Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)

1955-04-28 / 99. szám

Sokan keresnek munkást — munkát kevesebben A munkaerőirányító irodák tapasztalataiból I­aica Jean­y ami ne a 4-es számú, a Hunyadi tér 11. szám alatti Munkaerőirányító Iro­dába. — Adminisztrátor voltam és az ésszerűsítés során elbocsá­tottak. Szeretném, ha elhe­lyeznének — mondja, majd átnyújt egy levelet Szabó irodavezetőnek. A tervhivatal levele ez, amelyben kérik az irodát, juttassák megfelelő munkához B. Györgyit, volt dolgozójukat. Az irodavezető — tévesen »protezsálónak« ér­telmezte a levelet, s ezért megkérdezte a leányt: — Szó­val újból adminisztrátorként kíván elhelyezkedni? — Dehogy akarok ismét hi­vatalba menni. Fiatal vagyok, komoly szakmát szeretnék ta­nulni ... Miben van „fantázia“ ? — Okosan gondolkozik — válaszolt örömmel az iroda­vezető, s mindjárt sorolt né­hány iparágat, amely számí­tásba jöhetne. A leány végül is a világítástechnikai alkat­részeket gyártó vállalatot vá­lasztotta. Itt ugyanis betaní­tott munkásként hamarosan elsajátíthatja a szakmát és mint mondotta: »ebben fantá­zia is van ...« Igen, Budapest nyolc mun­kaerőirányító irodájából szer­zett általános tapasztalat az, hogy a közvetítésre jelentkező dolgozók kétharmad része szí­vesen vállalja a felajánlott fi­zikai munkát, mert belátja, hogy ez számára »nagyobb fantáziát« és tegyük hozzá: rö­vid idő múlva nagyobb kere­setet is nyújt, mint az íróasz­tal. Itt, a Hunyadi téri irodá­ban, napi átlagban például most 25—30 olyan dolgozó je­lentkezik, akiket az állami és vállalati ügyvitel egyszerűsí­tése során bocsátottak el. És közülük 17-en, 20-an szívesen elmennek az üzemekbe. Harmincezer munkahely gazdát keres Persze bizonyos igény van adminisztratív és más köny­­nyebb munkakörre alkalmas dolgozók iránt is. E munkahe­lyekre azonban a miniszterta­nácsi rendelet értelmében el­sősorban az idősebb dolgozó­kat közvetítik ki, vagy azokat, akiknél más körülmények ezt indokolttá teszik. A Miniszter­­tanács rendelete egyébként számos más fizikailag könnyű vagy rövidebb betanítást kí­vánó foglalkozás betöltését a munkaerőirányító irodák köte­lező munkaközvetítéséhez kö­tötte. Ezáltal is lehetőség nyí­lik az elbocsátott dolgozók gyors elhelyezkedésére. Mindezek alapján csaknem harmincezer betöltésre váró munkahelyet tartanak nyil­ván az ország munkaerőirá­nyító irodái. Csak Budapesten a következő foglalkozási ágak várják nagyobb számban a jelentkező dolgozókat, akiket sürgősen felvennének: Munkásokra váró vállalatok A Fővárosi Villamosvasút 200, az Autóbuszüzem 100 munkaerőt keres. A textilipar­ban 600 leányt, asszonyt ké­peznének át szövőnek, fonó­nak, négy héttől három hóna­pig terjedő átképzési idő alatt és utána 700-tól 1000 forintig terjedő keresetet biztosítaná­nak. A kohó- és gépipar 350 dolgozót képezne át. Ezen be­lül a Csepeli Nagytömegáru­­gyár például mintegy 50 mun­kásnak egyhetes betanítás után havi átlagban már 800— 1000 forint körüli keresetet tudna nyújtani. A Fővárosi Tak­arítóvállalat 200 férfi, női munkaerőt keres, 700—900 fo­rint körüli munkabérrel, a Posta Központi Kábellerakó Vállalata 50, a Hungária Ve­gyiművek 50, a Gázművek 60 férfi segédmunkást keres 850—1200 forint kereset biz­tosításával. Ezenkívül több mint 100 vállalat keres még kisebb-nagyobb számban mun­kaerőt. A Ganz Vagongyárban például mintegy 30 kezdő technikust keresnek magas képzettséget kívánó szakmun­­kási munkakörbe. Egytől négy hónapig terjedő és havi 700 forinttal fizetett rövid átkép­zési idő