Népszava, 1953. június (81. évfolyam, 127-151. sz.)

1953-06-02 / 127. szám

1953. JUNIUS 3. KEDD Az iskolai vizsgák sikeréért Néhány hét múlva befejeződik az 1952—53-as iskolaév. A sikeres év­végi vizsgák után ezer és ezer fia­tal lép magasabb osztályba, felsőbb iskolákba, hogy továbbtanuljon. Ezren és ezren kezdik meg gyakor­lati működésüket, mint új mérnökök, tanárok, orvosok, agronómusok, technikusok, hogy dolgozó népünk országépítő munkájának részeseivé váljanak. A tanév utolsó hetei iskoláink, egyetemeink legfontosabb időszaka. Tanár, tanító és tanítvány egyaránt arra készül, hogy számot adjon egész évi munkájáról. A vizsga­ összefog­lalója mindannak, amit a diákok az év folyamán tanultak. Számadás a végzett munkáról. S éppen ez ad a vizsgaelőkészítés időszakának külö­nös jelentőséget. A pedagógusoknak gondos, terv­szerű munkával kell készülniök erre a számadásra, a legjobb pedagógiai módszerekkel kell segíteniük tanít­ványaik felkészülését. Legfontosabb feladatuk, hogy segítsék pótolni azo­kat a hiányosságokat, amelyeket a tanév során egyik-másik tanulónál észleltek, hogy megmutassák az egyes anyagrészek kapcsolatát, ösz­­szefüggését. Ezért helyes, ha egyéni­leg foglalkoznak minden fiatallal, akinek erre szüksége van. Követendő a budapesti XIII. kerületi Huba­­utcai óvónőképző kezdeményezése, ahol a tantestület külön szobát biz­tosított a képesítő vizsgára készülők számára. Itt a nevelők ügyeletes szolgálatot tartanak, hogy segítséget nyújthassanak a tanulóknak. A deb­receni Kossuth­ utcai általános isko­lában a reggeli órákban külön fog­lalkoznak a nevelők vizsgára ké­szülő tanítványaikkal.* Különösen fontos, hogy a nevelők segítséget nyújtsanak a tovább­tanuló fiataloknak, akik a jövő isko­lai évben középiskolában, egyete­men vagy főiskolán folytatják tanul­mányaikat. A felkészülés a vizsgára jelentősen hozzájárul, hogy biztos tudással rendelkező ifjakat küldjünk a felsőbb iskolákba. A pedagógus munkája csak akkor lehet eredményes, ha a tanulóifjúság szorgalmas, elmélyült munkával készül a tanév befejezésére. Komoly segítséget nyújthat ebben a DISZ- és úttörőszervezet. Helytelenül jár­nak el éppen ezért azok a pedagógu­sok, akik a vizsgaidőszakban hát­térbe szorítják az ifjúsági munkát. A DISZ-istáknak és úttörőknek olyan közszellemet kell kialakítanak, amelyben még fokozottabban ér­vényesül a tanulóifjúság törvénye, a fegyelmezett tanulás, a feladatok lelkiismeretes teljesítése, ők legye­nek a tanárok, tanítók, osztályfőnö­kök és igazgatók első számú segítői abban, hogy a diákok felkészüljenek a vizsgákra. Ne felejtsék el ifjú­sági vezetőink azt sem, hogy a példa­­mutatás kötelezettsége ebben az idő­szakban fokozottan vonatkozik rájuk. A pedagógusok adjanak segítséget, tanácsot az ifjúsági szervezeteknek, DISZ-vezetőknek, miként terjesszék a vizsgára való felkészülés legjobb módszereit, az élenjáró diákok tanu­lási módszereit. A szülők is legyenek tekintettel gyermekeik tanév végi munkájára. Biztosítsák számukra a nyugodt, za­vartalan tanulás lehetőségét. Hívják fel erre a szülők figyelmét többször is a nevelők. A tarnamérai pedagó­gusok felismerték, mennyire fontos kérdés ez: már a választási népne­velő munkájuk során ellenőrizték ta­nítványaik házirendjét, megvizsgál­ták, van-e megfelelő idejük a tanu­lásra. Az iskolai szakszervezeti bizottsá­goknak ebben az időszakban szintén nagyon fontos kötelességük, hogy segítsék a felkészülést a vizsgára. A szakszervezeti bizottság végezzen az ifjúsági szervezettel közösen mélyreható politikai agitációs mun­kát. Szép és nagyjelentőségű fel­adat a szakszervezeti bizottsá­gok számára a legjobb