Népszava, 1955. július (83. évfolyam, 153-179. sz.)

1955-07-02 / 154. szám

CsiMefogá szecke&el, tCLzáttá cuL&aw^dfj,, uedws túj^MAui^^JU^€Mde^ Hivatalosan is megkezdte működését a SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézete Tegnap kezdte meg hivatalosan működését a Hűvösvölgy egyik csendes utcácskájában a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete. »Nem hivatalosan« idestova már egy éve folyik itt a kutatómunka. Prókay Ádám, az intézet igazgatója és munkatársai: Kálmán Iván, az elektromos osztály, Török Dezső, a szellőzéstechnika, Müller Sándor, a gépészeti osztály vezetői voltak az úttörők. Szovjet tapasztalatok alapján kezdték el a nálunk eddig ismeretlen kutatómunka szervezését, amelynek célja, feladata: tudományos alapon feltárni a munkaegészségügyi ártalmakat, tervezni az új munkavédelmi eszközöket és fejleszteni a munkavédelmi propagandát, agitációt. Rendkívül érdekes, sőt izgalmas munka folyik az intézet öt különböző részlegében, amelyek lényegében az ipar valamennyi területét felölelik. Prókay Ádám igazgatóval Sorra járjuk az osztályokat. A gépészeti osztály világos rajztermében, a hatalmas rajztáblák mellett, meredek csillepálya kicsinyített mása vonja magára a figyelmet, két szénnel megrakott kis csillével, amelyek a lejtő közepén állnak. — Csillefogó-szerkezet — magyarázza Prókay elvtárs. — A vontatókötélről leszakadt, elfutó csillék sok balesetet okoznak a bányákban s valóban üzembiztos megoldást eddig sehol — külföldön sem — találtak. A mi találmányunk, illetve modellünk nagyon tetszett a bányászoknak, a minisztériumi szakembereknek, s rövidesen megkezdik a szerkezet sorozatgyártását. A vegyészeti laboratórium Kriza Kálmán birodalma. A Műanyagipari Kutató Intézetben dolgozott azelőtt, de egyáltalán nem bánta meg, hogy átjött ide. A kutatás ilyen tág tere szinte szárnyakat adott neki. — Csupa új s igen hálás feladat — mondja. S közben két, látszólag semmiben sem különböző textildarabot vesz kezébe. Először az egyiket, majd a másikat csipesszel láng fölé tartja. Az első darab pillanat alatt lángra lobban és lassú izzással elhamvad. De a másiknak jóformán a szélét sem pörköli meg a világoskék gázláng. — Olyan ruhaanyag előállításával próbálkozunk — toldja meg magyarázattal a kísérletet Kriza elvtárs —, amely nem gyullad meg az izzó, folyékony fémektől, a kemencék alattomos szikráitól. Azután a nem gyúlékony műanyagból készült cipőtalppal ismerkedünk, majd a vegyészeti laboratórium munkatársának, Gölöncsér Gizellának sikeres kísérletezésével, a műanyag-szemüveggel, amely a szemre igen káros közeli infravörös sugarakat elnyeli. Az elektromos laboratóriumban diákforma, komoly fiatalember dolgozik: Udrin elvtáns. Alig egy éve végezte el az egyetemet. Ő is az intézet »alapítói« közé tartozik. A fúrógép kettős szigetelésén fáradozik, amely az áramütések veszélyét szünteti meg. A tervezőirodák, a gazdagon felszerelt laboratóriumok sorát kiegészíti s egyben betetőzi az intézet kísérleti műhelye, a miniatűrgyár! Lakatos-, forgácsoló-, kovács-, asztalosműhely, sajtológép, hegesztőfelszerelés, minden megtalálható itt. — Legfőbb segítőtársunk ez a műhely — mondja Prókay elvtárs. — Nagyon nehezen boldogulnánk nélküle, hiszen itt készítünk el mindent, itt kísérletezünk terveink megvalósításán. Körülnézünk a kis műhelyben. »Ez bánya« — mutat egy szürkére mázolt szekrényre az intézet igazgatója, majd magyarázatként hozzáfűzi: — Kísérleti kamra, ahol mesterségesen állítunk elő bányaleve-A karzat a szellőzéstechnikai osztály birodalma. Itt helyezték el a klímaberendezést, amelynek segítségével rövid idő alatt kohászüzemi »éghajlatot« teremtenek. A szellőzéstechnikai osztály munkatársai tervezték az RM Művek részére azt a hőszabályozó-berendezést, amely egészséges hőmérsékletet biztosít a darufülkében. Ugyancsak az RM kohászatban most próbálnak ki egy szovjet mintára készült, nedves légzuhanyberendezést. A mintadarab több üzemrészt megjárt már, a munkások mindenütt nagy örömmel fogadták, sőt egyes üzemrészekben hallani sem akartak róla, hogy máshová vigyék. Sokat lehetne még írni az intézet eddigi működéséről, sikeres kísérleteiről. Igen nagy gonddal foglalkoznak az üzemi munkavédelmi újításokkal, tökéletesítik, továbbfejlesztik. Munkálkodnak a mezőgazdasági munkavédelem kialakításán, készítik az állandó kiállítást, kidolgozzák a munkavédelmi felügyelők továbbképzéséhez szükséges anyagot. A közeljövőben kapcsolatot teremtenek a Szovjetunió és a népi demokráciák hasonló intézeteivel, hogy kölcsönösen hasznosíthassák egymás tapasztalatait. Az intézet életrehívása, s működése újabb bizonyítéka, gát. Erre azért van szükség hogy hazánkban egyre többünk, mert újfajta, a 150 éves gondot fordítanak a dolgozó Dawey-lánypánál tökéletesebb ember legdrágább kincsére, metánjelző készüléket szeret- testi épségére, egészségére, nénk előállítani. L. M. Prókay Ádám igazgató, az önműködő karos csillefogó tervezője és Végh Ernőné, a gépészeti osztály munkatársa ellenőrzik a modell működését Kriza Kálmán osztályvezető mérnök ruhaanyagok gyúlékonyságát akadályozó impregnáló oldattal kísérletezik (Mafotó: — Fényes Tamás felvételei) Felavatták a Kutatóintézetet Péntek délután avatták fel a Szakszervezetek Országos Tanácsa Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetét. A megnyitó beszédet Zentai Ernő, a SZOT titkára tartotta. A többi között elmondotta, hogy hazánk felszabadulása óta eltelt tíz esztendő alatt sok olyan létesítményt avattak fel, amelyek a szocializmus építését, dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelését szolgálják. — Ezeknek az intézményeknek a sorába tartoznak — mondotta — az ipar fejlesztését szolgáló kutatóintézetek, a közegészségügyet és a munkaegészségügyet szolgáló intézetek és így a Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet is. Az intézet kutatásai során tudományos módszerekkel tanulmányozza a balesetelhárítás és a műszaki egészségvédelem kérdését, hogy ezzel segítse az ipari és egyéb munkaártalmakkal szemben a dolgozók testi épségének és egészségének megóvását. Az intézetnek öt osztálya van: a gépészeti, a szellőzéstechnikai, a valamossági és a világítástechnikai, valamint vegyészeti és propaganda osztály. Az elmúlt év az intézet létrehozásának és szervezésének esztendeje volt, de ugyanakkor már megkezdődött a tudományos munka is. Az intézet munkatársai ez alatt az idő alatt néhány biztató eredményt és részeredményt produkáltak. Zentai Ernő beszédének elhangzása után a részvevők megtekintették az intézet munkahelyeit, a laboratóriumokat és a már elkészített munkásvédelmi berendezések néhány mintadarabját. Bartók-bizottság alakult Párizsban A párizsi opera meghívta operánkat Bartók Béla, nagy zeneszerzőnk halála 10. évfordulójának kegyeletes megünneplésére Párizsban is alakult Bartók Béla-bizottság. Maurice Lehmann, a párizsi nagyopera igazgatója vállalta a bizottság elnöki tisztjét. A bizottság többi tagjai a francia zenei élet kiválóságai, a francia rádió és sajtó zenei szaktekintélyei. A közoktatásügyi minisztériumot Jaujard, a művészeti és irodalmi osztály igazgatója, valamint Erlanger, a kulturális ügyek igazgatója képviseli a bizottságban. Az ősz folyamán nagyszabású Bartók-ünnepségeket rendeznek Franciaországban. A párizsi