Népszava, 1956. június (84. évfolyam, 128-153. sz.)
1956-06-01 / 128. szám
Hegedűs András elvtárs beszéde az RM Művek munkásgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani; olyanokat, amelyek megkönynyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Ezért a második ötéves tervben a gépipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű növelésére, hanem a szerszámgépek felújítására és a termelési folyamatok egyre jobb, korszerűbb gépesítésére fordítjuk. Ilyen beruházásokat csinálunk például az RM Művekben is. Gépesítjük a temperöntödét, korszerűsítjük a készülék- és szerszámgyárat, újjáalakítjuk az acélmű durvahengerművét. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervvitában. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan itt, az RM Művekben is úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak. De, ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, akkor a nemzeti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba, amelyet az 1953 júniusa előtti években követtünk el. Fő figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásban. Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Külkereskedelmi helyzetünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket, és egyes ipari üzemekre rá is bízza termékeik értékesítését. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi forgalmunk ezekben a cikkekben, s arra is számítunk, hogy ily módon megjavul majd a gyártmányok minősége. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. Az ipari vállalatok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos termelés feltételeinek megteremtésével. S ebben nemcsak az ipari üzemek vezetői a hibásak, hanem a központi irányítás is. Az anyag- és félkész termék körüli ellátási zavarokban sokszor szerepet játszik az, hogy az egyes gyártmányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását. Múlhatatlanul szükséges, hogy érdekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy nem csak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is végezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyakran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normák túlteljesítésére törekedjenek. A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szükség. Hegedűs elvtárs ezután beszédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bérezését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni? Hegedűs elvtárs rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésébe, tanfolyamokon oktatóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékosságai miatt. — A panaszok nagy része jogos — mondotta Hegedűs elvtárs. A SZOT elnöksége, a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs elvtárs a következőket mondotta: — A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki a tehetségéhez és tudásához mérten dolgozhassák. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor megteremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait. Sok helyen azt kérdik, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglevő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munkatermelékenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árleszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Az árleszállítást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ahhoz még nem elégséges, hogy az árcsökkentés esetén bekövetkező nagyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a következő években az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs elvtárs elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsonyfizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 forintra , évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továbbiak fogják követni. A béremelések összkihatása egy évre 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk az idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a termelésben részt vevő munkások kapják. Az életkörülmények megjavításában nagy szerepet játszik a munkaidő fokozatos csökkentése is. A Minisztertanács már szerény lépést tett azzal a határozatával, amelyben elrendelte, hogy egyes, az egészségre ártalmas szakmákban, az alumíniumkohászatban, a nitro- és nitrobenzol-származékok, az ólomfesték, a penicillin és