tapasztala­tok felkutatása és terjesztése is. Ezzel nagy segítséget nyújtanak a munkában még kezdő, gyakorlatlan nevelőknek. A hatvani szakszerve­zeti bizottság például az először vizsgáztató nevelők részére tervbe­vette egy előadás megszervezését a vizsgára előkészítés helyes módsze­reiről, a vizsgáztatás módjáról. Az előadást olyan pedagógus tartja, aki gazdag nevelői tapasztalatokkal rendelkezik. A szakszervezeti bizottságok gon­doskodjanak arról is, hogy a vizs­gák befejeztével összegyűjtsék a ta­pasztalatokat. Dolgozzák fel azokat és ezzel is segítsék a tanévzáró­ ér­tekezlet előkészítését. A tanévzáró értekezlet jelentősége azért nagy, mert az egész év munkájának ala­pos értékelésével meghatározza a nyári feladatokat és megjelöli a jövő tanév legfontosabb célkitűzé­seit, amelyekre már a nyár folya­mán felkészülhetnek a pedagógusok. Nagyon fontos főiskoláinkon és egyetemeinken is, hogy megszervez­zék a tapasztalatcserét a vizsgázta­tás helyes módszereiről. A legutóbbi idők tapasztalatai azt mutatják, hogy egyetemeken, sőt egy-egy karon be­lül is a legkülönbözőbb vizsgáztatási módszereket alkalmazzák. A viszony­lag hosszabb egyetemi vizsgaidőszak alkalmat ad a legjobb módszerek fel­színre hozására, továbbfejlesztésére és terjesztésére. Ehhez az szükséges, hogy szakszervezeti bizottságaink időben felfigyeljenek az újra, a jó módszerekre. Teremtsenek a tanárok között olyan elvtársi légkört, hogy a legjobbak megtiszteltetésnek ve­gyék jó tapasztalataik terjesztését, a kevésbbé gyakorlottak pedig öröm­mel fogadják a segítségnyújtást. Hívják fel a hallgatók figyelmét arra, hogy problémáikkal, kérdéseik­kel a vizsgaidőszak alatt is bátran felkereshetik professzoraikat. Ne fe­ledkezzenek meg az egyetemi szak­­szervezeti bizottságok a lelkiismere­tes foglalkozásról a szakérettségis hallgatókkal. Néhány nap múlva ünnepli hazánk dolgozó népe a második pedagógus napon gyermekeink nevelőit, köztük a nevelőmunka hőseit, a »kiváló tanárkokat, »kiváló tanító«-kat, a »Közoktatás kiváló dolgozója« cím­mel kitüntetett pedagógusokat. , A pedagógusok azzal köszönhetik meg kormányunk, népünk feléjük áradó szeretetét, megbecsülését, hogy jobb, alaposabb munkával készülnek a tanév sikeres befejezésére. Tanuló­ifjúságunk pedig szorgalmas munká­val, fegyelmezett magatartással is fejezze ki háláját, tiszteletét nevelői iránt. Legyen a jól felkészülés a vizs­gákra tanár és tanítvány közös ügye! A Béke Világtanács budapesti ülésének tiszteletére egész dolgozó népünkkel együtt a pedagógusok és a tanulóifjúság is új sikerekkel fe­jezze ki harcos békeakaratát! Rácz Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete iskolai osztályának vezetője ORSZÁGSZERTE MEGÜNNEPELTÉK A NEMZETKÖZI GYERMEKNAPOT A nemzetközi gyermeknap alkal­mából Vass Istvánné elvtárs, az MNDSZ főtitkára vasárnap reggel rádióbeszédben üdvözölte a gyerme­keket. Bevezetőben utalt arra, hogy békés, szabad, boldog hazánk leg­féltettebb kincsei a gyermekek. A világon azonban még sok-sok gyer­mek nem él olyan boldogan, mint a magyar gyermekek. Koreában min­den nap sok gyermeket ölnek meg az amerikai bombák, a gyermekek százezrei hajléktalanul bolyonganak Jugoszlávia városaiban és falvai­ban, éhség, betegség, nyomorúság az osztályrésze a kapitalista orszá­gokban a gyermekek millióinak. Ezekben az országokban csak köny­vekből, képekről ismerik azt a bol­dog, szép életet, amit a Szovjetunió­ban és a Szovjetunió által felszaba­dított országokban biztosítanak a gyermekeknek. •­ Vasárnap, a nemzetközi gyermek­napon vidáman szórakoztak a gyer­mekek a különböző film- és báb­előadásokon és egyéb