Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)

1954-06-26 / 150. szám

1954. JÚNIUS 26. SZOMBAT A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszaka Moszkva, június 25. (TASZSZ) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa június 24-én és 25-én ren­des ülésszakot tartott. Az ülésszak munkájában részt vettek a tanács­hoz tartozó valamennyi ország képviselői. A tanács megvizsgálta az ipar és a mezőgazdaság számos ágaza­tának további fejlesztésével kap­csolatos kérdéseket a tanács tag­államai közötti gazdasági együtt­működés alapján. A tanács olyan kérdéseket is megvitatott, amelyek a tanács tagállamai más országokkal folyta­tott kereskedelmének fejlesztését érintik. Csou En-laj megérkezett Új-Delhibe Nehru miniszterelnök és sokezernyi lelkes tömeg fogadta Új-Delhi, június 25. (Indinfo) Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnöke és külügyminisz­tere péntek reggel Új-Delhibe érke­zett. A repülőtéren a kora hajnali órák óta ezrek várakoztak a kínai miniszterelnök megérkezésére és lel­kes fogadtatásban részesítették. Je­len voltak az indiai kormány minisz­terei, az indiai parlament képviselői, vezető kormánytisztviselők és a há­rom fegyvernem vezérkari főnökei. Amikor Csou En-laj kiszállt a re­pülőgépből, elsőnek Nehru minisz­terelnök és Jüan Csung-hszien, Kína újdelhi nagykövete üdvözölte. »Éljen Csou En-laj!« és »Éljen az indiai­kínai barátság!« kiáltások hangzot­tak fel. A külföldi diplomáciai képvisele­tek vezetői közül megjelent a repülő­téren a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Burma, Hollandia, Nepál, Svédország, Svájc, Afganisz­tán, Indonézia, Norvégia, Dánia és Egyiptom nagykövete, illetve kö­vete, az Egyesült Királyság és Cey­lon főbiztosa, valamint a pakisztáni főbiztosság ügyvivője. Mint a delhi rádió jelentette, a Hindu of Madras című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou En­­laj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap genfi tudósítójának. Az interjú kérdések és válaszok formájában folyt le. Csou En-laj kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenségéhez való jogának, valamint önrendelkezési jo­gának biztosítása érdekében az ázsiai országoknak ki kell kérniök egymás véleményét a közös intézkedésekről és kölcsönös kötelezettségekről. Ez elengedhetetlen, mert az ázsiai or­szágok szembeállításának és az el­lenséges katonai tömbök megterem­tésének agresszív politikája komoly mértékben veszélyezteti a békét és az összes ázsiai országok biztonságát. Ez az alapvető kérdés, amely most előttük áll. A tudósító megkérte Csou En-lajt, A hadsereg és a légierő egységei­ből összeállított díszőrség tisztelgése közben a­­zenekar a kínai nemzeti himnuszt játszotta. Csou En-laj Nehru kíséretében elvonult a sor­fal előtt és barátságosan viszonozta az egybegyűltek köszöntését, miköz­ben állandóan zúgott a kiáltás: »Él­jen India és Kína barátsága!« Az összegyűlt több mint 100 in­diai és külföldi sajtótudósító cso­portjához érve, Csou En-laj rövid nyilatkozatot olvasott fel. Köszöne­tet mondott az indiai miniszterelnök­nek és a kormánynak a meghívásért. Kijelentette: büszke örömmel hasz­nálta fel ezt az alkalmat India meg­látogatására. A kínai központi népi kormány nézete szerint a barátság India népével és kormányával nagy­­jelentőségű tényező a világbéke szempontjából. Csou En-laj a kínai nép meleg üdvözletét tolmácsolta Kína nagy szomszédjának. A kínai miniszterelnök Nehru kí­séretében Rastrapati Bhavanba haj­tott, ahol az állam vendégeként száll meg, majd