ben, hazánk felszabadulá­sával immár végérvényesen beült a nézőtérre és elfoglalta a páholy­sorokat is. Erkel már életében megtalálta szövetségét a dalait éneklő munkások kórusaiban, a népben. Az »Erkel« című film hatalmas érdeme, hogy az egész magyar népet megismer­teti zeneszerzőjével. És Erkel zenéje gyönyörködteti majd az emberek tö­megeit a felszabadult országokban és lelkesíti a szabadságukért és függet­lenségükért harcolók millióit azokban az országokban, ahol még elnyomatás­ban élnek. A Bánk bán »Hazám, ha­zám« kezdetű áriája, a haza­szerete­ttnek megrendítő vallomása, a tőkés országok elnyomott millióinak haza­szeretetét is erősíti és megacélozza akaratukat függetlenségük kivívására. Ez a film nem operafilm. Nem egyet­len operát akar a film eszközei­vel a tömegekhez közel vinni. Megje­lölésére talán az is kevés, hogy zenés­film. Az »Erkel«: film a zenéről, a zene hatalmas erejével. A film alkotóinak — Békeffi István és Thurzó Gábor forgatókönyvíróknak, Eiben István ope­ratőrnek és nem utolsósorban Keleti Márton rendezőnek — érdeme, hogy meg tudták ragadni Erkel életében a legjellegzetesebb mozzanatokat, Erkel életét és a nép forradalmi megmozdu­lását harmonikus egységbe illesztet­ték. Ugyanakkor Erkel zenéjét, magát, mint ennek a történelmi időnek szü­löttét mutatták meg. A film történel­mileg hiteles mozzanatai és a hiteles­ség igényével ábrázolt kiegészítései, valamint a film operarészletei egy­mástól el nem választható dramatur­giai egységet képeznek. A zenének és a történésnek ez az egysége — a többi között — Kenessey Jenőnek, a zene összeállítójának jó munkáját dicséri. Az Erkel című filmben Operahá­­zun­k zenekarát Ferencsik János el­mélyült művészettel vezényli. Opera­­házunk ének- és balettkara is jelen­tős szerephez jut. Fischer Annie, nép­köztársaságunk kiváló művésze, és Petri Endre zongorajátékkal működ­ik közre. A kimben legkiválóbb operaénekeseink szerepelnek. Operahá­zunk művészei előtt mind világosabbá válik, hogy csak a szocialista realiz­musra törekvő színészi alakítással fe­jezhetik ki az operák eszmei tartalmát. Különösen fontos a színészi ábrázo­lás, a kidolgozott arcjáték, a kifejező mozdulatok bősége az olyan filmben, mint az »Erke!«, ahol az egyes jelene­tek a zeneköltő haladó gondolatainak és így a mű mondanivalójának kifeje­zését,­ megismertetését célozzák. A sze­replők énekművészete teljes szépségé­ben bontakozik ki a filmen. Ugyanak­kor a film még hatásosabban megmu­tatja az énekesek színészi játékának kidolgozottságát is. Ebből a szempont­ból kiemelkedő Székely Mihály Ti­­borca, Osváth Júlia Melindája és Rosier Endre V. Lászlója. Pécsi Sándor, a fiatal Kossuth-díjas művész Erkel szerepeiben elmélyül­­ten ábrázolja a nagy zeneköltőt. Ala­kításának eredményeképpen egyetlen pillanatra sem veszítjük el azt az illú­ziót, hogy magát Erkel Ferencet látjuk.. Felejthetetlen a filmnek abban a jele­netében, amikor vezénylőpálcája nyo­mán elhangzanak a Hunyadi László végső akkordjai a zenekarban, és úgy tűnik, hogy elmarad a nézők tapsa. Döbbent csend. A zenekar tagjai me­redten ülnek helyükön. Erkel gondiem- bert arccal néz maga elé. Azután ki­tör a tapsvihar ... Erkel mosolyog! Van értelme az életének, az út, ame­lyen jár: helyes út. A film sikerének döntő részesei a többi szerep kiváló alakítói, elsősor­ban Szörényi Éva, Erkel feleségének alakítója és Gábor Miklós, mint Se­­ressy Béni. Gábor Miklós különösen abban a jelenetben nyújtott kiemelkedő alakítást, mikor a levert szabadságharc után egy parasztház padlásán ismét találkozik Erkellel. A művészeknek az­t a törekvését, hogy tehetségük legjavát nyújtsák, a téma nagy átérzésével fogta egybe Keleti Márton, a film rendezője. Az ő érdeme, a többi között, hogy ilyen, gazdag tartalmú, hazaszeretetre nevelő és új, nagyszerű győzelmekre ihlető filmalkotás az »Erkel«. Az »Erkel« című filmalkotás — mint a karlovyvaryi kitüntetés is mutatja — alkalmas arra, hogy külföldi barátaink szeretetét és elismerését kivívja. Ugyanakkor