Népszava, 1960. január (88. évfolyam, 1–26. szám)
1960-01-20 / 16. szám
Durres-ban részt vettem az albán sofőrök bálján. Tél volt, az éjszaka átlátszó jégkristályként ült a tenger hátán, az égboltozatról kíváncsi piros ördögszemek kandikáltak le, fürkészve a mély titkait és apró sárga fényvirágok nyíltak abban a koszorúban, amelyet a tengeröböl partja alkot itt. A modern turistaszálló termeit ezúttal csaknem kizárólag albán vendégek töltötték meg, minthogy a nyár idénye oly rég volt s oly távolinak tetszett, mint az Adria túlsó partján Bari lámpásai. — Egy éj az Adria partján! «* ne fefejts el ezen a címen riportot írni, ha hazatérsz —■ fordult felém Joseph Birba kollégám, akivel együtt bámultuk a táncmulatság forgatagát. Családi taps-morse — Nem, nem felejtem el — válaszoltam akkor. S amikor most kezembe veszem a tollat, mégsem azért teszem, hogy beszámoljak a hűvös és titok nélkül való éjszaka meleg és titkos varázslatáról. Inkább azért, hogy közöljem azt az egyszerű tényt: fiúk és lányok ültek együtt az asztaloknál, énekeltek, bor, ráki és karcsai konyak ihletésére, távoli hegyek ősi örömeit zengve s táncoltak felszabadultan a dzsessz ütemére. Fiúk és lányok — mondom — és nem vőlegények és menyasszonyok és nem is férjek és feleségek és még csak nem is rokonok. Fiúk és lányok, akik talán azon az estén ismerkedtek meg először egymással. Egyszerű ez a tény? Talán mégsem. Itt nemrég még feredzsét parancsolt a közerkölcs a nők arcára, magas kőfalakkal óvta őket az illetéktelen pillantásoktól, és még magasabb kövélemény-bástyákkal a külvilággal való érintkezéstől. A mohamedánok — az ország lakosságának 70 százaléka — többnejűségben éltek. Ha a férj otthon volt, a feleségek a parancsait lesték. A családfő — már legalábbis a gazdagabb famíliákban — törökülésben ült, szájában a narghile duncsszopókájával vagy pipával s olykor egy szót sem kellett kiejtenie, csak tapsolnia, hogy kívánságai teljesüljenek, akárcsak az Ezeregyéjszaka meséiben. Érdekes történetet hallottam — nem tudom, igaz-e vagy sem — arról Tiranában, miképpen is működött az ilyen családi tapsmorse? Egy tapsütés azt jelentette: -Asszony, hozd az ebédet!« Két tapsütés: -Asszony, hozd a feketét!« Három: -Aszszony, feküdj az ágyba!« Arról is beszéltek nekem, két pohár bor között, hogy a régi időben a hegyi falvakban akadt férj, aki vérrel törölte le a foltot vagy akár csak a vélt foltot is a becsületéről: ha rossz hírét költötték az asszonynak, hazament, leemelte a szegről a puskáját és lelőtte. S akadt férj olyan is, aki szamarát vagy öszvérét inkább óvta a tehertől, mint feleségét... A múltnak hírmondója ma? Nem lehet azt állítani, hogy a múlt hírmondó nélkül, nyomtalanul hullott bele az idő nagy süllyesztőjébe. Napközben a kávéházakban, az éttermekben főleg férfiak üldögélnek egy-egy csésze törökkávé mellett s jóval kevesebb a vendégek között a nő. Az országutakat járva, itt-ott még találkoztam családi karavánokkal, elöl szamaragolt, lábaival majd a földet súrolva, a családfő, az állat kötőfékjét a legidősebb lány vezette, aki egyben hatalmas batyut is egyensúlyozott a fején, mögötte haladt az anya, nagy tálca süteménnyel a fején, mögötte pedig a nagymama, ugyancsak jókora kosárral a fején. Láttam olyan menyecskét is, festői Skodra környéki népviseletben, aki formás kis hordót — vízzel vagy vajjal? — cipelt a hátán gyalogszerrel utaztában s közben a jobb kezében tartott guzsalyról eregette a szöszt, amelyet a balkezével font fonallá — így hódolva valaminő régi-régi szokásnak, időszerűtlenül. Elmondották nekem, akadnak még az ifjú értelmiségiek között is olyanok, akik nyilvános helyen szégyellik a feleségükre segíteni a kabátot s restellik átvenni tőle a piaci szatyrot: »mert mit szólnak majd az öregek?