Népszava, 1959. május (87. évfolyam, 101–126. sz.)
1959-05-01 / 101. szám
A Hány leányálom és legényvágy áhította már a májusi frigyet! Ki tudná megmondani, hány szerelemre ütötte rá a házasság pecsétjét ez az orgonavirágos, szép tavaszi hónap. Böngészek az archívumban. Vajh, mit mesélnek a májusról, a májusi szerelemről és házasságról a régi újságok, amelyeknek lapjain sárga ecsetjével már pingált az idő. »... értesítjük a tisztes polgári társadalmat, hogy Jekelfalussy Richárd és Kvassay Teréz Erika ma délben lépnek frigyre...« írta egykor az »Az Est«. »... úgy éreztük, tegnap este lábra kelt a Rózsadomb valahány orgonája és a hercegi pompájú lakodalom előkelő részvevőinek karján besétált az Andrássy útra...« Harminckilenc májusának reggelén ezzel vitték a rongyos rikkancsok a Színházi Élet legfrissebb számát. Tovább, tovább, lapozzunk tovább. »Férjhez ment a nagybirtok az acéltröszthöz...« »Ezredes vitte a miniszteri tanácsos lányát...« »Fritz Wittmann német vezérkari főnök házassága egy dunántúli kastélyban...« Itt elfogyott az újság. Mert elfogyott a május. Az a másik, amelyet rózsadombi orgona illatosított. Mi maradt helyette? Szerény anyakönyv mesél. Másra kellett 1945-ben a nyomtatott betű, másra a nyomdafesték. Krizsán István gépész és Szadai Mária házasságát nem őrzi újság. Török László textilgyári munkás és Béni Jolán esküvőjét se rikkantotta rikkancs. De május volt. Napfényes, virágos, szerelmes május. A leányálom és legényvágy áhította akkor is a májusi esküvőt. Csepelre, Erzsébetre, Angyalföldre, Óbudára küld a negyvenötös anyakönyv. Mivé lettek, kik a romok között fogták meg egymás kezét? Két hétig bújtam a kézzel írott statisztikát. Félszáz nevet gyűjtöttem össze, s ki tudja, mennyi maradt ki a jegyzetemből. Hadd pipáljak ki egyetkettőt. Emlékeznek még vajon, s hogyan emlékeznek? — Elköltöztek, kérem. Úgy tudom, új házuk van odaát Óbudán. Ülünk az erkélyes új házban Beregh Imrééknél és idézzük a tizennégy év előtti május elsejét. — Erzsébeten laktunk. Már elhallgatott az ágyú. Szerettük egymást, házasodni akartunk. Egy szép bakancsot meghagyott az ostrom. A pincében őriztem, míg tartott a harc. Tudja, milyen fényesre vikszeltem május elsején? — Ruhaz — Kölcsön-zakó, kölcsönnadrág. Hiszi, nem hiszi, rózsa volt a gomblyukban. Fehér. Az apám hozta, kertész volt, szegény, odaát, Megyeren s megőrzött néhány szálat az esküvőre. — Hát a lakomaasztal? — Ilyen finom babfőzelék, ni! — és csettint. — Még a sütemény sem hiányzott. Ha evett volna abból a kukoricagörbéből! Mit gondol, mi volt a tetején?... Por-cu-kor! Érti? Porcukor. Nevetünk. Porcukros görbe. — Az ízére emlékszik még? — Körülbelül olyan lehetett, mint a dobostorta. Most nem nevetünk. Tényleg olyan volt. — A kék nylonblúzt vegyem, Imi, vagy a fehér jobban megy a kosztümömhöz? — kiált be az asszony a szobából. — Bocsásson meg, az évforduló ... Az idén a Balatonban tartjuk... Hajtsuk tovább a sárguló anyakönyvet. »Tanúk: Maros Dénes szerszámlakatos és Iván Szergejevics Tatusin szovjet katona.« — Ó, az esküvő miatt tetszik? Gyönyörű volt. Szergő, mert mi csak így hívtuk, tulipánt hozott, a szomszédok orgonát adtak hozzá. Bár nem egy ideális menyasszonyi csokor, de higgye el, azóta se láttam szebbet. Zárainé idézi negyvenöt májusának első napját. Az egykori bejárólány, a mai gépgyári technikus. Szabadságot vett mára, hogy mire hazajő a férj és befut a vendégsereg, ne hiányozzanak az évforduló elengedhetetlen »kellékei«: az ínyenc falatok, s a jó borok. Fényképalbumot hoz. — Megmutatom az esküvői képünket. Szeretnénk megnagyíttatni, bár nem műtermi felvétel, de azt tartjuk, ott se készítettek volna szebbet. Esküvői kép 1945-ből. Előtérben a boldog pár. Lábuk alá téglát rakott az alkalmi fotóriporter, hogy