Népszava, 1953. június (81. évfolyam, 127-151. sz.)
1953-06-02 / 127. szám
1953. JUNIUS 3. KEDD Az iskolai vizsgák sikeréért Néhány hét múlva befejeződik az 1952—53-as iskolaév. A sikeres évvégi vizsgák után ezer és ezer fiatal lép magasabb osztályba, felsőbb iskolákba, hogy továbbtanuljon. Ezren és ezren kezdik meg gyakorlati működésüket, mint új mérnökök, tanárok, orvosok, agronómusok, technikusok, hogy dolgozó népünk országépítő munkájának részeseivé váljanak. A tanév utolsó hetei iskoláink, egyetemeink legfontosabb időszaka. Tanár, tanító és tanítvány egyaránt arra készül, hogy számot adjon egész évi munkájáról. A vizsga összefoglalója mindannak, amit a diákok az év folyamán tanultak. Számadás a végzett munkáról. S éppen ez ad a vizsgaelőkészítés időszakának különös jelentőséget. A pedagógusoknak gondos, tervszerű munkával kell készülniök erre a számadásra, a legjobb pedagógiai módszerekkel kell segíteniük tanítványaik felkészülését. Legfontosabb feladatuk, hogy segítsék pótolni azokat a hiányosságokat, amelyeket a tanév során egyik-másik tanulónál észleltek, hogy megmutassák az egyes anyagrészek kapcsolatát, öszszefüggését. Ezért helyes, ha egyénileg foglalkoznak minden fiatallal, akinek erre szüksége van. Követendő a budapesti XIII. kerületi Hubautcai óvónőképző kezdeményezése, ahol a tantestület külön szobát biztosított a képesítő vizsgára készülők számára. Itt a nevelők ügyeletes szolgálatot tartanak, hogy segítséget nyújthassanak a tanulóknak. A debreceni Kossuth utcai általános iskolában a reggeli órákban külön foglalkoznak a nevelők vizsgára készülő tanítványaikkal.* Különösen fontos, hogy a nevelők segítséget nyújtsanak a továbbtanuló fiataloknak, akik a jövő iskolai évben középiskolában, egyetemen vagy főiskolán folytatják tanulmányaikat. A felkészülés a vizsgára jelentősen hozzájárul, hogy biztos tudással rendelkező ifjakat küldjünk a felsőbb iskolákba. A pedagógus munkája csak akkor lehet eredményes, ha a tanulóifjúság szorgalmas, elmélyült munkával készül a tanév befejezésére. Komoly segítséget nyújthat ebben a DISZ- és úttörőszervezet. Helytelenül járnak el éppen ezért azok a pedagógusok, akik a vizsgaidőszakban háttérbe szorítják az ifjúsági munkát. A DISZ-istáknak és úttörőknek olyan közszellemet kell kialakítanak, amelyben még fokozottabban érvényesül a tanulóifjúság törvénye, a fegyelmezett tanulás, a feladatok lelkiismeretes teljesítése, ők legyenek a tanárok, tanítók, osztályfőnökök és igazgatók első számú segítői abban, hogy a diákok felkészüljenek a vizsgákra. Ne felejtsék el ifjúsági vezetőink azt sem, hogy a példamutatás kötelezettsége ebben az időszakban fokozottan vonatkozik rájuk. A pedagógusok adjanak segítséget, tanácsot az ifjúsági szervezeteknek, DISZ-vezetőknek, miként terjesszék a vizsgára való felkészülés legjobb módszereit, az élenjáró diákok tanulási módszereit. A szülők is legyenek tekintettel gyermekeik tanév végi munkájára. Biztosítsák számukra a nyugodt, zavartalan tanulás lehetőségét. Hívják fel erre a szülők figyelmét többször is a nevelők. A tarnamérai pedagógusok felismerték, mennyire fontos kérdés ez: már a választási népnevelő munkájuk során ellenőrizték tanítványaik házirendjét, megvizsgálták, van-e megfelelő idejük a tanulásra. Az iskolai szakszervezeti bizottságoknak ebben az időszakban szintén nagyon fontos kötelességük, hogy segítsék a felkészülést a vizsgára. A szakszervezeti bizottság végezzen az ifjúsági szervezettel közösen mélyreható politikai agitációs munkát. Szép és nagyjelentőségű feladat a szakszervezeti bizottságok számára a legjobb tapasztalatok felkutatása és terjesztése is. Ezzel nagy segítséget nyújtanak a munkában még kezdő, gyakorlatlan nevelőknek. A hatvani szakszervezeti bizottság például az először vizsgáztató nevelők részére tervbevette egy előadás megszervezését a vizsgára előkészítés helyes módszereiről, a vizsgáztatás módjáról. Az előadást olyan pedagógus tartja, aki gazdag nevelői tapasztalatokkal rendelkezik. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról is, hogy a vizsgák befejeztével összegyűjtsék a tapasztalatokat. Dolgozzák fel azokat és ezzel is segítsék a tanévzáró értekezlet előkészítését. A tanévzáró értekezlet jelentősége azért nagy, mert az egész év munkájának alapos értékelésével meghatározza a nyári feladatokat és megjelöli a jövő tanév legfontosabb célkitűzéseit, amelyekre már a nyár folyamán felkészülhetnek a pedagógusok. Nagyon fontos főiskoláinkon és egyetemeinken is, hogy megszervezzék a tapasztalatcserét a vizsgáztatás helyes módszereiről. A legutóbbi idők tapasztalatai azt mutatják, hogy egyetemeken, sőt egy-egy karon belül is a legkülönbözőbb vizsgáztatási módszereket alkalmazzák. A viszonylag hosszabb egyetemi vizsgaidőszak alkalmat ad a legjobb módszerek felszínre hozására, továbbfejlesztésére és terjesztésére. Ehhez az szükséges, hogy szakszervezeti bizottságaink időben felfigyeljenek az újra, a jó módszerekre. Teremtsenek a tanárok között olyan elvtársi légkört, hogy a legjobbak megtiszteltetésnek vegyék jó tapasztalataik terjesztését, a kevésbbé gyakorlottak pedig örömmel fogadják a segítségnyújtást. Hívják fel a hallgatók figyelmét arra, hogy problémáikkal, kérdéseikkel a vizsgaidőszak alatt is bátran felkereshetik professzoraikat. Ne feledkezzenek meg az egyetemi szakszervezeti bizottságok a lelkiismeretes foglalkozásról a szakérettségis hallgatókkal. Néhány nap múlva ünnepli hazánk dolgozó népe a második pedagógus napon gyermekeink nevelőit, köztük a nevelőmunka hőseit, a »kiváló tanárkokat, »kiváló tanító«-kat, a »Közoktatás kiváló dolgozója« címmel kitüntetett pedagógusokat. , A pedagógusok azzal köszönhetik meg kormányunk, népünk feléjük áradó szeretetét, megbecsülését, hogy jobb, alaposabb munkával készülnek a tanév sikeres befejezésére. Tanulóifjúságunk pedig szorgalmas munkával, fegyelmezett magatartással is fejezze ki háláját, tiszteletét nevelői iránt. Legyen a jól felkészülés a vizsgákra tanár és tanítvány közös ügye! A Béke Világtanács budapesti ülésének tiszteletére egész dolgozó népünkkel együtt a pedagógusok és a tanulóifjúság is új sikerekkel fejezze ki harcos békeakaratát! Rácz Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete iskolai osztályának vezetője ORSZÁGSZERTE MEGÜNNEPELTÉK A NEMZETKÖZI GYERMEKNAPOT A nemzetközi gyermeknap alkalmából Vass Istvánné elvtárs, az MNDSZ főtitkára vasárnap reggel rádióbeszédben üdvözölte a gyermekeket. Bevezetőben utalt arra, hogy békés, szabad, boldog hazánk legféltettebb kincsei a gyermekek. A világon azonban még sok-sok gyermek nem él olyan boldogan, mint a magyar gyermekek. Koreában minden nap sok gyermeket ölnek meg az amerikai bombák, a gyermekek százezrei hajléktalanul bolyonganak Jugoszlávia városaiban és falvaiban, éhség, betegség, nyomorúság az osztályrésze a kapitalista országokban a gyermekek millióinak. Ezekben az országokban csak könyvekből, képekről ismerik azt a boldog, szép életet, amit a Szovjetunióban és a Szovjetunió által felszabadított országokban biztosítanak a gyermekeknek. • Vasárnap, a nemzetközi gyermeknapon vidáman szórakoztak a gyermekek a különböző film- és