Népszava, 1955. október (83. évfolyam, 231-256. sz.)
1955-10-01 / 231. szám
MI VAN A KAZÁNLEMEZZEL? Felderítő úton Diósgyőrtől a MÁVAG-ig — Nem ajánlanánk a diósgyőri olvasztároknak, hogy idejöjjenek, de a lőrinci hengerészeknek sem! — így válaszolnak a munkások a MÁVAG Mozdonygyárában arra a kérdésre: mi van a kazánlemezzel? A probléma nem újkeletű, s annál szomorúbb, hogy komoly javulás még mindig nincs: selejtes a kazánlemez. — Még hogy selejtes... De nincs! — mondja Széczei Sándor elvtárs, akit »a gyár élő lelkiismereteként« tisztelnek. — Mert amit a diósgyőriek nagy nehezen legyártanak, a lőrinciek — elnyelik! El is határoztam, hogy elmegyek Diósgyőrbe, aztán megmondom az elvtársaknak: nem mehet ez így tovább! Kommunista lelkiismerete nemcsak a MÁVAG-ért, az export mozdonyokért háborog, hanem azért a sok importcikkért is, amelyeknek behozatala veszélyben forog, ha a MÁVAG késik a szállítással. — Szóval a kazánlemez-kérdés közügy! — mondja. De hát hogy’ lehet az, hogy van lemez és mégsincs? Mit mondanak Diósgyőrött? Erről faggattam a diósgyőri olvasztárokat is. Azt felelték: — A kazánlemez világviszonylatban is magas selejttel készül ... (ez tényleg így van)... különben meg nehéz eltalálni az öntés módját, mert nincs három egyforma adag... Ezt a furcsa, kissé közönyös választ elmondtam az ózdiaknak. Rá is cáfoltak azonnal, mégpedig a legkiválóbb sztahanovisták: — öntöttünk mi is kazánlemezt és elég jól sikerült. De ott voltunk a berakástól a csapolásig. Megnéztük, milyen ócskát raknak be, ellenőriztük a kohónál a nyersvas-analízist. Tudni kell,hogy mennyi lehet az adagban a mangán, a szilícium, a kén. És vigyázni kell a fűtésre az olvadásnál, mert ez is befolyásolja a minőséget..! Közbeszól a programozás... Ezzel lényegében egyetértenek a diósgyőri martin vezetői is. — Igen, meleg fürdő, gyors olvasztás... — szögezték le Sziklavári és Baán elvtársak. — Jó is lenne ez így, de mindig »közbeszól a minisztériumi programváltozás«. Ugyanis Lőrincnek soha sem elég, amit gyártunk, ezért egymás után hat adagot öntet a minisztérium naponta. Ez valósággal növeli a selejtet és tönkreteszi az amúgy sem megfelelően karbantartott kemencéinket ... Margóczi István Kossuthdíjas olvasztár ehhez még hozzáteszi: »A kazánlemez lágy anyag és lágy adag után mindig legalább egy kemény adagot kell önteni, különben »elviszi« a kemence fenekét.« Szávai elvtárs, a Lenin Kohászati Művek MEO-főosztályának vezetője is így vélekedik: — Feltétlenül javítani kell a programozáson, különben bármilyen technológiát használunk is, annyit ér, akár döglött lovon a patkó. ... Fájdalmas ügy ez a mi számunkra! — teszi hozzá a selejtre célozva. — S hogy előbbre menjünk, kísérleteket folytatunk. Azt akarjuk megnézni, nincs-e valamilyen törvényszerűség a selejt keletkezésénél. Ez persze nehéz, hosszadalmas és bonyolult feladat — de megéri, ha eredményre vezet. Elmondja, hogy első lépésként — Szűcs elvtársnak, a Vaskohászati Igazgatóság műszaki osztályvezetőjének javaslatára — változtattak a technológián. Szűkítették a kagylóméretet és forró fürdőt alkalmaznak. A martin pódiumára minőség ellenőröket állítottak, akik a berakástól a csapolásig jegyeznek minden munkafolyamatot. Mivel a bugákból Budapesten, a Lőrinci Hengerműiben készítik a lemezeket, három emberük állandóan ott tartózkodik és figyelemmel kíséri a bugák sorsát — adagszámok szerint. A tapasztalatokat naponként rögzítik. Hová tűnik el a diósgyőriek bugája ? A Lőrincre küldött diósgyőri MEO-sok kesernyés mosollyal fogadtak: — Túl hosszú lesz ez a »kiküldetés«. Nem csodáltam