opera meghívta operánkat »A kékszakállú herceg vára« bemutatására. A párizsi opera ugyanakkor a »Concerto zenekarra« című műből átdolgozott balettet mutatja be. A francia rádió önálló Bartók-hangversenyt ad. A Bartók-bizottság Fischer Anniét is meghívta az ünnepségekre. — Megjelent az Irodalmi Figyelő első száma, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Dokumentációs Központja kritikai és bibliográfiai folyóirata _ Közlemény a Magyar-Szovjet Tudományos Műszaki Együttműködési Bizottság VI. ülésszakáról Június 29-én aláírták a Magyar—Szovjet Tudományos Műszaki Együttműködési Bizottság VI. ülésszakának jegyzőkönyvét. A baráti megértés szellemében folyt tárgyalások eredményeként a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak átadja a szénbányászat, az élelmiszeripar, a bőripar és más iparágak különböző berendezéseinek műszaki dokumentációját, valamint a teljesen hegesztett hajók, vasúti kocsik elemei, görgős- és golyóscsapágyak, gyógyszerkészítmények és más gyártmányok technológiai dokumentációját. Ezenkívül a Szovjetunió magyar szakembereket lát vendégül, hogy megismertesse az ipar, a mezőgazdaság és az egészségügy vonalán elért gyártási tapasztalatokat és műszaki eredményeket, továbbá szakembereket küld a Magyar Népköztársaságba, hogy műszaki segítséget nyújtson például a gépipar területén. A Magyar Népköztársaság a Szovjetuniónak műszaki dokumentációt ad át a vasbetonaljak, előregyártott vasbeton szerkezetek gyártására, falusi telefonállomások építésére. Átadja gyártási tapasztalatait a szerszámipar, a papíripar, a famegmunkálóipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar és egyéb iparágak területéről. A mezőgazdaság területéről pedig az agrokémia, a talajtermelékenység emelése, az öntözés, a szikes talajok javítása, a talajmeszezés kérdéseivel és egyéb kérdésekkel kapcsolatos tudományos kutatómunkák beszámolóit, valamint az állattenyésztés, a vitaminizált takarmányok előkészítése és a technikai kultúrák termesztése kérdéseivel kapcsolatos tudományos, műszaki tájékoztatókat bocsátja rendelkezésre. A jegyzőkönyv előirányozza a gabona és a zöldségkultúrák kölcsönös magcseréjét. A Magyar Népköztársaság megismerteti a szovjet szakemberek egy csoportját az ipar, a mezőgazdaság és az egészségügy terén elért műszaki eredményekkel. MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSEINEK néhány eredménye és hiányossága Országunk, dolgozó népünk életében dicsőséges fejezet az első ötéves terv korszaka. Az a mezőgazdaságban is, hiszen az első ötéves terv időszakában kezdtük meg a mezőgazdaságban a szocializmus alapjainak lerakását, munkásosztályunk, szocialista iparunk segítségével. A szántóföldi munkák gépesítése A falun jelentős átalakulás ment végbe. Tért hódítottak a nagyüzemi gazdaságok. Az állami gazdaságokban öt év alatt több mint kétmilliárd forint értékű beruházást hajtottak végre, gépállományuk olyan mértékben nőtt, hogy ma már minden 250 hold szántóterületre jut egy átlagosan 15 lóerős traktor. Állami gazdaságainkban ezzel megteremtődtek a nagyüzemi termelés legfontosabb anyagi feltételei. Kiépült országunkban a gépállomások hálózata is. Traktorállományuk az ötéves terv végére meghaladta a tízezer darabot és ezek túlnyomó része új, 1948 óta gyártott gép. Ezenkívül az ipar a különböző munkagépek tízezreivel látta el a gépállomásokat és állami gazdaságokat. Megjelent a mezőgazdaságban egy sor új fajta gép, amelyeket korábban nem ismertek a magyar falun. A gépállomások és állami gazdaságok a múlt év végén több mint 2200 aratócséplőgéppel és 3500 kévekötőaratógéppel rendelkeztek már. A meglevő gépi technika már az