a szuperfoszfát gyártásában dolgozók heti munkaidejét 42, 40, illetve 36 órára kell csökkenteni. A második ötéves tervvel további intézkedések történnek más szakmákban is, elsősorban a kohászatban és a bányászatban, az egészségre ártalmas munkaterületeken a munkaidő csökkentésére. De a munkaidő-csökkentés a legszorosabb kapcsolatban van a munkaszervezéssel. Hegedűs elvtárs ezután a túlóráztatások, a hóvégi hajrák káros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat: a lakásellátás. A lakáskérdés különösen nagy gondja a városi lakosságnak. Több lakást kell építenünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130 ezer lakás épült az országban. A második ötéves tervben pedig mintegy 200 ezer új lakás építése szerepel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell tennünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépítő-ipar korszerűsítése. Új, könnyű építőanyagból egész falnagyságú építőelemeket kell készíteni, s el kell érni, hogy az építőipar lényegében csak az üzemileg előállított épületelemek összeszerelését végezze. Az ilyen lakásépítés szinte minden részletében gépesíthető. A lakásépítkezés meggyorsítását kívánta a Minisztertanács elősegíteni azzal is, hogy állami támogatással lakóházépítő szövetkezetek létesítését kezdeményezte. A lakóház-szövetkezetek a második ötéves terv során mintegy 25 ezer lakást fognak felépíteni, sok állami kedvezménnyel. A lakásprobléma megoldására más intézkedéseket is teszünk. A Minisztertanács már másfél éve elrendelte a hivatali helyiségek egy részének lakásokká történő visszaalakítását. Ennek eredményeként eddig több mint 7200 lakást sikerült felszabadítani, s még az idén legalább 4000 lakás szabadul fel ily módon. Helyreállításukra a kormány mintegy 100 millió forintot fordít. A lakáselosztással kapcsolatban a Minisztertanács kötelezte a minisztereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozók kapják meg. Feladatunk, hogy ellenőrizzük ennek a rendeletnek a végrehajtását. A lakáshelyzet különösen nehéz Budapesten, ahol a lakosság száma a felszabadulás előttihez képest jelentősen megnőtt. Ezért a budapesti üzemek vezetőinek arra kell törekedniük, hogy munkaerőszükségletüket mindenekelőtt a főváros jelenlegi állandó lakói közül fedezzék. Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok munkábaállítására és szakmai továbbképzésére, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább középiskolákban, illetve az MTH iskoláiban. Évente mintegy 20 ezer ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkalmazzák őket. Kisegítő munkájuk során ezek a fiatalok megismerik az üzem életét, az egyes gépeket és munkafolyamatokat, megszeretik a munkát. Ha a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gyárak igazgatói, az idősebb szakmunkások törődnek az ifjúmunkások továbbképzésével, akkor iparunk jó utánpótlást nyer. Hegedűs elvtáns ezután az államapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerűsítéséről beszélt. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mondotta. — Dolgozóink különösen gyakran bírálják állami szerveink bürokratikus intézkedéseit. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy népi demokratikus államapparátusunk fejlődésében jelenleg a bürokratizmus az egyik legfőbb kerékkötő, a bürokratizmusnak viszont egyik fő oka a túlzott központosítás. Sokszor kis jelentőségű kérdések eldöntéséhez is számos, úgynevezettilletékes hozzájárulása szükséges. A túlzott központosítást a bizalmatlanság szülte. Sokan félnek attól, hogy az alsóbb szervek nem a népgazdasági érdekek, hanem egy-egy üzem, falu, járás szűkebb szempontjai alapján döntik majd el a kérdéseket. Ez a bizalmatlanság a helyi vezetőkkel szemben alaptalan. Az államapparátusban ott vannak azok az új munkás- és dolgozóparaszt-káderek, akik akkor, amikor bekerültek az államapparátusba, természetesen még nem rendelkeztek megfelelő szakismerettel. Legtöbbjüknek nem volt tapasztalata a vezetésben, a tanácsi munkában, de az elmúlt években kemény akarattal tapasztalatot és tudást szereztek, és ma már sok ezer tehetséges, rátermett helyi vezetőnk van, akik joggal követelnek maguknak nagyobb hatáskört. Nagyobb jogkört és több felelősséget kell kapniuk a helyi vezetőknek, akik