Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)

1957-06-11 / 134. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­­ NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM.. 134. SZÁM FILLÉR 1957. JÚNIUS 11. KEDD A Magyar Népköztársaság kormányának és a Bolgár Népköztársaság kormányának nyilatkozata A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására 1957. június 5 és 11 között bol­gár kormányküldöttség látogatott a Magyar Népköztársaságba. A látogatás során a két kormány küldöttségei tárgyalásokat folytat­tak. A tárgyalásokon részt vett a Magyar Nép­­köztársaság kormányküldöttsége: Kádár Já­nos, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, Kiss Károly, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának tagja, Horváth Imre külügyminiszter, Antos István pénzügy­­miniszter, Némety Béla, a Magyar Népköz­­társaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe a Bolgár Népköztársaságban, és a Bol­gár Népköztársaság kormányküldöttsége, An­ton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a Bol­gár Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségé­nek tagja, Rajko Damjanov, a Bolgár Népköz­­társaság helyettes miniszterelnöke, kereske­delmi miniszter, Karlo Lukanov külügymi­niszter, Sztoján Toncsev város- és községgaz­dálkodási és útügyi miniszter, Krasztju Sztoj­­csev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Magyar Nép­­köztársaságban. A két kormányküldöttség a tárgyalásokon megvitatta a nemzetközi helyzet­ számos idő­szerű kérdését, eszmecserét folytatott a két baráti ország kapcsolatainak továbbfejleszté­séről és a szocialista tábor egységének további megszilárdításáról. A Bolgár Népköztársaság kormányküldött­ségének látogatása baráti és szívélyes légkör­ben zajlott le. A két küldöttség részéről köl­csönös megértés és teljes egyetértés nyilvánult meg az összes megvitatott kérdésekben. I. A két kormányküldöttség megelégedéssel állapítja meg, hogy a két ország baráti kap­csolatai minden téren megszilárdultak és to­vábbfejlődtek. A magyar és a bolgár nép ba­rátságának régi történelmi hagyományai van­nak. A két nép évszázadokon át hősies harcot folytatott a hódítók és idegen elnyomók ellen nemzeti függetlensége és szabadsága kivívá­sáért. A bolgár nép szívébe zárta a magyar nép hű fiait, Kossuth Lajost és Petőfi Sándort, nagyra becsüli forradalmi tevékenységüket. Kossuth Lajos az 1848—49-es évi forradalom leverése után menedéket talált a testvéri bol­gár nép körében. Az idegen elnyomás elleni hősi harcban a fényes jövőbe vetett hitnek ki­meríthetetlen forrása volt mindkét nép szá­mára Petőfi Sándor és Hriszto Botev forra­dalmi költészete. Költészetük sok magyar és bolgár hazafit lelkesített hősi harcra. A fasizmus ellen vívott harcokban a két nép barátsága tovább erősödött. A magyar nép élénken őrzi emlékezetében a bolgár nép nagy fiának, Georgi Dimitrovnak hősies példamuta­tását és nagyra értékeli a nemzetközi munkás­­mozgalom e kiemelkedő alakjának a kommu­nizmus ügyéért folytatott önfeláldozó harcát. A Szovjetuniónak a német fasizmus felett aratott történelmi győzelme megnyitotta az utat a két testvéri nép örök és megbonthatat­lan barátsága előtt. A magyar nép kegyelet­tel emlékezik azokra a bolgár hazafiakra, akik életüket adták a német fasizmus ellen, a Ma­gyarország felszabadításáért vívott harcok­ban és vérükkel pecsételték meg a két nép ba­rátságát. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság között 1948. július 16-án megkö­tött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény hozzájárult a béke megerősödéséhez Európában és kedvezően ha­tott a két ország széleskörű kapcsolatainak to­vábbi fejlődésére és megerősödésére. A szocializmust építő két ország kapcsolatai a lenini elvek alapján fejlődnek. Ezeknek az elveknek a következetes alkalmazása megnyil­vánult az 1956 október—novemberi magyar­­országi események idején is, amikor a testvéri bolgár nép jelentős erkölcsi és anyagi támo­gatást nyújtott az ellenforradalom ellen küzdő magyar népnek, s hozzájárult a magyar for­radalmi erők gyors győzelméhez. A magyar és a bolgár nép barátságának megerősítése, a Szovjetunió vezette szocialista országok együttműködése és megbonthatatlan egységük szilárd biztosítéka a két ország fej­lődésének, nemzeti függetlenségüknek és a béke megőrzésének. A világ első munkás-paraszt állama, a Szov­jetunió és a népi ,demokratikus országok