Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)
1954-06-01 / 128. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA I — A proletárnemzetköziség, Marx-Engels-Lenin-Sztálin zászlaja alatt előre új sikerek, új győzelmek felé! ________________________________________ 82. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1954. JÚNIUS 1. KEDD RAJTUNK A SOR Egy hétig tanácskozott a párt legfelső vezető testülete, a kongreszszus. És miközben olvastuk, hallgattuk a beszámolókat, a hozzászólásokat, kibontakozott előttünk hazánk eddigi nagyszerű fejlődése, továbbhaladásunk perspektívája. Mert nincs az országnak, anyagi és kulturális életünknek egyetlen olyan fontos kérdése sem, amely ne került volna szőnyegre a tanácskozás vitájában. Az egyszerű ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi a saját gondjára, örömére, érzéseire ismert, ezekre kapott választ a beszámolókban és felszólalásokban. A munkásosztály, a dolgozó nép és pártja kollektív bölcseségének kifejezője volt a kongresszus. E kollektív bölcseség fényében mérlegelték a küldöttek fejlődésünk kérdéseit, határozták meg azokat a feladatokat, amelyeket hazánk szocialista építése, a nép további szakadatlan anyagi és kulturális felemelkedése érdekében a következő években el kell végeznünk. E kollektív bölcseség jutott kifejezésre a vitákban, a problémák mélyreható elemzésében, az éles és következetes kommunista bírálatban és önbírálatban. Emelte a kongresszus fényét és jelentőségét, hogy harminc testvérpárt küldöttei vettek részt a tanácskozásokon. Ott volt minden kommunista és munkáspárt példaképének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, népünk nagy barátjával, K. J. Vorosilov elvtárssal az élén. De akik nem lehettek itt, azok is velünk voltak: meleghangú táviratban üdvözölték a kongresszust. Mindez a magyar munkásosztály, a dolgozó nép lelkéből sarjadó nemzetközi szolidaritásnak ünnepévé avatta a kongresszust. Kifejezte hűségünket a nagy felszabadító, az idősebb testvér, a Szovjetunió iránt, széttéphetetten baráti kapcsolatainkat és együttműködésünket a testvéri népi demokráciák népeivel, valamint együttérzésünket a szolgaság és kizsákmányolás ellen, a szabadságért és a békéért harcoló népekkel. Népünk békeakaratának, sikeres békeharcának világraszóló megnyilvánulása volt ez a kongresszus. »Egységes nép, erős ország, szilárdan megalapozott függetlenség — ez lett Magyarország egy évtized leforgása alatt« — ezekkel a szavakkal jellemezte a Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs népünk tízesztendős fejlődését. S ha visszatekintünk e csaknem egyévtizedes fejlődésre — miként a Központi Vezetőség beszámolója és a kongresszus is tette — a jogos büszkeség érzése ragad meg bennünket. Nagy utat tettünk meg, történelmi tetteket hajtottunk végre. Mindez népünk tehetségét, erejét, alkotó akaratát, munkásosztályunk nemzetvezető, történelemalakító képességét dicséri. A volt uralkodóosztályokra mért megsemmisítő csapások, a proletárdiktatúra megteremtése, a népi hatalom szerveinek, a helyi tanácsoknak a létrehozása — mind egy-egy ragyogó lapja történelmünknek. Az osztályharc, a forradalom útja nem sima út. Nagy nehézségek, áldozatos munka, erőfeszítések és zökkenők kísérik. A mi fejlődésünk sem volt sima és nem az ma sem. Hány ellenséget kellett leküzdeni, hány akadályt kellett elhárítani? E harcokat csak azért vívhattuk meg győzelmesen, mert volt és van olyan marxista-leninista pártunk, amely épes volt arra, hogy élére álljon a harcnak, példát mutasson és megtervezze a munkásosztály, a posztság, a dolgozó tömegek harcát a nemzeti felemelkedésért, az új, "bad, független Magyaroszágért, a népgazdaság újjáépítéséért, az em■gribb életért, a szocializmusért. Az esztendős fejlődés a munkásosztály, a nép, a párt dicsőségét zengi. A tanácskozás összegezte népgazdaságunknak a II. kongresszusra elért eredményeit. Iparunk terhelése 73 százalékkal, a nehéziparé 118,8 százalékkal növekedett három év alatt. Az ötéves terv új iparágakat teremtett hazánkban és ma már olyan gépeket, termékeket is előállítunk, amelyek gyártását néhány év■el ezelőtt még nem ismerték dolgozóink. A sikereknek azonban meglett az árnyoldaluk is. És a párt legfelső vezető