ilyen módon be is bizonyítják rátermettségüket. A helyi vezetők jogkörének és felelősségének növelését akadályozza tervezésünk, anyaggazdálkodásunk, pénzgazdálkodásunk, statisztikai adatszolgáltatásunk jelenleg még erősen kötött és bonyolult rendszere. A Minisztertanács a múlt hét keddjén megtárgyalta az egyszerűsítés további feladatait, és célul tűzte ki, hogy e területeken is rendet teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók — és különösen a helyi vezetők — ne általános szólamokkal lépjenek fel a bürokrácia ellen, hanem tegyenek gyakorlati javaslatokat arra, hogyan lehetne egyszerűbben és olcsóbban megoldani a feladatokat. A bürokrácia csökkentésében csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a dolgozók százezreinek véleményére és gyakorlati tapasztalataira támaszkodunk. A dolgozók javaslatai egyben nyomást is gyakorolnak azokra az állami szervekre, amelyek még nem értették meg, hogy bízni kell a helyi vezetőkben. A szocialista törvényességről szólva, Hegedűs elvtárs megállapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfontosabb feladat, hogy az állami szervek minden dolgozóját — bármilyen beosztásban legyen is — törvényeink tiszteletére, a szocialista törvényesség szigorú megtartására neveljék. E tekintetben még sok a tennivaló, bár az elmúlt egy-két esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a hibák kijavítása a feladat, hanem a szocialista törvényesség további megszilárdítása az államapparátus minden láncszemében, s ilyen módon annak biztosítása, hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség megszárdítása érdekében több intézkedés történt. A közelmúltban megjelent a társadalmi tulajdon védelméről szóló törvény módosítása, amelyre a társadalmi tulajdon kisebb, 200 forinton aluli megkárosítását, vagy megrongálását — ha nem ismétlődő esetről van szó — az eddigi büntető eljárás helyett szabálysértési, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az Elnöki Tanács elé terjesztett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősített cselekményt szabálysértésnek minősít. Ilyen ügyekben tehát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jövőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasításának módosításai és a társadalmi bíróságok felállítása. A Rákosi Művekben is létrehozzák a társadalmi bíróságokat, amelyekben részt vesznek majd az élen járó tekintélyes dolgozók, a tanácstagok, a népi ülnökök. A kormány a párt útmutatása alapján mindent elkövet azért, hogy az államigazgatásban a bürokratikus módszerek helyét az ügyek érdemi és gyors elintézése foglalja el, hogy az állami munka minden fokán a kérdések eldöntésénél törvényeink és rendeleteink szigorú megtartása és megtartatása legyen az irányadó. Mindez megerősíti népi demokratikus rendszerünket, a munkásosztály hatalmát, és elősegíti, hogy országunkban meggyorsuljon a haladás, és azok a nagyszerű célok, amelyeket a második ötéves tervünk irányelvet tartalmaznak, hiánytalanul megvalósuljanak. Hegedűs elvtárs ezután áttért a nemzetközi helyzet elemzésére, s először is a nemzetközi feszültség enyhüléséről beszélt. " A magyar kormány arra törekszik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke biztosításához — mondotta. — Ez a cél vezette kormányunkat akkor, amikor a hadsereg létszámát 20 000 fővel csökkentette, s amikor a közelmúltban határozatot hozott arról, hogy a déli határok után a nyugati határon is el kell távolítani a műszaki zárat. A kormány arra törekszik, hogy szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Tárgyalásokat kezdeményezett diplomáciai kapcsolatok felvételére Afganisztánnal, Brazíliával, Japánnal, Libanonnal, Mexikóval, Uruguayjal. Néhány nap múlva Magyarországra érkezik a finn parlamenti küldöttség. Meghívtuk a török parlament küldöttségét is, s reméljük, hogy hamarosan ellátogat országunkba. A múlt héten körünkben üdvözölhettük a brazil szenátus külügyi bizottságának elnökét, s a szenátus másik tagját. Ellátogatott hazánkba a brazil parlament képviselőinek népes csoportja is. Ugyancsak itt járt Szudán kereskedelmi minisztere és a közelmúltban Magyarország vendége volt egy burmai és egy egyiptomi miniszter. Egyre több kapitalista országgal kötünk gazdasági