« De mindez már valóban csak tűnt időknek hírmondója. A haladás, amely ezen a téren bekövetkezett, oly messzire vitt, ahonnan a valamikori elnyomott, kőkerítéssel és feredzsével őrzött feleséget csak a történelem messzelátóján keresztül lehet már meglátni. Igaz is, feredzse! Elutaztam Kavaje-ba, a Durres közelében levő kisvárosba, mivel úgy jellemezték előttem, mint a legvallásosabb mohamedánok otthonát: lámpással sem akadtam rá egyetlen feredzsére sem. Egész Albániában sem találni ma már fátyolt a nők arca előtt — miért is rejtegetnék ábrázatukat, amelyre az egészség piros foltjait festették rá a harsogó nappalok és az új idők? 600-an voltak, 35 ezren vannak A nők ma már egyenrangúak a házasságban — törvény tiltja a többnejűséget és a rendőrség keményen üldözi a törvény esetleges kijátszását. Tényleges és jelentős lépések történtek a nők valóságos felszabadítására a gazdaságban, a társadalomban és a politikában. Hadd idézzünk itt csak két számadatot: a második világháború előtt összesen hatszáz dolgozó nőt számlálhattak üdvözlet Antigone Cecónak . Egy éj az Adria partján Nem kell szégyenkezniük a férfiak mögött. Jártam a tiranai textilkombinátban, e hatalmas, automatikus gépekkel kitűnően felszerelt üzemben, ahol a dolgozók 75 százaléka nő. Beszélgettem — többek között — Antigone Cecóval, a Chimarából, a messzi délről ideszármazott húszesztendős brigádvezetőnővel. 1951-ben költözött a fővárosba, amikor a kombinát alapkövét rakták le és 13 esztendős süldőlány kora óta együtt növekedett az ifjú gyárral. Nemrégiben még nyolcezer leket keresett, mivel brigádja állandó 105—110 százalékot teljesített. Most kevesebbet keres. S miért? Mert három hónappal ezelőtt új brigádot vett át, önként, saját kérésére. Ennek csak 72 százalék volt a teljesítményátlaga s az ő keze meg szíve nyomán máris felfutott 98—99 százalékra. S azt mondja, nem nyugszik addig, amíg az új brigádot fel. KÉRDÉS: A szükséglakás, vagy a komfortnélküli lakás után is kell-e lakbérpótlékot fizetni? VÁLASZ: A rendelet 2. § (4) bekezdése értelmében a szükséglakások bérlőinek nem kell lakbérpótlékot fizetniük. A komfortnélküli lakásokról az (5) bekezdés intézkedik. Eszerint a teljesen komfortnélküli (nincs sem fürdőszoba, sem vécé a lakásban) lakások bérlői az egyébként fizetendő lakbérpótléknak csupán felét kötelesek fizetni. Ez azt jelenti, hogy például ha a lakásnem emeli a száz százalék szintje fölé, így hát egyelőre kevesebb a kereset. De ami hiányzik a borítékból, azért tiszteletet érdemel, amelyet in nen is, ezúton is küldünk nek]ki... Csató István 2 Sok kicsi sokra megya gyár nyereségrészesedésében Ahol a munkások elismervényt kapnak a megtakarított anyagról Gyűlnek a megtakarított forintok a Gheorghiu-Del Hajógyárban. Immár negyedik éve, hogy az emberek megkülönböztetett gonddal bánnak az anyaggal és a szerszámokkal. A könyvelésbe gyakorta jönnek az értesítések, amelyek arról adnak hírt, hogy a különböző gyáregységek, műhelyek és az egyes emberek hogyan sáfárkodnak a gyár, a közösség vagyonával. Évente hatmillió forint a takarékosságból . Az 1957-es esztendőben a takarékossági mozgalom hat és félmillió forintot hozott a közös kasszába — tájékoztat Schmidt Imre főkönyvelő. — 1958-ban körülbelül ugyanennyit takarítottak meg az emberek. — És a gyár dolgozóinak törekvése több mint kétheti fizetésnek megfelelő, felosztható nyereségben realizálódott — mondják a KGM hajóipari igazgatóságán. 