Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)
1955-04-28 / 99. szám
Sokan keresnek munkást — munkát kevesebben A munkaerőirányító irodák tapasztalataiból Iaica Jeany ami ne a 4-es számú, a Hunyadi tér 11. szám alatti Munkaerőirányító Irodába. — Adminisztrátor voltam és az ésszerűsítés során elbocsátottak. Szeretném, ha elhelyeznének — mondja, majd átnyújt egy levelet Szabó irodavezetőnek. A tervhivatal levele ez, amelyben kérik az irodát, juttassák megfelelő munkához B. Györgyit, volt dolgozójukat. Az irodavezető — tévesen »protezsálónak« értelmezte a levelet, s ezért megkérdezte a leányt: — Szóval újból adminisztrátorként kíván elhelyezkedni? — Dehogy akarok ismét hivatalba menni. Fiatal vagyok, komoly szakmát szeretnék tanulni ... Miben van „fantázia“ ? — Okosan gondolkozik — válaszolt örömmel az irodavezető, s mindjárt sorolt néhány iparágat, amely számításba jöhetne. A leány végül is a világítástechnikai alkatrészeket gyártó vállalatot választotta. Itt ugyanis betanított munkásként hamarosan elsajátíthatja a szakmát és mint mondotta: »ebben fantázia is van ...« Igen, Budapest nyolc munkaerőirányító irodájából szerzett általános tapasztalat az, hogy a közvetítésre jelentkező dolgozók kétharmad része szívesen vállalja a felajánlott fizikai munkát, mert belátja, hogy ez számára »nagyobb fantáziát« és tegyük hozzá: rövid idő múlva nagyobb keresetet is nyújt, mint az íróasztal. Itt, a Hunyadi téri irodában, napi átlagban például most 25—30 olyan dolgozó jelentkezik, akiket az állami és vállalati ügyvitel egyszerűsítése során bocsátottak el. És közülük 17-en, 20-an szívesen elmennek az üzemekbe. Harmincezer munkahely gazdát keres Persze bizonyos igény van adminisztratív és más könynyebb munkakörre alkalmas dolgozók iránt is. E munkahelyekre azonban a minisztertanácsi rendelet értelmében elsősorban az idősebb dolgozókat közvetítik ki, vagy azokat, akiknél más körülmények ezt indokolttá teszik. A Minisztertanács rendelete egyébként számos más fizikailag könnyű vagy rövidebb betanítást kívánó foglalkozás betöltését a munkaerőirányító irodák kötelező munkaközvetítéséhez kötötte. Ezáltal is lehetőség nyílik az elbocsátott dolgozók gyors elhelyezkedésére. Mindezek alapján csaknem harmincezer betöltésre váró munkahelyet tartanak nyilván az ország munkaerőirányító irodái. Csak Budapesten a következő foglalkozási ágak várják nagyobb számban a jelentkező dolgozókat, akiket sürgősen felvennének: Munkásokra váró vállalatok A Fővárosi Villamosvasút 200, az Autóbuszüzem 100 munkaerőt keres. A textiliparban 600 leányt, asszonyt képeznének át szövőnek, fonónak, négy héttől három hónapig terjedő átképzési idő alatt és utána 700-tól 1000 forintig terjedő keresetet biztosítanának. A kohó- és gépipar 350 dolgozót képezne át. Ezen belül a Csepeli Nagytömegárugyár például mintegy 50 munkásnak egyhetes betanítás után havi átlagban már 800— 1000 forint körüli keresetet tudna nyújtani. A Fővárosi Takarítóvállalat 200 férfi, női munkaerőt keres, 700—900 forint körüli munkabérrel, a Posta Központi Kábellerakó Vállalata 50, a Hungária Vegyiművek 50, a Gázművek 60 férfi segédmunkást keres 850—1200 forint kereset biztosításával. Ezenkívül több mint 100 vállalat keres még kisebb-nagyobb számban munkaerőt. A Ganz Vagongyárban például mintegy 30 kezdő technikust keresnek magas képzettséget kívánó szakmunkási munkakörbe. Egytől négy hónapig terjedő és havi 700 forinttal fizetett rövid átképzési idő