Népakarat, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. sz.)

1957-02-01 / 26. szám

BÁROM JELLEGZETES PORTRÉ az »évszázad perének« főszereplőiről. Balról jobbra: Polito volt római rendőrfőnök, aki el akarta tussolni a Montesi-botrányt, de leleplezték és rajtavesztett; Pietro Piccioni, a volt olasz külügyminiszter fia, Vilma Montesi gyilkosa; Ugo Montagna, a kalandor álmárki és a náci kémszolgálat ügynöke, aki tevékenyen részt vett a fényűző társaság orgiáiban és bűnös üzelmeiben A fővárosi károk felmérése a Statisztikai Hivatal közreadott anyaga alapján Az őszi események nagy ká­rokat okoztak a gazdasági élet minden területén. Teljesen pontos adatok még nem állnak rendelkezésre a károkról, de a Központi Statisztikai Hiva­tal most közreadott anyaga alapján már lehet valamelyest átfogó, előzetes tájékoztatást adni Az adatgyűjtésben részt vettek a minisztériumok, az országos főhatóságok, a helyi tanácsok és elsősorban a fővá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága. Ipar A Villamosenergiaipari Igaz­gatóság felügyelete alá tartozó erőművek területén a kohó- és gépipar kára 50,7 millió fo­rint, ehhez járul gépekben és berendezésekben 2,5, jármű­vekben 1,2, késztermékekben 21,4 millió forint. A Csepel Vas- és Fémművek összes ká­rosodása mintegy 15 millió forint volt. A Csepel Autó­gyárban a forgóeszköz-veszte­ség mintegy 14 millió, a Kis­pesti Traktorgyárban mintegy 1,6 millió forint. Közlekedés A fővárosi vill­amos közl­eke­­dés kára előzetes becslés sze­rint 25 millió forint. Legjelen­tősebb volt az a kár, amely a villamos felső vezetékeket érte: 40 százalék megsemmi­sült, 30 százalék megsérült. A megrongálódott vágányok hossza 3,4 kilométer. Megsé­rült 109 villamoskocsi és 16­­ trolibusz. Kereskedelem A Belkereskedelmi Minisz-­­ térium irányítása alatt álló, szervek árukészletében oko­­­zott kár 600 millió forintra be-­ csülhető. A kereskedelem élel-! miszerkészletének 8 százaléka,­­ai ruházati készletnek 5 száza-! léka, a vegyes iparcikk-kész-! letnek 2 százaléka semmisült­ meg, illetve tűnt el. Az áru-! házak károsodása körülbelül­ 150 millió forint. A kereske-! delmi berendezésekben, felsze-I reletekben és épületekben­­ ugyancsak 150 millió forint a­ veszteség. A szocialista keres-­ kedelem mintegy 25 000 bolt­­­jából 200 megsemmisült, 400 ■ súlyosan, 1500 könnyebben ■ megsérült. (A kiskereskedelem­ forgalma 1956. október 1-től, december 15-ig 12,4 milliárd­ forint volt, mintegy 21 száza-­­lékkal több, mint 1955 azonos­ időszakában. Ha ehhez hozzá-­ számítjuk a dolgozók munka-­ helyein vásárolt élelmiszerek­ két, a forgalom emelkedése a­ 25 százalékot is megközelíti.). Lakás Budapesten közel 20 000 la­kás sérült meg, vagyis az ősz- A közművek nem szenved­tek súlyosabb károkat. A csa­tornázási művek kára 3,8 mil­lió, a Fővárosi Gyógyfürdő Vállalaté 1,2 millió forint. A Gázművek károsodása mind­össze 160—170 000 forint. tézmények károsodása mintegy 15—20 millió Ft-ra becsülhető. Ennek körülbelül kétharmada épületkár, egyharmada pedig a berendezés és felszerelés el­pusztulása, illetve megrongá­lódása. A fővárosi tanács ke­zelésében levő kórházak kö­zül 27 sérült meg, kár: 3,8 mil­lió forint. Legtöbb a kár a IX. kerületi Schöpf-Merin kórházban, de jelentékenyen megsérült az Uzsoki úti, a II. kerületi József Attila, a pest­újhelyi, a VII. kerületi Mu­rányi és a Szövetség utcai, a VIII. Bókay János utcai és a csepeli