1959-ben pedig — felhasználva a korábbi két év tapasztalatait — már bevezették az egyéni takarékossági számla rendszerét. Lényege: egy csoport, vagy egy munkás ha a megszabott anyagnormánál kevesebbet használ fel, arról elismervényt kap a művezetőjétől. — A nyereségrészesedés elosztási elvének meghatározásakor az üzemi tanács természetesen figyelembe veszi, ki mennyit takarított meg — veti közbe Szilágyi Dezső, a szakszervezeti bizottság bérfelelőse. — öt-harmincöt százalékkal többet kap, mint a többiek. A könyvelésben összegyűjtött csekkek, a raktárnak viszszaadott anyagutalványok sok mindent elárulnak. Például azt, hogy a múlt év harmadik negyedének végéig a mázoló műhely 314 000, az anyag- és áruforgalmi főosztály 980 000, a számviteli főosztály 1 344 000 forint értékű anyagot s 4aka-4 rított meg, illetve ennyivel csökkentette a költségeket , _ De elárulják azt is,*' Tb va- | lamelyik műhely kárt okoz. * Annak értékével megterhelik a számlájukat. A hajóelőgyártó ♦ műhely például a megenge- ♦ dettnél hosszabb palackállás miatt 730 forint büntetést kapott. | 4000 tonna lemez — és a Május 1 brigád | S hogy miként érték el a gyár dolgozói ezeket a jelen-etős eredményeket? « — Halló, szakikám! —« kiáltja Gecsei Lajos, a Május 1 előrajzoló brigád vezetője, brigádja egyik tagjának. — A lemez felső sarkára tegye a sablont, az még kiadja a kívánt alkatrészt. — Úgy szerkesztünk, s addig illesztgetjük a sablonokat, amíg a legkevesebb hulladékot kapjuk — válaszolja kérdésünkre. — Igaz, több időt kell ráfordítani, de megéri, mert az anyagnak — amiből dolgozunk — nyolc forint kilója. Amikor Barta Istvántól, a hajóerőgyártó vezetőjétől — aki nemrégen még művezetői beosztásban dolgozott — megtudjuk, hogy a nyolc főből álló Május 1 brigád kezén évente 4000 tonna lemezáru megy át, akkor már azon sem csodálkozunk, hogy a múlt év harmadik negyedének végéig ez a lelkes munkáskollektíva majdnem félmillió forintot takarított meg. Schifer Béla szakszervezeti bizalmi és négytagú csoportja 26 000, Schläger György ifjúsági brigádja pedig 33 000 forint megtakarításról ad számot. Mert számontartják még a filléreket is. A kérdésre, hogy miért teszik, elgondolkodnak, majd egy magas, szikár munkás töri meg a csendet. — Valahogy úgy vagyunk vele, hogy sajnáljuk eldobni a még használható anyagot. Igaz, kicsit többet kell spekulálni — de hát magunknak tesszük. Egy kis szív kell hozzá — semmi más. — Nézze csak ezt a hulladékanyagot! — mutat kísérőm egy ócskavas-halmazra. — Mi ebből is pénzt csiná-' lunk. Ha így értékesítjük, ■ ahogy itt látja, akkor méter-, mázsánként 170 forintot ka- ■ punk érte. Ha különválogat-; juk, akkor viszont 228 forin-; ‘tót fizetnek. Novemberben, 44 000 forint többlet jövede- lemhez jutottunk ebből. Kis ötletek is sokat hozhatnak ! Hasonló a helyzet a fém- forgács-hulladékokkal is. Az apró forgácsért 40 forinttal fi- i zetnek többet, mint szálas állapotban. Elmés őrlőberen-í dezést szerkesztettek. Az őrlési kevés munkával egyetlen hó- 3 nap alatt több mint 20 000 fo-rintot hozott a konyhára. A Gheorghiu-Dej Hajógyár- ban nincs egyetlen műhelye sem, ahol az emberek ne taj hárították volna meg valamit — ha keveset is. — Példájuk nyomán tér-«jesztjük a tapasztalatokat a KGM hajóipari igazgatóságé-« hoz tartozó más üzemekben is ■— tájékoztat Gönczöl Géza~ iparigazgató. — Ebben az év- ben korszerűbb — a világpia-con is versenyképes — hajók, úszó- és portáldaruk, kazánok gyártására térünk át. Ehhez pedig a legésszerűbb munkára — takarékosságra van szükség. — Túlzás lenne azt állítani, hogy a hajógyárban már minden munkás takarékoskodik — mondják a szakszervezetibizottságban. — De igyekszünk, hogy minél több ember értse meg a Schmidt Tiborokat, a Gecsei Lajosokat, a Balogh-csoportot és másokat. Zsidai Pál Aláírták az 1960. évi magyar—lengyel tásracserfeforgalmati jegyzőkönyvet Varsóban aláírták az 1960. évi magyar—lengyel árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet magyar részről Droppa Gusztáv külkereskedelmi miniszterhelyettes, lengyel részről Tadeus Kropczynski külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá. Az