után, többet keres­hetnének szakmunkásként, mint például kezdő techni­kusként. Az Építésügyi Minisztérium egy-két hét múlva az ország különböző részein ezer dol­gozó számára nyújt átképzési lehetőséget. Nagy számban képeznek ki kőműveseket és kisebb számban gépkezelőket, villany-, vízvezeték- és köz­ponti fűtés-szerelőket, vala­mint épületlakatosokat és asz­talosokat. Népgazdaságunk tehát or­szágszerte várja az új munka­erőket. Sz. I. A JUHÉPUSZTAI ÁLLAMI GAZDASÁG DICSŐSÉGÉNEK TITKA Juhépuszta, állami gazda­ság ... Sokan hallottak már az országban erről a furcsa­­nevű, Tolna megyei gazdaság­ról. Még a budapestiek is meg­ismerték a nevét az elmúlt év­ben a mezőgazdasági kiállítá­son, ahol bemutatták fejlett állattenyésztésüket, a többi kö­zött a Terka nevű, nagydíjas nyert tehenüket. Most ismét a juhéiakról van szó, mert ők nyerték el a Mi­nisztertanács és a SZOT leg­jobbaknak kijáró felszabadu­lási serlegét. Az állattenyésztők most is kitettek magukért. A tehené­szek például csaknem 53 000 li­ter tejet fejtek terven felül április 4-ig. A baromfitelep dolgozói 13 000 naposcsibét és 36 610 tojást adtak ugyancsak terven felül. De a sertéste­nyésztők és a növénytermelők is hasonló, szép eredményeket értek el. Azóta is sok minden történt Juhépusztán. A felszabadulás­ ünnepséget követő napokban Pencz József munkaérdemren­­dses tehenész, a Terka nevű tehén gondozója, összehívta társait és így szólt hozzájuk: — Mint láthatjuk, elvtársak, a mostani versengés is hasz­nunkra volt. Sok-sok tejet ho­zott a konyhára. Ezért én azt mondom, tegyük meg tovább­ra is, amire erőnkből telik luamunk meg töncet is tojni a teheneinktől... Azon a megbeszélésen in­dult el útjára a »4000 literes« mozgalom, ami azt jelenti, hogy ebben az évben egy-egy tehéntől négyezer liter tejet fejnek. Most ennek az ered­ménynek az eléréséért küzde­nek. Sok-sok gonddal és izga­lommal jár ez. Több kedves kis történetet is mesélnek róla a gazdaságban. Az egyik törté­netben arról van szó, ho­gy némely tehenész — mint az öreg Bucskó János is — kora hajnalban felkel és a félho­mályban kilopakodik a határ­ba. Addig megy, ameddig el nem éri a Hosszú úti dűlőt. Őszi takarmánykeverék van ott vetve egy nagy táblába. Az öreg Bucskó beáll a vetés­be és csizmája szárához mé­regeti, mennyit nőtt az éjsza­ka. Bent azután, ha a tehené­szek arról beszélgetnek, mikor lehet már etetni a zöldet, Bucs­kó nem szól semmit, nagyokat hallgat. De a minap elszólta magát: »Már a csizma felső száráig ér« — mondta, mire megkérdezte tőle Pencz József: »Honnan tudod te ezt, talán megnézted?« — Erre Bucskó nagy ravaszul azt felelte: »Nem láttam, csak hallomásból tu­dom, beszélik...« De a traktorosokról is sok szó esik, hogy azok mi­lyen dübörgéssel vonultak ki a földekre. Meg is előzték az -GArx-P-í tv-i Ari r* o • Trí l^or-w» "ATI alatt előkészítették a talajt, el­vetették az összes kora tavaszi növényt. De még ezzel sem elé­gedtek meg. A környező ter­melőszövetkezetek és egyéni gazdák földjeire siettek, hogy lendítsenek rajtuk is egy ki­csit.