Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)
1956-05-10 / 109. szám
A SHVDSZ MUN í€Á JÁRÓL Új módszer A budapesti bizottság az üzemek segítésében új módszert vezetett be. A munkaterv szerint a budapesti bizottság munkatársai negyedévenként hat üzembe egyhetes instruálásra járnak ki. Két elvtárssal beszélgettünk, akik az új módszer szerint elsőkként végezték munkájukat. Zagyi Borbála a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat üzemi bizottságának munkáját segítette egy hétig. — Persze nem úgy kell érteni ezt a segítséget — mondja Zagyi elvtársnő —, hogy beleavatkoztam volna az üzemi bizottság dolgába. Nem, erről szó sincs. Mindössze az történt, hogy egy hétig mindennap kimentem az üzembe, s megfigyeltem, hogyan dolgozik az üb. Csak akkor szóltam bele, ha tanácsot kértek tőlem vagy valami vitás kérdést kellett eldönteni, amiben az üzemi bizottság bizonytalan volt. Este, a munka befejezte után aztán öszszeültünk, s megbeszéltük az aznapi tapasztalatokat. Ilyenor elmondtam megjegyzéseimet. Egyik észrevételem például az volt — s meg kell mondanom, csak többnapos ott-tartózkodás után jöttem rá —, hogy nincs meg az összhang az üzemi bizottság, s az igazgató között. Az igazgató csak egy fontoskodó, követelőző szervet lát a szakszervezetben, ha az vb kiáll a dolgozók jogaiért. Ennek a nézetnek hangot is adott. Le akarta váltatni az egyeztető bizottság egyik tagját, mert az bátran képviselte a dolgozóik érdekeit. Nehezen ugyan, de sikerült meggyőznöm az igazgatót álláspontja helytelenségéről. De ugyanakkor nem hallgathattam el az üb hibáját sem, például azt, hogy túl lassú a munkájában, egyegy határozat végrehajtásában, ellenőrzésében. — Én sem azzal a szándékkal mentem ki a Patyolat Egyesüléshez — mondja Földes Ferencné —, hogy beavatkozzam az üb munkájába. Egész idő alatt hagytam őket önállóan dolgozni. Csak a hosszabb ott-tartózkodás tette lehetővé számomra, hogy felismerjem, milyen problémák érdeklik legjobban a dolgozókat. Ugyanakkor megállapítottam azt is, hogy ezeknek a megismeréséhez, s főleg elintézéséhez nem elég egy futólagos üzemi látogatás. Úgy érzem, segítettem az üzemi bizottságnak, s én magam is sokat tanultam az egy hét alatt, amit más üzemek instruálásánál is hasznosíthatok. BIZALMI MUNKÁJÁÉRT KITÜNTETTÉK Kocsis Károly, a VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat dolgozója, a Teleki tér 10. számú ház házfelügyelője, a 36-os házkezelőség szakszervezeti bizalmija 1945-ben az egyik Práter utcai romház udvarán álló szederfa alatt kezdte el néhány társával a kerületi házfelügyelők szervezését. Azóta sok minden változott életében, s megváltoztak a feladatok is. Ma már arra tanítja a társait, hogy példamutatóan szedjék be az államosított házakban a lakbért, harcoljanak a közüzemi díjak csökkentéséért, törődjenek a lakóházak tisztaságával, egészségével. Kezdeményezésére a körzetében dolgozó házfelügyelők a kisebb munkákat, mint például a villanyszerelést, vízvezetékszerelést, apróbb liftjavításokat it magukra vállaltak. A csoportjához tartozó házfelügyelők valamennyien tagjai a szakszervezetnek és pontosan fizetik a tagdíjukat. Könnyű ezt elmondani, de nehéz volt megszervezni. Mert a házfelügyelők mindig azzal jönnek elő: »Jó, jó, mi szívesen fizetjük a tagdíjat, de mikor rendezik a házfelügyelők bérét?