Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)
1956-05-15 / 113. szám
A MÁSODIK ÖTÉVES TERVRŐL A pamutipari igazgatóság dolgozóinak javaslatai Kizárólag műbőrt gyártson a győri műbőrgyár A műbőrtermelést 162 százalékra kell felfejleszteni a második ötéves terv során. Győrött működik az ország egyetlen műbőrgyára. De még ebben az üzemben is csupán egy feladat a sok közül a műbőrgyártás, mert a gyárban ezenkívül van még pamutfonoda, szövődő, fonalfestő és kikészítő is. Ilyen körülmények között a vállalat vezetőinek nem jut elég idejük és energiájuk a műbőrgyártás fejlesztésére. A mai szervezeti felépítés mellett nem képesek új gyártmányokat kikísérletezni és bevezetni, sem a minőséget a kívánt szintre fejleszteni. Ezért javaslom az ötéves terv során alakítsák át a gyárat úgy, hogy kizárólag műbőrgyártással foglalkozzék. Csak azok az üzemrészek tartozzanak hozzá, amelyek a műbőrgyártáshoz szükségesek, a többi részleget pedig válaszszák le a vállalattól. Másik javaslatom, hogy az importgépek vásárlásánál az érdekelt üzem műszaki szakembereit az eddiginél jóval inkább vonják be. Gyakran előfordul, hogy csak leírások, prospektusok alapján ismerik a szakemberek a gépet, amelyet a külkereskedelmi vállalat számukra megrendel. Ez azonban nem elegendő. Kevesebb hiba fordulna elő, ha a megrendelő üzem közvetlen kapcsolatba léphetne a gépet gyártó külföldi vállalattal. Ma még, véleményem szerint túlságosan sok közbeiktatott szerv működik. Ez részben időveszteséget okoz, részben sok félreértésre ad lehetőséget egyegy gép vásárlásánál. Várszegi Aladár, pamutipari igazgatóság, vegyi-műszaki osztály főelőadásilag és erkölcsileg is egyaránt az üzem felel a hibáért. De más oknál fogva sincs véleményem szerint szükség a kereskedelem minőségi átvételére. Néhány évvel ezelőtt volt még ennek létjogosultsága, mert akkor az ipar káderei nem voltak eléggé fejlettek. Ma viszont a textilüzemekben a minőségi átvételt technikusi vagy mérnöki képesítéssel rendelkező szakemberek irányítják. A kereskedelmi átvevők náluk jóval képzetlenebbek és a textilszakmát megközelítően sem ismerik annyira, mint az üzemiek. És ami talán a leglényegesebb: ha a kereskedelem minőségi átvétele megszűnne, megnőne az üzem vezetőinek a felelősségérzete a minőségért. Két textilgyár, a Goldberger Textilművek és a Hazai Pamutszövő csaknem egy év óta kereskedelmi átvétel nélkül közvetlenül exportál. Az a tapasztalatunk, hogy amióta ezt bevezettük, a vállalat vezetősége sokkal inkább ügyel a minőségre, nagyobb felelősséget érez a gyárból kikerülő áruért, mint annak előtte. Hozzátehetem, hogy ez idő alatt külföldről nem érkezett reklamáció az üzem munkájára. Másik javaslatom nem ipari jellegű, mint családapa szeretnék a tervhez hozzászólni. Két gyermekem van. A kisebbik óvodába, a nagyobb az általános iskola második osztályába jár. Kislányom boldogan megy minden reggel az óvodába. Kisfiam viszont annak örül, ha elkerülheti a napközi otthont, pedig annak idején ő is szerette az óvodát. Meg is értem, hogy az iskolai napközi nem vonzza, hiszen ott negyvenen vannak összezsúfolva egyetlen tanítónő felügyelete alatt. A mi államunk sokat áldoz arra, hogy az óvodákban barátságos környezetben, gondosan ápolják a kicsinyeket. A nagyobb gyermekekkel viszont, úgy érzem kissé mostohán bánunk. Javaslom, hogy