­­ Ilyenek az emberek Juhé­­pusztán. Az áldozatvállalás és felelősségérzet szép példáit le­hetne róluk csokorba gyűjteni. Ebben a csokorban Csabai Rozi neve is ott díszelegne, mert hő­sies munkát végzett. Kinn la­kik ez a lány a gazdaság leg­kisebb üzemegységében, Csur­gón. Az egyik este értesítés jött a központi irodából, hogy negyven zsákot meg kell töl­teni répaszelettel, mert más­nap reggel vontató megy érte. Amikor az értesítés megérke­zett, a vezetők már hazamen­tek, az emberek szintéin , akik ott maradtak, azokra sem lehe­tett számítani, mert szolgálat­ban voltak a baromfitelepen. Csabai Rou vette át az üze­netet. Rá ugyan nem tartozott a dolog, mert ő nem vezető, hogy intézkedjék, mégis »in­tézkedett«. Nem törődve azzal, hogy egész nap dolgozott kinn a szántóföldeken, hozzálátott egyedül a munkáihoz és még az éjszaka folyamán megtöltötte mind a negyven zsákot. Ilyen aprónak látszó, kis dol­gok sorozatából áll a juhéiak sikere. Pé­ldát vehet róluk sok állami gazdaság. Varga Nándor A Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlésének tanácskozása munkaverseny jelentőségére. A műszakiak álljanak a munkaverseny élére, mert a munkaverseny sikeres meg­szervezése a feladatok sikeres végrehajtását is jelenti. Dr. Gillemot László Kos­­suth-díjas, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a Műszaki Egyetem rek­tora, a mérnökképzés időszerű feladatairól beszélt Ezután Kovács Tibor, a Gépipari Tudományos Egyesü­let főtitkára beszámolt az előző közgyűlés óta végzett munkáról. A beszámoló után Hidasi Ferenc miniszterhelyettes a Gépipari Tudományos Egye­sület tizenegy tagjának nyúj­totta át a gépipar kiváló dol­gozója kitüntetést és több egyesületi tag jutalmat kapott. Ezután a tudományos egye­sület több tagja szólalt fel. Végül a Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlése meg­választotta új vezetőségét. Az egyesület elnöke dr. Varga Jó­zsef, társelnökök: Biró Fe­renc, Fock Jenő, főtitkár Ko­vács Tibor. A Gépipari Tudományos Egyesület IV. közgyűlése dr. Varga József elnök zárósza­vaival ért véget. JÓ ÉTVÁGYAT! Vidám gyermekösszejövetelt rendeztek az Oktatásügyi Minisz­térium legfiatalabb korosztályai számára. Képünk a fehér asztal mellett mutatja be a jóétvágyú részvevőket GANZ VAGON­­ÉS GÉPGYÁR Felvesz: csúcsesztergályos, marás gép­­munkás, mintaasztalos, gépfor­­toázó, vas- és acélöntő szak­munkásokat, férfi daruvezetőt és férfi segédmunkásokat, kü­lönös­n kohászati üzemeinkbe. Jelentkezés: Ganz Vagon- és Gépgyár Mun­­kaerőgazdálkodási osztályon. Bp., VIII. kerd. Vajda Péter utca 12 A tsz-ek felszabadulási versenyének eredményei A felszabadulási versenyben 2300 termelőszövetkezet, több mint hetvenezer taggal vett részt. Külön vállalással csatla­kozott ezenkívül a Rákosi Mű­vek dolgozóinak felhívásához 517 termelőszövetkezeti brigád és 762 munkacsapat. A ver­senyt most értékelte a Ter­melőszövetkezeti Tanács és a Földművelésügyi Minisztérium. Eszerint első lett az eperjesi (kiskirálysági) Ifjú Gárda, má­sodik a taktabáji »Béke«, har­madik pedig a mágocsi »Rá­kosi« termelőszövetkezet. Ezek a termelőszövetkezetek május elsején emléklapot kapnak és 20 000, 15 000 és 10 000 forint pénzjutalmat. Az osztrák követ bemutatkozó látogatása Hegedűs Andrásnál, a Minisztertanács elnökénél Karl Braunias rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, az Osztrák Köztársa­ság budapesti követe, április 27-én, szerdán bemutatkozó látogatást tett Hegedűs And­rásnál, a Minisztertanács el­nökénél. (MTI) Magyar írók művei a Szovjetunióban A közeljövőben a klasszikus és a mai magyar irodalom több kiváló alkotását jelentetik meg a Szovjetunióban. A klasszikus műveket Gárdonyi Géza »Egri csillagok« című történelmi re­génye, Vörösmarty Mihály vá­logatott versei, Móricz Zsig­­mond válogatott műveinek kétkötetes és Mikszáth Kál­mán válogatott műveinek há­romkötetes kiadása képviseli. Ezenkívül nagy példányszám­ban jelentetnek meg magyar elbeszéléseket — a többi kö­zött Móricz Zsigmond és