felkereste Radzsghatban Mahatma Gandhi mauzóleumát, nyilatkozzék a genfi értekezletről. Csou En-laj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bizonyos sike­rek. A Koreára vonatkozó tárgyalá­sok során azonban az Egyesült Ál­lamok elutasította minden észszerű javaslat megvitatását. A tárgyalások utolsó napján még azt a kínai ja­vaslatot is elutasította, amelynek ér­telmében a tárgyaláson részt vevő államoknak közösen kell kifejezniök azt a kívánságukat, hogy további erőfeszítések történjenek a probléma békés rendezésére. Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le a napi­rendről. A koreai nép jogos kíván­ságait ki kell elégíteni. Csou En-laj az indokínai pro­jektu, India miniszterelnöke és Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnöke pénteken meg­kezdte tanácskozásait Új-Delhiban. Klémára vonatkozóan kijelentette, hogy a kérdés vitája eléggé lassan halad. Az a megegyezés azonban, amely két kérdéssel kapcsolatban az értekezleten létrejött, megteremtette az utat az indokínai béke helyreállí­tása problémájának megoldása felé. Csou En-laj azt a reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező három hét alatt az indokínai háborúban részt vevő mindkét fél a kölcsönös jóin­dulat jegyében tárgyalásokat folytat olyan méltányos fegyverszünet meg­kötése céljából, amely valamennyi fél számára elfogadható. A genfi értekezleten részt vevő többi államnak kötelessége, hogy minden lehető módon elősegítse a fegyver­szüneti egyezmény létrehozását. Ugyanakkor elengedhetetlenül fo­kozni kell az éberséget bizonyos ele­meknek az értekezleten és azonkívül az indokínai háború kiterjesztésére irányuló cselszövéseivel kapcsolat­ban. Csou En-laj azt a véleményét fe­jezte ki, hogy a colombói értekezle­ten részt vevő országok éppen az ilyenfajta intrikák ellen foglaltak állást. Csou En-laj az India és Kína kö­zötti kapcsolatokról szólva emlé­keztetett azokra az elvekre, amelye­ken a két ország között Tibetre vo­natkozóan­ megkötött egyezmény alapszik. Ez az egyezmény — mondotta Csou En-laj — nemcsak megszilár­dította az India és Kína közötti jó­szomszédi viszonyt, hanem az ázsiai országok közötti együttműködés példaképéül is szolgál. Kína meggyőződése — mondotta Csou En-laj —, hogy a nemzetközi kérdésekben a két ország között kialakult együttműködés ezen új alapja megszilárdul és hogy a két nép közötti barátság mélyül és erő­södik. Ez elengedhetetlen az ázsiai és az egyetemes béke megszilárdulása szempontjából. (MTI) Az indiai és kínai államférfi első megbeszélése csaknem három óra hosszat tartott. Csou En-laj nyilatkozata a Hindu és Madrasnak Megkezdődtek Nehru és Csou En-laj tanácskozásai A külpolitika napi kérdései Az agresszió ugródeszkái: Nicaragua és Honduras A­z elmúlt egy-két hét során több­­ször írták le a nemzetközi sajtó­ban Nicaragua és Honduras nevét, mint azelőtt évek leforgása alatt. Nevükkel eddig inkább csak akkor találkoztunk, amikor az Egyesült Államok egyik-másik »kényes ter­mészetű« javaslatát valamelyik la­tinamerikai csatlósával, köztük Nica­raguával, vagy Hondurasszal ter­jesztette az ENSZ elé. Most azonban a két állam olyan aktív szerepet vállalt, amelyet az imperialista sajtó vastagbetűs címekkel méltányolt. Az elsők között jelent meg Nica­ragua és Honduras neve a New York Herald Tribune címoldalán — nem hiába ismeretes ez a lap arról, hogy igen közeláll az amerikai monopóliu­mok vezetőköreihez. A cím a követ­kező volt: »Guatemala szomszédai: Nicara­gua és Honduras légiúton fegy­vereket kapnak az