kultúrműso­rokon. Budapesten a kedvezőtlen idő miatt elmaradtak ugyan a rollerver­senyek, a szabadtéri színpadok mű­sorai, viszont megteltek a filmszín­házak és kultúrotthonok termei bol­dog, kacagó gyermekekkel. Különö­sen gazdag műsor várta a mintegy nyolcszáz gyermeket a Magyar Op­tikai Művek Kultúrott­honában, ahol a kultúrotthon gyermekbalett­kara és a kispesti Postás kultúr­otthon balettkara gyönyörű tánc­számokat adott elő. A kultúrotthon kupolacsarnokában »A gyermekek élete a Szovjetunióban« címmel ki­állítás nyílt meg, amelyen mintegy kétszáz kép mutatja be a szovjet gyermekek napsugaras életét. Győrött az építőipari dolgozók kultúrotthonában a Győri Lenszövő bábjátszócsoportja, a József Attila kultúrotthonban a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár bábjátszócso­portja rendezett előadást. Délelőtt filmmatinét is tartottak a gyerme­kek részére. Délután kultúrműsoro­kat, majálisokat rendeztek az egyes városrészekben. Szegeden a gyermekek vasárnap délelőtt vidám felvonulással köszön­tötték a gyermeknapot. A dombóvári ünnepségeknek külön jelentőséget adott, hogy ezen a napon ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját az általános leányiskola. Az ünnepi be­szédet Kovács József közoktatási­ miniszterhelyettes tartotta. Pécsett a nemzetközi gyermeknap reggelén zenés ébresztő volt. Dél­előtt a szülői munkaközösségek ven­dégül látták a gyermekeket. Délután a város különböző részein színes műsorokat rendeztek. 3 A minisztertanács határozata „Papírgyűjtő Hetek“ rendezéséről A minisztertanács elhatározta, hogy a hulladékpapír és a textilhul­ladék összegyűjtésére »Papírgyűjtő Hetek«-et rendez. A »Papírgyűjtő Hetek« a földművesszövetkezetek­nél június 5-től 18-ig, a fővárosban és a vidéki városokban pedig június 15-től 28-ig tartanak. A papír- és textilhulladékgyűjtést minden üzemben, állami gazdaság­ban, gépállomáson, termelőszövetke­zetben, lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szer­vezni. A »Papírgyűjtő Hetek« alatt az állami szerveknél, vállalatoknál össze kell gyűjteni és be kell adni az egyszerűen kiselejtezhető irat­fajtákat. Az üzemek, intézmények és vállalatok igazgatói felelős sze­mélyt kötelesek kijelölni a papír- és textilhulladékselejtezés lebonyolí­tásának szervezésére és ellenőrzé­sére. A selejtezést valamennyi in­tézménynél, vállalatnál azonnal meg kell kezdeni. A városokban a be­adandó mennyiség felét június 15-ig, másik felét június 21-ig elszállításra kész állapotba kell helyezni. A hi­vatali irattárosok indítsanak ver­senyt a selejtezés minél gyorsabb és tökéletesebb elvégzésére, minél nagyobb mennyiségű kiselejtezhető papír összegyűjtésére. A »Papírgyűjtő Hetek« során elő­kerülő, dokumentáció szempontjá­ból értékes irományokat a Levéltá­rak Országos Központjának, a köny­veket és folyóiratokat pedig a Nép­könyvtári Központnak haladéktala­nul be kell jelenteni. A városi és községi tanácsok nyújt­sanak támogatást a begyűjtő vállala­toknak és szövetkezeteknek. Segít­sék elő a gyűjtést oly módon, hogy társadalmi úton vonják be a gyűj­tésbe a lakosság széles rétegeit. A minisztertanács felkéri a DISZ-t, a szakszervezeteket és az MNDSZ-t, hogy az üzemi és lakóterületi gyűj­tés megszervezéséből tevékenyen vegyék ki részüket. A háziasszonyok a háztartásokban található hulladék­papír összegyűjtésével a lakóterüle­tenként, házanként megszervezett gyűjtőnapokkal segítsék elő a »Pa­pírgyűjtő Hetek« sikerét. A gyűjtő­napok megszervezésébe vonják be a házmegbízottakat, házfelügyelőket is. Az ifjúság felkeresi a lakóterülete­ket, gyűjtőbrigádokat szervez, felku­tatja a padlásokon és pincékben ta­lálható