Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)
1954-01-08 / 6. szám
NÉPSZAVA Jobb felvilágosító munkával segíthetik a textilgyárak üzemi bizottságai a kiviteli terv teljesítését A »Hungarotex« nádortéri irodáiban a textiláruk száz- és százezer méterei, a ruházati cikkek tízezrei cserélnek gazdát ezekben a napokban — egyelőre csak papíron. Külföldi kereskedők, megbízottak írják alá a vásárlási szerződéseket. S az aláírók száma, állampolgársága jelzi, milyen sokat fejlődött textilkivitelünk! Néhány év alatt harmincról százhúszra nőtt a tőlünk vásárló államok száma. De ennél is nagyobb arányban növekedett az eladott áru mennyisége. A Goldberger Kikészítő Gyár készítményeiből például néhányszázezer helyett havonta több millió méter fehérneműkelmét, ruhaanyagot szállítunk külföldre. A Fehérneműgyárból ötszáz százalékkal több férfi- és gyermekinget exportálnnk, mint három évvel ezelőtt. A Minőségi Nőiruhaüzem néhány százról több tízezerre növelte a kivitelre termelt áru mennyiségét. Egyre kifogástalanabb minőségű textília hagyja el hazánkat. A Fehérneműgyár és a Minőségi Nőiruhaüzem szállítmányaira például évek óta semmi panasz nem érkezett. Hasonló sikere van számos más üzemünk árucikkeinek is. Minden előrehaladás és szép eredmény mellett azonban a szállítási határidőkkel már nem állunk ilyen jól. Sok esetben csak közvetlenül a szállítás előtt derül ki, hogy a megrendelt mennyiség egy része hiányzik, vagy a rossz kikészítés miatt tönkrement. A pótgyártás pedig eltolja a határidőket. Jó felvilágosító munka helyett elcsépelt jelmondatok E hibákról sokat beszélnek egymás között textilüzemeink műszaki vezetői, a könnyűipari és külkereskedelmi minisztérium munkatársai. De a textilgyárak munkásai alig, vagy igen kevéssé ismerik exportterveink teljesítésének izgalmas, tanulságos körülményeit. A felvilágosítás, amelyet az üzemi bizottságok, bizalmiak többsége folytat a kiviteli tervek érdekében, tartalmatlan és egysíkú. Nem több, mint néhány elcsépelt jelmondat: »Az exporttervek teljesítése hazafias kötelesség« — vagy »Az export devizát jelent népgazdaságunknak« stb. Bár ezek a jelmondatok igazat szólnak, mégsem elegendőek, hogy gondosabb, lelkiismeretesebb munkára serkentsenek. Hiányzik belőlük az eleven élet, az üzem sajátos termelési feladatainak tudatosítása. Ennek pedig legfőbb oka, hogy üzemi bizottságaink nem ismerik a saját üzemükben gyártott áru útját, az exporttermelés problémáit. A Fehérneműgyár például a HPS-től, a Pápai Textiltől, a Kistereitől kapja a méterárut, amelyből férfi- és gyermekingeket készít kivitelre. De a Fehérneműgyárnak nehézséget okoz, hogy csak egy példát említsünk: a cérnapuplinban sok az olaj- és egyéb folt. Éppen ezért a nyersanyaggyártó üzemek versenyének középpontjába kellene állítani a hiba megszüntetését. S erről kellene beszélniük a szakszervezeti aktivistáknak, amikor szervezik, ellenőrzik a munkaversenyt. Meg jobb terméket, újfajta árukat Vagy itt van a Minőségi Nőiruhaüzem esete. Szinte minden gyapjúgyárunktól kap méterárut, kizárólag elsőosztályút. Mégsem tudja mindig időben teljesíteni megrendeléseit, mert a leszállított anyagok egy részéből nem lehet kifogástalan ruhát varrni. Ugyanis az elsőosztályú árukban is van bizonyos »megengedett hiba«, s ha az ilyen hiba a szabásnál rossz helyre kerül, használhatatlan a ruha. Nem egyéb úgy véli: ezen nem lehet változtatni. A Hazai Fésűsfonógyár üzemi bizottsága mégis talált megoldást. Miután értesült erről a hiányosságról, úgy irányítja a szövők exportversenyét, hogy a »megengedett hibákat« is csökkentsék, vagyis az első osztályon belül tovább javítsák a minőséget. Kár, hogy ez a nagyszerű kezdeményezés még nem terjedt el eléggé többi textilüzemünkben. De az üzemi bizottságok mással is segíthetik exportunkat. Tudott dolog, hogy textilgyáraink vezetői és munkásai általában idegenkednek az újfajta áruk gyártásától. Pedig az ízlés állandóan alakul, fejlődik. Népünk növekvő igényei mellett kivitelünk szélesítése érdekében is egyre több új árucikk gyártására van szükség. Az idegenkedés oka: a munkás kezdeti időben — mivel nincs még gyakorlata — átmenetileg kevesebbet keres, nem találja meg számítását. A műszaki vezetők pedig attól tartanak, hogy nem teljesítik a tervet. A szakszervezeti aktivisták sokat segíthetnek itt is, ha megmagyarázzák, hogy mintagyűjteményünk gyarapodása, exportrendeléseink növekedése szoros összhangban van életszínvonalunk emelkedésével. A textiliparban ezt igazán nem nehéz megértetni, hiszen — kevés kivételtől eltekintve — a textilgyártáshoz szükséges nyersanyagtól a segédanyagig mindent külföldről hozunk be, ami azt jelenti: ha több készárut szállítunk ki, akkor több nyers- és segédanyagot hozhatunk be és ezáltal fokozottabban elégíthetjük ki dolgozóink ruházati igényeit. De harcoljon a szakszervezet azért is, hogy — a ruházati iparhoz hasonlóan — a textilipari bérezésnél is jobban vegyék tekintetbe, ha új cikk gyártására térnek át. „Kibővített“ termelési értekezletek Az üzemi bizottságok azzal is hozzájárulhatnak az exporttervek teljesítéséhez, ha a termelési értekezletekre, ankétokra meghívják a külkereskedelem és az együttműködő gyárak munkatársait. Néhány hónappal ezelőtt a Kistextben rendeztek is ilyen közös megbeszélést. Igen kevés munkást hívtak meg azonban és még kevesebbet a szakszervezeti aktivisták közül. A műszakiak így jóformán csak egymás között vitatkoztak. S az egyébként tartalmas ankét tapasztalatait ilyenformán az üb nem tudta megfelelően hasznosítani, nevelőmunkájában nem használta fel a külkereskedelem képviselőinek észrevételeit. Textiliparunk növekvő kivitelét sokféle módon segíthetik az üzemi bizottságok, ha állandóan tájékozódnak a saját és az együttműködő üzemek műszaki vezetőitől, valamint a külkereskedelem dolgozóitól. Frissítsék fel a tőlük kapott értesülésekkel a felvilágosító munkát. Szervezzék fáradhatatlanul a munkaversenyt, serkentsék a leglényegesebb feladatokra a fonókat, szőröket, kikészítőket. (i. e.) A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Szállítsunk ép téglát építkezéseinknek Mintegy két évvel ezelőtt felkerestem egy építkezést. Elnéztem, hogy az építőmunkások mennyit bosszankodtak, mert sok törött téglát kaptak. Igazat adtam nekik és megállapítottam, hogy mi, téglagyári dolgozók is felelősek vagyunk a törött téglákért. Nem jól rakjuk az árut a vagonokba, így sokszor a tégla 20—25 százaléka is törötten érkezik rendeltetési helyére. Sokat gondolkoztam dolgozótársaimmal arról, hogyan rakhatnánk észszerűbben a téglát. És rá is bukkantunk a megoldásra. A múlt év elején azután üzemünk, az Újlaki Téglagyár egy kezdeményezést indított azzal a céllal, hogy minden tégla ép állapotban érkezzék rendeltetési helyére. A Népszava is foglalkozott vele. A sajtó felhívására tizenkét téglagyár dolgozói jelentkeztek, hogy csatlakoznak kezdeményezésünkhöz. A Vas megyei Téglagyári Egyesülés még tapasztalatcserére is elküldte egyik dolgozóját. Több más téglagyár, de különösen a budapestiek, azóta már közölték is, hogy a gyárunk kezdeményezte rakodási módszerek átvétele óta