Népszava, 1959. június (87. évfolyam, 127–151. sz.)

1959-06-21 / 144. szám

Közös közlemény a Szovjetunió és az NDK vezetőinek tárgyalásairól Moszkvában közzétették a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban június 8-tól 20-ig tett baráti látogatásáról szóló közös közleményt, amey a többi között megállapítja: " Mint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőivel folytatott véleménycsere megmutatta, a két fél nézetei valamennyi megvizsgált kérdésben azonosak. — A két küldöttség üdvözli a nyugati hatalmaknak azt az elhatározását, hogy feladták a két német állam létét figyelmen kívül hagyó irreális álláspontjukat. A nyugati hatalmak ezzel elismerik, hogy többé nem lehet a Németországot illető kérdéseket, a német nép nemzeti érdekeit következetesen védelmező Német Demokratikus Köztársaság nélkül megvitatni és megoldani. Az európai béke megszilárdításának és Németország békeszerető államként való újjászületésének legmegfelelőbb útja a német békeszerződés megkötése a reális helyzet figyelembevételével. A Szovjetunió és az NDK küldöttségei sajnálattal állapítják meg, hogy a három nyugati hatalom nem fogadta el a genfi értekezleten a német békeszerződés megkötésére tett javaslatot. Ehelyett az úgynevezett csomagtervet nyújtották be, amely kusza csomóba fog össze sok-sok bonyolult kérdést, előirányozza a német militaristák hatalmának kiterjesztését az Oderáig és a Neisséig, az NSZK atomfegyverkezésének jogi szentesítését és folytatását, valamint egész Németország bekebelezését a NATO-ba. A két kormány kijelenti, továbbra is harcolni fog a békeszerződés megkötéséért, úgy véli, hogy e feladat legjobb megoldása az lenne, ha az össznémet kormánnyal, vagy egész Németországot képviselő más teljhatalmú szervvel kötnék meg e szerződést. Ha a reakciós erők ezentúl is gátolni fogják a Németország egyesítésére hivatott gyakorlati intézkedéseket, akkor a békeszerződést a meglevő két német állammal kell megkötni — hangoztatja a közlemény. — Ha ezt a békes rendezést is meghiúsítják az agresszív körök, úgy a békeszerződést az NDK-val kötik meg majd azok az államok, amelyek ebbe beleegyeznek, s amelyeknek érdeke a német kérdés békés rendezése, az európai béke és biztonsága megszilárdítása. Ez esetben hatályukat vesztenék azok a szabályok és tételek, amelyek Németország megszállásából, illetve katonai vereségéből következnek. A szovjet küldöttség osztozik a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének véleményében, hogy a két német állam közötti megnemtámadási szerződés, valamint az atom- és rakétafegyverek előállítását, beszerzését és birtoklását tiltó egyezmény megkötése a legközelebbi fontos lépés lenne a két német állam közötti feszültség enyhítésére és a hidegháború felszámolására Európában. A két kormány határozottan elutasítja a nyugati hatalmak kísérleteit, hogy a régóta megérlelődött nyugat-berlini kérdés rendezése helyett egész Berlinre kiterjesszék a megszállási rendszert. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a mai helyzetben a berlini kérdés legjobb megoldása — Németország újraegyesítéséig — az lenne, ha Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá válnék. Ez a megoldás nem csorbítaná a nyugat-berlini lakosság jogait és az ott kialakult életformát. — Hogy megkönnyítsék a vitás kérdések megoldását és közelebb kerüljenek a nyugati hatalmak álláspontjához, a Szovjetunió és az NDK kormányai kijelentik, készek beleevezni egy átmeneti időszak kijelölésébe, hogy ezalatt Nyugat-Berlinben megvalósítsanak több szükséges intézkedést, ami feltételeket teremtene a berlini helyzet és a berlini polgárok életének normalizására. Ha az átmeneti időszak alatt az össznémet bizottság, vagy a két német