aláírásnál jelen volt Witold Trapczynski lengyel külkereskedelmi miniszter és Katona János varsói magyar nagykövet, valamint a két ország küldöttsége. Az egyezmény értelmében timföldet, alumíniumtömböt, hengerelt árut, cipőt, gyógyszert, ipari közfogyasztási cikkeket stb. szállítunk, s cserébe Lengyelországtól egyebek között szenet, kokszot, higanyt, tartós közfogyasztási cikkeket kapunk. Magyarország motorkocsikat, vegyipari és élelmiszeripari gépeket, traktorokat és vízibuszokat, Lengyelország pedig különféle gépeket, motorokat, tehervagonokat és személygépkocsikat szállít. Az idén a két ország árucsereforgalma a tavalyihoz képest 20 százalékkal, a hosszúlejáratú megállapodásban az 1960-ra meghatározott szállításokhoz képest körülbelül 70 százalékkal emelkedik. Tallózás szerkesztőségünk postájában „Békaemberkék“ csalódása — Kis üzletben nagy forgalom — A magyar posta jó hírneve — Dicséret — Bírálat Fiaim kitűnő úszók, s az ünnepekre két teljesbékaember- felszereléssel leptem meg őket. Már karácsony másnapján a Sportuszodában voltunk, hogy az öröm teljes legyen. Itt ért aztán a hideg zuhany. . Ó, nem a csapból, hanem a fő úszómester részéről. Arra hivatkozott, hogy veszélyes a játék, kiparancsolta a gyerekeket, s nem engedte meg nekik, hogy szereléssel együtt lubickoljanak a vízben. Nagyon szeretnék választ kapni arra, hol gyakorolhatnák a gyerekek ezt az érdekes sportot... Dr. Martos Jenőné XIX., Gábor Andor út HA. ♦ A Tanács körút 13/15. számú ház és környéke lakóinak ♦ levele a következőképpen I hangzik: „ Vásárlásainkat a legközelebbi 7404. számú KÖZÉRT-bolt- ban bonyolítjuk le. Szeretünk ide járni, mert a kiszolgálás • rendkívül gyors, az eladók figyelmesek és udvariasak. És ami ugyancsak nem mellékes: mindent megkapunk, amire • szükségünk van. A bolt forgalma az utóbbi időben örvendetesen megnőtt, mégsem tudunk igazán örülni neki. A helyiség ugyanis annyira kicsiny, hogy az úgynevezett csúcsforgalmi időben szinte egymás hegyén-hátán állnak a vásárlók — hiába gyorsak a kiszolgálók. Lenne egy javaslatunk: a bolt közvetlen szomszédságában van egy sokkal nagyobb üzlethelyiség, mint a »mi« közértünk — üres, fekete kirakattal. Jelenleg bizsu-raktárnak használják. Két okból is jó volna, ha kitelepítenék. Egyrészt, sokkal nagyobb és korszerűbb élelmiszerüzletet rendezhetnének be a helyiségben, másrészt egyenesen csúfság a főútvonalon ez a kirakatnélküli, gondozatlan raktár. Szeretnénk, ha az illetékesek megfontolnák javaslatunkat. • Fiául Józsefné Tanács körút 15. * Rokoni látogatóban jártam Konyódfürdőtelepen, s véletlenül a postán felejtettem a szemüvegem — írja Naujahr Vilmos mérnök Abbáziából. — Másnap szállásomra kis csomagot kézbesített a posta egy levél kíséretében: »Tisztelt uram! A szemüveg itt maradt a hivatalban. Tudom, hogy magyarországi tartózkodása alatt az nélkülözhetetlen Önnek. Azonnal érdeklődtem az illetékeseknél, megkérdeztem magyarországi címét. Becsomagoltam és mellékelten küldöm, remélem épségben megkapja. Kívánok kellemes ünnepeket és felejthetetlen napokat a magyar tenger partján. Holl Gabriella:« Sok országban megfordultam már, de ilyen kellemes meglepetésben másutt még nem volt részem. Köszönöm a figyelmet.