az ötéves terv készítői fontolják meg, milyen területről vonhatnának el pénzt az iskolai napközi otthonokra. Azt hiszem, sok szülő örömmel venné, ha ez a cél néhány évre háttérbe szorítaná egyes sportlétesítmények vagy más szórakozási lehetőségek fejlesztését. Koródi István pamutipari igazgatóság, MEO-csoportvezető Emeljük normális szintre a nyersanyagkészleteket Helyes lenne az ötéves terv során a pamut- és a műszálkészleteket normális szintre hozni. A pamutipar készletei ugyanis évek óta fokozatosan csökkennek, úgyhogy ma már fele akkora tartalék áll rendelkezésre, mint 1950-ben. Ez zavarokat okoz a termelésben. Gyakran előfordul, hogy nincs kéznél a megfelelő anyag és így a pamutot egyik tízelmből a másikba kell átdiszponálni. Készletek hiányában a vállalatok nem tudnak állandó minőséget biztosítani, egy és ugyanahhoz a cikkhez kénytelenek különböző fonalakat felhasználni, aszerint, hogy mi van raktáron. A készletek növeléséhez devizára van szükség. Ez igen nehéz kérdés, de nem megoldhatatlan. A pamutiparban több intézkedést hajtunk végre, amelyek devizamegtakarítást eredményeznek. Ez év elejétől számos fonalhoz más pamutot használunk, mint az előző években. A készáru minősége változatlan, noha nem egy helyen sikerült a drágább pamutot olcsóbbal helyettesíteni. Ezzel a módszerrel a második negyedévben körülbelül annyi devizaforintot takarítunk meg, amelyből 47—50 tonnával növelhetnénk pamutkészletünket. Ez nem nagy mennyiség, de nem is lebecsülendő. Az üzemek dolgozóin is sok múlik, hogyan használják fel az anyagot. Gondos munkával ők is sokat megtakaríthatnak. Végül tervbe vettük, hogy az ötéves tervben az egész Lőrinci Fonót fésűsfonóvá alakítjuk. Az ott bevezetésre kerülő új fésülési eljárással a pamut 4,5 százalékát meg lehet takarítani. Javaslom, hogy a devizát, amely ilyen módon a pamutiparban feleslegessé válik, fordítsuk néhány éven át arra, hogy pamut- és műszálkészletünket a zavartalan termeléshez szükséges színvonalra emeljük. Kőszegi Ottó, pamutipari igazgatóság, mechanikai-műszaki osztály h. vezetője liót ol fi mi fin he ’ »ültessük meg a párhuzamos minőségi átvételt, lül ülyUNUUlün. jobb gondozást az iskolai napközi otthonokban Az ötéves terv irányelvei kimondják: »Folytatni kell az államigazgatás és a vállalati igazgatás egyszerűsítését, tökéletesebbé és olcsóbbá tételét elsősorban a felesleges párhuzamos szervek megszüntetésével és az ügyvitel céltudatos ésszerűsítésével.«• Javaslom ezzel kapcsolatban, hogy szüntessék meg az üzemekben a kereskedelem minősítő szerveinek működését. Jelenleg ugyanis párhuzamos minőségi átvétel folyik a gyárakban. Az üzemi minősítő szervek címűől centire felülvizsgálják az árut, mielőtt átadnák a kereskedelemnek. A kereskedelem minőségi ellenőrei viszont csak szúrópróbaszerűen nézik át a végeket. Ez az ellenőrzés teljesen formális, hiszen később, amikor a kiskereskedelem reklamálja a minőséget — anya- Több műszaki szakembert küldtünk külföldre tettek a második ötéves terv megvalósítása érdekében. Gyárunk rekonstrukciója régi problémánk megoldását jelenti. Ugyanis sikerül majd megszüntetnünk az üzem túlzsúfoltságát, amire vonatkozóan már ki is dolgoztuk tervünket. A munkások számára a jelenleginél sokkal megfelelőbb, korszerűbb öltözőket, fürdőket és egyéb egészségügyi berendezéseket