Költői Anna utcai kór­ház. Művelődésügy Az oktatási intézmén­yek kö­zül 171 sérült meg, köztük 3 egyetem és főiskola­i karok összege 40 millió forint. Meg­sérült továbbá 42 filmszínház, a kár 3,8 millió forint. A Nem­zeti Színházat 1 millió forin­tos, az Erkel Színházat 150 000, a Blaha Lujza Színházat 120 000 forint kár érte. Súlyo­san megsérült a Nemzeti Mú­zeum és az Iparművészeti Múzeum, melyeknek helyre­­állításához 4,3, illetve 2 millió forint szükséges. Igen nagy a károsodás a gyűjtemény­­anyagban, de e kár mértékét még nem becsülték fel. A bu­dapesti Gorkij Könyvtár 15 000 kötete megsemmisült. Ezek a kiragadott adatok természetesen nem adhatnak még pontos képet a károk tel­jes értékéről, annál kevésbé, mert szinte felbecsülhetetlen az a kár, amely a termelés visszaeséséből, illetve elmara­dásából következett be. Budapest egész területén i­s gyorsan halad előre a helyre­­állítás. Először a könnyebben helyreállítható sérüléseket szüntetik meg. Az építkezé­sek ütemét ugyanis az a cél határozza meg, hogy minél rövidebb idő alatt minél több lakást tegyenek lakhatóvá. Rátkai Károly MEGJELENT : BUDAPEST STATISZTIKAI ZSEBKÖNYVE, amely rövid áttekintést ad a főváros társadalmi, gaz­dasági, szociális és kulturá­lis helyzetéről, fejlődéséről az 1949—1955 közötti idő­szakban. 135 oldal­­ára fűzve 10 Ft Figyelje a könyvesboltért kirakatait! Még csak fél tizenkettőt­­ mutat a villanyóra a Magyar ifjúság útja és a Bajcsy-Zsi­­­­linszky út sarkán. Az aszfal­ton visszhangzik lépteink ko­­rpogása. Hazafelé sietek a nép­­, télen utcán. A baráti társaság­ban gyorsan múlt az idő, és­­csak a búcsúzkodásnál vettem­­ észre, hogy elkéstem. A Nyugati irányából teher­autó közeledik. Az autó veze­tője észrevesz, kettőt, hármat­­ villant a reflektorral, a teher­autó éles csikorgással leáll.­­ És a következő pillanatban géppisztolyos karhatalmista főhadnagy ugrik le a kocsiról.­­Nem is igazoltat, hanem ha­tározottan, de udvariasan már tessékel is fel a teherautóra. Megfogtak, minek itt magya­­­­rázkodni... Telt ház! Odafönt »telt ház« fogad. Csupa­­kolléga«, akik szintén lekésték a 11 órát. Nevetés, üdvrivalgás fogad. — Gyere hapsi, ülj le ide mellém — invitál a sötétből egy borízű hang. És már le is nyomnak a padra. A szemben levő ülésről me­lankolikus férfihang csendül fel: — Te vagy a vágy. Te vagy a jó, Te vagy az élet — böm­böli, túlharsogva a motor za­ját. A teherautó végében a karhatalmista főhadnagy el­néző mosollyal szemléli a ve­gyes társaságot. Felfedezem régi ismerősömet, az egyik körúti grill kedvenc zongoris­táját. — Hát ilyen még nem volt !.—­ mondja szinte mentegetőz­ve —, a vendégeim egyre-más­­ra rendelték a nótákat, mire hazafelé indultam, elkap­tak..­. Ismerkedés A teherautó megáll a VI. kerületi rendőrkapitányság előtt. — Végállomás, kiszállni! — kiáltozza egy kucsmás, magas férfi. Alig áll a lábán, ketten segítjük le a kocsiról. Elindul a menet a kapitányságra, az udvaron keresztül a fogdába. Kellemes meleg van. A társa­ság libasorban vonul be ide, a fehérre meszelt, vasajtós helyiségbe. Percek alatt csoportok ala­kulnak. Odébb egy kockás in­gű férfit vesznek körül. — Mese nincs! — kiált fel. — Ne húzzuk az időt... — szól és a zsebéből piszkos kártyacsomagot húz elő. Jól öltözött fiatal férfi kér tüzet. Aztán elmondja, hogy mérnök. Este összeveszett a feleségével. Összepakolta leg­szükségesebb holmiját egy há­ Újból készpénzért vásárolunk