Népszava, 1959. december (87. évfolyam, 282–306. sz.)
1959-12-06 / 287. szám
Az MSZMP Központi Bizottságának fogadása a VII. pártkongresszus tiszteletére Nyina Petrovna Hruscsova találkozása magyar nőkkel A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére szombat este fogadást adott az Országházban. Asszonyok, lányok, szőkék, barnák, fiatalok, idősek. Az étterem fényárban úszik, a vörös szegfűdíszes fehér asztalok körül halkan beszélgető csoportok ... Azután hirtelen elcsendesedik a terem, csak a fényképezőgépek pergőtüze kattog — megérkezett a vendég: Nyina Petrovna Hruscsova. A Magyar Nők Országos Tanácsa kérte meg őt, hogy találkozzék szombaton a magyar asszonyok küldötteivel. Hruscsova asszony elfogadta A fogadáson megjelentek az MSZMP Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagjai, a kongresszus küldöttei, a politikai gazdasági és a kulturális élet számos a meghívást, bár amint mondja, kissé meglepődött, nem készült fel arra, hogy ilyen nagy társaságban kell beszélnie. S miután tolmácsolja a szovjet asszonyok és Hruscsov elvtárs személyes üdvözletét, mégis feláll és szerényen mosolyogva mondja: — Kezdjük hát el a beszélgetést. ■ Az amerikai útról, a New York-i, Los Angeles-i, hollywoodi, pittsburgi találkozásokról, az amerikai asszonyokról mesél, azokról, akikkel hibás vezető személyisége. Ott voltak a testvérpártok küldöttei, továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja avatalosan érintkezett, s azokról, akik járdák és kerítések mellett várakoztak, karjukon gyermekükkel, hogy közelről is láthassák a szovjet küldöttséget — a béke küldöttségét. — Én ezen az úton arra a következtetésre jutottam — mondja Hruscsova —, hogy az amerikai asszonyok, akárcsak mi, szovjet anyák, feleségek, nagymamák és önök, magyar nők — békét akarnak. Békében és nyugalomban akar élni Mrs. Eisenhower, az elnök neje, Mrs. Herter, az amerikai külügyminiszter felesége, csakúgy, mint a pittsburghi munkásasszonyok. Igaz, sokan közülük nem politizálnak, újságot sem igen olvasnak, mégis azt hiszem, nekik is szerepük volt abban, hogy Hruscsov elvtársat meghívták az Egyesült Államokba. S hogy ennek az utazásnak az eredményei mi jelentenek a béke fenntartása szempontjából, azt önöknek nem kell külön magyarázni... Dörgő taps fogadja Hruscsova szavait, majd egymás után kérnek szó az asszonyok. Futó Erzsi és Kelen Jolán, a munkásmozgalom két galambősz harcosa az 1919-es kommunista asszonyok üdvözletét tolmácsolja, Dési Huber Istvánná, a Ganz —MÁVAG egykori munkásnője, férje 1928-ban készült linóleum-metszetét adja át, Várnai Zseni pedig versét, a »Jégtörő«-t, amelyben — mint mondja — azt énekelte meg hogy a mi korunkban nemcsak atomjégtörő-hajó, hanem Hruscsov mosolya is töri a jeget a kontinensek között... Az idő rohan, Hruscsovának mennie kell, ám mielőtt a szakszervezet nőmozgalom vörös szegfűivel és vasmunkásnők rózsaszín rózsáival karján távozna, az újságírók megkérik, mondjon néhány szót magyarországi benyomásairól. — Mindössze egy hetet töltöttem itt — válaszolja —, de nagyon jó éreztem magam, mélyen meghatót az a forró, baráti szeretet, amellyé fogadtak. S most búcsúzóul egészséget, boldog életet és békét kívánok a magyar asszonyoknak, gyermekeiknek és unokáiknak. Kívánom hogy minden jó legyen a földön.. Köves Judit Hruscsova asszony megérkezik a fogadásra (Gonda György felvétele) Duclos — a Duclos-gyárban Tulajdonképpen az előzményekről kell számot adni e kis írásban, nem a dolgok rendje miatt, hanem azért, hogy megírjuk, mit tettek az újpesti Duclos Bányagépgyár dolgozói, mikor a pártkongresszusra érkező külföldi delegátusok névsorát olvasták. »Elvtársam — mondta az egyik munkás a párttitkárnak —, a műhely megbízásából jöttem. Hét éve viseljük a Duclos nevet és most itt az alkalom, hogy megismerjük névadónkat. Azt kérjük, hívjuk meg Jacques Duclos-t gyárunkba.