biztosítunk. A rekonstrukció folyamán felépítünk egy korszerű csomagolóüzemet, alapanyaggyártó üzemeinket pedig modern anyagmozgató felszerelésekkel látjuk el. Elkészült gyárunk új kultúrépületének terve is. A rekonstrukciós terv alapján nagymértékben növeljük gyárunk kapacitását és jobban ki tudjuk majd elégíteni az egyre növekvő hazai és exportigényeket. Fel szeretném azonban hívni felettes szerveink figyelmét arra, hogy terveink valóra váltásához az eddiginél sokkal jobban kell biztosítani gőzenergiávalló ellátásunkat. Szükséges volna az is, hogy felettes szerveink lehetővé tegyék: minél több műszaki emberünk utazhassák külföldre tapasztalatcsere céljából. A Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban, a nyugati államokban igen sokat tanulhatnánk és az ott tanultakat megfelelően gyümölcsöztethetnénk üzemünk rekonstrukciója során. Darvas József, a Chinoin-gyár igazgatója A második ötéves terv irányelveiben szerepel a Chinoingyár rekonstrukciója is. Amikor dolgozóink erről értesültek, nagy lelkesedéssel tárgyalták a gyár jövőjét és máris számos megjegyzést, javaslatot Tavaszi munka a zalaszentgróti állami gazdaságban A fák közelében, ahová a gép nem fér be, kapával lazítják a fák altalaját (MTI Fotó : Mank Tamás felvétele) Az utolsó kétszáz tonna budapesti hídroncs A második világháborúban felrobbantott Erzsébet híd roncsaiból már csak két láncrész fekszik a Duna fenekén, három méter mély iszapréteg alatt. A láncok súlya mintegy kétszáz tonna. Most készítik elő az utolsó hídroncsok kiemelését. Az egyik 120 méteres darabot a víz alatt kettévágják, hogy megkönnyítsék felszínre hozását. A több éve húzódó roncskiemelés ezzel szeptemberig befejeződik. SHAW EMLÉKEST A KOSSUTH KLUBBAN G. B. Shaw születésének közelgő századik évfordulója alkalmából hétfőn emlékestet rendeztek a Kossuth-klubban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol intézetének, nyelv- és irodalomtudományi karának békebizottsága volt az ünnepség szervezője. Lutter Tibor tanszékvezető docens tartott bevezető előadást, majd műsor következett, amelyben az angol intézet hallgatói szerepeltek. Szerb—horvát ifjúsági népi együttes alakult Budapesten A budapesti szerb—horvát tanítási nyelvű gimnáziumban hétfő este tartották a fővárosi szerb—horvát ifjúság népi művészegyüttesének alakuló ülését, amelyen részt vettek a Budapesten dolgozó vagy tanuló szerb és horvát fiatalok, egyetemi hallgatók és a szerb—horvát gimnázium diákjai. . Bélyeghetek Budapesten A Fővárosi Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat május 31-ig néhány — erre kijelölt — papír- és írószerboltban bélyegheteket tart. A Lenin körúti íródeákban is nagy az érdeklődés — különösen az ifjúság körében — a bélyegek iránt (Gonda György felvétele) Nagy sikerrel mutatta be új műsorát a néphadsereg művészegyüttese A magyar néphadsereg Vörös Csalag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese hétfő este nagy sikerrel mutatta be az Erkel Színházban Népek barátsága című új műsorát. A bemutatón megjelent Kárpáti József és Sebes István külügyminiszter-helyettesek, Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettese, továbbá társadalmi és kulturális életünk számos kiválósága. Ott volt a bemutatón a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. A műsorban az együttes énekkara, zenekara