Egyesült Ál­lamoktól«. A Washingtonból keltezett jelentés­ben William J. Humphreys elmon­dotta, hogy »meggyorsították a fegy­verszállítást a két latinamerikai or­szágnak« és emlékeztetett arra, hogy kormányaikkal a napokban kötött katonai egyezményt az Egyesült Ál­lamok. A sietségre jellemző volt, hogy Honduras például három nap­pal a formális tárgyalások megindu­lása után már aláírta a szerződést. Mindezt ez év május 26-án közölte a newyorki lap. Június 19-én hírül adták a távirati irodák, hogy előző éjjel Hondurasból inváziós csapatok hatoltak be Gua­temala területére. Amerikai min­tájú repülőgépek, amelyek nicara­­guai, illetve hondurasi támaszpon­tokról szálltak fel, bombatámadáso­kat intéztek guatemalai városok el­len. Miért változtatták országukat olyan készségesen az Egyesült Államok előkészítette agresszió felvonulási területévé Honduras és Nicaragua kormányai? Érdemes megnézni néhány tényt arról, hogyan hurkolta szorosra a kötelet az Egyesült Államok a két or­szág körül. Smedley D. Butler, vezérőrnagy »Commonsenso« (»Józan ész«) címen megjelent könyvében a többi között így jellemezte az Egyesült Államok haditengerészetében szolgált 33 esz­tendejét: »Szolgálatom legnagyobb részé­ben magas minősítésű díjbirkózó voltam a Big Biznisz, a Wall Street és a bankárok szolgálatá­ban ... Segítettem megtisztítani Nicaraguát a Brown Brothers nemzetközi bankház számára 1909—1912-ben ... Segítettem­­rendbehozni’ Hondurast az ame­rikai gyümölcstársaságok szá­mára 1903-ban.« Smedley vezérőrnagy és megbízói­nak »tisztogatása« pontosabban any­­nyit jelentett, hogy az Egyesült Ál­lamok haditengerészetének egységei vérbefojtották a nicaraguai nép forradalmát. A »tranzakcióhoz« a Smedley által is említett Brown­­bankház kölcsönözte a pénzt. Cserébe rátették kezüket a vámbevételekre, a vasúthálózatra és a nemzeti bankra — »zálogként« ... A »tisztogatás« azonban úgy lát­szik nem járt a várt eredménnyel, mert 1922-be­n újabb felkelés tört ki, amelyet ismét eltaposott az ame­rikai haderő. 1925-ben került újból sor észak­amerikai intervencióra és ebben nagy szerepe volt Ridgway tábornoknak, az Egyesült Államok jelenlegi ve­zérkari főnökének, a koreai nép hóhérának. Az amerikai haditengerészek csak 1933-ban hagyták el Nicaraguát, de a monopóliumok helytartójaként ott­hagyták Somoza tábornokot , aki jelenleg is Nicaragua elnöke. Kollégája, Galvez elnök, a hondu­rasi diktátor azelőtt a United Fruit északamerikai gyümölcsmonopólium ügyvédje volt... Kevés gyűlöltebb név van ma Latin-Amerikában a United Fruitnál, amely létrehozta az Egyesült Államok pórázán függő »banán-köztársaságokat«. A dolgo­zók nem felejtették el 1928-at, ami­kor a United Fruit 1500 sztrájkoló ültetvénymunkását ölték meg Colombiában. Nem felejtették 1932-t, amely a salvadori ültet­vénymunkások közötti tömeg­vérengzés éve volt. A halottak száma becslés szerint tízezer és harmincezer között volt... Az északamerikai uralom Honduras népe számára is — az állandóan fo­kozódó kizsákmányolás mellett — időszakonként visszatérő fegyveres intervenciót hozott. 