Hálószobát, Kombinált bútort és mindenféle bútort. Telefonhívásra házhoz megyünk. HASZNÁLTCIKK KTSZ Telefon: 341—746, 125—438 Újból készpénzért vásárolunk férfi, női ruházati cikkeket, cipőt, fehérneműt, szőnyeget, függönyt, takarót, bőröndöt. Felvevőhelyeink: III. Vörös­vári út 11 VI. , Aradi utca 16 VII. , Tanács Körút 11 VII., Landler Jenő utca 47 Vili., Népszínház utca 20 Vili., Kun utca 12 tizsákba és elindult a sógorá­hoz. — A nagy idegeskedésben elfelejtettem, hogy tizenegy óra elmúlt — mondja. — Kár volt elindulni... „Szűrővizsgálat“ után hazakísérnek Közben nyílik a vasajtó, újabb és újabb későn járók kerülnek be. A benn tartózko­dók mindenkit megéljeneznek. Aztán ismét nyílik az ajtó. Az egyik padon üldögélő idősebb asztalost szólítják. Késő estig dolgozott. Igazolás után egyik karhatalmista kíséri haza Ru­das László utcai lakására. Az­tán a mérnököt hívják, őt is kísérettel szállítják haza. A rendőröknek — akik a szűrést végzik — jó a szemük. Még néhányan — jó­magam is — »szabadlábra kerülünk« és illő kísérettel hazamehetünk. Akik ottmaradnak, azoknak nem nagyon sürgős a dolog — ahogy a távozáskor láttam. Még fűti őket a szesz, »klub­életet« élnek a fogdában. , — Reggel négyig leigazol­tatjuk valamennyit — mondja búcsúzóul az ügyeletes rend­őrtiszt —, a gyanús elemeket leprioráljuk és ha nincs velük semmi baj, mehetnek haza is­ten hírével. Persze, ezzel a riporttal nem akarok kedvet csinálni a ké­sőn járóknak, annyi azonban bizonyos, hogy a rendőrség és a karhatalom a »záróratú lé­­pést« helyes emberismerettel és emberségesen végzi. De azért este 11 óra után jobb odahaza... Balla Ödön A tiszta lelkiismeret szava Bizalom ! Saik szó esik erről az utóbbi hóna­pokban. Mimi Damoklész kardja lebeg embe­rek, intézmények felett és kevés kifejezés hangzik el oly gyakran, mint az, hogy »nincs bizalmam ebben vagy abban«, »megingott a bizalmam«. Életeket és jellemeket megváltoz­tató folyamatok árja zúgott el fejünk felett, s ez nem maradhatott senkire sem hatástala­nul. Mert sokan voltak az ingadozók, a félem­berek, a pénz és pillanatnyi előnyök lovagjai. Sokakban csalódtunk, sokakból kiábrándul­tunk. A tisztulás megindult , és a szűrőn előbb­­utóbb fennakad minden salak. Ma mindenki­nek hitet kell tennie: kivel vagy? A néppel, az építő, végre i­gazán holnapot formáló, a ne­héz időkben is helytálló emberekkel? Vagy a könnyű életet keresőkkel, az előnyök lefölö­zőivel, a politikai szélkakasokkal? Tudsz-e helytállni akkor is, ha hálátlan dolog kemény­nek lenni? Tudsz-e ember maradni mindig, mindenütt? És akarsz-e szakítani a múltad hi­báival, a beléd gyökeresedett rosszal, amit annyian átkoznak manapság? Mert erre az utóbbi kérdésre is választ kell adni. És­­ sokaknak kell választ adni! Emberek tízezrei éltek és élnek ma is ha­zánkban, akik dolgoztak akkor is, amikor a Rákosi-klikk hibát hibára halmozott. Lehet, hogy nem léptek a politikai élet reflektorfé­nyes porondjára, nevük talán sohasem hang­zott el sajtóban, gyűléseken. Alig voltak va­lamivel többek, mint közkatonák — hiszen a nagy egészben nem játszottak számottevő sze­repet; egy-egy tégla voltak, végrehajtói felső rendelkezéseknek. De munkatársaik előtt nem egy helyen »Rákosiék kiszolgálóinál!«, »ráko­sistának« tűnnek. Kétségtelen, hogy bizalmat­lanság van irántuk. S felelőtlen, sőt ellensé­ges elemek sokszor szándékosan szítják is az ilyen hangulatot! És nap nap után tanúi le­hetünk, amint felhangzik a jelzés: »Nem bí­zunk X-ben, Y-ban. Rákosista volt — tehát ki vele!