papírhulladékot, hogy a leg­kisebb selejtpapír se maradjon összegyűjtetlenül. A minisztertanács felhívja a fiatalokat, hogy a gyűjtés­ben való tevékeny részvételükkel já­ruljanak a gyűjtés sikeréhez, segít­sék­ elő, hogy még több könyvet, fü­zetet bocsáthassunk dolgozó népünk rendelkezésére. Egy vagon papírhul­ladékból 417 ezer újságot vagy 113.600 darab negyvenlapos füzetet, vagy 104 ezer darab 100 lapos köny­vet készíthetünk és minden vagon papírhulladékkal három vagon fát takaríthatunk meg. Az összegyűjtött papír- és textil­­hulladékért nemcsak az ellenértéket fizetik ki, de a legjobb eredményt elért gyűjtők között több százezer fo­rint értékű jutalmat osztanak ki. Szakszervezeti tanulmányúton a két hónappal ezelőtt tizen­nyolctagú szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy ta­nulmányozza az élenjáró szovjet szakszervezetek tapasztalatait és alaposabban megismerje munkájuk elvi és gyakorlati kérdéseit. A kéthónapos tanulmányút rend­kívül gazdag eredményeket hozott számunkra. A tanulmányút első fe­lében a küldöttség tagjai szakszer­vezeti tanfolyamon vettek részt, amelynek előadói a legkiválóbb szakszervezeti munkások, a szovjet szakszervezeti mozgalo­m­ vezetői voltak. Az előadásokon megismer­tük a szovjet szakszervezetek tör­ténetét, nagy szerepüket az Októ­beri Forradalom győzelméért, a szo­cializmus felépítéséért, a szovjet haza megvédéséért, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikájának győzelmes megvalósításáért folyó harcban. Ugyanakkor az eddiginél mélyebben és alaposabban meg­ismertük a szovjet szakszervezetek kulturális, szociális és­­ termelési tömegmunkájának módszereit. A tanfolyam sikeres befejezése után számos üzemet, gyárat látogattunk meg Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban. Jártunk a moszk­vai Vörös Proletár Szerszámgép­­gyárban, a Moszkvics Autógyárban, a sztálinogorszki szénbányákban. Felkerestük a sztálingrádi Vörös Október Kohászati Üzemet, a Dzerzsinszkij Traktorgyárat és más gyárakat. Látogatásaink alkal­mával személyesen is meggyőződ­hettünk a szovjet üzemek rendkí­vül magas műszaki fejlettségéről, láthattuk a szocialista üzemek rend­jét, tisztaságát, egészségvédelmét, a nagy termelékenységű mechanizált, komplex termelési folyamatokat, amelyekben a gépek mindennemű nehéz fizikai munkától mentesítik a dolgozókat. Valamennyi üzemben,mun­kahelyen részletes megbeszélést foly­tattunk az üzemi bizottságokkal, a szakszervezeti aktivistákkal s a tan­folyamon tanultakat újabb és újabb értékes gyakorlati tapasztalatokkal egészítettük ki. Ugyanezt a célt szolgálták az egyes szakszervezetek központjaiban és más területi szak­­szervezeti szervek vezetőivel tartott megbeszéléseink is. A szovjet szak­­szervezetek kulturális, nevelő, szo­ciális és termelési tömegmunkáját tanulmányozva, még jobban megér­tettük annak a lenini-sztálini elvnek jelentőségét, hogy a szakszerveze­teknek a kommunizmus iskoláinak kell lenniök és bárminemű sikeres tevékenységük alapja a tömegek­kel való szoros, megbonthatatlan kapcsolat. A magyar szakszervezeteknek e téren még igen sok tennivalójuk van. És küldöttségünk tagjainak most egyik legfontosabb feladata, hogy felhasználva a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat, elősegítsék a bürokratizmus elleni harcot, a szakszervezetek tömegkapcsolatai­nak megerősítését. A szovjet szak­­szervezetek az SZKP vezetésével hatalmas, sokoldalú munkát végez­nek az ötödik sztálini ötéves terv nagyszerű célkitűzéseinek, az SZKP XIX. kongresszusa határozatainak megvalósításáért folyó harcban és mozgósítják a tömegeket a párt po­litikájának végrehajtására. E