jobban betöltsék a képet. Betöltik szépen, bájosak nagyon. De a lencse még rácsempészett a filmre valamit Egy kilőtt tankot és egy derékba tört gyárkéményt. A tankon német felségjel, a kéményen már állvány. Történelem az esküvői képen. Egy porba hullott és egy születő világ. — Az évfordulón csináltatunk egy műtermit is. Aztán, ha ezt megnagyíttatjuk, egymás mellé kerül a falra mind a kettő, örök emlék marad. És örök emlékeztető. Kiss Gy. János Májusi esküvő A szocialista tábor országainak egysége és barátsága a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapul Nagygyűlés Pekingben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére — Kiss Károly és Peng Csen beszéde Peking, április 30. (Új Kína) Az ünnepélyesen feldíszített pekingi téli sportcsarnokban csütörtökön délután több mint nyolcezer ember részvételével nagygyűlést rendeztek a dr. Münnich Ferenc miniszterelnök vezetésével Kínában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Az ünneplő közönség lelkesen éljenezte a Csou En-laj miniszterelnöknek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága alelnökének kíséretében az ünnepi emelvényre lépő magyar párt- és kormányküldöttséget. A magyar dolgozó nép nevében Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Ismertetve a magyar népnek a szocializmus építésében legutóbb elért eredményeit, Kiss Károly kijelentette: " Erőnket a szocializmus építésében abból a tényből merítjük, hogy elválaszthatatlanul, egyszer s mindenkorra a Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor testvéri kollektívájában élünk. A továbbiakban Kiss Károly rámutatott, hogy a szocialista tábor országainak egysége és a közöttük fennálló barátság a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapul. Ebből fakad a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség ereje és elvitathatatlan győzelme. — A magyar dolgozó nép eltökélten támogatja a népi demokratikus rendszert — mondotta ezután Kiss Károly, majd hangsúlyozta, hogy a magyar néphatalom és a proletárdiktatúra ma erősebb, mint az 1956. évi ellenforradalom leverése óta valaha. — Nemzetközi téren —folytatta Kiss Károly — a keleti szél erősebb, mint a nyugati szél. Ellenségeinket, az imperialistákat, elsősorban pedig az amerikai imperialistákat mindinkább aggodalom tölti el amiatt, hogy a szocializmus erői állandóan gyarapodnak. Kiss Károly megbélyegezte az imperialisták legújabb távol-keleti felforgató tevékenységét, a Kínához tartozó Tajvan és Tibet elleni agressziós terveiket. Az ilyen tervek — hangoztatta — kudarcra vannak kárhoztatva. Kiss Károly ezután elítélte a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját, amely megkísérli, hogy »rendszerbe foglalja« a modern revizionizmust. A szónok végül rámutatott, hogy a magyar nép támogatja a Kínai Népköztársaság jogos álláspontját az ENSZ-tagság kérdésében. A magyar nép támogatja a Szovjetunió kormányának a leszerelés, az atomfegyver-kísérletek megszüntetése, a berlini helyzet rendezése és a német békeszerződés megkötése kérdésében előterjesztett javaslatait, amelyek kivétel nélkül a nemzetközi helyzet enyhítését és a béke biztosítását szolgálják. Kiss Károly beszédét hatalmas taps fogadta. Peng Csen, Peking polgármestere a következőket mondotta beszédében: — A magyar népnek dicső forradalmi hagyományai vannak. A kínai nép mindig rokonszenvel figyelte ,s őszintén csodálta a magyar nép hősies küzdelmét. Az elmúlt 14 évben a szorgalmas és derék magyar nép hatalmas munkalelkesedéssel vett részt a szocializmus építésében és ragyogó sikereket ért el. A legutóbbi időszakban, főként az 1956. évi ellenforradalom leverése óta, a szocializmus építése még gyorsabban halad előre, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével. — A