« Ezzel fogadott legutóbb is az egyik házfelügyelő kolléganőm — meséli Kocsis elvtárs. — S mit válaszolt neki? — Csak az igazságot. Azt, hogy rövidesen arra is sor kerül. Az állam nem feledkezik meg rólunk sem. Megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra, hogy a múltban hány házfelügyelő részesült társadalombiztosításban. Mire ő bizony azt felelte, hogy egy sem. Megkérdeztem, emlékszik-e arra, hánynak volt nyugdíjjogosultsága. Persze, erre sem tudott válaszolni. Na látja, mondtam neki, ma már a házfelügyelők is nyugdíjjogosultak. Ne féljen, eljön az ideje, amikor államunk napirendre tűzheti a házfelügyelők bérének rendezését is. Kocsis Károlyt nemcsak azért szeretik társai, mert hosszasan és szívesen elbeszélget velük, hanem azért is, mert lelkiismeretesen intézi a házfelügyelők szociális s üdülési ügyeit is. Kiváló bizalmi munkájáért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. 9000 helyiipari dolgozó üdül Körülbelül kilencezer dolgozót üdültet az idén a szakszervezet. Májusban megnyitják kapuikat a HVDSZ kezelésében levő balatonszárszói, siófoki, badacsonyi, balatonföldvári, hévízi és tahi üdülők, amelyeknek felújítására és csinosítására az idén több mint 180 000 forintot költöttek. Ezekben az üdülőkben a nyár folyamán mintegy 2300 helyiipari dolgozó pihenhet, szórakozhat kedvére. A többi beutaltak a SZOT-üdülőkben kapnak elhelyezést. Ugyancsak május 24-én kezdi meg a szakszervezet a gyermekek üdültetését a 100 000 forinttal kicsinosított balatonszepezdi üdülőben, ahol nyolc turnusban 6-tól 12 éves korig 280 gyermek élvezheti a nyaralás örömeit. Száznegyven gyermeket pedig a Patyolat csobánkai üdülőjében helyeznek el megfelelő gondoskodással. A szakszervezet tehát jól felkészült a dolgozók pihentetésére. — Igen — erősíti meg ezt Szanyi elvtárs, a HVDSZ társadalombiztosítási osztály vezetője. — Bár meg kell mondani, hogy egyes vidéki, mint például a veszprémi, nógrádi, komáromi, zalai területi bizottságok munkájában még elég sok a hiba. A téli üdülőjegyeket például többségében viszszaküldték, s ezeket végső soron kénytelenek voltunk a budapesti vállalatoknak átadni. Igaz, hogy a fővárosi dolgozók örömmel felhasználták, de az ilyen módon létrejött aránytalanságot meg kell szüntetni, hogy a vidéki dolgozók is minél nagyobb számban vegyék ki részüket az üdültetésben. Ez főleg az agitációs, nevelőmunkán múlik. — Látják, hogy milyen — sóhajtott Morel. Mindnyájan elhallgattunk, s szemünket ráfüggesztettük. Lassan felkelt és a vállamra tette a kezét: — Ostoba dolog, de így van — szólalt meg végre. — Mit tehetek, ha szeretem. Ezüstlábúhoz fordult: — Mit írjak föl? — kérdezte Ezüstlábú. — Az egész cehhet. Aztán még hozzátette: — Másra úgysem vagyok jó! Ahogy ezt mondta, nem volt a hangjában semmi bántó, inkább úgy beszélt, mint egy megvert kisgyerek. Busard és Juliette egymást nézték, és nem is hallották, mit beszél. — Hát akkor, jó éjszakát — mondta. Elment. Busard nem vette le a szemét Juliette-ről. Meg sem látszott rajta, hogy ivott. Arcvonásai megfeszültek, mint a körversenyen, a harmadik hurokban, amikor kotlak kitartással tovább taposta a pedált, pedig előzőleg csúnyán felbukott, s a combja is felszakadt. — De szép vagy — mondta. — Hogyan vagy képes összeadni magadat ezekkel? — Hiszen, Busard, ha te is akarnád, nem kerülne semmibe, hogy elfelejtsem őket. — Látod, amikor rád nézek, úgy érzem, hogy öröm az élet. — Ha te is akarnád, Bernard ... 