elkeseredésüket, mert türelmes ember legyen a talpán, aki kiigazodik abban a rendetlenségben, amit a Lőrinci Hengermű MEO- adminisztrációjában látni. Csak nem szándékosan »bujtatták el« a saját selejtjüket az alapanyag-selejt közé?! Akárhogy is van, az biztos, hogy négy-hat hét beletelik, amíg a diósgyőriek kiigazodnak a sok adathalmazban. Ez persze jó sokba kerül, ha figyelembe vesszük a három ember napidíj-, szálloda- és vonatköltségeit. A Lőrincen tett látogatás mindenesetre fényt derített arra is, hová tűnik el a diósgyőriek bugája, illetve mire használják. Egy része »hegyekben« áll a gyár udvarán, más részét pedig eladják »kereskedelmi lemez«-ként. Augusztusban például a legyártott lemezmennyiség 20 százaléka kereskedelmi lemez volt, 27 százaléka selejt (ebben nincs benne a diósgyőriek selejtje) és »szél-hulladék« s csk 11 százalék kazánlemez. Vajon kifizetődő-e államunknak, hogy Diósgyőrtől 180 kilométerre hengereljék a lemezeket? Ezen a problémán érdemes elgondolkozni a KGM illetékes szerveinek. A probléma lényeges része azonban nem ez, hanem a selejt csökkentése! A martinnak terv szerint kell termelnie és ha például 2000 tonna kazánlemezminőségű adag szerepel a tervben, de ebből csak ezer tonna jó minőségű, akkor ezer tonna »programtól eltérőt« — vagyis selejtet gyártottak! A kazánlemez nem „tonnaadag“! Ez a »rém« pedig nagyon is »kísért«, mert az olvasztárok nagy részének fontosabb — hiszen»zsebre megy« — a tonna-terv túlteljesítése. Mutatja ezt az a júniusi 17 kazánlemez-adag is, amelyből csak hat volt selejtmentes, a többit 36, 51, sőt 84 százalékos selejttel öntötték. Ez nem csupán a »kényes« technológián múlt! — A kazánlemez nem »tonna-adag« — mondta Szávai elvtárs. Nem bizony. De a mintegy két éve bevezetett minőségi bérezés nem elégyé ösztönzi arra az acélgyártókat, hogy éppen a kazánlemez selejtjét csökkentsék! Mi hát a teendő? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az eddigi gyakorlat, célprémium kitűzése inkább árt, mint használ. (Mondhatnánk úgy is, hogy csak akkor »sikerülnek jobban« az adagok, ha célprémiumot tűznek ki.) Ehelyett célszerű lenne, ha a minisztérium és a kohász-szakszervezet az eddig egyébként eredményesen alkalmazott minőségi bérrendszert felülvizsgálná és — az acélfajták átcsoportosításával — a tengely- és kazánlemezanyagok bérezését az eddiginél ösztönzőbbé tenné. A másik, nem kevésbé lényeges feladat, hogy a Vaskohászati Igazgatóság sürgősen javítson a jelenlegi programozáson, s a későbbiek során találjon megoldást a jelenlegi hengerlési körülményekből származó költségek csökkentésére. A Lenin Kohászati Művek pedig folytassa tovább a küzdelmet a selejt leszorításáért . E három tényező együttes hatása mindenképpen meghozná az oly régóta várt eredményt a kazánlemez-kérdésben. Addig Szőczei elvtársék aligha kapnak több, jobb — és olcsóbb! — kazánköpenyt a MÁVAG-ban! Pongor Magda HA RÖVID A KARDOD... A Beldarmisz-gyár számtalanszor szóvá tette a minisztériumban: mindig csak »az utolsó pillanatban« készül el tervével az átviteltechnikai gyáregység, mert későn kapja a szükséges kristályokat az Elektronikus Mérőműszerek Gyárától. Az EMG valóban csak a hónap végén szállít, adós azonban egyszer sem maradt. Nehéz lenne elképzelni, hogy az EMG csupán hanyagságból nem készíti el a fontos alkatrészeket — mégis ez a vélemény alakult ki róluk a Beloianniszgyárban. Mi hát a helyzet? Mácsai József elvtárssal, az EMG kristályüzemének helyettes vezetőjével vesszük szemügyre a kristálygyártást. A csiszolást három ember végzi — kézi munkával! — Ezért min győzzük — magyarázza