után, többet kereshetnének szakmunkásként, mint például kezdő technikusként. Az Építésügyi Minisztérium egy-két hét múlva az ország különböző részein ezer dolgozó számára nyújt átképzési lehetőséget. Nagy számban képeznek ki kőműveseket és kisebb számban gépkezelőket, villany-, vízvezeték- és központi fűtés-szerelőket, valamint épületlakatosokat és asztalosokat. Népgazdaságunk tehát országszerte várja az új munkaerőket. Sz. I. A JUHÉPUSZTAI ÁLLAMI GAZDASÁG DICSŐSÉGÉNEK TITKA Juhépuszta, állami gazdaság ... Sokan hallottak már az országban erről a furcsanevű, Tolna megyei gazdaságról. Még a budapestiek is megismerték a nevét az elmúlt évben a mezőgazdasági kiállításon, ahol bemutatták fejlett állattenyésztésüket, a többi között a Terka nevű, nagydíjas nyert tehenüket. Most ismét a juhéiakról van szó, mert ők nyerték el a Minisztertanács és a SZOT legjobbaknak kijáró felszabadulási serlegét. Az állattenyésztők most is kitettek magukért. A tehenészek például csaknem 53 000 liter tejet fejtek terven felül április 4-ig. A baromfitelep dolgozói 13 000 naposcsibét és 36 610 tojást adtak ugyancsak terven felül. De a sertéstenyésztők és a növénytermelők is hasonló, szép eredményeket értek el. Azóta is sok minden történt Juhépusztán. A felszabadulás ünnepséget követő napokban Pencz József munkaérdemrendses tehenész, a Terka nevű tehén gondozója, összehívta társait és így szólt hozzájuk: — Mint láthatjuk, elvtársak, a mostani versengés is hasznunkra volt. Sok-sok tejet hozott a konyhára. Ezért én azt mondom, tegyük meg továbbra is, amire erőnkből telik luamunk meg töncet is tojni a teheneinktől... Azon a megbeszélésen indult el útjára a »4000 literes« mozgalom, ami azt jelenti, hogy ebben az évben egy-egy tehéntől négyezer liter tejet fejnek. Most ennek az eredménynek az eléréséért küzdenek. Sok-sok gonddal és izgalommal jár ez. Több kedves kis történetet is mesélnek róla a gazdaságban. Az egyik történetben arról van szó, hogy némely tehenész — mint az öreg Bucskó János is — kora hajnalban felkel és a félhomályban kilopakodik a határba. Addig megy, ameddig el nem éri a Hosszú úti dűlőt. Őszi takarmánykeverék van ott vetve egy nagy táblába. Az öreg Bucskó beáll a vetésbe és csizmája szárához méregeti, mennyit nőtt az éjszaka. Bent azután, ha a tehenészek arról beszélgetnek, mikor lehet már etetni a zöldet, Bucskó nem szól semmit, nagyokat hallgat. De a minap elszólta magát: »Már a csizma felső száráig ér« — mondta, mire megkérdezte tőle Pencz József: »Honnan tudod te ezt, talán megnézted?« — Erre Bucskó nagy ravaszul azt felelte: »Nem láttam, csak hallomásból tudom, beszélik...« De a traktorosokról is sok szó esik, hogy azok milyen dübörgéssel vonultak ki a földekre. Meg is előzték az -GArx-P-í tv-i Ari r* o • Trí l^or-w» "ATI alatt előkészítették a talajt, elvetették az összes kora tavaszi növényt. De még ezzel sem elégedtek meg. A környező termelőszövetkezetek és egyéni gazdák földjeire siettek, hogy lendítsenek rajtuk is egy kicsit. Ilyenek az emberek Juhépusztán. Az áldozatvállalás és felelősségérzet szép példáit lehetne róluk csokorba gyűjteni. Ebben a csokorban Csabai Rozi neve is ott díszelegne, mert hősies munkát végzett. Kinn lakik ez a lány a gazdaság legkisebb üzemegységében, Csurgón. Az egyik este értesítés jött a központi irodából, hogy negyven zsákot meg kell tölteni répaszelettel, mert másnap reggel vontató megy érte. Amikor az értesítés megérkezett, a vezetők már hazamentek, az