1919-ben, 1924- ben és 1925-ben az Egyesült Álla­mok ismételten fegyveres támadást indított Honduras ellenálló népével szemben. Ez dióhéjban az előtörténete Nica­ragua és Honduras kormányai mos­tani szégyenletes szerepének a gua­temalai nép elleni agresszióban. Jel­lemző, milyen higgadtan jár el a guatemalai demokrácia szomszédai agresszív fellépésével kapcsolatban. A guatemalai fegyveres erők pa­rancsnoksága, amikor közölte, hogy a hadsereg általános támadásba ment át s a betolakodókat vissza­vonulásra kényszeríti, akkor azt is hozzátette: a hadsereg azért nem támadta meg előbb az agresszoro­­kat, mert­ a kormány el akart ke­rülni minden határincidenst, amely nemzetközi háborúba sodorná az országot. Mi a guatemalai kormány nyugal­mának, biztonságának magyarázata? Az, hogy szilárdan támaszkodhat népére és a nemzetközi közvélemény, elsősorban a latinamerikai országok közvéleményének szolidaritására. És ez az, amit a hazaáruló betolakodók, az agresszió washingtoni szervezői, valamint nicaraguai és hondurasi segítőik a legkevésbbé sem mondhat­nak el magukról. Kis Tamás 5 Folytatódnak a sztrájkok Olaszországban Egész Olaszországban folytatódnak a sztrájkok a munkabérek emelé­séért és a munkafeltételek megjaví­tásáért. A fémipari munkások 24 órás országos sztrájkot rendeztek, amelyben a kereszténydemokrata CISL és a szociáldemokrata UIL vezetőségének áruló magatartása ellenére a munkásság 90—100 száza­léka vett részt. NÉPSZAVA Elraboltak egy szovjet tartályhajót az amerikai hadiflotta által ellenőrzött vizeken A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva, június 25. (TASZSZ) V. A. Zorin, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese június 24-én ma­gához kérette Charles Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagy­követét és átadta neki a következő jegyzéket.­­A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok kormányának kijelentse a követke­zőket: Ez év június 23-án a feketetengeri hajózáshoz tartozó »Tuapsze« szov­jet tartályhajót — amely világításra szolgáló petróleumszállítmánnyal haladt — helyi idő szerint 4 órakor Tajvan­ szigetétől délre a nyílt ten­geren feltartóztatta egy torpedórom­boló mintájú hadihajó a 19. fok 55. perc északi szélességi és 120. fok, 23. perc keleti hosszúsági fokkal koordi­nált helyen és a hajót fegyverhasználat fenye­getésével útvonalának megvál­toztatására, valamint arra kény­szerítette, hogy kövesse. A tartályhajó kapitánya a torpedó­romboló mintájú hadihajó táma­dásáról még jelentést adott, de ezután a rádióösszeköttetés a tar­tályhajóval megszakadt. A szovjet hajónak és legénységének további sorsa ismeretlen. Teljesen nyilván­való, hogy a szovjet tartályhajó elrablása egy hadihajó által, az Egyesült Államok hadiflottája által ellen­őrzött vizeken, csak az Egyesült Államok haditengerészeti erői által történhetett. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet kereskedelmi hajó ellen nyílt tengeren elkövetett támadással kap­csolatban intézkedéseket tesz a hajó, a hajón levő szállítmány és a le­génység haladéktalan visszaszármaz­tatására. A szovjet kormány egyúttal ragaszkodik a szóbanforgó törvény­­ellenes aktus megszervezésében ré­szes hivatalos amerikai személyek megbüntetéséhez és olyan intézkedé­sek hozatalához, amelyek kizárják a nyílt tengeri szabad hajózást dur­ván megsértő hasonló cselekedetek megismétlésének lehetőségét. . A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy nem mehet el az ilyen megengedhetetlen akciók mellett és kénytelen lesz megfelelő intéz­kedéseket tenni a szovjet keres­kedelmi hajók e térségben való hajózásának biztonsága érdeké­ben.