és tánccsoportja szerepelt. A szólisták közül Kotlári Olga, Pelles Júlia VIT-díjas és Déry Pál működött közre. Vezényelt Kerekes János őrnagy, Vess Lajos őrnagy, Pödör Béla százados és Lukács Ervin főhadnagyi VÁJÁRTANULÓK KÖZÖTT a kurityáni bányában Lenyesegetett vadhajtások — Kérdesz, felelek — .4 pofozógép feltalálója Húsz évvel ezelőtti technika — Nemcsak dicsérni kell a nxillszekundot A kurityáni vájáriskolában nem találkoztam a fiatalok körében, mondhatni szokássá vált ízléstelen beszéddel, tiszteletlenséggel. Jókedvvel, egészséges gondolkodással és magatartással annál inkább. A helybeli felnőttek például nem győzik fogadni és kívánni a sokjó szerencséit. Mert, ha háromszor találkozik napjában valamelyik tanulóval, háromszor üdvözli. Beszélgetés közben a fiatalok válaszaiból azután kiderül, hogy mindez nem levente módszerekkel kierőszakolt dolog, hanem belső szükséglet. Tisztelet. Félválaszok nem sokat segítenek Néha vadhajtások is előbújnak, de az érett kollektíva ezeket biztos kézzel lenyesegeti. Nemrégen történt, hogy Vojtkó és Planéta nevű tanulók kiondoláltatták hajukat a falusi borbélynál. S ez az otthonban olyan visszatetszést keltett, hogy a két ifjú hamarosan kénytelen volt lenyiratni a »hárét«. Szabad idejükben sem unatkoznak a tanulók. Működik az intézetben foto-szakkör és képzőművész-kör. (Gyuri bácsi, a fűtő és egy pufók vájártanuló portréja bizony még felnőtt képzőművészeti körnek is javára válna.) Parkosítanak, sövényt ültetnek, kutat tisztítanak (ezzel megoldják a falu ivóvízellátását), csak úgy »terven felül«. A körhinta, a hajóhinta vasárnap délutánonként magasra röpíti a jókedvet az intézet vidám parkjában. Ezt is a vájártanulók készítették. Maguknak-e vagy inkább a falubeli lányok édesgetésére? Ez most mellékes. Az iskola vezetői időnként »Kérdezz — felelek«-esteket rendeznek, ahol kiderül, hogy rengeteg dolog érdekli a fiatalokat. A csillagok végtelen világától az élet keletkezéséig, az atomreaktortól a fiúk— lányok kapcsolatáig, minden, minden. A tanulók azonban nemcsak a »Kérdezz — felelek«-esteken érdeklődnek, hanem a bányában is. Csakhogy a gyakorlati munkát irányító mesterek — bármennyire is jó szakemberek, tapasztalt öreg vájárok —, többnyire nem rendelkeznek a nyolc általános iskolai végzettséggel s nem is bújják úgy az Élet és Tudományt, az Ifjú Technikust, mint a fiatalok. A fél válaszok pedig nem segítik a tanulókat, a mesterek tekintélyét még kevésbé. A nevelőknél — akik a szabad időben foglalkoznak a vájártanulókkal — még rosszabb a helyzet. A részükre megszabott kis fizetésért iskolázott ember vagy pedagógus nem vállalkozik nevelői munkára. — ötvenhat nevelő fordult meg a kezem alatt az elmúlt két évben — mondja Lévai András iskolaigazgató, nem éppen dicséretképpen. — Az idén is már négyszer cserélődött a nűvelőgarnitúra. Ezek között volt olyan, aki együtt poharazott a tanulókkal, aki pofozógép feltalálásán fáradozott, aki elköltötte a tanulók megőrzésre átadott ösztöndíját, csak éppen lelkiismeretes, jó nevelő volt kevés. Talán helyesebb lenne a vájáriskola főiskolát végzett tanáraira, esetleg a helybeli tanítókra bízni a vájártanulók délutáni, iskolán kívüli nevelését. A tanárok, a tanítók e kisebb összegért is lelkiismeretesebben foglalkoznának a tanulókkal. A mestereknél pedig el kellene