sike­res munkának alapja éppen az, hogy a szakszervezeti munkát nem egy szűk, hivatali apparátus, hanem a szakszervezeti aktivisták sok milliós tábora végzi. Egyedül az üzemi kul­­túrmunka-bizottságokban egymillió 300 ezer társadalmi munkás dolgozik s a szakszervezeti munka valameny­­nyi ágában összesen mintegy 12 mil­­­lió aktivista tevékenykedik, azaz minden harmadik szakszervezeti tag önkéntes munkát végez a közösség érdekében. A szovjet szakszerveze­tek a szocialista haza szeretetére, önfeláldozó védelmére, erejének, szüntelen növelésére nevelik a dol­gozókat és egész tevékenységük központjában a szocializmus sztálini gazdasági alaptörvényének megfelelően, a dolgozó emberről való gondoskodás áll. Az emberről való messze­menő gondoskodást tapasztal­tuk az üzemekben, ahol a dolgozók egészségét, épségét a legtökéletesebb munkavédelmi berendezések, mű­szaki egészségvédelmi intézkedések óvják minden bajtól, betegségtől. A sztálingrádi Vörös Október Ko­hászati Üzemben, vagy a Traktor­gyár olyan üzemrészeiben például, ahol a termelés folyamatában sok gáz és füst képződik, olyan tökéle­tes szellőzőberendezések működnek, hogy a levegő teljesen tiszta és a hőmérséklet a legnagyobb hőfok­kal dolgozó berendezéseknél is könnyen elviselhető. Az üzemekben korszerű orvosi rendelők, s közvet­lenül a műhelyek mellett jól felsze­relt orvosi­­segélyhelyek vannak, sok helyen éjszakai szanatóriumok működnek s a gyárak udvarait zöld parkok, fák teszik kellemessé, egészségesebbé. A példák sokaságát sorolhatnók fel, amelyek csak meg­erősítik eddigi ismereteinket a szovjet üzemekről. A párt és a kormány a társa­dalombiztosítás ügyeinek intézésé­vel a szovjet szakszervezeteket bízta meg. A szovjet szakszerveze­tek intézik a megbetegedett dolgo­zók segélyezését, az öregségi, rok­kantsági nyugdíjak folyósítását, részt vesznek a nyugdíjak megál­lapításában, üdülők, szanatóriumok széles hálózata felett rendelkeznek, úttörő­ táborokat, gyermeküdülést szerveznek stb. Igen jelentős tapasztalato­kat szereztünk a termelési tömeg­munka és szervezési munka terü­letén is. A szovjet szakszervezetek igen nagy gondot fordítanak a dol­gozók termelési kezdeményezéseire, újításaira, a verseny nyilvánossá­gára s különösképpen a szakma legjobbjainak versenyére. Ki kell azonban emelnünk, hogy a súlyt nem az irodai munkára, nem a pa­pirosokra helyezik — mint az ná­lunk még gyakran tapasztalható — s ezt a többi között éppen a verseny eredményeiről szóló jelentések rendszerének leegyszerűsítésével érik el. Fontos tapasztalat az is, hogy a szovjet szakszervezetek sem a szervezés, sem a munkaverseny irányításának kérdéseiben és ter­mészetesen más kérdésekben sem alkalmaznak merev sémákat, ha­nem mindig a konkrét körülmé­nyeknek legmegfelelőbb módszere­ket. Tanulmányutunk során értettük csak meg igazán, milyen óriási mun­kát végeznek a szovjet szakszerveze­tek a tömegek kulturális színvonala emelése, rohamosan növekvő kultu­rális igényeik kielégítése érdekében. Itt mindjárt szeretném aláhúzni, hogy nálunk a kulturális tömegmun­kát a szakszervezetek legtöbbször leszűkítik a kulturális öntevékeny­ség kérdéseire (tánccsoportok, szín­játszás, énekkar stb.) és nem törőd­nek eléggé azzal, hogy sokoldalúan fejlesszék a dolgozók politikai, álta­lános műveltségi és műszaki képzett­ségét, ezzel is hatékonyan elősegítve a rrtunka termelékenységének emelé­sét, az üzemi tervek végrehajtását. A szovjet szakszervezetek munkájá­ban viszont mindez bőségesen meg­van s a kulturális tömegmunka, éppúgy, mint a szakszervezeti munka bármely más területe szoros egysé­get alkot a termelés, a munkaverseny