Mácsai elvtárs. — Nemcsak hazai célra, de exportra is készítünk értékes műszereket. Egy fontos szempontot azonban figyelmen kívül hagyott eddig a minisztérium — és mi is ... Ha fejlesztjük a technológiát valamennyi gyártmánynál, akkor a gyártás minden fázisában lépnünk kell egyet előre! Különben az történik, ami itt is látható... A kézi munka nem képes lépést tartani a szükséglettel! Ezért nem szállított eddig határidőre az EMG a Beloiannisznak. — A csiszolási probléma nekünk is nagy gondot okozott, nemcsak a Beloiannisznak — mondja Mácsai elvtárs. — Most új, FM 1000-es típusú marógépet kaptunk. A gépet az Esztergomi Szerszámgépgyár készítette, az Újításokat Kivitelező Vállalat mérnökei pedig átalakították. Alulra egy körforgó asztalt szereltek, az orsóra pedig befogószerkezetet. Ezzel a csiszolókorongot fogjuk fel. Az orsó percenkénti fordulatszáma 2800 — össze sem hasonlítható az eddigi lassú és nagy erőkifejtést igénylő kézi munkával. Az orsó elmozdulását indikátorára jelzi, mindössze a beállítás történik kézzel, egy csavarkerék elfordításával... Néhány komplikált mérőműszerre lesz még szükségünk a frekvencia méréséhez. Ha ezeket is megkapjuk, nem lesz ok panaszra a Beloiannisz-gyár átviteltechnikai üzemében... »Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel« — tartja a közmondás. Az EMG vezetői ügyes megoldással, rövid úton segítettek magukon, nem különben a Beloianniszgyáron, s egyetlen gép beállításával biztosították, hogy kristályhiány miatt ne fenyegesse veszély híradástechnikai exportunkat. p. m. BŐVÜL A BÉKE ÚTI LAKÓTELEP A Béke úti lakótelep mögötti területen további modern lakóházak épülnek. A Fivér utcai lakóházakat már bevakolták, környéküket parkosították (Magyar Fotó : Fényes Tamás felvétele.) A ruházati kereskedelem jól felkészülten várja az őszi-téli vásárlókat Tausz János, a belkereskedelmi miniszter első helyettesének nyilatkozata A kereskedelem téli felkészülésével kapcsolatban Tausz János, a belkereskedelmi miniszter első helyettese nyilatkozott a sajtónak. Az elmúlt évek során — mondta — különösen a téli időszak előtt voltak zökkenők a kereskedelem felkészülésében, egyrészt saját hibáikból, másrészt pedig az ipar elégtelen szállítása miatt. Ez főként a szűk választékban mutatkozott meg. Az idei télnek azonban nyugodtabban nézhetünk elébe. A miniszterhelyettes ezután nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a ruházati kereskedelem a könnyűipar termelésének növekedése következtében bőséges készletekkel rendelkezik. Néhány számadattal alá lehet támasztani ezt a megállapítást. Flanellből — amely fontos téli ruházati cikk és az elmúlt években ebből volt a legnagyobb hiány — egymillió négyzetméterrel, gyapjúszövetekből majdnem ugyanennyivel, férfi öltönyből 160 000-rel, gyermekkabátból 140 000-rel, férfi kabátokból 120 000-rel, női kabátokból 110 000-rel, fiú- és leányka ruhából 630 000-rel, cipőből mintegy 700 000 párral, harisnyából 2,5 millió párral, kötöttáruból pedig 200 millió forint értékűvel több kerül az idén a boltokba, mint az elmúlt években. Lényegesen bővült a választék: számos új cikk került az üzletekbe, a többi között a tartós kreppnylon zokni, a nylon fehérneműanyagok, a pamutból készült gyermek bundanadrág. Ide tartozik a szőrmebéléses sima boxbőrből készülő bundacipő, bordó vikszos férfi- és gyermek bakancs, a falusi gyermekek jobb ellátását szolgáló szegelttalpú magasszárú gyermekcipő, fehér gyermek hócipő, a legkülönfélébb divatáruk. A továbbiakban Tausz János miniszterhelyettes elmondotta, hogy a fiúruhákat további tíz méretben, a leányka ruhákat újabb kilenc méretben, a férfi öltönyöket az eddigieken felül még négy méretben gyártja majd a ruházati ipar. Sokan keresték a finom konfekciós ruhákat. Ezeket külön szaküzletekben árusítják majd. A falusi lakosság kérésének megfelelően egyes cikkekből növelték a készleteket, így például 80 000-rel több gyapjú felső kötöttholmi, kész ágyneműből kétszer annyi, tréningruhákból, amit falun is nagyon kedvelnek. 