Népszava, 1960. november (88. évfolyam, 259-284. szám)
1960-11-01 / 259. szám
Nyilatkozatok az „éjszakázó“ gyermekek ügyében is Az orvos, a pedagógus, a fővárosi tanács elnökhelyettese a tiltó rendelet-javaslatról Több riportban felhívtuk a figyelmet arra, hogy esténként a főváros vendéglőiben és talponállóiban gyakori látvány a szüleivel »szórakozó« kisgyermek, akit olykor egyik helyiségből a másikba hurcolnak és kénytelen végigszenvedni a felnőttek mulatozásait. Legutóbb megírtuk, hogy a VII. kerületi tanács végrehajtó bizottsága is felfigyelt erre a jelenségre és javasolta a fővárosi tanácsnak: rendeletileg tiltsák meg, hogy gyermekek tartózkodjanak este vendéglátó helyiségekben. Miután az éjszakázó gyermekek problémája nagy jelentőségű, kérdést intéztünk a gyermekgyógyász professzorhoz, a pedagógusszakszervezethez és az Országos Gyermekvédelmi Tanácshoz: mi a véleményük a javasolt rendelettel kapcsolatban? Dr. Gerlóczy Ferenc professzor: — Újszülött korban, amikor a gyarapodás irama a leggyorsabb, az alvásszükséglet napi 20 óra — világosította meg a kérdést orvosi szempontból dr. Gerlóczy Ferenc egyetemi tanár. — Amikor a növekedés, fejlődés irama lassul, az alvásszükséglet is fokozatosan csökken, de a felnőttekéhez viszonyítva, még mindig lényegesen nagyobb, így az iskolás kor kezdetén legalábbis tíz óra. Az iskolásgyermeknek este 3—9 órakor ágyban a helye. Ennek a napi ritmusnak mindenfajta megzavarása károsan befolyásolja a szervezet élettani működését, megfosztja a gyermek X szervezetét az erőgyűjtés kedvező feltételeitől, figyelmetlen- ♦ séget, úgynevezett »idegessé- * get", álmatlanságot, étvágyta- * lanságot okoz és a fertőző megbetegedések iránti ellen-álló képességet csökkenti. Te-kintetbe kell venni a nyilvá- ♦ nos helyiségek egészségtelen ♦ levegőjét is, valamint azt, hogy ♦ a gyermek lelki fejlődésére ♦ károsan hat a felnőttek esti * vagy éjszakai szórakozásából« fakadó »élmény«. Orvosi szem- ♦ pontból csak helyeselni lehet a * rendeletet, amely meggátolja a gyermekek éjszakázását. ♦ Péter Ernő főtitkár : * — A javasolt rendelettel fel-X tétlenül egyetértünk, mert a* fejlődő gyermekre a legkárosabb hatást az éjszakázás, il * letve az éjszakai helyeken szerzett tapasztalatok gyako- %olják — szögezte le Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. — A gyermek gyakran ittas embereket lát maga körül, akik gátlástalanul viselkednek, ugyanakkor a szülői tekintély is csorbát szenved, s a gyermek a látottak alapján alkot véleményt a felnőttekről. A fő felelősség az ifjúság neveléséért a pedagógusokon van, a vendéglők, kocsmák és éjszakai helyek pedig a legnagyobb mértékben hátráltatják az iskola nevelő hatását. Semmi sem indokolja, hogy a szülők éjszaka gyermeküket magukkal vigyék szórakozni. Országos Gyermekvédelmi Tanács. — Fontosnak tartjuk a rendeletet — hangoztatták az Országos Gyermekvédelmi Tanács titkárságán —, mert az a tapasztalatunk, hogy többségében azok a szülők viszik esze magukkal gyermekeiket, akik képtelenek megérteni, hogy ennek a gyermek látja kárát. A legutóbbi országos gyermekvédelmi konferencián is szóba került ez a probléma. A népi demokratikus országok mintájára tervbe vettük egységes, korszerű ifjúságvédelmi rendelet-javaslat kidolgozását, amely minden vonalon szabályozza majd a gyermekek többirányú védelmét a felelősségükről megfeledkezett felnőttekkel szemben. A gyermekek éjszakázását tiltó