« A levél elment, gyorsan érkezett a válasz. Így jött létre a szombat déli találkozás, melynek hírére a gyárbelieken kívül összesereglettek Újpest más üzemeinek dolgozói is. A szónokot — Jacques Duclos-t — tapsorkán köszöntötte. Nem volt már idegen itt a gyárban, hiszen délelőtt végigjárta az üzemeket, megnézte az itt készülő gépeket, és főleg ismerkedett az emberekkel. A szónoki emelvényen a nemzetközi helyzet enyhüléséről, Hruscsov amerikai útjáról és az elkövetkező franciaországi látogatásáról beszélt: »■Nálunk olyan lázasan készülnek Hruscsov elvtárs fogadására, hogyha valamennyi községtanács megaz MSZMP VII. kongresszusa alkalmából hazánkban tartózkodó koreai pártküldöttség tagjainak Den Aj, a Koreai Munkapárt Politikai hívásának eleget akarna tenni, hat hónapig nálunk kellene tartózkodnia« — mondta. Kicsattanó, hatalmas taps volt a tetszés jele. Így beszélgetett a francia kommunista vezető és egy nagy magyar gyár kollektívája, amely akkor is viselte a Duclos nevet, amikor a francia reakció Jacques Duclos-t börtönbe zárta, ahonnan azután francia nép szolidaritása kiszabadította. (lendvai) A testvérpártok küldöttségeinek látogatásai Bizottságának tagja vezetésével szombat reggel az Egyesült Izzóba látogattak. Pasid Dalibej, az Algériai Kommunista Párt küldötte az Állami Pénzverőt látogatta meg. Van Turhaut Lambertus, a Holland Kommunista Párt központi lapjának szerkesztője a Duna Cipőgyárba látogatott el. Hysni Kapó, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, L. Cend, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, Zs. Goncsogdorzs a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Mohamed Huszein Abu al-Eisz, az Iraki Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Tuad Nassar, a Jordániai Kommunista Párt főtitkára, küldöttségeik más tagjaival és magyar kísérőkkel együtt a Hunnia Filmstúdióba látogattak. Stempor Gudmunsson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja a budapesti Műszaki Egyetemre, Abdallah Maddjeri, a Tuniszi Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a Fejér megyei pettemdi Petőfi Tsz-be látogatott el. . Elhangzottak a beszédek, immár a hivatalos zárószó is. A reflektorok fényében, a VII. pártkongresszus emelvényén ott áll a magyar kommunisták első titkára. Már megköszönte a közreműködést a kongresszus minden munkatársának, már szétfutott a folyosókon a híre, hogy mindenkinek köszönetet mondott a párt, aki bármilyen formában, bármilyen egyszerű munkával segítséget nyújtott ehhez a hatnapos tanácskozáshoz. És azt mondja: mielőtt elköszönünk egymástól, énekeljük el az Internacionálét. Valahol egy hangszóróból kezdődik el a dallam. De hát miféle hangfelvétel lehet Egy régi munkásdal olyan élő, mint a 100 küldött éneke? El is hallgat csakhamar a hangszalag. Árad az élő dal. Arabul, franciául, olaszul és svédül, németül és oroszul és a mi nyelvünkön, együtt a többi nyelvvel, legyőzhetetlenül és elválaszthatatlanul tőlük. A búcsú pillanata. Hruscsov kezet fog Kádár Jánossal — aztán, csak egy töredék másodpercnyi különbséggel megölelik egymást. A férfiak meghatottsága ez, akik megtanulták az együtti folytatott küzdelem örömét és az elválást pillanatának bánatát is az élet sok csatájában. Egy pillanat töredékei csupán, aztán elindul-nak, kissé meghatott mosollyal, lefelé az elnöki emelvényről. És most valahol, nem tudni, hol, valakit rákezd egy régi munkásdalra. Ismerik ezt 3 más szöveggel is: úgy:3 »Elvtársak, álljunk a gátra ...« De miná-é lünk a nagy-nagy többiség úgy ismeri: »Fel, vörösök, proletárok.. .