állam megegyezésével létrehozott más német szerv közös döntésekre jut a békeszerződés és az újraegyesítés kérdésében, a Szovjetunió és az NDK kormánya hajlandó beleegyezni, hogy bizonyos ideig fennmaradjanak a nyugati hatalmak egyes megszállási jogai Nyugat-Berlinben, hajlandók egyezményt kötni Nyugat-Berlin ideiglenes jogállásáról. A közlemény hozzáfűzi, hogy az ideiglenes egyezmény hatályát illetően nem elvi kérdés a határidő. A Szovjetunió és az NDK ugyanakkor kijelenti, nem hajlandó végtelenségig szentesíteni a nyugat-berlini megszállási rendszer fennmaradását, s eltökélt szándéka, hogy minden szükséges intézkedést foganatosítson a nyugat-berlini rendellenes helyzet mielőbbi megszüntetésére, mert ez a helyzet az európai békét fenyegeti. A két kormány kijelenti, hogy ha a kormányfők a béke biztosítására törekszenek, úgy a csúcsértekezleten sok kérdést megoldhatnak a béke szellemében, minden nép javára. A szovjet kormány támogatja az NDK kezdeményezését, hogy a balti államok kössenek megnemtámadási szerződést egymással. A közlemény ezután a Szovjetunió és az NDK kapcsolatairól szól. Mindkét fél egyetért abban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében magasabb formákra lehet és kell áttérni, amint ezt a KGST tanácsülésének határozatai is leszögezték. A pártok közötti kapcsolatokról a közlemény megállapítja: Az SZKP és az NSZEP továbbra is kitartóan védelmezi a pártok lenini egységét, harcol minden olyan kísérlet ellen, amely igyekszik aláásni a nemzetközi kommunista mozgalom harci egységét. A két párt szükségesnek tartja a revizionizmus minden megnyilvánulása elleni engesztelhetetlen harc folytatását. Mindkét párt kötelességének tartja, hogy tovább szilárdítsa a szocialista országok harci egységét, a kommunista és munkáspártok testvéri szolidaritását a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség szellemében. Szombaton Moszkvából repülőgépen hazaérkezett Berlinbe a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. Július 13-án folytatódik a genfi értekezlet A külügyminiszterek közös közleménye Genf, június 20. (MTI) Mint a TASZSZ különtudósítója jelenti, a genfi értekezlet részvevői szombaton délelőtt 11 órakor rövid hivatalos ülést tartottak. Az ülésen Gromiko elnökölt. Kijelentette, hogy a konferencia részvevői között lefolyt eszmecsere eredményeként javaslat hangzott el az értekezlet munkájának megszakítására. Az értekezlet részvevői arra a megállapodásra jutottak, hogy a konferencia július 13-án folytatja munkáját. A genfi külügyminiszteri értekezleten résztvevő delegációk vezetőinek helyettesei szombat délelőtt tíz órakor összeültek, hogy közös közleményt fogalmazzanak meg. Nem sokkal később sor került a Nemzetek Palotájában a külügyminiszterek hivatalos ülésére. A külügyminiszterek néhány perces tanácskozás után elfogadták a helyetteseik által kidolgozott közleményt, amely a következőképpen hangzik: A május 11-én kezdődött genfi külügyminiszteri értekezleten széleskörű eszmecsere folyt az értekezlet résztvevői között a napirenden szereplő kérdésekről. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy még további megbeszélések és tárgyalások szükségesek. Éppen ezért megállapodtak abban, hogy az üléseket elnapolják és 1959. július 13-án folytatják a konferencia munkáját génfben. Gromiko az értekezlet részvevői nevében köszönetet mondott a svájci kormánynak és a genfi hatóságoknak a tanácskozások munkájának elősegítéséért, megemlékezett az értekezlet technikai személyzetének jó munkájáról, majd bezárta az ülést. NYÁRON LAKÁSA DÍSZE, TÉLEN HÁLÁS JÓ ZÁRÁT a kevés tüzelővel kellemes otthont varázsoló, hordozható csempekályha s°"w"~:trmismLr:____ Kívánságra Részletes $S tájékoztatást küld a BÉKÉS MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Békéscsaba, Szent István tér 9. sz. 1959. június 21 . A nemzetközi közvélemény a külügyminiszterek tárgyalásai alkalmából is meggyőződhetett az NDK békeszerető politikájáról A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Genfben nyilatkozatot adott ki az értekezlet elnapolásáról. A nyilatkozat mindenekelőtt hangsúlyozza a genfi értekezlet történelmi jelentőségét a német nép számára, majd a többi között megállapítja: A genfi értekezlet eddigi lefolyása lehetőséget nyújtott arra is, hogy a nemzetközi közvélemény meggyőződjék a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető politikájáról. Bár a konferencia lefolyása megmutatta, hogy az európai enyhülés fő akadályát a nyugatnémet vezető körök politikája jelenti, a Német Demokratikus Köztársaság kül■döttsége Genfben többször is kezdeményezte a tárgyalások megindításáta két német delegáció között s javasolta a nyugatnémet küldöttségnek, hogy kezdjenek tárgyalásokat a két német állam közötti megnemtámadási egyezmény megkötéséről. A nyilatkozat végül megállapítja: július 13-ig a külügyminiszterek jelentést tesznek majd kormányuknak. A nyugati hatalmak külügyminisztereinek számolniuk kell népeik nagy részének azzal az óhajával, hogy enyhülés álljon be a nemzetközi helyzetben, és megegyezés jöjjön létre. _______) oroszkva, Berlin, Genf A GENFI KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZ** LETNEK nem egyedüli jelképe volt az a nagy kerek és két kisebb, négyszögletes asztal, amelynél a négy nagyhatalom és a két Németország képviselői tanácskoztak a Nemzetek Palotájában. A másik és éppen ilyen beszédes jelkép — egy rojtos napernyővel ellátott nyugágy volt. Ez a nyugágy a nyugatnémet küldöttség villájának kertjében állott és Brentano, a konferencián részt nem vevő bonni külügyminiszter töltötte benne "munkás" napjait. Ez a nyugágy, Brentano csökönyös távolmaradása, szimbolizálta, hogy Adenauer Németországa semmilyen formában nem hajlandó közös megbeszéléseket folytatni a Német Demokratikus Köztársasággal. A genfi nyugágy ily módon a hidegháború és a diplomáciai szabotázs kissé szokatlan megtestesítője lett. A nagy tárgyalóteremben álló két asztal viszont a nyugati nagyhatalmak politikájának következetlenségét tükrözte: azt, hogy már kénytelenek számolni a Német Demokratikus Köztársaság létezésével , de nem hajlandók levonni ebből a megfelelő politikai következtetést. A most három hétig szünetelő genfi külügyminiszteri értekezlet talán legfőbb tanulsága az volt, hogy az előrehaladás útjában az európai valóság tudomásul nem vétele, a Német Dermokratikus Köztársaság szuverén jogainak megtagadása a legfőbb akadály. A MOSZKVA ezen a héten ebből a szempontból is utat mutatott Genfnek. A Német Demokratikus Köztársaság delegációjának szovjetunióbeli látogatása félreérthetetlen demonstráció volt a valóság, a békeszerető szocialista német állam teljes szuverenitása és nemzetközi egyenjogúsága mellett. Hruscsov méltán szögezte le a pénteki moszkvai szovjet—német barátsági nagygyűlésen, hogy az életben kialakult helyzetet »a nemzetközi kapcsolatokban is rögzíteni kell«. Felmerül persze a kérdés: milyen alapon lehet rögzíteni? Természetesen csak a nemzetközi érintkezés bevett alapelvei szerint. Ami azt jelenti, hogy mindkét Németországgal békeszerződést kellene kötni, s a két Németországnak természetesen az egyenlőség, a paritás elve alapjánl kellene részt vennie a továbbra is vitás kérdések megoldására törekvő össznémet bizottságban. Persze, a nyugati nagyhatalmak egész eddigi európai politikája az NDK létének tagadásán, azaz illúzión alapult és most nem könnyű lenyelni a valóság keserű piruláját. A genfi értekezlet eddigi