325 000 FRANKO 2? — Tudod jól, hogy Marie-Jeanne-t szeretem. — Igazad van, Marie-Jeanne-t szereted... — Pedig te sokkal szebb vagy, mint ő. Meg jobb is vagy. Meg aztán veled jobban is érzem magamat. Tudja a fene, hogy akkor mégis mért szeretem Marie-Jeanne-t? — Nincs szerencsénk — mondta a lány. — Marie-Jeanne egy kicsit olyanféle, mint ezek — folytatta Busard. — Számító. Vannak dolgai, amiket nem szeretek. — Ne kívánd, hogy én védjem meg. — Pedig tudom, te még arra is képes lennél. — Igen, mert Marie-Jeanne helyébe képzelem magamat. Védekezik, ahogy tud. — Ki ellen, mi ellen? — Csak úgy. Védekezik. — Te meg én, mi bátrak vagyunk. Merészek. — Azt csak úgy hisszük. — Én az vagyok. Mert én elhatároztam, hogy segítek magamon. És segítek is. Addig nem hagyom ott a prést, míg együtt nem lesz a 325 000 frankom. De aztán, isten veled. Bionnal, akkor lássalak, amikor a hátam közepét. — Te kis hős! — Mi az, kinevetsz? — Ne törődj vele, tudod, hogy szeretlek. — Akkor meg mért gúnyolsz ki? — Mert a bátrak a végén mégsem tudnak magukon segíteni. — Az az igazság, hogy szeretnéd, ha nem mennék el Bionnas-ból. Ezért mondod, hogy a végén a bátrak mégsem tudnak magukon segíteni. Mért szeretsz. — Kitaláltad. — Ezüstlábú — szólt az öreg légióshoz —, töltsd meg a poharakat... Milyen szép is vagy te, Juliette! Még sokáig beszélgettek így az éjszakában, mindig Csak a számla szerint van porelszívó A Fatömegcikkgyártó Vállalat 1954-ben 26 000 forintot irányozott elő munkavédelemre. A dolgozókat persze nagyon érdekelte, mire fordítja a vállalat ezt az összeget, s elégedetten vették tudomásul, hogy egy porelszívót készítenek az Uzsoki Úti gépműhely részére. — Azért is örültünk ennek, mert ha a gépek megindulnak, olyan vastagon száll a por ebben a kis műhelyben, hogy látni sem lehet — világosít fel a gépműhely egyik dolgozója, Lukács László, munkavédelmi felügyelő. Két évvel ezelőtt annak rendje-módja szerint fel is szerelték a porelszívót. A tervezőnek és a kivitelezőnek azonban nem sok „dunsztja” lehetett az efféle munkához, mert olyan porelszívót készítettek, amely i már az első pillanatban felmondta a szolgálatot és a mai napig sem működik. Annyi derékszögű töréssel és elágazással készítették a berendezést, hogy egy laikus is azt mondaná, ha látná, »megeszem a kalapom, ha ez elszívja a port«. Ennek ellenére az üzem vezetői szó nélkül átvették a porelszívót a gyártó vállalattól. Fekete Bálint Béla műszaki vezető szerint a 26 000 forintból nem is lehetett volna jobbat készíteni. Hogy a gépműhelyi munkások a poron kívül mennyi mérget is esznek a hanyagság miatt, az már senkit sem érdekelt. A 26 000 forintot elköltötték, a beruházási tervet teljesítették — ez a lényeg. Porelszívó van — ez papirossal, számlával bizonyítható. S ez a Fatömegcikkgyártó Vállalatnál úgy látszik fontosabb, mint a dolgozók érdekvédelme. Két üzemben , AMI. Dicséretes a Gázkészülékgyártó Vállalat üzemi bizottságának első negyedéves balesetelhárító munkája. A munkavédelembe bevonta az üzem legjobb műszaki vezetőit, s igyekezett egy jól működő aktívahálózatot kiépíteni. Ma már az üzemnek 35 munkavédelmi tanfolyamot végzett aktivistája rendszeresen ellenőrzi a biztonsági előírások betartását. A rendszeres ellenőrzéssel felkutatják a baleseti forrásokat, s megszüntetik. Amíg tavaly 28 baleset fordult elő az első negyedévben, idén már csak hat. Márciusban munkavédelmi hónapot tartottak, több előadás, valamint filmvetítés segítségével ismertették a dolgozókkal a balesetelhárítás fontosságát, |ami rosszI ^ BVI,s'íot°r: !