«« Hát így éneklik. A dal sorai utánuk száll-nak, ki az előcsarnokiba, ki a nagy térre, kit az országba: »Nagyi munka vár ma Teátokéi (baktai) ! y*************** ♦♦♦>♦♦♦♦»»♦♦» Nemzeti program — emberi boldogság : A VILÁG SZEME egy hétig Budapestre szegeződött. Mr. Leslie Munro és ENSZ-beli segédprókátorai összes buzgólkodása sem akadályozhatta meg, hogy a magyar kérdésben — amin mi Magyarország népének felemelését, az ország új arcú életének teljes kiépítését értjük — itt, Budapesten, az ország szívében, az országot kormányzó párt, a munkásosztály pártja kongresszusán hangozzanak el valóban építő, valóban történelmi, a nép érdekeit szolgáló megállapítások, tervek, gondolatok. Barát és ellenség szeme figyelte az építők székházát, a rádiót és az újságokat. Barátaink nem csalódtak: az a politika bontakozott ki, foglalta össze eredményeit és tűzte ki új céljait, amely az elmúlt három esztendő alatt konszolidálta az ellenforradalom zűrzavarából nehezen ocsúdó országot, s egyik kezében fegyverrel, a másikban az újjáépítés szerszámaival, le tudta küzdeni a korábbi évek hibás politikájának politikai és szemléletbeli örökségét. ELLENSÉGEINK CSALÓDTAK. Nem először és nem is utoljára. Felborult minden számításuk, amellyel túlzott várakozást próbáltak elvetni a kongresszus előtt, hogy azután learassák a csalódás mérges kalászait. És felborult napjaink eszpresszóban kérődző kávéházi konrádjainak minden jólértsültsége, noha már hetekkel előbb tudni vélték, mit mond majd Kádár János, és úgy tettek, mintha otthon lennének a mai politikai élet berkeiben. A Reuter tudósítója sem tudott azonban másra hivatkozni, mint ezekre a kávézacc-jósokra, amikor december elsején azt jelentette: »Budapest eszpresszóiban olyan híresztelések terjedtek el, hogy a kongresszuson meglepő fejleményeket jelentenek be.» A valóság rácáfolt ezekre a várakozásokra, amelyek egyébként egy pillanatig sem voltak a dolgozó tömegek várakozásai. Mert a munkások a gyárban, a parasztemberek az őszi esőben ázó földeken és a gondolat munkásai katedrán, íróasztal, tervezőasztal mellett nem holmi meglepő fejlemények fotótippjein éldegélnek, hanem a jobb élet, a már most el♦ érhető legtöbb anyagi és szellemi eredmény elérésén munkálkodnak. Ezt várták a kongresszustól is. És nekik nincs okuk panaszra. # AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA a munka, a jobb élet és az őszinte emberi szó jegyében megtárgyalta a soron következő feladatokat. Ez a lényeg, s számunkra ez a lényeg azt jelenti, hogy a nagy nemzeti célok, a szocializmus felépítésének, a nép gazdag és boldog élete megteremtésének céljai érdekében helyes, nemzeti politika folyik. A munkásosztály, a miskorunkban a társadalmi haladás vezető osztálya vezeti a mi népünket is a boldogulás útján. Emberi boldogulás, emberi boldogság... Költők írtak róla, rímes sorok sorakoztak egymás alá, vagy rímtelen, klasszikus ütemű sorok tolmácsolták a sok ezer éve élt ember álmát az »aranykorról«, amelyben békében és bőségben élt az ember; azután már a XX. század nemzedékei megismerkedtek a kék madár költészetével, amelyet mindenki szeretne elérni, amely körül a jólét és a derű, az elégedettség és a szeretet szivárványos fénye ragyog. De a boldogság kék madara igazában csak most röppen be az emberiség ablakán. S erről a kék madárról, az ember szép élet utáni vágyának örök jelképéről bizonyára most esett először szó nálunk, egy kormányzó párt kongresszusán. Ahhoz, hogy egy szocialista ország vezető kommunista testület® a boldogság kék madaráról beszélgessen: kétségtelenül változásnak kellett történnie a szemléletben, s az egész kongresszus, de különösen Kádár János válaszbeszéde teljes fényében — és teljes egyszerűségében tükrözte is ezt a változást. Mi A NÉP, A NEMZET mélységes, szenvedélyes érdeklődéssel kísérte a kongresszus tárgyalásait, a dolgozó társadalom szinte jelen volt a tanácskozás termében. Ez a figyelem is tükrözte azt a bizalmat, amely a tömegeket a párttal eggyéforrasztja. Az emberek szívük és eszük szerint is megértették, hogy az a párt tanácskozik, amely értük van, amely egy hús és egy vér velük, amelynek tagjai abban és csak abban törekednek; kitűnni a pártonkívüliek tengeréből, hogy sohasem a közösség nélkül, vagy a közösség rovására, hanem mindig a közzel egyetemben, s a köz- nek szánt áldozatotnem sajnálva, akarnak felfelé