rendelet, amely részterületre vonatkozik, csak elősegítené az egységes rendelet megszületését. Dr. Pesta László elnökhelyettes : Végül dr. Pesta Lászlót, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesét kerestük fel. — Magam is orvos vagyok — mondotta az elnökhelyettes —, így természetesen egyetértek a problémát illetően a nyilatkozó kiváló szakemberekkel, orvosokkal, pedagógusokkal és a közvéleménnyel is, amely a Népszava dicséretes kezdeményezése alapján megnyilatkozott ebben a kérdésben. Meg kell mondanom, hogy túlzó véleményeket is gyakran hallunk. A VII. kerületi tanács vb javaslata azonban, véleményem szerint, tartalmilag nem túloz. A javaslattal a fővárosi tanács nagy egyetértéssel és komolysággal foglalkozik. Kivételeket is kell tenni, például az utasellátó vasúti éttermekben. A készülő szabályozásról azonban a fővárosi tanács vb állásfoglalását megelőzően mindenféle nyilatkozattétel helytelen lenne. Végrehajtó bizottságunk nem dönt ebben a kérdésben mindaddig, amíg meg nem hallgatta az érdekelt tanácstagokból álló állandó bizottságok véleményét. Mindez a közeljövőben várható. . .. ... Rollo Rélin - r bíró András, most — Izomrándulás... — közölte kurtán az orvosi szoba előtt várakozó két szaktársával, és megtapogatta a derekát. — Hazakisérünk... — ajánlotta az idősebbik szaki, de Hanák szabadkozott: még várnia kell ott a folyosó végén, mert az iménti injekciók után valami kezelést is kap és masszázst, az pedig sokáig tart. Egyébként is vele most kidőlt az építkezésnél egy ember, a legjobb esetben is csak tíz nap múltán dolgozhat. Menjenek hát csak viszsza. Majd elboldogul egymaga is. Társai belátták: neki van igaza, hát elmentek. Hanák pedig odabicegett a folyosó végére s beleereszkedett egy fotelbe, szemben a fehér ajtóval, amelyen egy tábla függött: HISTAMINKEZELÉS — ORVOSI MASSAGE Amint közelebb hajolt, hogy kibetűzze a számára idegen szavakat, oly vad és görcsös fájdalom hasított a derekába, hogy felszisszent. »Kellett ez nekem? És éppen most?!" — homorult el, majd keserű vonás rajzolódott a szája köré. »Munka után hazajövök és összepakolok! Inkább valamelyik munkásszálláson, mint idehaza, de egy percet se tovább!" — kiáltotta oda az asszonyának, amikor az kora reggel a szövőgyárba ment. És most menjen haza, nyögjön az ágyban és tűrje, hogy a felesége kinevesse, vagy szaván fogva, éppenséggel kirakja az utcára? »Eredj csak, te részeges disznó! Torkig vagyok már veled!" — szólt vissza az asszony. Ezt merészelte! Pedig nem is részeges. Miért?... Ha az ember naponta megiszik egy-két pohárral, az már részegesszedés? Próbálná csak meg az asszony, amit ő! Egész napon át, esőben, hóban, sárban, hidegben téglát adogatni! Az ember kívánja, ám az italt! Aztán nemcsak emiatt veszekszik vele az asszony. A jó múltkor például azért, hogy miért nem váltott színházbérletet. No hisz! Jó dolog a színház nagyon — bár ő, Hanák a mozit nem adná oda semmiért —, de hát bérletet váltani? Hej, rongyrázás, puccoskodás a felesége részéről az egész, meg hogy mondhassa a szomszédasszony Szabónénak: »Az ám, színházba megyünk, Kata! A férjem színházbérletet váltott a Nemzetibe!