kérdéseivel. Különösen megragadták figyelmünket a szovjet szakszerveze­tek termelési-műszaki propaganda­­munkájának tapasztalatai. Közvetlen, Szovjetunióban jól tapasztalhattuk, hogy az üzemi klubok, kultúrházak tevékenysége milyen szorosan kapcsolódik a terme­lés kérdéseihez nemcsak általában, hanem konkréten a termelési tervek mindennapi végrehajtásához. A nagyszerűen berendezett klubokban állandóan napirenden tartják a dol­gozók egyéni vállalásait, a brigádok, munkacsoportok munkafelajánlásait, bírálják a hibákat, s a kultúrmun­­kások aktívan közreműködnek a jó versenynyilvánosság megteremtésé­ben is. A kulturális és termelési munkabizottságok összehangolt tevé­kenysége arra irányul, hogy elter­jesszék a legjobb munkamódszereket, hogy a legjobbak színvonalára emel­jék a versenyben elmaradókat, hogy felkeltsék a munkások érdeklődését műszaki képzettségük emelése, a technikai haladás iránt s mind szo­rosabbá tegyék a fizikai és műszaki dolgozók elvtársi együttműködését. A szakszervezetek kulturális tömeg­munkája igen nagy jelentőségű­ azért is, mert hozzájárul a fizikai é° szel­lemi munka közötti lényeges különb­ség megszüntetéséhez s ezzel egyik előkészítője, segítője a ko­m­muniz­­musba való fokozatos átmenet elő­feltételei megteremtésének. A szovjet szakszervezetek igen nagy figyelmet fordítanak a dolgo­zók mindennapi kérdéseire, lakás­­viszonyaik, életkörülményeik meg­javítására, a fogyasztási cikkekkel való jó ellátásukra, törvényes jogaik megvédésére. E kérdésekben mi még csak a kezdeti lépéseket tesszük meg és ezért különös gonddal kell fel­dolgoznunk a most szerzett tapasz­talatokat és alaposan tanulmányoz­nunk kell mielőbbi alkalmazásuk le­hetőségeit­. A magyar szakszervezeti küldöttség tagjai számára nem­csak gazdag tapasztalatokat adott, de rendkívül nagy élményt is jelentett a kéthónapos tanulmányút. Felejthe­tetlen számunkra, hogy a halhatat­lan Lenin és Sztálin országában, a megvalósult szocializmus országában járhattunk, abban az országban, amely ragyogó példakép számunkra, magyar dolgozók számára is. Felejt­hetetlen, hogy találkozhattunk a szovjet emberekkel, drága barátaink­kal, akiknek szabadságunkat, bol­dog életünket köszönhetjük. A szov­jet dolgozók s a szakszervezetek munkásai mindenütt nagy örömmel üdvözöltek bennünket és mindenben a legkészségesebben rendelkezé­sünkre állottak, segítettek minket. Utunk során személyesen láthattuk a szovjet nép hősies alkotó munká­jának ragyogó eredményeit. Meg­csodáltuk Moszkvát, a szovjet haza gyönyörű fővárosát: új erőt merí­tettünk a sztálingrádi dolgozók hő­sies újjáépítő munkájának eredmé­nyeiből, gyönyörködtünk a kommu­nizmus nagy építkezései első­szü­löttje, a volga­doni Lenin-csatorna nagyszerűségében és szépségében. A szakszervezeti küldöttség mun­kája nem zárult le azzal, hogy a Szovjetunióból hazatért. A tanul­mányút munkánknak csak egyik ré­sze volt. Most az a feladat áll előt­tünk, hogy a szerzett tapasztalatokat közkinccsé tegyük a magyar szak­­szervezetek munkájában. A szovjet szakszervezetek tapasztalatainak fo­kozott felhasználásával a magyar szakszervezetek eredményesebben megvalósíthatják a XVIII. kongresz­­szus határozatait, sikeresebben har­colhatnak pártunk politikájának, öt­éves tervünk nagy célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtásáért, így mondhatunk legméltóbb köszönetet azért az önzetlen, értékes baráti se­gítségért, amelyben a szovjet szak­­szervezetek a magyar szakszerveze­tek munkásait, a magyar dolgozókat szüntelenül részesítik. Török István, a SZOT titkára, a Szovjetunióban járt magyar szak­szervezeti­­küldöttség vezetője NÉPSZAVA

Next