« Valóban, nem kevesen vannak, akikben jog­gal — de mennyire joggal! — nem bízhatunk meg többé. Nem lehet közöttünk a helye sö­tét bűnök elkövetőinek, lakájoknak, akik be­hunyt szemmel és páncélozott lelkiismerette hajtottak végre bármilyen utasítást. Nem le­szünk és nem is lehetünk elnézőek azok iránt, akik sárba tiporták emberi méltóságunkat, könnyedén és gátlástalanul eljászották bizal­munkat — akik vétettek, tudatosan vétettek ellenünk! De álljunk meg egy pillanatra! A nehéz és zavaros idők velejárója, hogy demagóg jelsza­vak is elhatalmasodhattak a közéletben. So­kan hajlamossá váltak a riasztó túlzásokra, az elhamarkodott és gyakran teljesen alaptalan ítélkezésre is. Vajon bűnös-e mindenki, akire most »pereát«-ot kiáltanak, akit elítélnek és megbélyegeznek, s akinek megtiport méltó­sággal kell távoznia munkahelyéről — az em­berek közül?! Ha tudunk könyörtelenek lenni és kemé­nyen beszélni, ha nem habozunk igazságot szolgáltatni, tudjunk nagyon körültekintően és csak lelkiismeretünkre és csak a józan észre és emberségre hallgatva mérlegelni és ítélni is. Mert­­ vannak emberek, akiknek nincs más bűnük, mint hogy beléjük gyöke­resedett, amiben évekig hittek, jó szándékúan vallottak. S most, hogy módszereik füstté vál­tak, hitük szertefoszlott és új, másfajta em­berekké kell lenniük — nehéz számukra az átalakulás. Becsületesek? Igen! Mert hittel tették, amit tettek, jó szándékkal, talán kevesebb éleslá­tással, min­t mások, de becsületes elgondolás sokkal. Jót akartak — és nem elsősorban az ő bűnük, hogy szándékaik nem vittek előbbre bennünket. Sokan közülük most is felelős, fontos be­osztásban dolgoznak. Tudásukra, szakértel­mükre, odaadásukra ma is igen nagy szüksé­günk van és nem engedhetjük­­meg magunk­nak, és nem is szabad megengednünk azt a luxust, hogy félreállítsuk őket. Való igaz, hogy lehetnek kifogások ellenük, hiszen nem­csak a vezérek, hanem a katonák is bűnösek az igazságtalan háborúban. Nem is lehet el­ítélni ma senkit, ha­­fenntartással figyeli az ilyen embereket. És egészen természetes, ha régi munkatársai türelmetlenül várják, kí­vánják megváltozásukat. A tiszta lelk­iismeret és az emberség, a jó­zan ész és a megértés azonban azt diktálja, hogy ne ítéljünk el mindenkit csupán azért, mert nehezebben ért meg dolgokat, vagy mert mélyebben vésődtek bele az elmúlt évek ká­ros vonásai is Kell, hogy végre — az októberi események szörnyű figyelmeztetése erre is int! — megtanuljunk különbséget tenni bűnös és félrevezetett között. Kell, hogy türelmesek és megértők — kell, hogy emberek tudjunk lenni! Az idő a legjobb kovács. S van-e ma Ma­gyarországon sok ember, akinek lelkében ne hagytak volna valamiféle nyomot a tizenkét évnek nemcsak soha el nem vitathatóan jó, hanem ma már nyilvánvaló árnyoldalai, sú­lyos hibái és tévedései is? Van-e, aki őszin­tén, szívére tett kézzel meri vallani: »Én rám semmi nem volt hatással, én saját akaratom­ból lettem olyan, amilyen vagyok.