Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)
1958-06-01 / 128. szám
Kinek segít a paksi tanács „be nem avatkozási politikája“ Néhány megjegyzés egy különös lakásügyhöz »Kérem, próbáljanak segíteni rajtam. Ha módjukban áll, adják hírül, mit csinálnak velem, leplezzék le a törvénynek azt a sok kijátszását, amelyekkel szemben találtam magam. Végsőkig elkeseredett ember vagyok, pedig zavartalan munkámtól betegeim egészsége függ.« Betű szerint nem magánlaksértés... Illyés Ernő paksi jogász 12 éve lakik jelenlegi lakásában, egy családi házban, amelyet a tulajdonos néhány hónappal ezelőtt eladott a helybeli szabómesternek, Bányai Lajosnak. Bányainak volt már ugyan lakása, ezt azonban értékesítette, és ki is költözködött belőle, mivel beköltözhető lakásért általában többet fizetnek. Jónéhány ezer forinttal magasabb áron megvette ezt a házat, s — arra hivatkozva, hogy neki is laknia kell valahol — elhatározta, hogy valami módon beköltözik újonnan vett házába. Ehhez azonban természetesen el kell távolítania onnan a fogász családját. Felajánlott egy cserelakást Illyésnek, a fogász azonban ezt nem találta megfelelőnek, mert rendelőjét lakásától egy kilométerre kellett volna elhelyeznie. Illyés újabb cserelakás megjelölését kérte. Ehelyett azonban április 19-én délben megjelent a háziúr és Illyés távollétében — tizedmagával fejszékkel, csákányokkal, létrákkal »rohamozta meg« a házat, a váró és rendelő felől leverte a tetőt, kidöntötte a kaput és a kerítés egy részét is. Majd építeni kezdtek a munkások, és az udvaron a fogász zárt verandájából — kidobálva a bútorokat — kis szobát alakítottak a háztulajdonos részére! A fogász panaszra ment a községhez és a járási ügyészhez. Az ügyész le is állíttatta az építkezést, azt a panaszt azonban, amelyet magánlaksértés miatt emelt, elutasították. Indok: »Nem lépték át az építők a lakás küszöbét, tehát nem történt magánlaksértés.« Ha a paragragfusokat nézzük, valóban nem történt. Csak éppen az nem világos, miért lehetett teljesen büntetlenül kerítést, falat dönteni, feldúlni egy család nyugalmát. Építési engedély — utólag ! S íme, valóban büntetlenül tehették mindezt. Illyés Ernő a következő héten értesítést kapott, amely szerint: a tanácsi szervek »utólag építési engedélyt adnak« a háziúrnak — az építkezés megkezdése és befejezése után vagy 10 nappal! Vagyis, ahelyett, hogy arra kötelezték volna, bontsa le az engedély nélkül emelt falakat, inkább jóváhagyták törvénysértő eljárását. Ez annál is furcsább, mert a kicsi, 3- 3,5 méteres szobácska nem is használható lakás céljaira. A sok SZTK-beteg gyógyító- jának problémája kicsit köz- ügy, s ezért is felvilágosítást kértünk a tanácselnök helyet-,tesétől a tanács eljárásának okairól. A válasz lényege:: „Két magánember ügye! Egyébként is a tulajdonosnak; joga van a házához; nekünk kötelességünk támogatni őt.« Igazságtalan és törvénytelen; eljárás A tanács eljárása nem igaz-« ságos, és nem is törvényes. Egyrészt elmulasztották figyel- meztetni a tulajdonost, hogy három cserelakást köteles fel- ajánlani, s ha a bérlő egyet sem fogad el, akkor is a bíró-ság hivatott eldönteni, kinek van igaza. Másrészt: a tanács arra hivatkozik, hogy nem avatkozik az »ügybe«. Ugyan-akkor nagyon is hathatósan védi — nem a szerinte is igen, jó munkát végző SZTK-jo- gászt, hanem a szabó érdekeit. Furcsa történet. Mindenütt elismerik, hogy rendes, dol-l gos emberről van szó. Fontos munkát végez, s panaszát a fe-lettes orvosi szervek és a köz- ségi pártszervezet is figyelem- re méltónak, igazságos, méltá- nyos elbírálást igénylőnek tartja. Mindenesetre: igen üd- vös lesz, hogy fellebbezését a megyei, tanács most alaposan, és lelkiismeretesen megvizs