testületének tanácskozása bátor nyíltsággal boncolta a hibákat, a fogyatékosságokat. "De a kongresszus ugyanakkor már rámutathatott azokra a jelentős kezdeti eredményekre is, amelyeket népünk az új szakasz politikájának megvalósításában elért. A megtett út mélyreható elemzése alapján a kongresszus meghatározta népgazdaságunk fejlesztésében, államunk erősítésében előttünk álló feladatokat és megállapította a második ötéves terv irányelveit is. A legfőbb cél: a dolgozó nép anyagi jólétének, kulturális színvonalának szakadatlan emelése. E feladat megvalósításának legfontosabb tényezője a mezőgazdaság gyors fejlesztése. A dolgozó tömegeik mindinkább világosan látják azt az igazságot, hogy csak a mezőgazdaság fejlesztésével, a mezőgazdasági termékek hezuméinak növelésével lehet kielégíteni — éspedig egyre jobban kielégíteni — a lakosság állandóan növekvő szükségleteit. Ezért helyezett olyan nagy súlyt a kongresszus a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek erősítésének kérdéseire, s ezért húzta alá a második ötéves terv irányelveiben, hogy a második ötéves terv időszakában is mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fellendülését kell biztosítani. Ez természetesen nem jár az iparosítás jelentőségének lebecsülésével. Ellenkezőleg: miként a mezőgazdaság gyors fejlesztését a szocialista ipar eredményeire alapozzuk, ugyanúgy további fejlődésünk — falun és városban egyaránt — nagy mértékben függ az iparban végzett jó munkánktól, ipari munkásságunk erőfeszítésétől. Tévedés volna azt hinni, hogy a kongresszus megjelölte nagy célok áldozatos munka nélkül hullanak ölünkbe. A kongresszus e tekintetben is őszintén beszélt, eloszlatott minden téves elképzelést. Az életszínvonal rendszeres és következetes emelése csak akkor lehetséges, ha a jelenlegihez képest fordulatot érünk el a muka termelékenységének emelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség javításában és a takarékosságban. Szinte elemi igazság, hogy csak a termelési költségek rendszeres csökkentésével lehet mind olcsóbbá tenni az árukat; hogy csupán a termelékenység emelése és a takarékos gazdálkodás biztosíthat egyre több eszközt iparunk és a mezőgazdaság állandó fejlesztéséhez, új kulturális, egészségügyi és szociális beruházásokhoz. Világ s az is, hogy a fogyasztóknak szánt áruik minősége mindegyikünk jó munkájától függ. A pazarlás, a munka-, a bér- és az állampolgári fegyelem lazaságai következtében elherdált milliók megkárosítják az egész államot és megrövidítik minden egyes dolgozó háztartását is. Az öntudatos munkások megértik ezt. Éppen ezért bizonyos, ha az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői a dolgozók lelkesedésére, kezdeményezésére és javaslataira támaszkodnak, rövidesen jelentős sikereket érhetünk el e feladatok megoldásában. A szakszervezetek, az üzemi bizottságok pedig tanulmányozzák gondosan a gazdaságos termelés kérdéseit, és adjanak meg a munkások mozgósításával a gazdasági vezetőknek minden segítséget. A kongresszusi verseny hatalmas sikerei a további eredményes munka hides alapjául szolgálnak. Nagy figyelmet szentelt a kongresszus a szocialista állam, a tanácsok kérdéseinek. Minden eddigi győzelmünk forrása, hogy a munkásosztály az osztályellenség elleni kemény harcokban a párt vezetésével megteremtette és erősítette a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét és mozgósítani tudta a tömegeket, a városi és falusi dolgozók különféle rétegeit a haza üdvét, haladását szolgáló célok kivívására. Államunk további állandó erősítése, a párt által kitűzött nagy célok megvalósítása most megköveteli, hogy tovább szélesítsük a munkásosztály és a dolgozó nép szövetségét, hogy a lelkesítő feladatok megoldásába bevonjunk minden becsületes dolgozó magyar embert. És e maFolytatás a második oldalon.) Befejezte munkáját a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusa A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának hetedik napján, vasárnap délelőtt Apró Antal elvtárs, a Politikai Bizottság tagja nyitotta meg az ülést. Napirenden volt a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerveinek megválasztása. A választás titkosan folyt. A szavazás után szünet következett, majd a kongresszus