« Az idők elsöpörtek embereket, semmivé foszlattak nimbuszt és sokaiéról, nagyon so­kaikról máris lepattogzott a rájuk kövesedett vékony máz. Vannak , akik ma már próbál­nak kiszabadulni a beléjük nevelt hibák bék­lyóiból. Neheze­n megy? Sok még a buktató? Túl kell jutniuk rajta, mint a célegyenesen, amely a legnagyobb erőt kívánja! És egyet látnunk kell, eggyel számolnunk kell: a legtöbben nem vétettek annyit, hogy eldobjuk őket, a legtöbbnek nem szabad la­­kolnia az igazán bűnösök bűneiért. Változni akarnak ezek az emberek, s eh­hez bizalmat kérnek. Reméljük, az idő, a ma és holnap kohójában változnak is. S ma a leg­emberibb gesztus a bizalmat előlegezni ne­kik! Várkonyi Margit NE A SZATÓCS SZEMÉVEL... A munkástanácsok nehéz időben vették át a gyárakat, de tegyük hozzá: a nehezebb feladat még hátra van. Meg kell birkózni a gazdálkodás számukra még új teendőivel, éspedig úgy, hogy az üzem biztosan álljon meg a saját lá­bán. Munkástanácsaink már eddig is sok hasznos elképze­léssel segítették a gazdasági talpraállást — és nyilván még nagyon sok életrevaló megol­dást kell találniuk. A tapasztalatok azonban máris arra figyelmeztetnek, hogy sok helyen szatócs mód­jára járnak el. Helyes, ha ren­tabilitásra törekszenek, de helytelen, ha közben elejtenek olyan szempontokat, mint ami­lyen például a speciális gép­park, a kooperációban játszott szerep, a magas képesítésű szakember­gárda. A Csepeli Vas- és Fémművekben például egyszerre négy üzem akar rá­állni a mosógépgyártásra. A­­ négy üzem között van a ♦Nagytömegcikk-, valamint a Szerszám- és Készülékgyár is. Kétségtelen, hogy a mosógép manapság és feltehetően még sokáig keresett cikk — ahogy szaknyelven mondják: kurrens áru. Az ipar hosszú idő óta képtelen kielégíteni mosógép­ből az igényeket. Ez a tény kétségtelenül indokolttá teszi, hogy több üzemben készítsék. De talán érthető, ha azt mond­juk: lehetőleg lemezmunkával foglalkozó üzemek térjenek át a mosógépgyártásra és semmi esetre sem egy speciális, zömé-é­ben forgácsológépekkel ren­delkező szerszámgyár. Szer­számokat, készülékeket is le­het gazdaságosan gyártani — keresett cikk lesz ez is, mert már napjainkban érezhető a szerszám- és készülékhiány — és még inkább érződik majd néhány hónap múltán, amikor a felfutó termelés nagyobb m­ennyiségeket követel. Forgácsoló üzemben olyan cikket gyártani, amelyhez jó­formán egyáltalán nincs szük­ség forgácsológépekre, gazda­­saságtalan — a többi között már csak azért is, mert előbb fel kell futtatni a gyártást. Ehhez sok pénz, sok idő kell. Ugyanekkor vannak a»belőtt« üzemek, amelyeknek profiljá­ba tartoznak az ilyen jellegű munkák és erre vannak fel­készülve mind szakembergár­da, mind szerszámok szem­­pontjából Feltétlenül szükséges, hogy az ipar eddiginél nagyobb mértékben gyártson fogyasz­tási cikkeket és minőségi áru­val, bő választékkal elégítse ki a lakosság igényeit. De min­dent a megfelelő helyen gyárt­sanak, ott, ahol a leggazdasá­gosabb. Csak így tudunk or­szágos méretekben okosan és jól gazdálkodni, különben szétzilálódik iparunk és veszít teljesítőképességéből. Az or­szágnak pedig mind az export, mind a belföldi igények kielé­gítése szempontjából erős iparra van szüksége. Erre is gondoljanak a munkástaná­csok intézkedéseiknél. Kezde­ményezzék új cikkek gyártá­sát, olyanokét, amelyek kifi­zetődőek az üzem számára, de úgy válasszák meg, amit gyár­tanak, hogy az megfeleljen az üzem adottságainak, így jól gazdálkodhatnak üzemük, munkatársaik és az ország javára. Korner János A KOHÓ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉRIUM1 TERVEZŐ IRODAI 1 (I., Krisztina körút 55,­­ telefon: 358—599, 359—76*.,­­ 359—150, 159—870) vállalj» ! korszerű felület-, és hőkezelő üzemi berendezések tervezését és üzembehely». f­­zését, meglevő berendezésé, korszerűsítését

Next