« Nyílt az ajtó. Botjára támaszkodó öregasszony sántikált ki rajta, mögötte pedig egy fehérköpenyes, középkorú barna asszony tűnt fel. — Tessék befáradni... — mosolygott Hanákra, akit megzavart a nő kedvessége. Hirtelen föl akart állni, de meg is bánta. Ajkába harapott. A fájdalomtól szinte megbénulva, roggyant derékkal hajolt előre. — Nono, csak vigyázzunk, vigyázzunk — karolt belé a nővér és segítette, hogy kiegyenesedjék. — Igazán köszönöm ... kartársnő — nyögte Hanák. — Szólítson csak Ilona nővérnek — kedveskedett vele. Hanák megszédült. Ilona nővér ruhájából és hajából tisztaságszag áradt. Míg Hanák vetkőzött, Ilona nővér duruzsolt mindenfélét s biztatta, hogy majd elmúlik a fájdalma s rendbejön. Sorolni kezdte, hogy milyen súlyos betegei voltak már: nem egy beteget tolókocsin hoztak ide, s néhány kezelés után mint a nyúl, futott valamennyi. Aztán elbeszéltette Hanákkal, hogyan, miként esett a baleset. Igen, igen... Téglaadogatás közben. .. Egy váratlan, hibás mozdulat... Hja, az egész élet és az egészség is sokszor ilyen apróságokon megy tönkre ... Nagy nehezen felkecmergett a párnázott heverőre. Aztán derekára került a hisztaminos párna, rája súlyos zsákok, majd lepedő. Ilona nővér kezébe nyomott egy nedves rudat, aztán bekapcsolta a gépet. Kellemes, apró tűszúrások enyhítették fájdalmát. A kezelés felüdítette. Pedig a masszázs még csak ezután következett. Mintha minden kis porcikája külön életet kezdett volna Ilona nővér simogató, puha keze alatt. »Remek egy nő" — gondolta, aztán nem tudta magában tartani: — Maga férjes asszony?... — Csak voltam. Hál’ istennek! De erről ne is beszéljünk. És maga? — kérdezte hirtelen. — Maga nős?... Hanák a lepedőn fekve, oldalt fordította a fejét: — Hát... igen is, nem is ... — Hm. Pedig olyan rendes embernek néz ki. Szegénykém ... Vannak ám asszonyok, tudom én, nem védeni a nőket, vannak, akik nem becsülik meg a férjüket. Csak a flancon törik örökké a fejüket, hogy ilyen nylon, olyan ruha! A pénz meg sosem elég és sokan közülük szeretőt is tartanak. Még őszülőben levő családanyák is. Úgy bizony! Mindenféle huligán fiúkat fognak maguknak, hogy nem Sül le a képükről a bőr!... Hanák, mint kiszáradt szivacs a vizet, úgy szívta magába Ilona nővér szavait. Hazafelé menet a villamoson is a nővérre gondolt: két puha, párnás tenyerére, amelyek föl s alá simogatták rokkant derekát. Mosolygós, kedves arca tűnt fel előtte, s orgonáid hangja még mindig a fülében zsongott. Igen, ez az asszony kellene neki! Ezzel igazán el tudná képzelni az életét! Odahaza nagy kínnal megvetette az ágyát és beledőlt. Arra ébredt, hogy a felesége tesz-vesz a konyhán. Egyszer csak bejött: — Hallom Szabónétól, hogy megrokkantál... Vettem húst, csináltam pörköltet. Eszel? — Nem vagyok éhes — morgott Hanák s nagyot nyelt, mert az éhség kutyái már mardosták a gyomrát. — Egy kicsikét csak... — ült az ágya szélére az as£szony. — Reggel óta nem ettél ... — Nem kell — mondta, és a fal felé fordult. Reggel — miután az aszszony kitette a házból a lábát — felkelt és nekiállt a maradék pörköltnek, majd felöltözködött, ment a masszázsra. Alig győzte kivárni az előtte ülő két öregasszonyt. Hana nővér ezúttal még kedvesebb volt hozzá. Mint »régi« páciensét üdvözölte, majd kifaggatta: hogyan aludt, mit szólt felesége a balesethez? Hanák elkomorult. Hímelthámolt. Homályos cálzásokat tett a feleségére, akivel tulajdonképpen nem is él együtt, aki egy kötekedő, ilyen, olyan... Aztán otthontalanságát pedzegette, belekeverve a munkásszállást, miszerint ma estétől már ott kap helyet, de nem baj, elvégre kivert kutya módján is lehet élni, pedig ... várt egy darabig, s miután Ilona nővér hallgatott, hozzátette: — Pedig ha nekem egy