Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)
1954-06-26 / 150. szám
1954. JÚNIUS 26. SZOMBAT A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszaka Moszkva, június 25. (TASZSZ) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa június 24-én és 25-én rendes ülésszakot tartott. Az ülésszak munkájában részt vettek a tanácshoz tartozó valamennyi ország képviselői. A tanács megvizsgálta az ipar és a mezőgazdaság számos ágazatának további fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket a tanács tagállamai közötti gazdasági együttműködés alapján. A tanács olyan kérdéseket is megvitatott, amelyek a tanács tagállamai más országokkal folytatott kereskedelmének fejlesztését érintik. Csou En-laj megérkezett Új-Delhibe Nehru miniszterelnök és sokezernyi lelkes tömeg fogadta Új-Delhi, június 25. (Indinfo) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere péntek reggel Új-Delhibe érkezett. A repülőtéren a kora hajnali órák óta ezrek várakoztak a kínai miniszterelnök megérkezésére és lelkes fogadtatásban részesítették. Jelen voltak az indiai kormány miniszterei, az indiai parlament képviselői, vezető kormánytisztviselők és a három fegyvernem vezérkari főnökei. Amikor Csou En-laj kiszállt a repülőgépből, elsőnek Nehru miniszterelnök és Jüan Csung-hszien, Kína újdelhi nagykövete üdvözölte. »Éljen Csou En-laj!« és »Éljen az indiaikínai barátság!« kiáltások hangzottak fel. A külföldi diplomáciai képviseletek vezetői közül megjelent a repülőtéren a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Burma, Hollandia, Nepál, Svédország, Svájc, Afganisztán, Indonézia, Norvégia, Dánia és Egyiptom nagykövete, illetve követe, az Egyesült Királyság és Ceylon főbiztosa, valamint a pakisztáni főbiztosság ügyvivője. Mint a delhi rádió jelentette, a Hindu of Madras című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou Enlaj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap genfi tudósítójának. Az interjú kérdések és válaszok formájában folyt le. Csou En-laj kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenségéhez való jogának, valamint önrendelkezési jogának biztosítása érdekében az ázsiai országoknak ki kell kérniök egymás véleményét a közös intézkedésekről és kölcsönös kötelezettségekről. Ez elengedhetetlen, mert az ázsiai országok szembeállításának és az ellenséges katonai tömbök megteremtésének agresszív politikája komoly mértékben veszélyezteti a békét és az összes ázsiai országok biztonságát. Ez az alapvető kérdés, amely most előttük áll. A tudósító megkérte Csou En-lajt, A hadsereg és a légierő egységeiből összeállított díszőrség tisztelgése közben azenekar a kínai nemzeti himnuszt játszotta. Csou En-laj Nehru kíséretében elvonult a sorfal előtt és barátságosan viszonozta az egybegyűltek köszöntését, miközben állandóan zúgott a kiáltás: »Éljen India és Kína barátsága!« Az összegyűlt több mint 100 indiai és külföldi sajtótudósító csoportjához érve, Csou En-laj rövid nyilatkozatot olvasott fel. Köszönetet mondott az indiai miniszterelnöknek és a kormánynak a meghívásért. Kijelentette: büszke örömmel használta fel ezt az alkalmat India meglátogatására. A kínai központi népi kormány nézete szerint a barátság India népével és kormányával nagyjelentőségű tényező a világbéke szempontjából. Csou En-laj a kínai nép meleg üdvözletét tolmácsolta Kína nagy szomszédjának. A kínai miniszterelnök Nehru kíséretében Rastrapati Bhavanba hajtott, ahol az állam vendégeként száll meg, majd felkereste Radzsghatban Mahatma Gandhi mauzóleumát, nyilatkozzék a genfi értekezletről. Csou En-laj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bizonyos sikerek. A Koreára vonatkozó tárgyalások során azonban az Egyesült Államok elutasította minden észszerű javaslat megvitatását. A tárgyalások utolsó napján még azt a kínai javaslatot is elutasította, amelynek értelmében a tárgyaláson részt vevő államoknak közösen kell kifejezniök azt a kívánságukat, hogy további erőfeszítések történjenek a probléma békés rendezésére. Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le a napirendről. A koreai nép jogos kívánságait ki kell elégíteni. Csou En-laj az indokínai projektu, India miniszterelnöke és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke pénteken megkezdte tanácskozásait Új-Delhiban. Klémára vonatkozóan kijelentette, hogy a kérdés vitája eléggé lassan halad. Az a megegyezés azonban, amely két kérdéssel kapcsolatban az értekezleten létrejött, megteremtette az utat az indokínai béke helyreállítása problémájának megoldása felé. Csou En-laj azt a reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező három hét alatt az indokínai háborúban részt vevő mindkét fél a kölcsönös jóindulat jegyében tárgyalásokat folytat olyan méltányos fegyverszünet megkötése céljából, amely valamennyi fél számára elfogadható. A genfi értekezleten részt vevő többi államnak kötelessége, hogy minden lehető módon elősegítse a fegyverszüneti egyezmény létrehozását. Ugyanakkor elengedhetetlenül fokozni kell az éberséget bizonyos elemeknek az értekezleten és azonkívül az indokínai háború kiterjesztésére irányuló cselszövéseivel kapcsolatban. Csou En-laj azt a véleményét fejezte ki, hogy a colombói értekezleten részt vevő országok éppen az ilyenfajta intrikák ellen foglaltak állást. Csou En-laj az India és Kína közötti kapcsolatokról szólva emlékeztetett azokra az elvekre, amelyeken a két ország között Tibetre vonatkozóan megkötött egyezmény alapszik. Ez az egyezmény — mondotta Csou En-laj — nemcsak megszilárdította az India és Kína közötti jószomszédi viszonyt, hanem az ázsiai országok közötti együttműködés példaképéül is szolgál. Kína meggyőződése — mondotta Csou En-laj —, hogy a nemzetközi kérdésekben a két ország között kialakult együttműködés ezen új alapja megszilárdul és hogy a két nép közötti barátság mélyül és erősödik. Ez elengedhetetlen az ázsiai és az egyetemes béke megszilárdulása szempontjából. (MTI) Az indiai és kínai államférfi első megbeszélése csaknem három óra hosszat tartott. Csou En-laj nyilatkozata a Hindu és Madrasnak Megkezdődtek Nehru és Csou En-laj tanácskozásai A külpolitika napi kérdései Az agresszió ugródeszkái: Nicaragua és Honduras Az elmúlt egy-két hét során többször írták le a nemzetközi sajtóban Nicaragua és Honduras nevét, mint azelőtt évek leforgása alatt. Nevükkel eddig inkább csak akkor találkoztunk, amikor az Egyesült Államok egyik-másik »kényes természetű« javaslatát valamelyik latinamerikai csatlósával, köztük Nicaraguával, vagy Hondurasszal terjesztette az ENSZ elé. Most azonban a két állam olyan aktív szerepet vállalt, amelyet az imperialista sajtó vastagbetűs címekkel méltányolt. Az elsők között jelent meg Nicaragua és Honduras neve a New York Herald Tribune címoldalán — nem hiába ismeretes ez a lap arról, hogy igen közeláll az amerikai monopóliumok vezetőköreihez. A cím a következő volt: »Guatemala szomszédai: Nicaragua és Honduras légiúton fegyvereket kapnak az Egyesült Államoktól«. A Washingtonból keltezett jelentésben William J. Humphreys elmondotta, hogy »meggyorsították a fegyverszállítást a két latinamerikai országnak« és emlékeztetett arra, hogy kormányaikkal a napokban kötött katonai egyezményt az Egyesült Államok. A sietségre jellemző volt, hogy Honduras például három nappal a formális tárgyalások megindulása után már aláírta a szerződést. Mindezt ez év május 26-án közölte a newyorki lap. Június 19-én hírül adták a távirati irodák, hogy előző éjjel Hondurasból inváziós csapatok hatoltak be Guatemala területére. Amerikai mintájú repülőgépek, amelyek nicaraguai, illetve hondurasi támaszpontokról szálltak fel, bombatámadásokat intéztek guatemalai városok ellen. Miért változtatták országukat olyan készségesen az Egyesült Államok előkészítette agresszió felvonulási területévé Honduras és Nicaragua kormányai? Érdemes megnézni néhány tényt arról, hogyan hurkolta szorosra a kötelet az Egyesült Államok a két ország körül. Smedley D. Butler, vezérőrnagy »Commonsenso« (»Józan ész«) címen megjelent könyvében a többi között így jellemezte az Egyesült Államok haditengerészetében szolgált 33 esztendejét: »Szolgálatom legnagyobb részében magas minősítésű díjbirkózó voltam a Big Biznisz, a Wall Street és a bankárok szolgálatában ... Segítettem megtisztítani Nicaraguát a Brown Brothers nemzetközi bankház számára 1909—1912-ben ... Segítettemrendbehozni’ Hondurast az amerikai gyümölcstársaságok számára 1903-ban.« Smedley vezérőrnagy és megbízóinak »tisztogatása« pontosabban anynyit jelentett, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének egységei vérbefojtották a nicaraguai nép forradalmát. A »tranzakcióhoz« a Smedley által is említett Brownbankház kölcsönözte a pénzt. Cserébe rátették kezüket a vámbevételekre, a vasúthálózatra és a nemzeti bankra — »zálogként« ... A »tisztogatás« azonban úgy látszik nem járt a várt eredménnyel, mert 1922-ben újabb felkelés tört ki, amelyet ismét eltaposott az amerikai haderő. 