gálja, és igazságot tesz! Várkonya Margit ! Szerető, nyájas és meghatóan jóindulatú hangulatban ültek mind az öten a dunapart alsó kövén , addig a pillanatig, amíg a horgász meg nem jelent. A rövid nadrágra vetkőzött aggastyán békésen simogatta gyér kecskeszakállát s időnként megáztatta bütykös lábaujját a vízben, a két kölyök testvéri egyetértésben dobálta a félkilós tégladarabkákat az arra húzó evezősök csónakjai felé s a párocska összebújva, derék szerelmespárhoz illően turbékolt a szögletben. A horgász jött. Zöld vászontáskáját lendületes hévvel dobta a lépcsőre, dobozokat, zacskókat és gilisztákat kapirgált elő, majd egy puskaformájú horgászbotra körülbelül 40 méternyi zsinórt csavart. A spárga végére kötött ólomgolyót lasszószerűen himbálva, messzire bevetette a vízbe és várt, öten nézték. A spárga rángatózott, csavarodott, libegett, aztán megfeszült. — Pedzi már — dünynyögte a halász és rántott egy aprócskát rajta. — Nem a be is kapta — és még nagyobbat rántott. — Jött is az egész alkotmány mindjárt — de a spárga végéről már hiányzott a drága, szent ólomdarab. No meg a kukac. Az aggastyán abbahagyta a lábáztatást. — Ez egy kitűnő horgászterület — rázta ki szandáljából a vizet és szemrehányóan, oktatólag nézett a halászra. — Két éve 45 centis potykát fogtam ott, a cölöpnél. — Hát. — A horgász összevonta szemöldökét, kicsit töp- A szeping. PottyáSZ is a U&idU rengett, aztán jóindulatúan bólintott. — Lehet. Megpróbálom gömbölyű ólommal és két kukaccal. Csobbant a víz, a spárga kunkorgott, tekergett, szipákolt — majd megfeszült. Negyedik rántásra már szépen jött, igaz, horog nélkül megint és ötméternyi a zsinórból szakadozott rongyként csüggött szomorúan a boton. — Azt a... — A halász feltekerte a zsinórt és újabb kukacot tűzött újabb horogra. A két kölyök, eddigi méla hallgatását feladva, valahonnan egy ócska merőkanalat kapart elő s öt lépéssel odébb lázas szorgalommal merítgette a vizet. — Lágymányoson, emlékszel Pufi, ilyen kilós harcsát fogtam ezzel — pacskolt a szeplősebb orrú. — Mindenhol lehet horgászni, csak érteni kell hozzá. — Vart, akinek a kezében a kapanyél is halat fog — bölcselkedett a másik. — Én a magam részéről a levesszűrőt szívesebben használom. Valahogy modernebb, mint ezek a mai horgok ... Az ólom megint repült, indulatosan csikorogva és füstölögve, belevágódott a vízbe s húzta a drága szép fonalat.] Kimeredt szemmel leste gazdája a partról, mint hintázik, a kis bója. Most rántott rajta egyet, az egész alkotmány, zsupsz, eltűnt, csak kétméter-nyi spárga csüggött némán és elhagyottan a bot végén. ', — Ez nagy hal volt — csi-pogta az ifjú szerelmespár női, fele. — Ugye, Dódika? Csak szegény bácsinak nem sikerül ... Van az így ...Az egyiknek sikerül, a másiknak nem ... Bezzeg, ha te horgásznál, Dódika... — No, persze — bólogatott intelligensen Dódika. — A hal is érzi, ki fogja a bot végét, érzi az erőt. Egyszer, tavaly, Szemesen... — 1-ilgen — mekegte bal oldalt az aggastyán — ott én is horgásztam. Csak nem ólommal, az ólom nem ér sem ] mit. Meg itt a Dunán a halak ] nem szeretik az ilyen tekergős] kukacokat sem... A horgászbot remegve csa-', pótlott a vízre, gazdája rák-', vörösre gyulladt arccal pró- '■ bált valamit mondani. Nem', tudott. Szétrúgta horgait, ku-', kacait és remegő lábakkal tá- molygott fel a lépcsőn az útra. — Levesszűrő, merőkanál...