Rákosi Mátyás elvtárs elnöklésével folytatta tovább munkáját. A szavazatszedő bizottság nevében Mekis József elvtárs a következőkben tett jelentést a kongresszusnak: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Vezetőség és a Revíziós Bizottság tagjainak megválasztása is kifejezte azt a megbonthatatlan egységet, amely pártunkat mindig jellemezte és amely különösen a kongresszus előtti időben és a kongreszszuson hatalmas mértékben megerősödött. (Taps.) A küldött elvtársak a párt tagjainak százezrei nevében tettek most szavazatukkal hitet pártunk politikája és szilárd egysége mellett. Pártunk új Központi Vezetőségét és a Központi Revíziós Bizottságot a kongresszus egyhangúlag választotta meg. (A küldöttek helyükről felállva tapsolnak, felkiáltások: Éljen a párt, hurrá! Hurrá!) A szavazatszedő bizottság összeszámlálta a szavazatokat és megállapította, hogy 782 szavazatot adtak le és mind a 782 érvényes. (Taps.) _ A Központi Vezetőség tagjainak, póttagjainak és a Központi Revíziós Bizottság tagjainak a következő elvtársakat választotta meg a kongresszus: A Központi Vezetőség tagjai Andics Erzsébet, Antal János, Apró Antal, Ács Ernő, Ács Lajos, Badari László, Bata István, Benke Valéria, Béres Andor, Biró Zoltán, Boldoczki János, Boros Gergely, Czottner Sándor, Csergő János, Dávid Ferenc, Dögei Imre, Egri Gyula, Erdey-Grúz Tibor, Farkas László, Farkas Mihály, Földvári Rudolf, Friss István, Galló Ernő, Gáspár Sándor, Gerő Ernő, Hrustyák József, Házi Árpád, Hegedűs András, Herczeg Ferenc, Hébert Ede, Hidas István, Horváth Márton, Juhász Imréné, Kiss Árpád, Kiss Károly, Kovács István, Köböl József, Matolcsi János, Mekis József, Molnár Erik, Molnár Imre, Nagy Imre, Nagy Józsefné, Nagy Kálmán, Nagy Mária, Nógrádi Sándor, Non György, ifj. Nyers Rezső, Olt Károly, Piros László, Pongrácz Kálmán, Ratkó Anna, Rákosi Mátyás, Révai József, Rónai Sándor, Schumett János, Suhajda József, Szabó Ferenc, Szabó István, Szabó János, Szakali József, Szalai Béla, Szántó Zoltán, Szobek András, Tausz János, Vass Istvánné, Vas Zoltán, Vágvölgyi Tibor, Vég Béla, Vida Gyula, Zsofinyecz Mihály. A Központi Vezetőség póttagjai Bebrits Lajos, Betlen Oszkár, Csikesz Józsefné, Czett József, Fehér Lajos, Gábri Mihály, Kaszapovics András, Kádas István, Kónya Albert, Kossa István, Losonczi Pál, Matusek Tivadar, Molnár Ernő, Nezvál Ferenc, Somogyi Antal, Szabó Gergely, Tóth Lajos, Vajdai Lajosné, Valkó Márton. A Központi Revíziós Bizottság tagjai Baranyai János, Bogdán István, Győre József, Keleti Ferenc, Komócsin Zoltán, Kristóf István, Kruzslák Béla, Papp Imre, Pogácsás Antal, Réti László, Sebes István, Szabó László, Szűcs Lajos. A küldöttek és vendégek felállnak, éljenzik győzelmeink szervezőjét, a Magyar Dolgozók Pártját. Hosszú percekig zúg a taps, a hurrá. Hosszantartó, szűnni nem akaró taps, éljenzés köszönti az új Központi Vezetőséget. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára mondott ünnepi zárószót. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán megválasztott Központi Vezetőség megtartotta első ülését, amelyen egyhangúlag a következő határozatokat hozta: A Politikai Bizottság kilenc tagból és két póttagból álljon. A Politikai Bizottság tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Ács Lajos, Hidas István, Apró Antal, Hegedűs András, Szalai Béla elvtársak; póttagjai: Bata István és Mekis József elvtársak. A Központi Vezetőség öt tagból álló Titkárságot választott. A Központi Vezetőség Titkárságának tagjai: Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Ács Lajos, Vég Béla és Matolcsi János elvtársak. A Központi Vezetőség megválasztotta a Központi Vezetőség első titkárát, Rákosi Mátyás elvtársat. A Központi Vezetőség megválasztotta a Központi Ellenőrző Bizottságot, melynek tagjai: Alapi Gyula, Asztalos Géza, Ács Ferenc, Daczó József, Dögei Imre, Hajdú József, Házi Árpád, Kiss Károly, Konok Ferenc, Maróti Károly, Nezvál Ferenc elvtársak, póttagjai: Bernát Lászlóné és Péteri István elvtársak. A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke: Kiss Károly elvtárs. A Központi Revíziós Bizottság üléseA Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán megválasztott Központi Revíziós Bizottság megtartotta