Móra Ferenc tollából — gyermekek számára. Mai íróink közül Veres Péter Kossuth-díjas »Rossz asszony«, Szabó Pál Kossuth-díjas »Új föld« és Darvas József »A törökverő« című művét adják ki orosz nyelven. Magyar iparművészeti kiállítás Helsinkiben A nemrég több ausztriai vá­rosban — Bécsben, Klagen­furtban, Grácban, Innsbruck­­ban és Salzburgban — rende­zett, nagy sikert aratott ma­gyar iparművészeti kiállítás anya­gát most Helsinkiben mu­tatják be. A magyar iparművé­szet alkotásait nagy tetszéssel fogadta a képzőművészetek iránt érdeklődő finn közönség. Múltbanézők Bálint György, a magyar új­ságírás mártírhalált halt ki­tűnő képviselője 1933-ban cik­ket írt »Az idő emigrációja« címmel. Az emberek e­gy része a régi korba menekül. »Külö­nös tömegjelenség ez az ér­zelmi földönfutás az időben. Az emberek legnagyobb része meglehetősen rosszul érzi ma­gát napjainkban és ez telje­sen érthető« — állapítja meg a cikk. 1933 a gazdasági válság és a fasizmus előretörésének idő­szaka volt. A csalódottság, a reménytelenség kifejeződött az értelmiségi körök elfordulásá­ban a napi politikától. Más szóval elutasításnak is nevez­hetnénk, de harcnak kevésbé. Napjainkban az idő emigrá­ciója legfeljebb a régi ural­kodó osztály tagjaira érvényes, akik az elmúlt társadalmi rendszerhez, elvesztett jólétük­höz, kiváltságaikhoz kötődnek és számukra ez a tiltakozás egyik formája a szocializmus építése ellen. Népünk többsége azonban a jelenben él. Meg­győzően fejeződik ki ez abban, amikor az irodalomkedvelők mai témájú művek megírását sürgetik, a maguk küzdelmeit, életét szeretnék viszontlátni a vetítővásznon, a színpadokon és a kultúrházak dobogóin is. Minket nem kell kioktatni a múlt hagyományainak meg­becsülésére. Nálunk ünnepelt szerző Shakespeare, Moliére. De Fali Leó operettjeit is szí­vesen meghallgatjuk. Koncert­jeinken állandóan szerepelnek a klasszikus zene nagy alak­jai: Bach, Beethoven, Mozart. Számunkra a múlt nem a fele­dést, hanem a tanulságot, a mának szóló igaz útmutatást jelenti. Az elmúlt hónapokban az volt az érzésünk, mintha kí­sértene az idő emigrációja. Volt időszak, amikor a szín­lapokon egyetlen szocialista dráma címét sem találtuk. Va­laki találóan »ferencjózsefi« színházpolitikának nevezte el ezt a jelenséget. A millen­niumi évek felelevenedése ki­vált a túlfokozott operett-jár­ványban mutatkozott meg. Eb­ben élenjárt az Országos Fil­harmónia, amely a különböző »ötletes« címekkel csalogatta el sekélyes esztrád-rendezvé­­nyeire a közönséget. A hivatásos művészet ter­mészetesen hatást gyakorol — és a legtöbb esetben helyesen — a tömegeik kulturális moz­galmára. Az operettáradat el­öntötte az üzemi, falusi kultúr­­otthonokat és talán még job­ban, mint a színházakat. Nyír­egyházán történt, hogy a fel­­szabadulási kulturális sereg­szemlén a dohánygyáriak a Csárdáskirálynő­vel léptek fel a színpadom. Néhány nap múl­va a vasutasok színjátszói ad­ták elő a Csárdáskirálynőt. A 22. sz. Építőipari Vállalat Ady Endre Kultúrotthona már­cius—április havi műsorában Verdi, Haydn, Mozart, Brahms és más klasszikus zeneszerzők alkotása szerepel. Ez nagy­mértékben kifejezi a dolgozók széleskörű érdeklődését a klasszikus zene iránt. De azt már nem helyeselhetjük, hogy a műsorukban kizárólag klasz­­szikus zene szerepel, ezenkívül két film: a »Halhatatlan meló­diák« és a »Fel a fejjel«, vala­mint két táncest. Arra hivat­koznak, hogy ez a kultúr­­­otthon a mikrobarázdás elő­adások jövedelméből fedezi ki­adásait. Ez semmiféleképpen nem indokolhatja a