* Szemes ... tekergők — nyögte, artikulátlanul és imbolyogva futott el a partról. — Napszúrást kapott — ál- lapította meg a szeplősebb gyerek. — Kár érte — csiri-i pelt a bájos, szerelmes lánykat — olyan szimpatikusan horgá-', szott. Csak mintha kissé ide-' gesnek látszott volna. Csak', tudnám, mitől? Hiszen ez a, legmegnyugtatóbb sport a vi-lágon... » V. M. : »MEZÍTLÁBAS« labdarúgómérkőzéseket rendeznek a fóti Gyermekváros lelkes lakói. Képünk a nagy izgalommal várt mai összecsapás edzőmérkőzéséről készült (MTI Fotó : Petrovics László felvétele* ASZEGED*, TENGERJÁRÓ HAJÓ, amely Isztanbulba és Alexandriába viszi a magyar ipar termékeit, visszafelé pedig importárut szállít, gondos javítómunka után május 31-én útnak indult (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) NI . Mondd, ami igaz, ígérd, ami megvalósítható aZ ÉLETBEN mindenütt együtt vannak a kommunisták és a pártonkívüliek. Egymás mellett dolgoznak a gyárban és az irodában. • Együtt tapsolnak a színházban, együtt várakoznak az orvosi rendelőben, együtt utaznak a villamoson. Külsőre semmi különbség közöttük. És mégis: az egyik tagja a kommunisták pártjának, a másik nem. Ez pedig vitathatatlanul különbség. A pártonkívülivel szemben az a követelmény, hogy legyen hű polgára a szocialista hazának és végezze becsülettel a munkáját, így a maga javát és a köz üdvét is szolgálja. A párttagnak ennél több kötelessége van, ő, hogy úgy mondjuk, nemcsak saját magáért felel, felelősséget vállal, mégpedig önként, szabad elhatározásából másokért is, az egész társadalomért. Kötelezi magát, hogy megtartja a pártfegyelmet és üzemi vagy hivatali munkáján kívül politikai munkát is végez, magyarázza és érthetővé teszi a párt politikáját, szervezi a tömegeket. Hogy mindezt sikerrel tehesse, arra kell törekednie, hogy a legjobbak legyenek a kapcsolatai azokkal a dolgozókkal, akik nem tagjai a pártnak. A párttagok kötelességei tulajdonképpen kétfélék. Egyik csoportjuk azt írja elő, mit kell tenniük a párton belül, melyek a pártfegyelem követelményei. A másik csoport arról szól, hogyan kell dolgozniuk a párttagoknak a párt politikájának védelmében és végrehajtásában. E kötelezettségek között az egyik legfontosabb a tömegkapcsolatok ápolása, és gyarapítása, és nem akárhogyan, hanem a párt politikája alapján. Nem kell meghátrálni tehát a demagógia előtt, nem szabad megvalósíthatatlan követelések szószólóivá válni — az ilyesmiből nem lesz tömegkapcsolat. A párt úgy közeledik a tömegekhez, hogy azt mondja, ami igaz, s csak azt ígéri, amit a néppel együtt meg is tud valósítani. » A TÖMEGKAPCSOLATOK- arRÓL mindig sokat beszéltek párttagok és pártonkívüliek. Volt idő, amikor megkopott a szó, volt, amikor üresen kongott. Most megint igazi tartalommal telítődik, újra azt fejezi ki: a párt valóban együtt akar élni, eggyé akar forrni a tömegekkel. A párt szervezeti szabályzata az ellenforradalom előtt azt írta elő, hogy a párttagnak erősítenie kell kapcsolatait a tömegekkel, fel kell világosítania őket a párt politikájáról, a tömegek tanácsadójának, vezetőjének kell lennie. Természetesen badarság lenne azt állítani, hogy az ellenforradalom előtti években a szervezeti szabályzat e szófukar fogalmazása miatt lazultak meg a pártot a néppel összefűző szálak. Nem, a hiba mássutt volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt konferenciájaazonban mégis a réginél jóival pontosabban és részletesebben írta elő a párt szervezeti szabályzatában. Így iszol az erre vonatkozó pont: ’■»A párttag kötelessége, hogy állandóan erősítse a tömegekhez fűződő kapcsolatait, mert a párt ereje és legyőzhetetlensége a dolgozó néphez fűződő eleven és elszakíthatatlan kapcsolatában van. Szakadatlanul küzdjön a dolgozók jogos igényeinek és szükségleteinek kielégítéséért, világosítsa fel a pártonkívüli dolgozókat a párt politikájáról és határozatairól, legyen tanácsadójuk és vezetőjük. Kötelessége, hogy tanuljon a tömegektől.