szerződéseket. A magyar kormány tehát nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is eredményesen munkálkodik a nemzetközi helyzet megjavításán, a béke fenntartásán. Együttműködésünk a szocialista tábor országaival egyre sokoldalúbbá válik. A magyar kormány küldöttsége, amely Gerő elvtárs vezetésével részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a múlt héten tartott berlini ülésszakán, ebben a szellemben működött közre az ott elfogadott határozat kidolgozásánál. Ez a határozat elősegíti, hogy az egyes országok természeti adottságaiknak legmegfelelőbben fejlesszék népgazdaságukat. Itt, Csepelen, az ország legnagyobb vasipari centrumában szeretnénk külön aláhúzni a szocialista tábor országainak gépipara közötti munkamegosztás hallatlanul nagy jelentőségét, amely lehetővé teszi, hogy az egyes országok messze szükségletükön felül gyártsanak egyes géptípusokat. Ily módon nagy szériában, gazdaságosan termelhetnek gépeket, jelentősen csökkentve az önköltséget, növelve a munka termelékenységét Nagy jelentőségű számunkra az alapanyagtermelésben való együttműködés, amelynek során Lengyelországból szenet, a Szovjetunióból vasércet, Romániából pedig földgázt fogunk kapni. A szocialista tábor országai között különösen jelentős az egyes országok dolgozói közötti személyes kapcsolatok kialakítása, a turistaforgalom, a küldöttségek látogatása. Ez év öt hónapja alatt hatóságaink kétszer annyi kiutazási engedélyt adtak ki, mint tavaly az egész esztendőben. A Minisztertanács a közelmúltban határozatot hozott, melynek értelmében a népi demokratikus országokba útlevél nélkül, a személyi igazolványhoz csatolt betétlappal és a fogadó ország vízumával lehet utazni. A határozatot az érdekelt országok kormányai most ratifikálták, s a rendelkezés két hét múlva hatályba lép. Ez az intézkedés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kiutazási engedély megszerzésének ideje lényegesen megrövidül, költségei pedig az eddigiek felére csökkennek. Külföldi kapcsolataink fejlesztésében jelentős esemény, hogy sikeresen befejeződtek Jugoszláviával a gazdasági és pénzügyi kérdésekről folytatott tárgyalások. Kedden Magyarország és Jugoszlávia képviselői aláírták a két ország közötti pénzügyi és gazdasági egyezményt, továbbá a műszaki és tudományos együttműködésre vonatkozó megállapodást A tárgyalások sikere annak köszönhető, hogy mindkét fél őszintén törekedett a megegyezésre. Az aláírt gazdasági és pénzügyi megállapodás szerint Magyarország öt év alatt — egyenlő részletekben elosztva — 85 millió dollárt fizet Jugoszláviának. E nagy összegnek a megfizetése természetesen komoly terhet ró népgazdaságunkra. A magyar kormány a tárgyalások során elismerte és vállalta az 1947— 1948-ban felvett jugoszláv kölcsön visszafizetését, amelyből — a kamatokat is számítva — mintegy 25 millió dollárt kitevő adósságunk maradt viszsza. De ugyanakkor a hátralevő mintegy 90 millió dollárt kitevő háborús jóvátételi öszszeg jelentős csökkentését kérte. Ennek a kérésnek a jugoszláv kormány részben eleget tett, amikor elengedte a hátralevő jóvátételi összeg egyharmadát, körülbelül 30 millió dollárt. Ezen az alapon jött létre a megegyezés. Jelentős a kedden aláírt műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezmény is, amely lényegében hasonló a szocialista tábor országai között már eddig is meglevő, ilyen jellegű megállapodásokhoz. Ez az egyezmény lehetővé teszi, hogy Jugoszlávia és Magyarország kölcsönösen átadhassa egymásnak a szocialista építőmunkában szerzett tudományos, műszaki ismereteit és tapasztalatait. Ugyancsak lehetőséget ad arra is, hogy kölcsönös alapon, hosszabb-rövidebb tanulmányútokra, gyárlátogatásokra küldhessünk kiváló mérnököket és szakmunkásokat, akik a helyszínen tanulmányozhatják országaink iparának legjobb technológiai folyamatait, technikai eredményeit. Hegedűs elvtárs a továbbiakban megállapította, hogy országunk bel- és külpolitikai helyzete egyre szilárdabb lesz. — A régi rend hívei közül is egyre többen látják, hogy az az út, amelyen országunk 1945 óta fejlődött, feltartóztathatatlanul vezet előre — mondotta. — Ebből a felismerésből a régi rend hívei közül is sokan (Folytatás a 4. oldalon) NÉPSZAVA : 1956.június: lyttertek