haladni az emberi boldogság vágyainak magasába. Az emberek megértették és helyeselték az irányt, amelyet a kongresszus mutatott. A politika és a társadalom osztagai — közöttük a legnagyobb tömegszervezetek, a kétmillió szervezett dolgozót tömörítő szakszervezetek — most a program felemelt zászlajára tekintenek, készek követésére, vállalják a reájuk háruló történelmi feladatok megoldását. Történelmi .. Ezt a szót is elkoptattuk kissé, túlságosan sűrűn használtuk, és nemegyszer méltatlanul. Aki azonban ott ült az építők székházában és hallgatta a testvérpártok felszólaló küldötteit, megértette és megérezhette, mit jelent valójában ez a szó. Ebben a teremben a világ munkásosztálya juttatta kifejezésre küldöttei útján, hogy nemcsak egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységével, elképzeléseivel, munkastílusával, de szolidáris vele és sikereit a maga sikerének, győzelmeit a saját győzelmeinek ismeri el. ÍGY VÁLT A MAGYAR KOMMUNISTÁK ORSZÁGOS TANÁCS- IKOZÁSA nemzetközi fórummá is, olyan fórummá, amelyről rmesszehangzó szóval fejtette ki elismerését az MSZMP politikájával, vezetésével, a kétfrontos harc hallatlanul bonyolult viszonyai között elért minden sikerével kapcsolatban a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép képviseletében Nyikita Szergejevics Hruscsov, olyan fórummá, amelyről intő figyelmeztetés hangzott el a Nyugat-Németországban újra próbálkozó hidegháborús zavart keltőikhöz. S így tér vissza a gondolat abba a teljes egységes körbe, amelyet a békés élet és a boldogulás egymástól elválaszthatatlan fogalmai határolnak. Mert azok a nemzeti célok, amelyeket a következő esztendőkre a kongresszus tanácskozásai most felvázoltak, csak az alkotó béke légkörében, csak a mesterségesen szított háborús hisztériától mentes nemzetközi atmoszférában teljesedhetnek ki igazán. S népünket, egész munkásosztályunkat mély biztonsággal töltheti el az a néhány mondat, amelyet a világ legnagyobb szocialista hatalmának képviselője a Ganz- XAMA VAG szerelőcsarnokában mondott el, s amely szerint az imperializmus külső erői ma már nem dönthetik veszélybe a szocialista tábort, mert a mi erőink a nagyobbak. Ez a mondat nem a pártkongresszuson hangzott el, hanem egy pesti gyárban, és mégis elválaszthatatlan a kongresszustól. Ez sem valamiféle véletlen: a kongresszus sem választható el egyetlen magyar gyártól, falutól, sőt egyetlen családi otthontól sem. 1942-ben, amikor javában tombolt a második világháború, Horthyék vérbírósága halálra ítélte Schönherz Zoltánt, az illegális kommunista párt harcosát. A főtárgyaláson egy, a »túlsó partról«, a magyar polgári politikusok közül jött férfi, az azóta vértanúhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre olyan vallomást tett Schönherz védelmében, amelytől fennakadt Horthy katonai bíróinak szeme. A többi között kijelentette, hogy a kommunisták a hazafiak, nemzeti célokért harcolnak. TIZENHÉT ESZTENDŐ TELT EL azóta nem könnyű esztendők, valóban rájuk illik a »történelmi« jelző. S az a mondat, amely akkor zárt alak között hangzott el és a fasizmus levegőjében szinte kimondhatatan »szentségtörésként« csengett, most magától értetődő és egy egész nemzet vallja saját tapasztalatain, a hétköznapok munkáján és nehézégein, az ünnepek örömén és fényén mérve le a szavak igazságát, hogy ma már csak a kommunisták vezetésével lehet jól harcolni a nagy nemzeti célokért, hogy ma már nem lehet jó hazafi, aki a szocialista építés ellenfelei oldalára áll, hogy nemzeti célok és nemzeti politika a mi nemzedékünk korában egyet jelentenek a kommunista párt, a munkásosztály politikájával. NEMZETI POLITIKA — s ugyanakkor a boldogság kék madara, összefér-e a kettő? Nem vesz-e el az előzőnek súlyos csengése valamit kék madár tollainak fényéből — nem teszi-e túl könnyeddé az első kiéjezést a második költőisége? A kérdés felesleges. A kettő egységet alkot, elválaszthatatlan, széttéphetetlen egységet.