magyar párt és kormány, a marxizmus—leninizmus elveit követve, lankadatlan erőfeszítéseket tesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor és a Szovjetunió Kommunista Pártja körül csoportosuló nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítására. — A Magyar Szocialista Munkáspárt elszánt küzdelmet folytat a jugoszláv revizionizmus ellen, a marxizmus—leninizmus elvi tisztaságának védelmében. — A Magyar Népköztársaság, következetesen a béke külpolitikáját folytatva, minden téren támogatást nyújt a békeszerető országoknak és népeknek a béke megvédésére irányuló törekvéseikben, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a gyarmatosítás ellen és nemzeti függetlenségük kivívásáért és megőrzéséért irányuló küzdelmükben és elszántan szembehelyezkedik az Egyesült Államok vezette imperialista tábor agressziós és háborús politikájával. — A kínai és a magyar nép mély, harcos barátságot kötött közös forradalmi küzdelmei során, most pedig testvérek vagyunk a Szovjetunió vezette nagy szocialista családban, támogatjuk egymást a közös ellenséggel szemben folytatott küzdelmeinkben, segítjük egymást a szocializmus építésének közös ügyében. A beszédek elhangzása után Peng Csen a nagygyűlés nevében zászlót nyújtott át a küldöttségnek, a kínai nép hálája jeléül, azért az erőteljes támogatásért, amelyet a magyar nép nyújt a kínai népnek. A zászlót Münnich Ferenc miniszterelnök vette át. Május 4-én temetik Fogarasi Béla elvtársat A Fogarasi Béla elvtárs tenyos Akadémia alelnökét, temetésének megrendezésére jus 4-én 12 órától 3 óráig a alakult bizottság közli: Foga- Kerepesi temetőben a magyar Iasi Béla elvtársat, a munkás- munkásmozgalom nagy halotmozgalom régi harcosát, azannak emlékműve előtt rava- MSZMP Központi Bizottságétalozzák fel. Temetése ugyanittnak tagját, a Magyar Tudomás délután 3 órakor lesz. Hazaérkezett a varsói külügyminiszteri értekezleten részt vett magyar küldöttség A varsói szerződés tagállamai és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek Varsóban tartott értekezletén Péter János, a külügyminiszter első helyettese vezetésével részt vett magyar küldöttség csütörtökön hazaérkezett. A delegáció fogadásán a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Sebes István és Szarka Károly külügyminiszterhelyettesek, valamint az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának képviselői. Ott volt Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete és V. V. Asztafjev, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) A szocialista munkaverseny új hajtásai A szocialista munkaverseny ** immár tízegynéhány éves hazai múltjának sok kedves és felemelő emlékét jegyeztük fel történelmünk e rövidke szakaszában, amelyek a termelésre és a technika fejlődésére gyakorolt óriási hatásuk mellett nem maradtak nyomtalanok az emberek életében, gondolkodásában sem. A különböző »műszakok«, versenyszakaszok ezrével és tízezrével ragadták magukhoz a dolgozókat, neveltek hősöket, akik nemegyszer nagy nehézségek árán és ellenállással megküzdve, törtek előre a termelésben. A múlt év végén még csak egy-két hír jelezte a szocialista munkaverseny újabb hajtásának, a »szocialista brigád«-oknak születését s ma már a kongresszusi verseny során egyre több üzemben, munkahelyen bontakozik ki ez a mozgalom. S mint ahogy születésekor a csecsemő külsejéről sem lehet megítélni képességeit, így a szocialista brigádok mozgalmáról sem lehet jóslásokba bocsátkozni. Kezdetben úgy tűnt, hogy egy újabb jelzővel gazdagodik csak a szocialista verseny formáinak tára, ma azonban egyre inkább elmondhatjuk, hogy nemcsak névváltozásról van szó, hanem a munkások egy részének, minden eddiginél becsületesebb és szorgalmasabb munkájáról, áldozatvállalásáról. Tehát