első ötéves terv végén lehetővé tette, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a talajmunkát szinte teljes egészében gépesítsék. A kombájnok és kévekötő-aratógépek pedig mintegy 80 százalékban gépesíthetővé teszik a kalászosok aratását az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben. Az új gépek tízezrei új életet visznek a falvakba, elősegítik az új, szocialista ember kialakulását is. A termelőszövetkezeti mozgalom A mezőgazdaság fejlődésének legjellemzőbb mutatója, hogy az első ötéves terv időszakában kiterebélyesedett a termelőszövetkezeti mozgalom és szilárd gyökeret eresztett a falun. Már az elmúlt évben a termelőszövetkezetek mintegy 40 százaléka az országos átlagot meghaladó hozamokat ért el. Bár a termelőszövetkezetek általános eredményeit számos tsz gyenge gazdálkodása visszahúzza, mégis világosan megállapíthatók a fejlődés általános elemei. A kapásnövények átlagtermése például az ötéves terv utolsó évében a termelőszövetkezetekben nagyobb mértékben nőtt, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Ha a nyolc főnövény — búza, rozs, őszi árpa, tavaszi árpa, zab, burgonya, kukorica, cukorrépa —holdankénti átlagtermését nézzük. Heves megyében ezek közül hat, Csongrád és Fejér megyében öt növényből a szövetkezetek terméseredményei az elmúlt évben számottevően meghaladták az egyéni parasztgazdaságok termésátlagát. Ma már az egész országban megvan minden feltétele és lehetősége, hogy a termelőszövetkezetek ez évben országosan az egyéni gazdaságokét, meghaladó eredményeket érjenek el . A termelési eredmények — főként a termelőszövetkezetekben — nagyobbak is lehetnének, ha a Központi Vezetőség márciusi határozatát megelőző több mint másfél éven át nem hatottak volna olyan károsan a jobboldali opportunista nézetek. A jobboldali elhajlás a termelés minden területén, de különösen a termelőszövetkezetek gyengítésével komoly károkat okozott. Még gyorsabb lehetett volna a mezőgazdaság gépesítése is, ha a jobboldali nézetek nem szorítják háttérbe — ha csak ideiglenesen is — a nehézipar fejlesztését. Hiszen a mezőgazdasági termelés legfontosabb feltételeit — a gépeket és a műtrágyát — a nehézipar állítja elő. És mezőgazdaságunknak nemcsak több, hanem egyre jobb minőségű gépre van szüksége, ami csak a nehézipar nagyarányú és gyors fejlesztésével biztosítható. Ma még nehéz számszerűen lemérni, de aki a falut ismeri, látja, hogy a Központi Vezetőségnek a márciusi, nagy elvi jelentőségű határozata miként vált anyagi erővé a termelőszövetkezetekben. Javult a termelőszövetkezeti tagok munkafegyelme, nőtt és erősödött öntudatuk, maguk mögött érzik a párt, a munkásosztály segítő erejét. Ez kézzelfoghatóan jelentkezik abban, hogy a növényápolási munkák a termelőszövetkezetekben a múlt évinél jobban haladnak és ma már a tsz-ek tábláit nem arról lehet felismerni, hogy gyomosabbak, hanem arról, hogy tisztábbak a környékbeli egyénileg gazdálkodó parasztok földjeinél. Persze ennek a megnövekedett erőnek az eredményét csak a termés betakarítása idején, a mázsán lehet lemérni. De megvan minden feltétele, hogy ebben az esztendőben a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége terméseredményeivel meggyőzően bizonyítsa a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. További feladatok A mezőgazdaságban az első ötéves terv időszakában elért eredmények adtak alapot ahhoz, hogy a Központi Vezetőség júniusi határozata célul tűzze annak a kettős, egymástól elválaszthatatlan feladatnak a megoldását, hogy egyidejűleg valósítsuk meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termékek hozamának jelentős növelését. Ennek a