érni, hogy mielőbb utolérjék és túlszárnyalják tanulóikat, elvégezzék a nyolc általános iskolát s lehetőség szerint a technikumot. Nincs kaparó, sem gumiszalag A tanulók szakmai képzésére már elég idő jut. A múlt ősztől a Minisztertanács három évre emelte a vájárképzés időtartamát s megnövelte a gyakorlati órák arányét. A szakmai képzést azonban nagyon akadályozza a technikai elmaradottság. A kurityáni tanmezőben nincs sem kaparó, sem gumiszalag. Közvetlenül csillébe rakodnak. Pedig tudott dolog, hogy a bányákban a munkahelyi szállításnak már több mint a felét gépek végzik. A csillék vontatására sincs a hatszázméteres fő szállító vágatban végtelen kötél, 20—30 év előtti vitlákkal, cinkékkel történik a szállítás, holott a tanintézetnek, ahonnan a jövő bányászai kikerülnek, a haladó technikával kellene megismertetni a fiatalságot. Mert a korszerűtlen bányaberendezések mellett felborul a tanmenet (mivel így több szállítómunkásra van szükség), de nagyobb baj, hogy nem készítik elő a tanulóikat a gyakorlati üzemi munkára. Az iskola vezetői nem tehetnek erről, az MTH központot sem terheli felelősség. A tanmező a Borsodi Szénbányászati Tröszthöz, illetve közvetlenül annak kurityáni üzeméhez tartozik. Az üzemnek kellene ellátni a tanmezőt berendezéssel, műszaki felszereléssel. Csakhogy az üzem vezetői nem tekintik szívügyüknek a vájárképzést. A főszállító vágat korszerű szállítóberendezése is már egy éve az üzemnél hever, s azóta húzódik beszerelése. »December 1-re bevezetjük a millszekundos robbantást a tanmezőben« — olvashatjuk az üzem és a tanintézet közös szerződésében. S az üzem huzavonájából csak háromhónapos késéssel kapott a tanintézet egy robbantó felszerelést. És még ma is millszekundos kábel- és lőmesterhiány gátolja az új eljárás kiterjedt alkalmazását. Pedig Hajdú András vájártanuló és a többiek ügyes dolognak tartják, nem győzik dicsérni a millszekundot. A fiatalok fogékonyak az új iránt. Az üzemben használhatatlannak kikiáltott és kidobott Simoncsics-féle rakodógépet is elkérték s levitték a bányába. Ma is használják. A megtűrt iskola A termelőüzem vezetői tehát »megtűrik« a vájáriskolát, de nem segítik. És ez nem is kizárólag kurityáni jelenség. Az Ajka-csingervölgyi bányában is előfordult, hogy nem kapnak üres csillét és a perecesi tanbányában ma is ló vontatja a csillét. Némelyik bányavezető, miközben panaszkodik a szakmunkáshiányra, úgy gondolja, hogy a vájáriskolásokat nem kell segíteni, mivel ezért nem jár külön prémium. Sajnos, még csak ritka kivétel a komlói Kossuthbánya és a Komlói Szénbányászati Tröszt példája, ahol a vezetők minden segítséget megadnak a vájárképzéshez. Még jutalmazzák is a legjobb vájártanulókat. Az is hiba, hogy az üzemekben nem mindig bánnak megfelelően a végzett vájáriskolásokkal, a gyakorló vájárokkal. Sok helyen hosszú hónapokig szállításnál dolgoztatják őket, másutt pedig egyszerűen létszámtartaléknak tekintik és oda telepítik, ahol éppen létszámhiány mutatkozik. A munkásszállásokon nem teremtenek részükre olyan barátságos és emberséges körülményeket, mint a vájárotthonban. Mindez egy külön riport témája lehetne. Elég annyi, hogy a bányászokat, jó szakmunkásokat nem lehet nevelni a régi öreg vájárok támogatása, s az üzem vezetőinek rendszeres segítése nélkül. Kovács József NÉPSZAVA 3 1956. május 15.,kedd