bábelőadásokon és egyéb kultúrműsorokon. Budapesten a kedvezőtlen idő miatt elmaradtak ugyan a rollerversenyek, a szabadtéri színpadok műsorai, viszont megteltek a filmszínházak és kultúrotthonok termei boldog, kacagó gyermekekkel. Különösen gazdag műsor várta a mintegy nyolcszáz gyermeket a Magyar Optikai Művek Kultúrotthonában, ahol a kultúrotthon gyermekbalettkara és a kispesti Postás kultúrotthon balettkara gyönyörű táncszámokat adott elő. A kultúrotthon kupolacsarnokában »A gyermekek élete a Szovjetunióban« címmel kiállítás nyílt meg, amelyen mintegy kétszáz kép mutatja be a szovjet gyermekek napsugaras életét. Győrött az építőipari dolgozók kultúrotthonában a Győri Lenszövő bábjátszócsoportja, a József Attila kultúrotthonban a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár bábjátszócsoportja rendezett előadást. Délelőtt filmmatinét is tartottak a gyermekek részére. Délután kultúrműsorokat, majálisokat rendeztek az egyes városrészekben. Szegeden a gyermekek vasárnap délelőtt vidám felvonulással köszöntötték a gyermeknapot. A dombóvári ünnepségeknek külön jelentőséget adott, hogy ezen a napon ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját az általános leányiskola. Az ünnepi beszédet Kovács József közoktatási miniszterhelyettes tartotta. Pécsett a nemzetközi gyermeknap reggelén zenés ébresztő volt. Délelőtt a szülői munkaközösségek vendégül látták a gyermekeket. Délután a város különböző részein színes műsorokat rendeztek. 3 A minisztertanács határozata „Papírgyűjtő Hetek“ rendezéséről A minisztertanács elhatározta, hogy a hulladékpapír és a textilhulladék összegyűjtésére »Papírgyűjtő Hetek«-et rendez. A »Papírgyűjtő Hetek« a földművesszövetkezeteknél június 5-től 18-ig, a fővárosban és a vidéki városokban pedig június 15-től 28-ig tartanak. A papír- és textilhulladékgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövetkezetben, lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A »Papírgyűjtő Hetek« alatt az állami szerveknél, vállalatoknál össze kell gyűjteni és be kell adni az egyszerűen kiselejtezhető iratfajtákat. Az üzemek, intézmények és vállalatok igazgatói felelős személyt kötelesek kijelölni a papír- és textilhulladékselejtezés lebonyolításának szervezésére és ellenőrzésére. A selejtezést valamennyi intézménynél, vállalatnál azonnal meg kell kezdeni. A városokban a beadandó mennyiség felét június 15-ig, másik felét június 21-ig elszállításra kész állapotba kell helyezni. A hivatali irattárosok indítsanak versenyt a selejtezés minél gyorsabb és tökéletesebb elvégzésére, minél nagyobb mennyiségű kiselejtezhető papír összegyűjtésére. A »Papírgyűjtő Hetek« során előkerülő, dokumentáció szempontjából értékes irományokat a Levéltárak Országos Központjának, a könyveket és folyóiratokat pedig a Népkönyvtári Központnak haladéktalanul be kell jelenteni. A városi és községi tanácsok nyújtsanak támogatást a begyűjtő vállalatoknak és szövetkezeteknek. Segítsék elő a gyűjtést oly módon, hogy társadalmi úton vonják be a gyűjtésbe a lakosság széles rétegeit. A minisztertanács felkéri a DISZ-t, a szakszervezeteket és az MNDSZ-t, hogy az üzemi és lakóterületi gyűjtés megszervezéséből tevékenyen vegyék ki részüket. A háziasszonyok a háztartásokban található hulladékpapír összegyűjtésével a lakóterületenként, házanként megszervezett gyűjtőnapokkal segítsék elő a »Papírgyűjtő Hetek« sikerét. A gyűjtőnapok megszervezésébe vonják be a házmegbízottakat, házfelügyelőket is. Az ifjúság felkeresi a lakóterületeket, gyűjtőbrigádokat szervez, felkutatja a padlásokon és pincékben