1925-ben került újból sor északamerikai intervencióra és ebben nagy szerepe volt Ridgway tábornoknak, az Egyesült Államok jelenlegi vezérkari főnökének, a koreai nép hóhérának. Az amerikai haditengerészek csak 1933-ban hagyták el Nicaraguát, de a monopóliumok helytartójaként otthagyták Somoza tábornokot , aki jelenleg is Nicaragua elnöke. Kollégája, Galvez elnök, a hondurasi diktátor azelőtt a United Fruit északamerikai gyümölcsmonopólium ügyvédje volt... Kevés gyűlöltebb név van ma Latin-Amerikában a United Fruitnál, amely létrehozta az Egyesült Államok pórázán függő »banán-köztársaságokat«. A dolgozók nem felejtették el 1928-at, amikor a United Fruit 1500 sztrájkoló ültetvénymunkását ölték meg Colombiában. Nem felejtették 1932-t, amely a salvadori ültetvénymunkások közötti tömegvérengzés éve volt. A halottak száma becslés szerint tízezer és harmincezer között volt... Az északamerikai uralom Honduras népe számára is — az állandóan fokozódó kizsákmányolás mellett — időszakonként visszatérő fegyveres intervenciót hozott. 1919-ben, 1924- ben és 1925-ben az Egyesült Államok ismételten fegyveres támadást indított Honduras ellenálló népével szemben. Ez dióhéjban az előtörténete Nicaragua és Honduras kormányai mostani szégyenletes szerepének a guatemalai nép elleni agresszióban. Jellemző, milyen higgadtan jár el a guatemalai demokrácia szomszédai agresszív fellépésével kapcsolatban. A guatemalai fegyveres erők parancsnoksága, amikor közölte, hogy a hadsereg általános támadásba ment át s a betolakodókat visszavonulásra kényszeríti, akkor azt is hozzátette: a hadsereg azért nem támadta meg előbb az agresszorokat, mert a kormány el akart kerülni minden határincidenst, amely nemzetközi háborúba sodorná az országot. Mi a guatemalai kormány nyugalmának, biztonságának magyarázata? Az, hogy szilárdan támaszkodhat népére és a nemzetközi közvélemény, elsősorban a latinamerikai országok közvéleményének szolidaritására. És ez az, amit a hazaáruló betolakodók, az agresszió washingtoni szervezői, valamint nicaraguai és hondurasi segítőik a legkevésbbé sem mondhatnak el magukról. Kis Tamás 5 Folytatódnak a sztrájkok Olaszországban Egész Olaszországban folytatódnak a sztrájkok a munkabérek emeléséért és a munkafeltételek megjavításáért. A fémipari munkások 24 órás országos sztrájkot rendeztek, amelyben a kereszténydemokrata CISL és a szociáldemokrata UIL vezetőségének áruló magatartása ellenére a munkásság 90—100 százaléka vett részt. NÉPSZAVA Elraboltak egy szovjet tartályhajót az amerikai hadiflotta által ellenőrzött vizeken A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva, június 25. (TASZSZ) V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese június 24-én magához kérette Charles Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átadta neki a következő jegyzéket.A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok kormányának kijelentse a következőket: Ez év június 23-án a feketetengeri hajózáshoz tartozó »Tuapsze« szovjet tartályhajót — amely világításra szolgáló petróleumszállítmánnyal haladt — helyi idő szerint 4 órakor Tajvan szigetétől délre a nyílt tengeren feltartóztatta egy torpedóromboló mintájú hadihajó a 19. fok 55. perc északi szélességi és 120. fok, 23. perc keleti hosszúsági fokkal koordinált helyen és a hajót fegyverhasználat fenyegetésével útvonalának megváltoztatására, valamint arra kényszerítette, hogy kövesse. A tartályhajó kapitánya a torpedóromboló mintájú hadihajó támadásáról még jelentést adott, de ezután a rádióösszeköttetés a tartályhajóval megszakadt. A szovjet hajónak és legénységének további sorsa ismeretlen. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szovjet tartályhajó elrablása egy hadihajó által, az Egyesült Államok hadiflottája által ellenőrzött vizeken, csak az Egyesült Államok haditengerészeti erői által történhetett. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet kereskedelmi hajó ellen nyílt tengeren elkövetett támadással kapcsolatban intézkedéseket tesz a hajó, a hajón levő szállítmány és a legénység haladéktalan visszaszármaztatására. A szovjet kormány egyúttal ragaszkodik a szóbanforgó törvényellenes aktus megszervezésében részes hivatalos amerikai személyek megbüntetéséhez és olyan intézkedések hozatalához, amelyek kizárják a nyílt tengeri szabad hajózást durván megsértő hasonló cselekedetek megismétlésének lehetőségét. . A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy nem mehet el az ilyen megengedhetetlen akciók mellett és kénytelen lesz megfelelő intézkedéseket tenni a szovjet kereskedelmi hajók e térségben való hajózásának biztonsága érdekében. Charles Bohlen úr megígérte, hogy a jegyzéket eljuttatja az Egyesült Államok kormányához. A guatemalai és a szovjet kormány táviratváltása V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere június 24-én táviratot kapott G. Toriellótól, Guatemala külügyminiszterétől, amelyben közli, hogy a Biztonsági Tanács június 20-i határozata ellenére az országba betört fegyveres erők továbbra is felhasználják a hondurasi és nicaraguai repülőtereket, hathatós segítséget kapnak ezen ENSZ-tagállamok kormányaitól és élvezik törvényellenes elnézésüket. A távirat a továbbiakban így hangzik: »Sürgősen Excellenciádhoz fordulok, hogy értesítsem e komoly helyzetről és kérem, hogy tisztelt kormánya, amely mindig határozottan fellépett az agresszió ellen és az Egyesült Nemzetek elveinek védelmében, a Biztonsági Tanács tagjaként tegyen jó szolgálatot és érvényesítse azokat a jogait, amelyeket a Biztonsági Tanács szabályzata biztosít számára, hogy ez a magas szerv újabb ülésén felhasználja tekintélyét a Biztonsági Tanács folyó év június 20-án hozott határozatának hathatós végrehajtására és e határozat végrehajtásának ellenőrzését célzó megfelelő intézkedések foganatosítására. Előre is legőszintébben köszönetet mondok Excellenciádnak azokért a lépésekért, amelyeket tisztelt kormánya ebben a nehéz ügyben tenni tud. Ennek az ügynek megoldásától az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye, egy ENSZ-tagállam biztonsága, szuverenitása és függetlensége függ.« Június 25-én V. M. Molotov a következő választ küldte el G. Toriellónnak: »Guatemala, Guillermo Toriello külügyminiszter úrnak. Van szerencsém igazolni Excellenciád június 23-i táviratának vételét és közölni, hogy a Szovjetunió kormánya, amely őszinte rokonszenvet érez a hazája szabadságát és függetlenségét védelmező guatemalai nép iránt, a legnagyobb figyelemmel kezelte az ön táviratában kifejtett kérést és utasította a Szovjetunió ENSZ-képviselőjét, tegyen meg minden tőle telhetőt a Biztonsági Tanács folyó év június 20-i határozata végrehajtásának biztosítására. Felhasználom az alkalmat, hogy biztosítsam önt legmagasabb nagyrabecsülésemről. V. M. MOLOTOV, a Szovjetunió külügyminisztere. A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének tisztségét betöltő Sz. K. Carapkin június 24-én levelet intézett az ENSZ főtitkárához, hogy azt továbbítsa Lodige-nak, a Biztonsági Tanács elnökének. A levélben Carapkin Guatemala ENSZ-képviselőjének hozzáintézett táviratára hivatkozva felszólítja az ENSZ elnökét, hogy haladéktalanul hívja össze a Biztonsági Tanács ülését a guatemalai kérdés megtárgyalására. Összeült a Biztonsági Tanács A Biztonsági Tanácsjúnius 25-én, helyi idő szerint 15.10 órakor összeült, hogy megvitassa a guatemalai kérdést. A guatemalai hadsereg végső csapásra készül A guatemalai hadsereg főparancsnoksága csütörtökön közölte, hogy újabb sikereket értek el a zsoldos erők által elárasztott terület megtisztításában. A zsoldosok súlyos veszteségeket szenvedtek halottakban. Puerto Barrios vidékét már teljesen megtisztították az ellenséges erőktől és a város lakossága visszatért rendes életmódjához. A közlemény azzal a bejelentéssel zárul, hogya főparancsnokság végső csapást készít elő, amelyet nehézfegyverekkel akar végrehajtani, hogy véget vessen a betolakodók utolsó ellenállásának is. A guatemalai köztársasági elnökség sajtóhivatala közleményt adott ki, amelyben leleplezi azokat az embertelen kegyetlenkedéseket, amelyeket a betolakodók ott követtek el, ahol ideiglenesen sikerült megvetniük lábukat. A betolakodók polgári személyeket lőttek agyon és főleg a parasztbizottságok tagjait és a szakszervezeti vezetőket üldözték. San Salvadorban rámutatnak, hogy a guatemalai csata a jelen pillanatban úgy látszik a hondurasi határ közelében folyó elszigetelt akciókra korlátozódik.