olyan asszonyom lenne, mint... — Mint én?... — Igen, mint maga ... A nővér felsóhajtott, meszsze kitekintve az ablakon. — Tulajdonképpen miért hagyta ott magát a férje? — tápászkodott föl Hanák, mert a masszázs véget ért. — Engem? —bámult rá az asszony. — Nem! Én hagytam ott őt... — Aztán beszélni kezdett, Hanák pedig komótosan öltözködött. Az elbeszélésből kiderült, hogy Ilona nővér férje részeges alak volt. Előbb azzal kezdte, hogy napjában megivott egy-két fröcsösöt, majd mindig többet és többet. Végül is napjában megverte. Pokol volt mellette az élet. Ezt már nem lehetett kibírni... Hanák zúgó fejjel ment haza. A dereka már alig-alig fájt, de annál inkább az, amit Ilona nővértől hallott. Felesége már otthon volt, s a konyhán jó illatok szállongtak. — Sütöttem egy kis húst — ajánlottaaz asszony. — Jó volt a pörkölt. .. mind megettem... — tért ki Hanák a válasz elől. — Mikor volt az már? Még reggel! Feküdj csak le, majd az ágyban eszel. Bement hát és lefeküdt. — Te, anya! — szólt ki a konyhába. — Én már holnap el sem megyek arra a kezelésre ... — Micsoda?! — csattant fel az asszony. — De bizony hogy elmész! Szabóné mondja, hogy van ott valami nővér, akár az arany, olyan a keze ... Szabóné két éve oda járt hozzá masszázsra. Ismerte a férjét is. Egy... egy lehetetlen alak volt, aztán elváltak ... Hanák a párnába fúrta a fejét. Sokáig feküdt így, a felesége ébresztette fel kábulatából, hozva a tálcán a sült húst és a tányér mellett ott állt egy kis üveg bor. — Homoki fehér —■ mondta csendesen az asszony —, tudom, ezt szereted. Most én is iszom egy pohárral, eslipí igazán nem árt meg, sőt! Na, ülj föl hát, de vigyázz... Ugye fáj?... — Egy kicsit, de majd csak elmúlik... 1960. november 1 Munkaadagolás, vízcsap- és alkatrészhiány Danuvia-gyári motorszerelők bosszúságai Hat percenként gördül le aszalagról a Danuvia szerelőműhelyében egy-egy motor, hogy átkerüljön a szomszédos 5 csomagolóba, ahol a piszok és a karcolás ellen vastag papírra- hába öltöztetik valamennyit. Két asszony dolgozik itt, készük sebesen jár, utánozhataz- Esésznapi munka ♦ — Nézze meg a szerelde teljesítményét és láthatja, hogy ♦ valamennyien , szívvel-lélekkel ♦ dolgozunk — mondja. — Szeptember 30-ig 15 890 motort ♦ kellett volna készíteni, de mi X139 darabbal többet csinál♦ tunk. Tehát becsületesen dolgozunk, igaz?! Na már most, ♦ kérdezze meg az illetékese♦ ket, miértkell majd minden reggel 7-től délelőtt 11-ig munka nélkül lenni, csak úgy ,tessék-lássék dolgozni, hogy ♦ aztán 11-től 3-ig jöjjön a nagy ♦ hajrá. Négy óra alatt kell el végeznünk az egésznapi mun♦ kát! Helyes ez? Ha folyama♦ tosan kapnánk a motorokat,szebben tudnánk csomagolni. ♦ Miért nem lehet itt is megszervezni az ütemes munkáig adagolást, mint annyi más helyen? x Solymosiné szavai elgondol♦ koztatok. Az üzemen belüli jó ♦ munkaszervezés sehol sem megoldhatatlan. Kísérőmihöz, Szunyogh Ferenc szereldei cso- t portvezetőhöz fordulok: mi a $ véleménye erről? — Nálunk is van ilyen csú♦ szál — magyarázza Szunyogh Ferenc. — A kooperációs szál♦ Utasok miatt akadozik a mun► ka. Mindig adódik egy-két ► zökkenő. Tavasszal például lan ügyességgel és gyorsasággal csomagolják a motorkerékpárokat. Beszélgetni nemigen érnek rá, de hogy munkájuk felől érdeklődünk, egyikük, Solymosi Béláné, mégis megáll egy pillanatra, hogy kiöntse, ami a szívét nyomja. Knpffyra alatt alig tudtunk csövet beszerezni, aztán jött a