200 000-rel több készül, mint az elmúlt évben. — Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a ruházati kereskedelem jól felkészülve várja az őszi-téli árucikkeket vásárlókat — fejezte be nyilatkozatát Tausz János, a belkereskedelmi miniszter első helyettese. Amiből motorcsónak, háztető és bélyeg készül Séta a húszéves magyar alumíniumipar kiállításán A Fehérvári úton, a Fémipari Kutató Intézet udvarán kiállításra készülnek. Folyik a szokásos szegecselés, dekorálás , de itt mindenekelőtt nem grafikonok és képeik beszélnek, hanem jókora tárgyak. Van itt egy akkora motorcsónak, hogy ráférnek vagy húszan; itt áll egy hatalmas kábeldob, ezüst színű, vastag csőkígyó tekeredik rá; odébb építőállvány nyújtózkodik az ég felé — s mindaz, amit látunk, aluminium, alumínium, alumínium. Itt van a háztetőszerkezet — az építészek fedélszéknek hívják — cserepet helyettesítő alumínium lemezekből, fát helyettesítő alumínium gerendákból. Odébb szép kis vitorlás: 25 négyzetméteres vitorláját jövő nyáron már a Balatonon fújja a szél. A kis hajó, árbocostul megint csak alumínium — talán fél éve még ott lapult a Balaton felett, a bakonyi hegyek mélyében, bauxit alakjában. Aki végigjárja ezt a kiállítást, meggyőződhet róla, hogy alig van a modern életnek területe, amelyre még be ne vonult volna ez a könnyűfém, a vegyipar ezüstje. A Budapesten most folyó nemzetközi könnyűfém kongresszus pedig a tudomány oldaláról tart szemlét az alumíniumkohászat problémái felett, különös figyelemmel arra, hogy Magyarországon immár húsz éve foglalkoznak a kiváló szakemberek, kutatók, mérnökök a sokak által magyar ezüstnek is becézett alumínium gyártásával. Első ötéves tervünk megvalósította a bauxit hazai feldolgozásának nagyipari lehetőségét, ugyanakkor a hét éve alapított Fémipari Kutató Intézet megoldotta a bauxitban levő más nyersanyagok kivonásának problémáját és biztosítja a vasérc, vanádium és titán előállítását a timföldgyári melléktermékekből. A kiállítás és a kongresszus büszkén népszerűsítheti ezt az eredményt, de azt is, hogy alumíniumiparunk és a tudomány jó együttműködése öt év alatt több mint tíz százalékkal csökkentette az alumíniumkohók áramfogyasztását. Ez pedig nem kis tétel — csaknem felér egy kisebb erőművel! Jelentős eredmény, hogy a szerkezeti célokra használt alumíniumötvözetek szilárdságát 25 százalékkal növelték. Három új alumíniumötvözetünk, a szerkezeti célokra használt MASZIL, a jól hegeszthetősége miatt a hajóiparban használt NAUTAL és a díszműáruk gyártásánál kedvelt, polírozható és színezhető LUXAL, remélhetőleg éppúgy bevonul a magyar ipar világszerte ismert cikkei közé, mint a Ganz Vagon ezüstvonatjai, vagy az EMAG-kombájn. Ennek a bevonulásnak kezdetét jelzi, hogy nemrég Szíria öt kis, partmenti forgalomra használható hajót rendelt, azzal a kikötéssel, hogy a hajók felépítménye alumíniumból legyen. Persze az élet apróbb szükségleteire is gondolnak az alumíniumipar kutatói. Sajnáljuk, hogy olvasóinknak nem mutathatjuk be »személyesen az alumínium sörösüveget, s a konzervált élelmiszerek csomagolására nagyszerűen alkalmas lekváros-, mustáros-, paradicsompürés-tubusokat. Híre jár, hogy