igaz és őszinte barátsága egyik legfontosabb felté­tele s legfőbb bizonyítéka a proletár nemzet­köziség, a szocializmus és kommunizmus ügye iránti odaadásnak. II. A jelenlegi nemzetközi helyzet elemzése során a két kormány megállapítja, hogy a szocialista országoknak a békés egymás mellett élés meg­valósítására irányuló erőfeszítései ellenére az utóbbi időben az imperialisták részéről kísér­letek történtek a nemzetközi feszültség foko­zására. Az Északatlanti Szövetségbe tömörült országok agresszív imperialista körei az utóbbi időben fokozták a béke aláakmázására irányuló tevékenységüket. Anglia, Franciaország és Izrael alattomos támadása Egyiptom ellen a szabadságszerető egyiptomi nép hősies ellenállásával találko­zott és teljes kudarcot vallott. Az egész ha­ladó emberiség támogatta az egyiptomi nép­nek a támadók ellen vívott igazságos harcát. Az a határozott támogatás, amelyet a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a többi béke­szerető ország nyújtott Egyiptom népének, meghiúsította a hódítók terveit. A világ ha­ladó és demokratikus erőinek a reakció és a gyarmatosítás erői felett aratott hatalmas győ­zelme ellenére a helyzet a Közel- és Közép- Keleten továbbra is feszült. Az Egyesült Államok uralkodó körei a »Dul­les—Eisenhower-doktrina« segítségével új gyarmati rabságba akarják hajtani a Közel­és Közép-Kelet népeit, s ez véget vetne az arab országok nemrégen kivívott nemzeti füg­getlenségének és szuverenitásának. Az ameri­kai imperializmus ennek az »elv«-nek a leple alatt, az eszközökben nem válogatva igyek­szik elrabolni a Közel- és Közép-Kelet orszá­gainak természeti kincseit, megosztani az arab népeket abból a célból, hogy azokat az ameri­kai monopóliumoknak egyenként alávetve ag­resszív katonai tömbökbe vonja be. Erről ta­núskodnak a közelmúltban kirobbant jordá­­niai események is. Ezért a két kormány kije­lenti, hogy teljes egészében támogatja a Szov­jetunió kormányának a Közel- és Közép-Ke­let békéjére és biztonságára, valamint ez or­szágok belügyeibe való be nem avatkozásra vonatkozó nyilatkozattervezetét. A két kor­mányküldöttségnek az a véleménye, hogy e nyilatkozattervezetben lefektetett elvek meg­felelnek a Közel- és Közép-Kelet népei, vala­mint az egész világ békéért harcoló népei ér­dekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság kormányai ismét rokonszenvüket nyilvánítják az egyiptomi nép és kormánya iránt, s támogatják Egyiptom nemzeti függet­lenségének megvédésére irányuló erőfeszíté­seit. A felek továbbra is támogatják az arab né­pek nemzeti függetlenségük megőrzésére irá­nyuló törekvéseit és továbbfejlesztik baráti együttműködésüket a Közel- és Közép-Kelet országaival az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. A két kormányküldöttség megelégedéssel állapítja­ meg, hogy­ az­­19­56 október—novem­beri ellenforradalmi felkelés megítélése te­kintetében teljes az egyetértés a két kormány között. A külső imperialista agresszív körök­től támogatott magyarországi reakciós erők az előző vezetés által elkövetett hibákat és a ■Nagy—Losonczy-csoport áruló tevékenységét kihasználva, kísérletet tettek a népi demokra­tikus rendszer megdöntésére, a Horthy-fasiz­­mus visszaállítására, hogy a Magyar Népköz­­társaságot a szocializmust építő népek táborá­ból kiszakítva, európai háborús tűzfészekké változtassák. A Szovjetunió a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány kérésére segítséget nyúj­tott a magyar nép hazafias erőinek az ellen­forradalom leveréséhez. A két kormány telje­sen egyetért abban, hogy ezzel a Szovjetunió proletár internacionalista kötelezettségének tett eleget és hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar dolgozó nép sikeresen megvédje demok­ratikus és szocialista vívmányait. A magyar kormány és az egész magyar nép nagyra értékeli a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország — köztük a Bolgár Népköztár­saság — testvéri segítségét, amely lehetővé tette, hogy a magyar nép gyorsan felszámolja az ellenforradalom által okozott károkat és si­keresen folytassa a szocializmus építését. A bolgár nép őszintén örül azoknak a jelen­tős sikereknek, amelyeket a magyar nép a népgazdaság helyreállításában, az ellenforra­dalom következményei eltüntetésében és a népi hatalom megerősítésében rövid idő alatt elért. Ezek a sikerek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány helyes politikájának