található papírhulladékot, hogy a legkisebb selejtpapír se maradjon összegyűjtetlenül. A minisztertanács felhívja a fiatalokat, hogy a gyűjtésben való tevékeny részvételükkel járuljanak a gyűjtés sikeréhez, segítsék elő, hogy még több könyvet, füzetet bocsáthassunk dolgozó népünk rendelkezésére. Egy vagon papírhulladékból 417 ezer újságot vagy 113.600 darab negyvenlapos füzetet, vagy 104 ezer darab 100 lapos könyvet készíthetünk és minden vagon papírhulladékkal három vagon fát takaríthatunk meg. Az összegyűjtött papír- és textilhulladékért nemcsak az ellenértéket fizetik ki, de a legjobb eredményt elért gyűjtők között több százezer forint értékű jutalmat osztanak ki. Szakszervezeti tanulmányúton a két hónappal ezelőtt tizennyolctagú szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza az élenjáró szovjet szakszervezetek tapasztalatait és alaposabban megismerje munkájuk elvi és gyakorlati kérdéseit. A kéthónapos tanulmányút rendkívül gazdag eredményeket hozott számunkra. A tanulmányút első felében a küldöttség tagjai szakszervezeti tanfolyamon vettek részt, amelynek előadói a legkiválóbb szakszervezeti munkások, a szovjet szakszervezeti mozgalom vezetői voltak. Az előadásokon megismertük a szovjet szakszervezetek történetét, nagy szerepüket az Októberi Forradalom győzelméért, a szocializmus felépítéséért, a szovjet haza megvédéséért, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikájának győzelmes megvalósításáért folyó harcban. Ugyanakkor az eddiginél mélyebben és alaposabban megismertük a szovjet szakszervezetek kulturális, szociális és termelési tömegmunkájának módszereit. A tanfolyam sikeres befejezése után számos üzemet, gyárat látogattunk meg Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban. Jártunk a moszkvai Vörös Proletár Szerszámgépgyárban, a Moszkvics Autógyárban, a sztálinogorszki szénbányákban. Felkerestük a sztálingrádi Vörös Október Kohászati Üzemet, a Dzerzsinszkij Traktorgyárat és más gyárakat. Látogatásaink alkalmával személyesen is meggyőződhettünk a szovjet üzemek rendkívül magas műszaki fejlettségéről, láthattuk a szocialista üzemek rendjét, tisztaságát, egészségvédelmét, a nagy termelékenységű mechanizált, komplex termelési folyamatokat, amelyekben a gépek mindennemű nehéz fizikai munkától mentesítik a dolgozókat. Valamennyi üzemben,munkahelyen részletes megbeszélést folytattunk az üzemi bizottságokkal, a szakszervezeti aktivistákkal s a tanfolyamon tanultakat újabb és újabb értékes gyakorlati tapasztalatokkal egészítettük ki. Ugyanezt a célt szolgálták az egyes szakszervezetek központjaiban és más területi szakszervezeti szervek vezetőivel tartott megbeszéléseink is. A szovjet szakszervezetek kulturális, nevelő, szociális és termelési tömegmunkáját tanulmányozva, még jobban megértettük annak a lenini-sztálini elvnek jelentőségét, hogy a szakszervezeteknek a kommunizmus iskoláinak kell lenniök és bárminemű sikeres tevékenységük alapja a tömegekkel való szoros, megbonthatatlan kapcsolat. A magyar szakszervezeteknek e téren még igen sok tennivalójuk van. És küldöttségünk tagjainak most egyik legfontosabb feladata, hogy felhasználva a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat, elősegítsék a bürokratizmus elleni harcot, a szakszervezetek tömegkapcsolatainak megerősítését. A szovjet szakszervezetek az SZKP vezetésével hatalmas, sokoldalú munkát végeznek az ötödik sztálini ötéves terv nagyszerű célkitűzéseinek, az SZKP XIX. kongresszusa határozatainak megvalósításáért folyó harcban és mozgósítják a tömegeket a párt politikájának