kötelezettséget is jelent számunkra, hogy­ tovább haladjunk a művészi fejlődés útján és megfeleljünk mindazok bizalmának, akik várakozás­­­sal tekintenek törekvéseink sikeré­re. Gombos llászló ERKEL A karlovyvaryi filmfesztiválon díjat nyert filmalkotás 4 1952 NOVEMBER 20, CSÜTÖRTÖK A BÉKEKONGRESSZUS HÁROM KÜLDÖTTE LUKÁCS LÁSZLÓ elvtársat, a­­Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatával kitüntetett kétszeres szta­hanovista vaselőkészítő brigádvezetőt az Épületelemgyártó Vállalat dolgozói küldik a III. Magyar Békekongresz­­szusra. Lukács elvtárs régi harcos tagja a békemozgalomnak. Tíztagú bri­gádja hónapok óta élenjár a munká­ban. 200 százalékos teljesítményükkel joggal vívták ki dolgozótársaik elisme­rését. A november 1-től 10-ig megtar­tott békeműszak alatt Lukács elvtárs brigádja 275 százalékot ért el s ezzel bebizonyították, hogy helytállnak a békeharc fontos őrhelyén. Lukács elv­­társ türelemmel, odaadással és szere­tettel tanítja a brigád gyengébben dol­gozó tagjait. A brigádban jó kollektív szellem alakult ki. A brigád már októ­ber 1-ére befejezte ötéves tervét. Amikor Lukács elvtársat a III. Ma­gyar Békekongresszusra küldöttnek választották, a­ Lukács-brigád tagjai vállalták, hogy a békekongresszusig, november 22-ig terven felül 50 épület­elemet gyártanak. A brigád teljesítette ígéretét s Lukács elvtárs a béke­kon­gresszuson beszámolhat jó munkájuk eredményéről. De a III. Magyar Béke­kongresszusra elviszi üzenetüket is: a Lukács-brigád 1954-re befejezi a követ­kező ötéves terv munkáját is. Ke! 1­ 8 ennél szebb békeüzenet? CSIZY TIBOR elektromérnök a Transzformátor és Villamos Készü­lékek Gyárában dolgozik. Csizy eletére szereti hivatását s kitartó, türelmes, kutatómunkájának eredménye, hogy több újítását és új eljárását sikeresen alkalmazzák az üzemben. Az 5 kezde­ményezésére vezették be a csöves­fűtési transzformátor rendszert, amel­y­­ivel már milliós megtakarítást értek el. Az eddig csak külföldről beszerez­hető transzformátort — amelyet az adóvevőkészülékhez használnak — az ő útmutatásai alapján itthon állítják elő. A mérőtranszformátorok egyszerű­sítése népgazdaságunknak 800.000 fo­rint megtakarítást jelent. Kivitelezés előtt áll az olaj tisztítója és a lemez­­lakkozó berendezése is. Most egy szá­­razszigetelésű feszültségváltón dolgo­zik, amely üzembiztonsági szempont­ból komoly jelentőségű. Csizy elvtárs nem elégszik meg ered­ményeivel, tovább tanul. A mérnök­­továbbképző hallgatója. Tudását üzeme dolgozóinak is átadja. Tanulókat ok­tat, részt vesz a műhelyoktatásban, műszaki és ismeretterjesztő előadáso­kat tart. Csizy elvtárs a szorgalmas munkával szerzett széleskörű tudását a technikai tudomány fejlesztésére for­dítja. Ezért választották meg a III. Magyar Békekongresszusra küldöttük­nek a Transzformátor és Villamos Ké­szülékek Gyára dolgozói. PINTÉR LÁSZLÓ sztahanovista filmnyomó, a Goldberger Textil­nyomó- és Kikészítőgyár egyik leg­jobb dolgozója. Második hete már, hogy a dolgozók küldöttnek válasz­tották a Hr. Magyar Békekongresz­­szusra. Azóta az egész gyártól kapott leveleket, ajándékokat, hogy adja­ át azokat a kongresszusnak. Pintér elvtárs már a májusi terve teljesítésén dolgozik. Közvetlen munka­társai, a filmnyomók egy-két napon belül befejezik az 1953. évi tervük első negyedét. Innen indult el a béke­­műszakok segítségével az egész gyárban elterjedt tisztasági moz­galom is. Kezdeményezésük nyomán rend, tisztaság születik a munkater­mekben, így könnyebb a munka és védik a dolgozók egészségét. Pintér László úgy tervezi, hogy be­számolója végén néhány szóval saját életéről is beszél majd. Régi életéről kevés jót mondhat. Idénymunkás volt egy homokbányában. Senki nem is i-­­merte, senki sem törődött vele. Ma olyan munkát végez, amilyet meg­becsül a gyár, az ország, az egész dolgozó nép. Politikai iskolát vezet és maga is tanul. Jövőre a Textilipari Technológiára iratkozik be, hogy na­gyobb szaktudással, még jobb ered­ménnyel dolgozzon családjáért és a

Next