-------------------1 es Gépjavító Vállalatnál annál kevésbé dicséretes a munkavédelem. A havi szemléket ugyan itt is megtartják, csak éppen a felfedett hiányokat nem szüntetik meg. Januárban például megállapították a havi szemlén, hogy a motormeghajtópadhoz vezető áramvezeték rossz, s ezért könnyen balesetet okozhat. Az észlelt hiányt jegyzőkönyvezték is. Kijavítására senki sem gondolt. Ennek következtében márciusban az egyik ipari tanuló — szerencsére — csak könnyebb áramütést kapott, de hajszálon múlott, hogy nem okozott végzetes katasztrófát. Egyéb munkavédelmi előírások betartásánál is sorozatos hanyagságot követnek el. Ezért a HVDSZ budapesti bizottsága szigorúan felelősségre vonta a vállalat vezetőit. Két megyéből jelentik az árleszállítás után (Vas megyei tudósítónktól.) — A mi falunkban soha nem jártak ennyien új ruhában és cipőben — jegyezte meg a minap találóan egyik Vas megyei falu földművesszövetkezeti boltjának vezetője. Helyesen mondta: a falusi boltok mostani forgalma meghaladja az év végi csúcsforgalmat is. A vasvári földművesszövetkezeti ruházati boltban egyetlen napon — május 7-én — 160 pár szandált, 68 férfiinget, 15 sportöltönyt adtak el. A múlt év május 7-én ugyanitt 73 pár szandált, 15 férfiinget és három sportöltönyt vásároltak. Az említett napon a bolt bevétele kereken nyolcvanezer forint volt, a múlt évi 11400 forinttal szemben. Egy másik járási székhelyen, Körmenden is szembetűnő az emelkedés. Az itteni szövetkezeti ruházati szaküzlet május 3-án 53.170 forintot forgalmazott — 1955. május 3-án csak 4500 forint volt a bevétele. A répcelaki földművesszövetkezeti áruház dolgozói kiszámították azt, hogy az árleszállítást követő első öt napon — amikor összesen 89 275 forintot forgalmaztak — 5592 forint 50 fillért tett ki a vásárlók számára az árleszállítás révén megtakarított összeg. (Pest megyei tudósítónktól■) — Már hét éve dolgozom ebben az üzletben — mondja két vevő kiszolgálása közben Kárpáti József, a soroksári földművesszövetkezeti áruház vezetője —, de ilyen óriási forgalmat csak néha-néha, a karácsonyi ünnepek előtt szoktunk lebonyolítani. Az árleszállítás óta az előző hónapok forgalmát 40 százalékkal szárnyaltuk túl. A ceglédi áruház az árleszállítás utáni nap délelőttjén négyszáz pár férfi- és gyermekcipőt adott el. A vámosnikolai bolt forgalma az árleszállítás után a napi hatezer forint helyett 22 000 forintra ugrott fel. A pilisi cipőboltban meg olyan történt, amire még nem volt példa a községben: nyitás előtt mintegy nyolcvan vásárló állt az üzlet előtt, s csaknem minden cipőt megvettek. A váchartyáni kisáruházban 98 pár cipőt, ennél is több férfiinget vásároltak. Kiskunlacházán kétszeresére nőtt a forgalom a ruházati boltban. Az elfogyott áruk pótlására a földművesszövetkezetek megyei központja ötmillió forint rendkívüli hitelt biztosított. A nagykereskedelmi vállalatok pedig teherautó számra szállítják