végrehajtására. E sikeres munkának alapja éppen az, hogy a szakszervezeti munkát nem egy szűk, hivatali apparátus, hanem a szakszervezeti aktivisták sok milliós tábora végzi. Egyedül az üzemi kultúrmunka-bizottságokban egymillió 300 ezer társadalmi munkás dolgozik s a szakszervezeti munka valamenynyi ágában összesen mintegy 12 millió aktivista tevékenykedik, azaz minden harmadik szakszervezeti tag önkéntes munkát végez a közösség érdekében. A szovjet szakszervezetek a szocialista haza szeretetére, önfeláldozó védelmére, erejének, szüntelen növelésére nevelik a dolgozókat és egész tevékenységük központjában a szocializmus sztálini gazdasági alaptörvényének megfelelően, a dolgozó emberről való gondoskodás áll. Az emberről való messzemenő gondoskodást tapasztaltuk az üzemekben, ahol a dolgozók egészségét, épségét a legtökéletesebb munkavédelmi berendezések, műszaki egészségvédelmi intézkedések óvják minden bajtól, betegségtől. A sztálingrádi Vörös Október Kohászati Üzemben, vagy a Traktorgyár olyan üzemrészeiben például, ahol a termelés folyamatában sok gáz és füst képződik, olyan tökéletes szellőzőberendezések működnek, hogy a levegő teljesen tiszta és a hőmérséklet a legnagyobb hőfokkal dolgozó berendezéseknél is könnyen elviselhető. Az üzemekben korszerű orvosi rendelők, s közvetlenül a műhelyek mellett jól felszerelt orvosisegélyhelyek vannak, sok helyen éjszakai szanatóriumok működnek s a gyárak udvarait zöld parkok, fák teszik kellemessé, egészségesebbé. A példák sokaságát sorolhatnók fel, amelyek csak megerősítik eddigi ismereteinket a szovjet üzemekről. A párt és a kormány a társadalombiztosítás ügyeinek intézésével a szovjet szakszervezeteket bízta meg. A szovjet szakszervezetek intézik a megbetegedett dolgozók segélyezését, az öregségi, rokkantsági nyugdíjak folyósítását, részt vesznek a nyugdíjak megállapításában, üdülők, szanatóriumok széles hálózata felett rendelkeznek, úttörő táborokat, gyermeküdülést szerveznek stb. Igen jelentős tapasztalatokat szereztünk a termelési tömegmunka és szervezési munka területén is. A szovjet szakszervezetek igen nagy gondot fordítanak a dolgozók termelési kezdeményezéseire, újításaira, a verseny nyilvánosságára s különösképpen a szakma legjobbjainak versenyére. Ki kell azonban emelnünk, hogy a súlyt nem az irodai munkára, nem a papirosokra helyezik — mint az nálunk még gyakran tapasztalható — s ezt a többi között éppen a verseny eredményeiről szóló jelentések rendszerének leegyszerűsítésével érik el. Fontos tapasztalat az is, hogy a szovjet szakszervezetek sem a szervezés, sem a munkaverseny irányításának kérdéseiben és természetesen más kérdésekben sem alkalmaznak merev sémákat, hanem mindig a konkrét körülményeknek legmegfelelőbb módszereket. Tanulmányutunk során értettük csak meg igazán, milyen óriási munkát végeznek a szovjet szakszervezetek a tömegek kulturális színvonala emelése, rohamosan növekvő kulturális igényeik kielégítése érdekében. Itt mindjárt szeretném aláhúzni, hogy nálunk a kulturális tömegmunkát a szakszervezetek legtöbbször leszűkítik a kulturális öntevékenység kérdéseire (tánccsoportok, színjátszás, énekkar stb.) és nem törődnek eléggé azzal, hogy sokoldalúan fejlesszék a dolgozók politikai, általános műveltségi és műszaki képzettségét, ezzel is hatékonyan elősegítve a rrtunka termelékenységének emelését, az üzemi tervek végrehajtását. A szovjet szakszervezetek munkájában viszont mindez bőségesen megvan s a kulturális tömegmunka, éppúgy, mint a szakszervezeti munka bármely más területe szoros egységet alkot a termelés, a