emberek szintéin , akik ott maradtak, azokra sem lehetett számítani, mert szolgálatban voltak a baromfitelepen. Csabai Rou vette át az üzenetet. Rá ugyan nem tartozott a dolog, mert ő nem vezető, hogy intézkedjék, mégis »intézkedett«. Nem törődve azzal, hogy egész nap dolgozott kinn a szántóföldeken, hozzálátott egyedül a munkáihoz és még az éjszaka folyamán megtöltötte mind a negyven zsákot. Ilyen aprónak látszó, kis dolgok sorozatából áll a juhéiak sikere. Példát vehet róluk sok állami gazdaság. Varga Nándor A Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlésének tanácskozása munkaverseny jelentőségére. A műszakiak álljanak a munkaverseny élére, mert a munkaverseny sikeres megszervezése a feladatok sikeres végrehajtását is jelenti. Dr. Gillemot László Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Műszaki Egyetem rektora, a mérnökképzés időszerű feladatairól beszélt Ezután Kovács Tibor, a Gépipari Tudományos Egyesület főtitkára beszámolt az előző közgyűlés óta végzett munkáról. A beszámoló után Hidasi Ferenc miniszterhelyettes a Gépipari Tudományos Egyesület tizenegy tagjának nyújtotta át a gépipar kiváló dolgozója kitüntetést és több egyesületi tag jutalmat kapott. Ezután a tudományos egyesület több tagja szólalt fel. Végül a Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlése megválasztotta új vezetőségét. Az egyesület elnöke dr. Varga József, társelnökök: Biró Ferenc, Fock Jenő, főtitkár Kovács Tibor. A Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlése dr. Varga József elnök zárószavaival ért véget. JÓ ÉTVÁGYAT! Vidám gyermekösszejövetelt rendeztek az Oktatásügyi Minisztérium legfiatalabb korosztályai számára. Képünk a fehér asztal mellett mutatja be a jóétvágyú részvevőket GANZ VAGONÉS GÉPGYÁR Felvesz: csúcsesztergályos, marás gépmunkás, mintaasztalos, gépfortoázó, vas- és acélöntő szakmunkásokat, férfi daruvezetőt és férfi segédmunkásokat, különösn kohászati üzemeinkbe. Jelentkezés: Ganz Vagon- és Gépgyár Munkaerőgazdálkodási osztályon. Bp., VIII. kerd. Vajda Péter utca 12 A tsz-ek felszabadulási versenyének eredményei A felszabadulási versenyben 2300 termelőszövetkezet, több mint hetvenezer taggal vett részt. Külön vállalással csatlakozott ezenkívül a Rákosi Művek dolgozóinak felhívásához 517 termelőszövetkezeti brigád és 762 munkacsapat. A versenyt most értékelte a Termelőszövetkezeti Tanács és a Földművelésügyi Minisztérium. Eszerint első lett az eperjesi (kiskirálysági) Ifjú Gárda, második a taktabáji »Béke«, harmadik pedig a mágocsi »Rákosi« termelőszövetkezet. Ezek a termelőszövetkezetek május elsején emléklapot kapnak és 20 000, 15 000 és 10 000 forint pénzjutalmat. Az osztrák követ bemutatkozó látogatása Hegedűs Andrásnál, a Minisztertanács elnökénél Karl Braunias rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Osztrák Köztársaság budapesti követe, április 27-én, szerdán bemutatkozó látogatást tett Hegedűs Andrásnál, a Minisztertanács elnökénél. (MTI) Magyar írók művei a Szovjetunióban A közeljövőben a klasszikus és a mai magyar irodalom több kiváló alkotását jelentetik meg a Szovjetunióban. A klasszikus műveket Gárdonyi Géza »Egri csillagok« című történelmi regénye, Vörösmarty Mihály válogatott versei, Móricz Zsigmond válogatott műveinek kétkötetes és Mikszáth Kálmán válogatott műveinek háromkötetes kiadása képviseli. Ezenkívül nagy példányszámban jelentetnek meg magyar elbeszéléseket — a többi között Móricz Zsigmond és Móra