kultúrott­­­hon ilyen egyoldalú műsorpo­­­litikáját. Vajon hogyan végzik ott a szocialista nevelést, az emberek öntudatának átformá­lását? Magától értetődő köve­telmény volna, hogy ebben a kultúrotthoniban ismeretter­jesztő előadásokat is tartsa­nak, felkeltsék az embereik érdeklődését és szeretetét a szocialista művészet iránt is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kultúrotthonban bemu­tatott egyetlen mai tárgyú víg­játék, a »Fel a fejjel«, önmagá­ban nem pótolja ezt a súlyos mulasztást. A szakszervezetek Egressy Gábor műkedvelő színpadának példája is mutatja, hogy ez nem önkényesen magyarázott helyzetkép. Az első előadáson Kisfaludy és Boccaccio darab­ját mutatták be. A szakszer­vezetek színháza mai tárgyú, új darabbal nyithatott volna. Persze ehhez két feltétel szük­séges: legyen ilyen darab és akadjon csoport, amely ezt színvonalasan, példamutatóan bemutatja. Az első feltétel nem hiányzik. A Színjátszók Könyvtára az eddigi több mint száz kiadványában, ha nem is túlságosan sok, de több, ki­tűnő szerzők által megírott mai tárgyú egyfelvonásost je­lentetett­ meg. Aki elolvassa e kiadványok utolsó oldalán fel­sorakoztatott könyvcímeket, meggyőződhet erről. Az üzemi színjátszó-csoportok legtöbbje azonban kizárólag operetteket, régi témájú darabokat tanult be. Az Egressy Gábor Színpad indulása tehát bizonyos mér­tékig képet ad az üzemi szín­játszó-csoportok egyoldalú mű­sorpolitikájáról. A kultúra és a szocialista nevelés elválaszthatatlan. A kultúrotthonok igazgatói, a szakszervezetek népművelői nagyhatású közvéleményfor­máló nevelőeszközökkel rendel­keznek. Ne hagyják, hogy a múlt megbecsüléséből múltba-­ fordulás legyen, a hagyomá­nyok szeretetéből pedig a mai társadalmi problémák mellőr­zése. Egy-egy kultúrotthon havi műsorterve harci program, az emberek felvilágosítása, megnyerése érdekében. Ehe­lyett sok kultúrotthonban ez »üzleti« programmá vált, a rentabilitás hangoztatása kí-­­séretében. Ez odáig vezetett, hogy a múltból nemcsak a ne­mes anyagot, hanem gyakran a salakot is átmentették. Nagy előszeretettel hivatkoztak a »dolgozók igényeire«, pedig ha jól meggondoljuk, ez a kis-­ polgári igények szolgai kielé-­ gítése volt. Mindez természetesen nem jelenti az­t, mintha kultúránkra a polgári jelző illene, mintha nem jutottunk volna hatalmas léptekkel előbbre a szocialista embernevelésben, a mai mű­vészet kialakításában. De most mindazoknak, akik városban és falun a nép művelődésével foglalkoznak, a pártos és népi kultúra megszilárdításán kell fáradozniok, mindenekelőtt az­zal, hogy éles elvi harcot foly­tatnak a kispolgári, múltba­­tekintő, káros jelenségek elleni. Ratkó István Hat ország népművészeti remekeit mutatják be a helyiipari vásáron A Budapesti Helyiipari Vásár egyik érdekes látványossága lesz a baráti országok és ha­zánk népművészeti cikkeinek együttes kiállítása. A kiállítást a román pavilonban a Házi­ipari és Népművészeti Szövet­kezetek Szövetsége rendezi. Megismerkedhetnek majd itt a látogatók a szovjet, a kínai, a csehszlovák, a lengyel, a bol­gár népművészeti stílussal, a népművészet motívumainak különleges szín- és mintavál­tozataival. A kiállítás érzékel­teti, hogy hazánkban a szövet­kezetekben hogyan virágzott fel a háziipar és a népművé­szet. A helyiipari vásáron a föld­művesszövetkezetek is részt vesznek üzemeik árucikkeivel. Ezek nagyrészt az egyes vidé­kek igényeinek megfelelő áru­cikkeket állítanak elő és hoz­nak a vásárra. Április 29-én DÉLUTÁN 2 ÓRAKOR nyílik a BUDAPESTI HELYI IPARI VÁSÁR

Next