« AZ A SZÓ, hogy »tömegkap** csolat«, eléggé száraz, nem a legszebb terméke a politikai nyelvnek. A mögötte rejlő fogalom azonban, amit oly tömören fejt ki a szervezeti szabályzat, maga az élet, a gazdag, bonyolult, ezerarcú élet. Négyszázezer tagja van a pártnak, de több millió a dolgozó ember. Épül a szocializmus, a sok millió dolgozó építi önmagának, családjának, gyermekeinek. A szocializmus építése az egész nép ügye és érdeke, de a népet vezeti a munkásosztály, a munkásosztály élén pedig ott van a párt, a munkásosztály, az egész nép pártja. A kommunisták és a pártonkívüliek között az az egyik fő különbség, hogy a kommunistáknak kötelességük világosabban látni, jobban eligazodni az élet bonyolult problémáinak útvesztői között és kötelességük állandó lelkiismeretvizsgálatot tartani, eleget tesznek-e kötelezettségeiknek. Millió és millió ember dolgozik becsülettel az országban, mert tudja, hogy a becsületes munkának megvan a jutalma. Sok ember azonban örül saját eredményeinek, de nem érzi, hogy amikor maga derekasan dolgozik, a köznek is használ. A kommunistától azt követeli a párt, hogy dolgozzék jól a munkahelyén és tegyen meg mindent, hogy a pártonkívüli dolgozókban felébressze és élesztgesse az egyéni érdek és a közérdek összetartozásának tudatát. Négyszázezer kommunista nem tudja felépíteni az új társadalmat, de hiszen az új társadalom megteremtése nem is csak a négyszázezer kommunista érdeke és ügye. Hiba az is, ha a nép nem érzi a maga ügyének a szocializmus építését: nem a nép, hanem bizony a kommunisták hibája. Épp ilyen hiba az is, ha akadnak olyan kommunisták, akik úgy képzelik, hogy a szocializmus építése — ha szabad ezt mondanunk — a párt belügye. Az egészséges az, ha a kommunisták mindig a népre támaszkodnak, szavuknak hitele van a tömegek előtt, s a nép, magáénak érezvén az ügyet, követi őket. Elmondhatjuk, hogy a párt ma minden feltételt megteremt ehhez. Ezer és ezer jele van annak, hogy a nép is figyel a pártra. Várja a felvilágosító, magyarázó szót, a párt szavát PÁRIZSBAN az Humanité*■ szerkesztőségében ez a felirat olvasható a falon: »A tegnapi lapot senki sem olvasta.« Annak a lenini tanításnak tömör és szellemes alkalmazása ez, hogy a tömegeket napról napra állandóan fel kell világosítani és meg kell győzni a párt politikájának helyességéről. Igen , »a tegnapi lapot senki sem olvasta«. A párttagok ma nem hitetik el magukkal, hogy már mindenki mindent tud és mindent ért. Nem esnek az ellenkező hibába sem, nem ismételgetnek unos-untalan közismert alapigazságokat, nem elégszenek meg az alapigazságok hirdetésével, behatolnak a részletekbe is. Sok millió hazánkban a felnőtt, gondolkodó, a haza ügyei iránt érdeklődő ember. Túlnyomó többségük egyetért a szocializmus építésével és helyesli a párt és a kormány politikáját. De nem mindenki ért mindent! Nem mindenki érti, miért szorgalmazza a párt a mezőgazdaság szocialista átszervezését, nem mindenki érti a proletár internacionalizmus lényegét, nem is beszélve arról, hogy nem mindenki látja — és sajnos, nem is mindig láthatja — az alacsonyabb állami és pártszervek intézkedéseiben a párt hamisítatlan politikáját. Naponta száz- és százezrek formálnak véleményeket, bírálnak vagy helyeselnek, kérdeznek vagy megállapítanak, az élet egy-egy jelensége, egy-egy helyi állami tisztviselő, pártfunkcionárius vagy hatóság intézkedései alapján. Vannak kis problémák, és kis sérelmek, de ha nem válaszolnak rájuk, és nem oldják meg őket, nagy problémákká és nagy sérelmekké nőnek. A kommunisták dolga, hogy mindenütt ott legyenek, ahol az emberekben kétely támad, ahol az emberek ajkára kérdés tolul, ők vállalják, hogy az elsők lesznek, akik mindenre türelmesen, higgadtan választ adnak. ELŐSZÖR: JÓ POLITIKA, ■*“' másodszor: jó pártmunka kell ehhez. Mert még a legjobb szándékkal