nem valami vadonatúj és az átlagmunkások képességeit felülmúló kezdeményezés ez, hanem a szocialista munkaverseny a kongresszusi verseny szerves része, amelynek keretein belül a mind jobban öntudatosodó munkások egymást segítve, összefognak mindenekelőtt a termelés feladatainak a megoldására, részt vállalnak a gazdálkodás gondjaiból a közügyek intézéséből, jobban, mint eddig. Mindezt nem azért teszik, mert ez így illik, vagy ez szükséges ahhoz, hogy »szocialistáknak« mondhassák magukat, hanem azért — és ez a dolog lényege —, mert egyre több munkás ismeri fel saját tapasztalatából, hogy emberi, üzemi gondjainak megoldásában, a jobb élet alapját képező magasabb termelés elérésében egyaránt csak összefogva, együttes erővel boldogulhatnak és csakis így tehetik még szebbé, jobbá családjuk és saját maguk életét. Ilyesvalami tehát a szocialista brigádok kezdeményezése, amelynek nehéz lenne központilag meghatározni ismérveit e megtisztelő cím elnyerésének a feltételeit. Mégis szólni kell néhány szót azokról a nem egészséges jelenségekről, amelyek itt-ott tapasztalhatók és a későbbiek során esetleg helytelen irányba terelnék e nagyszerű mozgalmat. Az egyik ilyen, amivel nem lehet egyetérteni, hogy több üzemben a brigádok célkitűzései az emberi nevelés, a szakmai képzés, szinte minden területét felölelik — amelyek önmagukban is mind jó és hasznos dolgok —, de ugyanakkor egy kicsit háttérbe, vagy legalábbis nem az első helyre kerül az adott műhely, üzem előtt álló konkrét termelési feladatok megoldása. Márpedig az ilyen brigádvállalás egy kicsit öncélú és nem az üzem gazdálkodásának, rentabilitásának a javítására ösztönzi az embereket, holott ez az elsődleges és a legdöntőbb feladata a szocialista versenynek. Van olyan tapasztalat is, hogy néhány helyen valamiféle különös lények mozgalmának, a legjobb szakmunkások gyülekezetének képzelik a szocialista brigádokat s az addig éveken át együtt dolgozó, de esetleg gyengébb munkásokat távol tartják maguktól. Mindez idegen a szocialista munkaverseny szellemétől és csak kárt okozhat — elszigeteli az így megalakult brigádokat a gyár többi dolgozójától. A szocialista brigád cím elnyerésének feltételei és az odaítélés módja okozza talán a legnagyobb gondot. Itt is túlzott illúziók és elképzelések vannak. A felsőbb szervek adhatnak általános irányelveket, de konkrét esetekben mindenhol helyileg maguk a dolgozók dönthetik csak el a termelési, vagy hasonló üzemi értekezleteken, kiket illet meg ez a cím. Sok helyen már előre — a célkitűzések alapján — felvették a szocialista brigád nevet és nehéz lenne most eldönteni, hogy helyesen jártak-e el, vagy sem. Egy bizonyos, sokkal vonzóbb dolog egy kitűzött és mindenekelőtt társadalmi és erkölcsi megbecsülést jelentő cél, cím eléréséért küzdeni, mint minden különösebb vagy tartósabb eredmény nélkül megszerezni. A dolog lényege itt is az, hogy eredményeik alapján a termelési tanácskozásokon dőljön el, kiérdemelték-e e nagy jelentőségű társadalmi megbecsülést, rászolgáltak-e annak előlegezésére. Ami pedig az anyagi megbe** csülést illeti, itt sem lehet kitalálni különösebb, új elveket, hanem következetesen kell érvényesíteni a szocialista elosztást. Érthető és a konkrét eredmények alapján ki is mutatható, hogy ezek a brigádok közös erőfeszítéseikkel többet tesznek a vállalati, üzemi gazdálkodás, eredmények javításáért és ebből logikusan következik, hogy őket több is illeti meg minden tekintetben. Nyilvánvaló, hogy ezekből a brigádokból kerülnek ki a szakma kiváló dolgozói és ezek lesznek a műhely, az üzem kiváló brigádjai is, amelyek erkölcsi, társadalmi megbecsülését ugyanúgy kell megteremteni, ahogyan azt az üzem legjobb dolgozói eddig is megkapták. Fekete Béla A Minisztertanács ülése Tájékoztatási A Kormány Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtököm ülést tartott. Elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Rendeletet hozott az újításokról és találmányokról. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a nemzetközi vízügyi egyezmények alapján 1958. évben tett intézkedésekről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) NÉPSZAVA A SZOT elnökségének fogadása Csütörtök este a SZOT elnöksége a városligeti Gundelétteremben fogadást adott a május elseje alkalmával külföldről érkezett szakszervezeti küldöttségek tiszteletére. A vendégeiket Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a SZOT titkárságának tagjai fogadták. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. Munkavédelmi rejtvénypályázat A SZOT munkavédelmi osztálya és a Népszava május 15-től kezdődően tízhetes munkavédelmi rejtvényversenyt indít. A rejtvények az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály, Munka Törvénykönyve, Elektromos Szabványok, és a 2080-as MTI SZOT-határozat legfontosabb előírásaira vonatkoznak, illetve azzal kapcsolatosak. A megfejtésekhez jelentős segítséget ad a Munkavédelmi Könyvtár rendszeres olvasása is. Első díj: 2000 forintos takarékbetétkönyv. Második díj: Egyhetes külföldi nyaralás (egy személy). Harmadik díj: Kéthetes kétszemélyes belföldi nyaralás. Ezenkívül a helyes megfejtők között sok értékes jutalomtárgyat sorsolunk ki. A nyilvános díjkiosztás és sorsolás időpontját és helyét a verseny végén a Népszavában közöljük. »»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦»♦•♦»»»♦»♦♦I Aláírták a magyar—norvég légügyi egyezményt Csütörtök délben Budapesten aláírták a Magyar Népköztársaság és a Norvég Királyság között létrejött légügyi egyezményt. Az egyezményt norvég részről Peter Martin Anker rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Norvégia új magyarországi követe, magyar részről pedig Rónai Rudolf, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Légügyi Főigazgatóságának vezetője írta alá. Magyar szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba Csütörtökön magyar szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba, május 1-e alkalmából. A küldöttség vezetője: Huber Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, tagjai: Kiss Károly, a SZOT szervezési osztályának helyettes vezetője, Tóth Pálné, a miskolci 31. számú Autóközlekedési Vállalat dolgozója, Lechner Nándorné, a Lőrinci Fonógyár szb-elnöke és Szurdoki Árpád, a Szikra Lapnyomda szb-elnöke. KISZ-fiatalok köszöntötték a szakszervezeti veteránokat A kerületek KISZ-fiataljai május alkalmával a szakszervezetek és a SZOT székházában számos öreg, harcokban megedzett szervezett dolgozót köszöntöttek. 90 éves a Typographla »Itt a kikelet! így köszönt be lapunkra tisztelt matársainkhoz, remélve, hogy hirdetője azon tavasznak, melyre Gutenberg tanítványai már oly hosszú évsoron át epedve várnak, szintoly osztatlan örömmel fog üdvözöltetni körökben, mint üdvözöltetnek a természet tavaszának tisztelői, az összes emberiség által.» E sorokkal köszöntötte 90 esztendővel ezelőtt, 1869. május 1-én a Typographia első száma olyasmit, »a nyomdászat és rokon szakmák« dolgozóit. A felemelően szép hasonlat, amely e szaklap indulását a természet ébredésével kapcsolja össze, utólag, kienc évtized távlatából visszatekintve is bátornak és jogosnak tűnik. A .. Typographia valóban ébresztő, serkentő szerepet töltött be a nyomdászok mozgalmában, szervezkedésében, anyagi és erkölcsi érdekeik védelmében, harcában , tőkés kizsákmányolás ellen. Forró szeretettel köszöntjük a jubileum alkalmából a nagy hagyományokra visszatekintő laptársunkat , a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének hivatalos lapját. 1959. május 1