tanácskozásai azonban azt mutatták, hogy az élet fénysugarai kezdenek behatolni az európai erőpolitika sötétségébe.A két ,onálló német állam létének elismerését jelentette már a két német küldöttség részvétele is az értekezleten. A nyugati hatalmak részéről felvetett, össznémet bizottságra vonatkozó javaslat ugyanennek a felismerésnek az előretörését tükrözte. Emellett az egyik legutóbbi nyugati javaslatban, ha homályosan is, de felcsillant az NDK-ellenőrzés elfogadásának lehetősége a Nyugat-Berlinbe vezető útvonalakon. Mindez persze még nem tette elfogadhatóvá a nyugati hatalmak álláspontját, hiszen az alapjában véve továbbra is a békeszerződés aláírásának megtagadására, a nyugat-berlini megszállási rendszer állandósítására épült. Mégis azt jelentette, hogy Európa kulcsproblémája, az NDK elismerése tekintetében inognak az eddigi hidegháborús álláspontok , s egyebek között ezért is mondhatta Hrucsov Moszkvában, hogy »a nézeteltérések ellenére is bizonyos fokig pozitív jelentőségű« az eddig végzett genfi munka. ITT KAPCSOLÓDOTT BE az eseményekbe a A szabotázs — vagy ha úgy tetszik, a »nyugágy« politikája. A hidegháborús oszlopok megingását persze Adenauer is észrevette. Ezért indokolta a kancellári székbe való kapaszkodását azzal a kijelentéssel, hogy »a helyzet kritikussá vált, tehát fontos, hogy továbbra is én tartsam a kormánykereket«. A helyzet Genfben az Adenauer típusú politika számára valóban kritikussá vált. A nyugati nagyhatalmak — főleg Anglia — mozgásában tapasztalható bizonyos rugalmassággal ellentétben Bonn a teljes tagadás megtestesítőjévé vált és a genfi tanácskozóterem kerekasztala körül ülő nyugati küldöttek bizonyos értelemben »a nyugágy foglyává« váltak. Ezt a sok szempontból új helyzetet jellemezte Hruscsov Moszkvában azzal: tűrhetetlen, hogy »egy nagyzási hóbortba esett ember saját politikáját más országok vezetőinek nyakába varrhatja és megakadályozhatja a rendezésre érett nemzetközi kérdések megoldását«. Valójában tehát a genfi konferencia háromhetes elnapolásának legmélyebb oka az európai valóság, a Német Demokratikus Köztársaság jogainak tudomásul vétele, s e tudomásulvétel mértéke körüli nyugati konfliktus. Jellemző, hogy az elnapolás azután következett be, hogy a szovjet delegáció új, kiegyezéses javaslatokat terjesztett be és Hruscsov Moszkvában maga is leszögezte: a nyugatberlini kérdésben megszabott határidő kitűzése nem elvi és nem is fő kérdés — a fontos az, hogy a legfőbb elvi kérdésekben jussanak megegyezésre. A konferencia elnapolása tehát — mint a genfi szovjet szóvivő is hangsúlyozta —, nem valamiféle kudarcot és »keményedést« jelentett. Azért kérték a tárgyalások ideiglenes szüneteltetését a nyugati hatalmak, mert eddig nem tudtak egyértelműen választani a nyugágy és a tárgyalóasztal koncepciója között... V/tiNDAZ, ami a moszkvai szovjet S NDK 11 tárgyalásokon elhangzott, komoly lehetőséget nyújt arra, hogy a tárgyalási szünet időszaka termékeny legyen. A további előrehaladás kulcsa az: mennyire tudnak kibújni a nyugati hatalmak vezetői július végéig az Adenauer-szabású politikai kényszerzubbonyból — milyen gyorsan és milyen mértékben tudják gyakorlati politikájuk részévé tenni a Német Demokratikus Köztársaság független létének és szuverén jogainak elfogadását. G. E. Sohasem volt olyan parancsolóan szükséges a francia dolgozók egysége, mint most Befejeződött a CGT XXXII. kongresszusa■ Ismét Benoit Frachont választották főtitkárrá A CGT XXXII. kongresszusa utolsó, ülésén nyilvánosságra hozták a vezetőségválasztás eredményeit. Az országos bizottság egyhangúlag választotta újra a CGT főtitkárának Benoit Frachont és kijelölte a Szövetségközi Iroda, a CGT legfőbb vezető szerve tagjait. Az alapszabály-bizottság