Ferenc tollából — gyermekek számára. Mai íróink közül Veres Péter Kossuth-díjas »Rossz asszony«, Szabó Pál Kossuth-díjas »Új föld« és Darvas József »A törökverő« című művét adják ki orosz nyelven. Magyar iparművészeti kiállítás Helsinkiben A nemrég több ausztriai városban — Bécsben, Klagenfurtban, Grácban, Innsbruckban és Salzburgban — rendezett, nagy sikert aratott magyar iparművészeti kiállítás anyagát most Helsinkiben mutatják be. A magyar iparművészet alkotásait nagy tetszéssel fogadta a képzőművészetek iránt érdeklődő finn közönség. Múltbanézők Bálint György, a magyar újságírás mártírhalált halt kitűnő képviselője 1933-ban cikket írt »Az idő emigrációja« címmel. Az emberek egy része a régi korba menekül. »Különös tömegjelenség ez az érzelmi földönfutás az időben. Az emberek legnagyobb része meglehetősen rosszul érzi magát napjainkban és ez teljesen érthető« — állapítja meg a cikk. 1933 a gazdasági válság és a fasizmus előretörésének időszaka volt. A csalódottság, a reménytelenség kifejeződött az értelmiségi körök elfordulásában a napi politikától. Más szóval elutasításnak is nevezhetnénk, de harcnak kevésbé. Napjainkban az idő emigrációja legfeljebb a régi uralkodó osztály tagjaira érvényes, akik az elmúlt társadalmi rendszerhez, elvesztett jólétükhöz, kiváltságaikhoz kötődnek és számukra ez a tiltakozás egyik formája a szocializmus építése ellen. Népünk többsége azonban a jelenben él. Meggyőzően fejeződik ki ez abban, amikor az irodalomkedvelők mai témájú művek megírását sürgetik, a maguk küzdelmeit, életét szeretnék viszontlátni a vetítővásznon, a színpadokon és a kultúrházak dobogóin is. Minket nem kell kioktatni a múlt hagyományainak megbecsülésére. Nálunk ünnepelt szerző Shakespeare, Moliére. De Fali Leó operettjeit is szívesen meghallgatjuk. Koncertjeinken állandóan szerepelnek a klasszikus zene nagy alakjai: Bach, Beethoven, Mozart. Számunkra a múlt nem a feledést, hanem a tanulságot, a mának szóló igaz útmutatást jelenti. Az elmúlt hónapokban az volt az érzésünk, mintha kísértene az idő emigrációja. Volt időszak, amikor a színlapokon egyetlen szocialista dráma címét sem találtuk. Valaki találóan »ferencjózsefi« színházpolitikának nevezte el ezt a jelenséget. A millenniumi évek felelevenedése kivált a túlfokozott operett-járványban mutatkozott meg. Ebben élenjárt az Országos Filharmónia, amely a különböző »ötletes« címekkel csalogatta el sekélyes esztrád-rendezvényeire a közönséget. A hivatásos művészet természetesen hatást gyakorol — és a legtöbb esetben helyesen — a tömegeik kulturális mozgalmára. Az operettáradat elöntötte az üzemi, falusi kultúrotthonokat és talán még jobban, mint a színházakat. Nyíregyházán történt, hogy a felszabadulási kulturális seregszemlén a dohánygyáriak a Csárdáskirálynővel léptek fel a színpadom. Néhány nap múlva a vasutasok színjátszói adták elő a Csárdáskirálynőt. A 22. sz. Építőipari Vállalat Ady Endre Kultúrotthona március—április havi műsorában Verdi, Haydn, Mozart, Brahms és más klasszikus zeneszerzők alkotása szerepel. Ez nagymértékben kifejezi a dolgozók széleskörű érdeklődését a klasszikus zene iránt. De azt már nem helyeselhetjük, hogy a műsorukban kizárólag klaszszikus zene szerepel, ezenkívül két film: a »Halhatatlan melódiák« és a »Fel a fejjel«, valamint két táncest. Arra hivatkoznak, hogy ez a kultúrotthon a mikrobarázdás előadások jövedelméből fedezi kiadásait. Ez semmiféleképpen nem indokolhatja a kultúrotthon ilyen