feladatnak a megvalósítása elengedhetetlen feltétele egész további fejlődésünknek, mert a mezőgazdasági termelés eredményei egyáltalán nem kielégítőek. Az egymást követő évek terméseredményei között nagyok az ingadozások. Mindenekelőtt a kenyérgabona-termelés kérdését nem oldottuk meg és nem tudtuk megteremteni a növekvő állatállomány szilárd takarmányalapját. Részben, mert ezeknek a növényeknek a vetésterülete nem növekedett, sőt a kenyérgabonáé még csökkent is, de különösképpen azért, mert egy-egy átlagon felüli termésű év kivételével a kenyérgabona (főleg az 1952-es és az 1954-es) és kukorica (az 1950-es és az 1952-es) termése jóval a sok évi átlag alatt maradt. Etben k^*sév+ete’,ül szerette volt a kedvezősen i^iírásnak is, azonban nem ebben kell keresni a fő okokat. Nem alkalmazzuk eléggé azokat a termelési módszereket pedig ezek nagy része rendelkezésünkre áll —, amelyekkel jelentősen csökkenteni lehet az időjárás befolyását. Ott viszont, ahol az adott körülmények között a legjobban választották meg az előveteményeket, jól használták fel a gépi erőt, a helyileg legmegfelelőbb agrotechnikai módszereket alkalmazták, gondosan trágyázták a földeket és célszerűen használták fel a műtrágyát, jó eredmények születtek. Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt évben a viszonylag kedvezőtlen időjárás mellett 400 termelőszövetkezetben búzából 9 mázsa feletti átlagtermést értek el holdanként. Ezek a lehetőségek ma már nemcsak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egy részében, hanem valamennyiben rendelkezésre állnak, sőt a gépállomások által végzett gépi munka segítségével az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is növelhetik terméshozamukat. A hozamok nem kielégítő növekedésének egyik lényeges oka, hogy sok helyütt nem használják ki megfelelően a rendelkezésre álló gépi erőt és még mindig sok kívánnivalót hagy maga után — bár valamit javult — a gépi munka minősége. Ahhoz, hogy olyan új gép, mint például a kombájn, eredményesen dolgozzék, megszeressék a dolgozó parasztok, az szükséges, hogy nagyon gondosan és előrelátóan szervezzék meg a kombájnaratás minden kiegészítő munkafolyamatát is. Tennivalók az állattenyésztésben A mezőgazdaság másik fontos területén, az állattenyésztésben is értünk el számottevő eredményeket. Sertésállományunk az elmúlt év végén nagyobb volt, mint a megelőző évek bármelyikében. Jelentősen nőtt az ország juh- és baromfiállománya is. Az árutermelés azonban nem alakult kielégítően ezekben az állattenyésztési ágakban. Kisebb mennyiségű hús kerül a piacra, mint amennyit ekkora állatállomány lehetővé tenne. Ennek egyrészt oka az az üzérkedés is, amely a márciusi határozatot megelőzően, különösképpen a sertéssel kapcsolatban elburjánzott. Sok tennivaló van még a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében. A szarvasmarhaállomány nem fejlődött eléggé és különösen kevés a tehenek száma. Bár a tejhozam, főként az elmúlt évben növekedett, még mindig messze elmarad a kitűnő magyar-tarka szarvasmarha termelőképessége mögött. Mind a tejellátás, mind a húsellátás javítása szempontjából ezért állattenyésztésünk legfontosabb kérdése a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. A feltételek — a technikai eszközök és az élenjáró tapasztalatok — megvannak a mezőgazdaság valamennyi termelési ágában a lemaradás behozására, a termés- és termékhozamok növelésére. Az eddigi eredményekre támaszkodva sikerrel láthatunk a Központi Vezetőség júniusi határozatának maradéktalan végrehajtását pz. Hont János, a Földművelésügyi Minisztérium tervfőosztályának vezetője NÉPSZAVA 3 1955. július 2. LMBZM)