javaslatára a kongresszus a CGT alapszabályainak módosítását határozta el. A csaknem ezerötszáz küldött közül csupán heten szavaztak a módosítás ellen, amely előírja, hogy a jövőben a CGT-nek csupán egy főtitkára lesz. Mint ismeretes, a második főtitkári állás hosszabb ideje üresedésben volt Alain le Léap betegsége folytán történt lemondása következtében. A CGT a szakszervezeti egység kialakítása, illetve a dolgozók szakszervezeti jogainak védelme és a bérkövetelések érvényre juttatása érdekében találkozót javasolt külön a többi szakszervezeti szövetségnek. A CGT kongresszusa felhívást intézett a francia dolgozókhoz. Ebben rámutat, hogy az ország német megszállása óta a jelenlegi helyzet a legsúlyosabb a francia dolgozók számára. Az év kezdete óta kibontakozott egységes harcok meghozták az első eredményeket, de a kormány és a tőkés munkaadók offenzívája folytatódik, egyre erősebb ellenállásuk a munkások követeléseivel szemben. Sohasem volt olyan parancsolóan szükséges a francia dolgozók egysége, mint e pillanatban. A francia dolgozók tömörülése fogja kivívni Algériában a békét és a francia dolgozók minden erejének egyesítésével bontakozhat ki az igazi demokráciáért folyó harc — hangsúlyozza a felhívás. Nagykövet-priusszal Van Scherpenberg bonni külügyi államtitkár nyilatkozatban közölte, a bonni kormány egyelőre nem váltja le párizsi nagyköveti tisztségéről Clankenbornt, akit — mint ismeretes — a közelmúltban négyhónapi börtönbüntetésre és nagy összegű pénzbüntetésre ítéltek súlyos ecsületsértés miatt. A bíróság a becsületsértés tényét bizonyítottnak találta. Blankenborn fellebbezett. Van Scherpenberg szerint Blankenhornt mindaddig nem mozdítják el tisztségéből, míg a bíróság ítélete jogerőrel nem emelkedik. Összetűzések kambodzsai és dél-vietnami erők között A kambodzsai kormány pénteken kiadott közleménye arról számol be, hogy június 7-e és 11-e között a kambodzsai királyi erők egységei négy ízben összecsaptak a Kambodzsába behatolt dél-vietnamrli csapatokkal. A harcokban 14 dél-vietnamit megöltek, 13-at megsebesítettek és több személyt foglyul ejtettek. A kambodzsai erők fontos okmányokat, nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. A közlemény hangsúlyozza, hogy a kambodzsai királyi kormány, amely békepolitikát folytat, nem fogja tűrni, hogy területén idegen csapatok tartózkodjanak, vagy azon áthaladjanak. NÉPSZAVA ! A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a mezőgazdasági termények új felvásárlási rendszeréről Prága, június 20. (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott a mezőgazdasági termények felvásárlásának új rendszeréről és egységes felvásárlási árak bevezetéséről. A határozat megszünteti az eddigi kötelező beszolgáltatást és új módon szabályozza a mezőgazdasági termelés szervezését és irányítását. A mezőgazdasági termények új egységes felvásárlási árait úgy állapították meg, hogy a termelési költség megtérítésén kívül lehetővé tegyék a termelőszövetkezetek belső gazdasági megerősödését, a tagság jövedelmének növelését. Az új felvásárlási árak általában 15 százalékkal magasabbak az eddigi átlagáraknál, az alapvető élelmezési cikkeknél megközelítik a kiskereskedelmi árakat. E rendelkezés különösen azoknak a gyengébb termelőszövetkezeteknek a fejlődését segíti elő, amelyek eddig a kötelező beadáson felül kevés árut tudtak értékesíteni. A Központi Bizottság határozata elősegíti a termelőszövetkezetek saját gépparkjának kiépítését, 1959. július 1-től 15—30 százalékkal leszállítja a mezőgazdasági gépek és a termelőszövetkezetekben fogyasztott villamosenergia árát. A termelőszövetkezetek természeti adottságaiból származó különbségeket a mezőgazdasági adó kiszabásánál egyenlítik ki.