egyoldalú műsorpolitikáját. Vajon hogyan végzik ott a szocialista nevelést, az emberek öntudatának átformálását? Magától értetődő követelmény volna, hogy ebben a kultúrotthoniban ismeretterjesztő előadásokat is tartsanak, felkeltsék az embereik érdeklődését és szeretetét a szocialista művészet iránt is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kultúrotthonban bemutatott egyetlen mai tárgyú vígjáték, a »Fel a fejjel«, önmagában nem pótolja ezt a súlyos mulasztást. A szakszervezetek Egressy Gábor műkedvelő színpadának példája is mutatja, hogy ez nem önkényesen magyarázott helyzetkép. Az első előadáson Kisfaludy és Boccaccio darabját mutatták be. A szakszervezetek színháza mai tárgyú, új darabbal nyithatott volna. Persze ehhez két feltétel szükséges: legyen ilyen darab és akadjon csoport, amely ezt színvonalasan, példamutatóan bemutatja. Az első feltétel nem hiányzik. A Színjátszók Könyvtára az eddigi több mint száz kiadványában, ha nem is túlságosan sok, de több, kitűnő szerzők által megírott mai tárgyú egyfelvonásost jelentetett meg. Aki elolvassa e kiadványok utolsó oldalán felsorakoztatott könyvcímeket, meggyőződhet erről. Az üzemi színjátszó-csoportok legtöbbje azonban kizárólag operetteket, régi témájú darabokat tanult be. Az Egressy Gábor Színpad indulása tehát bizonyos mértékig képet ad az üzemi színjátszó-csoportok egyoldalú műsorpolitikájáról. A kultúra és a szocialista nevelés elválaszthatatlan. A kultúrotthonok igazgatói, a szakszervezetek népművelői nagyhatású közvéleményformáló nevelőeszközökkel rendelkeznek. Ne hagyják, hogy a múlt megbecsüléséből múltba- fordulás legyen, a hagyományok szeretetéből pedig a mai társadalmi problémák mellőrzése. Egy-egy kultúrotthon havi műsorterve harci program, az emberek felvilágosítása, megnyerése érdekében. Ehelyett sok kultúrotthonban ez »üzleti« programmá vált, a rentabilitás hangoztatása kí-séretében. Ez odáig vezetett, hogy a múltból nemcsak a nemes anyagot, hanem gyakran a salakot is átmentették. Nagy előszeretettel hivatkoztak a »dolgozók igényeire«, pedig ha jól meggondoljuk, ez a kis- polgári igények szolgai kielé- gítése volt. Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha kultúránkra a polgári jelző illene, mintha nem jutottunk volna hatalmas léptekkel előbbre a szocialista embernevelésben, a mai művészet kialakításában. De most mindazoknak, akik városban és falun a nép művelődésével foglalkoznak, a pártos és népi kultúra megszilárdításán kell fáradozniok, mindenekelőtt azzal, hogy éles elvi harcot folytatnak a kispolgári, múltbatekintő, káros jelenségek elleni. Ratkó István Hat ország népművészeti remekeit mutatják be a helyiipari vásáron A Budapesti Helyiipari Vásár egyik érdekes látványossága lesz a baráti országok és hazánk népművészeti cikkeinek együttes kiállítása. A kiállítást a román pavilonban a Háziipari és Népművészeti Szövetkezetek Szövetsége rendezi. Megismerkedhetnek majd itt a látogatók a szovjet, a kínai, a csehszlovák, a lengyel, a bolgár népművészeti stílussal, a népművészet motívumainak különleges szín- és mintaváltozataival. A kiállítás érzékelteti, hogy hazánkban a szövetkezetekben hogyan virágzott fel a háziipar és a népművészet. A helyiipari vásáron a földművesszövetkezetek is részt vesznek üzemeik árucikkeivel. Ezek nagyrészt az egyes vidékek igényeinek megfelelő árucikkeket állítanak elő és hoznak a vásárra. Április 29-én DÉLUTÁN 2 ÓRAKOR nyílik a BUDAPESTI HELYI IPARI VÁSÁR