pástétommal is folynak a kísérletek. S igen jellemző apróság, hogy a kongresszus alkalmából megjelenik a magyar levélbélyeg - alumíniumból, hogy hirdesse egy modern és óriási jövőjű iparágban népünk nagy eredményeit. (baktat) Egyszerű, de szívből fakadt elvtársi köszöntésül szánjuk ezeket a sorokat az élelmezési ipar minden dolgozójához abból az alkalomból, hogy ma ünnepük harcos, nagy hagyományokkal gazdag szakszervezetük megszületésének 50. évfordulóját. Félszáz esztendő pergett le az idő rokkáján azóta, hogy évtizedek szervezkedése, erőgyűjtése, elszánt mozgalmai után 1905-ben megalakult az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének őse, az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége. Micsoda félévszázad volt ez, menynyi megpróbáltatást, szenvedést zúdított az egész világra, népünkre, munkásosztályunkra! Csak ha erre gondolunk, láthatjuk világosan, érthetjük meg teljes valójában azoknak az egyszerű munkásoknak a lelki nagyságát, akik minden világkataklizmán, romláson át is rendületlenül álltak szervezeteik soraiban, harcoltak emberibb sorsukért, de elnyomóik, kiszipolyozóik hatalma ellen is. Büszkén emlékezhetnek ma vissza ezekre a küzdelmekre az élelmezési ipar dolgozói, hiszen legjobbjaik, a négy élelmezési szakszervezet tagjai az első sorokban szálltak síkra a munkásosztály jövendőjéért. Ott voltak a forradalmi napok barikádjain, a proletárdiktatúra vörös hadseregének csatáiban, majd az illegális kommunista párt osztagaiban. Ők adták a munkásmozgalomnak Löwy Sándort, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének mártírhalált halt titkárát, Bauer Oszkárt, akinek csendőrgolyó oltotta ki az életét, Kurkó Istvánt, akit a Margit körúton kínoztak halálra, Bán Tibort és Csekő Jánost, a hősi halált halt partizánokat, Kronovitz Mátyást, Wachtel Andort, Schleinder Aladárt, Gyurek Mihályt, Padrach Lajost és Krasovetz Ferencet, akik spanyol földön a fasizmus ellen a népek szabadságáért harcolva estek el. És azoknak az egyszerű munkásoknak az ezreit, sütőmunkásokat, molnárokat, cukrászokat, húsosokat, akik a munkásosztály eszméihez, céljaihoz híven erősítették, védték szakszervezeteiket, gyűjtötték össze dolgozótársaikat De nem volt hiábavaló a sok hősi áldozat, az állhatatosság, a hűség — tudják ezt az élelmezési ipar ünneplő dolgozói. Országunk ma már a dolgozó nép, a munkásosztály hazája. Ennek a kivívásáért álltak annyiszor csatasorba az elmúlt ötven esztendő alatt, ennek a képét rajzolták maguk elé áruló jobboldali szociáldemokrata vezetőik minden ámítása ellenére is. Ennek a vágya fűtötte őket, amikor a párt szavára az elsők között láttak munkához, ez vezette azt az ötszáz szervezett sütőmunkást is, aki megindította Budapest kenyérellátását abban a pillanatban, amint a szovjet katonák fegyvere, véráldozata és győzelme meghozta népünknek az áhított szabadságot. A múlt harcosaihoz méltóan kezdték meg és folytatják ma is küzdelmüket az új életért, így fonódik össze a múlt hősi hagyománya a megváltozott jelen új feladataival. Az élelmezési ipar dolgozói is részesei ebben a honban a munkáshatalomnak, gazdái az országnak. Az teszi őket méltóvá az elmúlt félévszázad harcaihoz és nagyjaihoz, ha ugyanolyan híven, ugyanazzal az odaadással és állhatatossággal munkálkodnak hazánk felemelésén, mint elődeik harcoltak elemi jogaikért. Segítse, vezesse őket ebben nagymúltú szakszervezetük! A magyar szervezett dolgozók lapja, a Népszava meleg szeretettel üdvözli a jubiláló szakszervezet minden tagját és sok sikert, gazdag eredményeket kíván az élelmezési ipar minden dolgánál