* Dicséret illeti a Kohó- és Gépipari Minisztérium szerszámipari igazgatóságát, amiért intézkedésük nyomán a Forgácsoló Szerszámok Gyára savazórészlegének dolgozói csökkentett munkaidővel dolgoznak a jövőben. Bírálat illeti a Tokaji Gépállomást. Múlt év november 27-én írtunk Török Pál tarcali olvasónk ügyében levelet, melyre a mai napig sem kaptunk választ. Olvasónktól egyébként úgy értesültünk, hogy panaszát még mindig nem orvosolták. • B. J. Meghalt Barna Jenő, a munkásrozgalom régi harcosai A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete elnöksége jelenti, hogy Barna Jenő nyugdíjas esztergályos, a szakszer-?vezetnek több mint fél évszá-zadon át volt harcos vezetői tagja, aki a Tanácsköztársaság idején a főváros helyettes tanácselnöke volt, hosszas be-tegség után elhunyt. Temetése e hó 21-én, csütörtökön délután 3 óraikor lesz a rákos- palotai temető halottasházából.? NÉPSZAVA 83 országgal tartanak kapcsolatot a magyar eszperantisták Érdekes tájékoztatót tartott a sajtó részére kedden délelőtt az Országos Eszperantó Tanács vezetősége. A tájékoztató összefoglalta a magyar eszperantó mozgalom eddigi eredményeit. A magyar eszperantó mozgalom és a nyelv lelkes művelői jelenleg 13 országgal tartanak fenn kapcsolatot. A tájékoztatón elmondották többek között at is, hogy felszabadulásunk 15. évfordulójára irodalmi pályázatot hirdetett az Eszperantó Tanács , s ugyancsak ebben az esztendőben fordítják le az Ember tragédiáját és Petőfi Sándor válogatott műveit is eszperantó nyelvre. Az Országos Eszperantó Tanács vezetői most céljukul tűztékki, hogy — a magyar munkásmozgalom hagyományainak megfelelően — még több szervezett munkást vonjanak be a hasznos és ismereteiket gyarapító mozgalomba. Munkás nyelvtanfolyamokat, szerveznek több nagyüzemben, és a vidéki városokban is. (v. m.) A Munka januári száma A szakszervezeti mozgalom folyóiratának legújabb száma közli Brutyó János cikkét ,Újabb sikerek útján címmel. Bugár Jánosné, az SZDSZ végrehajtó bizottságának 29. üléséről számol be, Szilágyi Sándor pedig a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységét ismerteti. Cikket irt a folyóiratban Korponai Gyula a germari műszaki fejlesztésről. Fonó György írása a szakszervezetek propaganda és agitációs tevékenységéről szól. Kulcsár Ödön a Kazincbarcikai Szakmaközi Bizottság tapasztalatait ismerteti. Két SZMT-elnök: Bogár József és Palotás Károly számol be a folyóirat hasábjain az SZMTS új feladatainak megoldása közben felmerült problémákról és intézkedésekről. A Munka kulturális rovata közli Vas János cikkét a »Kulturális munkánk és a szocialista nevelés« címmel. Lakásügyi tanácsadó gj Több olvasónk kérte, hogy foglalkozzunk az ágybérleti díjakkal. AZ ÁGYBÉRLETI DÍJAK KÉRDÉS: Az új rendelkezés szabályozza az ágybérleti díjak összegét is. Hogyan kell megállapítani az ágybérleti díjat? VÁLASZ: A 3/1960. (I. 10.) Korm. számú rendelet 10. §-a szabályozza az ágybérleti díjakat. A rendelet értelmében az albérleti díjakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az ágybérleti díjakra is, némi eltéréssel. Ezek az eltérések a következők:" Az ágybérlők által használt helyiségek bérét nem négyzetméterenként kell megállapítani, mint az albérleti szoba bérét. Ez esetben a rendeletben maximumként meghatározott albérleti díjat (Budapesten 250 forint, egyes kiemelt helységekben 150 forint, az ország össze a műhelyekben és az........................................ . . ) íróasztalok mellett, ma pedig a többi helységeben 100 forint) 35 000 asszony és lány áll helytt figyelembe venni. Tera munkapadok mellett a gyá imészetesen valamennyi ágylakban, tevékenykedik labora-a bérlőnek együttesen kell ezt az tóriumokban, kórházakban, in-l összeget fizetni, illetve köztüktérményekben — nem szólva* arányosan kell elosztani. Tehát nem külön-külön fizetik a földek parasztasszonyairól, ezt az összeget. Hasonlóképpen a központi fűtés díját is együttesen kell fizetniük. Az egyéb, felmerült költségeket fel lehet számítani az ágybérlőnek. A SZÜKSÉGLAKÁSOK és A KOMFORTNÉLKÜLI LAKÁSOK PÓTLÉKÁ ban, a meghatározott kihasználási mérték szerint, kettővel kevesebb személy van, tehát egy többletszobával rendelkeznek, az egyébként fizetendő 120 forint helyett csupán 60 forintot kell fizetni. Dr. Sz. T. 1960. január 20