­ Charles Bohlen úr megígérte, hogy a jegyzéket eljuttatja az Egyesült Államok kormányához. A guatemalai és a szovjet kormány táviratváltása V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere június 24-én táv­iratot kapott G. Toriellótól, Guate­mala külügyminiszterétől, amely­ben közli, hogy a Biztonsági Ta­nács június 20-i határozata ellenére az országba betört fegyveres erők továbbra is felhasználják a hondu­­­rasi és nicaraguai repülőtereket, hathatós segítséget kapnak ezen ENSZ-tagállamok kormányaitól és élvezik törvényellenes elnézésüket. A távirat a továbbiakban így hang­zik: »Sürgősen Excellenciádhoz fordu­lok, hogy értesítsem e komoly hely­zetről és kérem, hogy tisztelt kormá­nya, amely mindig határozottan fel­lépett az agresszió ellen és az Egye­sült Nemzetek elveinek védelmében, a Biztonsági Tanács tagjaként te­gyen jó szolgálatot és érvényesítse azokat a jogait, amelyeket a Bizton­sági Tanács szabályzata biztosít szá­mára, hogy ez a magas szerv újabb ülésén felhasználja tekintélyét a Biztonsági Tanács folyó év június 20-án hozott határozatának hathatós végrehajtására és e határozat végre­hajtásának ellenőrzését célzó meg­felelő intézkedések foganatosítására. Előre is legőszintébben köszönetet mondok Excellenciádnak azokért a lépésekért, amelyeket tisztelt kor­mánya ebben a nehéz ügyben tenni tud. Ennek az ügynek megoldásától az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye, egy ENSZ-tagállam biz­tonsága, szuverenitása és független­sége függ.« Június 25-én V. M. Molotov a kö­vetkező választ küldte el G. Torielló­­nnak: »Guatemala, Guillermo Toriello külügyminiszter úrnak. Van szerencsém igazolni Excellen­­ciád június 23-i táviratának vételét és közölni, hogy a Szovjetunió kor­mánya, amely őszinte rokonszenvet érez a hazája szabadságát és függet­lenségét védelmező guatemalai nép iránt, a legnagyobb figyelemmel ke­zelte az ön táviratában kifejtett ké­rést és utasította a Szovjetunió ENSZ-képviselőjét, tegyen meg min­den tőle telhetőt a Biztonsági Ta­nács folyó év június 20-i határozata végrehajtásának biztosítására. Felhasználom az alkalmat, hogy biztosítsam önt legmagasabb nagyra­becsülésemről. V. M. MOLOTOV, a Szovjetunió külügyminisztere. A Szovjetunió állandó ENSZ-kép­­viselőjének tisztségét betöltő Sz. K. Carapkin június 24-én levelet inté­zett az ENSZ főtitkárához, hogy azt továbbítsa Lodige-nak, a Biztonsági Tanács elnökének. A levélben Ca­rapkin Guatemala ENSZ-képviselő­­jének hozzáintézett táviratára hivat­kozva felszólítja az ENSZ elnökét, hogy haladéktalanul hívja össze a Biztonsági Tanács ülését a guatema­lai kérdés megtárgyalására. Összeült a Biztonsági Tanács A Biztonsági Tanács­­június 25-én, helyi idő szerint 15.10 órakor össze­ült, hogy megvitassa a guatemalai kérdést. A guatemalai hadsereg végső csapásra készül A guatemalai hadsereg főparancs­noksága csütörtökön közölte, hogy újabb sikereket értek el a zsoldos erők által elárasztott terület megtisz­tításában. A zsoldosok súlyos vesz­teségeket szenvedtek halottakban. Puerto Barrios vidékét már telje­sen megtisztították az ellenséges erőktől és a város lakossága vissza­tért rendes életmódjához. A közle­mény azzal a bejelentéssel zárul, hogy­­a főparancsnokság végső csa­pást készít elő, amelyet nehézfegy­verekkel akar végrehajtani, hogy véget vessen a betolakodók utolsó el­lenállásának is­. A guatemalai köztársasági elnök­ség sajtóhivatala közleményt adott ki, amelyben leleplezi azokat az em­bertelen kegyetlenkedéseket, amelye­ket a betolakodók ott követtek el, ahol ideiglenesen sikerült megvet­niük lábukat. A betolakodók polgári személyeket lőttek agyon és főleg a parasztbizottságok tagjait és a szak­­szervezeti vezetőket üldözték. San Salvadorban rámutatnak, hogy a guatemalai csata a jelen pillanat­ban úgy látszik a hondurasi határ közelében folyó elszigetelt akciókra korlátozódik.

Next