a szükséges árukat. Fogadás a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepe, felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából szerda este fogadást adott. A fogadáson megjelentek a párt és a kormány vezetői közül Ács Lajos, Erdei Ferenc, Derő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula. Jelen volt a fogadáson Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadás meleg, baráti légkörben folyt le. — DrctézÁold és tötférti— Kissé megkésve, de választ kaptunk »Egy bányászváros ellátásáról* című cikkünkre a Tatabányai Sütőipari Vállalat igazgatójától. Hozzászólásában elmondta, hogy az Élelmiszeripari Minisztériumtól két korszerű burgonyazúzógépet kaptak és így tisztább kenyeret tudnak sütni. Még mindig nem oldódott meg azonban a kenyér gondos szállításának kérdése, mert az Élelmiszeripari Minisztériumtól az ígért gépkocsikat nem kapták meg. »A gyári hangszóró esete a soproni utasokkal« című cikkünkre, amelyben egy kalauznő lelkiismeretlenségéről és hanyag munkájáról számoltunk be, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium értesített, hogy a jegyvizsgáló kalauznő — mint a vizsgálat megállapította — valóban helytelenül járt el. Ezért felelősségre vonták. »Rendben van« címmel egy távbeszélő előfizető panaszát közöltük. A budapesti távbeszélő igazgatóság arról értesített, hogy a panaszt orvosolták és a munkáját felületesen végző dolgozó ellen eljártak. »Értünk, miattunk legyen a hivatali című cikkünkben arról írtunk, hogy az Attila utca 5. számú ház lakói már évek óta nem használhatják a mosógépet , mert rossz. Budapest Főváros Tanácsa lakásgazdálkodási igazgatósága értesítette szerkesztőségünket, hogy a mosógépet az Ingatlankezelő Vállalat kijavíttatta. Személyesen is meggyőződtünk róla: a ház lakói már használják is a rendbehozott és munkájukat annyira megkönnyítő gépet. 120 325 000 FRANK ugyanazokat a kérdéseket és feleleteket ismételgették, ugyanazokat a felkiáltásokat, hol ilyen, hol olyan sorrendben. De soha nem tértek új témára, csak egyre lassabban és lassabban folyt a szó, ahogy itasabbak lettek. De ha valaki hirtelen betévedt volna a kávéházba, nem vette volna észre, hogy már mennyit ittak. Busard egy kicsit mereven ült a székén, mint a régi, nemesi családok jólnevelt sarjai, akik mindig és minden helyzetben kényelemben tudják magukat érezni, mert a nevelés már a vérükké vált, átjárta izmaikat is, s bármilyen körülmények között be tudják húzni az állukat és a hasukat, vigyázzba tudják magukat vágni, ahogy azt gyermekkorukban beléjük verték. Juliette-ről meg köztudomású, hogy úgy nyeli az alkoholt, mint a szomjas föld a júliusi záport. Egyszer csak Busard feje ráhanyatlott keresztbetett karjára. Egy pillanat sem telt bele, már aludt is. Reggel négy óra volt. Ezüstlábú régen lehúzta a redőnyt. — Busard-nak nyolckor fel kell váltania a bresse-it — mondtam neki. — Le tudnád valahova fektetni? — kérdezte Ju* — Hát ha jó neki, lefékhet a padra. — Jó, de felkelted idejében? — Akár akár, akár nem, úgyis fel kell neki ébrednie, mert a lány már hatkor elkezd takarítani. Juliette-tel a padra cipeltük Busard-t. — Hozz egy takarót — rendelkezett a lány. — Mi az, mer te is csak Úgy parancsolgatsz nekem? •— méltatlankodott az öreg légiós. — Siess már, nem hallottad? (Folytatjuk.) hatte.