és ve­zetésének, a magyar nép lelkes munkájának, a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok önzetlen segítségének köszönhetők. A Bolgár Népköztársaság kormánya újra ki­jelenti, hogy a magyar nép és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány számíthat a bolgár nép és a bolgár kormány testvéri tá­mogatására a szocializmus építésében. Az 1956 október—novemberi ellenforrada­lom megmutatta, hogy az imperialista körök fokozott erőfeszítéseket tesznek a szocialista tábor egységének megbontására és régi ha­talmi pozícióik visszaszerzésére. A magyar­­országi ellenforradalom tanulsága, hogy a szo­cialista tábornak fokoznia kell éberségét az imperialista provokációkkal szemben és min­den erővel tovább kell szilárdítania egységét. Ma, amikor az Egyesült Államok agresszív körei és a többi imperialista ország minden lehetőt megtesz a népek szabadságának és nemzeti függetlenségének aláaknázására, a szocialista tábor egységének megbontására, a szocialista országok legfontosabb feladata a védelmi jellegű Varsói Szerződés további erő­sítése. Amíg fennáll a háborús Északatlanti Szövetség, amelynek támadó céljai ismerete­sek, amíg az imperialisták folytatják háborús előkészületeiket és amíg az európai kollektív biztonság rendszerét nem sikerül megvalósít­­ani, fenn fog állni a varsói védelmi szövet­ség is — a béke tényezője Európában. Csak az európai katonai csoportosulások felszámo­lása és európai kollektív biztonsági rendszer­rel való felváltása teremtheti meg a tartós béke feltételeit. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság kormányai úgy látják, hogy nor­mális és baráti kapcsolatok kialakítása min­den országgal, tekintet nélkül azok politikai és társadalmi rendszerére, a velük való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése hozzá fog járulni a feszültség enyhítéséhez és a nemzetközi helyzet megjavulásához. Mivel a »közös piac« és az »Euratom« szervezetek­ben részt vevő országok egyben tagjai a tá­madó céljáról ismeretes Északatlanti Szövet­ségnek is, s ezek a szervezetek az európai kollektív biztonság ellen irányulnak, a két kormány elítéli a hasonló jellegű szervek lét­rehozását. Mindkét kormány egyetért a Szovjetunió­nak azzal a javaslatával, hogy az európai or­szágok kössenek gazdasági együttműködésre vonatkozó szerződést, mert ez akadályozná Európa kettészakítását és a háborús előkészü­letek fokozását. A két ország népei figyelemmel kísérik és feltétel nélkül támogatják a német népnek egységes, demokratikus és békeszerető állam­ban való egyesüléséért folyó harcát, amelynek szilárd támasza a Német Demokratikus Köz­társaság. A Német Szövetségi Köztársaság újra-felfegyverzése és részvétele a támadó Északatlanti Szövetségben, valamint e szövet­ség utolsó ülésszakának határozata a nyugat­német hadseregnek atom- és hidrogénfegyve­rekkel való felszerelésére, megnehezíti Né­metország egyesítését és veszélyezteti Európa békéjét. Németország csak tárgyalások útján, a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kölcsönös megér­tése alapján egyesíthető. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok kormánya atom- és hidrogénbombákkal, va­lamint távirányítású­­atomüövegekkel felsze­relt­ katonai egységeket helyezett el a­ Német Szövetségi Köztársaság, ■ Nagy-Britannia’ és más nyugat-európai államok területén, a két kormány teljes határozottsággal tiltakozik az atomháború ilyen előkészületei ellen, mert ez súlyos csapással fenyegeti az egész emberisé­get; a két kormány kijelenti, hogy az összes békeszerető országokkal összefogva folytatja harcát az atomháború kirobbantásának meg­akadályozásáért. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság kormányai szükségesnek tartják, hogy megegyezést kell elérni a lefegyverzés és európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtésének kérdésében. E kérdések megoldá­sára a Szovjetunió több ízben tett javaslato­kat, amelynek elfogadása jelentős mértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhülé­séhez. A két kormány teljes mértékben egyetért a leszerelésre vonatkozó ez év március 18-i és április 30-i szovjet javaslatokkal és kijelenti, hogy továbbra is erőfeszítéseket tesz a fegy­verkezés csökkentésére, követeli az atom- és hidrogénfegyverek betiltását, valamint az azokkal kapcsolatos kísérletek beszüntetését. Az Egyesült Nemzetek tekintélyének és a világ békéjéért folyó harcban