lényegesen csökkent a törés. Hasonló leveleket kaptunk különböző építőipari vállalatoktól is. A kezdeményezéshez csatlakozott téglagyárak tíz százalék alá szorították a törési százalékot. Hazánk legtöbb nagy téglagyára — így a békéscsabai, lőrinci, soproni, valamint Baranya, Csongrád, Győr, Hajdú, Komárom, Pest, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyék téglagyári egyesüléseinek téglagyárai még nem csatlakoztak a nagyjelentőségű kezdeményezéshez. A Vasmegyei Téglagyár dolgozói azonban megtanulták, hogy helyes rakodással a felére csökkenthetik a törési arányt. Jó volna, ha az ország valamennyi téglagyárának dolgozói csatlakoznának kezdeményezésünkhöz. Ily módon több téglát adnánk az építkezésekhez. Pogács József kétszeres sztahanovista, Újlaki Téglagyár vezetőinket, nagyon sürgős a pótlás, mert különben rövidesen nem végezhetünk jó munkát. A figyelmeztetés nem használt. Már több mint két hónapja nincs acéllemez a raktárban. Mi, korongosok reméljük, hogy a minisztérium illetékes szervei jobban felfigyelnek üzemünk hiányaira és gyorsan gondoskodnak a munkánkhoz elengedhetetlen szerszámokról. Sürgős segítségre van szükségünk, máskülönben nem tudunk kifogástalan árut gyártani. Diszkes Pál korongos, Budapesti Porcelángyár Üdülési felelősünkről Rendszeresen olvasok újságot. Látom, hogy a sajtó naponta népszerűsíti a jó műszaki vezetőket, szakszervezeti aktivistákat. Az üdülési felelősök munkájáról azonban kevés szó esik. Ezért elhatároztam, hogy írok néhány sort üdülési felelősünkről, Raskó elvtársnőről. Az elvtársnő azok közé a szakszervezeti aktivisták közé tartozik, akik szívvel-lélekkel végzik társadalmi munkájukat és bármilyen feladattal bízzák meg őket, határidőre teljesítik. A legutóbbi üd-ülésen például határozatot hoztunk a téli üdülés népszerűsítésére. Raskó elvtársnő azonnal munkához is látott és egy-két napon belül üzemünk minden részlegében szemléltető faliújságrajzok hívták fel a dolgozók figyelmét a téli üdülés szépségeire. Most, hogy a tt-felelős teendői is az üb-elnökre hárulnak, nagy segítség nekem az üdülési felelős jó munkája. Raskó elvtársnő pontosan betartja az üdülési ütemtervet. Nem sajnálja a fáradságot, ha arról van szó, hogy összeegyeztesse a különböző munkahelyen dolgozó házastársak üdülésének az idejét és helyét. Lelkiismeretes törődésének eredményeként ez év elején is két házaspár és egy nászutaspár ment együtt hazánk gyönyörű vidékeire üdülni. A múlt hónapban a textiles szakszervezetben értékelték az üdülési felelősök 1953. évi munkáját. Raskó elvtársnő lett az első az összes textilüzemek üdülési felelősei között és egy hatszemélyes herendi mokkáskészletet kapott jutalmul. Az elismerés nem tette elbizakodottá, azóta még jobban dolgozik. Tóth Lajos ab-elnök, Férfiruhagyár Jobb szerszámellátást kérünk dolgozótársammal végzem ezt a szép munkát minden gépi berendezés nélkül. Kezünk munkájával készülnek a hófehér egészségügyi áruk, laboratóriumi dobozok, valamint a szappan- és kendőtartók, dísztárgyak. A hazai szükséglet kielégítése mellett rengeteg árut szállítunk külföldre is. A Budapesti Porcelángyár készítményeinek jó híre van sok országban és cikkeinkért értékes nyersanyagot kapunk cserébe külföldről. Ezért nagyon fontos, hogy a minőségi követelményeknek megfelelően végezzük munkánkat. Ehhez elsősorban jó szerszámra van szükségünk. De ebben bizony sok hiányt szenvedünk Pótanyagokkal nem tudjuk az eredetit helyettesíteni. Áruinkkal kíméletesen, óvatosan kell bánni. Munkánk legfontosabb kellékei: a jó puha, nagy tengeri szivacs és a különböző speciális külföldi acéllemezek. Sajnos, beszerzésük sok nehézséggel jár. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy egyáltalán ne kapjunk. Már néhány hónappal ezelőtt is az volt a helyzet, hogy két-három kisebb szivacs öszevarrásával készítettünk egy nagyobbat. De még így is nehezen ment a munka. Most meg acéllemez nincs elegendő. Hónapokkal ezelőtt a Gránit Csiszolókoronggyárnak volt szüksége ilyen acéllemezekre. Üzemünk kisegítette őket. Akkor rögtön figyelmeztettük Korongos vagyok a Budapesti Porcelángyárban. Csaknem hatvan Új nagy filmsiker a Kiskrajcár színes, magyar játékfilm Kisérő műsora a PÉNTEK 113 című kacagtató film vígjáték URÁNIA prol. SZIKRA prol. DÓZSA prol. SZABADSÁG prol. TÁNCSICS (Csepel) prol. ALKOTMÁNY prol. 2 1954. JANUÁR, 8. PONTOS SZÓB ÁTESSZÜK Szocialista házkezelőség — vagy háziúr? Reggel hatkor 7—8 fok a szobában a hőmérséklet. Dél felé már megközelíti a 10 fokot. Délután, ha minden jól megy, felkúszik a hőmérő higanya 15—16 fokra is, de éppen csak rövid időre és máris elindul lefelé. Estére azután megint valahol a tíz fok körül állapodik meg. Fogvacogva ébrednek és este dideregve bújnak az ágyba hetek óta a XI. kerületi KIK jóvoltából a Lágymányosi út 15. számú hatemeletes bérház lakói, akik között sok a gyerek, az öreg és a beteg is. Pedig van szén bőven. A hiba ott van, hogy a XI. kerületi KIK vezetői — a sorozatos bejelentések ellenére — sem szervezik meg jól a fűtést és egyáltalában nem törődnek azzal, hogy a lakások hőmérséklete elérje a kormányrendeletben előírt 18 fokot. A XI. kerületi KIK vezetői — úgy látszik — háziúrnak képzelik magukat. Olyan háziúrnak, aki a régi világban vastag aranyláncot hordott a mellényén és akit messziről megsüvegeltek a lakók. Aki csak azzal törődött, hogy minden hónapban pontosan megkapja a házbért, de a füle botját sem mozgatta, ha a szerencsétlen lakó panaszkodni merészelt. Igaz, túlzás lenne azt állítani, hogy a XI. kerületi KIK sem mozgatja meg a füle botját, amikor a lakók törvényes jogaikra hivatkozva kérnek és követelnek. Megmozgatja , csak éppen rendesen fűteni nem hajlandó. Bizonyára azt gondolják a KIK-nél, úgyis kimelegednek a lakók, mire felérnek az ötödik vagy hatodik emeletre. Mert a lift sem működik már második hónapja a Lágymányosi út 15-ben. A KIK-et általában sokan és sokszor kritizálják. Ez azonban nem sokat javított eddig a KIK munkáján. Egyes bürokraták megfeledkeznek arról, hogy fontos feladatokat kellene teljesíteniük a nép jóléte érdekében. A KIK-nek nem az a feladata, hogy állandó témaként szerepeljen a Vidám Színpadon és a Ludas Matyi hasábjain. A KIK-nek az a feladata, hogy becsületesen, lelkiismeretesen, a törvényes előírások betartásával lássa el a maga munkáját, ugyanúgy, mint a népi demokratikus államunk más intézményei. A XI. kerületi KIK vezetői tehát ezeknek a példáját kövessék, nem pedig a volt tőkés háziurakét. Ha pedig akadnak még a házkezelőségekben olyanok, akiken nem fog a kritika , azokat a tanácsok a legerélyesebben vonják felelősségre. (ádám) A Szovjetunió legnagyobb áruháza Gyönyörű újévi ajándékot kaptak a moszkvaiak. A Vörös-téren ismét megnyílt a korszerűen átépített Állami Nagyáruház, a Szovjetunió legnagyobb és legszebb áruháza. Méreteire jellemző, hogy az áruház eladói egy óra alatt 20.000 vásárlót szolgálhatnak ki. A közszükségleti cikkek legváltozatosabb tömege áll a vevők rendelkezésére. Egy pár új cipő az új évre Hűtőszekrényeket, villamos mosógépeket vásárolnak a vevők az áruház háztartási géposztályán