végzett pártmunka is hatástalan lehet, ha hiba van a politikában — és erre volt nálunk példa. Fordítva is igaz: még a legjobb politika végrehajtása is akadozhat, ha hiányzik a jó pártmunka, a jó politikai felvilágosító munka. Most bátran mondhatjuk, hogy megvan a tömegkapcsolatok ápolásának legelső és legfontosabb feltétele, a helyes politika. A párt a múlt tanulságainak lelkiismeretes figyelembe vételével dolgozta ki az ellenforradalom leküzdésének, a politikai és a gazdasági konszolidációnak és a szocializmus további építésének politikáját. Az eredmény nem is maradt el: a munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiban elszigetelődött az osztályellenség s megvan a bizalom a párt iránt. Az értelmiség tekintélyes része ma már szintén a párt és a kormány mögött áll. Bizalom van a népben a párt iránt azért is, mert helyes a politika, de azért is, mert a nép érzi, hogy a párt és a kormány is bízik, kezdettől fogva bízott benne. Bízott a magyar szocialista erőkben, a nagymúltú magyar szervezett munkásságban, amikor abban a tudatban indította meg harcát az ellenforradalom ellen, hogy a nép követni fogja. Igaza lett. Bízott, amikor nyíltan beszélt a tömegeknek a legkényesebb politikai kérdésekről az ellenforradalmi uszítás közepette, a mesterségesen szított nacionalizmus és a szovjetellenesség árjában. És nem csalódott. Bízott, amikor őszintén feltárta az ország gazdasági helyzetét és a dolgozók öntudatára apellált. A gazdasági konszolidáció mutatja, hogy helyesen tette. A bizalom jele, hogy a párt és a kormány mai vezetői szüntelenül a munkások, a parasztok és az értelmiségiek között vannak, velük élnek és a kölcsönös megbecsülés jegyében megbeszélik velük az ország dolgait. A párt határozott álláspontja, hogy a pártfunkciókon kívül minden posztnak nyitva kell állnia a népköztársaság alkotmányához ha valamennyi dolgozó előtt. Ez is annak jele, hogy a vezetők bíznak a népben és azt akarják, hogy a nép fiai hatalmas hazafias frontban tömörülve, tevékenyen vegyenek részt a közügyek intézésében. Minden ember képet alkot magának a pártról. Két dologtól függ, hogy milyen ez a kép. Függ a párt általános politikájától és függ az egyes párttagoktól. Négyszázezer kommunista él együtt, dolgozik együtt a tömegekkel. Mindegyikük hozzájárul egyegy ecsetvonással ahhoz a képhez, amelyet a nép a pártról alkot. Nagyon sokan nem a párt általános politikájából szűrik le véleményüket, hanem a velük együtt dolgozó egy vagy néhány kommunista cselekedetei és magatartása után ítélnek a pártról. Nos, épp ez teszi a kommunisták kötelességévé, hogy valóban segítői, tanácsadói legyenek a népnek, legyenek a jogos igények és szükségletek kielégítésének harcosai. Ez követeli meg a kommunistáktól azt, hogy tanuljank a tömegektől, hallgassanak a bíráló szóra. Ezért látnak bennük a tömegek is támaszt és vezetőt. A szektásság és a dogmatizmus nagyon sokat ártott a párt tömegkapcsolatainak. Nemcsak a párt politikájában idézett elő torzulásokat, hanem rossz hatással volt a párttagok magatartására is. Nemcsak elzárkózást jelentett, hanem egyfajta szerzetesi ridegséget, fölényeskedést és gőgöt is. A múlt tanulságainak levonásához tartozik, hogy a kommunisták szakítottak az ilyesfajta magatartásbeli hibákkal, amelyek egyébként is ellenkeznek az emberi természettel. Természetes, hogy a kommunista együtt örül, mosolyog, vigad a nem kommunistákkal és éppúgy közöttük él, a munkán kívül is, ahogyan a munkában. Csak abban különbözik a többi munkástól, a többi paraszttól és a többi értelmiségitől, alkalmazottól, hogy áldozatkészebb, mint ők, többet vállal, mint ők és meszszebb, lát, az élen halad mindig, amikor a nép ügyéről van szó. Darvasi István