való szerepének­ megerősítése végett szükséges, hogy haladék­talanul helyreállítsák a Kínai Népköztársa­ság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államok kormá­nya kísérletet tett arra, hogy több kapitalista országra rákényszerítse saját politikáját a Kí­nai Népköztársaság elszigetelésével kapcso­latban. Ezen kísérletek csúfot kudarcot val­lottak, amikor néhány kapitalista ország elha­tározta, hogy a Kínai Népköztársasággal hely­reállítja kereskedelmi kapcsolatait. A két kormány újólag megállapította, hogy nincs olyan fontos nemzetközi kérdés, mely­nek rendezése a 600 milliós kínai nép és an­nak kormánya nélkül megoldható volna. A magyar és a bolgár nép feltétel nélkül támo­gatja a kínai nép igazságos harcát Tajvan szi­getének felszabadításáért az amerikai meg­szállás alól. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság érdekelt a Balkán és Közép- Európa békéjének megerősítésében.­A Magyar Népköztársaság kormánya meg­elégedéssel állapítja meg, hogy a Bolgár Nép­­köztársaság kormánya jelentős erőfeszítéseket tesz a balkáni államok közötti jószomszédi és baráti viszony megteremtéséért. Ezt a célt szolgálják azok a kezdeményezések, amelyeket a bolgár kormány tett a balkáni országokkal való politikai, gazdasági és kulturális kapcso­latok kiszélesítése végett. Mindez jelentősen hozzájárul a béke megőrzéséhez Európa e tér­ségében. A két ország és a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai javulóban vannak. A Magyar Nép- A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság nyilatkozatát bolgár részről Anton Jugov miniszterelnök, magyar részről Kádár János miniszterelnök írta alá I­4 Hétfő este aláírták a bolgár—magyar kormány és pártnyilatkozatokat A Magyar Népköztársaság kormányának és a Bolgár Népköztársaság kormányának megbízottai között 1957. június 5-én tárgyalások kezdődtek Budapesten. A tárgyalások 1957. június 10-én értek véget és ennek eredményeként ugyanaznap este 20.45 órakor a parla­ment Munkácsy-termében közös nyilatkozatot írtak alá. A tárgyaláson részt vettek a magyar és a bolgár kormányküldöttség tagjai, valamint a következő szakértők és tanácsadók: magyar részről Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Droppa Gusztáv külkereskedelmi miniszterhelyettes, Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Mányik Pál, a Külügyminisztérium I. számú poli­tikai osztályának vezetője, Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Ustor Endre, a Külügyminisztérium jogi- és konzuli osztályának vezetője, Réti László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, Subik István, a­ Külügyminisztérium I. számú poli­tikai osztályának helyettes vezetője. Bolgár részről: Anani Panov, a Tervhivatal elnökhe­lyettese, Emil Razlogov kereskedelmi miniszterhelyettes, Jurukov földművelésügyi minisz­terhelyettes, Vaszil Vaszilov külügyminisztériumi osztályvezető, Jordan Sztefanov, a proto­­koll-osztály vezetője a bolgár külügyminisztériumban, Eduard Szafir, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Borisz Cvetkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága külügyi osztályának munkatársa. A nyilatkozatot magyar részről Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, bolgár részről Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke írta alá. A kormánynyilatkozat aláírásával egyidejűleg írta alá magyar részről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, bolgár részről Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt központi bizottságának első titkára a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt közös nyilatkozatát is. Az aláírásnál jelen voltak magyar részről: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Marosán György­­ államminiszter, az MSZMP intéző bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Fehér Lajos, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Somogyi Miklós, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, az MSZMP intéző bizottságának tagja és a Központi Bizottság titkára, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszter­helyettes, Szirmai István, a forradalmi munkás-paraszt kormány tájékoztatási hivatalá­nak elnöke. — Bolgár részről: Varban Canev nagykövetségi tanácsos, Vladimir Nedjalkov nagykövetségi első titkár és Jordan Dikanarov kereskedelmi képviselő. A kormánynyilatkozatot mindkét országban egyidejűleg hozzák nyilvánosságra.

Next