munkaverseny kérdéseivel. Különösen megragadták figyelmünket a szovjet szakszervezetek termelési-műszaki propagandamunkájának tapasztalatai. Közvetlen, Szovjetunióban jól tapasztalhattuk, hogy az üzemi klubok, kultúrházak tevékenysége milyen szorosan kapcsolódik a termelés kérdéseihez nemcsak általában, hanem konkréten a termelési tervek mindennapi végrehajtásához. A nagyszerűen berendezett klubokban állandóan napirenden tartják a dolgozók egyéni vállalásait, a brigádok, munkacsoportok munkafelajánlásait, bírálják a hibákat, s a kultúrmunkások aktívan közreműködnek a jó versenynyilvánosság megteremtésében is. A kulturális és termelési munkabizottságok összehangolt tevékenysége arra irányul, hogy elterjesszék a legjobb munkamódszereket, hogy a legjobbak színvonalára emeljék a versenyben elmaradókat, hogy felkeltsék a munkások érdeklődését műszaki képzettségük emelése, a technikai haladás iránt s mind szorosabbá tegyék a fizikai és műszaki dolgozók elvtársi együttműködését. A szakszervezetek kulturális tömegmunkája igen nagy jelentőségű azért is, mert hozzájárul a fizikai é° szellemi munka közötti lényeges különbség megszüntetéséhez s ezzel egyik előkészítője, segítője a kommunizmusba való fokozatos átmenet előfeltételei megteremtésének. A szovjet szakszervezetek igen nagy figyelmet fordítanak a dolgozók mindennapi kérdéseire, lakásviszonyaik, életkörülményeik megjavítására, a fogyasztási cikkekkel való jó ellátásukra, törvényes jogaik megvédésére. E kérdésekben mi még csak a kezdeti lépéseket tesszük meg és ezért különös gonddal kell feldolgoznunk a most szerzett tapasztalatokat és alaposan tanulmányoznunk kell mielőbbi alkalmazásuk lehetőségeit. A magyar szakszervezeti küldöttség tagjai számára nemcsak gazdag tapasztalatokat adott, de rendkívül nagy élményt is jelentett a kéthónapos tanulmányút. Felejthetetlen számunkra, hogy a halhatatlan Lenin és Sztálin országában, a megvalósult szocializmus országában járhattunk, abban az országban, amely ragyogó példakép számunkra, magyar dolgozók számára is. Felejthetetlen, hogy találkozhattunk a szovjet emberekkel, drága barátainkkal, akiknek szabadságunkat, boldog életünket köszönhetjük. A szovjet dolgozók s a szakszervezetek munkásai mindenütt nagy örömmel üdvözöltek bennünket és mindenben a legkészségesebben rendelkezésünkre állottak, segítettek minket. Utunk során személyesen láthattuk a szovjet nép hősies alkotó munkájának ragyogó eredményeit. Megcsodáltuk Moszkvát, a szovjet haza gyönyörű fővárosát: új erőt merítettünk a sztálingrádi dolgozók hősies újjáépítő munkájának eredményeiből, gyönyörködtünk a kommunizmus nagy építkezései elsőszülöttje, a volgadoni Lenin-csatorna nagyszerűségében és szépségében. A szakszervezeti küldöttség munkája nem zárult le azzal, hogy a Szovjetunióból hazatért. A tanulmányút munkánknak csak egyik része volt. Most az a feladat áll előttünk, hogy a szerzett tapasztalatokat közkinccsé tegyük a magyar szakszervezetek munkájában. A szovjet szakszervezetek tapasztalatainak fokozott felhasználásával a magyar szakszervezetek eredményesebben megvalósíthatják a XVIII. kongreszszus határozatait, sikeresebben harcolhatnak pártunk politikájának, ötéves tervünk nagy célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtásáért, így mondhatunk legméltóbb köszönetet azért az önzetlen, értékes baráti segítségért, amelyben a szovjet szakszervezetek a magyar szakszervezetek munkásait, a magyar dolgozókat szüntelenül részesítik. Török István, a SZOT titkára, a Szovjetunióban járt magyar szakszervezetiküldöttség vezetője NÉPSZAVA