első ülését. A Központi Revíziós Bizottság elnökéül Kristóf István elvtársat választotta meg. Rákosi Mátyás elvtárs zárszava Tisztelt pártkongresszus! Kedves elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa befejezte munkáját. Megvonta az elmúlt esztendők eredményeinek és hibáinak mérlegét, felvázolta a sikereket, melyeket a szocializmus építése terén a dolgozó nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésében és nemzetünk fokozódó egységének erősítésében elértünk. A kongresszus megállapította, hogy pártunk jó munkájának eredményeképpen elmélyült népünk hazafisága, magasabbrendű nemzetünk egysége, erős az ország, szilárdan megalapozott függetlensége. Szilárdabb lett a népi hatalom alapja, szorosabb a párt és a munkásosztály viszonya, erősödött a munkás-paraszt szövetség. A kongresszus e jelentős eredmények mellett őszintén és nyíltan feltárta és bírálta a hibákat, melyeket az elmúlt évek folyamán pártpolitikánkban, gazdaságpolitikánkban — különösen az iparosítás túlzott ütemű fejlesztésével — elkövettünk, kidolgozta a hibák kijavításának módjait és megszabta a pártunk és népi demokráciánk előtt álló feladatokat. E feladatok között az első: dolgozó népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának további szakadatlan, következetes növelése. Ennek a növelésnek legfontosabb tényezője: a mezőgazdaság fejlesztése, erre kell a párt és kormány erőit összpontosítani. A kongresszus meghatározta a második ötéves terv irányelveit és célul azt tűzte ki, hogy a második ötéves terv folyamán a népgazdaság egészében, tehát a mezőgazdaságban is, rakjuk le a szocializmus alapjait. (Nagy taps.) A kongresszus feltárta az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának eredményeit és hibáit, s kidolgozta a rendszabályokat, melyek végrehajtása megerősíti a népi demokrácia államhatalmát, szilárdabbá teszi a munkás-paraszt szövetséget. A kongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el, mely pártunk fejlődésének megfelelően fokozottabb követelményeket állít szervezeteink és tagságunk elé. A kongresszus ráirányította a figyelmet arra, hogy fokoznunk kell az ifjúsággal való törődést. Ennek megfelelően jobban kell támogatnunk a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, hogy több teret kell biztosítanunk a szocializmus építésében, a népi demokrácia minden területén a dolgozó nőknek. Végül — célkitűzéseinknek megfelelően — a kongresszus aláhúzta, hogy pártunknak a legközelebbi esztendőkben a falusi pártmunka megjavítására a legnagyobb súlyt kell helyeznie. A pártkongresszus határozata végrehajtásának döntő előfeltétele pártmunkánk általános megjavítása, biztosítása annak, hogy a vezetés a párt minden szervében kollektív legyen, hogy mindenütt érvényesüljön a kritika és önkritika és a pártdemokrácia szelleme. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a párt és a munkásosztály viszonya, a munkás-paraszt szövetség még bensőségesebb, összetartottabb, szilárdabb lesz. Napról napra jobban el kell mélyíteni pártunk befolyását a dolgozó tömegek közt, szilárdabbá kell minden módon tenni a párt, a kormány, a nép kapcsolatait. Pártunk minden tagja, de különösen kongresszusi küldötteink küzdjenek azért, hogy rajtuk keresztül célkitűzéseink a dolgozó milliók közös ügyévé váljanak. A kongresszus minden megnyilvánulása azt mutatta, hogy pártunk és dolgozó népünk egységesen és összekovácsoltan támogatja a szocializmus további építésére vonatkozó terveinket. Megmutatta ezt nemcsak a kongresszusi küldöttek magatartása és hozzászólása, de a szocialista munkaversenynek az a növekvő lendülete, mely egyre fokozódott, amint pártkongresszusunk célkitűzéseiről a dolgozó nép értesült. A tanácskozásainkkal párhuzamosan folyó és egyre erőteljesebben kibontakozó munkaverseny nemcsak arról tanúskodott, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép feszült figyelemmel kísérte munkánkat, de alkotó megnyilvánulása annak a helyeslésnek, mely az üzemekben, bányákban, gépállomásokon, falvakban és a munka minden frontján új vállalásokra, új termelési sikerekre lelkesített. Ezek a megnyilvánulások mutatják hogy dolgozó népünk magáénak vallja és helyesli célkitűzéseinket és azonnal öntevékenyen hozzálátul-