festékhiány, majd a porlasztóellátással voltak bajok. Alig kapunk kürtöt, lendkerék-mágnest és láncot. Ezek nélkül nem megy a motor. Pedig a mi motorjaink —, stoplámpával bőven el vagyunk látva — felel mosolyogva — csak ezeken is akad egy kis igazítani való. Már jó néhány hónapja szóltunk a főmérnök elvtársnak, hogy pár milliméterrel növelni kellene a tartólemez méretét, de semmi sem történt. Egyébként nézzen oda! Oda a sarokba, ahol a szakik vödörben mosnak kezet ebéd előtt. Aztán, ha innen kimegy, nézze meg az újonnan épült precíziós öntöde fürdőjét. Ott a piszkos munkaruhát külön öltözőben veszik le, úgy mennek a fürdőbe és a másik, a tiszta öltözőben veszik fel az utcait. Csupa luxus, csempe, ragyogás. Nem értem, hogy ha enynyi pénzünk van, miért nem A szerelőszalag munkafolyamatainak egyik utolsó fázisát végzi Stupka János szerelő, aki most nekikeseredetten kínoz egy kipufogócsövet, hogy ráhúzza a bordás anyát. Az illesztés csak üggyel-bajjal sikerül. Kérdésemre ki is fakad: — Engem a gyáron belüli rossz együttműködés bánt — mondja. — Egy-egy alkatrész összeillesztésével olykor sok idő fecsérlődik el. Az lenne a legjobb, ha valamennyi szerelő megismerkedne azzal a dolgozóval, aki az ő munkájához szükséges alkatrészt gyártja. Biztos vagyok benne, hogy baráti kapcsolat révén több figyelmet fordítanának a munka minőségére, mert ez most elég gyakran »hiánycikk«. »*? ********* ******************* tudnak menni. Tavaly a nyugat-németországi , megbízhatósági versenyen aranyérmet nyertek. Idén a Szovjetunió terepmegbízhatósági versenyén Tallin—Riga—Leningrád közötti távon egy első és egy harmadik helyet szereztek. Szóval, a munkakiesés nekem sem hagy nyugtát, a gyakori alkatrészhiányon segíteni kellene. Barna hajú fiatalasszony áll az egyik szerelőkocsi mellett: Posta Feliciánné. A legrégibb szerelők egyike. Ujjai boszorkányos ügyességgel rakják fel a stoplámpát, jut pár száz forint egy vízcsapra? Nem, ne értsen félre, nekünk is van fürdőnk és tágas öltözőnk, de amikor eljön az ebédidő, és kezet akarunk mosni, akkor nagyon kellene egy vízcsap ide a műhelybe. Hardy Miklós motorszerelő alig két éve szabadult. Szereti az üzemet és elégedett a munkával. Azt mondja, hogy csak a zene hiányzik, mert ahol tanuló volt, egész nap szólt a rádió. Erre itt is van lehetőség, hiszen az év elején vagy tizenöt hangszórót újítottak fel a gyárban, de ebbe a meglehetősen csendes szereldébe nem jutott egy se. Pedig itt a többiek is szívesen hallgatnának munka közben zenét. Ezek az apróbb-nagyobb zökkenők és hiányosságok megnehezítik a motorszerelők munkáját, sok bosszúságot okoznak. Mi a véleménye a műhelyben található hibákról Kovács Zoltán szb-titkárnak? — Sajnos, előfordulnak ilyen rendellenességek, pedig könynyen elkerülhetnénk — mondja Kovács Zoltán —, és ezek sem lennének, ha a gyár vezetősége kellő időben reagálna a dolgozók észrevételeire. Természetesen ez a mi munkánk is, s a következőkben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mihamarabb megszűnjenek a motorszerelők bosszúságai. Kő Tamás Amiből nem jutott a szerelőknek Ha a vezetőség időben reagálna... NÉPSZAVA RENDEZIK A MŰCSARNOKBAN a november 5-én megnyíló plakáttörténeti kiállítást. A kiállításon több száz plakáton keresztül bemutatják majd a magyar plakátművészet történetét. Az első plakátot, amely a kiállításon szerepel, Benczúr Gyula készítette 1885-ben (MTI Fotó : Bojár Sándor felvétele) 3